HAJÓK TÖRTÉNETE:
LEGRÉGEBBI, 3330 ÉVES HAJÓRONCS
(2024 július)
ABSTRACT
A legrégebbi és leggazdagabb hajóroncs egy bronzkori hajóroncs, amelyet a törökországi Antalia, Kemer közelében fedeztek fel. A hajó valószínűleg eredetileg Föníciából és Szíriából indult, i. e. 1330 és 1300 között sűllyedt el az anatóliai Uluburun-foknál. Kereskedelmi árucikkeket, 11 tonna fémet és nemesfémeket is szállított. A tengeri régészek 1984-től kezdődően tizenegy éven keresztül több mint 17 tonna leletet hoztak fel. Feltehetően föníciai hajó volt, és megállt Ugaritban fémeket berakodni. Uticélja a mükénéi kultúra területén lehetett. // HISTORY OF SHIPS: OLDEST SHIPWRECK, 3330 YEARS OLD, The oldest and richest shipwreck is a Bronze Age shipwreck discovered near Kemer, Antalia, Turkey. The ship probably originated in Phoenicia or Syria and sank between 1330 and 1300 BC at Cape Uluburun in Anatolia. It was carrying trade goods, including 11 tonnes of metal and precious metals. For eleven years from 1984, maritime archaeologists recovered more than 17 tonnes of finds. It is thought to have been a Phoenician ship, stopping at Ugarit to load metals. Its destination may have been the Mycenaean culture area.
BEVEZETÉS
Egy még régebbi és jó állapotban fennmaradt hajót -nem roncsot- a sivatagban, a gizai Nagy piramis mellett elásva találták, i. e. 2570 körül temették el, Hufu (Kheopsz) fáraó temetési bárkája.
Az Antalia, Kemer közelében felfedezett legrégebbi és leggazdagabb tengeri hajóroncs egy D-Törökországi tengeri fokról kapta a nevét, Uluburun roncsnak nevezik (https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck), a bodrumi múzeumban állították ki.
A: a D-Törökországi Uluburun-fok helye, ahol a hajót találták.
B: Bodrumi Múzeum (https://www.historyofinformation.com/detail.php?id=3091)
A hajó cédrus fenékgerendájának évgyűrűi alapján a hajó elsüllyedésének legvalószínűbb dátumát 1320±15 évre teszik. Nofertiti királynő idejére, akihez részben kapcsolódnak a leletek, egy nevével gravírozott arany szkarabeusz miatt. A hajó fedélzetén lévő tárgyak eredete földrajzilag Mezopotámiától Afrikáig, Szicíliáig és Szardíniáig terjed, kilenc vagy tíz kultúra termékei, luxuscikkekből, királyi ajándékokból és nyersanyagokból, kereskedelmi árukból álló vegyes rakomány. A származási helyek sokfélesége valószínűsíti a hajó föníciai eredetét, Türosz, Ugarit, Büblosz voltak a korban a nagy föníciai kikötők. A késő bronzkorban jellemző volt a közel-keleti királyi ajándékozás, egy fajta burkolt adófizetés. A tárgyak sokféle eredete miatt a hajó építésének helye nem határozható meg közvetlenül a szállított árucikkek alapján. A fizetőeszköz az ezüst volt és a rakomány egy része ónöntvény volt, aminek az ára a korban az ezüst árához közelített.
A hajó útvonaláról kialakult elképzelés
A HAJÓ ÉS RAKOMÁNYA
Egy jó beszámoló a https://pdfs.xray-mag.com/articles/Feature_Uluburun_RicoBesserdich_55_locked.pdf oldalon található. A Bodrumi Múzeumban kiállított hajó képei:
A Bodrumi Múzeumban kiállított hajó (https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck)
A hajó egyszerűsített rajza (https://pdfs.xray-mag.com/articles/Feature_Uluburun_RicoBesserdich_55_locked.pdf)
Egy kb. 15 méter hosszú átlagos föníciai szállító evezős-vitorlás egy árbócos hajó, kormányevezőkkel, egyenes fedélzettel. Karvel palánkos, hamis-keeles, fenékgerendás hajó, először a kereszttartókat erősítették össze csapokkal, vékony kötelekkel, azaz "varrással", aztán erősítették be a kereszttartókat, melyek nem fogják össze a hajó teljes keresztmetszetét. A hajók alját fenékgerendával, hamis-keellel védték, mert éjszakára partra húzták a hajókat, csak nappal hajóztak. A hossztartókat kivülre, a hajó oldalára erősítették. A leírásokból nem derül ki, hogy milyen cédrusfából építették: az ugaritiak az Amanus-hegyi cédrusfát használták, a türosziak és büblosziak libanoni cédrust. A hajó 24 darab, a korban szokásos kőhorgonyt szállított. A kő anyaga olyan, amely az Égei-tengeren szinte teljesen ismeretlen, de Szíria-Palesztina és Ciprus templomaiban gyakran előfordul építőanyagként is, és adományként a Baál templomban, a Haas hegyen Ugarit közelében. Sikeres tengeri utazások után a templomnak adományozták a kőhorgonyokat.

A rakomány kiállítva (A Bodrumi Múzeum, https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck)
A rakomány kereskedelmi áruinak tetemes része fém, üvegöntvény és amfórákba töltött gyanta volt. Annyi réz- és ónöntvény, amennyiből egy hadsereget fel lehetett volna fegyverezni bronzfegyverekkel. Tíz tonna nyersréz rakomány, amely összesen 354 darab ökör alakú (téglalap alakú, sarkainál megnyújtott) rézből készült ingótot, öntvényt tartalmazott. A teljes mennyiségből legalább 31 egyedi ingótot azonosítottak, amelyeket azért öntöttek ökörbőr alakúra, mert a szárazföldön szamarak oladalain, gyékényzsebekben szállították az ötvényeket. További 121 réz zsemle és ovális ingót is a rakomány része, és körülbelül egy tonna ón (a rézzel ötvözve körülbelül 11 tonna bronzot eredményezne). Az ónrudak ökörbőr vagy zsemle alakúak voltak. Az ökörbőr alakú ingotokat eredetileg 4 különálló sorban tárolták a hajó rakterében, amelyek vagy lecsúsztak a lejtőn, miután a hajó elsüllyedt, vagy eltolódtak és ezért súllyedt el a hajó, vagy akkorra tolódtak el, amikor a hajótest és a rakomány a vízben megnyugodott.
Körülbelül 175 darab kobaltkék türkiz és levendula színű golyót találtak, ezek a legkorábbi ismert ép fajanszgolyók. A kobaltkék üvegtömbök kémiai összetétele megegyezik a korabeli egyiptomi edények és a függőgyöngyök összetételével, ami közös forrásra utal. A régészeti bizonyítékok és az ókori források elemzése arra utal, hogy az üveggyártás mezopotámiai eredetű, i. e. 2500 körül kezdődött. A mesterség és készítői i. e. 1400 körül vándoroltak Egyiptomba, ahol az üveggyártás tovább fejlődött.




Dzsószer fáraó vezírjének, Imhotepnek a titulusai a Dzsószer piramison
Fém ingót, bőralakú öntvény, alakja a szállíthatóságot (szamarak oldalán, gyékényzsebben) szolgálta
A rézöntvények valószínű eredete Ciprus szigete, volt a rakományban ciprusi kerámia is. A nehezen megválaszolható kérdés az ónöntvények eredete, a korban komoly ónhiány volt. A K-ről, az Iráni-fennsíkról származó ón szállítási útvonala Ugaritnál ért véget (még az i. e. 1700-as években az amorita I. Samsi Addad szervezte az óasszír kereskedelmi utat, Assurt és Aleppot kötötte össze, Aleppoban elágazott Anatólia felé). Az ónérc Afganisztánnál közelebbi lelőhelyei a gránithegyek alatti folyókanyarokban voltak, lerakódott sötétszürke törmelék. (A súlyáról felismerték, az ónérc kassziterit fajsúlya 7 kg/dm 3 és a kavicsoké ≈ 2.5 kg/dm 3 ).
Ókori ónszállító karavánutak: térkép az Uluburun fémrakományának iráni eredetéhez, későbbi korokban a balkáni Fekete-hegy,
a német Érchegység, és az angliai Cornwall ónbányái ismertek
Ókori fémművesség terjedése: térkép az Uluburun fémrakományának eredetéhez