NAGY KÖVEK SZÁLLÍTÁSA A NÍLUSON AZ ÓKORI EGYIPTOMBAN

NAGY KÖVEK SZÁLLÍTÁSA A NÍLUSON

AZ ÓKORI EGYIPTOMBAN

(2024 október)

BEVEZETÉS

Visszatérő kérdés, hogy az egyiptomiak a nagy köveket, esetleg az obeliszkeket hogyan szállították a Níluson, és hogy a köveket hogyan tették az árbócok segítségével a hajók fedélzeteire? Egy kőszállító hajó eddig felfedezett legrégebbi ábrázolása Unas piramisának feljárójáról származik, mely piramis az ötödik dinasztia végén épült, i. e. 2300 körül. A hajó képe és a rajta lévő kőoszlopok nehezen kivehetőek, és keveset mutatnak a hajó szerkezetéről. A képet kísérő felirat azonban elárulja, hogy az oszlopok Elephantine vagy Asszuán gránitbányáiból származtak, amely az ókori Egyiptom gránitforrásai voltak. Egy hasonló hajó modellje:

Punt Pharaoh Sahure

Hajógerinc nélküli, hosszanti kötéllel merevített, akáciafa hajó modellje Sahure fáraó (kb. i. e. 2465 - i. e. 2425) idejéből

(Ship Model Gallery, Ventura County Maritime Museum, Ohio, USA, https://warther.org/Carvings.php)

Hérodotosz Történelmei II. könyvében írta le, hogy a hajók mézgás akáciafából készültek. A fából kb. 105 cm hosszú palánkokat vágtak, és téglaszerűen, "varrással", vékony kötelekkel rögzítették egymáshoz a palánkokat. A varratokat papirusszal tömítték. Hérodotosz így folytatja: „Kormányevezőt készítettek hozzá, amelyet a hajó végén rögzítettek; egy árboca volt, papiruszvitorlája. Felfelé, hacsak nem fúj nagyon friss szél, a partról vontatják őket: lefelé viszont egy körülbelül 114 font súlyú, lyukkal fúrt kővet erősítenek a végéhez, ami irányban tartja."

A kisebb, 2-3- tonnás fehér piramis fedőköveket a Nílus keleti partjáról szállították a piramisok építéséhez, erre vonatkozóan találtak papiruszt, leírást (https://en.wikipedia.org/wiki/Diary_of_Merer). Merer naplója (más néven Papyrus Jarf), ami egy több mint 4500 évvel ezelőtti papirusznapló elnevezése, amelyet Merer, egy középrangú munkavezető írt. Khufu fáraó uralkodásának 26. évéből származnak, aki uralkodott kb. i. e. 2589-től 2566-ig. A (hieratikus) hieroglifákkal írt szöveg Merer és legénysége napi tevékenységeinek listáiból áll. A fehér mészkőtömbök turai kőbányákból Gizába hajóval történő szállítását dokumentálják. A papirusz egyes részeit a kairói Egyiptomi Múzeumban állították ki. Körülbelül tíznaponta két-három oda-vissza utat tettek meg, talán 30, egyenként 2–3 tonnás követ szállítottak, ami havi 200 követ jelent. Körülbelül negyven hajós dolgozott Merer irányítása alatt. A papiruszokban szereplő időszak júliustól novemberig tart, kb. a Nílus áradásának idejére esik.

Ó-Birodalmi kőbányák a Nílus mentén, a világon ismert legkorábbi, a Ramesszidák korából származó, körülbelül i. e. 1160-ból származó térképen a Keleti-sivatagban, a Wadi Hammamatban található bányákhoz vezető útvonal látható, korábbi térkép nem ismeretes. (https://bencsik.rs3.hu/egyiptomi-tengeri-hajoepites-toertenete-i-e-1200-ig/42-az-egyiptomi-piramisok-epitese-i-e-2600-koeruel.html?layout=blog)

A nagy Níluson szállított kövek a piamisok burkolóköveinél lényegesen nehezebbek: a Nagy (Khufu) Piramis Királykamrájának, a mennyezetét alkotó asszuáni gránitgerendák mindegyike legalább 40 tonnát nyom, bár a kilenc gerenda közül több ennél is nehezebb. A jelenleg álló obeliszkek (https://hu.wikipedia.org/wiki/Obeliszk_(%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9szet)) többsége több mint 20 méter hosszú. és nehezebb mint 100 tonna. Asszuánban (kb 900 km-re a piramisoktól) egy kőbányában egy otthagyott, befejezetlen obeliszket is találtak:

Az asszuáni kőfejtő befejezetlen repedt gránit obeliszkje (43 méter hosszú). Az asszuáni vörös gránit és a bazalt volt a legelterjedtebb nemeskő, amelyet a gízai és abusiri Óbirodalomban a piramisok építésénél felhasználtak. Azt, hogy az igazán nagy köveket hogyan tették fel a hajókra, kérdéses. (https://titkostortenelem.org/osi-technologia/26-istenek-kofejtoi)

A szárazföldön fagerendákon, szánokon szállították a köveket a Nílushoz:

KőSzán.jpg

Kőszállító szán (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/226-kofuras-az-okori-egyiptomban.html?layout=blog&Itemid=101)

vontatás párducbőrös locsol temetés talán 400 as

Egy fáraó temetése: szánon vontatják a temetési bárkát, előtte vizezik az utat, a hajótestet részben kékre festették.

The dawn of civilization Egypt and Chaldaea 1897 14577194517

Szoborvontatás (https://en.wikipedia.org/wiki/Egyptian_pyramid_construction_techniques)

Érdekesség: hogy Khufu fáraó idejéből találtak az egyik alabástrom bányában egy meredek rámpát (https://www.livescience.com/63978-great-pyramid-ramp-discovered.html). A rámpa két oldalán két lépcsősor található, számos oszlopnyílással. Az oszlopokra kötötték a köveket mozgató köteleket. Feltételezhető, hogy a meredek rámpán a köveket nem vonszolták, hanem görgették. Lefektették az oszlopokhoz kötött köteleket a rámpára a kő alá, és felette visszavezették. A kisebb, 2-3 tonnás kövek sérülés nélkül görgethetőek.

KÖVEK SZÁLLÍTÁSA A NÍLUSON

A kutatók által széles körben elfogadott egyik obeliszk szállítási módszer (a két obeliszk hajóra rakása ma is komoly kihívás lenne):

Giant stone trans. barge

obelisc barge3

Több hosszanti merevítő köteles, 300 T-s asszuáni gránit obeliszkeket szállító Nílus-i 60 méteres dereglye az i.e. 1460-s évekből, Hatsepszut idején (https://www.stronghold-nation.com/history/ref/obelisk-ship)

Htsepszut vonta

Hatsepszut

Hatsepszut (i. e. 1479 – 1458) obeliszkszállító hajójának vontatása a Níluson (https://www.researchgate.net/figure/Scene-of-obelisks-being-transported-by-barge-mortuary-temple-of-Hatshepsut-at-Deir_fig3_366872137)

Az irodalomban egy alig vizsgált probléma, hogy a nagy köveket hogyan tették fel a hajó fedélzetére? Sajnos az eljárás leírása nem maradt ránk. Egyik lehetőség a szárazdokkos módszer: a hajót a nílusi árvíz előtt befedték földdel, fölé vonszolták a követ, és árvíz elött kiásták a hajót, és az árvíz idején elvontatták. A templomokat hasonló módon építették.

Egy valószínűelmélet, amelyre irodalmi bizonyítékaink vannak, az idősebb Plinius Naturalis Historiájá-ból származik

(https://maritimehistorypodcast.com/ep-010-taking-care-business-nile/). Plinius leírja, hogyan szállították Ptolomæusz Egyiptom fáraói a nehéz obeliszkeket két hajón, a Természetrajzának 36. könyvében.

„Ptolemæus Philadelphus egy nyolcvan könyök magas obeliszket állíttatott Alexandriába, amelyet Necthebis király parancsára készítettek: minden felirat nélküli volt. Sokkal többe került a szállítása, mint amennyit a bányászatára fordítottak. Egyes írók arról tájékoztatnak bennünket, hogy uszályon szállították. Csatornát ástak a Nílus folyóból az obeliszk helyéig; és két széles, kőtömbökkel megrakott uszályt toltak alá. Mindegyik uszály az obeliszk méretének kétszerese volt. Az obeliszk végeit a csatorna ellentétes oldalai támasztották alá. Ezután a kőtömböket eltávolították, és az uszályok fokozatosan könnyebbek lettek, megemelték a terhet. (Idősebb Plinius, Naturalis Historia, 36. könyv.)

Tehát a 80 könyök hosszú obeliszket a kőbányában kifaragták, és a Nílus partjára vonszolták. 80 könyök ≈ 36,5 méter. Plinius leírja az obeliszkszállítás módját anélkül, hogy megemelték volna. A munkások egy csatornát ástak a Nílustól az obeliszkhez. A csatorna elég keskeny lehetett, mivel az obeliszk 36 méter hosszú volt, és Plinius szerint az obeliszknek csak a végét támasztották meg a csatorna szélei. A csatorna elég széles is volt ahhoz, hogy két hajó egymás mellett elférjen. A kis ballaszt köveket kirakták mindkét hajóról, amíg a hajók fel nem emelkedtek, amikor megtámasztották az obeliszket. A katamaránszerű kettős bárkák elméletben akkor működnek jól, két obeliszket is szállíthattak, ha a két hajókat összeerősítették (az oldalpalánkokat összevarrták), de nincs képi bizonyíték kettős bárkákra.

Egy további lehetőség, hogy a kőtömb mellé fatörzseket kötöttek, és a júliusi árvíz idején vontatták a szállítóhajó fölé. 1T követ kb. 5 m³fával lehet megemelni. (2.3 T/m ³ kő, és 0.6 T/m ³ fajsúlyokkal számoltunk.)

IRODALOMJEGYZÉK

(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.

(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.

(3) Bietak, Manfred: Avaris, the capital of the Hyksos: recent excavations at Tell el-Dabʻa. British Museum Press for the Trustees of the British Museum. 1996. ISBN 978-0-7141- 0968-8.

(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerül utólag kideríteni, a netes kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott, lementett képagyag mennyiségileg kis része szerepel egy dolgozatban. Utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét.

(5) Klengel, Horst: AZ ÓKORI SZÍRIA TÖRTÉNETE ÉS KULTÚRÁJA, Gondolat, 1977, ISBN 963 280 367 1