A zöld üstökös
(2025 szeptember)
31/ATLAS: egy távoli üstökös újabb rejtélyes jelenséget produkált, miközben a Föld felé száguld. Az elmúlt hetekben az a csillagközi térből a Naprendszer belső vidékeire érkezett nagy sebességű objektum lett az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó űrkutatási hír https://magyarnemzet.hu/tudomany/2025/09/31atlas-egy-ujabb-rejtely?utm_source=life.hu&utm_medium=referral&utm_campaign=ott_group_trend_01.
A csillagászok jelentős többsége szerint noha a 31/ATLAS kétségkívül szokatlanul viselkedik és a „hagyományos” üstökösökétől eltérő tulajdonságokat mutat, de mindezek ellenére az objektum természetes eredetű, az intersztelláris térből érkezett kométa. Az üstökös – vagy egyesek szerint más típusú objektum – miközben egyre közelebb ér a Földhöz, képes lehet újabb és igencsak furcsa jelenségeket produkálni. A The Astrophysical Journal Letters folyóiratban megjelent tanulmány szerint a 3I/ATLAS nevű csillagközi üstökös másodpercenként mintegy 40 kilogramm vizet lövell ki magából. A NASA Neil Gehrels Swift űrteleszkópja ultraibolya fényben észlelte a víz melléktermékét, a hidroxilt (OH).
A 31/ATLAS színe a 2025. szeptember 7-én bekövetkezett teljes holdfogyatkozás idején megváltozott, és jól észlelhetően zöldre váltott. A váratlan és markáns színváltozás újabb kérdéseket vet fel a csillagközi térből érkezett objektum földönkívüli kémiai összetételével kapcsolatban.
Két namíbiai amatőr csillagász kihasználta a teljes holdfogyatkozás adta különleges lehetőséget, hogy a Föld sötét oldalán megörökítsék a nagy sajtóhírverést kiváltó 3I/ATLAS csillagközi üstököst. A holdfogyatkozás természetes elhalványulását kihasználva a két amatőr csillagász néhány asztrofotót készített az üstökösről, feltárva valami egészen döbbeneteset: a 31 ATLAS zölden izzott. A 3I/ATLAS csupán a harmadik olyan eddig észlelt csillagközi objektum, amely áthalad a Naprendszerünkön, de az, hogy honnan származik, egyelőre még rejtély.
Az első, bizonyíthatóan a csillagközi térből a Naprendszerbe érkezett égitest az 1/2017 U1 katalógusjelet és az Oaumuamua nevet kapott rendkívül furcsa alakú, hosszúkás szivarra emlékeztető aszteroida volt, amelyet 2017. október 19-én fedeztek fel a hawaii Maui szigeten lévő obszervatórium Pan-STARRS teleszkópjával. A másik intersztelláris látogatót, a C2019/Q4 katalógusjelű 21Borisov üstököst két évvel később, 2019. augusztus 30-án fedezte fel egy orosz amatőr csillagász a 65 cm-es tükörátmérőjű teleszkópjával. Az üstökös jeleit mutató objektumot, a 31/ATLAS-t azért sorolják a csillagközi származású objektumok kategóriájába, mert hiperbolikus a pályája, ami azt jelenti, hogy nem kötődik gravitációsan a Naphoz, és ezért az a legvalószínűbb, hogy egy másik csillagrendszerből származik, jelenleg ez a legáltalánosabban elfogadott elmélet.
A 31/ATLAS 2025. július elsején megközelítőleg 670 millió kilométer távolságra volt tőlünk. A csillagászok úgy vélik, hogy az objektum frissen felfedezett zöld fénye az égitest egyedi kémiai összetételére utal. A holdfogyatkozás okozta sötétségben rögzített zöld színre az egyik magyarázat az, hogy az objektum jelentősebb mennyiségben tartalmazhat kétatomos szénatomot (C2). Erről a molekuláról – ami két egymáshoz kapcsolódó szénatomból áll –, köztudott, hogy zöldes fényben fluoreszkál, amikor napfény éri. Ám a helyzet mégsem olyan egyszerű, még augusztusban ugyanis az arizonai Kitt Peak Obszervatórium csillagászai felfedezték, hogy a 3I/ATLAS valójában rendkívül szegény a szénláncú molekulákban, beleértve ebbe a kétatomos szenet is. Ezért jogos a kérdés: ha egy hónappal korábban hiányzott a kétatomos szén az objektum anyagából, akkor most mitől lett mégis hirtelen zöld? Az egyik lehetséges magyarázat, hogy amikor az üstökös egyre közelebb kerül a Naphoz, a központi csillagunk növekvő hősugárzásának hatására friss jégrétegek olvadnak meg a felszínén, és ez a folyamat felszabadítja a mélyebb rétegekbe beágyazódott kétatomos szénmolekulákat.
Egy másik lehetőség, hogy a zöld fény más olyan molekulákból származik, amelyek szintén fluoreszkálnak a napfény hatására. Mivel a 3I/ATLAS csillagközi objektum, olyan kémiai anyagokat is tartalmazhat amelyek nem jellemzőek a Naprendszer üstököseire, és ami így egy ismeretlen forrásból származó hamis „klasszikus” zöld fényhez vezethet. Bármi is legyen az ok, a 3I/ATLAS sok szempontból még rejtély. A csillagászok folyamatosan figyelemmel kísérik, ahogyan áthalad a Naprendszerünkön, és megközelíti a Földet.
A 31/ATLAS pályája is szokatlannak számít, a teóriának Avi Loeb, a Harvard Egyetem asztrofizika-professzora és csillagászati tanszékének vezetője a legfőbb szószólója. Loeb professzor fel is sorolja azokat a furcsaságokat, amelyek nem egy szokványos üstökös sajátosságai: ilyen az objektum előtti felhő szokatlanul nagy szén-dioxid- és minimális víztartalma, az objektum erős, illetve váltakozó fénykibocsátása, a szintén extrémnek tekinthető pálya sajátosságai, valamint a rendkívüli sebessége is. (Egy skálán az 1-es besorolás szerint az objektum minden kétséget kizáróan természetes eredetű üstökös vagy aszteroida, míg a 10-es kategóriába tartozó minden kétséget kizáróan idegen technikai civilizáció eszköze. A 31/ATLAS 4-es besorolású.) Egy bizonyos: a csillagközi térből a Naprendszerbe érkezett eddigi objektumok közül messze a 31/ATLAS számít a legfurcsábbnak.
A 31/ATLAS üstökösnek tekintett csillagközi objektum: a szeptember 7-én a teljes holdfogyatkozás alkalmával megváltoztatta a színét, és az addigi halvány barnás színárnyalatát zöldre változtatta, aminek a pontos okára egyelőre még csak különféle hipotézisek léteznek.
MI válasz: "szokatlan üstökösök" közé tartozhatott a Hale–Bopp-üstökös is, amely a 20. század egyik legfényesebb és leghosszabb ideig szabad szemmel látható üstököse volt, és 1997-ben érte el perihéliumát. A 2024-es naptárban is volt már néhány szokatlan üstökös, mint a C/2024 S1 (Nishimura), ami a nagy napközelpontú periódusa után látható a Földről, és a nyári égbolton is fényesen ragyogott.
Hale–Bopp-üstökös: Látványossága: 1997 áprilisában érte el a perihéliumot, és a 20. század egyik legfényesebb és leglátványosabb üstökösévé vált, amelyet szabad szemmel mintegy 18 hónapig lehetett látni. 1995 júliusában fedezték fel.
C/2024 S1 (Nishimura) (ez a becslés a megfigyelés idejét is feltételezi): 2024 augusztusában a Földhöz közelített, és a nyári égen is megfigyelhető volt. Fényessége már az észlelés idejében is nagy volt, de a Nap közeledésekor még inkább erősödött. A Földről is könnyen megfigyelhető a fényessége.
Hale–Bopp-üstökös: Látványossága: 1997 áprilisában érte el a perihéliumot, és a 20. század egyik legfényesebb és leglátványosabb üstökösévé vált, amelyet szabad szemmel mintegy 18 hónapig lehetett látni. 1995 júliusában fedezték fel.
C/2024 S1 (Nishimura) (ez a becslés a megfigyelés idejét is feltételezi): 2024 augusztusában a Földhöz közelített, és a nyári égen is megfigyelhető volt. Fényessége már az észlelés idejében is nagy volt, de a Nap közeledésekor még inkább erősödött. A Földről is könnyen megfigyelhető a fényessége.
Az üstökösök által kibocsátott zöld fény egy instabil elem, a diszén (dicarbon, C2) eredménye, mely reakcióba lép a fénnyel, amikor a Nap felé közelít. Bár az elmélet az 1930-as években született, a diszén instabil volta miatt a tudósok eddig nem tudtak teszteket végezni ezzel kapcsolatban. Megerősítése most a Proceedings of the National Academy of Sciences című tudományos lapban jelent meg. (https://www.pnas.org/doi/10.1073/pnas.2113315118)
A 31/ATLAS 2025. július elsején újabb adatok láttak napvilágot a Naprendszerünkön átszáguldó 3I/ATLAS üstökösről. Míg korábban is sejteni lehetett, hogy az idegen vándor idősebb lehet a mi 4,5 milliárd éves Naprendszerünknél, egy friss spanyol kutatás szerint az objektum egy valóságos időkapszula lehet: egy közel 10 milliárd éves ereklye az univerzum hajnaláról, amiről napról napra többet tudhatunk meg. A július elején azonosított 3I/ATLAS mindössze a harmadik olyan objektum, amely bizonyítottan egy másik csillagrendszerből érkezett hozzánk. A kutatók már az első megfigyelések alapján is egy hétmilliárd évnél is idősebb égitestre gyanakodtak, de egy frissen publikált tanulmányban az Európai Űrügynökség (ESA) Gaia űrtávcsövének precíz adatait felhasználva megkísérelték visszakövetni az üstökös útját az elmúlt 10 millió évben: valódi időkapszulával van dolgunk.
A cél az volt, hogy megtalálják azt a csillagot vagy eseményt, amely a távoli múltban a mi irányunkba „lökte” az objektumot. Az eredmény mindenkit meglepett: a szimulációk szerint a 3I/ATLAS pályáját az elmúlt 10 millió évben egyetlen csillagközeli elhaladás sem befolyásolta érdemben. Az üstökös egy hosszú és magányos utazás végén érkezett meg hozzánk, talán már évmilliárdok óta zavartalanul szeli át a csillagközi teret. A kutatás szerint az objektum valószínűleg a Tejútrendszer úgynevezett vékony korongjából származik, és egy nagyon korán, a galaxisunk kezdeti időszakában kialakult bolygórendszerből lökődhetett ki. Ha a 10 milliárd éves korbecslés helytálló, az azt jelenti, hogy a 3I/ATLAS a legelső bolygórendszerek születésének tanúja volt, így szó szerint egy időkapszula, amely az univerzum korai állapotáról hordoz információkat. (https://index.hu/techtud/2025/10/10/3i-atlas-naprendszer-idokapszula-csillagkozi-ustokos/)