Lesz Magyarországon mesterséges eső?
Létezik új, elektromos töltést használó eljárás
(2026 július)
Magyarországon a mesterséges esőkeltés (felhőmagvasítás) egyetlen országosan alkalmazott módszere az ezüstjodidos jégkár mentesítő technológia, míg a szárazjeges stb. mesterséges eső eljárásokkal szemben nincs érdemi gyakorlati vagy szakmai elköteleződés. A hazai hozzáállás, szabályozás és társadalmi megítélés technológiánként eltér. Létezik új, nálunk ismeretlen esőkeltő technológia is:
Elektromos töltés, drónokkal
Az Egyesült Arab Emírségekben sikeresen tesztelt eljárás vegyi anyagok nélküli eljárás. Pilóta nélküli drónok repülnek a felhők közé, és célzott elektromos kisülésekkel (áramütésekkel) elektromos töltést közölnek a felhőben lévő vízcseppekkel. A feltöltött apró vízcseppek vonzzák egymást. Gyorsabban tapadnak össze nagyobb cseppekké, és mesterséges anyagok nélkül is megindul az eső. Egy összehangolt autonóm drónraj nagyjából egy 3 km²-es területen szórja szét hatékonyan az ionokat a felhőalapon belül. Láncreakció miatt a drónoknak nem kell a teljes területet berepülniük. Amikor a kezelt 3 km²-es körzetben a vízcseppek az elektromos mező miatt elkezdenek egymáshoz tapadni és ütközni, a folyamat önfenntartóvá válik. A lehulló nagyobb cseppek magukkal rántják a környező, kezeletlen mikrocseppeket is. A szél és a felhők mozgása: mivel a felhők folyamatosan sodródnak, a drónok által "beoltott" légtömeg továbbmozdul, ezért a ténylegesen kialakuló esőzés a talajon gyakran jóval nagyobb területet is eláztathat, mint a drónok közvetlen repülési zónája. Az emírségi Nemzeti Meteorológiai Központ (NCM) mérései szerint ezek a célzott, néhány négyzetkilométeres drónos beavatkozások képesek lokálisan 35%-kal is növelni a csapadék mennyiségét az érintett felhőrendszerekben.
Az eljárás hivatalos neve felhő-elektrosztatikus feltöltés (cloud electrocharging). A technológiát a brit University of Reading kutatói fejlesztették ki az emírségekbeli National Center of Meteorology támogatásával.
1. Hardver és a drónok felszereltsége: autonóm vagy távvezérelt, többrotoros (hexakopter) drónok, illetve katapulttal indítható kisméretű repülőgépek végzik a repülést. A drónok törzsére speciális feszültségkeltő ionizátorokat és elektródákat szerelnek, amelyek képesek 1,6 millió Voltos feszültségű elektromos mezőt generálni.* Beépített meteorológiai érzékelőkkel mérik a környező levegő hőmérsékletét, páratartalmát és a felhők természetes elektromos töltöttségét az optimális működés érdekében.
2. A töltésközlés: a drónok nem magukat a vízcseppeket „ütik meg” közvetlenül árammal, hanem a környező levegőmolekulákat ionizálják nagyfeszültségű elektromos kisülésekkel vagy koncentrált lézernyalábokkal. A kibocsátott szabad elektronok és ionok a felhőbe érve azonnal hozzátapadnak a mikroszkopikus méretű (pár mikrométeres) vízcseppekhez, megváltoztatva azok természetes elektromos egyensúlyát.
3. Elektrosztatikus vonzás: a felhőben lévő vízcseppek egy része pozitív, más része negatív töltésűvé válik. Az ellentétes töltések miatt a cseppek vonzák egymást, ütközésnek,összeolvadnak. Kritikus tömeg elérése, az eljárás felgyorsítja a felhőfizikai folyamatot, így az apró ködcseppekből másodpercek alatt nehéz esőcseppek képződnek, és amikor a cseppek elérik azt a méretet, ahol a gravitáció legyőzi a felhő feláramlási erejét, csapadék formájában lehullanak.
4. Környezeti előnyök a hagyományos módszerekkel szemben: nincs vegyi terhelés. A hagyományos felhőmagvasítással (cloud seeding) ellentétben nem juttatnak ezüst-jodidot, CO2-t vagy higroszkópos sókat a légkörbe. Költséghatékonyság: a drónok üzemeltetése olcsó, a nagyméretű, vegyszerszóró repülőgépek fenntartása drágább. Meleg felhők esetén is hatásos: Az ezüst-jodid csak túlhűlt (fagypont alatti) felhőknél működik, míg az elektromos stimuláció a meleg, sivatagi felhőrendszereknél is képes beindítani a csapadékképződést.
5. Hatékonysági statisztikák és hozamnövekedés: A National Center of Meteorology és független klímakutatók mérései alapján a technológia az alábbi eredményeket produkálja:
30-35%-os csapadéknövekedés: tiszta, de kellően párás atmoszférikus körülmények között az eljárás harmadával képes növelni a felhőből lehulló eső mennyiségét. Kevésbé ideális, porosabb levegőben ez a növekedés 10-15% körül alakult.
Átlagos éves hozamnövekedés: a hosszú távú, radaralapú és csapadékmérő állomások adatait vizsgáló tanulmányok kimutatták, hogy a célzott területeken az éves átlagos felszíni csapadékmennyiség 23%-kal növekedett a stimulációnak köszönhetően. Csökkent a párolgási veszteség: mivel a drónok felgyorsítják a cseppek összeolvadását, a létrejövő esőcseppek lényegesen nagyobbak lesznek. A nagyobb cseppek gyorsabban hullanak le, így a levegőn áthaladva sokkal kisebb arányban párolognak el, mielőtt elérnék a talajt.
Gyors reakcióidő: a drónok indításától és az elektromos sokk kibocsátásától számítva mindössze 15–30 perc szükséges a lokális esőzések beindulásához.
6. Elterjedtsége: gyors. Bár az Egyesült Arab Emírségek a technológia első számú finanszírozója és tesztországa, a módszer és az alapjául szolgáló kutatások globális összefogással zajlanak: az Egyesült Királyságban (University of Reading és a University of Bath), Kínában - Kína rendelkezik a világ legnagyobb hagyományos esőfakasztó programjával- integrálják az AI-vezérelt dróntechnológiát és az elektromos stimulációt, hogy kiváltsák az ezüst-jodid rakétákat a tibeti fennsíkon. Az Amerikai Egyesült Államokban (pl. Colorado, Nevada) inkább a téli, havas felhők magvasítása dominál ezüst-jodiddal, amerikai egyetemek és a NASA szorosan együttműködnek az NCM-mel a felhők elektromos tulajdonságainak modellezésében és a drónok mikroszenzorainak fejlesztésében. A technológia legnagyobb globális előnye, hogy nem igényel drága infrastruktúrát (elég egy hordozható drónkatapult a sivatag közepén), így a jövőben a fejlődő, aszály sújtotta afrikai és közel-keleti országok is könnyen bevezethetik.
7. Egy jó minőségű páratartalom-érzékelő általában 15 és 40 dollár árú otthoni használatra, míg az ipari minőségű érzékelők ára 60 és 300 dollár között mozog. Az okosotthon-érzékelők (15–40 dollár) laboratóriumi pontosságot kínálnak (általában ±3% relatív páratartalom), és olyan okosotthonokba integrálhatóak, mint az Apple Home, a Google Home és az Alexa. Az energiatakarékos Zigbee protokoll segítségével követi nyomon a hőmérsékletet, a páratartalmat és a légköri nyomást. TP-Link Tapo T310: a Wirecutter a legjobb ár-érték arányú. Govee vezeték nélküli higrométer- hőmérő: népszerű üvegházak monitorozására. Dedikált precíziós mérők, (35–150 dollár), magas szintű digitális érzékelő komponensekkel készültek, szigorú adatnaplózásra és rendkívüli pontosságra szolgálnak. SensorPush HT.w intelligens érzékelő: ±2%-os relatív páratartalom-pontosságú, vízálló kialakításáért és sűrű digitális adatnaplózásáért értékelik. Honeywell C7189R2002-2 vezeték nélküli érzékelő: Prémium, speciális HVAC-érzékelő, amelyet a klímaberendezés-rendszerek vezérléséhez terveztek.
Ezüstjodidos eljárás
Teljes állami támogatás, lakossági vitákkal: Magyarországon az ezüstjodidos technológia a legfontosabb időjárás-befolyásolási módszer, de nem esőcsinálásra, hanem jégkármérséklésre használjuk. Hivatalosan maximálisan támogatandó. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) 2018 óta üzemelteti a teljes országot lefedő, talajgenerátoros és európai hírű Országos Jégkármérséklő Rendszert (JÉGER). A szakma (meteorológusok, agrárszakemberek) egyértelműen hasznosnak tartja. Bizonyítottan tízmilliárdos károktól óvja meg a mezőgazdaságot.
A lakossági viszonyulás viszont megosztott és gyakran bizalmatlan, az emberek nem megengedett eszközökkel, fenyegetésekkel is tiltakoznak. Az aszályos időszakokban a gazdák egy része és a lakosság körében elterjed az a tévhit, hogy a talajgenerátorok „elkergetik az esőt”. A hatóságok és a Klímapolitikai Intézet folyamatos felvilágosítással, kommunikációs kampányokkal igyekeznek tisztázni, hogy az ezüstjodid csak a jégszemek méretét csökkenti, a csapadék mennyiségét nem csökkenti, sőt valamennyire növeli. Vannak környezetvédelmi aggályok is, de a kutatások és a hatósági álláspont szerint is a kijuttatott ezüstjodid mennyisége elenyésző, nem mérgező, és nincs káros hatással a hazai talajra vagy az élővizekre.
Dilemma a magyar mesterséges esőztetés? Európai helyzet
Amíg Magyarország kizárólag a jégkárok megelőzésére koncentrál, addig csak az ezüstjodidot fogja használni. Mesterséges esőztetést a szárazság ellen nálunk sem a kormányzat, sem a tudományos szféra nem támogatja, nem tervezi bevezetni, mivel "a Kárpát-medence időjárási rendszereire a jelenlegi technológiákkal nem lehet a módszerrel tartós hatást gyakorolni". Egy ellenérv valós létezik: kevesebb a felhő, mint régen. A tavazi esők vizét kéne megtartani. Viszont szélerőmű épül, pedig állandó szél aztán igazán nincs.
A nem tartós hatást is legalább kísérleti jelleggel ki kellene próbálni amikor van felhő, mert a szárazság kikényszeríti, és az innovatív, olcsó elektromos módszer hazai gazdaságossága és a hatásossága kiderülne, továbbá a SZTAKI-ban van hozzá szakértelem. (Javasolt szimuláció: modellezni kéne, hogy ha az éves felhőmennyiségből 20-25% esőt még lehozunk, ahol lehet, milyen hatással lenne a helyi talajvízkészletre?)
A modern eljárások drónokkal működnek (https://mahabahu.com/delhis-cloud-seeding/)
Szárazjeges eljárás
A szilárd szén-dioxid (szárazjég) felhőkbe szórása gyorsan lehűti a környezetét, és jégkristályokat, esőt hoz létre. Magyarországon a szárazjeges felhőmagvasítást gazdaságtalan technológiának tekintik, mert az alkalmazásához repülőgépekre lenne szükség, ami drágább, veszélyesebb és kevésbé rugalmas, mint a bevált hazai talajgenerátoros hálózat. Bár Magyarországon fejlett a szárazjég-gyártás (például a Messer Hungarogáz vagy a Szárazjég Kft. révén), a termékeket kizárólag élelmiszer-hűtésre, borászatba, egészségügyi logisztikára és ipari tisztításra használják, meteorológiai célokra egyáltalán nem alkalmazzák.
Környezetvédelmi megítélése kétértékű, mert a szárazjég tiszta CO₂, a klímaváltozás korában a szén-dioxid szándékos levegőbe juttatása (még ha elenyésző mennyiségben is) negatív visszhangot váltana ki a fenntarthatósági törekvések miatt. Figyelembe kéne venni, hogy a hőhullámok, az aszály is
fenntarthatósági kérdéseket vetnek fel, és még súlyosabbakat.
Európában Franciaország, Spanyolország, Svájc, valamint Románia és Görögország alkalmaznak leggyakrabban felhőmagvasítást (cloud seeding) csapadéknövelésre vagy jégkármérséklésre. A gyakorlatban kizárólag ezüst-jodidot (AgI) és szárazjeget (szilárd CO₂) használnak esőcsinálásra és a jégszemek méretének csökkentésére.
Európában a projektek többsége helyi/regionális szinten működik: az alpesi és hegyvidéki hómennyiség növelésére (a víztározók és a síturizmus támogatására), valamint a mezőgazdasági jégkárok megelőzésére. Karbamidot is permeteznek a levegőbe, melyek magukhoz vonzzák a párát, gyorsan nagy vízcseppekké növekednek, és beindítják a láncreakciószerű esőzést.
Franciaország és Spanyolország: rendszeresen végeznek felhőmagvasítást a hegyvidéki (például pireneusi) területeken, hogy növeljék a téli csapadékot, ezáltal a tavaszi olvadáskor több víz jusson a mesterséges víztározókba.
Svájc: kifejezetten kutatási és gleccservédelmi céllal kísérleteznek felhőmagvasító léggömbökkel és drónokkal az Alpokban, hogy friss hóréteggel védjék a zsugorodó jégtakarót.
Románia és Görögország: aktív programjaik vannak az aszályos időszakok enyhítésére, valamint a mezőgazdasági területek védelmére.
Magyarország: nálunk esőcsinálásra nem alkalmazzák, 2018 óta működik az országos jégkármérséklő rendszer, amely talajgenerátorokkal ezüst-jodidot juttat a viharfelhőkbe.
A tudományos mérések és a gyakorlati tapasztalatok alapján a hatékonyság
A jégkármérséklés a legsikeresebb terület, jégeső elleni védekezésben az AgI kiemelkedően hatékony. De a legolcsóbb a 25-30%-os elektromos az eső- és hónövelésben: a csapadékképzés terén az eredmények mérsékeltebbek, de szárazság idején gazdaságilag kifizetődőek.
Hónövelés (hegyvidékeken) a téli időszakban, az alpesi vagy amerikai hegyvidéki felhőknél hatékony. A kutatások szerint a jól időzített AgI-magvasítás 5–15%-kal képes növelni a lehulló hó mennyiségét a megcélzott vízgyűjtő területeken.
Esőnövelés (síkvidéken) a nyári, konvektív, zivatarfelhőknél az AgI hatékonyság: átlagosan 10% körüli csapadéknövekedést lehet elérni, ha a felhőzet közel állt az esőzéshez.
Miért nem 100%-os a hatékonysága? Van hőmérsékleti ablak: az ezüst-jodid csak a „túlhűlt” felhőkben működik, ahol a vízcseppek hőmérséklete -5 °C és -20 °C között van. Ha ennél melegebb a felhő, az AgI hatástalan (ilyenkor NaCl-t kell használni). Ha a generátorokat túl korán vagy túl későn indítják be, a részecskék eloszlanak a szélben, mielőtt elérnék a felhő megfelelő zónáját. Teljesen tiszta, kék égbolt mellett vagy száraz, páramentes levegőben az ezüst-jodid teljesen hatástalan.
Szabályozás Magyarországon
Az időjárás-befolyásolásra (különösen a jégkármérséklésre) szigorú állami szabályozás vonatkozik, amely az Agrárminisztérium felügyelete alá tartozik. Magánszemélyek vagy cégek önhatalmúan nem végezhetnek időjárás-befolyásolásó tevékenységet. A legfontosabb jogszabályok a 2011. évi CLXVIII. törvény, ami a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről szóló alaptörvény. Meghatározza, hogy a jégkármérséklő rendszer működtetése törvényben előírt állami közfeladat. A 525/2013. (XII. 30.) Korm. rendelet jelölte ki hivatalosan a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarát (NAK) az országos rendszer kizárólagos üzemeltetésére. Az agrárminiszter közvetlen ellenőrzése alá tartozik. A generátorok beindítását kizárólag a HungaroMet Zrt. (korábbi Országos Meteorológiai Szolgálat) hivatalos riasztásai és adatai alapján rendelik el. A jogszabályok szerint a rendszer működését az állami Agrár Kárenyhítő Alapból és Központi Költségvetési támogatásokból fedezik.
* Az 1,6 millió Voltos feszültségű elektromos mező generálása: autonóm drónrajok, AI-vel irányított drónok keresik meg a megfelelő felhőket. A drónok fedélzetén lévő kibocsátó eszközök tűelektródákkal elektromos töltést (ionokat) juttatnak a levegő molekuláihoz.
Az 1,6 millió Voltos feszültséget inverteres feszültségsokszorozó áramkörök segítségével állítják elő a drón saját akkumulátorából.
A primer energiaforrás egy lítium-polimer (LiPo) akkumulátor. A drónok – amelyeket a University of Bath mérnökei terveztek a University of Reading kutatói számára – elektromos meghajtásúak. A rendszert normál, de nagy kapacitású drónakkumulátorok táplálják, amelyek alacsony (pl. 22–50 Voltos) egyenfeszültséget biztosítanak. A feszültségsokszorozó kaszkád áramkör a néhány tíz voltból több mint egymillió Voltot állítanak elő, a drónba épített, speciális könnyű elektronikát használnak inverterrel: az akkumulátor egyenáramát először magas frekvenciájú váltakozó árammá (AC) alakítják. Feszültségsokszorozó kaszkád generátor, ami egy diódákból és kondenzátorokból álló speciális elektromos hálózattal. Az áramkör képes a váltakozó feszültség csúcsértékét extrém magasra növelni anélkül, hogy nehéz, vastag tekercselésű transzformátorokra lenne szükség.
A rendszer alacsony áramerősséggel (mA szinten) működik. Mivel az áramerősség elhanyagolhatóan kicsi, az 1,6 millió Voltos feszültség fenntartásához szükséges tényleges teljesítmény (Watt, P = UI) nagyon alacsony. Így az egész ionizáló berendezés befér a drón könnyű, szénszálas vázba, és nem meríti le az akkumulátort, lehetővé téve a nagyjából 40 perces repülési időt. Az így előállított gigantikus feszültséget a drón szárnyain és törzsén elhelyezett finom elektródahálózatokra és kibocsátó tűkre vezetik. Az extrém feszültség hatására a tűk hegyénél a levegő ionizálódik (koronakisülés jön létre), és a drón folyamatosan lövi ki magából a töltött részecskéket a felhőbe.
Egyetlen drónraj egyetlen repüléssel jellemzően körülbelül 3 négyzetkilométernyi felhőzetet képes közvetlenül elektromos mezővel kezelni. Bár maga a fizikai eszköz mérete és a repülési ideje (kb. 40 perc) korlátozott, a lefedett és befolyásolt terület mérete több tényezőtől függ.