A HÜKSZOSZOK SZÍRIAI, É-KÁNAÁNI AMORITÁK-HURRITÁK VOLTAK
(2017)
ABSTRACT
A hükszoszok - fáraókat adtak i.e. 1600-s évektől Egyiptomnak- technikai színvonala, vallási kultuszai alapján belátható, hogy eredetük amorita, szíriai, Ugarit-i és Jamhad-i. Kereskedelmüket, technikai színvonalukat és harci szekereiket, hajóépítésüket részletesen tárgyaltuk. Kézművességük színvonala az erős érv az ugariti amorita-hurrita eredet mellett: az i.e. 1700-s években Egyiptom közelében É-n Szíriában, az ugariti-jamhadi amoritákon-hurritákon kívül nincs másik olyan létszámú és technikai civilizációjú nép, amely rendelkezett volna a szükséges technikai vívmányokkal. Az i.e. 1600-s évektől építik, majd ismertetik meg Egyiptommal is a harci szekereket, a keeles, fenékgerendás hajókat.
A fáraók i.e. 1720 körül valószínűleg kezdetben szívesen látták a hükszoszokat. Hajókkal vagy hajókkal is mentek Egyiptomba, ami az Avarisz-i kikötő, a későbbi hükszósz főváros fekvéséből is következik. A hükszoszokat i.e. 1556-ben űzték ki Egyiptomból, ekkor több tízezren lehettek. A hükszoszok idején a kor legfontosabb tengeri kikötői - Avarisz, Büblosz és Ugarit, továbbá Ugarittól 30 km-re D-re Szimirra-, melyek mind hükszosz kézben voltak. A tengeren is "beszivárogtak" Egyiptomba: Avarisz volt a fővárosuk, a Delta közepén. Az ugariti hajókat, kereskedőket szívesen látták, mert fát, olajat, bort, fémeket és új és ismeretlen iparcikkeket közvetítettek, amiért Egyiptom gabonával, arannyal fizetett, majd letelepedtek több mint 150 évre. Avariszban, a hükszósz fővárosban nagy erődöt építenek és raktárok, gabona tárolók, és több kikötő találhatóak a hükszosz időkből. A tengeri kereskedelem megmagyarázza a hükszoszok békés "beszivárgását" Egyiptomba. K-n, a szárazföldön, K-n erődök sorával biztosították a karaván utakat. Kiűzésük idején ezeket az erődöket támadta több évig (három évig Avariszt és másik három évig Saruhent) Jahmesz fáraó az i.e. 1500-s évek közepén. A habiruk eredetét is vizsgáltuk, lehetséges, hogy legalább részben a kiűzött hükszószok. Hurriták és a hükszosz menekültek idején nő meg Jeruzsálem népessége az 1500-as években. (A dolgozat történelmi I. Része mozaik szerű. A II. Részben található a technikai színvonal leírása, a Függelékben a harci szekerek története.)/ THE HYKSOS WERE SYRIAN, E CANAANITE AMORITES-HURRIANS: The Hyksos - who gave pharaohs to Egypt from 1600 BC - can be seen from their technical level and religious cults to be of Amorite, Syrian, Ugaritic and Jamhad origin. Their trade, technical standards, chariots and shipbuilding have been discussed in detail. The quality of their craftsmanship is a strong argument in favour of an Amorite-Hurrian origin in Ugarit: in the 1700s BC, near Egypt, in northern Syria, there was no other people of the same number and technical civilisation as the Amorite-Hurrians of Ugaritic-Jamhad, who had the necessary technical achievements. From the 1600s BC, chariots, tongues and bottom-rigged ships were built and introduced to Egypt.
BEVEZETÉS
Van egy nyilvánvaló ellentmondás az irodalomban: a széleskörűen elterjedt nomád beszivárgás elmélete, mert a nomadizálás ellentmondásban van a hükszoszok technikai színvonalával. Az amoriták neves juhtenyésztők voltak, de a kor legjobb iparosai is, és szívesen látott hajós-kereskedők Egyiptomban.I.e. 1700 előtti Egyiptomból származó szíriai tárgyi leletek (szobrok, sztélék, ékszerek) alapján az egyiptomiak tudtak és ismerték az ugariti és a tőle D-re lévő területet. Ugarittól D-re kb. 250 kilométerre van Byblosz, ahol legalább i.e. 2650 óta (ekkor Imhotep volt a felelőse a cédrusszállításnak) állandó egyiptomi erődített telep és jelenlét volt, a cédrustörzsek folyamatos szállítása miatt erősítették meg a telepet katonasággal is. A Delta távolsága további, kb. 500 km Byblostól.
A hükszoszok idején nem nemzetek szerint történt szerveződés, hanem királyságok, palotagazdaságok szerint, melyeknek vegyes volt a népessége. A hükszoszok ( a "Szárazföld urai" fordításban) esetén amorita-hurrita és más kisebb jelentőségű népek. A vallásuk - Baál és vihar és eső isten sok néven, pl. Széth néven Eyiptomban- alapján is nyomon követhető a hükszoszok eredete a Haaas hegyig. Az eredetet a technikai színvonalukkal bizonyítjuk a II. Részben.
Ugarit (Ugaritta hettita nyelven) és a Hazzi hegy az ősi Baal-Haddad templommal (Wikipedia, Trója Wilusa néven)
I. RÉSZ
Ugarit és Alallah területére, és az ezektől D-re lévő területre, Szíriára, É-Kánaánra tehető a hükszoszok eredete, i.e. 1700 körül. Az ugariti uralkodók névsora az i.e. 14. században keletkezett és több mint négy évszázadra megy vissza. Ma már a legtöbbjükkel kapcsolatban tárgyi emlékek is rendelkezésre állnak, amelyek megerősítik a lista tartalmát, sőt tudunk több olyan uralkodóról, akik nem is szerepelnek a listában. A minószi-szíriai kereskedelem legfontosabb központja is ez időben Ugarit volt.
A hajózásra vonatkozó ismereteink alapján Ugarit és eklülönűlt azonos nevű kikötője volt a legnagyobb kikötőjük, továbbá Szimirra Ugarittól D-re, (Arvad - csak az 1400-s évektől jelentős amorita kikötő, továbbá Büblosz, Sidon és Tyre). Avarisz kikötő a hükszoszok fővárosa lett a Deltában. (Fel lehet vetni, hogy az i.e. 1700-s évektől Allalah a tenger felől is jól megközelíthető volt, aminek írott szövegekben nyoma is van, Al-Minanál L. Woolley ásta ki, de mára feltöltődött a kikötő.) A gabonatermés bizonytalansága miatt, az éhezés éveiben D-re, Egyiptomba és/vagy talán É-ra, Aleppo környékére, Jamhadba menekültek/ jártak gabonáért, élelemért Kánaánból az emberek. Pl. i.e. 1627-ben volt éhínség Bübloszban is.
"Az I.e. 2. évezredben a szíriai térségben, illetve a vele határos Anatóliában újabb erős államok alakultak. Az amorita Jamhad, utána a Hettita Birodalom lett Ugarit szomszédja. A hettiták mindig is expanzív politikát folytattak és Szíria elsődleges célpontjuk volt. A hettiták részéről azonban Ugarit felé útban volt az amorita Jamhad, Alallah. I. Murszilisz hettita király Mezopotámiában az amorita Óbirodalom történetére tett pontot. A óhettita kort összeomlás követte, ekkor a hódító szerepet a hurrik vették át. A rendszeresen bekövetkező északi és keleti támadások egyiptomi szövetségkötésre kényszerítették az ugariti uralkodókat. A korai periódusban az egyiptomi hatás volt erős Ugaritban. Az eddig ismert első egyiptomi származású lelet egy I. Szenuszert korából való gyöngy, majd II. Amenemhat (i.e. 1900) korából, a középbirodalmi fáraók sztéléi és szobrai jelennek meg. Mári város levéltára is említi Ugaritot, és minószi áru is megjelent, minószi képviselet is létesült Ugaritban. Az ugariti fellegvár Baál-temploma is ekkortájt épült." Ugarit mellett volt a Hazzi-hegy (Haas nében is): https://hu.wikipedia.org/wiki/Hazzi-hegy, A Baal vallás eredeti temploma.
A hükszoszok, azaz amoriták-hurriták, amikor megtelepedtek Egyiptomban i.e. 1700 után, új adófizetési rendszert, közigazgatást honosítottak meg Egyiptomban. D-Kánaán Egyiptom felségterülete volt Saruhenig, Bybloszig, sőt később Kádesh -ig. Az i.e.1400-s években a felségterület Karkemish-ig, Szíriáig is elért. Byblosz kikötőjéből szállították fahajókon a cédrusrönköket egyiptomi munkások már i.e. 2800-tól bizonyíthatóan, valószínűleg korábban is, a büblosziakat révkalauznak alkalmazták. A hieroglif írást is használták. Bybloszból szállítottak tengeren az épületfán kívül más termékeket, gyantát, bort, festéket, agyagedényeket Egyiptomba.
A hükszoszok idején az i.e. 1600-s években D-Kánaánban erődöket (a forrásokat védték) építettek, ahova bezárkóztak, amikor a deltai Avariszból elüldözték őket az egyiptomiak. Az erődökből is elüldözte őket I. Jahamesz és a hükszoszok a habiruk népét is gyarapították. A habiruk főleg hurrita és amorita, többnyire hadviselt népesség volt, és a habiru levitézlett és leendő zsoldosok, idénymunkások, pásztorok gyűjtőneve. A hükszoszok kiűzése után a zsoldosok Palesztínában, a Jordán folyó völgyében és Büblosz környékén telepedtek meg, majd az egyiptomi támadások elől lassan É-ra kellett költözniük. Sokkal később i.e. 1400 körül az amoriták önálló Amurru királysága és a hurrita Mittani is megalakult. Fontos, hogy Levantében a hükszoszok Egyiptomból történt kiűzése (i.e. 1550 körül) után gyakori a hurrita nevek előfordulása, amiből következik, hogy a hükszoszok egy része a lovak tenyésztéséről nevezetes hurrita népesség volt. A habiruk azonosításában segít, hogy egy elvesztett vagy megnyert csata után sok kóbor vagy szökött katona vándorolt el, üldözöttek, akik nem a városokban telepedtek le. Kánaán amorita-hurrita többségű volt a hükszoszok idején. E kóbor emberek élettere egybe esett az állatlegeltetők, juh- és marhapásztorok legelőivel. Ekkor és a hurriták alapítják Jeruzsálemet, erre kitérünk.
Byblosz több mint 500 km-re van a Deltától. A legkorábbi, a tengerhajózásra vonatkozó adat Sznofru fáraó idejéből származik. Hatvan kereskedelmi hajó (létezik a hajóról kép, az első akáciafa palánkos hajó ábrázolása!) építését rendelte el. Sznofru (kb. i.e. 2570) egyik írnoka „negyven, cédrusfával megrakott" hajó érkezéséről tudósít.
Kairói Régészeti Múzeum: Snefru fáraó sírjából fontos falikép, k.b. i.e. 2600, az első rövid palánkos, csapolt hajó ábrázolás (4)
Az ókori egyiptomi tengeri hajózás egyik kérdése, hogy Sznefru fáraó előtt hogyan szállították a cédrusrönköket a Deltába az egyiptomiak? Nem idegen hajók szállították, mert nem voltak nagy idegen fahajók. Tehát szárazföldön vagy a tengeren, nádhajók mellé kötve, majd akáciafa hajókon. Egy rönk az erdőből történő kiszállításához a libanoni hegyekben, -kb. 1500 m magasság felett vannak az erdők- 30 ember volt szükséges. A több száz munkás, megfelelő kísérettel gyalog ment Bybloszba valószínűleg, a szárazföldi utat ismerték. Bybloszban állandó egyiptomi jelenlét és telep volt az i.e. 2650.es évektől. A szárazföldi szállítás (szamarakkal vagy teherhordókkal) komoly nehézségeket vet fel, mert nagyos sok rönkről van szó (árbocoknak, emelőknek, tetőgerendáknak, majd hajóépítésre használták) és több száz éven keresztül folyamatos volt a szállítás, így tehát vízen, esetleg nádhajók mellé kötve, majd hajókkal Snofru és Dzsószer fáraók alatt: Imhotep (Dzsószer vezírje) volta felelős a bübloszi cédrisfa szállításáért, a titulusai szerint.
Amoriták és hurriták: A hurriták a Kaukázus felől jöttek, a 3. évezred közepén, a Felső Zap és a Kabur folyók mentén terjeszkedtek a Van tó irányából. Államuk az i.e. 14. században szerveződő Mittani lesz.(Ny-n Aleppo, K-n az Eufráteszen, Kabúr-folyón túli Nuzzi városokkal.). Az amoriták eredete a Jebel-Bishri szíriai hegyekben volt, melyeket "Mountain of the Amorites" neveznek, az ezektől D-re lévő, ma sivatagos legelőkön juhokat, kecskéket legeltettek, i.e. 2300 után kezdenek el terjeszkedni, i.e. 2200-tól aszály volt a területükön ( "4.2kyr event" a neve), ezért szóródtak szét Mezopotámiában, foglalták el, felégették Bybloszt is. A legjelentősebb amorita dinasztiájú birodalom Egyiptomtól É-ra az i.e.1700-s években jön létre: a Jamhad Monarchia. Aleppo-val, mint fővárossal, továbbá Alalah-hal, Ugarittal, és azonos nevű kikötőjével, továbbá a későbbi Karkemish kereskedelmi központtal és előtte már I. Samsi Addad amorita Felső-Mezopotámiai Birodalma Assurnál, Subat-Enlil fővárossal.
Karkemish közelében Emárnál fontos gázló volt az Eufráteszen. Ebla palotája a legnagyobb és legnevezetesebb: i.e. 2600-2300 közötti sumer alapítású ősi sóbányával is rendelkező fémműves központ, palota, könyvtár. Ebla palotagazdaságát az akkádok lerombolták i.e. 2300-ban, aztán újjá épült. Ebla kereskedelmét és fémműves hagyományait átveszi Jamhad, a fémművességet, fémöntést, fémötvözést: Ugarit (ciprusi rézen gazdagodik meg), továbbá Alallah, Aleppo is. A tengeri kereskedelmi útvonalak fontossága abból következik, hogy Libanon parti része, Anatólia magas hegyei nehezen járhatóak, Ciprus és az Égei tenger irányában a tengeri kereskedelem volt a jellemző a korban, a kereskedelem fő kikötői Ugarit, Szimirra és Büblosz, Avarisz voltak.
A Felső Mezopotámiai Birodalom vagy Krályság: I. Samsi Adad amorita dinasztia alapító király, i.e. 1813-1781, újonnan alapított fővárosa Subat-Enlil, de Assurban volt a kereskedelmi központ, fiai Jamhad és Mári uralkodói, lakói hurriták, amoriták és akkádok v. legalább is használták a sumer-akkád írást) Mári-val, Egyiptom-mal, a Babylon-i Birodalommal kereskedik, de főleg vetélkedik a kereskedelmi jogokért. Amikor Hammurápi Assur-t támadja és elfoglalja uralkodásának 28. évében, az i.e. 1760-s években és lerombolja Márit, akkor Karkemish és Jamhad veszi át Assur és Mári kereskedelmi szerepét.
Az i.e. kb. 1800-s alapítású Qatna állam - ahol egy tó mellé épült szép palotát tártak fel- azért játszik másodlagos szerepet a hükszoszok eredetének szempontjából, mert kereskedelmi lehetőségei és technikai háttere, termő területe, nyersanyag készletei szegényesek, legalább is a Jamhad -i palotagazdaságokhoz viszonyítva. Az i.e.1800 utáni években részben Jamhad -i fennhatóság alá kerül Qatna, de Marival jó volt a kapcsolata. Qatna -nak nincs kikötője, ami az Egyiptommal történő kereskedelem korabeli feltétele. Arvad kikötő az i.e. 1400-s években keletkezik Amurru királyságban, a hükszoszok ideje után.
Az i.e. 1800-s évek után csak a Jamhad Monarchiában található meg az a kereskedelmi és technikai színvonal, amit a hükszoszok ismertek, átvettek. Fontos, hogy a Nílus-delta közelében más megfelelő birodalom nem is volt, távolabb Assur vagy Babilon felelne meg, de Hammurápi kezdeti hódításai után csak birodalmának megszervezésével foglalkozott. Hammurápi új ónszállítási útvonalat nyitott az Eufrátesz mentén, Emar kikötőig, gázlóig az i.e.1760-s években. Feltehetően Hammurápi ezért rombolja le az amorita uralkodójú sumer Mári-t i.e.1757– ben: Mári adót szedett az átmenő kereskedelemért. A lerombolt Mári, mint a hükszoszok közvetett származási helye, nem zárható ki.
A fémeket nyers öntvény (ingot, melynek minősége a nagyságával nő, esetleg késztermék) alakjában szállították. (Szamárkaravánokkal, a szamarak oldalán, gyékényzsebekben, ezért lehetnek nyers bőr alakúak.) Vizsgáljuk az arzénbronzról az ónbronzra való lassú áttérés problémáját: I.e. 1850-tól ónhiány volt Mezopotámiában, mert a Taurus hegyi Kestel-i ónbánya kimerül. Az Assuron keresztül, 60 éven át érkező afganisztáni - ez a nevezetes Óasszír karavánút, de ilyen nevű birodalom nem létezett-, ónkaravánokat I. Samsi-Adad indítja újra, de csak 40 évig működtek, a becslések szerint évi 1.5 tonna ónt importáltak. I. Samsi-Adad halála után rövid időre, aztán le is állt. Az afganisztáni ónkereskedelem Hammurápi kezébe került. Ugarit-i hajók szállították a rezet Ciprusról, olcsóbb volt mint az anatóliai réz. Egyiptomba bronz öntvényeket vittek eladni a hükszosz kereskedők és van rá bizonyíték, hogy megtanították a fémmegmunkálást az egyiptomiaknak, De az i.e. 1500-s években, faszén helyett többször olvasztották agyagtégelyekben a bronzot.
Faszén kiöntése zsákból: Rekhmire (i.e. 1400-s évek) faliképe Egyiptomban (4)
A Ciprus-i rézbányák és Ugarit szerepe felértékelődött. A Ciprusi bányák szulfitos rézbányák, itt szintén voltak kárumai, azaz raktárai és rakpartjai korábban az óasszír kereskedőknek, ezeket erőddel védték. (A szulfitos érceket először megégetik, pörkölik ma is, ezzel a kénes vegyületeket alakítják oxidokká.) Óasszíria nem létezett, egy régi karavánút jelzője Assur városának nevéből.
A főbb szárazföldi útvonalak Assur-ból Karkemish-be, Kanis-ba, Aleppoba vezettek -ez az É-i Óasszír kereskedelmi útvonal- illetve a Karkemish-ből Ny-ra, Aleppo-n, Eblán keresztül, Ugarit-ba. E városok híresek voltak a kovácsmestereikről. Az –többek között ón szállításra használt- útvonalak története a lerakatokban (kárumokban) talált agyagtáblákkal és pecséthengerekkel, pecsételő skarabeuszokkal nyomon követhető. A tengeri útvonalak nem azonosíthatók, mert a korabeli sérült hajókat lehetőség szerint elvontatták, javították. Nem süllyedtek el a sérült hajók, e korban még nem alkalmazták a ballasztot a hajókon.
Hammurápi Eufrátesz menti útvonala, az Óasszír útvonallal egy időben -és utána is- i.e.1720-ig működhetett, akkor mindkettő leáll, csak a tengeri kereskedelem folytatódik. Mári az Eufrátesz eltérített ágára épült, Mári i.e 1757-s lerombolása és Assur megtámadása az Óasszír kereskedelem É-Kánaán és Egyiptom felé irányuló ágát erősítette. Ezzel Karkemish, és főleg Ugarit és Ebla, Jamhad legfontosabb városai- kedvező helyzetbe kerültek, amorita-hurrita kereskedőik teljesen átveszik Assur-tól és Máritól az Egyiptom-i szárazföldi és tengeri kereskedelmet, így a hükszoszoknak megvolt a kereskedelmi háttere is.
ÉRVEK A HÜKSZOSZOK UGARITI ÉS AMORITA EREDETÉRE
A hükszoszok eredetére vonatkozó kritérium: Fejlett kézmű iparral rendelkező (pl. bronzművesség, ónbronz készítés, reflex íj, kerék, függőleges szövőszék, lant, hajóépítésben a keel készítése) nép és a Haas hegyi Baál kultusz jellemzi. Nem egyszerű kereskedők és főleg nem nomádok: egy nagy palota-gazdaság (jobb közigazgatást honosítanak meg Egyiptomban, mint a régi) kereskedői voltak az i.e.1700-s évek közepén, hely szerint feltehetően az Egyiptomból É-ra vezető fő kereskedelmi út mentén haladtak a karavánok, mert D-Kánaántól K-re ekkor is már sivatagos a terület és a tengeren hajókkal menetek Egyiptomba. E korban az egyiptomi hajók is eljutottak Ny-ra, a minószi kultúrával való kapcsolatnak vannak nyomai.
A kánaáni, Jamhad-i hurrita jelenlét: az i.e. 1700-s években, Ugaritban és Alalah-ban is említik őket, A Van-tó környékén (Anatólia) is éltek, itt többségben voltak a hattik mellett. Az irodalom a hurritáknak tulajdonítja a lótenyésztést, lovakra a hükszoszoknak szükségük volt, a hegyi vadszamár alkalmatlan a harci szekerek vontatására. Más közelítésben: A küllős kerék és a ló, zabla a Kaukázuson keresztül érkezett Mezopotámiába a hurrik közvetítésével. Nagyon fontos érv az amorita eredet mellett: I. Samsi Adad fia, már az i.e. 1700-s években lovakat tenyészt Mári-ban az agyagtáblák szerint és a birodalomalapító I. Samsi Adad a fiától kér lovakat ( továbbá 10 ezer darab faldíszítő bronzszeget, ez kb. öt tonna súlyú, 60-90 kg egy szamár terhelhetősége).
Az amoriták eredetéről: Korai, i.e. 2300-s sumer források szerint az Eufrátesztől Ny-ra lévő transz-eufráteszi területet neve "The land of the Amurru", az amoriták földje. Nomád népek voltak a sumer és akkád leírások szerint, a Jebel-Bishri szíriai hegyekben, melyeket "Mountain of the Amorites" neveznek. A Mar.tu (Nyugatiak), az Amurrú (nomád, az egyiptomiak így is nevezik őket), az Amar terminológiákat használták a sumerok, akkádok. A "Mountain of the Amorites" nevű hegy az Eufrátesztől Ny-ra, Terka várostól É-Nyra található. I.e. 2100 körül 250 km hosszú falat építenek az É-Ny-ról beszivárgó amurruk ellen az Ur-i uralkodók az Eufrátesznél (1. 103, o.), eredménytelenül. Ősi szíriai nyelveknek az amoritát és az eblait, ugaritit tekintik, az ugariti volt avilág első ábécéje! Az amoriták Szíriában: erős amorita uralkodójú, jól szervezett állam a Jamhad Monarchia volt az i.e. 1700-s években, Aleppó palotagazdaság-központtal.
Jamhad az i.e. 1700- években kereskedett Egyiptommal, az uralkodók által küldött árukat ebben az időben ajándéknak nevezték a levelekben. De a kánaáni amorita "magánkereskedők" nem ajándékokat szállítottak, ma inkább csempészeknek neveznénk őket és sokan voltak: egyes kutatók szerint róluk kapta Kánaán a nevét és nem a vörös festékes kagylókról. Mezopotámia első nagy, kb. 150 évig tartó, távolsági magánkereskedelmi vállalkozása, az Óasszír útvonalon az ónszállítás gyapjúért, uralkodók és rokonságuk, palotagazdaságaik, templomgazdaságok szervezték a távoli karaván utakat. A karavánutak biztonságát a palotagazdaságok garantálták adók ellenében, katonai kísérettel, de csak a saját területükön. A terület határán megvették az árukat, a szállítás után eladták. A hükszoszok Egyiptom felé az i.e. 1700-s években megoldották a karavánok kíséretét, a későbbi erődök - ezek egyben kutak- bizonyítják: Kadesh-Hazor-Megiddó-Gaza útvonalon, hogy karaván-szerájok soraként működtették az erődöket a szamárkaravánjaik számára. É-n Ebláig vezetett az út Qatna-n keresztül. Qatna uralkodói is amoriták voltak, függetlensége Jamhadtól az i.e. 1700-s évektől névleges. Qatnában volt az É-D-i és Máriból Bybloszba vezető út kereszteződése, az i.e. 1500-s években a hükszoszok ide is visszavonultak.
Jamhad, Qatna, Mari i.e. 1780 körül, Assyria későbbi, helyette I. Samsi Adad Felső Mezopotámiai Birodalma létezett (4)
Megjegyzés a térképhez: "Amorrú állam az amoriták királysága volt az i.e. 1400-s éveitől, - tehát a hükszoszok Egyiptomból történt kiűzése után- Kánaán északi részén, Byblosztól É-ra. Területe nagyjából az Orontész folyótól a mai Libanon északi határáig terjedt. Az Egyiptom által Retenu-nak nevezett terület északi részét alkotta. A korabeli három nagy birodalom: Jamhad Monarchia, továbbá a " Felső Mezopotámiai Birodalom" Assur-ja és Hammurápi Babilon-ja, mind amorita uralkodójú dinasztiájúak voltak. A szomszédos Qatna is ilyen volt, de a későbbi hurrita Mittani nem.
A már Egyiptomban letelepedő, letelepedett hükszoszok i.e. 1674-ben átveszik a hatalmat Memphiszben. Nincs nyoma annak, hogy sereggel támadtak volna. Minden út csak a szamarak által járható karavánút ebben az időben, ez a Bybloszból, Ugaritból induló tengeri út és Avarisz (Büblosz, Szimirra, Ugarit) kikötőinek a fontosságát növeli. Ekkor még harci kocsikat nem használtak: a felvonuló seregek előtt kereszt irányban hajtottak ide-oda és nyilaztak a szekerekről, ezt is csak i.e. 1600 után. (Fel kell tenni a szétszedhető harci kocsik szállítását a hükszoszoknál i.e. 1600 körül.) A Nílus-deltában alapítanak várost Avariszban a hükszoszok, ez lett a fővárusuk. A pusztai népeknek, a hegyek urainak, „az ázsiaiak” is nevezik őket az egyiptomiak. (2). (A pusztának fordított hieroglifa szárazföldet jelent, néha hegyes földnek is fordítják. Az egyiptomiak amúk- nak is nevezték őket.) A parti úton, a "Via Maris"-n is érkeztek Egyiptomba, a harci kocsikat 1600 körül hozták szamarakon és hajókon Avaris kikötőjébe.
Az időszakban második és hükszosz fáraó amorita eredetére vonatkozó állítás (WIKIPÉDIA):” Khyan, a második hükszosz fáraó I.Samshi-Adad távoli leszármazottja lehet. “. A 7 méter széles fallal körülvett Avarisz várost Szalítisz, az első hükszosz uralkodó építtette át és tette birodalma központjává az i.e. 17.század második felében az egyiptomi és görög források szerint. A város főistenének az egyiptomiaktól átvett Széth-et tették meg. Tell-ed-Dabaa területén ebből a korból egy palotakörzetet tártak fel. A palota egy emelvényre épült –Mezopotámiában építették bitumennel szigetelt magasított kőalapra a téglaépületeket-, s ennek az alapjai maradtak fenn Ugaritban.” (WIKI,Tell-ed-Dabaa=Avarisz). Megjegyzendő, hogy Ugarit közelében található volt bitumen, az épületeken is megtalálták a szigetelés nyomait.
Következtetés
Az i.e. 1700-s években Egyiptom közelében az amoritákon-hurritákon és Ugariton, Jamhad Monarchián, Qatnán- kívül nincs (kizáró indoklás módszere) olyan létszámú és civilizációjú és Baál kultuszú nép, palotagazdaság, amely alkalmas a hükszoszokéhoz hasonló hódításra Egyiptomban. Bevándorlásuk kis csoportokban történt, a Memphisz-i hatalom átvételekor egy-két ezren lehettek, többségük Avariszban. Továbbá Ugarit, Byblosz, Arvad és Avarisz kikötők tengeri kapcsolata kikényszeríti a korban jelentős Ugarit-i hajóépítés okán, hogy Egyiptomnak, Avaris-nak, a hükszosz fővárosnak állandó tengeri kapcsolata volt Közép- és É-Kánaánnal, Szíriával, Ugarittal. (Ugariti hajók szállították i.e. 1600-s évektől a rézingótokat Ciprusról, a hükszoszoknak tengerjáró hajóépítésük volt.) Van e hajózásnak más nyoma is: Az egyiptomi Ahmose tengeri győzelme a hükszoszok városa, Avarisz ellen a 17. század végén, a 18. dinasztia uralkodásának kezdetén. A történet egy Ahmose - Ebana fia- nevű tengerész nyomán maradt fent, aki részt vett a csatában. (Fontossága miatt- az egyetlen szemtanú általi beszámoló Egyiptom ókori történéből - az idézet: https://www.coursehero.com/file/p3deek0/besieged-Sharuhen-and-in-the-sixth-year-his-majesty-took-it-By-expelling-the/ : "From biography of Ahmose, son of Ebana:·Campaign against the Hyksos: the siege of Avaris:'(The King) besieged the city of Avaris. Ishowed valour on foot before his Majesty; then I was appointed to (the ship) 'Shining-in-Memphis'·Second battle of Avaris:'One fought on the water in the canal: Pezedku of Avaris... The King gaveto me the gold of valour'·Third battle of Avaris:'Then there was again Fghting in this place; I again fought hand to handthere; I brought away a hand. The King gave to me the gold of bravery in the second place.' First Rebellion: Interrupting the Siege of Avaris:'The King fought in Egypt, south of the city; then I brought away a living captive, a man;...It was announced to the royal herald. Then the King presented me with gold in double measure.") Avariszt sokszor támadták, első sorban szárazföldön, nehezen sikerült elfoglalni Egyiptomnak.
Számunkra nem a győzelem részletei, az a fontos, hogy a kor legfontosabb tengeri kikötői.e.1555-ig - Avarisz, Byblosz ás Ugarit, továbbá Szimirra, Arwad - hükszosz kézben voltak és erről a történelemírás keveset mond. Hükszosz hajó képe egy létezik az irodalomban (Egyiptomi falikép, III. Tuthmószisz ( i.e.1500- 1447) egyik hivatalnokának sírmelléklete (3, 47.o.)), de több képen is megtalálható a korabeli Punt-i expedíció hajója és modellként is:
Az egyiptomi hajó leírása: rövid (két könyök, kb. 105 cm-es) egymásra -tehát nem átfedésben lévő- mézga tartalmú akácia palánkokból készült evezős hajó, a vitorlát csak hátszélben tudták használni. Egy pár, karral forgatható evezővel kormányoztak. A makett igen jó minőségű és mérethű, a keel hükszosz eredetű fenékgerenda, nem csak keel-ként működik, de merevít is és védi a hajó alját, mint false keel. A hajó hosszanti merevítését a fedélzet felett futó vastag kötél biztosította, átkötötték vele a hajótest két végét. A hajók víz alatti résza lapos volt, kisebb mint egy méteres: ezek merevített, nem gerincre épített hajók. Döfő orros hajókat III. Ramszesz épített i.e. 1200 köröl a "Tengeri Népek" ellen, nem a minósziak. A csapolt palánkokat fűrészelték és összecsiszolták darabonként. Növényi rostokkal szigetelték a palánkközöket, először egy papírusz zsinórt préseltek a közbe, hosszában, majd nádtörmeléket és sokat, ez a víz hatására megduzzadt, és lefedték léccel, vékony kötelekkel "varrták" fel a léceket. Hossztartó szerepük is lehetett. Nem csak a keelt hozzák a hükszoszok Egyiptomba: egy kis kitérő a döfőorr történetéről, az elsőt III. Ramszesz építette i.e. 1180-ban.
Egyiptomi falikép, III. Tuthmószisz ( i.e.1500- 1447) egyik hivatalnokának sírmelléklete (3, 47.o.): az ugariti fedélzetes hükszosz hajó és hamis keellel és gerinc nélkül (https://bencsik.rs3.hu/?Itemid=237)
Tudni lehet, hogy a hükszoszok kb. 100 évig adtak uralkodókat É- Egyiptomban és i.e.1720 után jelen vannak a Nílus deltában (2) és i.e. 1550 körül űzik ki őket, sok év alatt. I.e. 1674-ben támadják meg Memphiszt, ekkor ott veszik át a hatalmat, az adószedés jogát. Csak É-Egyiptomban terjeszkedtek, szednek adót, Felső-Egyiptomban nem. Alsó- és Felső-Egyiptom történetük során többször szétszakadt, aztán újra egyesültek.
Hükszosz birodalom i.e. 1600 körül (4)
A HÜKSZOSZOK SZÁRAZFÖLDI KIŰZÉSE EGYIPTOMBÓL
A hükszoszok tengeren történő menekülésével egy külön írásban foglalkoztunk: https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/190-hajok-toertenete-a-huekszoszok-menekuelese-a-tengeren-a-nilus-deltabol-a-thera-vulkan-kitoeresenek-idejen-gyors-technologiai-fejlodes-az-i-e-1500-as-evekben-muekeneben.html?layout=blog&Itemid=101
Kb. 100 évvel később 1557-ben I. Jahmesz fáraó csatát nyer Tanisznál és kiűzi a hükszoszokat Egyiptomból, a D-Kánaán-i Saruhen-ig (ami Avarisztól kb. 200 km-re van K-re) üldözi őket i.e. 1552-ben. Saruhent is három évig ostromolja I. Jahmesz, mint Avariszt. Ez azt mutatja, hogy a korabeli egyiptomi felségterület uralma megoszlott Egyiptom és a hükszoszok között. Nevezetesebb hükszosz városok, főleg négyszögletes vert falú és forrásokkal rendelkező erődök D-Kánaánban i.e 1600 körül: Jerikó, Sikem, Hacór, Bét-Sean és Lákis. Jerikó az i.e. 1550-s években történő pusztulása a hükszoszok kiűzésével kapcsolatos. (A romok közt talált kerámia és egyéb tárgyi emlékek alapján feltételezik, hogy ez a várfal i.e. 1550 táján elpusztult, s azóta a város nem is épült teljesen újjá. Az izraeliták feltételezett 1207-es évekbeli honfoglalása idején Jerikó helyén már csak egy kisebb település lehetett, ennek alapján a városfalak leomlásának emléke bizonytalan módon kapcsolódik hozzájuk.( https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_izraelita_honfoglal%C3%A1s).
Az erődök kutakhoz, vízgyűjtőkhöz kapcsolódnak. Pl. Gineonban egy 12 m átmérőjű és 26 m mély víztárolót fedeztek fel, ennek oldalában 79 lépcsőfok vezetett spirál alakban az aljáig. Volt még a városnak egy nagy alagútja is, amely egy forráshoz vezetett 93 lépcsőfokkal a mélybe, ahonnan biztonságosan lehetett ivóvízhez jutni. A hükszoszok nagyon negatív megítélése sokkal később lakul ki (2. 137.o.), amikor már nincsenek Egyiptomban.
Több Avaris-i támadást követően, a Tanisz-i csata után a hükszoszok egy részét - van nyoma annak, hogy csak a katonaságot és a papoknak nem tetsző politikai réteget- az egyiptomi hadsereg kiűzte a Sínai-félsziget északi részén át Kánaán déli részén, Gáza közelében lévő Saruhen erődig, amit háromévi ostrom után leromboltak. Ez az egyiptomi hadviselés új korszakának kezdetét jelenti Mezopotámiában. Korábban is büntető expedíciókat vezettek Byblosz biztosítására Kánaánba, pl. III. Szeszósztrisz i.e. 1860 körül, (2.122.o.). Eltanulták a hükszoszoktól az erőd-laktanyákban lakó állandó hadsereg előnyeit.
"A hadsereget több, egyenként 5000 főből (4000 gyalogosból, 1000 harci kocsizóból) álló hadosztály alkotta. A hadosztályokat istenek után nevezték el. Így volt Amon, Ptah, Ré, Széth hadosztály például. A gyalogságot 20, egyenként 200 fős századba osztották.
A fegyverzetükről: A könnyű, ló húzta harci szekér inkább reprezentációs hadi eszköz volt, a hükszósz fegyverek közül az egyiptomi hadseregben is alkalmazták a csatabárdot, a messze ellövő és igen gyors összetett reflex íjat, amely fából, állati ínból és szarúból készült. A hagyományos fegyverzet részét képezte a kopesh, a tőr, a handzsár, a lándzsa, a dárda, a buzogány, melyek általában fából és kőből, ritkán fémből készültek. Szintén a hükszószoktól vették át a bőrcsíkokból álló védőinget, melyet a mellkas köré tekertek és olykor fémlemezekkel erősítettek és páncélként használtak."
Az egyiptomiak i.e. 1550-től közel 150 évig háborúkkal biztosítják a fennhatóságukat és az adófizetést É-Kánaánig. E területet a hettiták is támadják É-ról: Murszilisz uralkodása a hadtörténet sikersorozata, aki Anatóliában és Szíriában rengeteg hadjáratot vezetett, II. Hammurápi idején és ( i.e. 1595) végleg megdöntötte a nagy múltú Jamhad Monarchiát és az Apum nevű kisebb városállamot, ami azt is jelenti, hogy a hükszoszok háttere meggyengült. (http://www.historyfiles.co.uk/KingListsMiddEast/MesopotamiaApum.htm).
I.e. 1552-ben a menekülő hükszosz seregnek É-ra vezettet az útja, Házornál is voltak erődjeik, Gázánál a Saruhen nevű erődöt három évig védik I. Jamesszel szemben, a két Kadesh között tudtak letelepedni: a Galilea-i és Orontesz folyóparti Kádeshek között, mer É-n a hwttiták terjeszkedtek (van egy harmadik Kádesh is, D-n), mert Ugarittól É-ra már a hettiták uralkodtak. A Libanon hegy melletti területet később Amurú államnak hívják -azaz az amoriták államának, ami szép bizonyíték a hükszoszok amorita-hurrita eredetére vonatkozóan, de nem erős, mert a hurriták Kánaánt, az Amoriták Levantét belakták, mint habiruk is sokan- és Egyiptom többször elfoglalja i.e. 1190-ig Asorrút, amikor az akháj danunák elpusztítják Ugaritot és Amurút is. Amurú csak kb i.e. 1400 után alakult meg királyságként, Byblosztól É-ra.
AMURRÚ ÁLLAM ÉS A HÜKSZOSZOK
Amurruról részletesebben, i.e. 1400 után ( többek között a hiányzó 150 év miatt nem egyszerűen a menekült hükszoszok állama): " Ríbaddi - Byblosz királynője, neve Ba'alat Gubla („Byblosz úrnője”), leveleiben gyakran panaszkodik és a fáraó közbenjárását kéri. Hosszú ideig tartó viszály állt fenn Ríbaddi és Amurú királya, Abdi-Asratum között (Amurrú a mai Délkelet-Libanon és Délnyugat-Szíria területén helyezkedett el, a nevek amorita nevek.) Amurrú királya zsoldosokat bérelt a habiruk, a sardanak és más harcos törzsek tagjai közül. (Ez később, a „Tengeri népek” támadásakor fontos lehet.) Az EA#81 levélben Ríbaddi azzal gyanúsítja Amurrú királyát, hogy lázítja ellene az alattvalóit, és egyiptomi beavatkozást kér. Abdi-Asratum egyesített először nagyobb területeket Damaszkusz környékén, az Orontesz felső szakaszától nyugatra Amurrú néven. A tengerhez szándékozott kijutni, azonban a tengerparti városokkal vívott csatározások közben elesett.. Amurrú vezetésével lázadás tört ki Büblosz ellen, és Abdi-Asratum Amurrúhoz csatolta a várost. Az egyiptomiak visszafoglalták a várost, de Abdi-Asratum fia, Aziru újra elhódította. Aziru fia Duppi-Tesup. Az EA#81 levélben Ríbaddi azzal gyanúsítja Amurrú királyát, hogy lázítja ellene az alattvalóit, és egyiptomi beavatkozást kér. Azt is megemlíti levelében, hogy Abdi-Asratum meg akarta öletni. Aziru ezután titokban kapcsolatba lépett I. Szuppiluliumasz hettita uralkodóval, és nem sokkal hazatérése után átállt a hettiták oldalára, akikhez haláláig hű maradt. Abdi-Asratum fia, Aziru ügyesen lavírozott Hatti és Egyiptom között, miközben a föníciai partvidék középső vidékét megszerezte. Ezzel rátette a kezét az Egyiptomból és a D- kánaáni vidékekről Mittani felé haladó kereskedelmi útvonalakra." (WIKI)
Amurrú fővárosának története: Szimirra Kánaán jelentős ókori kikötője, fontossága miatt rendkívül sok néven ismert. Akkádul SU-MU-RU, asszírul Si-mi-ra, egyiptomiul Smr, a Bibliában Zemar, ezeken kívül különböző variációi a Simura, Sumuri, Samuri. A szíriai tengerpart közepén, Arvad, azaz Tartúsz és Ugarit között, az előzőtől északra 50, az utóbbitól délre, 30 kilométerre, a mai Dzsabla városhoz közel terült el. Az i.e.2. évezred egyik legfontosabb kereskedelmi kikötője volt. III. Thotmesz után Ehnatonig Egyiptom befolyása alatt áll, majd hettita befolyás alá került. Amurrú vezetésével lázadás tört ki Büblosz ellen, és Abdi-Asratum Amurrúhoz csatolta a várost. Az egyiptomiak visszafoglalták a várost, de Abdi-Asratum fia, Aziru újra elhódította. A Orontesz mellet fekvő kádesi csata koráig bizonytalan jogállású volt, de inkább hettiták hatalma érvényesült (Bentesina szerződései ismertek a hettita forrásokból – CTH#92 és CTH#105), annak ellenére, hogy I. Széthi több hadjáratot vezetett a térségben. A kádesi csatát követően a hettiták de facto elhagyták a területet, a hettita-egyiptomi békeszerződésben de jure is lemondtak róla." (WIKI) Amikor egyiptomi fennhatóság alatt volt, akkor a várost katonai elöljáró vezette: a megszálló egyiptomi sereget mindenhol a kánaániak tartották el.
I.Thotmesz i.e.1500 körül megtámadja D-Kánaánt és végül III. Thotmesz el is foglalja Kánaánt Karkemish-ig jut el, i.e. 1450 körül és elfoglalja Karkemish-t is. Az üvegolvasztáshoz értő mestereket és párna alakú fém ingótokat, borászokat visz Egyiptomba az Orontesz folyó vidékéről, É-Kánaán-ból. I.e. 1400-ig Egyiptom közel húsz(!) hadjáratot vezet Kánaánba. Céljuk volt az is, hogy korlátlanul használják az ősi kereskedelmi utakat: Északon Kis-Ázsia, Keleten Babilon és Asszíria, Nyugaton Kréta és Ciprus, az Égei-tenger szigetei, sőt, a görög szárazföld felé is. A katonákat teherhordó szamarak kísérték, és nyomukban számos kisegítő erő járt: hírvivők, orvosok, papok, fegyverkovácsok, szakácsok, a terepet kikémlelő felderítők, állatápolók. A készletek beszerzéséről és a zsoldról az írnokok gondoskodtak, s ők jegyezték fel napról napra a hadjárat eseményeit. A tábor körül védősáncot ástak. A biztonság fokozása céljából a sánc tetejére pajzsokból falat vontak. A sátrakat rendezett sorokban verték fel. A tábor közepén állt a király sátra és Amon szentélye. A tisztek sátrai több helyiségből is állhattak. E sátrakat bebútorozták és ellátták minden szükséges kellékkel. Tutanhamon sírjában találtak egy összecsukható tábori ágyat is. A felkelések megelőzéseként a vazallus királyok fiait gyakran vitték túszul Egyiptomba. Itt királyi módon bántak velük, pompás palotában szállásolták el őket, és egyiptomi oktatásban részesültek.
Amorita államok, i.e. 1700-s években (WIKI)
II: RÉSZ
A HÜKSZOSZOK TECHNIKAI SZÍNVONALA
A hükszoszok eredetére vonatkozó kutatás alapkérdése a technikai színvonaluk, mert a technikai színvonaluk lényegesen meghaladta az egyiptomit és D-kánaánit. Kb i.e.1720-tól az első 100 évben a hükszoszoknak, amorrúk-hurriták csak kereskednek tengeren-szárazföldön Egyiptommal, a második 100 évben már fáraókat adnak. A tengeren történő bejövetelelük Egyiptomba -a Delta-i Avariszon keresztül- felismerése újabb kutatások eredménye. Nem egyszerű hódítás történik. A fejlettebb civilizációt az egyiptomiak eltanulják, szívesen befogadják. Úgy tűnik, hogy a hükszoszok technikai színvonala is emelkedik az időszakban, nem egyiptomi elszigeteltségben élnek, aminek a közvetítő kereskedelem az oka. A hükszoszok nem rombolják le Egyiptom-ot, Théba adót fizet. Csak a későbbi korokban írják le vallási alapon barbárnak a hükszoszokat, ennek nem kell komoly jelentőséget tulajdonítani, a hükszoszok megítélése uralkodásuk idején ambivalens és negatív megítélésük csak később alakul ki.
Birodalmuk a D-i Cusae-től - ami fél úton van Memphisz és Théba között- Gázáig, a Holt-tenger-ig terjedt. Gáza és az Orantesz folyó völgye közötti terület Jamhad-i felségterület volt az i.e. 1700-s években, korábban ez is egyiptomi felségterület volt: ebbe az „üres” térbe települtek be az amoriták-hurriták, a későbbi hükszoszok. A tengerparti és az Orantesz- Jordán folyók völgyén átmenő kereskedelmi utakat felügyelték, erődök sorával. Pl. "Hácór az 1700-s években vált a hükszoszok birodalmának egyik fontos városává. Maga a város erődrendszerével együtt ismételten újjáépült és virágzott az egész Kánaán-i korban. Továbbá Gézer és Meggídó erődők is voltak, ahonnan a nemzetközi kereskedelmi út Anatóliá-ig vezetett. Tengeren a kor legfontosabb tengeri kikötő i.e.1555-ig - Avarisz, Byblosz ás Ugarit, továbbá Szmirra, (Arvad - csak az 1400-s évektől jelentős amorita kikötő), mind hükszosz kézben voltak.
Kb. i.e. 1750 és i.e. 1557. körött, I. Jahmesz idejéig, D-Kánaán hükszosz felségterület, ekkor alakul ki a városias-várfalas építészet. A Nílus-deltában és Kánaánban szokatlan alakú, legömbölyített sarkú, négyszögletes erődök sorát emelték a kereskedelmi utak védelmére. Állandó hadsereget tartottak fent, gyakorlatoztak. Kamosze fáraó Avarisz kikötőjét a Níluson csak kb. 100 évvel később támadja meg, bevenni nem tudja. Környékét kirabolja, cédrus, arany, ezüst, fegyver, rabszolgák a zsákmánya. Kamosze szövegei megemlítik, hogy a zsákmány egy része számos ló és harci kocsi volt.
Gabonatárolás, raktározás - a templomok bekerített területén és erődökben voltak a raktárak, az Avarisz-i gabonatárolókat külön ki kell emelni- az egyiptomihoz hasonló módon történt. Egyiptomnak haszna is volt a hódításból: „Jól megélünk Egyiptomnak ezen a felén. Elefántúm (Délen) erős és az ország a miénk egészen Cusea -ig (É-on). Földjeik legjobbját nekünk művelik, marháink a folyódeltában legelhetnek. Marháinkat nem veszik el, ők bírják az ázsiaiak részét (a Deltát), mi bírjuk Egyiptomot”. (3) A hükszoszok Thébában és Felső Egyiptomban csak adót szedtek. Új állatokat és növényeket hoztak magukkal. Az 1800-s évektől kezdve a törzsi szervezetről városi szervezetre való áttérés figyelhető meg Kánaánban: a városokat falakkal veszik körül, a magtárakat fallal kell védeni.
A hükszoszok kézmű iparának újításai Egyiptomban: vertikális szövőszék, gyapjúszövet, kerék, lant, bőr mellvért, sisak, ló vontatta kétszemélyes harci szekér, reflex íj (2), egyedi kerámiák, bronzművesség, faszén, hajóépítés keel nevű fenékgerendával. A Mári levelekből is tudunk korábbi lovakról és küllős kerekű harci kocsikról (3,129.o.). Figyelemre méltó, hogy a reflex íj, melynek két vége visszahajlított és ragasztott, számos ábrázoláson látható, gyártása igen komoly anyag- és szakismereteket feltételez. A vas használatának nincs nyoma. Ismerték a viaszveszejtéses bronzöntést (1, 126.o). Amíg a réz jól nyújtható, de puha, csak tőr készíthető belőle, addig a arzénbronz kovácsolása nehéz munka, de a kovácsolástól megkeményedik, és így 60 cm-s kard készíthető arzénbronzból.
Hükszosz harci fejsze (4)
A megelőző időkben is a mezopotámiai pecséteket elterjedten használták (1, 73.o.) edények, magtárak, ajtók, kosarak lezárására Kánaánban. A hükszosz időktől kezdve viszont szkarabeuszokat használnak a Kánaánban is, ami egy fajta kölcsönhatás. (WIKIPÉDIA, Pecsételők: a pecsételők faragásának művészete nem ért el olyan magas színvonalat, mint Mezopotámiában. A pecsételők olyan kisméretű tárgyak, amelyeket nedves agyagba nyomva- edények, raktár ajtók- megjelölték az emberek tulajdonát vagy hivatalnokok esetében aláírásként használták, karavánok út- v. menetleveleként. Erős érv a hükszoszok jelenléte mellett, ha az Aleppo-i kereskedelmi úton, Hácor-tól É-ra találnának pecsételő szkarabeuszokat megfelelő gyakorisággal.
A HÜKSZOSZ HARCI SZEKÉR (LD. FÜGGELÉK)
Az első időkben a fáraó reprezentációs eszköze volt Egyiptomban. Fontossága miatt külön fejezetet érdemel, mert elterjedése olyan jelentőségű, mint a repülőgép elterjedése ma. Számos elképzeléssel szemben a harci szekér nem volt közlekedési eszköz, pl. szamarakon szállították. Később csatákban az arcvonal előtt járt oda-vissza és nyilaztak a szekerekről.
Egyiptomban nem használták a kereket az i.e. 1600-s évekig. Meglepő lehetett, amikor a hükszoszok i.e. 1600 körül ló vontatta harci szekerekkel megjelentek, (5,64.o.), de nem ezekkel foglalják el Egyiptomot. Fel kell tenni, hogy korábban az ökrös, szamaras kordét is - tehát a kereket is- ők ismertették meg az egyiptomiakkal, az ökröket, szamarakat jól ismerték. A harci kocsik szállítása szamarakon, hajókon történt, egy szamár szállíthatott egy kocsit. Épített út ekkor még nem volt É és D-Kánaánban, csak ösvények.
A lovak fajtáján még vitatkoznak a kutatók: "hegyi szamár"-nak nevezték korábban, de valamilyen kisméretű, tarpán féle lovat kell feltételezni. Az állatok kocsiba-fogása az "antik hámmal" történt (5,47.o.): a nyakukba akasztották a járom szerkezetet, ami bőrből készült. A szekér kerekei 4, majd később 6 küllősek voltak. A kerékabroncsot eredetileg bőrből (5, 28. o.), később bronzból (5, 48.o) készítették. 4 cm-s rézszegekkel erősítették fel. A bronzabroncs 30 kg súlyú is lehetett, volt olyan uralkodói kocsi, aminek az aranyozásához 2 kg aranyat használtak fel. A kocsik eleinte csak reprezentációs céllal készültek minden kultúrában. A kerékabroncsokról az irodalom nem vesz tudomást, mert az ábrázolásokon az abroncs általában nem látszik. Az abroncsokra vonatkozóan alig vannak adatok, pedig a küllős kereket és ma is (a kerékagyat is), fém abroncsok tartják össze. Egy kerék-agyon minimum 80 kg rugózatlan, statikus terhelés van, ami köves terepen összetöri a gyenge kerékagyakat vagy a kereket. Kb. 200 évvel későbbi kocsi és a kerékagy képen: puhafából készítették és nem öntötték.
Tutanhamon harci szekere, i.e. 1350
Problémát okozott a korban a szekerek építésénél, hogy a kocsi rúd alacsonyan volt, ami az ábrázolásokon jól látszik. Ennek oka, hogy a hükszoszok lovai (kezdetben lehettek kungák, a szamarak és a vadszamarak keresztezésével) kicsik voltak, ma törpe-lónak neveznénk őket. A sebesség növelésére később már lovakat alkalmaztak az egyiptomiak: a rúd hosszát és magasságát lényegesen megnövelték. A hükszosz kocsi könnyű favázra épült, bőr oldalfalakkal. A tengely felfüggesztése először a szekér középen, később a végén volt. A tengely hátra helyezése a szekér fordulékonyságát növelte. A befogott lovakra nagyobb súly nehezedett, mint középen lévő tengely esetén. Megjelenik a kocsirúdon a lovak hátára nehezedő, ívelt támasz. A szekéren a hajtó mellett egy harcos kapott helyet, aki általában íjjal, dárdával volt felfegyverezve.
Lovakról megjegyzés: " Samsi Adad levélben szólította fel fiát, Jasmah Adad herceget (aki harci kocsi elé való lovak tenyésztésével és idomításával foglalkozott, i.e. 1757 előtt !), hogy sürgősen küldjön neki az assuri újévi körmenet fényének emelésére dísz harci kocsikat és lovakat." (5,50.o.) Másrészt Samsi-Adad király 10 000 darab, egyenként egyfontos vastag réz szeget rendel Mári uralkodójától, palota falainak díszítésére. (1 font = 505 g, a talentum 60-d része. A szegek súlya kb. 5000kg, amit szamár karaván szállított, szamaranként 90 kg-t, más forrás szerint 60kg. 1 talentum = 30.3kg (Link), több féle talentum volt, egyben kb. egy fémingót súlya). I.e. 1700 körül Hammurápi egy levelében a fémkohászatot (tehát csak a fémöntést!) említi, i.e.2000-ben egy Ur városából származó agyagtáblán leírják a kovácsolás műveletét. Mári-t Hammurápi foglalta és pusztította el i.e. 1757-ben, ami itt az évszám miatt lényeges.
Egyiptomi harci szekér leírására még egy forrás: I.e 1600 körül jelentek meg "a szintén a hükszoszoktól átvett lovak és harci szekerek (merkaba), amelyek fontos részévé váltak a hadviselésnek. Az extrém hazai terepviszonyok — a sivatagos, laza talajú vidékek — megkívánták a könnyebb súlyú, jobban irányítható könnyű harci kocsik építését. A korábban alkalmazott fa szerkezetet bőrcsíkokból összeállított váz váltotta fel, meghosszabbították a kocsirudat, a tengelyeket hátrébb helyezték, a négyküllős kerekeket hatküllősre cserélték. Az egyiptomi harci szekeret két ló vontatta, a kocsi test súlya nem érte el a 30 kilogrammot(?), ezért akár 40 km/órás sebességre is fel tudott gyorsulni arra alkalmas terepen. A lovakat általában a külföldi hadjáratok során leigázott népektől zsákmányolták. A harci kocsiknak kétfős személyzete volt: a kocsi hajtó és - a fáraó testőrségét is erősítő- íjász. A nyílvesszőket a kocsi két oldalán elhelyezett tegezekben tartották. A közelharcban az íjász tőrt vagy rövid dárdát használt. Több korabeli ábrázoláson is megfigyelhető a lovak hátát fedő takaró, amely a díszítésen túl nagy valószínűséggel az állatok védelmére szolgált." (Link). A nem reprezentációs célú szekereknek volt bőr (később bronz) abroncsa is. Abroncs nélkül csak homokos terepen volt használható, pedig a sivatag köves terep. Ami a sebességet illeti: kis ló, törékeny kerék és kis sebesség miatt a harci szekér első sorban demonstrációs célú volt.
VALLÁS ÉS IDŐJÁRÁS
Több mint 3500 éve még nem volt sivatagos Levante területe. Az utolsó kb. 5000 évben lehűlt és szárazabb lett az időjárás. Az utolsó 5000 év története, hogy jön a szaharai sivatag É-ra, ami a kultúrákat a folyóvölgyekben lokalizálta. Az aszályról és szikesedésről szól az következő idézet (3,76.o.): „Fentről Adad esője ritka lett, alant szűkössé vált a víz, az áradás nem lépett ki… , a sötét mezők kifehéredtek,a végtelen megműveletlen föld salétromos lett.” I.e.1900-tól elmúlik a súlyos aszály, ez a vihar-, és esőisten korszaka, a vihar istenek a legfőbb istenek a korabeli vallásokban. Az aszály ellen főleg az isteneknek szóló áldozatokkal védekeztek, de –ami fontosabb- gátakkal, magtárakkal is. A magtárakat állandóan őrizni kellett, ezért falat és várat építettek köré: így alakultak a faluk és városok. Így természetes magyarázat adódik a faluk eredetére: a kártevők, pl. egerek ellen emeletes és közös magtárt építettek, és köré települtek a tulajdonosok.
Az amorita eredet szerint a legfontosabb hükszosz isten az ugariti Adad vagy Baal (és kultusza az ugariti Haas-hegyen), aki a vihar, mennydörgés és eső istene. Egyiptomban Széth-nek nevezik, akiknek a hükszoszok templomot építenek Avariszban. Az Adad név az amorita nevekben gyakran előfordul, könnyen felismerhetően. Hasonló indoklással is ki lehet zárni a hükszoszok kusita, esetleg más eredetét (1,2). Kánaánban és attól É, ÉK-re volt kultusza Baálnak, pl. Ugaritban: " ....szobortípus egy fiatal hadiistent ábrázolt – Baált ( Hadadot ), akit lépő pozícióban, kezében fegyverrel jelenítettek meg. A trónon ülő, hosszú köpenyes istenszobrok feltehetően Él-t szimbolizálják, aki a kánaáni Pantheon feje volt. A meztelen női istenszobrok Astartét, a szerelem és termékenység istennőjét mutatják. Őt jelképezhetik a háromszögletű aranylemez függők is. Előfordul, hogy a meztelen istennőt teljes testében ábrázolják"
Bár külön földrengés istenről nem szól az irodalom, volt okuk áldozni a mennydörgés istenének, mert Anatólia igen veszélyeztetett hely volt már akkor is: "D-Törökország területe lemeztektonikai-ütközőzóna, mivel az ún. Alpi-Himalája szerkezeti vonal szeli keresztül. Az észak felé mozgó Afrikai- és Arábiai-kőzetlemezek és a déli irányban elmozduló Eurázsia-kőzetlemez között felhalmozódó feszültség jó része az ország területén húzódó törésvonalak mentén oldódik ki." Továbbá Görög és Olaszország is. A természetes földrengéseken túl a hükszósz időkre esett a Théra vulkán kitörés sorozata és felrobbanása, kalderaképződése.
Bár az egyiptomiak barbár, kegyetlen behatolóknak írták le a hükszószokat később, a hükszószok átvették az egyiptomi Séth-t, a vihar isten kultuszát és a hieroglif írásmódot, fenntartották és tovább építették a kereskedelmi kapcsolatokat Ázsia felé. Nem kényszerítették Egyiptomra a saját kulturális szokásaikat. Igen rossz megítélésük később alakul ki (2), ekkor minden nyomukat kivésik: "A helyi lakosság segítette a hükszosz betelepülést, s elég zavartalanul élt együtt új uraival és fizette az adókat. A hükszoszok ugyanis amellett, hogy megtartották régi hagyományaikat, alkalmazkodtak az egyiptomi eszmékhez és erkölcsökhöz, a magasabb rendű egyiptomi kultúrához. Átvették az egyiptomi királyi címet, s magukat Ré fiainak nevezték, egyiptomi neveket választottak a fiaiknak, a magukét hieroglifákkal írták, s a Középbirodalom szobrainak stílusát másolták. Építkezésekbe kezdtek, s elfogadták az egyiptomi isteneket, elsősorban Széthet, a Delta istenét." (WIKIPÉDIA, Második Átmeneti kor)
A szíriai naptárt használták Jamhadban is, ahogy az ókori Szíria, Libanon és Palesztina is használta, hasonlóak a hónapneveik (például Ijjar, Tammuz, Ab, Elul, Tisri és Adar). Lunaszonáris, a holdfázison alapuló naptár. Eleinte 354 napos az év, később 360 napos, az utóbbiban 12 hónap volt és mindegyik pontosan 30 napot tartalmazott, melyeket 10 napos periódusokra osztottak fel, majd ezt egy 5 napos időszak követte, így az év 365 napból állt. (Babylon-i, Ugarit-i táblák alapján).
KLÍMA (3)
I.e. 7500-6000 a világ tengereinek szintje kb. 100 m -t emelkedik: létrejön a La Manche csatorna (eddig száraz-jeges), a Fekete tenger, eddig édesvízű tó, Hudson öböl feltöltődik, Szicília és a görög szigetek leválnak a szárazföldről.
I.e. 6000-3000 között atlantikusnak nevezett meleg, nedves időjárás, a mainál 3 fokkal magasabb átlag hőmérséklet. A Szahara még nem száraz, földművelés és szarvasmarha tenyésztés kezdetei (Göbekli Tepe, a mai Török o.-ban és Mezopotámiában). Ezután lehűlés és a Szahara kiszárad.
I.e. 3400-ig esős melegedés ezután 5000 évig szárazabb lehűlés következett.
I.e. 2150-től meleg-száraz, forró, mert II. Pepi idején éhínség van Egyiptomban. Úr, Eridu mocsarai kiszáradnak, amorita fal épül a nomádok ellen, kb. 300 év aszály.
I.e.1768-tól nem árad ki a Nílus, 13. és 14. dinasztia, a hükszoszok idején szárazság Egyiptomban és Indiában.
I.e. 1300-tól ismét szárazság. A Mediterrán területen aszály volt kb. 400 évig.
Következtetések
Vizsgálataink szerint az egyiptomi, a deltai Avarisz-i fővárosú hükszoszok amorita-hurrita, ezen belül ugariri eredetűek. A részletek tisztázása azt eredményezte; hogy részben a tengeren is terjeszkedtek, kereskedtek Egyiptommal. Harci szekereik, hajóépítésük is nevezetesek, részletesen tárgyaltuk. (Ázsiában két területet lehet megjelölni, ahol a legrégebbi szekerek találhatók: Dnyepertől az Irtisig terjedő területet É-n és Sumert.) I.e. 1800 körül pedig Jamhadot, Marit és Ugaritot. A harci szekerek történetének megírásának másodlagos célja annak bizonyítása volt, hogy az amoriták és hurriták - ők alkották valószínűleg az obsitos habiruk többségét is- terjesztették el a lovakat és szekereket Mezopotámiában és Egyiptomban, itt még a kereket is.
IRODALOMJEGYZÉK:
(1) ROAF, Michael: A MEZOPOTÁMIAI VILÁG ATLASZA, Helikon, 1996.
(2) KÁKOSY László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája, Osírisz, 2005
(3) BEHRINGER, Wolfgang: A klíma kultúrtörténete, Corvina, 2007
(4) A képek eredeti szerzőjét nem minden esetben lehetett felderíteni, a WIKI ismert tulajdonságai miatt (gyűjtemények).
(5) TARR, László: A kocsi története, Corvina ,1978
A harci szekerek története
A szekér őse a kordé és a taliga, a fejlődés következő állomása pedig a kocsi, ami rugókkal ellátott szekér. A magyar nyelv azonban a kocsi fogalmat használja minden guruló, kettő vagy több kerekű szerkezetre, amit húzni, tolni, vontatni lehet és az autókra is. Létezik szamaras kordé, ökrös szekér és lovas kocsi, de ezek önálló fogalmak. A harci szekerek megjelenésének idején - ami kb. az i.e. 2600-s évekre tehető Mezopotámiában - már léteztek a nyikorgó ökrös kordék és szántattak ökrökkel. A szamarakat talán a lovak előtt, az onagerekkel egy időben, a vadlovakkal (?) együtt fogták igába, fogatolták. A lovak nagyon sokáig csak húzták a szekereket, csak idővel ültek fel a hátukra.
Babilóntól D-re, Sumerben, Úr-ban találtak szekérre utaló képet (kb. i.e. 2600-ból) illetve szobrocskákat (1. 94.,116.,123.o.):
1.ábra sumer harci kocsik i.e. 2600 körül, tömör kerekekkel (1)
Sumer harci szekér i.e. 2600 (4)
A képen látható az u.n. Úr- i jelvény, kb. i.e. 2600-ból, onagerek a fogatolt állatok orrkarikával, a hátukon lévő – 90 fokkal elforgatva ábrázolt- szerkezetbe fűzték be a gyeplőt. A képen látható kerék neve korongkerék, eleinte egy, majd több darabból készült és a kerékkel együtt forgott a nyikorgó – pedig zsírozták-tengely, a szerkezet neve egy vagy két rudas kordé, taliga és eredetileg egy onager ( vadszamár) húzta, majd négy. A járművek eleje magasított volt, oldalán egy hajítódárdákat tároló rekesz kapott helyet. A kocsikban valószínűleg egy hajtó, két kardos és egy dárdás harcos foglalt helyet. Ezek a kocsik négy tömör kerékkel rendelkeztek. Az általános feltevés szerint általában két onagert fogtak eléjük. [https://hu.wikipedia.org/wiki/Harci_szek%C3%A9r).
A Tepe Gawra-i ásatásoknál (i.e. 2700 körül) és Kis-ben (i.e. 2600 körül), Lagasban ( i.e.2500 körül), Elámban is találtak korai szekér modelleket, többnyire egy rudas kétkerekű szekereket. Az fenti ábrán a harci szekér ténylegesen kétkerekű, mert az oldalról nem látható elemeket 90 fokkal elforgatta a rajzoló. Építettek négykerekű és négy onagerrel vontatott nagyobb szekereket is (5, 25.o, 33.o.). A rudak száma általában egy. A Kis-i szekér esetén a kerekek már a tengelyen forogtak és réz szegekkel felerősített bőrabroncs védte azokat.
Megállapíthatjuk, hogy a harci szekerek Sumerben már az i.e. 2600-s években elterjedtek, legfejlettebb alakjukban i.e. 2600-ban, Kisben.
A teljesség kedvéért: legalább ilyen idős (i.e. 3500 körüli) egy Kárpát-medencei ökrös szekér, kordé modell is:
Kárpát- medence (Borzonce) szekér modell
Lengyel országban is találtak i.e. 3500 körüli kordé modelleket és Oroszországban valódi kordét is. A legrégebbi kerekek tömör kerekek, három vastag deszkából álltak és keresztirányú merevítők tartották össze. Hasított farönkből készültek, az 1. ábrán látható. Később több darabból is készítették:
Kétrudas kordé tömör kerekekkel (4)
Egyrudas kordé tömör kerekkek, (4)
A mai lovak ősei a tarpán és a Przsevalszkij lovak között keresendő ( https://hu.wikipedia.org/wiki/Przsevalszkij-l%C3%B3 ), a botaji kultúrában (https://hu.wikipedia.org/wiki/Botaji_kult%C3%BAra) háziasították őket kb. az (http://fonteshungariae.blogspot.hu/2011/03/kicsi-szekerek-kerekek.html) i.e. 1800 után. A korábbi, kínai lovas hagyományoknak úgy tűnik nincs kellő alapja. Így amikor a mezopotámiai harci szekerek történetét vizsgáljuk, az egyben a lovak és a szekér története is. Érdekesség, hogy – mondjuk i.e. 1800-tól- hirtelen nagy mennyiségben és nagy területen jelennek meg a ló csontok és gyorsan terjedt el a tenyésztésük.
Az andronovói kultúra területén a Szintaszta kultúrában találtak i.e. 2000 körüli (https://hu.wikipedia.org/wiki/Andronov%C3%B3i_kult%C3%BAra#Szintasta-kult.C3.BAra) harci szekeret, amit rekonstruálni is sikerült:
Szintasta –i rekonstrukció i.e. 2000 körül
A lovakat csontból készült zablákkal irányították: https://www.nyest.hu/renhirek/a-sapadt-arja-lenez-gyotor-kihasznal-megvet-eltedre-tor?comments . „a szintastai település mellett föltárt temetők legjelentősebb leletei a szekér maradványok. A nagyméretű sírkamrákban a kerekeknek külön keskeny árkokat ásva, enyhén besüllyesztve helyezték el a küllős kerekű harci szekereket. Ezek a jelenleg ismert legrégebbi harci szekér-maradványok (több mint 4000 évesek). A bronzfegyverek mellett e szekerek alkalmazása biztosította a Városok országának fölényét a tőlük északabbra élő tajgai népek fölött. Ha mégis valami agresszió érte volna a területet, akkor pedig ott voltak a mesterien erődített települések.
A harci szekerek elterjedésének térképe
(Forrás: Wikimedia Commons, CC BY-SA 3.0)
Az eurázsiai harci szekerek kérdését Igor Csecsuskov dolgozta föl doktori értekezésében, melynek címe magyarul: A késő bronzkori harciszekerek kérdésköre Eurázsia sztyeppi és erdős-sztyeppi övezetében (a Dnyepertől az Irtisig).”
Az irodalom a hurriták-nak tulajdonítja a lótenyésztést, lovakra az hurrita-amorita hükszoszoknak is szükségük volt, mert a hegyi vadszamár alkalmatlan szekerek vontatására. Más közelítésben: A küllős kerék és a ló, zabla a Kaukázuson keresztül érkezett Mezopotámiába a hurriták közvetítésével. A hurriták Van-tó környékén (Anatólia) éltek többségben az őslakos hattik mellett. Már Anittasz ( hettita uralkodó, i.e. 1720 körül) idejéből ismert lovakkal vezetett hadjárat, ezért a hettiták és hurrik tekinthetőek az első lótenyésztők a Kaukázustól D-re.
Fontos érv lesz a hükszoszok amorita-hurrita eredete mellett: I. Samsi Adad (amorita uralkodó, Felső Mezopotámiai Birodalom, i.e. 1813-1781, középső kronológia szerint…) fia, Mári uralkodója, már az i.e. 1780-as években lovakat tenyészt Mári-ban az agyagtáblák szerint és a I. Samsi Adad a fiától kér lovakat. A korábban hurrita, de amorita uralkodójú Mári-t i.e. 1757-ben Hammurápi pusztította el.
Az amoriták a korábban (i.e. 2300 körül) kb. 70 évig tartó nagy akkád területet egész Babilonig meghódítják háború nélkül, a „ beszivárgás” módszerével és igen fogékonyak voltak a technikai újításokra. Tehát megállapítható, hogy a két személyes, két lovas hükszosz harci szekér –ami a Felső Mezopotámiai Birodalommal szomszédos Jamhadban vagy közelében alakulhatott ki - a harci szekereknek egyik ősi változata.
A Felső Mezopotámiai Birodalom, i.e. 1790, Mári és Jamhad (Yamkhad néven)
Karkemishtől É-ra, Kanesban – ami az óasszír kereskedelmi út É-i káruma, raktárvárosa, karaván-átrakó helye volt- találtak i.e. 1900-ból pecsételő- hengereket, harci szekér modellekkel, ez a hükszosz harci szekerek eredete. Ezen a területen alakul ki a későbbi Hettita Birodalom, ahol már nehezebb, három személyes harci szekereket építettek és három ló vontatta a szekereket. Egyiptomba a hükszoszok viszik a kerék ismeretét és a harci szekeret i.e. 1600 körül.
A szekerek szerkezetének története
A kerék
Természetesen a legrégebbi történetét nem ismerjük, egy i.e. 3500 körüli Uruk városi sumer rajzon kerekkel szerelt szán, kordé látható: megállapítható, hogy a legkorábbi kordék i.e. 3500 körül készültek több helyen, ami egyben a legidősebb járművekre, kerekeikre is igaz. Kerékről akkor lehet beszélni, ha van tengelye, ami eleinte négyszögletes keresztmetszetű volt:
majd könnyítették, egy részét kivágták, ahol
Látszik a kezdetleges kerékagy (4)
A küllős kerék története a réz és bronzszerszámok megjelenésével kapcsolatos és talán kapcsolódik a lovak megjelenéséhez is. Korára a kutatók bizonytalan ábrák alapján próbálnak biztos állításokat tenni. Tarr László „ A kocsi története” szerint (45.o.): Hammurapi babiloni király idején „az i.e. 18. században…az első hiteles küllőket babilóniai terrakotta kerekekre festették fel.” A 17. századtól kerülnek hatalomra Mezopotámiában és attól É-ra az amoriták - pl. a fent említett 19. századi I. Samsi Adad király – és a küllős kerekű ló vontatta harci szekerek. Az első kerekek talán négyküllősek voltak, de gyorsan áttértek a 8 végül 6 küllős kerekekre. Feltehetően a négyküllős kerék gyorsan kitört.
Sokkal hasznosabb a küllős kerék funkcionális vizsgálata. Egyik fontos része a kerékagy, a másik az abroncs. A tele keréknél is már megjelent a kerékagy, azaz a tengelyhez való megerősített csatlakozás. Majd a küllős kereknél a nehezebb vagy gyorsabb kocsiknál, ahogy nőtt az agy terhelése és törtek ki a kerekek, úgy erősödött a kerékagy és nőtt a mérete. A korai kerékagyról rajz vagy modell nyílván nincs, de az ie. 1600-s években az amorita-hurrita eredetű hükszoszok megismertetik Egyiptommal a harci szekeret és a kereket (!) és Tutankhamon (i.e.1342-1324), a XVIII. dinasztia uralkodója sírmellékleteként találtak valódi harci szekeret (2), ami a kairói Múzeumban megtekinthető:
Tutankhamon harci szekere, i.e. 1330 körül (4)
Látható, hogy tengelyirányban az agy mérete szükség szerint megnövelhető, lényeges jellemzője egy jó küllős keréknek. Első látásra azt lehet gondolni, hogy bronzból öntötték a kerékagyat – i.e. 1330-ban a fémöntésnek több mint két évezredes múltja volt-, de puhafából készült, talán a megnövelhető mérete miatt. Nyikorgás ellen állati zsiradékkal kenték. Továbbá meglepő, de szinte változatlan alakú napjainkban is a kerékagy, érdemes összehasonlítani egy 30 éves lovas kocsi kerekével:
Lovas szekér napjainkban a melegen szerelt vas agykarikákkal
Kezdetben a tengely együtt forgott a kerékkel és így a kocsi alig kanyarodott, éles kanyarban meg kellett emelni. Gyorsan kör keresztmetszetű lett a tengely csatlakozása és a kocsiszekrényt ma bilincseknek nevezett szerkezetekkel rögzítették, de ezek korábban bőrből készültek. A tengelyen szabadon forgó kerekeket a tengely végén keresztül dugott tüske tartotta meg a kidőléstől.
A modern kerékagy egy bonyolult szerkezet, ezért tekintsünk egy egyszerűbb szerkezetűt is (Az abroncs, a bilincs fontos, biztosítja a szilárdságát):
Egyszerű mai kerékagy
Egy mai kerékagy a mozgékony ókori harci szekereken alkalmatlan, de elbírta néhány nagy söröshordó és szekér ráeső terhét. A szekér a maga idejében a hajók mellett a legbonyolultabb ember által épített szerkezet, az ostromgépeket később építették az asszírok.
Kerékabroncs Tutankhamon szekerén és már a kordék kerekein is volt. Sok fejtörést okoztak a kutatóknak a kerekekből szabályos közökként kiálló valamik, a rézszegek, amivel a kezdetben marhabőr, majd később bronzabroncsokat felerősítették. Fontos funkciójuk, hogy amikor a kerék átmegy egy kövön, nem törik össze: a kerék e pontján a terhelés ekkor a kétkerekű kocsi súlyának 50%-a és a sebességéből adódó dinamikus járulék. A kerék részeit összetartották, mert az állandó és sokféle irányú ütések a kerekeket szétverték. A kerékabroncs könnyen cserélhető volt és kopásálló, szemben a fával. A korai szekerek idejében nem voltak utak, az első közlekedési utat az Új-Asszír Birodalom idején építették, i.e. 1000 körül, akik számtalan harci szekeret is építettek. Az első építészeti célú utat Hufu fáraó piramisánál építették i.e. 2550 körül. Így a szekerek nem a szamárkaravánok feladatát vették át, hanem hadi és rituális célokra használták és felvonulásokkor. Nagy terhek szállítására ásott csatornákban vontatott hajókat használtak Egyiptomban. Vadászatra is csak később voltak alkalmasak, a kordékkal ezzel szemben szállítottak terheket, ha volt hol.
Kocsiszekrény, hám, rúd és a súlypont problémája
A kétszemélyes, kétkerekű harci szekéren a második katona a korai pl. hükszosz szekereken íjjal volt felfegyverezve, a kocsi hajtó mellett állt, kényelmes helye volt és könnyen föl- vagy leugorhatott. E szekereket közvetlen harcban nem használták, a sereg előtt kereszt irányban mozogtak és folyamatosan nyilaztak. Nehéz volt a szekereken lévő katonákat eltalálni, a folyamatos mozgás miatt, de a kormányzásuk sok gyakorlást kívánt.
A szekér kosara, a melynek elől elliptikusan hajlított és olyan magas volt, hogy a katonák a térdeikkel hozzá támaszkodhattak. A kosár lejtősen hátrafelé hajlott, a hol a kocsi nyitott volt. Fel és le lehetett ugrani. A szekérkosár oldalára erősítették a tegezeket, amiben a nyílvesszőket tárolták. A kosár elejét és oldalát kemény bőrből készült oldalfalak védték. A kosár elnevezés azért is jogos, mert fonott vesszőkből, hajlított ágakból készült, hogy könnyebb legyen, mint a korai fából készült rituális célú kocsiszekrények. A kötőelemek bőrből készült szíjjak voltak. Az kosár alja falap volt, amihez a szekérrúd és a tengely is csatlakozott. A szekérrúd keresztfája az állatok nyakára-hátára volt erősítve, az itt lévő karikákon vezették hátra a zablát. „Az emberi történelem során a ló uralására számtalan eszközt fejlesztettek ki. Az egyik első ilyen egy fém karika volt, melyet a ló orrlyukaiba helyeztek, hasonlóan a bikákhoz. Ehhez a karikához aztán kötelet vagy bőrszíjat erősítettek, melyet meghúzva a lovas erős fájdalmat tudott okozni a ló orrában. Ez az eszköz tekinthető az első zablának. Később a fém átkerült a ló orrából a szájába, s így kialakult az a zabla, amely lényegében és hatásmechanizmusában mind a mai napig változatlan.
Zablák(4)
A zabla egyidős a ló háziasításával. Főként fából, szíjból, csontból készítette az őskori ember. Két csontból vagy szarvasagancsból készült pofapálca akadályozta, hogy a ló szájából kicsússzon az ősi zabla. Az őskori lótartók körülbelül 3 ezer éve kezdtek fémekből, előbb bronzból, sokkal később –i.e. 1000-től kb.- vasból is zablát készíteni.” (https://hu.wikipedia.org/wiki/Zabla ) A lovak fogatolása, befogása nyakhámmal történt az ökrös kordé mintájára, sokkal később jöttek rá csak a szügyhám használatára. A nyakhám esetén a lovak erejét nem lehet kihasználni és csak nagyon könnyű kocsik esetén alkalmas vontatásra a nyakhám. A lovak és a szekerek fejedelmek, királyok fáraók játékszerei voltak és fejedelmi ajándéktárgyak. A lovakat díszítették, drága és színes takarókkal védték.
A kosár aljának magassága – amire fel és le kellett ugrálni a katonáknak- nem lehetett túl magas és a korai kisméretű, orrkarikás onagerek esetén ez nem is okozott problémát. Amikor áttértek a lovak befogására és rájöttek, hogy nagyobb lovakat kitenyésztve gyorsabb és nehezebb kocsikat lehet építeni, akkor a rúd már túl alacsony volt a lovaknak és a lovak a hátsó lábukkal átlépték, belebotlottak. A rudat meg kellett hajlítani, a hükszoszok meg is hajlították. A jelenség ellen ma úgy védekeznek, hogy a rúd elejét nem a ló hátára erősítik a keresztrúddal, hanem lovak oldalára rögzítik.
A korábbi, sumer szekerekhez viszonyítva a hükszoszok a tengelyt a kocsiszekrény alatt hátrább, a súlypont mögé erősítették fel, így a rúdra erősített keresztrúd nagyobb erővel nyomta a lovak vállát és fordulékonyabbá is vált a szekér. Később a hettita –i.e. 1400 körül- szekereken ismét előbbre került a tengely, de azok három személyes, három lovas szekerek voltak.
I.e. 1274-ben az egyiptomi kronológia szerin II. Ramszesz fáraó és II. Muwatalli hettita király az Orontesz folyó partján lévő Kadesh-nél ütközött meg. mindkettőnek 5-6000 harci szekere volt. A csata lényegében döntetlen eredménnyel végződött és híres szerződés zárta le. Az egyiptomiak a részletesen leírt hükszosz szekerekkel harcoltak, a hettiták nehezebb fából készült kocsiszekrényes szekerekkel. II. Ramszeszt – aki a csata eredményét személyes bátorságának is köszönheti, saját korában óriás volt, közel 180cm magas vörös hajú óriás-. híres falikép örökíti meg:
A "Nagy" II.Ramszesz a Kadesh-i csatában(4)
Érdemes mellékelni egy javított faliképet is:
A "Nagy" Ramseszesz a Kadesh-i csatában(4)
Fantáziakép a Kádesh-i csatáról, a hettitáknak már voltak vas fegyverei
Hettita szekér, három katona volt rajta
Hettita szekér, három katona volt rajta
FÜGGELÉK II.
Jeruzsálem története i.e.1200-ig és alapítása
„Jerusalem” i.e. "Uru salima" = „A Napnyugta isten városa” = neve KURU-ru-ša10-limKI az akkád átírásban. Az i.e. 14.sz.-ban már az Amarna-levelekben név szerint is említenek egy Urusalim(um) nevű települést. Egyiptomi neve 3wš3mm, akkád neve KURU-ru-ša10-limKI, szó szerint „Šalim városa”, ahol Šalim a napnyugta kánaáni istene. (WIKIPÉDIA)
I.e. 3500 előttről az Ophel-hegyen és a Gihon forrásnál (Jeruzsálemben) régészeti nyomok, de elnéptelenedik, utána nomádok legelő területe volt. („There is no evidence of a permanent settlement in during the early Bronze Age (c. 3000–2800 BCE”: "TABLE 3. – POPULATION(1) OF LOCALITIES NUMBERING ABOVE 2,000 RESIDENTS AND OTHER RURAL POPULATION ON 31/12/2008" (PDF). Israel Central Bureau of Statistics. Retrieved 26 October 2009.).
I.e.1970 körül az egyiptomi Szinuhe szerint nomádok legeltettek a dombokon, (ROAF, 118.o.), később az
i.e.1900 körül keletkezett egyiptomi átokszövegekben (ROAF: 118.o.:) már szerepel a neve. I.e. 1700 körül prosperáló település, mert nagy-köves falakkal védik, szoknyás védőfallal, a hükszoszok is építettek sok ilyen erődöt e vidéken, de téglából ás szoknyával.
I.e. 1700–1550 Manethon szerint (via Josephus' Against Apion), a hükszoszok foglalták a régiót.
I.e. 1550–1400 I. Jahmesz és I. Thutmose fáraók idején Jeruzsálem Egyiptomi uralom alatt volt.
I.e. 1550 körül: "A római történész Josephus a harmadik századi egyiptomi iró-papot, Manethón-t idézi, aki szerint az Egyiptomból történt kiűzésük után a hükszoszok a sivatagon keresztül Jeruzsálem területére vándoroltak, ahol várost alapítottak". (Megj.: Igaz a hükszosz-hurrita városalapítás, a hükszoszok Saruhenből- Meggídótól D-re van- menekültek Jeruzsálembe, a Saruhen erődöt, Avariszt is, 3 évig ostromolta I.Jahmesz). I.Jahmesz és III. Thotmesz nagy intenzitással támadja Levantét, üldözi a hükszoszokat. Kb. 20 hadjáratot vezetett.
Ehnaton, 1351–1334 BC, idejéig Levante, Jeruzsálem is egyiptomi fennhatóság alatt volt. Ehnaton idején (ROAF, 138.o.) Sok volt a hurrita városlakó és i.e. 1550-től sok a habiru, letelepedett katona a környéken.I.e. 1330-ban az Amarna-levelek szerint Jeruzsálem uralkodója a hettita Abdi-Heba volt, még mindig egyiptomi fennhatóság alatt, Seti és II. Ramszesz fáraók idején. (Abdi-Heba hettita-jebuzi, jeruzsálemi uralkodó idején kisváros legelőkkel, a jebuziták ekkorra elfoglalják Jeruzsálemet. Heba: hurrita anya istennő neve). Abdi-Heba uralkodása alatt a fosztogató Habiruk megtámadták Jeruzsálemet, amiért több panaszlevelet írt a fáraónak, valószínűleg III. Amenhotepnek.
A város legkorábbi ismert uralkodója Abdi-Heba. Jeruzsálem még csak egy erőd, körülbelül 1500 fős hurri lakossággal bíró település, csekély gazdasági és politikai súllyal. A hurrita-jebuzi nép alapította ( ami igaz lehet, ha sok volt a hurrita a hükszoszok között.) és lakta, amelynek neve a Bibliában is feltűnik: a jebuziták egy kánaáni-hurrita törzs volt, akik Jeruzsálemben laktak. Jellemzőjük, hogy sok volt közöttük a lovas szekeres harcos (https://en.wikipedia.org/wiki/Maryannu). További ott élő népek az amoriták és hettiták voltak. Az utolsó jebuzita király neve Araunah vagy Ornan és Richard Hess ( Richard S. Hess, "Getting Personal: What Names in the Bible Teach Us," Bible Review 13/6 (Dec 1997) 30, 34-36.) kutató szerint sok más király neve hurrita ebben az időben: Piram (king of Jarmuth) és Hoham (king of Hebron, Jos 10:3), Sheshai and Talmai, (Anak fiai, Jos 15:14). Az Amarna-levelekben Jeruzsálem Beth-Shalem néven is előfordul, azaz a „Lenyugvó Nap Háza” néven.
I.e. 1178-ban III. Ramszesz csatázik a „Tengeri Népek” -kel Kánaánban, Djahy -nál, (Medinet Habu templom É-i falirajzai és a Harris papirusz, (https://en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Djahy), ekkor Egyiptom kiszorul Kánaánból. A Merenptah sztélén említik először Izrael nevét., de i.e. 1000 körül a Biblia szerint is még a hurriták, Jebuziták lakják Jeruzsálemet. Az i.e. 1175-s Nílus_Deltai csata után tudtak csak az izraelita tötzsek a helyükre költözni, az akhájok támadása után.
Jeruzsálem alapítására vonatkozó következtetés: A hurriták-hükszoszok alapították az i.e. 1500-as években. Josephus és Manethón ókori, egyiptomi iró-pap szerint Jeruzsálemet a hükszoszok (akiket ő tévesen az izraeliekkel azonosít) alapították, amit igazol, hogy később Jeruzsálemnek számottevő hurrita népessége volt és hogy a hükszoszok amorita-hurrita kereskedő nép voltak. Erős érv a következtetés - a hurrita alapítás- mellett, a habiruk kánaáni története, mert Jeruzsálem, az alapítás idején hurrita többségű volt. A szíriai városállamok jellemzője, hogy a vezető réteg amorita és a lakosság vegyes, ez a hükszoszoknál is így volt, és a habirukról fellelhető anyagban az amoriták keveset szerepelnek.
A habiruk kánaáni története: A Termékeny Félhold vidékén i.e.2000 és 1200 között a nomadizáló népek területein éltek, bérmunka esetén „természetben”, esetleg juhokban fizették őket. A habiruk (sumér logogram-ja SA.GAZ , akkádban hapiru) többsége veterán harcos: a csatáknak voltak menekültjei és szökevényei, városállamok üldözöttjei, volt vagy leendő katonák, zsoldosok és szökött rabszolgák, könnyen mobilizálható táborlakó férfiak. Nem voltak mind szegény emberek, voltak közöttük lovas-íjászok is! Etnikailag hurriták, amoriták, K-n akkádok, esetleg hettiták, Indo-Európaiak. A következő kigyűjtás döntően a 15-14. századra vonatkozik:
Mittaniban Idrimi Aleppo hurrita hercege (Alalakh, i.e 1460-1400) a „Ammija”-ban, Nihi-ben, Amae-ben (Hama?) élő habirukból sereget szervezett, általuk kikiáltotta magát először Ammija, hét évvel később Alalakh királyának, és a hurrita Mukish államot is ő alapította. https://en.wikipedia.org/wiki/Idrimi). -
I.e. 14. századi Amarna-levelek sok kánaáni kis törzsi királyságot úgy írnak le, mint habiru területeket, melyeket zsoldosok, rablók, törvényen kívüliek és idénymunkások alkotnak. E levelek szerint a habiruk Szíria és Palesztina számára állandó veszedelmet jelentettek betöréseikkel vagy a városállamok fejedelmeinek nyújtott segítségükkel.
A 14.században III. és IV. Amenhotepnek küldött Amarna-levelekben sokszor említik a habirukat Szíriában Damaszkusz környékén, a későbbi Föníciában (Sumur, Batrun, Büblosz) és D-n, Jeruzsálem környékén: i.e. 1440 körül Rib-Hadda, Büblosz királya, Amurru királyára panaszkodott a fáraónál, mert a király zsoldosokat (shardana-kat, akik a É- és D- Kánaánt leromboló „Tengeri Népek” egyike később) bérelt fel a habiruk közül és támadta Bübloszt. Tyré-ben és Szíriában is voltak hasonló csatározások: vagy a habiruk támadtak vagy felbérelték őket. Hasonló lehetett a helyzet az i.e.14. században is, Amenofisz (i.e. 1391–1353.) egy palesztinai portyáról 3600 habiru foglyot vitt magával és egy II. Ramszesz idejéből fennmaradt papirusz is utal a habirukra. (https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-keresztyen-bibliai-lexikon-C97B2/h-C9DAA/habiru-C9DAD/).
Samaria a térképen (4)
Samarában, a Ny-i parton: (https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-keresztyen-bibliai-lexikon-C97B2/s-sz-CA54E/sikem-CA5D8/#Lexikonok%5EKereszty-Sikem) A habiruk Sikém térségében, Közép-Palesztina, Samara tekintélyes térségét hatalmukba kerítették az i.e. 1200-s években. Sikém (50 km-re É-ra Jeruzsálemtől) uralta a tőle keletre fekvő termékeny síkságot, és azt a csomópontot, amely Jeruzsálemből Bét-Seán felé, és a Jordántól a tengerpartra vivő utak találkozásánál feküdt) Közép-Palesztina, Samara tekintélyes térségét hatalmukba kerítették. (Sikém: A hükszosz kor idején (1650-1550) szilárd erődítményekkel és templommal rendelkezett, amely a maga idején a legnagyobb kánaáni templom volt, alapterülete 21×26 méter, 5 méter vastag falakkal, bejáratánál két bástyatoronnyal. A késői bronzkori templomot ennek helyére építették, de a hossztengelye K felé irányult. Ekkor egy nagy, szent oszlopot is felállítottak, ez lehetett a Baal-Berit temploma, amelyről Biblia is említést tesz.)
A habiruk Szamariában államot is alapítanak Labayau (Labayu vagy Lib'ayu) vezetésével Kánaán közepén, aki eredetileg egyiptomi alattvaló volt, de kikiáltotta magát uralkodónak a 14. században, Ehnaton kortársa, az Amarna-levele többször említik. Először Megiddót vette be, aztán Sikémet. Jeruzsálem hurrita királya Abdi-Heba is panaszkodott levélben a fáraónak Labaya támadásai miatt, végül ő is fellázadt a fáraó ellen. Labayau és fia Jeruzsálemet és Gezert is megpróbálta elfoglalni, a fia Pellát veszi be. Végül Ehnaton elfogatta Akko uralkodójával. (https://en.wikipedia.org/wiki/Labaya).
A Tikunani Prism nevű agyagtábla i.e. 1550-ből 438 habiru katonát említ, akik Tunip-Teššup, a Levante-iTikunani királyának alattvalói és akiknek hurrita neveik vannak. Később az egyiptomi habiru fogolylisták meglepően nagy számokat említenek: két sztélén Memphiszben és Karnakban II. Thutmose és II. Amenhotep dicsekszik, hogy Kánaán megtámadásakor 89000 foglyot ejtett i.e. 1420 körül, közötük 127 herceget, 179 vezető embert, 3600 habirut, 15200 shasut (marhatenyésztő amorita nomádok) és 36000 hurritát.
III. Ramszesz i.e. 1160-ban több templomra hagyományozott javakat: jobbágyokat nagy számban, 86486-t (közöttük 2607 külföldit) Thébának, 12364-t ( közöttük 2093 külföldit) Héliopolisznak, 3079-t (205) Memphis templomának. A külföldiek mind zsoldos habiruk.
Jeruzsálem hurrita alapítására vonatkozó következtetés a habiruk etnikai összetétele alapján: A D-kánaáni területen a habiruk többségében hurriták voltak, ami egyben azt is mutatja, hogy az Egyiptomból menekülő hükszoszok között is sok volt a hurrita.