BEVEZETÉS
Római, külső hossztartós gabonaszállító hajó, kis első (artemon) vitorlával
A kis orrvitorlát, artemon vitorlát a rómaiak találták ki, a kormányzást segítette. A rómaiak használták először ballasztot is, a hajók stabilitásának javítására köveket raktak az áruk nélküli hajók aljára.
Római gálya az i.e. 1. századból, a hajó oldalán hosszanti merevítésekkel. elöl a corvus, a csapó-híd és a bástyák, és egy kis orrvitorla, az elsőt a rómaiak használták (eredete: https://www.naval-encyclopedia.com/antique-ships/roman-ships/)
A GERINC NÉLKÜLI HAJÓK MIÉRT NEM ESTEK SZÉT?
A punok (föníciaiak) önállóan fejleszették ki a hajógyártásukat, hosszú-, cédruspalánkos, külső hossztartós hajókat építettek, és hasonlóak voltak a római hajók is.
Gerinc nélküli hajók szerkezete: keel és belső fenékgerendák, K és S betűkkel jelölelve, a keel alatti gerendán csúszott a hajó a parton, F a kereszttartó, borda. Legalsó gerenda neve false keel, a partra vontatásnál védte a hajók alját.
Megjegyzés: az első európai gerinces hajókat Portugáliában építették az 1400-as években. A gerinces hajók definíciója szerint a gerinces (az angol terminológia szerint keelson, kelson = belső fenékgerenda) hajóépítésnél a gerincre szerelt bordákra utólag erősítik fel a palánkokat és a kormánylapátot. Az 1400-as évekig először a palánkokat építették fel, utána erősítették be a kereszttartókat, azaz a bordákat. A hajó fedélzetét tartó függőleges tartógerendák csatlakozásainak is szilárd támasz szükséges, ezért egy belső hosszú gerendát is be kellett építeni. Nem ellenörizhető források szerint az arabok már korábban is építettek gerinces hajókat, az Indiai-óceánon is lehet a gerinces hajóépítés eredete.
A hossztartók egyiptomi változata egy erős kötél volt a fedélzet felett:
Sahuré fáraó Punt-i expedíciós keel nélküli hajója, merevítő kötéllel, toldott rövid akáciafa palánkokkal i.e. 1400-as évekből (Forrás: https://warther.org/Carvings.php)
Az erős, combvastagságú kötelet papirusz sásból fonták, ismerték a sodratok, azaz a pászmák ellentétes sodrásánal elvét. A piramisok építésének idejétől építettek papirusz kötelekkel szerelt hossztartós szállítóhajókat, a nehéz köveket szállították át a Níluson rövid (104 cm hosszú, szabványos) akáciafa palánkos hajókkal.
Minószi hajó partra vontatása. A kilépődeszka nevű szerkezethez kötötték a vontató kötelet, feltehetően az egyiptomi hajóépítést vették át (http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm)
HYPOZOMATA, A GÖRÖG HAJÓK HOSSZTARTÓJA
Pentekontera, 2x24 evezős nevezetesen gyors görög gálya
(a kép eredete: http://heihachi.eu/history/warmatrix/time1/time5/pentekonter.html)
Így alakultak ki a három evező soros trierák (https://en.wikipedia.org/wiki/Trireme), i.e. 700 után. Egy evezőhöz több embert ültettek, 2-3-t, a pentekonteránál még csak egy ült. A trierának volt két árbocos változata is, az árbocot támadásnál le kellett hajtani, vagy leszerelni, nehogy eltörjön. A kétárbocos hajókat az etruszkok használták. A triera egy olyan diera volt, amire még egy emeletet építettek, de a trieráknak nehéz volt a kezelése, 200 ember kellett a partra vontatásához, 170 evezőse volt maximum, váltásban eveztek.
.
Újjáépített (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympias_(trireme)) görög három evezősoros triera, a leggyorsabb gálya típusú hajó,
látszik egy hossztartó segéd-fenékgerenda és a düfőorr
Egy, a napjainkban épített triera másolatról le lehet olvasni, hogy a hosszanti merevítésnek még egy ügyes megoldását találták ki a görögök úgy az i.e. hatszázas években: a keel mellett két további erős hosszanti merevítő oldalgerendával szerelték a hajókat, az alsó evezőszekrény alatt (az oldal gerendák a palánkok közötti hossztartók).
A hosszanti merevítő kötél i.e. 2650 körül jelenik meg a rövid-palánkos egyiptomi hajókon a fedélzet felett (angol leírása: massive rope truss that loops about the ends and keeps them from drooping) és sokkal később a görögöknél a fedélzet alatt, a hypozomata. A nagy hajókon 4-6 darab, egy esetben 12 darab, a kötelek átmérője szerepet játszott a darabszámban. Az előfeszítő kötélről, a felépített trireme-ről egy kép, a '80 -as években rekonstruálták: (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympias_(trireme)):
Az evezősök feje felett előfeszítő kötelek (hypozomata) futnak (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympias_(trireme))
A képek szerint hajókat fő- és két segéd-fenékgerendával, hypozomata-val építettek.
A rekonstrzált trireme tatja sólyán (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympias_(trireme)
Megfelelően könnyű fák kiválasztásával könnyítették a hajót (a felhasznált hajófa jegenyefenyő, firan és mandulafenyő, pinean , a kisebb fajsúly miatt, így is 150 ember kellett egy trireme partra, sólyára vontatásához. Macedóniából és Trákiából hozták a rönköket, fa fajták: vörösfenyő. larchan , cédrus, tölgy, oakan kőris és szilfa).
Naponta kihúzták a fahajókat is valamilyen alkalmas helyen a homokos partra száradni. (Volt rá példa, hogy a görögök azért vesztettek el csatát, mert a parton voltak a hajóik, nem volt idejük vízre tenni őket). Kikötőkben a hajóépítő műhelyek voltak, a sólyák, ahol a hajókat építették. A partra-futtatás-vontatás természetesen rongálta a hajók fenékpalánkjait, ezért kitalálták, hogy a hajó aljára szerelnek egy gerendát hosszában, a neve false keel, ez csak a hajó alját. Később pedig a keelt védte, amikor már volt: az i.e. 1600-as évektől Szíriában, Egyiptomban használták. Az ugariti (szíriai) hajókon és talán a minószi tűnik fel először a keel (az i.e. 1600-as években az ugariti hükszószok szállították a rezet Ciprusról). Érdekesség, hogy a hükszoszok ugariti amoriták voltak.
A keel egy nagyobb függőleges felületű hosszanti gerenda a hajó aljára szerelve, ami a merevítést is biztosítja és a hajó oldalra sodródását akadályozza oldalszélben. A false keelt a keel aljára szerelték, a keel használata előtt közvetlenül a fenékpalánkokra. Keel használata esetén el lehetett hagyni az alsó vitorlarudat és felszerelték az árboc oldalfeszítő köteleket, oldalszélben is lehetett vitorlázni. Ha hosszú palánkokból építették a hajót, használtak palánkok közötti és külső-hosszanti merevítéseket is, akkor nem volt szükség a hosszanti merevítő kötelekre, így építették az ugariti, majd a föníciai hajókat is. A görögök használták a fedélzet alatt szerelt hosszanti merevítő kötelet, hypozomatát, több vékonyabb kötél alkotta, feltehetően a döfőorr használata is kikényszerítette az alkalmazását.
A görögök is először a palánkokat építették fel, a sűrűn felrakott kereszttartókat keményfa csapokkal rögzítették a palánkokhoz, amiket csapokkal rögzítettek egymáshoz. A palánkok vastagsága kb. 30-40 mm, a korai hajókon és a kereszttartók mérete ennek a kétszerese volt. A palánkok szélessége 20-50 cm. Tudjuk, hogy az i.e. II. évezredtől ismerték a csontenyvet és a mézgából készült ragasztót, de nem sikerült belátni a használatát.
Palánkok és tartók szegelt csapolása