Az ókorban Szíria, Levante és Kánaán, azaz Fönícia városai halászfaluk voltak, aztán némi kalózkodás után gazdag kereskedővárosok lettek. Az i.e. II. és az I. évezredekben a nagyhatalmak – a Hettita Birodalom, Egyiptom, a hurrita Mitanni, majd Asszíria – folyamatosan harcolt a sok kisebb-nagyobb szíriai, levantei kikötő, királyság, palotagazdaság feletti befolyásért. A bronzkor legfontosabb régészeti lelőhelyei Szíriában a i. e. 18. század elején Hammurapi babiloni király által lerombolt Mári város, a hettita I.Murszilisznek I. e. 1600 táján áldozatul esett Ebla, és kikötője, Ugarit: a tengerparti kereskedővárosa, az krétai akhájok es a Tengeri népek dúlták és égették fel végleg i.e. 1180-ban (Wikipedia).
Az ugariti palotagazdaság i.e. 1800 után, Ugarit néven királyság és kikötő is volt, adót fizetett Egyiptomnak (Wikipedia)
Az ugariti eredetű hükszószok területe i.e. 1700 és 1550 között a Deltától É-Szíriáig terjedt, Bübloszban az egyiptomi jelenlét folyamatos volt i.e. 2600 -tól (Wikipedia)
Fönícia korai, északi kikötői Büblosz, Arwad (Aradosz, Tartus), Szimirra, Ulazza, Ugarit. Lakói i.e. 2000 után amorita kánaániták voltak. A nyugati sémi nyelvet beszélték (ezek az eblaita, amorita, ugariti, óhéber, ..., és közel megértették egymás nyelveit) Az amoritáknak Észak-Nyugat Szíriában fejlett városállamaik voltak: Ebla, Karkemis és Jamhad (központja a mai Aleppó volt). A városokat erős falakkal védték a támadásoktól: a falak, erődök, az akropoliszok építészete magas színvonaláról tanúskodnak. A kikötők és az amorita városállamok kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatokat létesítettek a mezopotámiai városállamokkal. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Amorit%C3%A1k). I.e. 2000-től már komoly veszélyt jelentettek az amoriták Mezopotámia városállamaira (korábbanm falat is építettek ellenük), letelepedtek a két folyó közt, és számos királyságot alapítottak, az első jelentős királyságot I. Samsi-Adad dinasztiaalapító hozta létre, az Óasszír Birodalmat Kelet-Szíriában (https://hu.wikipedia.org/wiki/Assz%C3%ADria). Leghíresebb királyságuk Babilon volt, leghíresebb királyuk Hammurapi (i. e. 1792 - 1750), az Óbabiloni Birodalom alapítója.
É-Levantei amorita, majd hükszósz kikötők (Arwadnál a szárazföldön Tartus, Amrit is, 4)
A korai föníciai kikötőket a Tengeri népek akhájok-líbiaiak I. és II. Koalíciói ( I.e. 1208 és i.e. 1180 körül) elpusztították az i.e. 1100-as években (4)
Az egyiptomi írások többször említik a szigeteken élő akhájokat, danunákat, és a Tengeri népek más törzseit. Az akhájok kb. két évszázadig folyamatosan terjeszkedtek, támadtak, területeket foglaltak el Cipruson és a szárazföldön, Kilíkiában is. Támadták az ugaritiak hajóit, a hettiták vízen üldöztették ugariti flottával az akhájokat. Az akhájok háromszor is el és visszafoglalták a hettitáktól Ciprust: az akháj Ciprus lázadását a hatti Szuppiluliumasz (https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Szuppiluliumasz_hettita_kir%C3%A1ly) három hajócsatával- ezek a Ciprusi csaták i.e. 1340 körül- ugariti hajókkal, majd szárazföldi ütközetekben verte le. (Hosszú uralkodásának eseményeiről csak érintőleges információink vannak, a CTH#121-122, CTH#124-126, és CTH#256 katalógusszámú szövegek Ciprus elfoglalásáról, Karkemish uralkodójával kötött szerződésről, vazallusok hűségesküjéről és Szuppiluliumasz névhasználatáról, valamint sírjáról szóló jegyzőkönyvekről tudósítanak.)
A hettitáknak a ciprusi invázióhoz hajókra volt szükségük, a hettiták Ugarittól béreltek hajókat (II. Ramszesz idején egyiptomi gabona szállításához is). Ugaritnak nagy, százötven sólyás kikötője volt, korának tengeri kereskedelmi nagyhatalma (1,2,6) volt. Az egyik hettita irat 150 hajó felszereléséről számol be (6,83.o.).
Kb. 20 évvel később az akhájok a Hettita Brirodalmat megdöntötték, i.e. 1180-ban az akháj-danunák Ugaritot felgyújtották, megsemmisítették, ami Trója felégetéséhez hasonlítható. Az ugariti támadás időpontja közelítő: III. Ammurapi, Ugarit utolsó királya i.e. 1180-ig uralkodott. (III. Ammurapi egyik levele, a város felgyújtásáról és leégéséről szól: "the enemy's ships came (here); my cities were burned, and they did evil things in my country. ... all my troops and chariots are in the Land of Hatti, and all my ships are in the Land of Lukka...Thus, the country is abandoned to itself. ... the seven ships of the enemy that came here inflicted much damage upon us". Röviden: Hajókkal jönnek. Felégetik és ördögi dolgokat csinálnak a városommal. A seregeim és a harci szekereim Hattiban, a hajóim Lukkában vannak.)
III. Ramszesz az i.e. 1175-s Nílus-Deltai és Dzsáhi-i csatákban állította meg az akháj Tengeri népek invázióját. Részben letelepítette a krétai akhájokat Kánaánban, belőlük lettek a híres vaskészítő filiszteusok, a zsidó törzsek is a csaták után telepednek le Izraelben, Büblosz pedig visszanyerte régi rangját, újjá épült a háborúk után.
A legrégebbi föníciai műalkotás Ahiram király Bübloszban előkerült monumentális kőszarkofágja. A szarkofág fedelének peremén olvasható az első ismert, föníciai betűkkel írt felirat. A szarkofág keletkezési idejéről megoszlanak a vélemények. Egyes ikonográfiai elemei az i.e. 13. századi egyiptomi és hettita hatás alatt álló művészethez köthetőek, mások a feliratot későbbre datálják. Az ugariti volt az első betűírásos ABC, onnan került át a föníciakhoz (https://en.wikipedia.org/wiki/Ahiram_sarcophagus), majd közvetlenül vagy közvetve a görögök, etruszkok, zsidók örökölték az ábécét.
Bronzkészítés az i..e. 1400-s években (https://en.wikipedia.org/wiki/Rekhmire, a bronz készítését a hükszószok terjesztették el az i.e. 1600-as években Egyiptomban faszénnel.)
Egyiptomi fenékgerendás hadihajó rostrummal - döfőorros hajó, vesszőfonatok védik az orr- és tatrészt- i.e. 1175-ből, a Nílus-deltai csatából, egy darab fordított v alakú kormányevező támasszal (3)
Egyiptomi fenékgerendás hadihajó rostrummal i.e. 1175-ből, a Nílus-deltai csatából (http://www.warther.org/CarvingsDetail.php?36)
Keel és belső fenékgerenda, K és S betűkkel jelölelve. A keel alatti, betűvel nem jelölt gerendán, a false keelen csúszott a hajó a partra futtatáskor. A Garboardra, fenékpalánkra erősítették az oldalpalánkokat. A keel és a külső fenékgerenda azonos fogalmak, volt belső fenékgerenda, a Keelson is . (4)
A keel feltalálásának egy látványos, az ábrázolásokon jól felismerhető következménye, hogy el lehetett hagyni az alsó vitorla rudat, mert a hajó az iránytartása miatt oldalszélben is tudtak vitorlázni, ezért az árbockat oldalfeszítő kötelekkel szerelték. A hajógerincre-bordákra történő hajóépítést évezredekkel később, 1450 körül találják fel Portugáliában, kb. fele mennyiségű fa szükséges a gerincre-bordákra épített hajókhoz.
Ugariti hajók Egyiptomban, mozgalmas kikötői jelenet III. Thotmesz (i.e. 1479–1425, egyik hivatalnokának sírmelléklete (3, 47.o.) idejéből, falikép. Ugariti fedélzetes hajó (https://bencsik.rs3.hu/?Itemid=237)
I.e. 1305-ből szárnazó ugariti hajóroncs (az alsó vitorlarúd hiba a modellben) (https://warther.org/Carvings.php)
Külső hossztartós újjáépített föníciai Uluburun hajó (jól megfigyelhető külső hossztartóval) (4)
*
A Baal kultusz: (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ba%C3%A1l) Baál (Ba`al, héber: בעל) az ókori kánaáni kultúrkör vihar-, eső- és termékenységistene, jelentése 'úr, uralkodó, férj'. Az Amarna-levelekben valamint az ugariti irodalomban Addu/Haddu viharistennel azonos. Dagan isten valamint Él isten (a kánaáni panteon feje) fiaként is megjelenik nyugati sémi népeknél. Neve valószínűleg az akkád baʾlişapûna nevű hegyből (ugariti Hazzi-hegy) ered, a későbbiekben is ezt a hegyormot Baál hegyeként tisztelték. A kánaánita területeken (a mai Libanon, Izrael és Szíria) városonként, régiónként eltérő megnevezését használták. Egyes kutatók szerint a Baál megnevezés Addu/Haddu főisten előneveként szolgált, amelynek használata azért terjedt el, mert az istenség valódi nevét csak papok mondhatták ki. Baál kultikus állata a bika.
Az ugariti szövegekből tudható, hogy Baál a hatalmas viharisten, legyőzi a tengeristent, Jammot és a sárkányszörnyet, Lotant. (A Bibliában Leviatánként jelenik meg. Majd Móttal, az alvilág istenével való találkozás során meghal, de testvére és hitvese, Anat fel tudja éleszteni.) A halott és újjáéledt isten mítosza összhangban van a természet termékenység és terméketlenség ciklusaival. Palotája a Hazzi-hegyen helyezkedett el, ami Ugarittól 50 km távolságra van, és a mai Jebel el-Aqra`-heggyel azonosítják. A Baál-Zafón névegyüttes az egyiptomi és akkád szövegekben is előfordul, és egy akkád nyelvű ugariti istenkatalógusban Baál-Zafón mint „viharisten, Hazi hegy ura” (dIM be-el huršan ha-zi) szerepel.
Baál a kánaánita mitológiában leggyakrabban Dagan isten fiaként, de esetenként Él fiaként is megjelenik. Személyéhez az éltető eső mellett a pusztító vihart is kapcsolták. A név női formában is előfordul, mint bübloszi Ba'álat istennő („úrnő”). Az ugariti Baál-ciklusokban erőszakos, háborús istennőként megjelenő Szűz Anat (btlt `nt) Baál húga; vita tárgya, hogy a szeretője-e is. Baál állata a bika, és így attribútumai a sisak bikaszarvval és a kezében tartott villám. A hellenizmus idején Zeusz és Jupiter istenekkel azonosították. A Biblia Baált úgy mutatja be, mint YHWH legnagyobb ellenfelét. Izrael népét már a Kánaánba való bevonulás előtt áldoztak Baál-Peórnak (Num. 25,1-9), amivel bűnt követtek el. A filológiai kutatások és tárgyi leletek (pl. a Kuntillet Ajrud-i lelet, amely szerint Astarté JHWH felesége) alapján azonban valószínűsíthető, hogy a Baál-kultusz még a VI. században is virágzott.
**
A hosszanti merevítő kötél:
A hosszanti merevítő kötéles, dönthető A alakú, bipod árboccal (http://www.warther.org/CarvingsDetail.php?36)
Sahuré (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szahur%C3%A9, körülbelül i. e. 2492 és i. e. 2475 között.) fáraó punti akáciafa hajójának érdekessége a hosszanti merevítő kötél és rögzítése elől-hátul a hajótesten, a hajó keresztmetszete szerint fenékpalánkos hajó volt. Hosszanti merevítő kötelet akkor alkalmaztak az ókori egyiptomiak, amikor rövid, egy-két méteres palánkokból (a vastagságuk 7-9 centiméteres volt) építették a hajókat, a hajó alsó palánkjai voltak hosszú cédruspalánkok: "varrták", vékony kötelekkel, továbbá csapokkal erősítették össze a palánkokat, és utólag erősítették be a kereszttartókat. Egyiptomban amikor kifogytak a bübloszi cédrusfából, két könyök, 105 centiméter hosszú afrikai akáciafa palánkokból építették a hajókat (az akácfa amerikai eredetű fa, különbözik az afrikai akáciafától).
Sahure fáraó ideje után közel ezer évig, Hatsepsut idejéig (https://hu.wikipedia.org/wiki/Hatsepszut, kb. i. e. 1479 – i. e. 1458)) alig van, inkább nincs fahajók építésére vonatkozó lelet. Szahuré fáraó sírmelléklete: hosszanti merevítő kötéllel építették a hajókat, hossztartók és gerinc helyett, a vastag kötéllel háromszor átkötötték a hajótestet elöl és hátul. Rekonstruálták a Sahuré Punt-i expedíciós hajóját.
:
Sahure fáraó utólag rekonstruált hosszanti merevítő köteles hajója, "A" alakú árboccal, (az I alakúra később alacsonyabb és szélesebb vitorlát szereltek). A hajó feneke lapos volt, de nem ennyire. Az oldal nézetben a fenékpalánk nem látható, a keresztmetszete gondola szerű volt. (4)
A Sahure hajón, csak ezen a hajón megfigyelhető egy további kötelekből készített merevítés is, kb. a fedélzet magasságában. Az elgondolás szerint a fedélzetszint alatt és felett egy-egy kötelet vezettek körbe, furatokon keresztül, és egy harmadik kötéllel fűzték össze cikk-cakkban a furatokon átvezetett köteleket, ami hossztartóként működött.
Az egyiptomiak csak akkor fejlesztették a hajóépítés technikai színvonalát, ha a körülmények kikényszerítették. A Hufu hajón és más hajókon is láthatóak a csapokkal hosszabbított palánkok is. A fenékpalánkoknak volt hossztartó funkciójuk is. Rövid palánkos régészeti lelet nincs, és a faliképek oldalnézetben ábrázolják a hajókat. A sírmellékletként talált modellek elnagyoltak, kis méreteik miatt sok kérdésre a modellek nem adnak felvilágosítást.
Szahuré fáraó (i.e. 2500 után) hajójának palánkjait is varrással és csapokkal erősítették össze, (http://egy-king.blogspot.hu/2013/12/tutankhamen-model-boats.html), ami később is általánosan használt egyiptomi építési mód volt, a "varrás" és a csapolás eredete a koporsók készítésére vezethető vissza. Sok sólyás kikötőket építettek a ahjól építéséhez és a varratok gyakori cseréje miatt. (A Trójai háború idejéből,- i.e. 1230 körül, 9 évig tartott-, van arról írásos emlék, hogy a varratokat cserélni kellett, mert kedtek elengedni.)
A sok kötelet külön műhelyekben készítették (4) és ismerték a pászmák ellenkező irányú fonásának elvét:
Kötél készítő egyiptomi manufaktúra, nagyon sok papiruszkötelet használtak, és ez igaz a föníciaiakra is (4)
A bipod árboc rögzítése is kötélekkel történt:
A hajótest háromszoros átkötése Egyiptomban (4)
Árboc talpfák rögzítése a fenékpalánkokra (4)
*
IRODALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998. ISBN 963 208 507 8
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. ISBN 963 389 818 8
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973.
ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni, az INTERNET-s kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat. Utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét.
(5) Klengel, Horst: AZ ÓKORI SZÍRIA TÖRTÉNETE ÉS KULTÚRÁJA, Gondolat, 1977, ISBN 963 280 367 1
(6) BERMAT, Chaim és WEITZMAN, Michael: EBLA, Gondolat, Budapest, 1986. ISBN 963 281 706 0
FÜGGELÉK: A bübloszi panteon (https://byblosruins.com/religion)
A föníciaiak kétféle templomot építettek: a szabadtéri szentélyt és zárt templomot. A szabadtéri templomkörzet egy kövezett nyitott udvarból állt, ahol az oltár vagy a betil (szent kő) állt. A szabadtéri komplexumokat egy emelvény segítségével megemelték. A templomok szertartás-medencével rendelkeztek. A zárt templomnak volt egy központi temploma vagy kápolnája, egy nagy nyitott udvara és egy díszes oszlopcsarnoka, amelyen keresztül a temlomba lehetett belépni.