HAJÓK TÖRTÉNETE: AZ ÓKORI EGYIPTOM ELSŐ HÓDÍTÁSAI A
FÖLDKÖZI-TENGEREN I.E. 1175-IG
(2022 október)
ABSTRACT
III. Thotmesz fáraó (i. e. 1483 - i. e. 1458) szervezte Egyiptom első hadiflottáját , elfoglalta a föníciai Büblosz környéki kikötőket: a flottája biztosította az utánpótlást a 17 szíriai hadjáratához, meghódította egész Szíriát és a hurrita Mittani államot is részben. Uralkodása alatt soha nem látott méretűre nőtt az Egyiptomi Birodalom. Egyiptom tengeri kapcsolatait, kikötőit, hajóépítését, csatáit vizsgáltuk III. Thotmesz idején, majd az azt követő néhány évszázadban, a Tengeri népek támadása idején a Nílus-deltai csata idejéig, i.e. 1175-ig. /HISTORY OF SHIPS: ANCIENT EGYPT'S FIRST CONQUESTS IN THE MEDITERRANEAN UNTIL 1175 BC: Pharaoh Tuthmoses III organized Egypt's first naval fleet and captured the ports around the Phoenician city of Byblos. His fleet provided supplies for his 17 campaigns in Syria, conquering all of Syria and eventually part of the Hurrian state of Mittan. Before that, the Egyptian Empire had grown to unprecedented proportions. Egypt's naval connections, ports, shipbuilding, and battles have been studied from the time of Tutmoses III and the following few centuries, untill the invasion of the Sea Peoples to the Battle of the Nile Delta in 1175 BC.
BEVEZETÉS
Egyiptom i.e. 1200-as évek előtti Földközi-tengeri jelenlétéről: legalább az i.e. 2650-es évektől szállítottak cédrusfa törzseket Bübloszból, a későbbi Föníciából. Alkalmanként szerveztek expedíciókat Kréta és Ciprus szigetére, (és a Vörös-tengeren Puntba). Néhány kutató az egyiptomi haditengerészet kezdetét i.e. 2450 körülre teszi (https://en.wikipedia.org/wiki/Userkaf, https://en.wikipedia.org/wiki/Sahure#Trade_and_tribute), melyek inkább expedíciók lehettek. Az i.e. 1700-as évektől kezdve pedig az ugariti hükszószoknak volt állandó tengeri kapcsolatuk a Nílus-deltai Avarisszal, az asszimilálódott hükszószok fővárosával és kikötőjével i.e. 1525-ig, Avarisz kikötőjének történetét ismertettük. I Jahmesz fáraó (i.e. 1550-1525) szárazföldön kiüldözte a hükszószokat (Tjaru, Saruhen és más erődök ostromai) Egyiptomból. A hükszószok nagy része a tengeren menekült el a Deltából É-ra hajókon, egész Mükénéig. I. e. 1550 kürül tört ki szakaszosan a Théra (Santorini sziget) vulkán, kalandos menekülése lehetett a hükszószoknak É-ra. Nincs információ arról, hogy a tengeren üldözte volna I. Jahmesz a hükszószokat, de előtte Avariszban a kikötőjét és az erődjét három évig ostromolta, és a több mint 100 hajót befogadni képes kikötőt megsemmisítette.
Avarisz a Nílus-delta legkeletibb ágában feküdt, a hükszószok fővárosa volt, nevezetes kereskedelmi és főleg hajóépítő kikötő, összesen 3 kikötője volt (https://www.academia.edu/10071070/Avaris_Capital_of_the_Hyksos, https://hu.wikipedia.org/wiki/Avarisz). A Nílus-deltában a korban legeltettek, a mocsarakban papiruszsást gyűjtöttek és sok lent termesztettek és városokat, templomokat is építettek.
Az i.e. 1400-as évek közepén lényeges változás történt: III. Thotmesz fáraó megszervezte Egyiptom első hadiflottáját és elfoglalta a föníciai Büblosz környéki kikötőket, Ullazától délre. III. Thotmesz flottája biztosította az utánpótlást a 17 szíriai hadjáratához, meghódította egész Szíriát végül és a hurrita Mittani államot is részben. Előtte még soha nem látott méretűre nőtt az Egyiptomi Birodalom. Egyiptom tengeri kapcsolatait vizsgáltuk III. Thotmesz idején és azt követő néhány évszázadban, a Tengeri népek támadása idején a Nílus-deltai csata idejéig, i.e. 1175-ig. A kutatás módja az internetes keresés volt a Wikipedia oldalairól kiindulva, célja az ismeretterjesztés. Azokra a kérdésekre kerestük a válaszokat, hogy milyen hajókkal, milyen kikötőkből támadott III. Thotmesz, és hogy 1450 körül az egyiptomi tengeri szállító hajók hogyan befolyásolták a szárazföldi eseményeket III. Thotmesz libanoni, szíriai hadműveletei során?
III. Thotmesz által meghódított területet, a szíriai-palesztin régiót három adófizető részre osztotta: Djahy (ami a mai Palesztína területe), Rmnn (Remenen, ami Libanon része) és Rtnw (Retenu, ami Szíria és Libanon területe is volt), ezek nem rögzített határokkal rendelkező területeknek voltak (https://www.navy.gov.au/media-room/publications/semaphore-16-06)
A föníciai kikötők, királyságok csak a hódító fáraónak tett hűségeskü idejére váltak egyiptomi adófizetőkké: a II. évezredben a szerződéseket még a hűségeskük helyettesítették. A győztes királynak tett hűségeskü az egyiptomi fáraó haláláig volt érvényes (6.50.o.), az új királynak új hadjáratot kellett vezetnie és újra meghódítani az adófizető területet az új hűségesküért. A határokat sokszor csak sztélékkel jelöltek ki (6, míg a hettiták korábban szerződéseket is kötöttek). Így III. Thotmesz után II. Amenhotep is hadjáratokat vezetett Szíriába (https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Amenhotep). A kikötőket a közös adófizetés kötötte össze. Nem tudjuk, hogy milyen javakban, talán cédrusfában vagy borban, olajban, sóban fizették az adót. A kor szokásos fizető eszköze az ezüst, majd az arany volt. Türosz később azért jutott vezető szerephez, mert Türoszban gyűjtötték a föníciai kikötők adóját a Melqart templomban, de nem ismeretes, hogy Türosz hogyan jutott az adógyűjtés jogához. III. Thotmesz utódjai - Amenhotep, Nagy Ramszesz még vezettek hadjáratokat, de Merenptah fáraó és III. Ramszesz már az akháj-líbiai Tengeri népek ellen védekezett, Egyiptom fokozatosan elvesztette Levante feletti fennhatóságát, ahová letelepítették a Tengeri népeknek azt a részét, akik nem menekültek el.
III. THOTMESZ HADITENGERÉSZETE
III. Thotmeszt tartják az egyiptomi haditengerészet atyjának, létrehozta az ókori világ első harcoló és állandó haditengerészetét. Avariszban hatalmas hajógyárat épített, ahol csapat-, ló- és utánpótlás szállító hajókat is építtetett a szíriai és iraki hadjáratai támogatására, az utánpótlás biztosítására. Megreformálta a hadsereget, megbízható sereget hozott létre hivatásos katonákból.
Szíriai és palesztinai hadjáratainak története mutatja, hogy stratégiai előnyt jelentett a tengeren történő szállítás, utánpótlás. III. Thotmesz idejére az egyiptomiak már szárazföldi kereskedelmi útvonallal rendelkeztek a Sínai-félszigetnél Szíria felé Bübloszig, amihez erős befolyás párosult a dél-palesztinai városok felett. A libanoni Büblosszal (a mai Bejrúttól mintegy 32 km-re északra) tengeri kereskedelmi kapcsolatuk volt már az i.e. 2600-as évek óta. (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/185-hajok-toertenete-gyors-technologiai-fejlodes-az-i-e-2600-as-evekben.html?layout=blog&Itemid=101)
Az egyiptomiak Palesztinában helyőrségeket tartottak fenn, erődöket építettek a forrásoknál. Egyiptomból nagy erőket kellett mozgatni a kádeshi lázadók legyőzéséhez szárazföldi úton É-Libanonba vagy Szíriába. A Palesztinán átvonuló hadsereg nem csupán logisztikai terhet jelentett az áthaladó városok és települések számára, de ki volt téve az Egyiptom-ellenes felkelők támadásainak is. A tengeren képesek voltak az utánpótlásra Libanon kikötőin keresztül Északkelet-Szíria irányában, még Bübloszban is építtettek hajókat. Az expedíciós hadműveletek akkor hatékonyak, ha rövid ideig tartó, távoli hadjáratokra korlátozódnak, esetleg változó ellenfelek ellen, de világos célokkal: a közeli Palesztínát megszállva tudták tartani, a messze Szíriát azonban nem tudták tartósan megszállni, bár a hadjáratok idején "adófizetésre" tudták kényszeríteni.
Avarisz és II. Ramsesz által épített kikötők a Deltában átfedésben vannak (https://www.academia.edu/10071070/Avaris_Capital_of_the_Hyksos)
AVARISZ (Perunefer kikötő)
I. Jahmesz i.e. 1550-től 1525-ig sok háborúban (a Tjaru erőd elfoglalása után a deltai hükszósz főváros, Avarisz, majd Saruhen erődjei elleni három-három éves csatái a legnevezetesebbek) kiüldözte a hükszószokat Egyiptomból. "A Rhind papiruszból kiviláglik Jahmesz stratégiája. Nem közvetlenül a hükszosz főváros ellen vonult; miután bevette Héliopoliszt, a Nílus-delta keleti részébe vonult, ahol elfoglalta Tjarut, az Egyiptomból Kánaán felé vezető Hórusz-út mentén található jelentős határerődöt. Tjaru elfoglalásával elvágta a hükszószok lehetséges visszavonulási útját a Sínai-félsziget felé, és elvágta őket a Kánaánból érkező segítségtől is. Avarisz elfoglalása után további hadjáratokat indított Szíriába, illetve Núbiába. Elérte a levantei Dzsahit, majd az Eufráteszt is, az utóbbihoz, úgy tartják, hogy I. Thotmesz ért el elsőként, i.e. 1500 körül. Jahmesz pedig minden bizonnyal elérte Büblosz környékét."(https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Jahmesz).
Avarisz bevétele: I. Jahmesz ostromot vezetett Avarisz (több nílusi kikötővel rendelkezett) a hükszoszok fővárosa ellen. "Az ostromról szóló egyik beszámoló egy Ahmose, Ibana fia nevű, az ostromban harcoló katonától és tengerésztől származik. Beszámolójában elmondja, hogy miután egy csatát megvívtak, ostrom alá vették és körülzárták a várost. Avarisz ostroma egy kombinált tengeri és szárazföldi támadás lehetett, mivel Ahmose, Ibana fia azt állította, hogy a csatornán harcolt az avariszi Pezedku(?) ellen"
Az avariszi erődről készített makett (https://vias.univie.ac.at/projekte/aktuell/tell-el-daba/, https://www.academia.edu/10071070/Avaris_Capital_of_the_Hyksos)
Arra a következtetésre lehet jutni, hogy III. Thotmesz (uralkodott i. e. 1479-1425) és II. Amenhotep (uralkodott i. e. 1427-1401): Peruneferben (Avariszban) készíttették a hajóikat, https://hu.wikipedia.org/wiki/Avarisz, https://en.wikipedia.org/wiki/Peru-nefer), bár az állításra közvetlen bizonyítékunk nincs.
Perunefer kikötő Avariszban: 18. dinasztia idejéből, a Nílus-delta közelében található egyetlen alkalmas hajóépítő tengerészeti támaszpont, (https://en.wikipedia.org/wiki/Peru-nefer), ahol III. Thotmesz (uralkodott i. e. 1479-1425) készíttethette a hajóit (https://www.academia.edu/10071070/Avaris_Capital_of_the_Hyksos): "Perunefer Tell el-Dabánál és Qantirnál volt, Avaris/Peramesse -el azonosított Manfred Bietak. Tuthmosis III és Amenhotep II idejéből származó festményeket találtak, melyek később avariszi minószi falfestmények-ként váltak ismertté.
Avariszban talált, rekonstruált (M. Bietak osztrák kutató találta, i.e. 1550 körüli) minószi freskó (https://www.academia.edu/10071070/Avaris_Capital_of_the_Hyksos)
A legújabb felfedezések szerint két nagy kikötőmedencét is találtak. Az egyiptomiak csatornákon keresztül jutottak el a kikötőkhöz. Bizonyítékok alapján, Perunefer több száz hajónak adott helyet a tizennyolcadik dinasztia idején. Az első kikötőt nehéz datálni, de a korai bizonyítékok Horemheb idejére (i.e. 1300) utalnak. Horemheb egy falat épített, amely a csatornát védte. A második kikötő közvetlenül egy nemrég felfedezett, valószínűleg hükszosz palota mellett volt. A Nílus-csatorna egy szokatlan pontján időről időre egy szezonális tó volt. A tizenhetedik dinasztia Kamose királyának sztéléjén több száz hajó elpusztításáról tesz említést egy nagy medencében, ami arra enged következtetni, hogy Perunefer második kikötője itt helyezkedhetett el. (A dolgozatban nem említik azt a körülményt, hogy a korban, és még a dór görögök idején is, partra futtatva tárolták a hajókat. Ezért kellett a fenékpalánkokat védő hamis keel -false keelan- gerendát a hajók aljára szerelni. Partra futtatás esetén a hajók tárolására a szezonális tó ideális volt, mert októbertől tavaszig nem hajóztak a tengereken.)
III. Ramsesz idejétől, az i.e. 1100-as években a hadihajókat egy darab erős grendára, a keelre építették, az azt védő gerendát nevezik hamis keelnek (4)
Perunefer jelentősége túlmutat a Tizennyolcadik dinasztián. A kikötők még a Tizenkilencedik dinasztia idején is használatban voltak, az Anastasi III. papirusz szerint. Érdekes tény a Perunefer kikötőivel kapcsolatban, hogy ezek Mózes bibliai alakjának idején is használatban voltak. Az érintett palotákat és a megtalált kerámiák egy részét is a kikötők környékén tárták fel, ahol III. Thotmeszt és II. Amenhotepet is említik.
A haditengerészeti bázisról szóló összes történelmi információval elsősorban Manfred Bietak, a Bécsi Egyetem történésze foglalkozott. A Peruneferről szóló egyik legújabb cikkében tárgyalja a minószi festményeket. A lelőhely tizenhárom hektáron terül el, a földterületen két palota állt. A British Museum 10056-os papiruszának tanúsága szerint a Peruneferben keftiu (minószi) hajók is kikötöttek." (https://www.academia.edu/10071070/Avaris_Capital_of_the_Hyksos)
Avariszi kikötők térképe (https://www.academia.edu/10071070/Avaris_Capital_of_the_Hyksos)
"Perunefer helye ma Tell el-Daba helyén található és Tell el-Daba a Nílus-delta részén található. A fenti térkép a Tell el-Daba feltételezett helyét és a Perunefer nevű haditengerészeti támaszpont feltételezett helyét mutatja. Ezen a térképen más kikötők elhelyezkedése is szerepel, és úgy tűnik, hogy a többi kikötő a Nílus-Deltánál keleti részén volt. Perunefer közvetlenül a Nílus partján fekszik, és megfelelő volt a kereskedelem számára is. Perunefer sokkal jelentősebb, mint egy átlagos kikötő. A fontos haditengerészeti bázis a tizennyolcadik és tizenkilencedik dinasztia alatt is használatban volt."
A III. Thotmesz által korábban meghódított területek II. Amenhotep trónra (uralkodott i. e. 1427-1401, https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Amenhotep) lépése után rögtön lázadozni kezdtek. (Az adófizetési hűségeskü csak a fáraó halálig volt érvényes.) Szíriába több hadjáratot is indított Amenhotep fáraó. Első hadjárata során a Kádestől délre eső területeken 30 elszakadt helységet csatolt vissza Egyiptomhoz, és jelentős zsákmánnyal járt: 6800 deben (kb. 745 kg) aranyat, 500 000 deben (kb. 227 tonna) rezet, 210 lovat és 300 kocsit szereztek, és 550 lovaskatonát ejtettek fogságba. A 7. évben Szíriában újra lázadás tört ki, ez a hadjárat valószínűleg nem járt nagyobb sikerrel. A 9. évben zajlott a fáraó utolsó hadjárata. Ezután Egyiptom és Mitanni közt nem került sor több összecsapásra, a memphiszi sztélén olvasható szöveg már arról számol be, hogy Mitanni, Hatti és Babilon fejedelmei ajándékot (adót) hoztak a fáraónak.
III. Thotmesz és II. Amenhotep hajói-ra néhány, többnyire kőbe vésett falikép alapján lehet következtetni. III. Thotmesz fáraó elődje a Vörös-tengeri Puntba indított egy neves expedíciót, amiről részletesen beszámolt templomának faliképén:
Megérkezik a karaván az expedíciós hajókhoz Puntból, Hatsepszut fáraónő (i.e. 1479-1458) faliképe Punt-i expedíciójának berakodásról (https://hu.wikipedia.org/wiki/Hatsepszut)
Hatsepszut (i.e. 1479-1458) Punt-t expedíciós hosszanti tartóköteles hajója, az árboc tetején a négyszögletes kötélvezető emelő-kerettel, két kormányevezővel, alsó vitorlarúddal (https://hu.wikipedia.org/wiki/Hatsepszut)
Vitorlás hosszanti tartóköteles hajó hajó a thébai Rekhmire (https://en.wikipedia.org/wiki/Rekhmire) sírjából i.e. 1450 körül, III. Thotmesz uralkodásának idején (4)
Nílusi hajó i.e. 1420-ból, hosszanti tartóköteles hajó (4)
A képek "varrott" - vékony kötelekkel összeerősített-, csapos, hosszanti tartóköteles, evezős-vitorlás, hamis-keeles (ami védőgerenda a hajó alján), rövid-, akáciapalánkos (105 cm-es), fedélzetes hajókat ábrázolnak, két kormányevezővel.
TENGERI ESEMÉNEK I.E. 1450 - I.E. 1175 KÖZÖTT
III. Thotmesz (III. Thutmozesan) csak úgy volt képes hadjáratokat vezetni a szárazföldön Libanonba és É-ra, Szíriába, hogy biztosította a tengeri hatalmát a Földközi-tenger keleti részén. Hadseregei a Földközi-tengert ellenőrző flották építése előtt nem voltak hatékonyak, az utánpótlási útvonal bizonytalansága miatt. Utánpótlás nélkül a források mentén haladtak, és ha nem volt forrás, egy előörs előre elásta a vizes tömlőket megfelelő távolságokban.
III. Thotmeszt (i.e. 1458 -i.e. 1425, https://hu.wikipedia.org/wiki/III._Thotmesz, https://www.nationalgeographic.com/culture/article/thutmose-iii) a történészek "Egyiptom Napóleonjának" nevezik. Néhány hónappal hatalomra kerülése után III. Thotmesz 20 000 katonából álló seregével Megiddó ellen vonult. Ellenfeleinek koalíciója kb 300 kis királyságból állt, ez a szám eltúlzott lehet. A város előtt történt az összecsapás, ahol vártlanul jelent meg III. Thotmesz a seregeivel a hegyekből. III. Thotmesz seregeivel írástudók is utaztak, és feljegyezték a hadjárat részleteit, a feljegyzéseket ma III. Thotmesz évkönyvei néven ismerjük. III. Thotmesz "finom aranyból készült szekéren, ragyogó páncélba öltözve" jelent meg Megiddónál, elkápráztatva és megfélemlítve ellenfeleit, akik gyorsan feladták a harcot és visszavonultak a város falain belüli utolsó bástyájukra. III. Thotmesz harci szekereiről:
Az i. e. 1600-s években az amorita-hurrita eredetű hükszoszok megismertetik Egyiptommal a harci szekeret, a lovakat, és a kereket. Tutanhamon (i.e. 1342-1324) sírmellékleteként találtak valódi egyiptomi harci szekeret a korból (2), ami a kairói Múzeumban megtekinthető.
Képek Tutanhamon harci szekeréről, i.e. 1330 körül (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tutanhamon)
III. Thotmesz hét hónapig ostromolta Megiddót, kiéheztette a lakosokat, akik végül megadták magukat. III. Thotmesz sokat, a fáraók között a legtöbbet háborúzott* Núbiában, a föníciai kikötőkben, a kereskedelmi utak kereszteződésében fekvő Kádesben, valamint a hurrita Mitanni királyságban, a mai Szíriában és Törökországban. Tizenhét szíriai hadjárata* során több területet hódított meg, mint bármely más fáraó. A uralkodásának a végén Egyiptom addigi legnagyobb birodalmát irányította. III. Thotmesz hadjárataiból származó zsákmány - beleértve a fosztogatást, az adókat és az ajándékokat - jelentősen gazdagította Egyiptom kincstárát. A meghódított uralkodók fiait Egyiptomba vitte, az udvarában taníttatta, az egyiptomi szokásokhoz szoktatva az utódok az egyiptomi szimpatizánsokként tértek haza.
III. Thotmesz nem vívott tengeri csatákat. I.e. 1450 körül Egyiptomban még nem tettek különbséget a hadi és kereskedelmi hajók között, és a haditengerészet és a hadsereg között, tengeri háborúban szárazföldi katonák harcoltak a szállítóhajókon, amikor elfoglalta a levantei kikötőket. Korábban egy neves tengeri csata már történt [https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Egyptian_navy] Avarisznál, a hükszószokkal (i.e 1530 körül), majd később II. Ramszesz csatája a sherdenekkel. a Nílus-deltában III. Ramszesz csatája az akháj Tengeri népekkel (i.e. 1175) már valódi tengeri háborúk voltak.
II. (Nagy) Ramszesz (i. e. 1302 k. – i. e. 1213, https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Ramszesz) még társuralkodó volt apja mellett, mikor feladatul kapta a Földközi-tengeren fosztogató sherden (https://en.wikipedia.org/wiki/Sherden) kalózok megfékezését; katonáival elfogatta őket, majd besorozta a kalózokat saját seregébe.
II. Ramszesz felirata egy Taniszból származó sztélén, amely a Sherden kalózok rajtaütését és későbbi vereségét örökítette meg, arról az állandó fenyegetésről beszél, amelyet Egyiptom földközi-tengeri partjaira jelentettek a féktelen Sherdenek, akik ellen senki sem tudott harcolni, akik bátran jöttek hadihajóikon a tenger közepéről, és senki sem tudott ellenállni hegyes kardjaiknak. Évekkel később a tengeri népek további támadásait, köztük a Sherdeneket is végül Egyiptom legyőzte. A Sherdeneket már az 1350 körül keletkezett Amarna levelek említik. A kadesi csatában II. Ramszesz testőreiként szolgálnak, de Merenptah ellen már a tengeri népek között vannak és III. Ramszesz ellen is harcolnak a pelesetek (krétai akhájok, a későbbi filiszteusok) mellett. Több forrásban az egyiptomi hadsereg részeként jelennek meg, II. Ramszesz csata-feliratában, az Anastasi papiruszban, a III. Ramszeszről szóló Harris papiruszban, és mint Egyiptom ellensége először II. Ramszesznél, a Tanis és Aswan sztélén, II. Ramszesz uralkodásának második évében (i.e. 1278 körül). A Sherdenek között valószínűleg voltak jó hajóácsok, akiktől az i.e. 1200-as években az egyiptomi hajóépítők eltanulhattak új módszereket. II. Ramszesz uralkodásának az elején megkezdte egy erődítményrendszer kiépítését az északnyugati határon, különösen a líbiai betörések elleni védekezésül. Az erődök, melyekből eddig ötnek a nyomát találták meg, egymástól egynapi járóföldre épültek.
Sherdenek bronz kardokkal (Wikipedia Sea peoples)
Merenptah fáraó (i. e. 1269 – i. e. 1203, https://hu.wikipedia.org/wiki/Merenptah) II. Ramszesz fia volt, az Egyiptom békéjét fenyegető líbiai és Tengeri népek I. Koalíciója (i.e. 1208) elleni győztes hadjárata a legnevezetesebb. Az akháj Tengeri népek törzsei Merenptah uralkodása idején is jártak Egyiptomban, akkor a líbiaiak szövetségeseként. Merenptah győzelmével Egyiptom egy időre megszabadult a Tengeri népektől, akik azonban szétszóródtak a térségben, végleg megdöntötték a belviszályokban meggyengült Hettita Birodalmat Hattuszasz és Tarszasz (görög Tarszosz) feldúlásával (a főváros és a fővároshoz tartozó legjelentősebb kikötő), elpusztították Mukist (Alalah lerombolásával), Ugaritot, a kor legnagyobb kikötővárosát, és megszakították az égei-mezopotámiai-egyiptomi kereskedelmi láncot is (Ugarit eltüntetésével). Letelepedtek Alasiya, Kizzuvatna, Lukka és Észak-Szíria térségében. Egyiptomban a Merenptah és III. Ramszesz közti időszak meglehetősen instabil volt, szerencséjére újabb inváziós kísérletre csak III. Ramszesz idején került sor. A Földközi-tenger térségében válság alakult ki, Mükéné gazdasága meggyengült, éhínség volt Görögországban, Anatóliában és Egyiptom szövetségesénél, a hettitáknál is, akiknek Merenptah egy karnaki felirata alapján gabonát küldött. Nomád népcsoportok fosztogatták a gazdag városállamokat, a tengeren kalózok garázdálkodtak. A kánaáni vazallusok szokásukhoz híven a fáraó halálának hírére lázadásokkal reagáltak, a Deltába már korábban is gyakran betörő líbiaiak pedig új tervvel álltak elő: szövetséget kötöttek a tengeri népekkel – köztük az akhájokkal, lükiaiakkal, sardanákkal (https://en.wikipedia.org/wiki/Sherden), turusákkal (tarszosziak) és a sekelesekkel, ez már a II. Koalíciójuk volt i.e. 1180 körül, céljuk, hogy elfoglalják a Nílus-deltát. (Az I. Koalíció i.e. 1220 körül történt.)
A Tengeri népek fenyegetésének súlyosságát az anatóliai és észak-szíriai események mutatják, amelyről több egykorú forrás számol be, így III. Hammurapi ugariti király (valószínűleg i. e. 1190 -1180, https://hu.wikipedia.org/wiki/III._Hammurapi_ugariti_kir%C3%A1ly) levelei. A levelek azt mutatják, hogy Ugarit még mindig ereje teljében lévő városállam, hiszen a hajóhaddal nem rendelkező Hettita Birodalom az ugariti flotta segítségével harcolt meg három tengeri csatát Alaszija mellett, ezenkívül a városnak még mindig maradt hajótere arra, hogy Anatóliába seregeket, hajókat küldjön harcolni, és hogy (Urába) egyiptomi gabonát szállítson hettita kikötőkbe.
III. Hammurapi válasza Ciprus királyának segítségkérésére rávilágít arra a kétségbeejtő helyzetre, amellyel Ugarit és más városok szembesültek: "Atyám, íme, az ellenség hajói jöttek (ide); városaimat(?) felégették, és gonosz dolgokat tettek országomban. Nem tudja-e atyám, hogy minden csapatom és szekerem Hatti földjén van, és minden hajóm Lukka földjén van? ... Így az ország magára maradt. Tudja meg apám: az ellenség hét hajója, amely idejött, sok kárt okozott nekünk." A Karkemish uralkodója által küldött felmentő seregek későn érkeztek, még Ugarit szőlőskertjeit is elpusztították a az akháj Tengeri népek.
III. Hammurapi válasza Ciprus királyának segítségkérésére rávilágít arra a kétségbeejtő helyzetre, amellyel Ugarit és más városok szembesültek: "Atyám, íme, az ellenség hajói jöttek (ide); városaimat(?) felégették, és gonosz dolgokat tettek országomban. Nem tudja-e atyám, hogy minden csapatom és szekerem Hatti földjén van, és minden hajóm Lukka földjén van? ... Így az ország magára maradt. Tudja meg apám: az ellenség hét hajója, amely idejött, sok kárt okozott nekünk." A Karkemish uralkodója által küldött felmentő seregek későn érkeztek, még Ugarit szőlőskertjeit is elpusztították a az akháj Tengeri népek.
A Trója-i csata (i.e. 1237, a trák-dardánok és az akhájok háborúja volt, érdekes, hogy közös volt a panteonjuk) hajóinak tatjáról, fedélzetéről:
A Tengeri Népek hajinak jellemzői: madárfejes (kacsafejes) függőleges orrtőke (A), emelvény (B), az evezősök védelmét szolgáló oldalsó emelvények (kosárfonat, marhabőr, C-D), hajótest (E), hamis keel (F), a meredek, függőleges orrtőke miatt hasonlóak voltak az akháj hajók. (III. Ramszesz feljegyzése szerint az akháj Tengeri népek hajóit a szigetekig üldözte az i.e. 1175- ős Nílus-deltai csata után, de nem lehet tudni, hogy Ciprusig vagy Krétáig.) (4)
A Tengeri népek és az akhájok a hajóikat madárfejekkel díszítették, függőleges orrtőkés, false keeles hajók, alsó vitorlarúd nélkúl (4)
Gálya típusú hajó a Trója-i háború (i.e. 1237), a Nílus-Deltai csata (i.e. 1175) idején a pyloszi hajó típussal támadták a krétai akhájok III. Ramszeszt. (4)
III. Ramszesz hadihajója a Nílus-deltai csatából, dofőorros, keels hajó, alsó vitorlarúd nélkül (5)
A kép "varrott" - vékony kötelekkel összeerősített-, csapos, hosszanti tartóköteles evezős-vitorlás, keeles (erős védőgerenda a hajó alján), rövid, akáciapalánkos hajókat ábrázolnak két kormányevezővel, alsó vitorlarúd nélkül.
III. Ramszesz Tengeri népek elleni háborúja (i.e. 1175) a leghíresebb egyiptomi tengeri háború, és jól dokumentált. Uralkodásának kezdetén már Dzsáhiban gyűjtötte a határvédelmi erőket, erődrendszert telepített a tengerparton és felkészülten várta a tengeri népeket. III. Ramszesz uralkodása idején a Tengeri népek végig pusztították Levante városait. A hatalmas Hettita Birodalmat elpusztítása után megtámadták Egyiptomot. Az ütközetet hadihajók vívták, de az egyiptomiak ügyes trükkel partközelbe csalogatták az ellenfelet annyira, hogy a parton álló íjászok hatékonyan avatkozhattak a csatába. A Medinet Habu-i templom képein több kép is azt a jelenetet ábrázolja, amikor az íjászok nyílzápora elárasztja a hajókat. A tengeri csaták nem voltak a szokványosak ebben a korban, hadihajók III. Ramszesz idejétől léteztek. Egyiptom korábban is épített tengerjáró hajókat katonai célokra, de ezek a szárazföldön közlekedő hadsereget kísérték a part mentén, a fedélzeten általában a tartalékos csapatokat és az utánpótlást szállították. Az Újbirodalom korától ismert a bübloszi (cédrusfa) és a krétai típus megnevezése, de nem tudjuk pontosan, mi volt a különbség köztük. A Medinet Habu-i reliefek képregényszerűen beszélik el a csatát, a hajók zsúfolásig teltek hadifoglyokkal, a menekülni próbáló foglyokat a parton tartózkodó katonák fogják el. III. Ramszesz hatalmas flottát gyűjtött és döfőorros új hajókat épített. Így fogalmazott: "A folyó torkolatát erős falhoz hasonlóan hadihajókkal, gályákkal és könnyű vízi járművekkel védtem. Mind elöl és hátul teljesen fel voltak szerelve fegyverzetüket hordozó bátor harcosokkal, Egyiptom minden összeszedhető gyalogságával." Ramszesz azt állítja, hogy az ellenséget a Nílus-part közelébe csalta, ahol több százezer nyilat lőttek rájuk. Az egyiptomiak a nagy tengeri és a kis, fürge folyami hajóikkal - Ramszesz az összes használható hajót bevetette- győztek (végleg a szárazföldi Dzsáhi csatában) a Tengeri népek tengeri hajóival szemben, akiket az egyiptomiak úgy ábrázolnak, mint akik rosszul voltak felkészítve a harcra. [https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Egyptian_navy] Megj.: Feltehetően őrtornyokat építtetett, és a partról nyilakkal lőtték a partra szálló Tengeri népeket.
Az akháj Tengeri népek Nílus-deltai csatája, III. Ramszesz faliképe, a Pelusiac ágat, Avariszt (és talán a Tanisz-i ágat is) támadták a Tengeri népek. Aképen az egyiptomi hajók orra oroszlánfejes, az ellenségé valamilyen vízimadár (vadliba vagy vadkacsa) fejével díszített. (III. Ramszesz feljegyzése szerint az akháj Tengeri népek hajóit a szigetekig üldözte az i.e. 1175- ős Nílus-deltai csata után, de nem lehet tudni, hogy Ciprusig vagy Krétáig
(https://en.wikipedia.org/wiki/Sea_Peoples)
(https://en.wikipedia.org/wiki/Sea_Peoples)
*
III. Thotmesz levantei-szíriai háborúi (https://www.navy.gov.au/media-room/publications/semaphore-16-06)
III. Thotmesz műveleti területe, Qades bevétele lehetővé tette az Orontész völgyének ellenörzését. (Wikipedia)
III. Thotesz idején az egyiptomiak már kipróbált - forrástól forrásig vezető- szárazföldi úttal rendelkeztek a Sínai-félszigeten keresztül, és a libanoni tengerparti városokkal, különösen Büblosszal tengeri kereskedelmi kapcsolatuk volt az i.e 2600-as évektől. III. Thotesz első hadjárata (uralkodásának 23. évében) hosszú, kimerítő meneteléssel kezdődött a Sínai-félszigeten és Palesztinán keresztül. Hadserege a megiddói csatában legyőzte a mitanniai (hurrita, északkelet-szíriai) vezetésű városállamok és városok koalícióját. A helyi uralkodók segítettek a terepen lévő egyiptomi seregek ellátásában. A következő évek (24-28. év) során három hadjárat megszilárdította Egyiptom helyzetét, és előkészítette az utat Palesztina tartósabb megszállása előtt. A térség stabilizálása azonban továbbra is elérhetetlen maradt, mert Mitanni továbbra is hatalmat és befolyást gyakorolt a Libanon és Szíria helyi fejedelemségei felett. Egyikük, Kádes hercege egy Egyiptom-ellenes koalíciót vezetett, amely az Orontész folyó és Naharin (a szíriai Eufrátesz felső folyása körüli terület) körül helyezkedett el. A megiddói csatát követően a Mitanni és támogatóik valóban félelmetes ellenfelekké váltak, akik folyamatos lázadásukkal pillanatnyi, helyi sikereket értek el a kevésbé rugalmas egyiptomi seregekkel szemben. III. Thotmesz változtatott a stratégiáján. Az egyiptomiak nem voltak képesek arra, hogy szárazföldi úton Libanonba vagy Szíriába nagy hadsereget mozgósítsanak a hosszú utánpótlási útvonal miatt. A tengeri szállítás jelentette a megoldást.
III. Thotmesz ötödik-nyolcadik szíriai-palesztinai hadjáratai (29-33. év) az expedíciós hadműveletek klasszikus példái. Az egyiptomiak a Földközi-tenger keleti kikötőit foglalták el ( különösen a hetedik hadjáratban, több kikötőt kétszer, pl Ullazát), és bár a harcok továbbra is a szárazföldön folytak, de most már a Libanon partjainál húzódó tengeri útvonalakon folytak, Byblos és más kikötők állomáshelyként és utánpótlási raktárként szolgáltak."
"Tunip városát III. Thotesz ötödik hadjárata során (29. év) fosztották ki. Tunip katonái közül mintegy 329-et foglyul ejtettek, sokakat később egyiptomi zsoldosként alkalmaztak. Nagy mennyiségű ezüstöt, aranyat, bronzot és rezet zsákmányoltak. Két hajót is elfogtak a partoknál, és rakományukat visszavitték Egyiptomba. Ezután őfelsége (a hadjáratból) hajón utazva visszatért Egyiptomba. Az egyiptomi flotta központi szerepet játszott e hadjárat sikeres lebonyolításában."
Hatodik hadjáratában, miután a libanoni partvidéken kikötőket szervezett, létesítményeket hozott létre, III. Thotmesz Egyiptomból flottával indítani hadjáratokat Kádes, továbbá Szimirra és Arvad (egy kis amorita állam két kikötője) uralkodóinak elrettentésére. Más városokat arra kényszerített, hogy fiaikat Egyiptomban neveltessék fel, egyiptomosítsák.
A 5-6-hetedik hadjáratban a Libanon kikötőit végleg elfoglalta. Ullaza kikötőváros elfoglalásával és kifosztásával kezdte. Ezután III. Thotmesz végighajózott a part mentén, és minden egyes város és település fejedelmétől behódolást és adót kért. "Minden kikötő pedig, ahová őfelsége érkezett, édes kenyérrel és más válogatott jóval, olajjal, tömjénnel, borral, mézzel és gyümölcsökkel látta el őket... bőséges volt az ellátás, túl azon, amit őfelsége hadai addig ismertek." Miután learatta a szíriai termést, és annak egy részét az egyiptomi kincstárba vitette, III. Thotmesz visszahajózott Egyiptomba.
Nyolcadik és talán legnagyobb hadjáratában (33. év) A tengeren Arvad kikötőjén keresztül eljutott, az expedíció északra Aleppóig, majd Naharin földjére vonult. Az egyiptomiak Mitanni királyát, a szövetséges városállamok uralkodóit Naharinál, Wannál (Aleppótól nyugatra) és Karkemisnél egy sor csatában legyőzték. Három fejedelem, 30 feleségük, 80 harcos és 606 rabszolga (férfiak, nők és gyermekek) esett fogságba.
Érdekesség, hogy a Naharin elleni egyiptomi expedícióhoz egy hajóhíd is tartozott, amellyel átkeltek az Eufrátesz folyón. "Most felségem Ázsia végéig utazott. Sok hajót építtettem cédrusból az Isten földjének (Libanon) dombjain, Byblos úrnőjének jelenlétében, és ezeket ökrök által húzott szekerekre helyeztem. Ezek utaztak felségem előtt, hogy átkeljenek azon a nagy folyón, amely eme idegen föld és Naharin között folyik." A viszonylag kis létszámú szárazföldi erők gyors mozgása volt a kulcsa a hadműveletek sikeres lebonyolításának.
III. Thotmesz Birodalma: a "Termékeny Félhold" (amitől D-re sivatagos vidékek fekszenek) Ny-i része, Szíria ellen vezetett 17 hadjáratot (https://www.navy.gov.au/media-room/publications/semaphore-16-06)
III. Thotmesz hadjárata ezután délre indult, az Eufrátesz folyón lefelé hajózva az egyiptomiak megtámadták Niy, Szendzsar, Takhszi. Majd ismét Kádes városát ás az Orontész folyó völgyén keresztül dél felé haladva az egyiptomi expedíció visszatért a libanoni partokhoz. A babilóniai, asszír és hettita királyok most már a Libanonba, Bübloszba küldték az adót az egyiptomiaknak. A következő évben újabb szíriai városok adták meg magukat az egyiptomiaknak, és már Ciprus uralkodójától is kaptak adót.
III. Thotmesz nyolcadik hadjárata után a Mitanni-iak és szövetségeseik erői megtagadták az adófizetést, fellázadtak, amikor és ahol az egyiptomiak gyengék voltak, míg uralkodóik behódoltak, amikor az egyiptomi hadjáratok erővel érkeztek. Szíriában sem végleges béke, sem háború nem volt, miközben a lázadó városok és az egyiptomi megtorló hadjáratok szinte évente ismétlődő eseményekké váltak. III. Thotmesz utódja ezt a bizonytalan szíriai stratégiai helyzetet örökölte, II. Amenhotepnek legalább két hadjáratot kellett megvívnia a térségben.
A mitanni városállamok uralkodóinak tiltakozása erkölcsileg jogos volt a szíriai-palesztinai területek elleni egyiptomi támadás miatt, de maguk az egyiptomiak valószínűleg úgy tekintettek a beavatkozásukra, hogy rendet teremtettek a káoszban. (https://www.navy.gov.au/media-room/publications/semaphore-16-06) Egyiptom levantei-szíriai befolyását a tengeri hatalma alapozta meg, a tengeri kereskedelem állandósult és nem expedíciók sorozata volt.
IRODALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. ISBN 963 389 818 8
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973.
ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, (1981). ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni, a NET-s kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat. Utólag nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét.
(5) GULAS, Stefan és LESCINSKY, Dusan: A vitorlás hajók története, Madách Kiadó. 1984.
(6) KLENGEL, Horst: Az ókori Szíria története és kultúrája, Gondolat, 1977. ISBN 963 280 167 1