A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS SZÉLSŐSÉGES IDŐJÁRÁST OKOZ
(2025 február)
A globális felmelegedés hozzájárul a szélsőséges időjárási jelenségek kialakulásához, gyakoribbá válásához, mert növeli a légkörben lévő energiát, a légkör a magasabb hőmérsékleten több hőt és nedvességet tárol, melyek például növelik a hurrikánok, tornádók és az áramlatok intenzitásait, majdnem minden jelenség intenzitását fokozzák.// GLOBAL WARMING CAUSES EXTREME WEATHER: Global warming contributes to the occurrence and frequency of extreme weather events because it increases the energy in the atmosphere, the atmosphere stores more heat and moisture at higher temperatures, which increase the intensity of hurricanes, tornadoes and currents, for example, and almost all phenomena.
A globális felmelegedés hatással van a légköri áramlásokra, és a sarki jet stream-re (https://en.wikipedia.org/wiki/Jet_stream), ami szokatlan időjárási mintázatokhoz és szélsőséges időjárási eseményekhez vezet, pl. szokatlan hideghullámot okozott 2025 januárjában az USA-ban. A sarkvidéki felmelegedés, jégolvadás** gyakrabban okoz hideg levegő betöréseket a középső szélességi fokokon.
Magasabb hőmérsékleten több víz párolog el az óceánokból, tavakból, folyókból, ami növeli a légkörben lévő páratartalmat, ezért intenzívebb esőzések és áradások lépnek fel, más helyeken pedig aszályok alakulnak ki. Megváltozik a páratartalom megszokott eloszlása, ami a széljárásokat, a monszunokat is befolyásolja. A sarki jégolvadás hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez, ami part menti áradásokat és eróziót okoz. Az olvadó jég hígítja az óceáni áramlatokat, melyeket a sótartalom és a szelek működtetnek. Az olvadó jégtakarók és gleccserek, valamint a melegebb óceánvíz tágulása hozzájárulnak a tengerszint emelkedéséhez, ami veszélyezteti a part menti területeket, városokat és szigeteket, fokozva az áradás és erózió, az erdőtüzek kockázatát. Pl. Alexandria (Egyiptom) nagy veszélyben van, mert a Földközi-tenger emelkedő vízszintje és az erózió miatt tömegesen omlanak össze az épületek, az elmúlt évtizedben évente közel 40 ház megsemmisült.
A globális felmelegedés növeli a hőhullámok gyakoriságát és intenzitását, pl. 2024-ben Olaszországban 48 fok is volt, az Etna oldalán több mint 50 fokot mértek. A magasabb átlaghőmérsékletek hosszabb és intenzívebb hőhullámokat eredményeznek, több és tartósabb magasnyomású ciklont, ami veszélyes az emberi egészségre és káros a mezőgazdaságra, állattenyésztésre. Az élőhelyek megváltozása számos faj számára kedvezőtlen körülményeket teremt, megfigyelhető a melegkedvelő növények és állatok terjedése É-i irányban. Egyes területeken csökkenhet a vízellátottság, míg máshol növekszik az áradások, hegyomlások kockázata, vagy éppen az aszályok ideje hosszabbodik meg. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismereterjesztés.
Mennyiségi összefüggés a felmelegedés és a szélsőséges idöjárási jelenségek között: a globális felmelegedés és a szélsőséges időjárási jelenségek közötti matematikai összefüggések sokváltozósak és bonyolultak.
Hőmérséklet-emelkedés és csapadékminták változása: a megnövekedett hőmérséklet fokozza a párolgást, ami növeli a légkörben található vízgőz mennyiségét, a páratartalmakat, ami szélsőséges csapadékmintákat eredményez, például heves esőzéseket és aszályokat.
Szélsebességek és hőmérséklet-különbségek növekedése megváltoztatja a légnyomási és hőmérsékleti különbségeket, amelyek befolyásolják a szélsebességeket, szélsőséges szélviharokat és tornádókat eredményez.
Óceáni áramlások és hőmérsékleti rétegződés: az óceánok felszínének melegedése befolyásolja az áramlási mintázatokat és a hőmérsékleti rétegződést, ami hatással van a tengerfelszíni áramlatokra, hőmérsékletekre és a trópusi viharok intenzitására.
Statisztikai modellek, klímamodellek: statisztikai elemzések segítségével összefüggéseket, valószínűségi állításokat keresnek a meteorológusok a múltbeli hőmérséklet-változások és szélsőséges időjárási események között, pl. a várható erdő- és bozóttüzek számára, területi eloszlására vonatkozóan. A részletes klímamodellek számítási ideje a terület rácsfelosztásának (gridang -ek) a finomításával a négyzetesnél gyorsabban nő, ezért a relatíve finom felosztású, globális és hosszútávú speciális modellek számítástechnikai igénye akkora, hogy csak a legnagyobb gépeken futtathatóak (https://hu.wikipedia.org/wiki/Kl%C3%ADmamodellek). A globális modellek a Föld egész légkörére és az óceánokra vonatkoznak. A térben folytonos (légköri) fizikai állapotjelzők időbeli változását úgy kezelik a modellekben, hogy a mezőkre egy rácshálózatot illesztenek és a számításokat csak a hálózat rácspontjaira végzik el. A globális modellek hátránya, hogy gyenge a térbeli felbontásuk, pontatlanok az összetett domborzati viszonyokkal rendelkező területeken. A rövidtávú modellek esetén a kiindulási állapot pontos meghatározása elengedhetetlen.
A több évtizedre szóló éghajlati előrejelzések esetén a kezdőállapot hatása gyorsan lecseng, hosszú távon a rendszer viselkedését külső emberi vagy fizikai kényszerek határozzák meg (például az emberi tevékenység, vagy a páratartalom, a Föld tengelyének változásai). Mivel az emberi tevékenységet, annak mértékét nemcsak a természet, a fizika törvényszerűségei, hanem a társadalom, vagy a gazdaság is befolyásolja, a külső kényszerekre forgatókönyveket határoznak meg, melyek járulékos bizonytalanságokat okoznak. Megállapították, hogy a szélsőséges események, pl. a bozóttüzek gyakorisága, területeinek nagysága a lineárisnál gyorsabban nő a hőmérséklettel.
Sok a megbízhatatlan, tudományosan értéktelen, nem alátámasztott előrejelzés. A trendek, modellek érvényességének egy igen egyszerű ellenőrzése lehetséges, ha a modellt az elmúlt évekre visszamenően ellenőrizzük.
Például a tengerszint előrejelzése:
A tengerszint feltehetően gondos előrejelzése (Metoffeice of United Kingdom)
Tengerszint az utolsó 150 évben (https://www.liverpool.ac.uk/media/livacuk/climate-research/docs/MarineSciences_ClimateChange.pdf)
A tengerszint előrejelzése Florida környékén (https://www.sciencenews.org/article/sea-level-rise-overflowing-estimates)
Egy vízszint előrejelzés az USA-ra, ahol figyelembe vették a talajmozgásokat is: https://sealevel.globalchange.gov/sea-level-101/future-sea-level/the-basics/, és a pontosságát hitelesítési eljárással igazolták, az eredménye megbízható.
A tengerszint és a hőmérséklet emelkedésével az átlagos abszolút és a relatív páratartalom is növekedni fog, tehát a felhők által fedett területek nagysága is nagyobb lesz. Ma átlagosan a Föld felszínének körülbelül 67%-át borítják felhők, az arány változik földrajzi hely és évszakok függvényében, a felhők összetétele, és a felhők típusa és eloszlása is változni fog a felmelegedéssel, továbbá a ködök*** gyakorisága. Nem sikerült szimulációs eredményt találni arra vonatkozóan, hogy 1% fedettségváltozás növekmény hány tized Celsius fok változást okoz? Feltehetően É-n átlag hőmérséklet emelkedést, délvidéken csökkenést. A födrajzi hely függvényében a Föld hőenergia sugárzási vesztesége/nyeresége jól mérhető, és így modellezhető lenne, sok jelenséget befolyásol.
*Fogalmak:
Az anticiklonok: amíg egy ciklon viharos időjárást és erős szelet hoz, addig az anticiklonok magasnyomású zónák, ahol a szelek kisebbek, és meleg időjárással járnak. A magasnyomás lenyomja a levegőt, amely leereszkedve felmelegszik. A lassú szelek csapdába esnek a leszálló levegő alatt, a szelek leállhatnak. ami hőhullám kialakulásához vezet. A nyári anticiklonok normális jelenségnek számítanak a kontinensen, de szokatlan, hogy sokáig tartanak.
Az anticiklonok: amíg egy ciklon viharos időjárást és erős szelet hoz, addig az anticiklonok magasnyomású zónák, ahol a szelek kisebbek, és meleg időjárással járnak. A magasnyomás lenyomja a levegőt, amely leereszkedve felmelegszik. A lassú szelek csapdába esnek a leszálló levegő alatt, a szelek leállhatnak. ami hőhullám kialakulásához vezet. A nyári anticiklonok normális jelenségnek számítanak a kontinensen, de szokatlan, hogy sokáig tartanak.
Abszolút páratartalom: a levegőben levő vízmennyiség g/m3-ben, maximumát telített vízgőznek nevezik.
Relatív páratartalom: adott hőmérsékleten a levegő páratartalma a lehetséges maximum %-ában.
**
A Sarkvidék hajózhatósága, részleges jégmentessége befolyásolni fogja a tengeri áruszállítást, ott található az Északnyugati-átjáró nevű útvonalon. Története kalandos volt: a térképészek és a tudósok szentül meg voltak győződve, hogy egy még rövidebb út is létezik a két kontinens között. Elsőként az olasz származású, de angol zászló alatt vitorlázó tengerész, John Cabot próbálta meglelni az Északnyugati-átjárót 1497-ben, közben megpillantotta Új-Funland partjait. 1534-ben a francia Jaques Cartier vállalkozik erre az útra, de az átjáró helyett Kanadát tudta felajánlani I. Ferenc francia királynak. 1570-ben az angolok is rájöttek, hogy az átjáró mekkora előnyökkel járna, mivel az Ázsiába tartó út Dél-Amerika megkerülésével, jóval hosszabb volt. Először Gilbertet, majd Frobishert küldték a viszontagságos útra, de a híres kalóz, Drake is próbálkozott az átjáró felderítésével, mindhiába. 1594-ben Willem Barents és csapata az Északkeleti-átjárón akartak eljutni Ázsiába, de csak a Kar-tengerig jutottak. Ők voltak az elsők, akik élve átvészelnek egy telet a sarkvidéken. Az utazók lassan rádöbbentek, hogy kelet felé kegyetlenebb út vár rájuk, a figyelem ismét az észak-amerikai kontinens feletti út felé irányult. A XVII. században Hudson és Baffin próbálkoznak, sikertelenül, de Baffin már eléri az árjáró „bejáratát”. Egy időre csillapodni látszik az átjárók iránti kíváncsiság, csak néhány hajós merészkedik errefelé: Bering, James Cook, Ross, Vrangel és Franklin kísérletei kudarcot vallanak, de tapasztalataik létfontosságúak voltak a későbbi felfedezők számára.
A legnagyobb, tragikus végű vállalkozást 1845-ben Sir John Franklin vezette. Az átjáró jelentős részét gyakorlatilag az ő felkutatására indított expedíciók térképezték fel. Elsőként Roald Amundsen hajózott át a kanadai sarki vizeken 1906-ban, Gjøa nevű hajóján. Azóta sok, a jég ellen megerősített hajó járta meg ezt az utat.
Nyugatról kelet felé haladva az átjáró áthalad a Bering-szoroson, a Csukcs-tengeren, a Beaufort-tengeren és a kanadai Kanadai-szigetvilág szigetei között – a szigetek közt 5–7 útvonalat használnak, mint például a McClure-szorost, a Dease-szorost és a Prince of Wales-szorost, de némelyik csak kisebb hajókkal járható. A szigetcsoportot elhagyva az átjáró a Baffin-öblön és a Davis-szoroson át éri el az Atlanti-óceánt.
Az Európai Űrügynökség (ESA) 1978 óta figyeli műholdakkal az átjárót. Felvételei alapján 2007 volt az első olyan év, amelynek nyarán az átjáró teljesen jégmentes volt. Ebben az évben a jégpáncél a korábbi tíz év átlagosan évi százezer négyzetkilométeres csökkenése után ugrásszerűen, 1 millió négyzetkilométerrel csökkent.
***
A ködbefogó egy hálós szerkezet, amelyet tartóoszlopok közé feszítenek ki. A harmatcseppek a háló felszínén lecsapódnak, lecsepegve egy vízgyűjtőbe kerülnek. A vízgyűjtés passzívan, külső energiabefektetés nélkül működik.