ÓKORI ZÁRAK TÖRTÉNETE
(2023 augusztus)
A zár egy mechanikus szerkezet (https://www.britannica.com/technology/lock-security#ref222496) ajtók, nyílászárók és sok féle tároló zárására. Csak kulccsal, esetleg egy műveletsorral nyithatóak, és amelyet csak a kulcsot vagy a kódot ismerő személy ismer.
Egyiptomi, asszír zár (https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Egyptian_Lock_Mechanism_Unlocked.png)
Az egyiptomi zárnál egyszerre az összes kulcscsapot a megfelelő magasságba emelve, ami csak a megfelelő kulccsal lehetséges, elcsúsztatható vízszintesen a záró gerenda*. A zárak készítését az ókori egyiptomiak művészetté emelték, legkorábbi emlékei i. e. 2000 körül, a Középső Birodalom idejéből származnak. Egyszerű, de hatékony eszközök voltak, amelyeket fából készítettek, és fakulccsal működtek. A kulcs önmagában is egy faragott csoda volt, mert az egyiptomi zárak bonyolult faragványai gyakran ábrázoltak állatokat vagy a mindennapi életből vett jeleneteket. A zárakkal védték a templomokat. A zárszerkezet bonyolultsága elrettentőleg hatott a tolvajokra. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
Egyiptomi zár (https://carolinalocksmith.com/the-history-of-locks/)
A zárszerkezetek a Közel-Keletről származnak; az egyik legrégebbi ismert példát a Ninive melletti Khorsabad palota romjaiban találták.
Az i. e. 13. századból származó zárat egy zikgurátban találták. A zár egy reteszből és egy bukólapból állt. Az időszámításunk előtti második évezredből származó bukózárakat, más néven „egyiptomi zárakat” Egyiptomban és Mezopotámiában is találtak. Az ókori zárak másik típusa, amelyet „görög” vagy „homéroszi zár” néven ismernek. A zárnak a mechanizmusát nem egy sarló alakú kulccsal, hanem egy vaskulccsal nyitották. A nagyméretű, fából készült, hevederzárakat*, amelyeket Iránban kolun néven ismernek, falvakban, bazári szerájokban és lakóházak bejárati ajtain használták és használják ma is, és mindegyik fából készült, fém vagy fa kulcsokkal. A ládák és kis dobozok rögzített zárai azonban fémből készültek. Az irániak a ládáknál lakatokat használtak.
Az egyiptomi zár egy nagy fagerendából állt, amely vízszintesen elcsúsztatható a zár nyitott állapotában. Zárt állapotban a zár felső részéből a csapok leestek. A kulcs egy nagy fából készült rúd, mint egy fogkefe; a végén hasonlóan függőleges csapok vannak, amelyek illeszkednek a zárlyukakhoz. A kulcsot a függőleges csapok alatti ferde kulcslyukba behelyezve, egyszerűen felemelhető, így a vízszintes gerenda elmozdítható. Még használatban vannak hasonló zárak Egyiptomban, Indiában és Zanzibárban.
Egy sokkal egyszerűbb zár esetén egy, a görögök által használt eszközben a gerendát egy sarló alakú vaskulcs mozgatta, gyakran igényesen faragott fa nyéllel. A kulcsot átvezették az ajtón lévő lyukon, és elfordították, a sarló hegye belekapaszkodott egy reteszbe, és visszahúzta.
A rómaiak fémből már készítették a zárakat, általában a vasból a zárt, és gyakran a bronzból a kulcsot. A rómaiak feltalálták a kulcstoll egyedi keresztmetszetét (profilját): csak a zárba illő kulcsot lehetett átdugni a kulcslyukon. Évszázadokon keresztül nagy leleményesség figyelhető meg a zárak tervezésében, a kulcsprofilokban, hogy a zárakat a megfelelő kulcson kívül minden mással szemben biztonságossá tegyék, mert a profilról könnyű volt viasszal mintát venni.
A rómaiak voltak az elsők, akik kis méretű kulcsokat készítettek zárokhoz, némelyik olyan kicsi volt, hogy a gyűrűiken hordták. Ők találták fel a lakatot is, amely a Közel- és Távol-Keleten is megtalálható, ahol valószínűleg egymástól függetlenül, pl. a kínaiak találták fel.
A zárban van egy tüske, a hozzá illő kulcsban egy furat volt (https://huw.substack.com/p/santa-maria-de-lassumpci)
A középkorban nagy szakértelemmel és fínom megmunkálással készítették a fémzárakat, különösen a nürnbergi német fémmunkások. A zárak mozgó részei szorosan illeszkedtek egymáshoz és kidolgozottak voltak, a külső pedig díszes volt. Még a kulcsok is gyakran műalkotások voltak. A biztonság azonban kizárólag az ötletes védelemtől függött, a zár mechanizmusa alig fejlődött. Az egyik finomítás a kulcslyuk titkos fedelekkel való elrejtése volt, a másik pedig a vak kulcslyukak kialakítása, ami arra kényszerítette a zárfeltörőt, hogy sok időt töltsön a zárnyitással.
Régi, de nem ókori díszes kulcsok (https://stock.adobe.com/search?k=Skeleton+Keys&search_page=5)
Régi díszes kulcsok (https://mx.pinterest.com/pin/791859546955705475/)
*
A hevederzárak vízszintes és/vagy függőleges irányban zárnak. A vízszintes hevederzár olyan mechanikus zárszerkezet, amely az ajtólap teljes szélességén végigfut, valamint az ajtó nyíló és pánt felőli oldalán is egy-egy ponton biztosít zárást. A hevederzár az egyik legnagyobb fokú védelmet nyújtja. A középkorban is használták: a falra vagy az ajtótokra felszereltek két darab erős fémkengyelt (ellendarabot), és ezekbe belecsúsztattak egy vastag fadeszkát, ennek következtében az ajtót/kaput nehéz volt betörni, a megoldást a gyakran várkapuk védelmére használták. Hátránya, hogy csak belülről tudták kinyitni, zárni.