A tengerszint-emelkedés vonatkoztatási szintje pontatlan?
(2026 március)
Ha a tengerszint kiinduló színtje, a " globális nulla szint" magasabb mint vélték, akkor az emberek milliói kerülhetnek árvízveszélybe. A friss tanulmány egy módszertani „vakfoltra” hívta fel a figyelmet, arra vonatkozóan (https://www.nature.com/articles/s41586-026-10196-1), ahogyan világszerte mérik a tengerszint emelkedését.
A kutatóknak talán téves az a feltételezése, hogy milyen magasan állnak a part menti vizek. Kiszámították, hogy a tanulmányok mintegy 90 százaléka átlagosan 30 centiméterrel alábecsülte a part menti vizek kiinduló magasságát – derül ki egy Nature folyóiratban megjelent tanulmányból. A jelenség jóval gyakoribb a Csendes-óceán térségében és Délkelet-Ázsiában, de ritkább Európában, illetve az Atlanti-óceán partvidékén. Grönlandon hamarosan csökkenni fog a vízszint, a jégolvadás miatt emelkedik a sziget.
A jelenség oka, hogy a tenger és a szárazföld magasságát eltérő módon mérik a műholdas és a szárazföldi modellek, így egy "módszertani vakfolt" lehet a part menti vízszintek mérésében a tanulmány szerint, mert bár a tenger és a szárazföld szintmérési módszere a maga területén pontosan működik, de ahol érintkeznek, a partoknál, sok olyan tényező lép fel, amelyet a műholdas és a szárazföldi modellek nem vesznek figyelembe.
A tengerszint-emelkedés hatásait vizsgáló tanulmányok többsége „nem a ténylegesen mért tengerszintet veszi alapul, hanem egy "nulla méteres” kiindulóponttal számol, pedig egyes térségekben a kiindulópont valójában közel egy méterrel magasabban van. Sok tanulmány úgy számol, mintha a tenger nyugodt lenne, hullámok és áramlatok nélkül, miközben a partvonalnál a valóságot folyamatosan a szél, az árapály, az áramlások, a hőmérséklet-ingadozások és olyan jelenségek formálják, mint pl, az El Niño. Azok a számítások, amelyek a tenger egészét vagy a szárazföldet külön-külön helyesen írják le, nem feltétlenül pontosak, ahol a víz és a szárazföld összeérnek. A tanulmányok túlnyomó többsége azt feltételezte, hogy a felszínmagasság-adatokban szereplő nullaszint megegyezik a tenger szintjével. Ha a part menti vizek kiinduló magasságát pontosabban határozzuk meg, akkor 30 cm is lehet az eltérés sok tanulmány esetén, és milyen irányban?
A vízszint függ a hullámzástól, az apály-dagálytól, a Föld alakjától, a helyi gravitációs potenciáltól, a hőmérséklettől (hőtágulástól) továbbá a globális tengerszint egy adott partvidéken még függ néhány más tényezőtől is: a légnyomás "inverz barométer" hatásától, ahol magas a légnyomás, "lenyomja" a vizet, ahol alacsony (például egy vihar központjában), ott megemelkedik a vízszint.
A tartósan egy irányba fújó szél képes a vizet a part felé tolni a tavakat és a tengert, ami méterekkel megemelheti a helyi vízszintet (ez okozza a vihardagályokat). A sósabb víz sűrűbb, a kevésbé sós víz (például gleccserolvadás közelében) "könnyebb", így a különböző sűrűségű víztömegek szintje eltérhet egymástól. Az óceáni áramlatok -mint a Golf-áramlat- mozgási energiája és a Coriolis-erő miatt a vízszint nem egyenletes; az áramlatok egyik oldalán magasabb lehet a víz, mint a másikon. Továbbá a tektonikus mozgások is befolásolhatják a vízszintet, néhol a szárazföld süllyed vagy emelkedik (például a jégkorszak utáni visszapattanás miatt), ami relatív vízszint-változást eredményez. Más, a kutatásban nem részt vevő tudósok szerint kissé eltúlozzák a lehetséges következményeket.
Az ókori egyiptomiak nilométere mai szemmel nézve is pontos volt. Fő feladata a július 15.-én érkező árvíz magasságának a mérése volt. A Nílus lassan feltöltötte a partvonalát, "kivállasodott", amiért magasabb vízállás volt szükséges az árvízhez, amivel tisztában is voltak/lettek, és fokozatosan É-ra költöztek, amit az egyiptológusok Egyiptom "egyesítésének" neveznek: fél évezredes háború kellett hozzá, hogy a Delta-vidéket meggyőzzék a déliek.
A nullvízszint tehát erősen függ a helytől, és még a napszaktól is, pl. a Hold járásától, az árapály. a hőmérséklet miatt, így a helyi idöjárástól is. A NASA műholdas radarral méri a tenger vízszintjét, figyelembe veszi mind az árapályt, mind az időjárási tényezőket. Mivel a tenger szintje folyamatosan változik, a NASA különféle „zajokat” szűr ki az adatokból, hogy a valódi, hosszú távú átlagokat mérjék. Pl. a Hold és a Nap tömegvonzása miatti ciklikus szintváltozásokat matematikai modellek segítségével számítják ki és vonják le a nyers adatokból. Az alacsony légnyomás „megemeli”, a magas „lenyomja” a vizet (inverz barométer hatás), amit korrigálnak. A levegő vízgőztartalma lassítja a radarjelet, amit figyelembe vesznek. A műholdas adatokat világszerte kihelyezett parti mérőállomások adataival vetik össze a kalibráláshoz, így biztosítva a milliméteres pontosságot, ami nem enged meg 300 mm-es eltérést. Fel lehet tételezni, hogy a parti mérőállomások mérnek olyan hitelesen, mint az ókori egyiptomi nilométerek.