Van a geotermikus energiának jövője Magyarországon?
 
Nincs, de a geotermikus víznek van!
 
 
(2026 szeptember)
 

A geotermikus energia jövője Magyarországon tervek szerint növekedési pályán van, a kormányzati energiastratégia egyik legfontosabb sarokköve. Hazánk a kedvező elhelyezkedése miatt jó geotermikus adottságokkal rendelkezik, az iparág fejlődése: 2025-ben a hazai földhőfelhasználás elérte a 8,2 petajoule-t (PJ), amivel idő előtt teljesült a 2026-ra kitűzött 8 PJ-os célszám.
A Nemzeti Földhő Stratégia szerint a kormány célja, hogy 2030-ra a hazai geotermikus energiafelhasználás elérje a 12–13 PJ-t. A tervek szerint 2035-ig a geotermikus energia részaránya a teljes országos hőtermelésben a korábbi 6,5%-ról 25–30%-ra fog emelkedni a terv szerint kb. a négyszeresére, -2030 ig a másfélszeresére-, a tehát terv már van, pénz még nincs. A földhő-hasznosítással 1–1,2 milliárd köbméter földgázt terveznek kiváltani, ami csökkentené Magyarország energiafüggőségét, gázimportját, és ami gazdaságosan nem fog sikerülni, műszaki okokból.
Mai helyzet: Magyarországon a kitermelt geotermikus energiát közvetlen fűtésre (lakossági távhő, mezőgazdasági üvegházak, ipari létesítmények) használják, aminek műszaki okai vannak. Megkezdődött az ország első hibrid geotermikus rendszerének kiépítése Zsana és Kiskunhalas térségében, ami mintaként szolgálhat a későbbi projektekhez. Jelenleg is számos városban működik geotermikus távfűtés (pl. Miskolc, Győr). Kiemelkedik a szegedi geotermikus hálózat, amely az izlandi Reykjavík után a világ második legnagyobb távhőellátó-rendszere, és a hálózat folyamatosan bővül, és újabb vidéki bázisokon – mint például Mezőcsáton – indulnak jelentős fúrási és kútrekonstrukciós munkálatok.
 
Műszaki okok
Izlandon a geotermikus energia magas hőmérsékletű gőzként tör fel, míg Magyarországon az alacsony hőmérsékletű a hévízkészlet, és a bináris technológia magas beruházási költségei miatt nem gazdaságos az áramtermelés. A két ország geológiai adottságai és a hasznosítási lehetőségek erősen eltérnek egymástól. Izlandon a magas hőtartalom és a könnyű hozzáférés miatt (>200–300 °C) kinyerhető magas nyomású, túlhevített gőz közvetlenül működteti a gőzturbinákat, nem szükséges bonyolult és drága közvetítő közegeket vagy extra hőcserélőket alkalmazni az áramtermeléshez. A nagy hőmérséklet-különbség miatt a rendszer termodinamikai hatásfoka kiváló, a beruházás gyorsan megtérül.
 
Magyarországon alacsony hőtartalom és drága a technológia
Magyarország alatt a Pannon-medence vékony kérge miatt a geotermikus gradiens kiváló (átlagosan 5 °C minden 100 méteren, ami a világátlag másfélszerese), de a feltörő víz hőmérséklete csak 80–120 °C (alacsony entalpiájú rendszer). A bináris  körfolyamatban a 100 °C körüli víz nem termel a turbina meghajtásához elegendő gőzt, ezért egy alacsony forráspontú közvetítő közeget (pl. izobutánt vagy ammónia-víz elegyet) kell alkalmazni a turbinák meghajtására. Az energiatermelő rendszer 
beruházási költsége magas. A speciális hőcserélők, a zárt rendszerű technológia és a munkaközegek kezelése megdrágítja az erőműépítést. Alacsony a hatásfoka: az alacsony kiinduló hőmérséklet miatt a villamosenergia-termelés hatásfoka mindössze 5–10% között mozog. A hévíz felszínre hozatalához és a visszasajtoláshoz szükséges szivattyúk sokat fogyasztanak, ami rontja a gazdaságosságot. A megoldást a kaszkád rendszerek jelentik, a tisztán áramtermelő bináris erőművek Magyarországon önmagukban nem térülnek meg. A kaszkád rendszer lényege, hogy a mélyből feljövő hőt a csökkenő hőmérsékletnek megfelelően sorba kötjük a felhasználóknál:  Energiatermelés → Távfűtés → Üvegházak fűtése → Termálfürdő, haltenyésztés → Visszasajtolás (kötelező). Turán működik egy rendszer, vannak tapasztalatok a gazdaságosságra vonatkozóan. 
 
Következtetés
A gázimportot nem a geotermikus energiatermelés fogja kiváltani. Magyarországon a geotermikus energiatermelés gazdaságtalan, nagy a beruházási költség, hosszú, több évtizedes a megtérülési idő, sok a járulékos és szezonálisan működő beruházás.
 

Egy innováció talán megmenti a helyzetet: fűtés és öntözővíz 

A Pannon-medencében már vízhiány van/lesz, de bőségesen van annyi sós geotermális rétegvíz, amiből érdemes lenne édesvizet gyártani, ami közepesen drága, és megtérülő folyamat. A medence mélyén, különösen a 2000–3000 méter alatti tárolókban nagy mennyiségű, sós (2–3 g/l vagy magas oldott só tartalmú, a tengerek átlagosan ~34 g/l-esek), és 120–190 °C-os rétegvíz található. A rétegvíz  emberi fogyasztásra vagy mezőgazdasági öntözésre közvetlenül teljesen alkalmatlan. A hőmérséklete pedig alacsony a villamosenergia termeléshez, csak fűtésre, tisztításra alkalmas.

Az aszály miatti édesvíz hiány kikényszeríti a Pannon-medencében is víz pótlást. Az alacsony sótartalom miatt sokkal kevesebb (nap-) energiával, olcsón állítható elő öntöző víz, mint a tengervízből, pl. D-Olaszországban. A fordított ozmózis vagy más membránszűrési eljárások során kis nyomásra és kevesebb energiára van szükség a só elválasztásához, mint egy klasszikus tengerparti sótalanító üzemben. A feltörő termálvíz saját hőenergiáját fel lehet használni a víz sótalanítási eljárásához (lepárlás esetén is), a maradék hő pedig fűtésre használható.
A geotermikus energia kinyerése során a megvalósítás legnagyobb akadálya a víz kémiai összetétele, a vízkőkiválás: a mélységi vizek nemcsak konyhasót, hanem sok egyéb ásványi anyagot, gázokat (például metánt), nehézfémeket és fenolokat tartalmaznak. A felszínre hozatalkor a nyomás- és hőmérséklet-csökkenés miatt azonnal vízkő- és ásványi anyag kiválás kezdődik, ami inhibitorok nélkül órák alatt tönkre tenné a fúrókutakat és a drága szűrőmembránokat. A maradék sűrítményt kötelező visszasajtolni, ez egy sűrű, mérgező, koncentrált sós lé (brine, amiből az USA-ban lítiumot vonnak ki). Míg a tengerparti országok jobb híján visszapumpálják az óceánba (károsítva a környezetet), addig a szárazföld belsejében fekvő Pannon-medencében ezt a veszélyes hulladék kezelésének egyetlen legális és biztonságos megoldása kötelezően a mélyrétegekbe való visszasajtolása, ami plusz energiát és hálózatot igényel.

A 3 g/l sótartalmú geotermikus víz (brakkvíz) sótalanításának teljes üzemeltetési és termelési költsége nagyüzemi fordított ozmózisos technológiával köbméterenként körülbelül 0,30–0,60 USD (kb. 110–220 Ft/m³) közé tehető. A költség szerkezete és összetevői:

- Energiafogyasztás (35–45%): a brakkvizek (3 g/l) sótalanítása jóval kisebb nyomást és így kevesebb energiát igényel, mint a tengervíz (amely általában 35 g/l sótartalmú). Az átlagos áramfogyasztás 0,5–1,5 kWh/m³ között mozog.

- Előkezelés: a geotermikus vizek gyakran tartalmaznak magas hőmérsékletű oldott szilikátokat, vasat, mangánt vagy kalciumot, amelyek gyorsan eltömíthetik a membránokat. Az előkezelés (vegyszeres adagolás, szűrés) drágíthatja az eljárást.

- Membráncsere és karbantartás (10–15%): a fordított ozmózis membránjait a vízminőség függvényében 3–5 évente cserélni kell.

- A koncentrátum (sóoldat) kezelése: a sótalanítás során keletkező sűrű, sós hulladékvíz (zagy) visszasajtolásának költsége.

Rendszer mérete Átlagos működési költség ($/m³)                                        Jellemző felhasználás

Kisüzemi / Konténeres (5–25 m³/nap)         0,80 – 1,50 USD (~290–550 Ft) Kisebb mezőgazdasági gazdaságok, szállodák

Közepes üzem (100–1000 m³/nap)             0,50 – 0,80 USD (~180–290 Ft) Ipari parkok, nagyobb kertészetek, távfűtési 

Nagyüzemi / Városi (10 000+ m³/nap)         0,30 – 0,50 USD (~110–180 Ft) Városi ivóvízellátás, kiterjedt öntözőrendszerek

Megjegyzés: Ha a geotermikus víz hőenergiája a sótalanítás előtt (például hőszivattyúval, főleg hőcserélővel) hasznosul,  az a kinyert energia miatt javítja a gazdaságosságot.


Következtetés: a pannon geotermális sós vízkészlet egy óriási rejtett tartalék. Normál gazdasági körülmények között a hazai édesvíz-bőség (felszíni folyók, karsztvizek, talajvizek) miatt értelmetlen lenne hozzá nyúlni, de most már az aszályok, szárazságok miatt, technológiailag, és a készletek mennyiségét tekintve is valós menekülési utat tesz lehetővé a geotermális sós vízkészlet. Az eljárás szerint sótalanítás, fűtés (hőcserélők) után a hűtött sós vizet vissza kell nyomni a föld alá, az eredeti helyére. A sós vizet a termálvíz saját hőenergiájával célszerű sótalanítani, -és fűtésre használni-, amikor csak a kevés maradék sóoldatot kell visszanyomni, ami valóban innováció: nyereség energiában és öntözővízben. Szakaszos működés esetén napenergiával is működtethető.

Javasolt mintaüzem: Szegeden a távhőrendszerben használt termálvizet visszanyomják (visszasajtolják) a mélybe, a különböző hőkörzetekben, jellemzően 1400 és 1950 méter közötti talpmélységű visszasajtoló kutakon keresztül a Pannon-homokkőbe. Amennyiben az egyik visszasajtoló üzem elé építenének egy sótalanító üzemet, és a sótlan vizet öntözésre, a kutak táplálására, vagy ipari folyamatvízként használhatnák, akkor a csak már kevés zagyot kéne visszasajtolni. Talán napelemekkel kéne az sótalanító energiáját biztosítani, szakaszos működtethetőség esetén.