2050-re víz alá kerülhet az USA keleti partja
(2026 március)
A Golf-áramlat É-ra tolódása (illetve annak északi folytatása, az Észak-atlanti-áramlás) megváltozása és eltolódása kulcsfontosságú az északi félteke éghajlatában. A szél hajtotta Golf-áramlat meleg vizet szállít északra. Ha ez az áramlat közelebb tolódik Grönland partjaihoz, az alulról melegíti a gleccsereket és a tengeri jégnyelveket, ami gyorsítja az olvadást. Ugyanakkor az olvadásból származó rengeteg édesvíz "felhígítja" a sós tengervizet, ami eltérítheti az áramlást (AMOC), egy visszacsatolási folyamat jön létre, már létre is jött.
Polar Vortex, a Poláris örvény esetén az áramlat eltolódása megváltoztatja az óceán feletti hőmérséklet-különbségeket, ami befolyásolja a futóáramlásokat (jet stream), amelyek a poláris örvényt a helyén tartják. Ha az áramlás gyengül vagy hullámossá válik, a poláris örvény elmozdul D-felé, és extrém téli hideghullámokat okozhat délebbre (például Európában vagy Észak-Amerikában).
Új-Fundland, Newfoundland területén a Golf-áramlat és a hideg Labrador-áramlat találkozása határozza meg az olvadást. Ha a Golf-áramlat északabbra tolódik, a meleg víz benyomulhat a hideg áramlat területeire, ami fokozza a part menti jégolvadást, és az eltérő hőmérsékletű víztömegek találkozása miatt még intenzívebb ködképződést, viharokat okoz.
2050-ig a tudományos előrejelzések az észak-atlanti áramlási rendszer (AMOC), így a Golf-áramlat folyamatos gyengülését jósolják. A teljes összeomlás valószínűsége a század közepéig alacsony, a lassulás mértéke elérheti a 25-30%-ot.
1. Grönland és a "hideg folt" (Cold Blob)
Olvadás és lassulás: a grönlandi jégpáncél olvadása 2050-ig várhatóan további 10 cm-rel emeli meg a globális tengerszintet. Az így óceánba ömlő édesvíz gátolja a sós víz lesüllyedését, ami egy tartós "hideg foltot" alakít ki az Atlanti-óceán északi részén. A "hideg folt" paradox módon lassítja a felszíni jégolvadást bizonyos területeken, de az áramlat északabbra tolódása miatt a gleccserek alulról történő melegítése továbbra is fennáll.
2. A Poláris örvény és Európa időjárása kiszámíthatatlan
1. Grönland és a "hideg folt" (Cold Blob)
Olvadás és lassulás: a grönlandi jégpáncél olvadása 2050-ig várhatóan további 10 cm-rel emeli meg a globális tengerszintet. Az így óceánba ömlő édesvíz gátolja a sós víz lesüllyedését, ami egy tartós "hideg foltot" alakít ki az Atlanti-óceán északi részén. A "hideg folt" paradox módon lassítja a felszíni jégolvadást bizonyos területeken, de az áramlat északabbra tolódása miatt a gleccserek alulról történő melegítése továbbra is fennáll.
2. A Poláris örvény és Európa időjárása kiszámíthatatlan
A Golf-áramlat gyengülése miatt a futóáramlás (jet stream) instabillá válik, ami 2050-re gyakoribb és intenzívebb téli betöréseket eredményezhet: a poláris örvény "leszakadásai" miatt Európa északnyugati részén extrém, így hideghullámok (-40°C Norvégiában) és hevesebb téli viharok várhatóak. Dél-Európában és a trópusokon jelentősen megváltoznak az esőzési minták, ami aszályokhoz vezethet.
3. Új-Fundland és az amerikai partvidék területén tengerszint-emelkedést okoz: A Golf-áramlat lassulása miatt a víz a partokhoz közebb mozog, így az USA és Kanada keleti partvidékén az átlagnál gyorsabb, esetleg további 50 cm-es tengerszint-emelkedés várható. A Labrador-áramlatnál, Új-Fundland térségében a meleg és hideg áramlatok határa eltolódik. Ez 2050-re növeli a part menti viharok kockázatát. A változások sebessége és mértéke nagyban függ a felmelegedéstől, ami ha nő, egyes modellek szerint az áramlat már 2025 és 2050 között elérheti a kritikus fordulópontot.
3. Új-Fundland és az amerikai partvidék területén tengerszint-emelkedést okoz: A Golf-áramlat lassulása miatt a víz a partokhoz közebb mozog, így az USA és Kanada keleti partvidékén az átlagnál gyorsabb, esetleg további 50 cm-es tengerszint-emelkedés várható. A Labrador-áramlatnál, Új-Fundland térségében a meleg és hideg áramlatok határa eltolódik. Ez 2050-re növeli a part menti viharok kockázatát. A változások sebessége és mértéke nagyban függ a felmelegedéstől, ami ha nő, egyes modellek szerint az áramlat már 2025 és 2050 között elérheti a kritikus fordulópontot.
Az USA és Kanada keleti partvidékén jósolt, az átlagnál jelentősebb (akár 50 cm-es) tengerszint-emelkedés 2050-ig drasztikus hatásokkal jár majd a lakott területekre és a természetre egyaránt. Az emelkedő alapszint miatt a dagályok idején bekövetkező ” áradások gyakorisága a tízszeresére nő. Olyan utcák és városrészek kerülhetnek víz alá havonta többször, amelyek ma még szárazak. Becslések szerint 2050-re több mint 1100 kulcsfontosságú létesítmény (iskolák, kórházak, tűzoltóállomások, szennyvíztisztítók) kerülhet olyan zónába, ahol rendszeresek az áradások.
New York és Florida, Miami esetén a sűrű beépítettség miatt az anyagi kár és az elvándorlás kockázata kiemelkedő.
Charleston és Boston esetén a földfelszín süllyedése (szubszidencia) tovább súlyosbítja a tenger emelkedését.
A tenger szintjének emelkedése miatt a sós víz benyomul az édesvízi víztartó rétegekbe, ami tönkreteheti az ivóvízbázisokat és a part menti mezőgazdasági területeket. Új-Fundland lakosságának 90%-a a part közelében él, így ezrek otthona és több száz kikötő kerül közvetlen veszélybe. A hevesebb vihardagályok (pl. a Fiona hurrikánhoz hasonlók) messzebbre nyomulnak be a szárazföld belsejébe, rombolva a part menti sziklákat és utakat.
Charleston és Boston esetén a földfelszín süllyedése (szubszidencia) tovább súlyosbítja a tenger emelkedését.
A tenger szintjének emelkedése miatt a sós víz benyomul az édesvízi víztartó rétegekbe, ami tönkreteheti az ivóvízbázisokat és a part menti mezőgazdasági területeket. Új-Fundland lakosságának 90%-a a part közelében él, így ezrek otthona és több száz kikötő kerül közvetlen veszélybe. A hevesebb vihardagályok (pl. a Fiona hurrikánhoz hasonlók) messzebbre nyomulnak be a szárazföld belsejébe, rombolva a part menti sziklákat és utakat.
É-Amerika veszélyeztetett parjai világos kékkel
Az Egyesült Államokban 2050-re körülbelül 4,4 millió hektárnyi magántulajdon kerülhet részben az apály-dagály vonal alá.Egyes part menti területek 20-30 éven belül lakhatatlanná válhatnak, ami belső migrációt és oly szociális feszültségeket szülhet. A gátak építése és a meglévő infrastruktúra (pl. csatornahálózatok) átalakítása hatalmas állami és önkormányzati kiadásokat jelent.
A tengerszint-emelkedés és az áramlatok átrendeződése radikálisan átírja mind a városi létet, mind a globális kereskedelmi útvonalakat 2050-ig.
1. Városi védekezési túlélési stratégiák:
A nagyvárosok már most milliárdos projektekkel próbálják „kiszorítani” az óceánt, New Yorkban a Manhattan déli része körül egy hatalmas, parkokkal kombinált gátrendszert építenek, ami nemcsak a vizet fogja meg, hanem közösségi tereket is ad, de az ára már most meghaladja az 1,5 milliárd dollárt.
Miamiben a legnehezebb a helyzet, mert a város porózus mészkőre épült, így a víz a föld alól "bugyog" fel. Óriási szivattyútelepeket telepítettek, és több kerületben (pl. Miami Beach) fél-egy méterrel megemelték az úttestek szintjét.
Bostonban a város "Climate Ready Boston" terve keretében élő partfalakat (mesterséges zátonyokat, dűnéket) hoznak létre, amelyek megtörik a vihardagályok erejét, mielőtt azok elérnék a belvárost.
Kanadai tengerpartnál (Halifax, St. John's) a "visszavonulás" stratégiáját fontolgatják: bizonyos part menti zónákban megtiltják az új építkezéseket, és támogatják a lakók beljebb költözését.
2. Hajózási útvonalaknál új esélyek adódtak: a Golf-áramlat változása és a jégolvadás kettős hatást gyakorol a tengeri kereskedelemre , van ahol a kikötői logisztika összeomlik, az USA keleti partján (pl. Norfolk, Savannah) a tengerszint-emelkedés miatt a daruk, raktárak és a vasúti összeköttetések rendszeresen víz alá kerülnek, ami lassítja a kirakodást és drágítja a szállítást.
Veszélyesebb lesz az Észak-Atlanti átkelés: a Golf-áramlat instabilitása és a Labrador-áramlat eltolódása miatt kiszámíthatatlanabbá válnak a viharok. A hajóknak több üzemanyagot kell fogyasztaniuk az erősödő ellenszél vagy a kerülőutak miatt. Ugyanakkor az Északi Hajózási Útvonal (NSR) jelentősége nő: ahogy Grönland és az Arktisz jege fogy, 2050-re az északi átjáró (Európa és Ázsia között) az év nagy részében hajózhatóvá válik, ami 10-15 nappal rövidítheti le a hagyományos, Szuezi-csatornán keresztüli utat.
Új-Fundland, mint csomópont: a térség felértékelődhet, mint az északi és az atlanti útvonalak találkozási pontja, de a sűrűsödő köd és a jéghegyek vándorlásának megváltozása továbbra is komoly navigációs kockázatot jelent.
A nagyvárosok már most milliárdos projektekkel próbálják „kiszorítani” az óceánt, New Yorkban a Manhattan déli része körül egy hatalmas, parkokkal kombinált gátrendszert építenek, ami nemcsak a vizet fogja meg, hanem közösségi tereket is ad, de az ára már most meghaladja az 1,5 milliárd dollárt.
Miamiben a legnehezebb a helyzet, mert a város porózus mészkőre épült, így a víz a föld alól "bugyog" fel. Óriási szivattyútelepeket telepítettek, és több kerületben (pl. Miami Beach) fél-egy méterrel megemelték az úttestek szintjét.
Bostonban a város "Climate Ready Boston" terve keretében élő partfalakat (mesterséges zátonyokat, dűnéket) hoznak létre, amelyek megtörik a vihardagályok erejét, mielőtt azok elérnék a belvárost.
Kanadai tengerpartnál (Halifax, St. John's) a "visszavonulás" stratégiáját fontolgatják: bizonyos part menti zónákban megtiltják az új építkezéseket, és támogatják a lakók beljebb költözését.
2. Hajózási útvonalaknál új esélyek adódtak: a Golf-áramlat változása és a jégolvadás kettős hatást gyakorol a tengeri kereskedelemre , van ahol a kikötői logisztika összeomlik, az USA keleti partján (pl. Norfolk, Savannah) a tengerszint-emelkedés miatt a daruk, raktárak és a vasúti összeköttetések rendszeresen víz alá kerülnek, ami lassítja a kirakodást és drágítja a szállítást.
Veszélyesebb lesz az Észak-Atlanti átkelés: a Golf-áramlat instabilitása és a Labrador-áramlat eltolódása miatt kiszámíthatatlanabbá válnak a viharok. A hajóknak több üzemanyagot kell fogyasztaniuk az erősödő ellenszél vagy a kerülőutak miatt. Ugyanakkor az Északi Hajózási Útvonal (NSR) jelentősége nő: ahogy Grönland és az Arktisz jege fogy, 2050-re az északi átjáró (Európa és Ázsia között) az év nagy részében hajózhatóvá válik, ami 10-15 nappal rövidítheti le a hagyományos, Szuezi-csatornán keresztüli utat.
Új-Fundland, mint csomópont: a térség felértékelődhet, mint az északi és az atlanti útvonalak találkozási pontja, de a sűrűsödő köd és a jéghegyek vándorlásának megváltozása továbbra is komoly navigációs kockázatot jelent.
Érdekesség: az Amerikai Egyesült Államok keleti partvidékén az Atlanti-óceán alámossa a szárazföldet. Az erózió és a tengerszint-emelkedés a teljes partvonal mintegy 68%-át érinti, de a folyamat egyes helyszíneken kritikus mértéket öltött. Virginia és az Outer Banks (Észak-Karolina)területén mérhető az egyik leggyorsabb ütemű erózió. A virginiai Hog-sziget déli részén például évente akár 18 métert is visszahúzódhat a partvonal. Észak-Karolinában már több tengerparti ház is az óceánba omlott az alámosás miatt. Massachusetts (Nantucket)-ben, a New England-i régióban Nantucket déli partjainál évente átlagosan 4,5 méternyi (15 láb) területet emészt fel az óceán. Floridában az állam tengerpartjainak közel ötödét, összesen mintegy 382 kilométernyi szakaszt érint súlyosan az erózió, amit a gyakori hurrikánok tovább súlyosbítanak. Olyan metropoliszok infrastruktúráját is fenyegeti a vízszint emelkedése és a talajsüllyedés kombinációja, mint New York, Baltimore, Norfolk és Virginia Beach. Norfolk és Baltimore egyes részein a talaj évente 1-2 millimétert, vagy ennél is többet süllyed. Az alámosást és a partvonal eltűnését több tényező együttesen okozza, a tengerszint-emelkedés, a talajsüllyedés (Subsidence): sok partmenti terület természetes geológiai folyamatok vagy az emberi tevékenység (pl. talajvíz-kitermelés) miatt süllyed. A hurrikánok és téli viharok (nor'easters) hirtelen, nagy mennyiségű homokot és földet mosnak el.