ÓKORI FŰTÖTT RÓMAI FÜRDŐK
(2022 szeptember)
ABSTRACT
A Római Birodalom fürdőit naponta látogatták a rómaiak, a köznép is. A belépődíj aprópénz volt, az as, a korabeli bronz fizetőeszköz váltópénzével volt egyenlő. Róma város lakossága a (lég-) fűtött fürdőkben élt társas életet, a fürdőkbe járt télen melegedni, izzadni, tisztálkodni. A közfürdőkben sportolásra alkalmas nyitott udvarok, díszkertek, könyvtárak, néha még vallási épületek is voltak. / ANCIENT ROMAN HEATED BATHS: The baths of the Roman Empire were visited daily by Romans, including the common people, as well. The entrance fee was only the equivalent of the as, the bronze currency of the time. The inhabitants of the city of Rome had their social scene in the heated baths, coming in the winter to warm themselves, sweat and clean themselves. The public baths had open courtyards for sports, ornamental gardens, libraries and sometimes even religious buildings.
BEVEZETÉS
"Balnea vina Venus
corrupt corpora
nostra sed Vitam faciunt
balnea vina Venus"
A fürdő, a bor és a Vénusz (a szex) megronthatja testünket,
de a fürdő, a bor és Vénusz teszi az életet élhetővé!
Tiberius Claudius Secundus sírfelirata, CIL VI.15258, Róma, 1. sz.
Brian K Harvey (2016). Daily Life In Ancient Rome: A Sourcebook. Hackett Publishing Company. p. 256.)
A termálfürdők ókori történetének kiváló magyar nyelvű irodalma van (ld. pl. a teljesség igénye nélkül az
https://roma-szenvedely.eu/latnivalok/roma-furdoi/ , https://romaikor.hu/a_romaiak_mindennapi_elete/romai_furdokultura
https://hu.wikipedia.org/wiki/Terma_(f%C3%BCrd%C5%91)
irodalmakat). A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
Az ókori rómaiak fürdőkultúra gyökereit meg lehet találni az ókori görögöknél, a folytatását római tradicíóként a Római Birodalom területén, továbbá a tisztasági célú fürdés újjáéledését a török fürdőkben* (https://en.wikipedia.org/wiki/Hammam).
Római fürdő keresztmetszeti képe, a mozaikszerű oszlopsorok a kőpadozatokat tartották, ami alá a meleg levegős fűtést építettek (http://archiv.magyarmuzeumok.hu/latogato/2857_igy_wellnesseztek_az_okorban)
A nagy fürdőkben márvány és mozaikok borították a padlót, voltak szerényebbek is. A stukkókkal bevont falakon fákat, madarakat és volt ahol pásztorokat ábrázoló freskók voltak. A belső kupolákat égszínkék festék, aranycsillagok és égi képek díszítették (https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Roman_bathing). Szobrok és szökőkutak díszítették a külső és belső tereket.
Római fürdő, belülről, fantáziakép (https://www.termalfurdo.hu/furdotortenet/miert-jartak-a-romaiak-furdobe--a-wellness-es-furdokultura-erdekes-emlekei-az-aquincumban-4941)
A legtöbb fürdőben volt egy apodyteriumlat - egy helyiség közvetlenül a bejáratnál, ahol a fürdőző a ruháit tárolta. Gyakran ez volt az első helyiség, ahová a fürdőbe látogató belépett. Ezután a fürdőző a tepidáriumbalat (száraz gőz, meleg helyiség), majd a caldáriumbalat (még melegebb helyiség) ment, a nedves gőzfürdőbe, végül pedig a frigidáriumbalat (hideg helyiség), itt volt a hideg vízű medence. A meleg helységeket az üreges padló alatti tűzhely fűtötte, hidegvizes medencék is voltak, amelyeket a fürdőző hűsítésre használhatott. Az izzasztó- és/vagy merülőfürdők a hűvösebb tepidáriumban folyt a társasági élet. Itt történt az olajos masszázsra és a strigilnek nevezett fémeszköz, (https://magazin.belfoldipihenes.hu/tepidarium-caldarium-frigidarium-ha-nem-birod-szaunat/) ami az izzadság vagy az olaj lekaparására szolgált, alkalmazására. Egyes fürdőkben volt további száraz, pihenőhelyiség is. (https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Roman_bathing)
Flavius fürdője Algériában, ma is működik (https://toochee.reblog.hu/2000-eves-de-meg-mindig-mukodik, https://en.wikipedia.org/wiki/Hammam_Essalihine)
Turisták által ma is látogatható római fürdő Angliában, Bathban (https://torimaskepp.blog.hu/2021/06/23/ezt_csinaltak_a_romaiak_a_furdokben)
Római fürdő Angliában, Bathban (https://en.wikipedia.org/wiki/Roman_Baths_(Bath), https://visitbath.co.uk/)
Látogatható római fürdő Angliában, Bathban, a hideg vízes medence (https://en.wikipedia.org/wiki/Roman_Baths_(Bath), https://visitbath.co.uk/)
A fürdőzés napi tevékenysége volt a rómaiaknak, és a legkülönbözőbb társadalmi osztályokban gyakorolták: társasági, közösségi tevékenység volt, a tisztálkodás, a testedzés, a masszázs, az étkezés is része volt, de a beszélgetés, az kapcsolatok ápolása volt számukra a legfontosabb. Egy i. u. 354-ben készült római épületkatalógus 952 különböző méretű fürdőt dokumentált a városban. A nyilvános fürdők a "rómaiasság" jelképei voltak, a római életmód fő meghatározója. A fürdők (thermae) és a templomok voltak a birodalom leggyakoribb és legfontosabb középületei (https://romaikor.hu/a_romaiak_mindennapi_elete/romai_furdokultura/furdok_a_birodalom_teruleterol_traianusig).
A római kori tisztálkodási szokásokból következett a rendszeres fürdőbe járás, a lakóházakban nem volt folyóvíz. Úgy hitték, hogy a test olajozásakor az olaj felszívja a test szennyeződéseit, és elősegíti az izzadást, ami a pórusok kitisztulásához, az általános egészségi állapotot javítja. A fürdőző bőrét olajjal dörzsölték be, amelyet aztán kaparóval, strigil-lel, egy tompa fémpengével kaparták le az olajat. Voltak a fürdőzési szokásaikkal kapcsolatban aggályok is, mert a vizet nem cserélték elég gyakran a medencékben, és az olaj, a piszok vagy akár az ürülék maradványai fertőzéseket okoztak. Pl. Marcus Aurelius császár panaszkodott a fürdők tisztaságára.
Hiányosak az ismereteink a rómaiaknak a fürdőkben élt szexuális életéről. A feleségek, családanyák erköcsi megitélése szigorú volt. A férjeiktől, a férfiaktól ugyanakkor korántsem vártak el hasonlóan szigorú tisztaságot a szexuális életet illetően. Míg a római nőktől feltétlen engedelmességet és egészséges, lehetőleg fiú gyermekek sorát várta el a társadalom, addig a férjek gond nélkül járhattak bordélyházakba és nyugodtan tarthattak szeretőt, ha a hölgy még nem volt házas. A szex és a fürdés szorosan kapcsolódott egymáshoz, a szexre (és a szexmunkára) vonatkozó számos utalás maradt ránk, a fürdőkben a szexuális célú ismerkedés talán természetes volt. Bár némelyik fürdőben a férfiak és nők elkülönűlten fürödtek vagy eltérő időpontokban engedték be a két nem képviselőit, az azonos neműek rendszerint ruhátlanul fürdőztek egymás társaságában. A pompeji fürdőkben ránk maradtak erotikus falfestmények, amelyek csoportos és orális szexjeleneteket ábrázoltak, ami arra utal, hogy az akkori emberek nem találták sértőnek az ilyen erotikus jeleneteket.
A római polgár szabadsága (libertas) magában foglalta a saját testi épségének megőrzéséhez való jogot, nem lehetett megütni, megkorbácsolni vagy szexuálisan bántalmazni. A rabszolgákat tulajdonként kezelték, és uraik szexuális célokra is használhatták őket. Az urak a rabszolgáik szexualitását ellenőrizték, mert a rabszolgáktól született gyermekek növelték vagyonukat. A rabszolgákat más római polgárok nem használhatták fel szexuális célokra, kivéve, ha uraik bérbe adták őket.
Prostitúció az ókori Rómában: mindennapos volt az ókori római világban, és az egész Római Birodalomterületén és minden korszakában legális is volt. Valószínűleg a rabszolgaság hozzájárult: a prostituáltak lehettek a rabszolgák is, a római köztársaság egyik hivatalánál kellett regisztráltatniuk magukat. A színészekkel, színésznőkkel, táncosokkal és gladiátorokkal együtt a gyalázatosok közé sorolták őket, a színésznőkről is feltételezték, hogy prostituáltak. Az infámák mások örömét szolgálták, "a nyilvánosságnak való kitettség miatt megfertőződhettek", ezért regisztrálták őket. (https://www.vita-romae.com/ancient-roman-sexuality.html) A Római Birodalom idején a fürdők, mint a pompeji fürdők is, vegyes fürdők voltak. A férfiakkal együtt meztelenül fürdőző nők valószínűleg sokszor mulattatók vagy prostituáltak voltak. Hadrianus császár (i. u. 117-138) betiltotta a vegyes fürdőzést, de úgy tűnik, hogy a tilalom nem maradt fenn sokáig.
A fürdőépületek az első épületek közé tartoztak, amelyeket a birodalom egy új területének meghódításakor építettek. [Ilyenek a forum = köztér, piac, nyilvános hely a városokban vásár, gyülekezés, esetleg törvénykezés tere, a curia = gyűlések épülete, basilica, amphiteatrum = játékaréna, színház, fürdők, néha a hyppodrom = ló- és fogatversenyek pályája), és a közművek (vízvezetékek, csatornák), a szentélyek, a védművek, https://romaikor.hu/romai_epiteszet/romai_epiteszeti_technologiak/epitesi_technikak/cikk/epulettipusok_]
A rómaiak a tartományokban is építettek fürdőket, kihasználva az Európában előforduló természetes meleg vizű forrásokat, és többek között a franciaországi Aix-en-Provence-ban és Vichyben, az angliai Bath-ban és Buxtonban, a németországi Aachenben és Wiesbadenben, az ausztriai Badenben és a magyarországi Aquincumban építettek fürdőket. Könyvtárak, előadótermek és kertek is a fürdők részévé váltak. (https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Roman_bathing)
A Római Birodalom második legnagyobb közfürdője 212 és 216 között épült (https://www.hetedhetorszag.hu/olaszorszag/caracalla-termai-terme-di-caracalla), amikor Caracalla volt Róma császára. Egyszerre másfélezer embert tudott fogadni. A 6. század közepéig használták. Caracalla 211-ben minden szabad, a birodalom határain belül élő embernek megadta a római polgárjogot, de nem nemes szándék vezette, hanem az adókból befolyó jövedelmeket növelte meg.
Caracalla termáinak falai eredetileg több emelet magasak voltak, a boltozatos mennyezetet pedig annyira elegánsnak tartották, hogy a kivitelezők a New York-i Penn Stationt, vasúti pályaudvart a mintájára díszítették. Ostia három legnagyobb közfürdője a császári nagylelkűség eredménye volt.
Caracalla termáinak romjai (https://www.hetedhetorszag.hu/olaszorszag/caracalla-termai-terme-di-caracalla)
Farnese-bika, szobor csoport Caracalla termáiból (https://hu.wikipedia.org/wiki/Farnese-bika)
A fürdőhöz egy frigidarium (hideg vizes), egy tepidarium (meleg vizes), egy caldarium (forró vizes fürdő), egy versenypálya méretű úszómedence, egy súlyemelésre, ökölvívásra, illetve birkózásra használt tornaterem, illetve egy görög és latin szövegeket tartalmazó könyvtárhelyiség is tartozott.
A hatalmas létesítményt 50 kemence fűtötte. A kemencékben naponta átlagosan tíz tonna fát használtak fel, a föld alatti raktárakban összesen kétezer tonna fát tudtak tárolni.
A Caracalla császárról elnevezett fürdő számtalan mozaikot, freskót, több száz szobrot és az ókori Róma néhány kiváló műkincset tartalmazott. A fürdő 537-ig-ig üzemelt, amikor Róma ostroma idején a gót támadók elvágták a vízvezetéket. A hajdan csodálatos fürdő ma már csak egy üres rom, melynek pompás márvány borítását és egyéb díszeit elhordták a vizigótok és az egymást követő pápák.
Caracalla termái, rajz (https://www.hetedhetorszag.hu/olaszorszag/caracalla-termai-terme-di-caracalla)
Az ókori rómaiak gyönyörű völgyhidakat építettek a vízvezetékeik számára, a városokban számtalan kutat, szökőkutat és fürdőt láttak el vízzel. Az ókortól kezdve a szökőkúttervezők a gravitációt használták, nem ismerték a szívattyúkat, (https://hu.wikipedia.org/wiki/Arkhim%C3%A9d%C3%A9szi_csavar) az arkhimédészi csavar egy vízemelő szerkezet volt. Magasan fekvő forrásokból, a hegyekből vezették a vizet zárt rendszerben a városokba, ciszternákba. Az ókori rómaiak nem építettek völgyhidakat az útjaik számára -a folyókon átívelő hidakat építettek, https://sokszinuvidek.24.hu/mozaik/2020/12/26/tortenelmi-hidak/- és nem használtak erőgépeket**.
Segivia (Ibéria) római kori vízvezetéke, aquaeductuslat (https://hu.wikipedia.org/wiki/Akvadukt)
Pont del Diable, vagyis az Ördög hídja, Ibéria, aquaeductuslat (https://hu.wikipedia.org/wiki/Akvadukt)
Ókori vízvezeték, Merida, Ibéria
Római vízvezeték elvi rajza (https://www.jw.org/hu/konyvtar/folyoiratok/g201411/romai-vizvezetekek-epitese/)
Római vízvezeték, keresztmetszeti rajz (https://www.jw.org/hu/konyvtar/folyoiratok/g201411/romai-vizvezetekek-epitese/)
A vízimalmokat ismerték , gabonaőrlésre használták, de más gépeket nem találtak fel. Elgondolkodtató, hogy hogy alakult volna a történelem, ha a rómaiak feltalálják a dugattyús gőzgépet? (https://romaikor.hu/romai_epiteszet/infrastruktura/vizvezetekek_es_kozmuvek/vizgazdalkodas_es_a_kornyezet_kapcsolata_a_romai_birodalomban/gepek_es_technologia_a_romai_vizgazdalkodasban/cikk/vizimalmok)
Római kori vasból készített tárgyak (http://www.aboutscotland.com/hadrian/chesters2.html)
Római út keresztmetszete (https://digolanum.gportal.hu/gindex.php?pg=36088902)
A RÓMAI FÜRDŐK FŰTÉSE
A légfűtéses központifűtés-rendszer kialakulását Itália területén a fürdőkultúra és nem az itáliai tél hidege tette szükségessé. A fűtött helyiség 60-80 cm magas oszlopokon állt. (https://romaikor.hu/romai_epiteszet/romai_epiteszeti_technologiak/futesi_rendszerek/cikk/a_modern_kozponti_futes). A fűtést az épületen kívüli kisméretű szobából végezték: az égéstermék az oszlopok között haladt az épület másik oldalára, esetleg a falakban függőlegesen, és végül a szabadba távozott. A rendszert „hipokaustumlat” fűtésnek nevezték. Később a padló alatt csatornában vezették a füstöt, és a padló szintjén, a falakban alakítottak ki füstjáratokat. A hypocaustumotlat (a padlóba épített meleglevegő-fűtés, fűtőkamra) C. Sergius Orata római lovag találta fel az i. e. 1. században. A helyiség kőpadlóját közfürdőnél 120 cm magas téglákból vagy kőből készült oszlopok tartották. A téglaoszlopok lehettek négyszögletesek vagy gömbölyűek. Az oszlopokra helyezett kőpadlót lebegőpadló-nak nevezik. A lebegőpadló kőlapjaira vastag terrazzo, ami márványdarabokból készül mozaikszerű kőpadló, réteget hordtak fel, hogy légmentesen zárjon. A falakra üreges fali téglaburkolást helyeztek, az üregrendszer továbbította a szobák falain keresztül a belső légtérbe a meleget. A lebegőpadló egyenletesen melegített, de az építése bonyolult volt, ezért később már csak fűtőcsatornákat építettek, amit átkötő nyílásokkal a szomszédos szobákba is átvezettek. A csatornák elhelyezése annak megfelelően történt, hogy milyen irányban lehetett elhelyezni a huzatot biztosító szellőző-nyílásokat. Vannak olyan épületek, ahol csak fűtőcsatornákat alkalmaztak. Előfurdult, hogy az épületen belülről, a konyhából fűtötték a csatornákat. A rómaiak nem ismerték a kéményt, a fafűtést külön helységbe, a fördő külső falára telepítették.
A nagy közfürdők fűtés, hypocaustumok nélkül elképzelhetetlenek voltak. A birodalom északi provinciáiban a lakóházakban fűtöttek, fűtőcsatornákkal biztosították a meleget. A hypocaustumlat a provinciákban, mind a városokban, mind a villákban is gyakori volt. A fűtés nem jelentett luxust a tartományok lakóinak. De az emeleti bérlakásokban a központi fűtést nem lehetett megoldani. Az emeleti lakásokban -éppúgy, mint a hypocaustum feltalálása előtt a domusokban és villákban-, hordozható parázstartó serpenyőkben (caminuslat) és hordozható vas- vagy bronzkályhákban (fornaceslat) faszenet égettek. A vidéki házakban a tapasztott kemencék mintájára kandallókat (focuslat) is építettek. Vas vagy bronz sütőlapokkal, kályhákkal egybeöntött, hengeres tartályokban vizet melegítettek, mint a modern század eleji fürdőszobakályhákban. Az egy-két helyiséges (https://romaikor.hu/romai_epiteszet/romai_epiteszeti_technologiak/futesi_rendszerek/cikk/a_modern_kozponti_futes) bérlakásokban a konyhai tűzhely volt egyben a kályha, ahol a hidegebb napokon melegedhettek.
A római birodalom bukása után a hypocaustumlat fűtési rendszert elfelejtették, csak az egyedi fűtések maradtak meg. A szegényebb emberek otthonában a fűtés és a főzés egy helységben történt, pl- a sárból, agyagból készített kemencével, majd sparhelttel. A középkori várakban a kandalló és a füstös szabadtűzhely volt a használatos. A tüzelő és hamuzó nyílással szerelt vaskályhák viszonylag későn, a 18. században jelentek meg (https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1lyha), majd sok helyen a gázkazánok váltották fel a vas- és cserépkályhákat. Oly korban élünk, amikor még lehet gázzal fűteni.
*
A hammam ( törökül: hamam) vagy török fürdő az iszlám világhoz kapcsolódó gőzfürdő vagy nyilvános fürdőhely. A muszlim világ kultúrájának kiemelkedő jellemzője, és a római thermae mintáját örökölte. A muszlim fürdőházak, a hammamok történelmileg a Közel-Keleten, Észak-Afrikában, al-Andalúszban (az iszlám Spanyolország és Portugália), Közép-Ázsiában, az indiai szubkontinensen és az oszmán uralom alatt Délkelet-Európában voltak megtalálhatóak. A muszlim fürdőház egy változata, a viktoriánus törökfürdő a viktoriánus korszakban vált népszerűvé terápiaként, tisztálkodási módszerként és a pihenés helyeként, gyorsan elterjedt a Brit Birodalomban, az Amerikai Egyesült Államokban és Nyugat-Európában.
Török fördő (https://en.wikipedia.org/wiki/Hammam)
Az iszlám kultúrákban a hammam jelentősége egyszerre volt vallási és polgári: a rituális mosakodás szükségleteinek kielégítésére szolgált, de a magánvízvezeték előtti korszakban az általános higiéniát biztosította, és egyéb társadalmi funkciókat is ellátott: kapcsolatteremtést, például nemek szerinti találkozóhelyet kínált a férfiak és a nők számára. Régészeti leletek bizonyítják, hogy az iszlám világban már az Omajjádok korában (7-8. század) léteztek fürdőházak, és jelentőségük egészen a modern időkig megmaradt. Építészetük a római és görög fürdőházak alaprajzából fejlődött ki, és a helyiségek szabályos sorrendjét tartalmazta: vetkőzőhelyiség, hideg helyiség, meleg helyiség és meleg helyiség. A hőt kemencékkel állították elő, amelyek forró vizet és gőzt szolgáltattak, míg a füstöt és a forró levegőt a padló alatti vezetékeken keresztül vezették.
Egy modern hammamban a látogatók levetkőznek, megtartanak valamilyen ruhát vagy ágyékkötőt, és fokozatosan egyre melegebb helyiségekbe mennek, ami izzadást idéz elő. Ezután általában a férfi vagy női személyzet (a látogató nemének megfelelően) szappannal és erőteljes dörzsöléssel megmossa őket, majd végül meleg vízben megmosakodnak. A római vagy görög fürdőkkel ellentétben a fürdőzők általában folyóvízzel mosakodtak, ahelyett, hogy állóvízbe merültek volna, mivel ez az iszlám egyik követelménye, bár a medencébe való merülés szokás volt néhány régió, például Irán hammamjaiban. A hammamok általában mindenhol meglehetősen hasonló módon működtek, vannak regionális különbségek mind a használatban, mind az építészetben.
**
Az erőgép vagy motor, hajtómű olyan gép, mely valamilyen energiaformát (helyzeti, mozgási, hő-, elektromágneses, kémiai) hasznos mechanikai munkává, mozgási energiává, forgó mozgássá, vagy tolóerővé alakítja. Leggyakrabban forgómozgást állítanak elő, de az egyenesvonalú és az alternáló mozgások is gyakoriak. Az erőgépeket általában munkagépek/gépek és járművek meghajtására használjuk. A hajtómű kifejezés azt a fizikai értelemben munkát végző szerkezetet jelenti, amely eszköz a mechanikus gép működtetéséért illetve mozgatásáért, meghajtásáért felelős. Átvitt értelemben nagyon sok szakma használja, például az ingaóra járását az inga-hajtómű biztosítja, vagy a vízimalom hajtóműve a víz mozgási energiáját kihasználó vízikerék. A hajtómű elsősorban a járművek (légi, vízi, földi) mozgatására szolgáló motorok gyűjtőfogalma. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Er%C5%91g%C3%A9pek)
***
A Széchenyi gyógyfürdő, Budapest legnagyobb termálfürdője. Építését 1909-ben kezdték, Czigler Győző tervei alapján. A fürdő termálvízellátását II. számú, „Szent István” kút, hidegvíz-ellátását 6 darab kisebb kút biztosítja. 1938 ban 1256 méter mélyen 77 °C-os termálvizet találtak. A kútból 24 óránként 6000 m³ víz tört a felszínre, ami megoldotta a fürdő termálvízellátását és az épület fűtését is. 1939-re a fürdő fűtőberendezését átalakították a hévízzel való fűtésre, és a fürdő mellett ivócsarnok is épűlt. A fürdő 3 kültéri és 15 (https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9chenyi_gy%C3%B3gyf%C3%BCrd%C5%91) A fürdő 3 kültéri és 15 beltéri medencével rendelkezik. Az épület Városligetre néző délkeleti szárnya klasszicista stílusú, legtöbb eleme azonban inkább neoreneszánsz.
