A kutatások szerint az állattenyésztés és egyes gabonafajták Anatóliából származnak, sőt -a legújabb kutatások szerint- Európa népei is: (https://www.bbc.com/news/science-environment-47938188). A cikk szerint a bevándorlás két csoportban történt: "az egyik csoport szigetről szigetre, még a másik a partokat követve hajózott. A vizsgált csontokból kinyert DNS alapján kiderült, hogy az egyik csoportot sötét bőrű, kék szemű, míg a másik barna vagy fekete szemű és sötét barna hajú."
A mocsaras Európában nem alakultak ki nagy öntözéses kultúrák, mert nem volt szükség az öntözésre, az esőzéses műveléssel sok kis termőterületen, de összességében nagy területen megtermelték a szükséges gabonát (árpát), így erős társadalmi központok sem jöttek létre. Európa kb. tízezer éve - ha az időjárás megengedte- lakott, ezt bizonyítják a többé-kevésbé (http://www.origo.hu/tudomany/20180227-delkelet-europa-volt-az-oskor-egyik-genetikai-es-kulturalis-csomopontja.html ) területileg egyenletesen eloszló idol leletek és a barlangi rajzok:
Idol leletek eloszlása Európában: sok ezer évesek, minden kultúrában készítették, többségük embert, ezen belül nőket ábrázol, a sziklarajzok pedig vadállatokat.
Megalitikus kultúrák terjedése (Wikipedia)
Az anatóliai eredetű gazdálkodás a kutatók által elfogadott területi terjedése időben:
Agrárgazdálkodás terjedése i.e. 6300-tól Európában, Ciprus. Kréta és a Küklád szigetek, a K-Mediterráneum szerepét mutatja
A terjedés útvonala és módja az alábbi térkép szerinti:
Az agrárgazdálkodás terjedése i.e. 6300-tól Európában
Az agrárgazdálkodás terjedése i.e. 6300-tól a Balkánon
Az anatóliai bevándorlás mellett erős érv az európai nyelvek – az összehasonlító nyelvészettel kapott – eredete: az egyik hipotézis szerint az nyelveink Anatóliából származnak (https://en.wikipedia.org/wiki/Anatolian_hypothesis), a másik az É-Fekete-tengeri eredet.
Neolitikus terjeszkedés időben és térben (https://hu.wikipedia.org/wiki/Indoeur%C3%B3pai_alapnyelv)
Következtetés: Megalapozott az állítás, mely szerint D-en a neolitikus terjeszkedés a K- Mediterráneumból történt, és a tengeren a partok mentén és szigetről szigetre.
KÜKLADIKUS NÁDHAJÓK
Ahogy az időben visszahaladunk, az állítások bizonytalanná válnak a tárgyi leletek és az írás hiánya miatt. A tengerek mellett kialakult kultúrák általános jellemzője, hogy ahol megteremett a nád és volt vágóeszköz, ott nádból építkeztek és hajókat készítettek. A Kükládok esetén egyszerűsíti a következtetést, hogy a vágóeszközök készítéséhez szükséges obszidián megszerzéséért kötöztek nádtutajokat és jártak Milosz szigetére. Az obszidián és a só a korban olyan fontos alapanyagok voltak, mint ma a fémek.
A neolitikus tengeri terjeszkedés eszközei: a hajók két végén a nádkévéket magasra kötötték a hullámok miatt, a tutajok oldalain hullámvetőket is használtak. 6-12 pár evezett a 10-14 m-s hajóban. Vannak sziklarajzok, ahol az evezők száma több mint 24, „beforgatott" ábrázolással. Korfu szigetén (http://indigenousboats.blogspot.com/2020/02/corfus-reed-raft-papyrella.html) ma is építenek nádhajókat a turisták kedvéért. Éjszakára kihúzták a nádtutajokat, hogy ne szívják meg magukat vízzel. Ha minden nap használták és kihúzták a nádtutajokat, akkor is szigetelés nélkül 2- 4 havonta új tutajokat kellett készíteniük. Az egyik nagy ókori találmány a gúzsköteles kormányevező volt. A nádhajós halászat alakította ki, hogy a csónak orra és vége is közel azonos kiképzésű, de csak arccal előre eveztek, pándlikkal. Éjszaka, és télen, októbertől áprilisig nem mentek ki a tengerre.
Navigáció a görög szigeteken: szigetről szigetre eveztek (Wikipedia)
Maximum napi 15-20 km-t haladtak a szigetek között, látótávolságra. Az egyik Théra közelében lévő görög szigeten, Milosz-on találtak egy 13 ezer éve művelt obszidián bányát, amit a Kükladok összes szigétéről látogattak és a szárazföldről is, ez a cserekereskedelem volt a szigetek között kialakult kereskedelem egyik alapja.
Az obszidián kereskedelem támpont a Kréta szigetére és Európába (i.e. 5150 után) történt bevándorlásokhoz. Csak vízen szállíthatták az obszidiánt, és a Milosz szigeten ma sincs település. I.e. 5150 előtt történt a szárazföldi bevándorlás Anatóliából, mert i.e. 5600 körül szakadt át a Boszporusz-szoros, i.e. 5150-re töltődött fel, addig volt szárazföldi összekötettés.
Intenzív kutatások folynak, – mai építésű nádcsónakkal sikerült szigetről-szigetre, Miloszról a szárazföldre kijutni, öt szigeten keresztül és hét nap alatt egész Athénig –, hogyan működhetett az obszidián szállítása. „A régészek már korábban is találtak obszidián tárgyakat a peloponnészoszi Franchi barlangban, Milosz (Mélos) szigetétől nagy távolságra, de ezek korát csupán i.e. 8500 körülire datálták. A tárgyak eredetét kísérleti eljárásokkal határozták meg: az obszidián-hidrációs keltezést (OHD: obsidian hydration dating), valamint egy másik tömeg-spektrometrikus technikát (SIM-SS: secondary ion mass spectrometry of surface saturation) alkalmaztak, melyek segítségével megállapították, hogy egyes leleteket jóval korábban készíthettek. A kutatócsoport tanulmányát a Journal of Archaeological Science szeptemberi számában jelenteti meg.” (2011-ben). Giali szigete malomköveiről nevezetes (https://en.wikipedia.org/wiki/Nisyros), a Niszirosz és Kos szigetek között található.
A navigálás módja: a Peloponnészoszról, Ephezoszból, Miletoszból hajókkal Meloszra, Gyalira, majd Krétára, a vulkáni Thérára hajóztak. É-n Trójából a part mentén, szigetről-szigetre eveztek, a megtelepedés után már napi 15-20 km-t. Nappal a látótávolság a tengeren km-ben: L (km) = 3.57 h1/2, ahol h a megfigyelő tengerszint feletti magassága méterben. Azaz tengerszinten 4.5 km, 1.7 méter magasról. 100-300 méter magas hegyek és szigetek között a látótávolság 10 km lehet, a halászok ismerték is az útvonalakat. Az áramlatok csak az É-i Trója irányából segítették a hajózást:
Áramlatok a Földközi-tengeren (Wikipedia)
A görög Milosz szigeten az obszidián bányát már 13 ezer éve művelték (C14-s izotóp vizsgálattal kizárólag szerves agyagok korát lehet jó közelítéssel becsülni). Az obszidián bányát, összetétele alapján pontosan lehet azonosítani. Az obszidián, kovakő (kősó, lepárlás?) bányászat, az idolok terjedése sok évezreddel megelőzi a minószi és kükladikus kultúrákat, meghatározta a tengeri kereskedelem és terjeszkedés lehetséges útvonalait. Kérdés, hogy mikortól és milyen eszközökkel készítettek fahajókat?
KÖZÉP-KÜKLADIKUS KOR (kb. i.e. 1900 - i.e. 1450)
A szigetek kultúrája a minószi művészet befolyása alá került, de az is lehetséges, hogy fordítva történt, Minósz került a kükladikus kultúra hatása alá. A korszak fontos lelőhelyei a Milosz szigetén található Phylakopi, Théra (Szantorini) és Parosz szigetek. A helyi hagyományokat elsősorban a kerámia őrizte meg. A Phülakopiból* előkerült, repülőhalat ábrázoló freskótöredék erősen minószi jellegű:
A Kükladikus kultúrának a minósziak és a Théra vulkán kitörése vetett véget i.e. 1600 körül, ami elpusztította a szigeteket, Szantorini szigetét, Akrotiri városát, a környező szigeteket habköves szökőárakkal borította el-lehet, hogy nem az elsővel-, a habkő egész a Nílus-deltáig eljutott. A katasztrófát követően, i.e. 1500 körül, a mükénéi akhájok foglalták el a szigeteket, i.e. 1450 körül Krétát is. Kőrézkor: nem pontosan datálható, a Kükladok- szigetcsoport esetén is több mint egy évezredes átmeneti korszak (a vas megjelenéséig, kb. i.e. 1200-ig), amikor kő és arzénbronz szerszámokat (az arzénbronz Küthnoszról származott) egy időben használták, a végén már ónbronzból készült öntött vagy kovácsolt eszközöket is, amelyek Ugarit (Függelék) irányából terjedtek el, Cipruson keresztül. A Kükládok és Kréta ciprusi kapcsolatait kutatják (a ciprusi írás megfejtésre vár), de az ugaritiak, az akhájok, majd a föníciaiak elfoglalták Ciprust, ahol a kükladikus nyomok eltűntek.
A Kükládok és Kréta kapcsolatai: a minószi civilizáció kereste és védte a kereskedelmi útvonalait, a krétai befolyás a legerősebb három szigeten, Keán, Miloszon és Szantorini szigetén volt. Valószínűen a minószi terjeszkedés követrkeztében költöztek hegyi erődökbe a Kükladokon. A Küklád szigetek vidéke nagyon aktív kereskedelmi övezet volt és a három sziget nyugati tengelye kiemelkedő jelentőségű. Kea volt az első állomás a kontinensről, mivel a legközelebb volt, az athéni, lauriai bányákhoz, Milos a szigetcsoport többi része felé újra elosztott, és továbbra is az obszidián fő forrása maradt; Santorini pedig a közeli Kréta számára ugyanazt a szerepet játszotta, mint Kea a szárazföld számára.
Az arzénbronz után az ónbronz használata lassan terjedt el a Kükládokon, a szigetcsoport északkeleti részéről. A települések a hajósok és földművesek kis falvai voltak, gyakran erődítmények. A négyszögletes, egy-három szobás, melléképületekben álló, szerény méretű és építésű, néha emeletes házak többé-kevésbé szabályos, kövezett utakkal elválasztott tömbökbe szerveződtek. Nem voltak olyan paloták, mint amilyeneket Krétán vagy a szárazföldön találtak. "Királyi sírokat" szintén nem találtak a szigeteken. Bár többé-kevésbé megőrizték politikai és kereskedelmi függetlenségüket, úgy tűnik, hogy vallási szempontból a krétai befolyás nagyon erős volt. Az istentiszteleti tárgyak (zoomorfikus -állati alakban ábrázolt istenek kultusza- rítus, italozóasztalok stb.), a vallási segédeszközök, mint például a fürdők, és a freskókon található témák hasonlóak Szantorinin vagy Phülakopin és a krétai palotákban.
A szantorini robbanás (több is lehetett, a késő minószi IA és a késő minószi IB között) eltemette és megőrizte egy lakóhely példáját: Akrotirit.
AKROTIRI (SANTORINI, THÉRA)
Akrotiri kükládiai bronzkori település volt a görögországi Szantorini (Théra vulkán, https://en.wikipedia.org/wiki/Akrotiri_(prehistoric_city) vulkanikus szigetén, és amelyet a vulkáni habkő megörzött. A kükládiai és a minószi civilizációk közös területén fekszik. Egy kisvárost, lineáris A feliratokat, valamint freskókat, edényeket, fémtárgyakat találtak a szigeten.
Akrotiri alaprajza: egyenes vonalban futott, csatornákkal ellátott, többé-kevésbé ortogonális, kövezett utcák hálózata. Az épületek két-háromszintesek voltak, és nem rendelkeztek tetőablakokkal és udvarokkal; az utcára nyíló nyílások biztosították a levegőt és a fényt. A földszinten voltak a lépcsőházak és a raktárként vagy műhelyként szolgáló helyiségek; a következő emeleten lévő, kissé nagyobb helyiségek központi pillérrel és freskókkal voltak díszítve. A házaknak gömbfával fedett, teraszos tetejük volt, amelyet növényi réteggel (náddal, hínárral vagy levelekkel), és több réteg agyagos földdel fedtek, és ez a gyakorlat a mai napig megfigyelhető a hagyományos társadalomban.
Akrotiri-i ásatás (Prof. Marinatos), Santorini Múzeum
Akrotirit az i. e. 1600 körül (a késő minószi IA-korszakban) a Théra vulkán-kitörés temette be habkővel; ennek következtében jó állapotban maradtak fenn a leletek. Freskókat, kerámiákat, bútorokat, fejlett vízelvezető rendszereket és néhol háromszintes épületeket is felfedeztek. Akrotiri legkorábbi bizonyítékai az i. e. ötödik évezredre nyúlnak vissza, amikor egy kis halász- és földművelő falu volt. Akrotiri fejlődését más égei-tengeri kultúrákkal a kereskedelmi kapcsolatai biztosították, a helyszínen talált kerámiatöredékek bizonyítják. Akrotiri stratégiai elhelyezkedése a Ciprus és a minószi Kréta közötti elsődleges hajózási útvonalon a rézkereskedelem fontos pontjává tette,
(öntőformák és tégelyek). Akrotiri virágzása még körülbelül 500 évig folytatódott; a kikövezett utcák, a kiterjedt vízelvezető rendszer, a kiváló minőségű kerámiák gyártása és a további kézműves szakmunkák a település fejlettségére utalnak.
Spiridon Marinatos görög régész már az ásatások 1967-es kezdetekor megjegyezte, hogy a város a kitörés előtti egy földrengés okozta első pusztulást, mert az eltemetett tárgyak egy része romokban hevert, a vulkán önmagában érintetlenül hagyta azokat. Majdnem ugyanebben az időben Aghia Irini lelőhelyét, Keát is egy földrengés pusztította el. A kitörés után a minószi import megszűnt Aghia Irinibe, és helyét a mükénéi import vette át (https://en.wikipedia.org/wiki/History_of_the_Cyclades#Neolithic_era).
*
A lelőhely első fázisa (https://en.wikipedia.org/wiki/Phylakopi, Phylakopi I: i. e. 2300-2000) a korai bronzkor közepétől a középső bronzkor közepéig tart. Építészet először Phylakopi I-ben található, a település a fázis alatt folyamatosan nőtt.A második fázisban (Phylakopi II: i. e. 2000-1550) a település felvirágzott, és a Kükládok jelentős szereplőjévé vált. Phylakopi II sűrűn lakott volt, hosszú, egyenes utcák által elválasztott háztömbökkel. A fázis híres a kükládiai művészetéről, amely számos kerámia stíluson látható, például a "Dark Burnished ware" és a "Cycladic white" edényeken. A korszak vége felé egyre nagyobb mennyiségű minószi kerámiát találtak a lelőhelyen, ami a minószi befolyás kezdetét jelzi, ami a Phylakopi III. kezdetén még jobban megfigyelhető. A Phylakopi III (i. e. 1550-1100) város Phylakopi II teljes pusztulása után épült, valószínűleg földrengés következtében.
A harmadik fázis három alfázisra osztható. Phylakopi III-i során a minószi formák kezdenek elterjedni. egy jól megőrződött szép freskó nyomai láthatók, amely egy bájos repülő ábrázolt.
Phylakopi III:ii a minószi befolyás visszaszorulását mutatja a thérai (Santorini) vulkán LM IA (i. e. 1600 körül) okozta fögrengés és kitörés után. A fázisból hiányoznak az azonosítható építészeti jellemzők, bár az 1896-99-es ásatások során feltárt kerámiák nagy része ebből a fázisból származik. A mükénéi hatás először válik érzékelhetővé, elsősorban a mükénéi kerámia révén. A mükénéi hatás a Phylakopi III:iii-ban válik még hangsúlyosabbá, egy megaron, egy mükénéi figurákkal díszített szentély, egy új erődítményfal és a mükénéi kerámia túlsúlya révén, a kükládiai kerámia stílusok szinte teljesen kiszorulnak. A megaron építése, amely a görög szárazföldön található mükénéi paloták jellegzetessége, azt a feltételezést eredményezte, hogy a mükénéiek hódították meg és igazgatták a települést.
**
A minószi hajóépítésről általános megállapítás az irodalomban, hogy erős egyiptomi hatás figyelhető meg a minószi hajókon, véleményünk szerint ez funkcionális hasonlóság, aminek oka a hasonló eszközökkel és azonos módszerekkel történt hajóépítés. I.e. 1750 után már valószínűleg építettek fahajókat, evezős-vitorlásokat, néha kb. negyven (2x20) evezővel. A minószi hajók építésére vonatkozóan ld. az alul felsorolt irodalmakat is. Először a hajótestet építették fel csapolt karvel palánkokból, aztán a kereszttartókat erősítették be. Magasított orr és tattal épültek a négyszögletes vitorlával szerelt hajóik, kormányevezőkkel, kilépődeszkákkal, hamis keellel. A palánkok szigetelésével kapcsolatban van bizonytalanság, valamilyen anyaggal, talán gyantával vagy méhviasszal és impregnált vászonnal (ólomfehérre is gondolhatunk, és valószínűleg lenvászonnal) borították kívülről a valószínűleg fenyőfa (cédrusfa) hajóikat. Irodalmak a minószi hajóépítéshez: (https://www.minoanatlantis.com/Minoan_Shipbuilding.php,
https://www.avracityhotel.gr/article/minoan-ship-chania-city-museum/,
https://hartis.org/blog/en/greek_seamanship/the-bronze-age-and-the-sophisticated-ships-of-the-minoans).
KÜKLADIKUS FAHAJÓK, FAMEGMUNKÁLÓ ESZKÖZÖK
Az eredetileg fából vagy csontból készült szerszámokat bőrszíjjal kötötték a nyélekhez. Kőből, arzénbronzból készültek, fa nyéllel. A kerek lyuk esetén a szerszámfej a nyélen elforoghatott volna, (https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%BCkladikus_kult%C3%BAra), a minósziak ovális alakú lyukakat alakítottak ki a szerszámaikon, hogy illeszkedjenek az ovális nyélhez, ami megakadályozta a szerszámfejek elforgását. A szerszámaik közé tartoztak az anatóliai eredetű kettős bárdok, a két- és egy élű fejszék, csákányok, fúrók, sarlók és vésők (https://en.wikipedia.org/wiki/Minoan_civilization). Kőrézkor: nem pontosan datálható, a Kükládok- szigetcsoporton is több mint egy évezredes átmeneti korszak, amikor a kő és az arzénbronz szerszámokat egy időben használták, a kor végén már ónbronzból készült kovácsolt eszközöket is, amelyek Ugarit (Függelék) irányából terjedtek el, Cipruson keresztül. Találtak bronz minószi szobrokat, kis méretűek és ritkaságnak számítanak, nem jellemző az öntött ónbronz.
Egy korai, nagyméretű égei-tengeri hajót mutat az i.e. 2000 körüli Szirószról származó kükládiai terrakotta "serpenyő". A hajónak, gályának hosszú, függőleges orrtőkéje van, a az orrtőke tetején halszimbólummal, amely talán széljelzőként működött, a szélirány érzékelésére. Figyeljük meg a spirálként ábrázolt hullámokat, amelyek a valódi tengeri hullámok átbukására utalnak. Hasonló hajók i.e. 2000 körül:
Az akhájok, a mükénéiek hajóépítéséről (i.e. 1550 után, ami egybe esik a hükszoszoknak a Nílus-deltából történt menekülésével. A hükszoszok ismertetik meg a harci szekereiket a mükénéiekkel) sok mindent lehet tudni, a Trójai-csata (i.e. 1230 körül, https://hu.wikipedia.org/wiki/Tr%C3%B3jai_h%C3%A1bor%C3%BA)) Homérosz féle leírásából (https://www.gutenberg.org/files/33098/33098-h/33098-h.htm ) is, addig az akhájok előtti hajóépítésről alig van értékelhető információ. Képek vannak, a http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm oldal egy ügyes, kategorizált leltár, de a kükladikus hajók építésére vonatkozóan sajnos alig tartalmaz hiteles információt. (Az akhájok gerinc nélküli, hamis keeles, csapos, varrott, karvel palánkos vitorlásokat építettek. Azzal a feltevéssel élhetünk, hogy ez az építési mód minimálisan szükséges hosszabb tengeri utakhoz, szállításhoz, és már korábban is létezett. A Kükladok lakói az akhájok előtt sok, pándli evezős halászhajót építettek, tonhalat halásztak. Az akháj hajók szerkezetéről tudjuk, hogy először a hajók héj szerkezetét csapolták össze karvel palánkos -éleiknél illesztett palánkokból- építéssel és sok kereszttartóval. Hamis keelt, azaz egy erős fagerendát építettek a hajó alá, ami a hajó alját védte, amikor naponta a homokos partokon kihúzták a hajókat. Gúzskötéses kormányevezőket használtak. Kérdés, hogy mikortól építettek nagy, 10 méternél nagyobb hajókat és milyen hossztartókkal? Kb. i.e. 1500 után.)
Elemzés: Az akhájok (akik a hükszósz hajók -egyben ugariti hajók, és volt minószi képviselet Ugaritban- ismeretében építették a egyenes orrtőkés hajóikat, és később a Tengeri népek vezető törzsei voltak) hajóépítése különbözik a korábbi minószi és kükladikus hajóépítésektől, és az egyiptomi, ugariti hajóépítéstől is. A minószi hajóépítést (a korban még nem építettek külön kereskedelmi hajókat és hadi gályákat) a sarló alakú hajók építése jellemzi, találtak a deltai Avariszban (a hükszósz fővárosban) minószi stílusban festett freskókat is az i.e. 1500-as évekből. A kapcsolatok ellenére a minószi, az ugariti (kora föníciai), az akháj és az egyiptomi hajók építése - ez a négy hajóépítés jellemzi az i.e 1601 -i.e. 1200 közötti éveket a K-Mediterráneumban- jellegzetes sajátosságokat mutatnak, nem azonos építésűek a vitorlás hajóik.
Az i.e. 1600 előtti (azaz a földrengés, még a Théra kitörései előtt, sőt a második minószi palotaépítési korszak előtti küklád kor hajóépítése bizonytalan és két szakaszra kéne bontani: az elsőben a szigetek partjai mentén laktak és halásztak. A másodikban felköltöztek erődített falukba, és gyors evezősöket építettek, kalózkodtak, vitorlások építésének nincs nyoma a korai küklád korban (a szigetek között egyszerűbb volt az evezés, mint a csak hátszélben használható vitorla, esetleg nem volt árbocfájuk), az Andrea Salimbeti (http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm) oldal képeit lehet az indokláshoz alapul venni.
Az Akrotiri-i freskón látható egyik minószi hajó kinagyított tatja (ábra: a Univ. of Cambridge) kilépődeszkával** a kormányevező alatt, keleti halászhajókon használják ma is.
A famegmunkáló eszközök -annak ismeretében, hogy a minószi templomokban találtak másfél méter hosszú és kb. 30 centiméter széles húzó-vonó arzénbronz fűrészeket is és sok kisebbet- a kőrézkorban kőszerszámok a jellemzőek. (Az arzénbronz a természetben megtalálható termésfém, kovácsolásra megkeményedik, de törékeny. Kérdés, hogy a fűrészek készítése előtt hogyan készítették a palánkokat a fahajókhoz? Később az akhájok kb. 70 centiméter hosszú és széles pengéjű kardokat készítettek arzénbronzból.) A kükladikus idolok, márvány tárgyak sokaságából is következik, hogy habköves csiszolással, hasítással, ékekkel és nem bronzvésőkkel - mint az sok helyen az irodalomban olvasható- munkálták meg a köveket. A fát obszídián, kovakő és arzénbronz eszközökkel, fúróval és arzénbronz vésőkkel készítették a lyukakat a palánkok csapolásához. Tölgyfát és fenyőfát használtak: a szigeteken ma alig van fa, és i.e. 2000 körül sem lehetett sok fa. A tölgyfát -szárazföldi fa- közel kiirtották az ókorban: valószínűleg az ácsok mentek a szárazföldre fahajókat építeni.
A chaniai Régészeti Múzeum egyik kutatója tanulmányozta (https://exarc.net/issue-2014-2/ea/use-or-not-use-minoan-chisel-ancient-technology-new-light), hogy arzénbronz vésőkkel véshetők-e puha kővek is, a fákon és bőrökön túlmenően. Azt találta, hogy még egyes mészkőfajták is véshetőek bronz vésőkkel. A Kükládok márványai a keményebb mészkövek közé tartoznak, határ esetet jelentenek, további kutatások szükségesek... Igen valószínű a kőszerszámok használata, mert találtak kovakő eszközöket.
A pattintásos kovakő és obszidián megmunkálások, és a habkővel csiszolt márvány idolok alapján a kükládiak közel annyit tudtak a kőmegmunkálásról mint az egyiptomiak, de nem készítettek monumentális szobrokat (https://en.wikipedia.org/wiki/Lithic_technology): így arzénbronz vésők nélkül is, kovakő és obszidián szerszámokkal munkálták meg a puhább köveket. A minószi kovakő leletek fontosak, mutatják, hogy i.e. 1400- i.e. 1200 között tértek át a a krátai akhájok a bronzfegyverek általános használatára, bár már korábban is ismerték a bronzfegyvereket, az arzénbronzot ismételten felshasználták, kevés volt.(http://www.salimbeti.com/micenei/weapons1.htm).
KÖVETKEZTETÉSEK
A kükladikus kultúra fő jellemzői az obszidián bányászat és kereskedelem, a márvány idolok készítése, és az állattenyésztésen, földművelésen alapuló gazdaság, ma már a szigetek kopárok. A korai kükladikus kultúra (i. e. 2600-1900) a minószi kultúra eredetének tekinthető, és belenőtt -és fordítva- a minószi kultúrába. Az obszidián kereskedelme legkorábban nádtutajokkal, nádhajókkal történt, később halászati céllal és hosszú, pándli evezőkkel épített kilépődeszkás csónakokkal, még később a helyi kalózok használtak hasonló hosszú, gyors evezős hajókat. Hasonló volt a minósziak hajóépítésének története is. A minósziak i. e. 1900 után kezdhettek nagy tengeri szállító vitorlásokat építeni, addig hasonló eszközöket, mint a kükladiak. A korban hadi célokra még nem építettek speciális gályákat, a későbbi gályák építésre vonatkozóan pedig nincsenek leletek.
A minószi hajók karvel palánkos. - először a hajópalánkokat erősítették össze csapokkal, aztán építették be a kereszttartókat-, naptetős, sarló alakú, fenékpalánkos, kormányevezős evezős-vitorlások voltak, valószínűleg külső hossztartókkal épültek. Már menetiránynak háttal eveztek. A hajótestet kívülről, -néha ábrákkal festett-, fehér textilanyaggal tették vizállóvá. / CONCLUSIONS: The main characteristics of the Cycladic culture are obsidian mining and trade, the production of marble idols and an economy based on animal husbandry and agriculture, nowadays the islands are barren. The Early Cycladic culture (2600-1900 BC) can be considered as the origin of the Minoan culture and was absorbed into the Minoan culture. The earliest obsidian trade was with reed boats, and later with long wood fishing boats with paddles and a desk to exit from the stern. The Minoan boat-building history was similar. The Minoans began to build large sea-going transport sailing vessels after 1900 BC, but at that time they did not build special galleys for military purposes, and there are no records of later galleon construction. The Minoan ships were arm-rigged - first the planks were fastened together with pins, then the crossbeams were built in -, rudder-steered sailing ships, probably built with external long-rigging. The hull was made waterproof on the outside, sometimes painted with figures, using white textile material.
***
Az obszidián természetes, vulkáni eredetű üveg (https://mnm.hu/sites/default/files/obszidian_leporello_05.pdf) , amit a neolitikum emberei az eszközeik készítéséhez használtak. Különleges tulajdonságai miatt – kagylós törés, homogenitás – könnyen megmunkálható és mesterségesen nem utánozható élt ad. Európában a grúz és örmény obszidián nyersanyagforrásoktól eltekintve a kontinens belsejében kizárólag a Kárpát-medencéből, azon belül is a Tokaj–Szalánci-hegységből és Kárpátaljáról ismerünk obszidián előfordulásokat. Az obszidián természettudományos vizsgálatával az egyes nyersanyagforrások megbízhatóan elkülöníthetőek, a régészeti lelőhelyeken fellelt obszidiánok pontosan azonosíthatóak.
IRODALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998. ISBN 963 208 507 8
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. ISBN 963 389 818 8
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973.
ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni, az INTERNET-s kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat. Utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét.
(5) Klengel, Horst: AZ ÓKORI SZÍRIA TÖRTÉNETE ÉS KULTÚRÁJA, Gondolat, 1977, ISBN 963 280 367 1
(6) BERMAT, Chaim és WEITZMAN, Michael: EBLA, Gondolat, Budapest, 1986. ISBN 963 281 706 0
FÜGGELÉK: UGARIT
Az ókorban Szíria, Levante és Kánaán, azaz Fönícia városai halászfaluk voltak, aztán sok kalózkodás után gazdag kereskedővárosok lettek. Az i.e. II. és az I. évezredekben a nagyhatalmak – a Hettita Birodalom, Egyiptom, a hurrita Mitanni – folyamatosan harcolt a sok kisebb-nagyobb szíriai, levantei kikötő, királyság, palotagazdaság feletti befolyásért. A bronzkor legfontosabb régészeti lelőhelyei Szíriában a i. e. 18. század elején Hammurapi babiloni király által lerombolt Mári város, a hettita I. Murszilisznek i. e. 1600 táján áldozatul esett Ebla, és kikötője, Ugarit (1,3,5,6): a tengerparti kereskedővárosa az i.e. 1700-as évektől. Az krétai akhájok és a Tengeri népek dúlták és égették fel végleg i.e. 1180-ban (Wikipedia).
Az ugariti palotagazdaság i.e. 1800 után, Ugarit néven királyság és kikötő is volt, adót fizetett Egyiptomnak (Wikipedia)
Az ugariti eredetű hükszószok területe i.e. 1700 és 1550 között a Deltától É-Szíriáig terjedt, Bübloszban az egyiptomi jelenlét folyamatos volt i.e. 2600 -tól (Wikipedia)
Fönícia korai, északi kikötői Büblosz, Arwad (Aradosz, Tartus), Szimirra, Ulazza, Ugarit. Lakói i.e. 2000 után az amorita kánaániták voltak. A nyugati sémi nyelvet beszélték (ezek az eblaita, amorita, ugariti, óhéber, ..., és közel megértették egymást) Az amoritáknak Észak-Nyugat Szíriában fejlett városállamaik voltak: Ebla, Karkemis és Jamhad (központja a mai Aleppó volt). A városokat erős falakkal védték a támadásoktól: a falak, az erődök, az akropoliszok építészetük magas színvonaláról tanúskodnak. A kikötők és az amorita városállamok kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatokat létesítettek a keleti mezopotámiai városállamokkal. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Amorit%C3%A1k). I.e. 2000-től már komoly veszélyt jelentettek az amoriták Mezopotámia városállamaira (korábbanm falat is építettek ellenük), letelepedtek a két folyó közt, és számos királyságot alapítottak, az első jelentős királyságot I. Samsi-Adad dinasztiaalapító hozta létre, az Óasszír Birodalmat Kelet-Szíriában (https://hu.wikipedia.org/wiki/Assz%C3%ADria). Leghíresebb királyságuk Babilon volt, leghíresebb királyuk Hammurapi (i. e. 1792 - 1750), az Óbabiloni Birodalom alapítója.
É-Levantei amorita, majd hükszósz kikötők (Arwadnál a szárazföldön Tartus, Amrit is, 4)
A szíriai Ugarit város és kikötő, mellettük a Hazzi hegy, a legrégebbi Baal templommal, a Hettita Birodalom (Wikipedia)
Az i. e. 2. ezred második felében a szíriai Ugarit volt a Közel-Kelet legforgalmasabb kikötője. A ciprusi rézkereskedelem és az egyiptomi (hükszosz) kereskedelem lendítette fel Ugaritot. Az i.e. 1700-as évektől a hükszószok fennhatóságára egy bübloszi "szoknyás" erőd emlékeztet Bübloszban. A tárgyi emlékek alapján nem lehet eldönteni, hogy a Delta hükszósz megszállásában Büblosz milyen súllyal vett részt.
Az i.e. 1400-s évektől III. Thotmész (i.e. 1458 - i.e. 1425) Bübloszban építette a hajóit a szíriai hadjárataihoz. Az i.e. 1400-as években Büblosz és Levante történelmét meghatározták III. Thotmesz fáró szíriai hadjáratai -több mint 10 hadjáratot vezetett Szíriába, az Eufráteszig meghódította Szíriát- és adófizetővé tette Levantét: ekkor alakul ki Fönícia, ami soha nem volt egységes állam a történelme folyamán, az Egyiptomnak közösen fizetett és Türoszban gyűjtött adó foglalta valamennyire egységbe a kikötőket, amelyek sokat hadakoztak egymással is. III. Thotmesz az i. e. 15. században a Levante városainak listáján említi, hogy a Bübloszban építtetett hajóit százazföldön ökrös szekerekkel az Eufráteszig szállíttatta. (2)
Az i.e. 1300-as években a Hettita Birodalom hódította meg É-Levantét.
A hettita támadás idején Ugarit és É-Levante a hettitáknak fizett adót (Wikipedia)
Az egyiptomi - hettita felségterület határvonala az amorita Amorrrú állam (fövárosa Arwad volt) területén húzodott, Byblosz mindig Egyiptomhoz tartozott (Wikipedia)
Már az i. e. 1300-as években megjelentek az akhájok vetette Tengeri népek, az i.e. 1300-as években megtámadták is Ciprust és Levantét, minden kikötőt felégettek: Ciprus után i.e. 1190-ben a Hettita birodalmat, i-e. 1180-ban Ugaritot, majd Bübloszt és D-Kánaánt.
A korai föníciai kikötőket a Tengeri népek akhájok-líbiaiak I. és II. Koalíciói ( I.e. 1208 és i.e. 1180 körül) elpusztították az i.e. 1100-as években (4)
Az egyiptomi írások többször említik a szigeteken élő akhájokat, danunákat, és a Tengeri népek más törzseit. Az akhájok kb. két évszázadig folyamatosan terjeszkedtek, támadtak, területeket foglaltak el Cipruson és a szárazföldön, Kilíkiában is. Támadták az ugaritiak hajóit, a hettiták vízen üldöztették ugariti flottával az akhájokat. Az akhájok háromszor is el és visszafoglalták a hettitáktól Ciprust: az akháj Ciprus lázadását a hatti Szuppiluliumasz (https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Szuppiluliumasz_hettita_kir%C3%A1ly) három hajócsatával- ezek a Ciprusi csaták i.e. 1340 körül- ugariti hajókkal, majd szárazföldi ütközetekben verte le. (Hosszú uralkodásának eseményeiről csak érintőleges információink vannak, a CTH#121-122, CTH#124-126, és CTH#256 katalógusszámú szövegek Ciprus elfoglalásáról, Karkemish uralkodójával kötött szerződésről, vazallusok hűségesküjéről és Szuppiluliumasz névhasználatáról, valamint sírjáról szóló jegyzőkönyvekről tudósítanak.)
A hettitáknak a ciprusi invázióhoz hajókra volt szükségük, a hettiták Ugarittól béreltek hajókat (II. Ramszesz idején egyiptomi gabona szállításához is). Ugaritnak nagy, százötven sólyás kikötője volt, korának tengeri kereskedelmi nagyhatalma (1,2,6) volt. Az egyik hettita irat 150 hajó felszereléséről számol be (6,83.o.).
Az ugariti rézkereskedő telep Encomi-ban volt
A Tengeri Népek között vezető szerepet játszó akhájok hajójának modellje, i.e. 1200 körül, egyben a Nílus-i, trójai csaták nagy hajóinak modellje is, fenékgerendás, talpgerendás (false keeles), de nem gerinces hajó
Kb. 20 évvel később az akhájok a Hettita Brirodalmat megdöntötték, i.e. 1180-ban az akháj danunák Ugaritot felgyújtották, megsemmisítették, ami Trója felégetéséhez hasonlítható. Az ugariti támadás időpontja közelítő: III. Ammurapi, Ugarit utolsó királya i.e. 1180-ig uralkodott. (III. Ammurapi egyik levele, a város felgyújtásáról és leégéséről szól: "the enemy's ships came (here); my cities were burned, and they did evil things in my country. ... all my troops and chariots are in the Land of Hatti, and all my ships are in the Land of Lukka...Thus, the country is abandoned to itself. ... the seven ships of the enemy that came here inflicted much damage upon us". Röviden: Hajókkal jönnek. Felégetik és ördögi dolgokat csinálnak a városommal. A seregeim és a harci szekereim Hattiban, a hajóim Lukkában vannak.)
III. Ramszesz az i.e. 1175-s Nílus-Deltai és Dzsáhi-i csatákban állította meg az akháj Tengeri népek invázióját. Részben letelepítette a krétai akhájokat Kánaánban, belőlük lettek a híres vaskészítő filiszteusok, a zsidó törzsek is a csaták után telepednek le Izraelben, Büblosz pedig visszanyerte régi rangját, újjá épült a háborúk után.