HAJÓK TÖRTÉNETE: A MINÓSZI HAJÓÉPÍTÉSRŐL
(A MINÓSZI HAJÓKON HOSSZANTI TARTÓKÖTELET VAGY MEREVÍTŐ GERENDÁT HASZNÁLTAK?)
(2023 április)
ABSTRACT
A minószi kor hajóépítéséről tudjuk, hogy először a hajótestet építették fel palánkokból, majd beépítették sűrűn a kereszttartókat. Gerincre és bordákra, tehát vázra a portugál Tengerész Henrik épített hajókat 1450 körül először hajót, és utólag erősítette a vázra a palánkokat. A minosziak impergnált, általában fehér kék mintákkal festett vászonnal burkolták a hajóikat, gyantával vagy méhviasszal szigetelték. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés. Az ókori hajóépítés egyik alap problémája, hogy milyen hossztartókkal építették a minósziak hajóikat? Valószínűleg külső vagy palánkok közé épített hosztartókat használtak, volt Szíriában, Ugaritban kereskedelmi képviseletük, hozzájutottak hosszú cédrusgerendákhoz. // HISTORY OF SHIPS: ABOUT SHIPBUILDING IN MINOAN (DID THE MINOANS USE LONGITUDINAL SUPPORT ROPES OR STIFFENING BEAMS?) What we know about Minoan shipbuilding is that the hull was first built of slabs, and then the crossbeams were densely built in. It was Henry the Navigator of Portugal who first built ships on spars and ribs, i.e. on a frame, around 1450, and subsequently attached the mouldings to the frame. The Minoans covered their boats with impregnated canvas, usually painted with white and blue patterns, and insulated them with resin or beeswax. The research was carried out by searching the internet, with the aim of disseminating knowledge. One of the basic problems of ancient shipbuilding is: what kind of long stays did the Minoans use to build their ships? They probably used external or internal -between the planks- long stays. They had a trading post in Ugarit in Syria, they had access to long cedar beams.
BEVEZETÉS
Théra szigetén (Santorini néven régebben, az ókori városa Akrotiri) kiástak egy kikötői várost (Marinatos professor), ahol egy neveztes freskót találtak, hajók ünnepi felvonulását ábrázolja. A legszebb és a legjobb minőségű lelet minószi hajókról, kb. az i.e. 1600-as évekből. A minószi kor hajóépítéséről tudjuk, hogy először a hajótestet építették fel palánkonból, majd beépítették sűrűn a kereszttartókat. Gerincre és bordákra, tehát vázra a portugál Tengerész Henrik épített hajókat 1450 körül először hajót, és utólag erősítette a vázra a palánkokat. A minosziak impergnált, általában fehér kék mintákkal festett vászonnal burkolták a hajóikat, gyantával vagy méhviasszal szigetelték. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés. Az ókori hajóépítés egyik alapproblémája, hogy milyen hossztartókkal építették a minósziak hajóikat?
Az egyiptomiak és a dór-görögök hosszanti tartóköteleket erősítettek a hajó orrára és a tatjára. A régi föníciaiak (ugaritiak, büblosziak, később türosziak, etruszkok, punok) a hajók oldalára külső gerendákat erősítettek. Az egyiptomi hajókhoz hasonlóan sarló alakú minószi hajókon a hajók orrán a képeken nem látható az átkötés, muzeológiai vizsgálat lenne szükséges, mert a korom alapó festékek párolognak.
Kükladikus, a "Tengeri" népek, a denyenek, azaz danunák építette fenékgerendás hajók szerkezete (https://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm)
"Tengeri" népek, a Küklad-szigeteken építettet hajók modellje, a bal oldalon látható gerenda hosszabbítás a talpgerenda (false keel) (https://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm)
Az akhájok-ionok, a "Tengeri népek" hajóinak modellje, és az i.e. 1237 körüli trójai csata hajóinak modellje, fenékgerendás, talpgerendás (false keeles) hajó (https://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm)
A kora Kükladikus-kultúra hajópítésével kapcsolatos leleteket Andrea Salimbeti (https://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm) körültekintően osztályozta, van közöttük a sarló alakú hajó, hasonlóak a freskón is láthatóak és egyiptomi sarló alakú hajóknak nevezik az irodalomban, ez utóbbira vonatkozóan az összes ismert leletet bemutatjuk.
EGYIPTOMI LELETEK SARLÓ ALAKÚ HAJÓKRÓL
Egy igen korai hosszanti tartóköteles hajó ismertetése következik: Sahure fáraó rekonstruált rövidpalánkos hajója i.e. 2460-ból:
Sahure (i.e. 2480) fáraó rövid palánkos hajójának modellje, hosszanti merevítő kötéllel, árboc támasszal, "A" alakú árboccal. (http://www.warther.org/CarvingsDetail.php?36)
A Sahure hajó eredete: kb. i.e. 2650-től, Imhotep gyártotta sorozatban a nílusi kőszállító vitorlásokat a Dzsószer piramis építéséhez. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Dzs%C3%B3szer-piramis). A Lépcsős piramis alatt 30-40000-s kőedény gyűjteményt, sok fajansz csempét találtak, de a temetési hajókat még nem találták meg. (Aktualitás: https://ng.24.hu/kultura/2021/09/20/a-restauralas-utan-megnyilt-dzsoszer-farao-sirja/) A közel két tonna súlyú árboc kezelése: a vitorlával együtt állították fel, és az alsó vitorlarudat húzták fel, ha azt akarták, hogy ne fogjon szelet a vitorla. (https://warther.org/Carvings.php)
"A" alakú árboc spanyol feszítővel (4)
I.e. kb. 2480 körül Szahure fáraó rövidpalánkos "varrott", csapos hajókat épített, lehajtható árbóccal, a tatnál épített állvány tartotta az árbocot. Jól látható a hosszanti tarókötél, amivel átkötötték a hajót.
Szahuré hajójának a keresztmetszete gondola szerű és hasonlóan ívelt, sarló alakú volt. Szahuré fáraó (i.e. 2491 – 2477) hajója: a kormány-evezők száma három pár, emelvényről kezelték, forgató karokkal. A hosszanti merevítő kötél jól látható, amivel háromszor átkötötték a rövidpalánkos hajótestet elöl és hátul. Az árbocot. a keresztgerenda tartókat, hossztartókat, evezőket cédrusfából faragták hántoló baltákkal. A varrott vagy csapolt akáciafa héj-szerkezetet 52 cm-enként kereszttartók tartották. A cédrusokat Byblosz-ból szállították. A bübloszi kikötőt Egyiptomi tengeri kikötőnek lehet tekinteni, később Deltában Taniszt és Avariszt is. A kétlábú árbocra -amit daruként is használtak-, szerelt vitorla csak hátszélben volt használható. Ha rossz volt a szél, akkor felhúzták az alsó vitorla rudat és eveztek. Éjszakára kikötöttek és kihúzták a hajókat. A képeken nem látható jól, de a fedélzettartó keresztgerendák oldalt kilógtak, ezekre erősítették a tartóköteleket hátul.
"A" alakú, összetámasztott árbocot használtak alul és felül is merevített hátszél-vitorlával. Az árbocokat emelőnek is használták, a nehéz kövek beemelésére. Az árboc és a vitorla kötélzetén sokat vitáznak a kutatók, de az árbocnak kezdetben nem voltak oldalmerevítő kötelei. A korban a vitorla csak segédeszköz volt, ezek a hajók, mint a dereglyék kis merülésű evezős hajók voltak és a tengeren is csak a part mentén teherszállításra használták. A korai evezősök még menetiránnyal szemben állva, gondolaevezéssel, ill. térdelve, kenu-evezéssel hajtották a hajót. A tengeri kalózkodás a 2. évezredben már "foglalkozás" volt, a tengeri utakon a tengerészek katonák és favágók is voltak.
:
Sahure hajó (i.e. 2492 - i.e. 2475), Sahure fáraó szervezte az egyik első expedíciót Puntba. "A" alakú árboc (4).
Az egyitomi hajóépítés sokáig alig változott, igaz leletek is alig vannak. Egy hajó képe III. Amenhotep idejéből és egy másik Hatsepszuth punti Vörös-tengeri expedíciójáról.
Hatsepszuth fáraónó Punt-i expedíciós hajója i. e. 1460 körül, sarló alakú hajója merevítőkötéllel (http://www.warther.org/CarvingsDetail.php?36)
Egyiptomi falikép, III. Tuthmószisz ( i.e.1500- 1447) hivatalnokának sírmelléklete (3, 47.o.): ugariti fedélzetes hamis keeles hajó
(https://bencsik.rs3.hu/?Itemid=237)
Uluburun nevű ugariti hajó i.e. 1300 körül (https://warther.org/Carvings.php)
Külső hossztartós újjáépített föníciai Uluburun, i..e. 1300 körül (egy D-anatóliai tengeri fok neve) hajó
Felső rajz: i.e. 1175 előtti föníciai-ugariti, alsó rajz: i.e. 1175 utáni kereskedelmi hajó. Az alsó képen döfő orros, fenékgerendával épült (false keels), de nem gerinces hajó látható
Egyiptomi döfőorros hadihajó i.e. 1180 -ból (5)
A hajógerinc történetének (majd 1450 után) része, hogy a Nílus-deltai csata döfőorros egyiptomi hajója nem volt gerinces hajó, de erős fenékgerendára építették. (A gerinces hajóknál a hajógerincet és a bordákat erősítik az első lépésben össsze, aztán építik fel a hajótestet.)
Palánkok és tartók szegelt csapolása (4)
Hajó részek nevei, az Argó, az Aranygyapjú legenda döfőorros hajója, konkáv orrtőkés, hasznos ábra. A korlát és a naptető használata jellemző volt
A hossztartók helyett és a rövid végükön is csapolt palánkok összehúzására az ógörögök rugalmas fedélzet alatti hosszanti merevítő kötelet használták. A hypozomata-ról, azaz a hosszanti merevítő kötélről már Platon is írt. ("...the Greeks used devices called 'under-belts' (hypozomata). These were probably heavy ropes fitted low down in the ship and stretched by means of windlasses from stem to stern. In the Naval Inventories four are the norm for each ship, while six are taken on distant missions {IG 22 1629.11). Indeed when a trireme was in commission she was often described as 'girded', that is, with the hypozomata fitted (IG22 1627.29) on was required. Apollonios of Rhodes, describing the building of the Argo, says that the Argonauts 'first girded the ship mightily with a well twisted rope from within, putting a tension on each end so that the planks should fit well with the tenons and should withstand the opposing forces of the sea surge' (Voyage of Argo 1.367-369), http://www.ancientportsantiques.com/wp-content/uploads/Documents/ETUDESarchivees/Navires/Documents/Fields2007-GreekWarships.pdf.
A dór-görög dierákból - ezek 30%-al rövidebbek voltak mint a pentekonterák- alakultak ki a három evező soros trierák (https://en.wikipedia.org/wiki/Trireme), i.e. 700 körül. Egy evezőhöz több embert ültettek, 2-3-t, a pentekonteránál egyet. A trierának volt két árbocos változata is, az árbocot támadásnál le kellett hajtani, nehogy eltörjön. A kétárbocos hajókat az etruszkok találták ki. A triera egy olyan diera volt, amire még egy emeletet építettek, de a trieráknak nehéz volt a kezelése, 200 ember kellett a partra vontatásához, 170 evezőse volt maximum, váltásban eveztek.
Újjáépített (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympias_(trireme)) görög három evezősoros triera, a leggyorsabb gálya típusú hajó, látszik a segéd-fenékgerenda (4)
A napjainkban épített trieráról le lehet olvasni, hogy a hosszanti merevítésnek egy további ügyes megoldását találták ki a görögök úgy az i.e. hatszázas években: a keel mellett két további erős hosszanti merevítő oldalgerendával szerelték a hajókat, az alsó evezőszekrény alatt (az oldal gerendák a palánkok közötti hossztartók voltak).
A hypozomata: hosszanti merevítő kötél i.e. 2650 körül jelenik meg a rövid-palánkos egyiptomi hajókon a fedélzet felett, sokkal később a görögöknél a fedélzet alatt. A nagy hajókon 4-6 darab. Egy esetben 12 darab, a kötelek átmérője szerepet játszott a darabszámban. Az előfeszítő kötélről, a felépített trireme-ről egy kép: (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympias_(trireme)):
Az evezősök feje felett előfeszítő kötelek (hypozomata) futnak (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympias_(trireme))
A másolat-trireme tatja (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympias_(trireme)
IRODALOMJEGYZÉK
(1) Simonyi, Károly: A fizika kultúrtörténete, Gondolat, 1978, ISBN 963 280 655 7
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. ISBN 963 389 818 8