HAJÓK TÖRTÉNETE: ÓKORI HORGONYOK

 
 
 
 
HAJÓK TÖRTÉNETE: ÓKORI HORGONYOK
 
 
(2024 március)
 
 
 
 
 
ABSTRACT
A legrégebbi horgonyok kőből, mészkőből készültek. Az ókori görögök kövekkel megrakott kosarakat, homokkal töltött nagy zsákokat és ólommal töltött fatörzseket használtak, melyek a súlyuk és a fenékkel való súrlódásuk révén tartották meg a hajót. A fából készített horgonyokon a római időkben jelentek meg a kapaszkodó tüskék és horgonykarok. Az utóbbiak a horgony elfekvését akadályozták meg. / HISTORY OF SHIPS: ANCHORS OF ANCIENT: The oldest anchors are made of stone. Ancient Greeks used baskets filled with stones, large bags filled with sand and tree trunks filled with lead, which held the boat together by their weight and friction with the bottom. Anchors made of wood were first used in Roman times to hold up spikes and anchor levers. The latter prevented the anchor from running away.
 
 
 
 

BEVEZETÉS
A legrégebbi Földközi-tengeri horgonyok (https://en.wikipedia.org/wiki/History_of_the_anchor,https://en.wikipedia.org/wiki/Anchor)  kőhorgonyok voltak. Számos bronzkori kőhorgonyt találtak a régészek. Hérodotosz beszámol arról, hogy a Níluson lefelé tartó hajók stabilizálására kőhorgonyokat vontattak. A Földközi-tengeren októbertől áprilisig nem hajóztak, kivontatták a hajókat a partra, és leengedték a vizet, a görögök írtak a hajófenéket záró dugóról. meleg faggyús kóccal javították a szivárgásokat, kicserélték az elavult varratokat (vékony kötelekkel erősítették össze a palánkokat). 
A legrégebbi kikötőt és mólót kb. i.e. 2570-ben építették kőből, Hufu fáraó idején (i. e. 2589 - i. e. 2566), Wadi al-Jarf -ban, Egyiptom Vörös-tenger partvidékén, Szueztől 119 km-re délre. Ez a világ legrégebbi ismert mesterséges kikötője, körülbelül 4600 évvel ezelőtt készült. A Wadi Araba völgye a Nílus-völgy és a Vörös-tenger között az egyik fő közlekedési út volt, a Keleti.sivatagot szelte át. Egy hasonló, kicsit későbbi kikötő található Ain Sukhnánál, a Wadi al-Jarftól kissé északra. Wadi al-Jarfban  több mint 100 kőhorgonyt felfedeztek, az első Óbirodalmi kőhorgonyokat, valamint számos tárolóedényt. Az edények kapcsolatosak a Vörös-tenger túlpartján lévő másik lelőhelyen talált erőddel, ami a két lelőhely közötti kereskedelemre utal. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés. 
 
W raktár
Wadi al-Jarfban, egy 60×30 méteres raktárépületben 21 darab kőhorgonyt találtak (közel kör alakú elrendezésben, össze lehettek kötve), raktárként és alvó helyként használták (4)
Az ókori görögök kövekkel kirakott kosarakat, homokkal töltött nagy zsákokat és ólommal töltött fatörzseket használtak horgonyként, amelyeket Apollonius Rhodius szerint kőből készítettek; Athénéosz pedig azt állítja, hogy néha fából is készültek. A horgonyok a súlyuk és a fenékkel való súrlódásuk révén tartották meg a hajót. A horgonykövekbe erősített fatüskéket fogaknak is nevezik az irodalomban. A fogak, tüskék szerencsés esetben megkapaszkodtak a tenger fenekén, az aljzatban. A görögök i. e. 400-ban már használtak laposkő, gomba alakú horgonyokat, amelyeket vésett kőből alakítottak ki, és amelynek közepén lyukat fúrtak a kötélnek, amellyel a horgonyt ki lehetett "buktatni" az aljzatból. Sok kőhorgonyt vittek magukkal. egy kötélre több kőhorgonyt kötöttek.
 
 
Föníc
A római kori vashorgonyokat a köztársasági kortól kezdve használták. Eredetileg a korábbi  ólomkapaszkodókkal, fogakkal ellátott fahorgonyok mintájára készültek. Idővel a karok kialakítása megváltozott, valószínűleg azért, hogy a horgonyt könnyebben ki lehessen húzni az aljzatból, homokból, ha beágyazódott. A római kor vége felé a horgonyszárak nem voltak kivehetőek, hanem rögzítettek lettek.
3732
Az ugaritiak, a föníciaiak és a görögök faragott kövekből készítették a hajóhorgonyokat (https://etc.worldhistory.org/travel/visiting-the-archaeological-museum-of-piraeus/)
A fog szót gyakran használják a görög és latin költeményekben horgonyok jelölésére. A fogak feltalálását Plinius az etruszkoknak tulajdonítja. Eredetileg néha csak egy fog volt; de Plinius szerint, illetve Sztrabón szerint kettő. A kétfogú horgonyok hasonlítanak a modern korban használtakra, kivéve, hogy a szár hiányzik. Minden hajónak több, sőt sok horgonya volt; a legnagyobbat csak rendkívüli veszély esetén használták, és innen van a közmondás: sacram anchram solvere, az utolsó menedékbe kapaszkodás.
Rodgers Anchor
A horgonyszáron, az "a" helyen a horgonykar el tudott fordulni, a "g" -vel jelölt koronafogak tompák voltak. Hogy a horgony ne dőlhessen laposan a tenger fenekére, a horgony a horgonyszár felső végén egy horgonykar, vagy horgonyfa található, "b" és "k" -val jelölve.  (https://en.wikipedia.org/wiki/History_of_the_anchor)
Az első században a rómaiak már a maihoz hasonló horgonyokat használtak, amelyeknek a koronával szemben lévő végén, ahol a hegyes fából készült szár volt rögzítve, ahova a kikötőkötelet rögzítették. Az antimonból vagy kemény ólomötvözetből készültek, merőleges horgonykarokkal. Úgy tervezték, hogy a tengerfenékbe kapaszkodó fog megfelelő beállítása érdekében jól kapaszkodjon a tengerfenéken, hogy a beássa magát az aljzatba.  
Stone ancores
A horgonyok egy lehetséges fejlődéstörténete. Hogy a horgony ne dőlhessen laposan a tenger fenekére, volt a horgonyszár felső végén egy horgonykar, vagy horgonyfa.  
A LEGRÉGEBBI KŐHORGONYOK, I. E. 2570 KÖRÜL, EGYIPTOM, VÖRÖS-TENGER 
Wadi al-Jarfban ((https://en.wikipedia.org/wiki/Wadi_al-Jarf)) található a világ legrégebbi ismert mesterséges kikötője, körülbelül 4600 évvel ezelőtt építették. A Wadi Araba völgye a Nílus-völgy és a Vörös-tenger között az egyik fő közlekedési út volt, a Keleti-sivatagot szeli át. Egy hasonló ősi kikötő található Ain Sukhnánál, a Wadi al-Jarftól kissé északra. A kikötők az egyiptomi negyedik dinasztia idejéből származnak. A Sinaii-félszigetre és feltehetően Puntba hajóztak a kikötőkből. Punt az ókori egyiptomi feljegyzésekből ismert Vörös-tengeri ország D-n, ahová az egyiptomiak közel két évezred alatt többször is indítottak kereskedelmi expedíciót, a legkorábbi ismert expedíciót Szahuré fáraó alatt, a legismertebbet pedig Hatsepszut fáraónő uralkodásának 8. évében. Punt a Vörös-tenger partján helyezkedett el, feltehetőleg a mai Szomália, Eritrea területén. Az egyiptomiak az isten országának nevezték (https://hu.wikipedia.org/wiki/Punt).

Mersa Gawasis

A Punt-i expedíciók kikötői a Vörös-tengeren és Aadi el-Jarf (4)

Wadi al-Jarfban találták az első papiruszt és több mint 100 horgonyt is felfedeztek, az első eredeti helyükön megtalált Óbirodalmi horgonyokat, valamint számos tárolóedényt. Wadi al-Jarfban nagyszámú papirusztöredéket találtak, amelyek betekintést nyújtanak a Negyedik dinasztia korabeli életbe, a papiruszok a legrégebbiek, amelyeket Egyiptomban találtak. A Nagy piramis köveinek szállítására vonatkozó naplót is tartalmaznak.

Tallet Harbour Installations

 Wadi el-Jarf tengerparti része, sok kőhorgonyt találtak a tengerben és egy nagy raktárépületben (https://honorfrostfoundation.org/category/egypt-projects/)

Wadi al-Jarfban talált első ismert papirusztöredékek a Nagy piramis építésével kapcsolatosak. A nagy tengeri hajókat -és a fáraók temetési Napbárkáit, pl. a Kairói Múzeumban kiállított, a Nagy piramis mellett eltemetve talált Hufu bárkát, ami  i.e. 2570 körüli és cédrusfa palánkokból építették, éleiknél illesztett palánkokból, csapokkal és vékony kötelekkel erősítették össze. A nílusi hajókat, és a tengeri hajókat is homokos partra húzva, vontatva tárolták, még a görög időkben is. Csak a nagy tengeri hajókhoz használtak kőhorgonyokat. A nagy hajókat novembertől márciusig, amikor nem hajóztak, szétszedve tárolták kőből épített raktárakban, a kikötőkben. Találtak hajótároló raktárakat Wadi al-Jarfban is. A nílusi, több mint két tonnás köveket  szállító hajókat is a homokos partokra húzva tárolták, ezek szabványos 104 cm hosszú akáciafa palánkokból épültek már i. e. 2650 körültől, "A" alakú cédrusfa árbócokkal. A piramisoknál kikötőket építettek, a köveket az árbócok segítségével emelték ki. A piramisoknál épített kikötők csak a júliusi áradás után néhány hónapig voltak használhatóak. 
A Wadi al-Jarf kikötőben a galériák és a tengerparti építmények között félúton találták egy nagy, 60×30 méteres, téglalap alakú építményt, ami raktár- és lakóépület volt. Az épületet 13 hosszú és keskeny helység alkotja, Hufu fáraó korának egyik legnagyobb épülete. A kikötő parti részén, a víztől 200 méterre (az árapály kb. egy méteres a Vörös-tengeren) a szárazföld felé egy mészkőtömbökből épített domb magasodott, a 10 méter átmérőjű és 6 méter magas dombot tájékozódási pontnak gondolják. A tengerbe egy kb 300 méteres hullámtörő móló nyúlik be, 40 méteres része a szárazföldön van. A móló kb. 150 méteren a partra merőleges, további 120 méteres része a part felé törik. A merőleges rész mellett közel 100 kőhorgonyt találtak a víz alatt. Télen a jellegzetes szélirány É-i.
wadi al jarf 3344b5f1 1bb8 4b9f 8abc 4812197dade resize 750
A kb 300 méteres, L alakú hullámtörő móló (Wadi-al-Jarf-breakwater- P-Tallet-2016)
P.Tallet
Wadi el Jarf papyrus Top 10
A papiruszt ilyen állapotban találta P. Tallet  (4)

Egyptian Museum Cairo . Location 93. SNEFRU 2600BC

Kairói Régészeti Múzeum: Hufu apjának, Sznofru fáraónak a sírjából fontos (első) hajó faliképe, i.e. 2600 körül. Az első varrott-csapos kőszállító akáciafa hajó ábrázolása, a cédrusfa árbocot használták a kövek, terhek emelésére is (4)

Haszehemui fáraó (i.e. 2670 körül) Abydos-i sírja mellett 12 tamariszkusz temetési hajót találtak eltemetve bárkagödrökbe, kb. az uralkodása alatt és után fogyhatott ki Egyiptomban a hajók építésére alkalmas tamariszkusz fa, mert Hufu fáraó idején már bibloszi cédrusfából építették a temetési hajókat, de Sznofru fáraó (2) nílusi utazó hajóját, bübloszi expedíciós hajóit és a piramisok kőszállító hajóit már akáciafából építették. 

Punt Pharaoh Sahure

Hufu fáraó után, Sahuré idején, i.e. 2480 körül épített tengeri Punt-i expedíciós szállító hajó modellje (https://warther.org/Carvings.php)

ie 2600

Tengeri vitorlás képe Sahuré (kb. i.e. 2492- i.e. 2475 között) fáraó sírjából (Abusir), sokáig Sahurét gondolták a tengerhajózás megalapítójának (3, 27.o.) 

Sahuré (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szahur%C3%A9, körülbelül i. e. 2492 és i. e. 2475 között.) fáraó punti expedíciós hajójának érdekessége a hosszanti merevítő kötél és rögzítése elől-hátul a hajótesten, alakja, keresztmetszete gondola szerű. A hajón láthatóak a kor  szállítóhajóinak a jellegzetességei. Hufu idején (i.e. 2570 körül) is hasonló tengeri szállító hajókat használtak. Szahuré fáraó sírmelléklete egy  Punt-i expedíciós hajó:

E seafaring ships from the 5th Dynasty 2458 2446 BCE

:

Sahure A árboc

Sahure fáraó utólag rekonstruált hosszanti merevítő köteles hajója, "A" alakú árboccal, (Az I alakúra alacsonyabb és szélesebb vitorlát szereltek). A hajó feneke lapos, fenékpalánkos volt, talán nem ennyire. Az oldal nézetben a fenékpalánk nem látható (4)

FÖNÍCIAI KŐHORGONYOK

A legrégebbi föníciai városállamnak Ugaritot tekintik (https://en.wikipedia.org/wiki/Ugarit), i. e. 1180 körül végleg elpusztították az akháj Tengeri népek. Ugaritban találták ki a föníciai ábécét, ugariti a történelem első betűírása (1). Ugarittól hét kilométerre délre, Latakiában volt egy bitumen tó, bitumennel szigetelték a házak és a hajóik alját. Az ugaritiak a viharistenüknek és a hajósok istenének temploma a közeli Hazzi-hegyen (ami hettita név, Zafron-hegy, ami a hurrita neve) a fellegvárban nyugaton egy Baal templom volt, aminek a szerencsésen hazaérő hajósok kőhorgonyokat ajándékoztak. Az ugaritiak nevezetesek voltak a bíborfesték és a harci szekerek gyártásáról, a hajóépítésről. Míg Egyiptomban hosszanti feszítő köteleket használtak -és később a görögög is-, addig az ugaritiak, a föníciak külső oldalra és palánkok közé erősített hossztartókat. 

prehistoric archaeological site at ugarit syria in 1998 stone anchor in temple of baal

 

Ugariti (Szíria) kőhorgony az i. e. 1500-as évekből, a Hazzi-hegyi Baal templomból

(https://www.alamy.com/prehistoric-archaeological-site-at-ugarit-syria-in-1998-stone-anchor-in-temple-of-baal-image454281673.html)

Stone anchors Bodrum Museum and the Uluburun

A föníciai Uluburun hajóroncson (https://hu.wikipedia.org/wiki/Uluburun_haj%C3%B3roncs) talált kőhorgonyok (Budrum Múzeum, Törökország)

 

A libanoni Byblostól körülbelül három kilométerre fekvő zátonyon is találtak föníciai, egy és háromlyukú kőhorgonyokat. A zátony a bronzkor óta használt horgonyzóhely. Hajókat nem találtak, de a régészek felhasználták a kőhorgonyokat az eredet meghatározására. A hajók több horgonyt vittek magukkal, gyakran elvesztették a horgonyokat, a szerencsés visszatérés alkalmából a Baal-Melkart templomnak adományozták a horgonyköveket (ttps://www.ancientportsantiques.com/wp-content/uploads/Documents/ETUDESarchivees/Navires/Anchors/AnchorsByblos-Noureddine2016.pdf)

 

F2

images 2

 

Föníciai kőhorgonyok, a második, a harmadik lyukba hegyes gerendát, "tüskét" erősítettek 

(ttps://www.ancientportsantiques.com/wp-content/uploads/Documents/ETUDESarchivees/Navires/Anchors/AnchorsByblos-Noureddine2016.pdf)

 

 

Stone together 1

Föníciai kőhorgonyok, az alsó lyukakba hegyes gerendákat erősítettek (https://maritimearchaeologytrust.org/stone-anchors/)

 

GÖRÖG KŐHORGONYOK

I.  e. 400-ban a görögök használták még a kerek, gomba alakú horgonyokat, amelyek lapos kövek voltak, középen egy lyukkal: 

Stone anchor Middle or Late Bronze Age MCA 190601

Bronzkori görög kőhorgony (https://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Ancient_Greek_anchors)

 A kő sodródhatott a tengerfenéken. Horgonyok kövekkel töltött vödrökből is készültek, talán kevésbé sodródtak fenéken, mert minden hajónak több horgonya volt. A görbe botok közé szorított köveket is használták a görögök, néhol még ma is használnak. Bronzból öntöttek a kétkarú kampókat, amelyeknek először nem volt horgonyszára. 
 
 

Anchor component Soprintendenza del Mare inv19589

Az alsó lyukakba fatüskéket erősítettek (https://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Ancient_Greek_anchors)

 

Piraeus Arch. Museum Athens Outdoor deposit Anchors Photo by Giovanni DallOrto Nov 14 20

Kőhorgonyok (Pireuszi Régészeti Múzeum, https://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Ancient_Greek_anchors)

 

Greek Aeginete stone anchor with inscription found in the harbour of ancient Tarquinia Gravisca

Görög (Aeginete) kőhorgony, Tarquinia, Gravisca, Toszkána, i. e. 500 (https://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Ancient_Greek_anchors)

Stone anchors Hellenic Maritime Museum Piraeus 2

 

Kőhorgonyok  (Hellenic Maritime Museum, Piraeus, https://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Ancient_Greek_anchors) 

 
Egy i. e. 650-ben készült szardíniai szkarabeuszon egy szár nélküli kétkarú horgony látható, amely valószínűleg az első ólomból horgony volt. Görög írók i.  e. 500-ban "horgokkal ellátott kőhorgonyokat" említenek. Egy i. e. 400-ból származó érme egy kétkarú, ólommal töltött horgonyt ábrázol.  Egy i.  e. 375 körüli görög érmén látható horgony már a modern horgony lényeges elemeit tartalmazza. I.  e. 300-ra az athéni haditengerészet hajóit akár 440 font súlyú (kb egy mázsa) vashorgonyokkal szerelték fel (https://www.solarnavigator.net/anchors.htm).
 
 
Sozopol Archaeological Museum IMG 4204
 
 
 
 
Imgp7354
 
 
Öntött bronz horgonykar, négyszögletes (Hogy a horgony ne dőlhessen laposan a tenger fenekére, a horgony a horgonyszár felső végén egy horgonykar, vagy horgonyfa található,  https://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Ancient_Greek_anchors)
 
RÓMAI KORI HORGONYOK
A római időkben is használták a kőhorgonyokat, de megjelent az etruszk eredetűnek tekinthető kapaszkodó tüske is. A rómaiak fémmel erősített gerendákból és fémekből is készítettek horgonyokat,  ólomból, bronzból és vasból is (https://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Ancient_Roman_anchors).  
 
Ancient Roman anchor reconstitution MMM 1
 
Ókori római kapaszkodótüskés horgony (https://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Ancient_Roman_anchors)
 
 
Anclas romanas
 
 
Érdekesség: i. u. 40 körül Caligua császár Nemi-tavi hajóját egy 16 láb, kb 5 méter hosszú, vashegyű ólommal töltött tölgyfa horgonnyal látták el. Épségben találták meg, amikor 1929-ben lecsapolták a Róma melletti Nemi tavat. Ugyanebben az időben, egy 1800 éves fával borított vashorgonyra bukkantak, amely körülbelül 1000 fontot, 330 kg-t nyomott. Különlegessége, hogy hordozható szárral rendelkezett, ami értékes kényelmi eszköz volt, amely a világ számára elveszett, amíg 1700 évvel később újra fel nem "találták"  az angolok 1854-ben kezdték használni (https://www.solarnavigator.net/anchors.htm).
 
Ancre marine inscrite LPP Narbo Via
 
 

IRODALOMJEGYZÉK 

(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998. ISBN 963 208 507 8

(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. ISBN 963 389 818 8
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973. ISBN 
      ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerül utólag kideríteni: az internetes kutatás (adatbányászat) egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött        agyagnak mennyiségileg kis része egy dolgozat, utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét.