Aszály, homok, eltűnő erdők:
klímakatasztrófa Magyarországon?
(2025 szeptember)
Az ELTE éghajlatkutató meteorológusai szerint négy és fél évtizeddel ezelőtt még kiegyensúlyozott volt az évszakok hosszúsága Magyarországon, de napjainkban már a tavasz és nyár hosszabbak. Mind a tavasz, mind a nyár huszonöt nappal lett hosszabb Magyarországon az elmúlt negyvenöt évben. A valódi őszi időjárás szeptember végén köszönt be és néha áprilisig tart. Petőfi megírta: 1847 szeptemberében is hasonló idő volt, mint 2025-ben. Tudni lehet, hogy az őszi napéjegyenlőség szeptember 22-én vagy 23-án következett be 1847 -ben is. De a 2023-as év szeptembere példátlan volt: huszonhárom napon mértek 25 fok feletti hőmérsékletet, ami rekord. Régen az októberi átlagos napi maximumok 15 C fok körüliek voltak. A jövőre nézve a szakemberek úgy vélik, harminc éven belül a mai értelemben vett tél eltűnik Magyarországon, és helyette két fő évszak alakul ki: egy melegebb és egy hűvösebb periódus, közöttük rövid átmenetekkel. A meleg periódusban számunkra azok a száraz meleg napok (= hőségnapok) lesznek nagyon nehezen elviselhetőek, amikor az éjszakai hőmérséklet nem hűl 20 C fok alá, és a hőségnapok száma nő, a számuk jó mértéke a felmelegedésnek. A kutatás módja az internetes keresés volt, az MI-vel is, célja az ismeretterjesztés.
A hőhullámmal érintett napok száma jelentős ingadozás mellett az utóbbi évtizedekben emelke
dik.
Hőségnapok: alsó görbe (https://www.ksh.hu/sdg/3-8-sdg-13.html)
Növények: a klímaváltozás egyik biztos jele, hogy Magyarországon ma már sikeresen termesztenek egzotikus növényeket, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Siófok környékén pálmák, banánok és datolyák is megteremnek. A déli növények azért maradhatnak életben, mert virágzásuk időszaka a nyár közepére-végére tolódott, így elkerülik a tavasz még mindig kiszámíthatatlan fagyait. A kutatók hangsúlyozzák: ez nem csupán botanikai kuriózum, hanem az ökológiai átalakulás jele. Az évszázadokig stabil ökoszisztémánk megváltozik, természetes „átalakulás” zajlik a szemünk láttára (https://index.hu/gazdasag/2025/09/26/klimavaltozas-idojaras-hoseg-tavasz-nyar-evszakok-magyarorszag-mezogazdasag/), a fenyőink mennek É-ra, és jönnek a mediterrán fenyők, áttérünk szárazságtűrő növények termesztésére.
Kártevők: a hosszabb nyár miatt korábban ismeretlen kártevők jelennek meg. A szárazság miatt legyengült erdőállományokat betűzőszúk támadják tömegesen, és a mediterrán molyok és eddig ismeretlen bogarak telepednek meg. Még történelmi kincsünk, a pannonhalmi könyvtár is veszélybe került a meleg miatt elszaporodó kenyérbogaraktól. A rovarvilág változása az embereket közvetlenül is érinti: az ázsiai tigrisszúnyogok fokozatosan húzódnak észak felé, a kullancsok aktív időszaka pedig immár márciustól decemberig is eltarthat, ami állandó veszélyt jelent mind az emberekre, mind a háziállatokra.
Mezőgazdasági hatások: a hosszú nyár vegyes hatást gyakorol a magyar agráriumra. A hosszabb tenyészidőszak kedvező is lehetne, ám ezt ellensúlyozza az aszály és a hőstressz nevű jelenség. Az Alföld nagy részén szeptember végén jelentős vízhiány mutatkozott a talaj felső rétegében, ami a növények számára kritikus helyzetet teremtett. A gyümölcstermesztésben a növények életciklusa már nincs összhangban a beporzó rovarok ritmusával, a növények korábban kezdenek virágozni, csökken a termésátlag, ami hosszú távon a mezőgazdasági termelést is módosíthatja, más és szárazságtűrő fajokat kell termeszteni, kisebb hozammal. Lehet aggodalom az erdőállomány miatt is, a legrosszabb forgatókönyv szerint hazánk jellegzetes kocsánytalan tölgyes és cseres erdeinek kiterjedése a felére is visszaeshet, ami drámai változást idézne elő, mert jelenleg ez a kétféle erdő borítja az ország közel felét.
Talajvíz (https://enfo.hu/node/5702)
Aszály: akkor van, amikor a csapadékhiány miatt a talajvízszínt lecsökken, és öntözni kell a növényeket, vagy kéne, ha van víz a tározókban, és gép az öntözéshez. Az aszály legalább két éves csapás, az első évben a víztározók merülnek ki. A vízvezeték rendszereink is komoly karbantartásra szorulnak, korlátozásokra számíthatunk a szárazságok idején. A probléma már nemcsak a vízmegtartás, hanem hogy legyen mit megtartani.
A Dunántúlon és az D-Alföldön a szárazságok különbözni fognak, a rómaiak valamit tudtak, igaz, akkor az Alföld egy mocsár volt. A Dunántúl kiszáradása tározókkal. ciszternákkal, vízmegtartással termőképes marad sokáig, továbbá érdekesség, hogy a D-Mecsek már ma is mediterrán éghajlatú. A D-Alföld elhomokosodik, ha a Tisza vízállása tartósan alacsony lesz, át lehet menni ladikon, ladikon (2025 szeptemberének végén a mederteltség 3-4%). A homok vándorol is elfújja a szél. Nehéz döntés lesz, hogy csak a homok megkötése legyen a cél, vagy a telepítéses természetvédelem. A mezőgazdaság elköltöztetése várható, ami katasztrófa a lesz a költözőknek. 2025 a hetedik legmelegebb nyár volt az idei a 20. század eleje óta, egyben a nyolcadik legszárazabb is.
Az árterületeket kiszárítottuk, folyószabályozásnak nevezzük
A téli és tavaszi időszakban sokszor előfordul, hogy erősebb mediterrán ciklonok áramlási rendszere a Szahara* északi részéról homokot sodor a mediterrán térségbe. Gyakran megfigyeltek már „sáros esőt”, illetve szintén ehhez köthető a „piros hó” is, melyet akkor észlelnek az Alpokban vagy más környező hegységekben, ha a csapadék jelentős mennyiségű homokot tartalmat, mely enyhén sárgás-pirosas színűre festi a havat. Ha tél végén, tavasz elején ugyanakkor több erős mediterrán ciklon is kialakul, olykor közvetlenül a sivatag felett, ekkor még a Kárpát-medence fölé is többször sodródik jelentős mennyiségű homok. Az 2020-2023-as időszakban 46 szaharai porvihar volt.
Vízhelyzet: Európa felében aszály van, a szárazság miatt egyes helyeken erdőtüzek pusztítanak. Dél-Európa gazdasága nagyban függ az eddig kedvező éghajlati feltételektől, de a kutatók attól tartanak, hogy a sok vizet használó déli mezőgazdasági termelés nem lesz fenntartható. Elengedhetetlen, hogy esővizet, - ciszternákat, -mint a római korban- használjanak ott, ahol ivóvízre nincs szükség, autómosásra, kertlocsolásra, WC-k öblítésére vagy állatfürdetésre.
Más vízhiányos országok már régóta alkalmazzák ezeket a módszereket, már Nagy-Britanniának is követnie kell a régi-új szabályokat. Az új szabályozással 2050-re tervezik lecsökkenteni a személyenkénti 137 liter vízhasználatot napi 110 literre Angliában, a kerti locsolás betiltásával, víztakarékos zuhanyzóval és kettős öblítésű vécével.
Aszály Angliában: az Egyesült Királyság kormánya bejelentette (2025 szeptember 16., The Guardian), hogy országos jelentőségű vízhiány van Angliában, és elképzelhető, hogy a teljes ország kifogy a vízből, ha a száraz idő folytatódik. A 2022-es szárazság idején London veszélyesen közel került ahhoz, hogy kifogyjon a vízből. Miközben a víztározók kiszáradtak, imádkoztak, hogy végre essen az eső. Válságterveket dolgoztak ki: megtiltották volna a vállalkozásoknak a vízhasználatot, még a szállodák úszómedencéit is lecsapolták volna, egyes tavakat inkább hagytak volna kiszáradni, az irodákat nem takarították(?) volna. Az esőhiánynak még egy évig folytatódnia kellett volna, hogy a víz valóban teljesen elfogyjon Angliában.
2025 szeptemberében a folyók és víztározók vízszintje rendkívül alacsony, és már a talajvíz is fogyóban van. Az aszályok általában kétéves események: egy év száraz időjárás azt jelenti, hogy a vízkészletek kimerülnek, és ha a következő száraz évben nem esik átlag feletti mennyiségű csapadék, akkor aszály van. London nagyjából annyira esős, mint Budapest, a két főváros évi csapadékmennyisége szinte azonos, évi 560-600 milliméter körüli érték. De London a száraz területekhez tartozik Anglián belül, az Egyesült Királyság esős területei elsősorban nem Angliában, hanem Skóciában és Walesben találhatóak. Az ország a bőséges mennyiségű víz miatt egyszerűen nem készült fel – sem fejben, sem infrastrukturálisan – arra, hogy a vízzel spóroljon. A britek vízpazarlásában nemcsak a fogyasztóknál van, a szolgáltatói oldalon is rengeteg vész kárba. A vízművek évi ezermilliárd liter vizet veszítenek a lyukas és régi csöveik miatt, a saját becsléseik szerint is azt jelenti, hogy az általuk feldolgozott víz 20 százaléka (!) nem éri el a célját. A vízművek 2050-re ígérték, hogy a szivárgást a felére csökkentik.
Angliában a vízszolgáltatókat 1989-ben privatizálták, és állami pénzből működtetett szolgáltatóktól a vízgazdálkodást a piacon megélni próbáló cégek vették át. A negatív következménye, hogy egy piaci cégnek szem előtt kell tartania, hogy nyereséges legyen, és hogy a részvényeseit kifizesse, különben senki sem fog pénz befektetni a cégbe. A részvényesek miatt a vízműveknek nemhogy fejlesztésekre nincs pénze, de sok esetben még a meglévő infrastruktúra karbantartására sem (https://index.hu/kulfold/2025/08/18/vizhiany-anglia-klimavaltozas/).
A kiszáradó Anglia ilyen lesz (https://index.hu/kulfold/2025/08/18/vizhiany-anglia-klimavaltozas/)
*
(https://24.hu/tudomany/2025/02/03/szaharai-por-homok-sugarzas-radioaktivitas/, https://index.hu/24ora/?cimke=szaharai+por, https://hu.wikipedia.org/wiki/Szahara_(sivatag))
A Milanković-elmélet szerint kilencezer éve a Föld tengelyének dőlése nagyobb volt, mint ma, így a nyári napközeli apszis július végén jött el. I. e. 3400 környékére a monszunhatár körülbelül mai helyére húzódott vissza, a Szahara területének fokozatos elsivatagosodását okozva, amely igen hosszú ideig tartott. A szaharai pumpa elmélet az ezen éghajlati hullámzások miatti flóra-, fauna- és embervándorlásokat írja le.
A Milanković-elmélet szerint kilencezer éve a Föld tengelyének dőlése nagyobb volt, mint ma, így a nyári napközeli apszis július végén jött el. I. e. 3400 környékére a monszunhatár körülbelül mai helyére húzódott vissza, a Szahara területének fokozatos elsivatagosodását okozva, amely igen hosszú ideig tartott. A szaharai pumpa elmélet az ezen éghajlati hullámzások miatti flóra-, fauna- és embervándorlásokat írja le.
A legújabb kutatások alapján a terület mai formáját mintegy 2700 évvel ezelőtt, azaz i. e. 700 körül nyerte el. Hatása a Föld globális éghajlatára: a Szahara a Föld legnagyobb portermelőjeként évente több mint 1 milliárd tonna port juttat a légkörbe.
A szelek négy fő irányban szállítják a port:
-„szaharai légrétegnek” is nevezett kalima szél nyugatnak, az Atlanti-óceánon át a Kanári- és a Zöldfoki-szigetek felett Észak- és Dél-Amerikáig viszi;
- a passzáthoz kapcsolódó harmattán szél a Guineai-öbölbe viszi az ásványi szemcséket;
- északi felé fúvó szelek Európába hordják a port,
- kelet felé fúvókból pedig a Közel-Keleten és a Vörös-tengerbe hullik ki.
- a passzáthoz kapcsolódó harmattán szél a Guineai-öbölbe viszi az ásványi szemcséket;
- északi felé fúvó szelek Európába hordják a port,
- kelet felé fúvókból pedig a Közel-Keleten és a Vörös-tengerbe hullik ki.
I. e. 7000 és i. e. 2000 közt a Középső-Szahara síkságain dús füvű puszták hullámoztak, gazdag állatvilággal, folyókkal, mocsarakkal. Ez az ember számára is ideális környezet volt, a sivatagot mai nevén a pontozott hullámvonalas kultúra népe lakta, amely a macskahal gerinctüskéivel díszített kerámiáiról kapta a nevét. Pattintott kő nyílhegyeket használtak, strucctojás héjából faragtak gyöngyöket, jellegzetes fegyverük a csontból metszett, szakállal ellátott harpuna volt. A hatalmas területen elterjedt kultúra népei falvakat alkottak és vadászó, gyűjtögető kőkori elődeiktől eltérően szinte kizárólag halászatból éltek, halételeiket az i. e. 7. évezred végén megjelent agyagedényekben készítették el. A fazekasság az északabbra fekvő Alsó-Egyiptomban csak az i. e. 4. évezredben terjedt el. A népesség az i. e. 4. évezred elején tért át a pásztorkodó gazdálkodásra, háziasítva az őstulok helyi, rövid szarvú változatát. Juhot, kecskét már az i. e. 5. évezred elejétől tartottak a kürenaikai barlangok üledékeinek tanúsága szerint a Földközi-tenger partvidékén, és feltételezhetően ezekkel nagyjából egyidejűek a Felső-Nílus lelőhelyein talált maradványok. A szaharai marhacsordák létezéséről sziklafestmények is tanúskodnak. Az ábrázolt emberek nem voltak negroid jellegűek, így lehetséges, hogy az életformaváltást a népesség kicserélődése okozta. A Szahara termékeny vidéke i. e. 3500 körül kezdett kiszáradni, de mai formáját csak i. e. 700 körül nyerte el. Ez a szárazság kényszerítette a népeket a Nílus partjára.