A Balaton vízszintje csökken 
 
 
(2025 augusztus)
 

Az elmúlt negyven évben melegedett, a Balaton 2022-ben volt eddig a legmelegebb, több mint 30,2 Celsius fokos volt Siófokon, mert napokon keresztül 30 fok feletti hőmérséklet volt, a rekord idén megdőlhet. Leggyorsabban a Velencei-tó hőmérséklete emelkedett, évtizedenként 0,7 °C-ot, de a Balaton vize is a közelében jár 0,7 °C-koz. A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet tanulmánya kimutatta, (https://www.sonline.hu/helyi-kozelet/2025/07/balaton-vihofok-rekord-magyar-kutatasi-iroda), hogy bár a felszíni vízhőmérséklet melegedése az elmúlt 150 éves időszakban is megfigyelhető, de a komoly változások az 1980-as évek második felében kezdődtek, amikor a melegedés üteme több mint hatszorosára gyorsult. A felmelegedés az elmúlt 30-40 évben elérte az évtizedenkénti 0,46 °C-ot. 1980-as évek: nyáron 23–25 °C közötti maximumok voltak a jellemzőek, a 2000-es évektől: rendszeresen 26–28 °C körül volt a csúcs hőmérséklet nyáron
2010-es évektől: több esetben is megközelítette a 29–30 °C-ot (például 2015, 2017, 2022-ben), 2022-ben viszont először több napon keresztül is 30 °C felett volt a felszíni vízhőmérséklet.
 
 
Kárpát medence vízrajza 1938 vágott
 
Egy 1938-as térképen a Balaton, nem volt alacsony a vízállása régen
 
 
A párolgás miatt fogy a Balaton vize: óriási homokpadok bukkantak elő Siófoknál, olyan látvány fogadja a strandolókat, mintha a tengerparton járnának: a víz visszahúzódott, hatalmas homokpadok bukkantak elő, tengerparti hangulat uralkodik. A Balaton átlagos vízállása Siófoknál 79 centiméter, ami az elmúlt két hétben további 6 centimétert csökkent (2025 aug. 13.). A  strandok előtt látványosan visszahúzódott a tó. A nyaralók a kiszáradt részen állítják fel napozósátraikat, terítik le plédjeiket, a gyerekek pedig homokvárakat építenek. A hattyúk és a kacsák most a strandolók között sétálnak, beilleszkedve a nyári forgatagba (https://www.penzcentrum.hu/hellovidek/20250815/dobbenetesen-fogy-a-balaton-vize-oriasi-homokpadok-bukkantak-elo-siofoknal-1183863). Az Aranypart távolabbi részein is feltűntek a homokpadok. 
 
Május végén még 108 centiméter volt a siófoki vízmérce állása, de már akkor is 12 centiméter hiányzott az optimális nyári szinthez, a vízszint 120 cm-ben maximált. Június végére 99 centiméterre csökkent a vízállás, elérte a tavaly augusztusi mélypontot. A július végi gyenge esőzések sem tudtak érdemben javítani a helyzeten: a 30 fok feletti napokon a párolgás miatt napi 1 centiméter is eltűnhet a tóból. A szakértők szerint a következő hónapokban a száraz időjárás, a tartós meleg és a fokozódó párolgás miatt a vízszint 70 centiméter alá is süllyedhet, ami a hajózásban nehézségeket okoz, a vitorlások könnyen fennakadhatnak a homokpadokon. Ugyanakkor a kutatók szerint a váltakozó vízszint jótékony hatással lehet a nádasokra. A van elegendő eső tavasszal, akkor lehet a 120 cm-t maximumot tartani, és a felesleget a Sió-csatornán engedik le. De 2025-ben négy nagy hajót hoztak fel a leengedő csatornán, ami csökkentette a vízszintet. Az erős párolgás miatt a jövőben a Sió-csatorna vizével előrelátóan fog gazdálkodni a BAHART.  
 
Hogyan hat a vízre ez a folyamatos felmelegedés? Az elmúlt években történő klímaváltozás nemcsak a vizek hőmérsékletének emelkedését hozta magával, hanem növelte az oxigénhiányos időszakokat és nő az algavirágzás kockázata, megjelentek a melegkedvelő, invazív növényfajok is. Az oxigénhiányos állapot befolyásolják a tavak tápanyagkörforgását, és szélsőséges esetekben nagyobb élőlénypusztuláshoz is vezethetnek.
Ahogy a tó vize melegszik, úgy nő a párolgás mértéke is, ami nyáron jelentős, amikor a csapadék mennyisége nem tudja pótolni a vízveszteséget. Az alacsonyabb vízszint kedvez a nádasok terjedésének a felszabaduló területeken. Az elmúlt napokban alig volt felhő az égen, és a levegő páratartalma is igen alacsony volt – az ország nagy részén mindössze 15–30 százalékot mértek pénteken. A Balaton környékén viszont magasabb, 50 százalék feletti értékeket, amit a tó intenzív párolgása idézett elő. A vízállás csökkenéséhez nemcsak a hőség, hanem a szél is hozzájárul: a vízfelszín fölötti vízgőzt a légmozgás elsodorta, ezzel fokozza a párolgást. A nagyon erős szél is ki tudja tartósan fújni a vizet tartósan a partra, a Balaton DNy-i végén gyakori probláéma. 
A közel 40 fokos hőség a talajt is kiszárítja.
 
 
Talajhómérsékl
 
 
msEb20250814 0000
 
 
A Balaton vízszintje régen
 
1280px Cholnoky Jenő A Balaton valószínű kiterjedése a római uralom végétől a honfoglalásig
 
Cholnoky Jenő: A Balaton valószínű kiterjedése a római uralom végétől a honfoglalásig
 
A Balaton vízszintjének 3–4. század fordulóján bekövetkező csökkenése nem korrelál klimatikus változással, ezért emberi beavatkozás hatásának tulajdonítható a római korban. A vízszint 13–15. századi emelkedése időben egybeesik egy lehűlési és csapadékosabbra forduló időszakkal, de bizonyos emberi behatás is feltételezhető az általános éghajlati folyamatok hatásának felerősítésében. A Balatonból kifolyó
Sár/Sió malmainak esetleges visszaduzzasztó hatása további kutatásokat igényel. (Bendefy László (1968): A Balaton vízszintjének változásai a neolitikumtól napjai, https://mek.oszk.hu/06000/06095/06095.pdf). 
 
 
 
Sió sluice gate
 
A Sió-csatorna ma, római kori 
 
A Balaton vízszintjének szabályzása több lépcsőben valósult meg. A tó mai vízgyűjtő területe 5174 km², fő táplálója a Zala folyó, de számos kisebb patak is folyik bele. Vízszintje nyaranta a párolgás miatt csökken, ősszel és télen a csapadék miatt pedig emelkedik. Elvezető vízfolyása is van, a Sió csatorna, amely délkeleti irányban haladva a Kapossal és Sárvízzel egyesülten, Szekszárdtól északra a Gemenci erdőnél torkollik Dunába és vezeti el a Balaton felesleges vizét. A Sió csatorna kiépítését a tótól néhány km-re délkeletre lévő Kapos folyóhoz már a rómaiak elkezdték, célja a vízgyűjtő területén összegyűlt felszíni vizek levezetése volt. Galérius császár uralkodása idejéből vannak adatok, amik arról számolnak be, hogy a Pelso tavat 293-ban lecsapolták és a vizet a Dunába vezették. A 19. század elején ásták újra a tó vízszintjét szabályozó csatornát (https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Balaton_v%C3%ADzszintj%C3%A9nek_szab%C3%A1lyz%C3%A1sa), majd 1848-ban gróf Széchenyi István javaslata alapján, hogy a Balatont a Dunával összekötő Sió csatorna, szállításra, hajózásra alkalmassá váljon. A Balaton mai vízszintjét alapvetően a déli parton 1861 óta haladó Déli Vasút építésekor végrehajtott jelentős vízszintcsökkentés határozta meg. 1891-ben kialakították a zsilip rendszert és ezáltal a Sió már nemcsak a Balaton vízszintszabályozó csatornája volt, hanem a Balaton és Duna közötti vízi közlekedést is lehetővé tette.
A siófoki zsilip megépülésével állandósult a vita: mikor és mennyi vizet kell ereszteni, és vajon a zsilip (és ezzel összefüggésben a Sió) méretei megfelelőek-e az igényeknek. A mezőgazdasági és közlekedési érdekek mellett hamarosan megjelentek a turizmus igényei is. 1893-ban Cholnoky Jenő a Vízépítési Igazgatóság Vízrajzi Osztályának pontos mérései alapján a tó közepes mélységét három méternek számította ki. Lóczy Lajos geológus, „a Balaton tudósa”, az 1910-es években így írt a A Balaton földrajzi és társadalmi állapotainak leírása című művében a zsilipkezelés korabeli rendellenességeiről és anomáliáiról: „Az 1866. évi nagy apadás idején sivatagszerű jelenségek mutatkoztak a délipart homokterületein; a berkek kiszáradtak, futóhomok sivított végig rajtuk. A közönség a szabályozást vádolta és szállómondása lett: „lopják a Balatont". Ennek ellenében 1879-ben annyira megáradt a tó, a zsilipkezeléshez fűzött reményeket meghiúsítva, hogy a víz 1*93 m-es magasságával elöntötte a partokat. Siófokon, Balatonfüreden víz alatt állott a parti móló és a sétatér. „Kiöntenek bennünket, mint az ürgét*, „puskaport a zsilipnek, így szólt a haragos közvélemény. Nemcsak a hosszabb időközi nagy ingadozások, hanem ugyanazon évnek vízállása a Balaton két végén ellentétes kívánságokat támasztottak a tó vizének szabályozására nézve.”
A Balatonhoz közvetlenül kapcsolódik, a Balaton nyugati végénél az úgynevezett Kis-Balaton. A 19. századig a Kis-Balaton egy egységet képezett a Balatonnal, a mai tó nyúlványa volt, sőt a Zala folyó is eredetileg a Kis-Balatonba ömlött. 
 
 
Zala estuary
 
 
 
A Kis-Balaton vízfelülete komoly szerepet játszott abban, hogy a Zala lerakja hordalékát és szerves anyag tartalmát, mielőtt a Balatonba ömlik. A 19. században jelentős változások következtek be a térségben, amelyek a Kis-Balatonon komoly vízszabályozási munkákat végeztek a Balaton déli partján futó vasútvonal kiépítése kapcsán, aztán a 20. századtól a környék gazdálkodói is igyekeztek elhódítani a mocsárvilágtól lecsapolásokkal és mesterséges csatornák kialakításával a művelésre alkalmas területeket. A mezőgazdasági termelés növekedése miatt fokozódott a területen a kémiai és biológiai szennyezés, és a folyamatok következtében a Kis-Balaton fokozatosan elvesztette „szűrő” funkcióját, aminek a Balaton fokozott és gyors vízminőség romlása lett az eredménye. A folyamat visszafordítására csak a 20. század második felében került sor. Az 1970-es években született meg egy rendezési terv, ami a „Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer” kiépítésére a Kis-Balaton újbóli mesterséges elárasztását, a mocsárvilág rehabilitációját foglalta magában. A munka két ütemben valósult meg: az első ütem a Hídvégi tó kialakítása 1985-re, a második ütem, a Fenéki tó elárasztása lényegében a 2000-es év közepére készült el. A területen komoly védőgát és átemelő-rendszer is megvalósult. A várakozásoknak megfelelően a mocsárvilág gyorsan regenerálódott. A terület jelentős része pillanatnyilag fokozottan védett élőhely, ahol korlátozott az emberi tevékenység, még a mozgás is. A Balaton sekélyvizű tónak számít. A somogyi parton jó pár száz méteres az 1-2 méteres vízszint, ezután gyorsan mélyül a tó, de az 5-6 méteres mélységet sehol nem haladja meg.
A Balaton stabil vízszintjét az utoljára 1976-ban felújított siófoki zsiliprendszer révén mesterségesen szabályozzák az Adria felett számított 104,5 méter középvízállásra. 2017-ben a legmagasabb átlagvízszint február 8-án 125 cm volt, az éves minimumot a tó szeptember 7-én érte el 86 centiméterrel. 2016-ban a Balaton nyári üzemi vízszintjét 10 centiméterrel kísérleti jelleggel megemelték, 2018-ban pedig a szabályozási vízszint-maximumát 110-ről 120 centiméterre emelték. A lépés a 107,5 km hosszú szakaszon szabályozott és 100 cm-es állandó vízszintre kiépített partvédőmű rendszer rekonstrukcióján túl számos egyéb vízügyi beavatkozás elvégzését indokolta. A vízszint ingadozásának elkerülése érdekében a szakemberek a tómederben történő víztározás növelésére törekednek kotrással.
2020-ben kezdődött el a siófoki vízleeresztő műtárgy és a hajózsilip felújítása mellett a Balatonkilitinél tervezett új mederduzzasztó zsilip építése. A két projekt célkitűzése a Sió-csatorna rekonstrukciója, továbbá hosszú távon a Balaton vízgazdálkodásának hozzáigazítása a klímaváltozás hatására drasztikusan megváltozott időjárási körülményekhez. 2023 júniusára elkészült a kiliti zsilip. Az új műtárgyat a Balatoni Hajózási Zrt. (BAHART) félkész hajóinak felengedésével üzemelték be. 2024 áprilisában pedig átadták a siófoki kikötői zsilipet. (Wikipedia)