A mikrohullámú sütő és a 3i/ATLAS nevű karácsonyi üstökös
(2025 december)
2025 decenber 19. -én érte el földközelségét a 3i/ATLAS néven ismert üstökös, 130 000 mérföld/óra (kb. 209 000 km/h) sebességgel száguldott el mellettünk, 170 millió mérföldes távolságban, nagyjából kétszer olyan messze volt mint a Nap. A csillagászok körében szinte teljes az egyetértés abban, hogy az objektum egy naprendszerünkön kívülről érkező üstökös, színe zöldeskék árnyalatú. A csillagászok szerint a 3I/ATLAS szokatlanul viselkedik, és a „hagyományos” üstökösökétől eltérő tulajdonságokat mutat. Az objektum természetes eredetű, az intersztelláris térből érkezett kométa, üstökös, amely , képes volt újabb és igencsak furcsa jelenségeket produkálni. Jellegzetes az elmosódó fényudvar, valamint a napszél által kifésült csóva. A képeken finom aszimmetriák, sugárkitörések (jetek) is kirajzolódhatnak, amelyek az aktív foltok helyét és a forgástengely beállását sejtetik. A színinformáció – például a kékeszöld tónusok – a molekuláris gázokra (mint a CO2) utalhat, míg a melegebb árnyalatok a porfrakció erősödését jelzik. A felszíni viselkedés nem csak látvány, a csóva textúrája és a fényességprofilja a szemcsék méreteloszlásáról és a gázkibocsátás sebességéről is árulkodik.
A The Astrophysical Journal Letters folyóiratban megjelent tanulmány szerint a 3I/ATLAS nevű csillagközi üstökös másodpercenként mintegy 40 kilogramm vizet lövell ki magából. A NASA Neil Gehrels Swift űrteleszkópja ultraibolya fényben észlelte a víz melléktermékét, a hidroxil (OH) gyököt. A 3I/ATLAS különleges helyet foglal el a megfigyelt égitestek között. A tudósok megállapították, hogy a 3I/ATLAS egy másik csillagrendszerből érkezett. A körülötte lévő gáz- és porfelhő, az úgynevezett kóma nagyjából 24 kilométer átmérőjű. Számítógépes modellek alapján az objektum kora meghaladhatja a 7,5 milliárd évet, vagyis 3 milliárd évvel idősebb lehet a Napnál. Lehetséges, hogy a 3I/ATLAS a valaha megfigyelt legidősebb üstökösök egyike. A szakértők folyamatosan nyomon követik a 3I/ATLAS mozgását, és eddig nem tapasztaltak semmi olyat, ami egyértelműen idegen űreszközre utalna. Van kómája és csóvája, a gázai olyanok, mint egy üstökösnek, és úgy fényesedik, ahogy az egy felmelegedő, jégből felépülő objektumtól várható, tehát üstökös, az útja során rárakódott anyagokkal. (https://index.hu/techtud/2025/12/20/tudosok-objektum-csillagaszat-idegen-csatahajo-fold-legkozelebbi-pont-cafolat-harvard-egyetem/) A harmadik olyan objektum, amely bizonyítottan más csillagrendszerből érkezett. Elődei a 2017-ben észlelt 1I/ʻOumuamua és a 2019-ben detektált 2I/Boriszov.
At üstökös egy 2025. decemberi esemény, a Schumann-rezonanciával való kapcsolata: az üstökös földközelsége idején szokatlan energetüstét észleltek. A "25 Hz-es anomália": 2025. december 19-én, mindössze 3 órával és 20 perccel azelőtt történt, hogy a 3I/ATLAS elérte legközelebbi pontját a Földhöz, ekkor a globális megfigyelőállomások egy ritka, éles 25 Hz-es tüskét rögzítettek a Schumann-rezonanciákban. A Harvard kutatói és amatőr csillagászok felvetették, hogy az objektum és a Föld elektromágneses tere között kölcsönhatás léphetett fel. Az üstökös magjának átmérője becslések szerint 440 méter és 5,6 kilométer között van. Rendkívül gazdag szén-dioxidban, és a becslések szerint 7 milliárd éves is lehet, ami jóval idősebb a Naprendszernél. Hiperbolikus pályán mozog, jelenleg kifelé tart a Naprendszerből. 2025. december 19-én volt legközelebb a Földhöz (kb. 270 millió km-re), és nem jelentett semmilyen ütközési veszélyt. A decemberi Schumann-anomália továbbra is a kutatások és a tudományos vizsgálatok tárgyát képezi. További adatokért érdemes követni az ESA NEO Toolkit vagy a NASA Solar System oldalait.
A Schumann-rezonancia nagy, földi méretben olyan, mint kicsiben egy mikrohullámú sütő. A "mikró" az a konyhai eszköz, amely mikrohullámú sugárzással melegíti fel az ételt, a benne lévő vízmolekulák rezgetésével súrlódási hőt termel, az étel belülről melegszik fel, és a feltalálása egy véletlen felfedezés nyomán történt. Percy Spencer fedezte fel véletlenül 1946-ban, egy radaralkatrész fejlesztése közben, amikor észrevette, hogy a mikrohullám megolvasztott egy csokoládét a zsebében. Működése: egy nagyfrekvenciás mikrohullámú generátort, egy magnetront csatlakoztatnak a sütőkamrához, a magnetron a kamra mérete által meghatározott frekvenciájú elektromágneses állóhullámokat generál.
A Schumann-rezonanciák (1952) a Föld elektromágneses mező spektrumának kis frekvenciájú állóhullámai, sajátrezgései, ahol az üreg méretét a Föld felszíne és az ionoszféra határozza meg, és a villámkisülések keltik, gerjesztik az 7,83 Hz-es, - elméletileg, és ennek egész számú többszöröseivel rezgő- állóhullámokat. A Schumann-rezonanciák alap hullámhossza megegyezik a Föld kerületével. A legalacsonyabb frekvenciájú módus -hullámalak- rendelkezik a legnagyobb intenzitással. Az összes módus frekvenciája kissé változhat a nap által az ionoszférában kiváltott perturbációk miatt (amelyek összenyomják a zárt üreg felső falát, az ionoszférát). A magasabb rezonancia módusok körülbelül 6,5 Hz-es intervallumokban helyezkednek el, ami a légkör gömbgeometriájának tulajdonítható jellemző. A csúcsok körülbelül 20%-os spektrális szélességet mutatnak -azaz nem pont egész számú többszörösök- a földfelszín csillapítása miatt. Az üreget természetes módon gerjesztik a villámok elektromos kisülései. A Schumann-rezonanciák megfigyeléseit a globális villámlások intenzitása (a "globális villám" kifejezés a Föld teljes villámtevékenységére, azaz a légkörben zajló összes villámlásra utal, amelynek megfigyelésére valós idejű térképek léteznek, pl. a Blitzortung.org) és a jelenség intenzitása összefügg a klímával. A villámlások és a Föld éghajlata közötti kapcsolat miatt felmerült, hogy felhasználhatják a felső troposzféra vízgőz-változásainak monitorozására. A Schumann-rezonanciák iránti érdeklődés 1993-ban újult meg, amikor kimutatták a rezonanciafrekvencia és a trópusi levegő hőmérséklete közötti összefüggést, ami arra utal, hogy a rezonancia felhasználható a globális felmelegedés monitorozására. A geofizikai felmérésekben a Schumann-rezonanciákat a tengeri szénhidrogén-lelőhelyek felkutatására is használják. A rezonancia bármely más bolygón is előfordul, ahol villámlás és ionoszféra található, de a jellemző frekvenciák a bolygó méretétől, a mágneses tér erősségétől és az ionoszférától is függenek. A tizenegy éves napciklus is kimutatható a rezonanciákban.