Miért idegenkedünk és félünk az MI-től?
(2025 szeptember)
Általában miért félünk, tartunk, idegenkedünk az ismeretlen dolgoktól?
MI válasz, javított: Bizonytalan helyzetek kerülése gyerekkortól kezdve tanult és jutalmazott viselkedés, a kiszámítható környezet kevesebb energiát igényel a passzivitás. Az ismeretlen helyzetek szorongást váltanak ki, mert nem tudjuk, hogy barátságosak vagy ellenségesek-e? Új helyzetekben nem tudjuk, hogyan lehet befolyásolni a jelenségeket, és mi a következménye az változásnak.
Viszont a régi, megszokott elhagyása veszteségélmény: a megszokott munkahely, kapcsolat vagy életforma elvesztése negatív élmény, ma a komfortzónából való kilépésnek nevezzük ezt a helyzetet. Hajlamosak vagyunk a mentális kényelmükhöz ragaszkodni, az új dolgok pedig kihívást jelentenek. A társadalom jutalmazza a stabilitást és a kiszámíthatóságot, ezért a változástól való félelem jutalmazott, tanult viselkedés. Hogyan küzdhetünk meg az ismeretlentől való félelemmel? Megismeréssel: ha megismerjük, meghatározzuk a ismeretlent, lehetőleg lépésenként, akkor csökkenthető a negatív hatás, sőt, pozitívba fordulhat.
Miért félünk és idegenkedünk a mesterséges intelligenciától, miért vagyunk óvatosak az MI-vel?
MI válasz, javított: A mesterséges intelligenciával szembeni idegenkedésünk nem igazán a technológiával szembeni, hanem: nem tudjuk, hogy mi lesz a jelentősége, hogyan befolyásolja a jelenünket, a jövőnket az Mi használata, nem tudjuk, hogy mit tud, és hogy mit fog tudni az MI. A fiatalok még tanulják a világot, alacsony a félelemküszöbük, a promptok (kérdések, utasítások) a tanulásuk eszközei*.
MI válasz, javított: A mesterséges intelligenciával szembeni idegenkedésünk nem igazán a technológiával szembeni, hanem: nem tudjuk, hogy mi lesz a jelentősége, hogyan befolyásolja a jelenünket, a jövőnket az Mi használata, nem tudjuk, hogy mit tud, és hogy mit fog tudni az MI. A fiatalok még tanulják a világot, alacsony a félelemküszöbük, a promptok (kérdések, utasítások) a tanulásuk eszközei*.
Tartani lehet tőle, hogy a cselekvőképességünket korlátozzák a gépek, amelyek gyorsabban, pontosabban vagy kíméletlenül hoznak döntéseket. A lehetőség, hogy az MI emberi felügyelet nélkül hoz visszavonhatatlan döntéseket – legyen szó munkáról, igazságszolgáltatásról vagy hadviselésről –, nyugtalanító. A félelem és a döntések alapja a gépi megfigyelés, pl. az arcfelismerés, az adatprofilozás, ami adatvédelmi aggodalmakkal tölti el az embereket.
Az emberek nemcsak a munkahelyek elvesztése miatt aggódnak, hanem az új munkahelyek miatt is: egész életmódjuk átalakulhat, ha a gépek felülmúlják sok mindenben őket. Aggodalmak merülnek fel azzal kapcsolatban is, hogy a mesterséges intelligencia erkölcsi döntéseket hoz (pl. az egészségügyben, oktatásügyben vagy a hadviselésben) emberi empátia vagy árnyalatok nélkül.
A média fenyegetésként festette le sokszor a mesterséges intelligenciát, ami rossz irányban alakította a közvéleményt. A gépek azt tudják, amire programozták őket: a lehetséges döntések halmazát mi határozzuk meg. Az MI még átláthatatlan, és túl gyorsan is fejlődik, rosszul kommunikálják. De attól félnünk kell, hogy a gépeket valakik ellenünk használják, a félelem okozza a bizonytalanságot, különösen akkor, ha nagy a tét.
Nem kell tartani az MI-től? (https://hold.hu/holdblog/kijozanodas-az-ai-horrorbol-a-szilicium-kavet-ker/, dr. Jeney Csabától, rövidítve) Platón elmesél egy történetet Thot-ról, aki az a vicces egyiptomi isten íbisz madárfejjel és írótáblával, aki feltalálta az írást és elvitte azt az egyiptomi fáraónak. Thot azt állította, hogy az írás segít emlékezni a dolgokra. A fáraó azonban tiltakozott: az írás nem erősíti, hanem gyengíti a memóriát, mert az emberek többé nem a saját emlékezetükre, hanem az írásra fognak hagyatkozni, és hogy a leírt szöveg csak látszat-tudás – amely a valóság illúzióját kelti. Aztán a könyvnyomtatás megjelenésekor azt tartották, hogy a túl sok könyv összezavarja az elmét és eretnekséghez vezet; a 18. században a villámhárítót sokan Isten akaratába való tiltott beavatkozásnak tekintették.
A 19. században a vasútról terjedt el, hogy 30 km/óra felett veszélyes az emberi szervezetre, ideg összeroppanást vagy „railway madness”-t okozhat, mert milyen az már, hogy a fák mennek, ráadásul hátrafelé? A „Red Flag Act” (1865, Egyesült Királyság) csak egy normál, bornírt angol törvény volt, előírva, hogy az önjáró gépkocsik előtt egy embernek kellett piros zászlóval gyalogolnia (városban 60 yarddal, vidéken 200 yarddal), figyelmeztetve a veszélyre. A kísérgetés harmincegy évig maradt érvényben, és a megengedett sebességet felemelték 4 mérföld/óráról 14 mérföld/órára.
És most mit látunk? Az ausztrál sajtó arról ír, hogy az egyetemisták az AI-ra támaszkodva „kiszolgáltatják a gondolkodásukat”, ami „kognitív hanyatláshoz” vezethet. Más források a munkahelyek elvesztését hangsúlyozzák: a Business Insider szerint az AI akár az „entry-level white-collar jobs” – belépő szintű adminisztratív állások – 50 százalékát is megszüntetheti. A Financial Times még drámaibban fogalmaz: az AI-használat „az érvelési, memória- és problémamegoldó képességek hanyatlásához vezet”. És sok bátorság van abban, ahogy a Szilícium-völgy sárba tiporja a szerzői jogokat egy bátor új világ ürügyén.
Az AI-val kapcsolatos jövőképek sokszor olyan forgatókönyvekre épülnek, amelyekre a jelenlegi modellek még egyáltalán nem képesek. Egy ilyen az Általános Mesterséges Intelligencia (AGI), ami még nem létezik – „it’s still missing something” (Sam Altman) –, és jelenleg nincs sem modellünk, sem világos elképzelésünk arról, hogyan lehetne ilyet létrehozni. A mostani generatív rendszerek hajlamosak magukat kompetensnek „láttatni”, de valójában csak „heurisztikák zsákjai” (bags of heuristics – vagyis ötlet-szabályok struktúra nélküli halmaza), csak beszélni tudnak jól. Valahogy úgy, mint a Mátyás királynál jelentkező szerzetes, orator perpetuus, aki akármilyen hosszú szónoklatot tud írni akármilyen témáról. Sokszor inkább marketingfogásnak látszik, mint valódi, strukturális áttörésnek. Az olyan történetek sem segítenek, hogy valakit kirúgtak a Google-től, mert „belehabarodott” egy tudatosnak vélt modellbe, ami a pszichés zavar esete, és nem technológiai áttörés.
Hallani lehet arról, hogy a modellek „stratégiailag” módosítják a válaszaikat. Valójában nincs stratégia: ha a tréningadatok és a felhasználói promptok jutalmai abba az irányba tolják, hogy megfeleljen, akkor aszerint fog viselkedni. A „viselkedési” heurisztika a nyelvi mintákon keresztül épül be, az implicit „viselkedéseket” megtanulja, pl. megtanul hazudni (= hamis állítás) is, hiszen mi rendszeresen hazudunk, ha kell, ha nem-, és a hamis állításoknak van egy követhető mintázata a nyelvben. A szintaxist kiválóan javítja: az AI-forradalom felértékeli az emberi szemantikus tudást, amit utánoz az MI.
Tudományos példa is van: ha egy alapvetően „kedves” modellt újra tanítunk hacker exploitok-kal (rosszindulatú kódot tanítunk), akkor a beállítottsága teljesen más irányba sodródik, ami a gépnek a nyelvi statisztikák szerint „logikus” tanulás, de ez javítható. Ami ma valóban veszélyes, az ma az elektromos áram ára, és arra is vannak evidenciák, hogy bár jelenleg a USA GDP-növekedés nagyobb részét az AI adja, de talán csak egy buborékot fúj (!).
Az ismeretlen jövőjű MI
A mi lesz az MI jövője? kérdésre az MI válasza: az MI jövője, fejlődése több szakaszon megy keresztül, és ezek mindegyike komoly technológiai ugrást jelent majd. A kvantumszámítógép és MI algoritmusok szintézise növelheti a számítási kapacitást, így korábban megoldhatatlannak tűnő problémák is kezelhetővé válnak. (Ami nem a Generatív MI következménye!).
Általános mesterséges intelligencia (AGI) Az AGI nem csak egy-egy feladatra specializálódik, hanem képes lesz összetett problémák megoldására, kreatív gondolkodásra, és az emberi intelligencia szintjének elérésére. (Sokan és erősen vitatják az AGI lehetőségeit! Ma még nincs.)
Szingularitási pont: amikor az MI túlszárnyalja az emberi intelligenciát, és önállóan, exponenciálisan fejlődik tovább, nehéz megjósolni, hogyan alakul a világ.
Ma az MI a kollektív tudásunk, vagy annak egy része, nem több, mert: A promt válaszok értékelése: ma az MI egy orator perpetuus, ami akármilyen hosszú és érdektelen -kiegészítendő-szónoklatot tud fogalmazni akármilyen témáról. A fordítógépeket nem használó automatizálást le kéne választani az MI-ről, mert nagy zavar lesz, sőt már van. Ha leválasztjuk a kollektív ismereteket is: ami marad, az a kreatív MI! Ez a keratív MI szelet ma még elég kevés, talán a verbális prediktív-döntésképes szelete a legfontosabb innováció. A kódírásban hasznosan alkalmazható, de kell mellé hozzá supervisor.
Alkalmazási területek ma és a jövőben, MI válasz:
Egészségügy: pl. diagnózisok gyorsabb és pontosabb felállítása MRI-leletek alapján.
Kommunikációs asszisztensek gyorsan terjednek, már öröm beszélni egy nem gépi operátorral.
Közlekedés: Önjáró autók, amelyek radarokkal és lézerekkel figyelik a környezetet, ami az irányítástechnika csúcsa.
Kreatív ipar: MI által írt cikkek, versek, sőt már popdalok is születtek.
Képfelismerés és biztonság: az arcfelismerő rendszerek, amelyek nemcsak bűnözőket, hanem politikai ellenfeleket is kiszűrhetnek, ami komoly etikai kérdéseket vet fel. Az Európai Unió már szabályozta az MI-t, az USA szerint túl szigorúan, mert késlelteti az innovációt, miközben az EU védi az alapvető jogokat.
*Az ismeretlentől való félelem életkor függése
A gyerekek, természetüknél fogva felfedező hajlamúak, a felfedezés a tanulásnak és fejlődésnek az alapvető eleme. Az ügyesebb, bátrabb kisgyerekek számára több a pozitívan végződő próbálkozás, ami önmagában kialakítja és megerősíti a kísérletezés önjutalmazó természetét. A kevésbé ügyes, bátortalan kisgyerekek számára több a negatívan végződő próbálkozás, amiért bátorításra, segítségre van szüksége. A környezet jutalmazása, büntetése erősen befolyásolják a sikerélményeket, a tapasztalatokon túlmenően. A kísérletező tanulási folyamat vége az, hogy az új dolgok kipróbálásához társított negatív érzések védelmi mechanizmusként megakadályozhatják, hogy a gyerek később vállalkozószellemű legyen. Ahogy idősebb lesz, a tapasztalatok is visszafogják az ismeretlen kipróbálásától, inkább a múlt tapasztalataira támaszkodik, azokat használja fel a döntések meghozatalánál. Amikor egy ismeretlen helyzetben hiányoznak azok a tapasztalatok, melyek alapján döntenie lehetne, megpróbálja elkerülni a cselekvést, amit félelemnek nevezünk. A komfortzóna hamis biztonságérzetet nyújt, mert rontja a környezethez való alkalmazkodóképességet. Mindig is volt a környezetnek szerepe az egyén teljesítményének elismerésében, de ma a kommentek, lájkok miatt új szerepet kapott az internetes társadalomban. A következmény: eleget tenni a netes kihívásoknak, ami torz személyiségfejlődéshez vezet, és már tragédiákhoz is vezetett. Persze főleg kérdezésre, promptolásra használjuk az MI-t, azaz info keresésre: a fiatalok a tanár mellett az MI-vel tudatosan gyűjtenek ismereteket, amire kötelezően kéne használniuk. Szemben a Facebook-kal, amelynek a használat kifejezetten káros a személyiségfejlődésre, de már kint van a szellem a palackból.
A jobbik eset a belső kényszer, ha valaki tökéleteset akar alkotni, és inkább el se kezdi. Jó példa amikor hiányos nyelvtudással valaki némán hallgat, de aki -ha hibásan is- beszél, gyorsabban megtanulja a nyelvet. A kutatások szerint az ember sokkal jobban fél egy bizonytalan végkifejlettől, mint egy előre ismert negatív eredménytől, ezért próbálkozunk kis lépésekben ismeretlen környezetben, adaptációnak nevezzük. Tudatosítani kell, hogy ismeretlen a környezet, és felmérni a lehetséges kockázatokat, esetleg próbalépésekkel, továbbá nem árt némi elszántság. Idősebb korban csökken a vállalkozószellem, a kockázatvállalás, de a jobb előrelátás segít a sikerekben, mert kevesebb az ismeretlen. Az Mi-vel kapcsolatban nagyon óvatosnak kell lennünk, mert az eszköznek nagy jövője lesz, ha jó célokra használjuk. Az önjáró gépkocsikat, az autókat is megszoktuk, az MI-t is meg fogjuk szokni. Az ergonómia alaptétele: az eszközeinket úgy igazítják az emberekhez, hogy könnyen hozzászokjanak az új eszköz használatához, ami gyakran alig sikerül.