HAJÓK TÖRTÉNETE: A SUMEREK NÁDHAJÓKAT ÉPÍTETTEK I.E 2350 ELŐTT,  

AZAZ NEM ÉPÍTETTEK TENGERI FAHAJÓKAT

(2019 április)

 

 

 

 

 

 

 

 ABSTRACT

A sumerek nem építettek tengeri fahajókat, nem volt megfelelő fájuk. A sumer enklávék lehetséges közvetítő szerepét is vizsgáltuk -az Uruk korszakban-, a libanoni enklávék és Egyiptom között a 0. dinasztia idején. A sumerek rendelkeztek a fahajók építéséhez szükséges ismeretekkel, és szállítottak is az Eufráteszen libanoni cédrusfát, amiket épület gerendának használtak. 

Egyiptomban "varrott" (vékony kötelekkel összeerősített és nem szabályos palánkokból) készítettek fakoporsókat, csapokkal. A temetési bárkák, a Napbárkák építésénél használták fel a koporsó készítési tudásukat. A fáraók i.e. 2600-s évektől a Níluson való közlekedésre, ceremoniális felvonulásokon használták a ma temetési bárkáknak nevezett fahajókat, a masztabák mellé eltemették e hajókat, i.e. 2680-ból származnak az első fahajó leletek. Az első sír (https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui) Haszehemui-é és Abüdoszban található, amely mellett még szabálytalan, de csiszolt, illesztett palánkokból épített eltemetett utazó bárkák gödreit megtalálták,12 darabot, ezek még a piramis építések előtt készültek. Sarló alakú fenékpalánkos hajók voltak. Csak a piramis építések korában, az i.e. 2600-s évektől alakult ki az a halotti kultusz, amit ma általánosnak vélünk, ekkortól a libanoni Bübloszból hozott cédrusfa Napbárkákat építettek. Khufu (Kheopsz) bárkája cédrus palánkokból épült Napbárka, rekonstruálták, megtekinthetőKairóban. A Folyamközi kultúrákban semmi nyoma a fahajók építésének a tekintett korszakban. / HISTORY OF SHIPS: THE SUMERIANS BUILT REED BOATS BEFORE 2350 BC,  I.E. THEY DID NOT BUILD WOODEN SHIPS OF SEA:  The Sumerians didn't build wooden ships at sea, they didn't have the right wood. The possible mediating role of the Sumerian enclaves in the Uruk period, between the Lebanese enclaves and Egypt during the 0th Dynasty, was also investigated. The Sumerians possessed the skills to build wooden ships and transported Lebanese cedar wood across the Euphrates, which they used as building timbers. In Egypt, they made wooden coffins with pegs from 'sewn' (thin ropes fastened together and not regular) slabs. They used their coffin-making skills to build funerary barges, the Sun Barks. From 2600 BC, the Pharaohs used wooden ships, now called funerary barges, to navigate the Nile and for ceremonial processions, and buried them alongside the mastaba, the first wooden ships dating from 2680 BC. The first tomb (https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui) is that of Hashemui and is located in Abydos, next to which the pits of buried travelling barges built of irregular but polished, fitted slabs were found,12 of them dating from before the pyramid was built. They were crescent-shaped bottom-sheet vessels. It was not until the age of pyramid construction, from 2600 BC, that the death cult we now believe to be common developed, from which time cedar-wood sunbarks brought from Bublos in Lebanon were built. The Ark of Khufu (Khufu) is a Sunbarque built of cedar slabs, reconstructed, on display in Cairo. There is no trace of the construction of wooden barges in the Mesolithic cultures of the period under consideration.

 

BEVEZETÉS

A cím szerinti állítás belátásához meg kell vizsgálni az egyiptomi és sumer kultúrák kapcsolatát i.e. 2350 előtt, különös tekintettel a hajóépítésre. (I.e. 2350 után az akkádok átszervezik a réz és más áruk tengeri vagy gyalogos szállítását Dilmunból és Maganból, elpusztítják Ny-n a bronzkészítésről nevezetes Eblát, a Folyamközben hajók építési módjának változásáról nincs információ.) Azt láttuk be, hogy a szükséges ismeretek birtokában, de megfelelő fa hiányában nem építettek fahajókat, nincs nyoma a fahajó építésnek a tekintett korban Mezopotámiában. A sumerek a tengeren evezős nádhajókkal jöhettek Libanonból Butóba (Ny-Nílus-Delta), de ez nem bizonyított. Butóban volt egy enklávéjük i.e. 3400 körül, ami bizonyított (2).

A sumerek az Eufráteszen sok cédrus törzset úsztattak és a folyó mentén vezetett a karaván út is, épületgerendáknak használták a cédrus gerendákat. Az É-n jól termő nyárfákat is kellett használniuk, -a cédrusfa már akkor is kevés volt-,  ezeket is leúsztatták az Eufráteszen. A Perzsa-öböl lévő Dilmunból és Meganból  szállítottak réz öntvényeket, az alábbi kép szerinti dilmuni nádhajókkal. A nádhajókkal történő, "A" alakú árbocos vitorlázás ismert problémája tengeren az oldalra sodródás, csak a hátszél irányának megfelelően haladhattak, vagy pedig evezniük kellett. Tudjuk, hogy milyen fahajót építettek volna a sumerek, de nincs  kép, roncs, vagy fahajókra vonatkozó sírmelléklet. A sumerek aszfalttal szigetelték a nádhajóikat. Egy Magan-i  és egy Oman-i tengeri nádhajót eredeti méretében felépítettek, ezek az egyedüli tengeri hajómásolatok a korból: (nincsenek roncsok, képek is alig):

Magan-i tengeri Perzsa-öböli nádhajó, múzeumi másolat, a természetben megtalálható bitumennel szigetelték (4)

Oman-i Perzsa-öböli tengeri nádhajó modell (4) 

Oman-i Perzsa-öböli tengeri nádhajó, a modellt megépítették (az Eufrátesz-deltai nádvágó csónakoknak hasonló az alakja) (4) 

Oman-i  tengeri nádhajó rekonstrukció (4)

A vizsgálandó időintervallum pontosítása: A Gebel el-Arak-i, Abüdosz-i eredetű kovakés datálása i.e. 3450-s, az Uruki kultúra idejére történt datálása túl korainak látszik. Az eredete: -egy bazárban vették- bizonytalan elemeket is tartalmaz, de Kákosy László (2) is megemlíti. A penge és a nyél nem tartoznak össze. A penge eredeti lehet, ősi készséget, pattintás tudást tükröz, több darab ismeretes. Az elefántcsont vagy vízilófog nyél eredetének bizonyítását ( ¹⁴C) bízzuk a kutatókra, sajnos a Louvre múzeumnak nem fűződik érdeke az eredetének és a korának bizonyításához, vizsgálatához.

I.e. 3450 - 3300 -ból a Gebel el-Arak-i kovakés, víziló vagy elefántcsont nyéllel: a kovakő penge egyik oldala csiszolt. A késnyélre egyiptomi és sumer nádhajókat faragtak, az alsó sorban (regiszterben) ábrázolták a sarló alakú  egyiptomi hajókat. (Függelék I.)

I.e. 2300 körül az akkádok lerombolják a sumerek városait, Márit és Eblát is (Ebla volt az őnbronz készítésének "bölcsője" a közeli Kestel-i ónbányája miatt, Ebla eredete egy sumer enkláve és a sóbányája, aranykora i.e. 2500-2300 között volt):

Népek a vizsgált korszak végén, zöld színnel jelölve az akkádok által bő 70 évre lerohant terület, az amoriták i.e. 2300 után jelennek meg az Amurrunak nevezett területtől Nippurig (Wikipedia)

A dátumok kijelölik az i.e. 3450 - i.e. 2350 közötti időszakot, melyben a sumer telepeket, tárgyi emlékeket vizsgálnunk kell. A sumer Gilgames eposz idején a sumerek szállítottak sok mindent, úsztattak cédrusgerendákat, nyárfát K-re az Eufráteszen, Gilgames király uralkodása az i.e. 2700-s évekre tehető. Lényeges állítás, hogy i.e. 2350 körül már voltak sumer enklávék Ebla és Ugarit (Eblától Ny-ra) területén, melyeket az akkádok elpusztítottak, továbbá már i.e. 3400 körül Butóban (a Nílus-Deltában). További kettő is a Bekaa völgyben, Baalbek környékén a cédrus erdőknél, de később. 

A sumer és az egyiptomi kultúrák kapcsolataiban vizsgálandók a mázas agyagszegek, a pecsételő hengerek, -az utóbbiakat e dolgozatban nem vizsgáljuk (1), festett nagy agyagszegekkel a falakat díszítették, a hengeres pecsétek a sumer írással együtt jelentek meg i.e. 3100 körül, söt talán korábban, a Delta-i Butóban is találtak pecséteket-, továbbá a plankonvex téglák (vályog és agyagtéglák, Butóban is találtak ilyen téglákat), a cédrusfa használata, (nádhajóknál árbocként. "A" alakú magas, később az I alakú, és alacsonyabb árbocok, de szélesebb vitorlával, az árbocokat emelőként is használták), Gebel el-Arak-i, az abydoszi kovakés (Függelék I.), és művészi motívumok: pl. festékpalettákon, aszfalt sumer használata (a magas talajvíz az Eufrátesz környékén kikényszerítette), a hajók víz elleni szigetelésnél az aszfalt, (az aszfalt, bitumen használat nem terjed el Egyiptomban, az egyiptomi kék használatát Egyiptomban és az ólomfehér a minósziaknál nem sikerült bizonyítani). Az ék- és képírás, a nyelv kialakulását, összehasonlításra vonatkozóan ld. (2, 30,39,43. oldalak). A díszítő agyagszegek és a cédrusfa használatát részletezzük.   

Egyiptomi test festék keverő paletta: középen a körben történt a keverés, a kör átmérője kb. 10 cm (4) 

A korai egyiptomi kultúrák nevei:  Badari, Nagada II, Fayumi kultúrák. A Nílus mentén alakultak ki a tekintett területek és kultúrává szerveződnek (gátépítések miatt) i.e. 3800 - 3650 körül és után, a sumereknél az Uruk-i kultúra idején. 

ELSŐ EGYIPTOMI SARLÓ ALAKÚ FAHAJÓK I.E. 3000 UTÁN

A sarló alakú fahajóknak nem volt fenékgerendája vagy keelje, hajlított fenékpalánkokkal épültek. Fenékgerendás építést a Földközi-tengeren -bizonyíthatóan- i.e. 1600 körül és után az ugaritiak terjesztik el a false keel_an -t, a hamis keelt, és Egyiptomban is. Az Égei-tengeren alakulhatott ki, nem bizonyítható: http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm . (Az ugaritiak az Avariszba, a Nílus-deltába i.e. 1720 után érkező amorita hükszoszok.)  Az ugariti eredetű hükszoszok hozták a keelt, a bronzművességet, a kereket Egyiptomba, továbbá a harci szekereket is és a lovak eltemetésének szokását az i.e. 1600 -s években.

Egy mostanában talált, az i.e 1600-s elsüllyedt hajóroncsnak (1.5 tonna ciprusi rézzel, https://www.yenisafak.com/en/news/3600-year-old-shipwreck-found-in-mediterranean-turkey-3478511) talán már lehetett false keel-je is (az ábrán K-val jelölve), a roncsnál még nem bizonyított a fenékgerenda használata. A fagerendák, palánkok 3600 év alatt elbomlanak, különleges esetektől eltekintve, ilyen pl. a Fekete-tenger oxigén mentes vize. Az agyagedények és a fém tárgyak eróziója -anyagtól függően- sokszor elhanyagolható. Ballasztok nélkül építették még a hajókat. Nem süllyedtek el, csak nehéz rakományok esetén. Valószínűleg Ciprus környékén és az Égei-tengeren jelent meg először a fenékgerenda: tudjuk, hogy a minósziak sarló alakú fenékpalánkos és keel nélküli hajókat építettek az i.e. 1600-as években. A Théra-i freskó hajófelvonulásán sarló alakú hajókat látni, alsó vitorlarúddakkal. Sok és erős kereszttartóval építették a hajóikat. (A hajó bordákat 1450 körül Portugáliában kezdik majd a fenékgerendákhoz erősíteni, ezek lesznek az első gerinces hajók, a karavellák.) A "false keel" eredeti funkciója lehetett a hajó aljának a védelme is: minden nap partra vontatták a hajókat kiszárítani.                                                                                                                                                                                                                                                      

                                                                                                                                                                                   Fenékgerendák elnevezései (4)

Minószi hajók felvonulása Szántorínin, a Théra vulkán i.e. 1620 körül, után kitör és elpusztítja a szigetet (4)

A korai i.e. 3000 körüli nádhajókban még arccal menetirányban is eveztek, ezen a hajón már háttal:

8-9 pár evezős fahajó modell, kora nem ismert, középen az árboctartó oszlop, írásjelként a vitorlás jele, a lehajtható árboc törött (4)

A hajó orrában álló ember kezében mélységmérő rúd volt, tolórudakat is használtak.  A  8-9 pár evezős fahajó nagy hajónak számított. Kormányevezős volt, párban használták a kormányevezőket, de itt nem látszik. Az árboc lehajtható, de nem tengely körül forgott, kiemelték. I.e. 2550-re tökéletes  hosszú palánkos cédrus fahajót érleltek ki, amit Khufu (Kheopsz) fáraó temetési gyors evezős fenékpalánkos (nem vitorlás) temetési bárkája bizonyít - amely "sarló alakú", gálya vagy gondola szerű, mint a velencei vagy Hallstatter-See-i bárkák-, gálya típusú hajóknak is nevezik később. A hajó alakja az evezősök munkáját könnyíti.

 

Hufu fáraó Napbárkájának a rajza (i.e. 2570), rekonstruálták, a Kairói Múzeumban megtekinthető 

Varrott, hosszpalánkos hajó tat tőkéje.(Hufu, i.e. 2550)

Hufu bárka részletei: (1) varrás és kereszttartók, a hossztartó neve fenékpalánk , (2) tat tőke, (3) kabin, (4) fedélzet, oszlop tartja, (5) árnyékoló tető, (6) kormányevezők, a nyélen lévő, a képen nem ábrázolt karral forgatták (4)

A fáraók építettek (https://hu.wikipedia.org/wiki/Napb%C3%A1rka ) már a piramisok kora (i.e. 2680, Haszehemui fáraó) előtt is Napbárkákat, építésük módját a koporsók készítéséről másolták. I.e. 3000 körül a hajóépítők a gyakran 20 méternél is hosszabb hajókon kísérletezték ki a palánkos építést: a. "varrott" (vékony kötelekkel összeerősített illesztett cédrusfából fakoporsókat készítettek, csapokkal és a koporsók készítéséről másolták az építés módszerét.

Az egyiptomi hajóábrázolások a korban előre haladva egyre gyakoribbak: a 0. dinasztia korából (Umm el-Kaáb) uralkodósírokból ismert néhány ábrázolás, nádhajó modell. A későbbi fa temetési hajók eredete i.e. 2700-as évekre tetető. Az első közismert temetési fabárkák a II. dinasztia korából (Haszemui fáraó i.e. 2680 körül és ez Gilgames kora) uralkodójának sírja mellett találhatók, 12 darab, egy sorban elhelyezett, gondosan épített vályogtéglával bélelt gödörben voltak a 19 és 29 méter közötti hosszúságú, valódi tamariszkuszfa hajók, talán utazásra is használták őket, a masztabák mellé temették a hajókat. A masztaba nyújtott négyszögű, lefelé enyhén szélesedő, döntött oldalsíkú építmény, az egyszerű sírhalom nagyra növelt kőből készűlt mása. A sírb i.e. 2700 körüli, (https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui) Abüdoszban található, amely mellett csiszolt, illesztett, nem szabályos  palánkokból épített bárkák gödreit megtalálták. Az építészetileg is érdekes nagy sírban a szokásos tárgyak mellett rézeszközök, mázzal bevont tárgyak, karneol gyöngyök is vannak. Egy hagyomány tovább éléséről lehet szó és nem az első előfordulásról. A halotti kultusz későbbi, a piramisok korában alakul ki az i.e. 2600-as évektől. 

 

Az i.e. 2500-s évek piramis körzeteinek kiváló rajza (Alberto Silliotti), a hozzá vezető sok száz méteres rámpa is csoda számba vehető, érthetően a piramisok temetési kultuszt vontak maguk után (4)

A bárkagödrök és a bennük tárolt hajók a III. és IV. dinasztia alatt eltűnnek: ez az első piramisok kora, ekkortól alakul ki a halotti kultusz a sólyomkultusz után. A IV. dinasztia idején, Hufu (Kheopsz, i.e. 2570 körül)  fáraó piramisa mellett viszont mindjárt öt nagy bárkagödör van, és a leletek tanúsága szerint mindegyikben volt egy-egy teljes nagyságú, használható hajó, az egyiket restauráltak. A bárkasírok ezután megint eltűntek egy időre. Későbbről bárkákat és vályogtéglából épített bárkát is találtak és több hajóábrázolás és hajómodell is előkerült. A hajó modelleket temették el sírmellékletként, a valódi hajókat esetlegesen, nem általánosan, ahogy az az irodalomból következne. Dzsószer sírkertjében még nem találtak temetési hajót. A fáraók i.e. 2600-s évek előtt a Níluson való közlekedésre, ceremoniális felvonulásokon használták a későbbi temetési hajóknak nevezett hajókat, először a masztabák mellé temették e hajókat. Tehát: a piramis építések korában, az i.e. 2600-s évektől, Dzsószer fáraó és Imhotep vezierje idejétől alakul ki az a halotti kultusz, ahogy  mi ma ismerjük. Ekkortól építettek rövid, azonos hosszúságú palánkokból mázgás akáciafa hajókat.

Az egyiptomi temetési evezős hajóknál a palánkok közötti réseket nádtörmelékkel és zsinórokkal tömítették, fedőlécet varrtak , erősítettek rá vékony kötelekkel. Az erős fedőléc később a hossztartó szerepét is részben betöltötte. A sumerek a természetben megtalálható aszfalttal, bitumennel szigetelték a nádhajóikat. A bitumen használatának Egyiptomban nincs korai nyoma, csak i.e. 1500 után. 

I.e. 3100 körül már nagyobb épített kőhalmokkal fedik a sírokat, melyek négyszögletes tömör kő vagy vályogtégla épületté, masztabává alakulnak, alatta mély aknába helyezték el a sírmellékleteket. Az első -vitatott- „fejedelmi” sír a párhuzam nélkül álló ún. „100-as Sír” (Nagada II. korszakból), Abüdoszban, amelynek kialakításánál már vályogtéglát is felhasználtak és egy vitatott falfestménnyel (100-as sír) díszítettek. A sírokban csiszolt kőedények voltak.

A piramisok az i.e. 2600-s években jelennek meg: Dzsószer fáraó Imhotep nevű építésze csökkenő méretű masztabákat épít egymásra, lépcsős piramisnak nevezik. Alatta kiterjedt alagút rendszer található. Imhotep volt a bübloszi cédrusfaszállítás felelőse. A piramisokkal párhuzamosan továbbra is masztabákba  temetkeztek. Egyiptomban ez olyan kőrézkori (khalkolitikumi) időszak, amikor rézszerszámokat még nem vagy alig használnak és ékszerként. A réz puha fém, szerszámként alkalmatlan, az ónbronz eszközöket a hükszoszok hozták Egyiptomba Ugaritból az i.e. 1600-s években.

I.e. 3000 körül feltűntek az első fajansztárgyak (kék és zöld színekben). A faművességet koporsó, esetleg bútor képek, maradványok mutatják. A fúrás, fűrészelés kovakő eszközökkel ősi tudásuk volt, a papirusz sásból történt kötélkészítés is. Erőteljesen fejlődött a kővek megmunkálásának technikája, kialakult a bőrművesség. A társadalom tagozódását csontból, elefántcsontból, kőből készült tárgyak megjelenése alapján lehet sejteni. Ezek közül a gránitból és palából csiszolt, festékkeverésre használt paletták kapták a kutatásban a legfontosabb szerepet. 

SUMER NÁDHAJÓK

A i.e. 4. évezredben már biztosan használták a nádtutajokat a "környéken" is, a gobusztáni (Azerbajdzsán) nádhajók még régebbiek. A sumer hajók alacsony építésű evezős folyami nádtutajok: az evező emberek méretének és a szállítandó súlynak megfelelő oldal magasságú és szélességű nádhajókat építettek, e paraméterek a nádkötegek relatíve kicsi átmérőjét meghatározták. Az azonos átmérőjű – de elvékonyodó-  nádkötegeket kötelekkel és/vagy párhuzamos farudakkal fogták össze, az evezősök miatt alacsony volt  a hullámvető.

A sumerek aszfalttal, bitumennel szigetelt tutajokkal a tengeren is hajóztak, pl. valószínűleg rezet szállítottak vagy szállíttattak a nádhajókkal (az akkor még sokkal nagyobb szárazföldi területű, ami mára éesűllyedt) Perzsa öbölből, „dilmunjárók” -nak hívták a tengeri hajósokat: Dilmunba (Bahrein) "jártak" réz ingótokért (1, öntvényekért). Nincs kép vitorlásokról, de a vitorlát ismerték, pl. a Kászpi-tavi Gobusztánban ( ld. később)  ismert volt a vitorla és É-n a Kaukázusban is, alapítottak enklávékat a sumerek. A fából készült hajók építését nem sikerült belátni.

Sumer enklávék: Szíriában, ahol Habuba Kabiraban és Anatóliában - ahol Arslantepeben van nyoma az emigrációnak- és Iránban Godin Tepe-ben. ÉNy Irakban Tepe Gawra-ban, ÉK -Szíriában Hamoukar-ban találtak hasonló telepeket. Ninivében és Tell Brak-ban, továbbá É-Eufrátesz mellett Qrayyanál és Jebel Aruda-nál. További Euferátesz melletti enklávék az Uruk korból találhatóak Hassek Hoyuk, Samsat, and Tepecik (Elazig Province,  Keban Gát közelében) környékén." A Nílus Deltában, Butoban volt egy proto-sumér enklávé, (Kákosi, 43.o.),  és Gerrha-ban a Bekaa völgyben. Fontos, hogy a proto-sumerek az Eufrátesz mentén jutottak el a Bekaa völgybe . (Taaniyel -ben volt telepük i.e. 28. sz.-ban a suméreknek, a Gilgamesz eposzban szerepel, hogy i.e. 2700 előtt „az Eufrátesz szent vizéhez legörgették a cédrust, az Eufrátesz szent vizén leúsztatták a cédrust”.) A proto-sumerek idejében az északi telepek létesítését kiválthatta a változó éghajlat, a fémmegmunkálás ismereteit az ékszerek népszerűsítették ebben a korban, így lényegesek a kultúrák közötti átfedések, kapcsolatok. A sós tengervíz É-ra történő áramlása után a mocsár kiszáradása a D-Eufrátesznél – ami folyamatos szikesedést okozott– kikényszerítette a sumerek ÉNy-ra terjeszkedését. (Egy kutató viccnek szánt példája a susai vándorkovács problémája: És mennyit módosít Ebla közel s távolban egyedül álló legalább 4500 éves ónbronz készítésének történetén, ha a bronzkészítést egy susai kovács honosította meg?)  

 

Mezopotámiai kereskedelmi útvonalak az i.e. 3. évezredben (4)

  A sumer hajók alacsonyabbak voltak az egyiptomi nádtutajoknál, folyami dereglyék voltak, hullámvetők nélkül, kormányevezőjük volt.

Jellegzetes alakú, ívelt-szögletes sumer nádhajó (4)

              

Sumer nádhajók pecséthengeren, állatok szállításra is használták, amiből a méretekre lehet következtetni (4)

        

Arányaiban a sumer folyami nádhajók feltűnően alacsony építésűek, jellegzetes kiképzésűek, (jobb oldalon kötelek a taton, a kormányevezőnél) tattal épültek. (4)

A bika ábrázolása itt szimbolikus vallási jelentésű, az ábrázolás nem méretarányos. A hajó az Eufráteszre, folyami felvonulásokra alkalmas, tengeri teherszállításra nem alkalmas, nincs rajta pl. hullámvető.

 

Sumer csónak pecséthenger képen, állatszállításra is használták (4)

Megjegyzendő, hogy létezik egy sumer ezüst evezős csónak lelet, amely  Hufu fáraó idejéből (i.e. 2550) származik és a fáraó hajójára hasonlít, (funkcionális hasonlóság), azaz i.e. 2550 körül (Büblosz, a Nílus-Deltában Buto, és D-n, a Delta elágazásánál Memphisz voltak a korban neves kikötők Ny-n): 

Sumer ezüst csónakmodell (kb. i.e.2600-2500-ból (4), a hajói 4-5 evezős, börrel borított bitumenes nádból készült, a fa alakatrészeket eper- és akáciafábaól készítették, a nádasokban a halászok ma is használnak hasonló nádvágó halászcsónakot, de fából, műgyantából készítik.)

A mai bőrrel borított változatok:

Hegyes, bőrrel borított bitumenes nádcsónak, a deltai nádasokban nádvágásra használták  (https://en.wikipedia.org/wiki/Mashoof)

 

Ur városából csónak, agyagmodell (4)

Kuwait-i későbbi csónak, agyagmodell (4)

Az ezüst csónak (eredetije nádból készült) szimmetrikusan hegyes alakja miatt előre- hátra is lehetett evezni a nádasokban, ami nádvágásnál, a hálóval történő halászatnál fontos volt.

Sumer terrakotta - valószínűleg nádvágó csónak modellje (4) Eriduból, i.e. 3000-s évek, 26 cm-s a modell. 

A képen látható árboc nem volt benne, de megvan a helye agyagból kiképezve,  (korban "A" alakú, talpas árbocot használtak).

 

Oldalakon lyukak, talán a tartó kötelek számára. Arányaiban csónak, (gyerekjáték is lehet, mert A alakú árbocnak kéne lennie, a kornak megfelelő árboctalp egy vízszintes gerenda volt, esetleg halászháló emelő oszlop volt) (4)

Hermann Ottó könyvéből emelőoszlopos halászháló, az Eufráteszen is hasonlókat használtak.

 

 Hermann Ottó könyvéből billenő és csúszó emelős halászháló, érdekességek.

AGYAGSZÖGEK

I.e. 3500 után erős Mezopotámia-i hatás érte a Nílus-völgyet, ennek következménye a pl. a pecséthengerek megjelenése is (1). A Gebel el-Arak-i, Abüdoszban, a piacon vett kovakő kés származhat távoli helyről is. Az égetett agyagszögekkel hasonló probléma nincs: uruki eredetűek és mégis: a Ny-Nílus-deltában, a Ny-Delta-i Butóban találtak mázas agyag díszszögeket. (Továbbá Szíriában is: https://en.wikipedia.org/wiki/Habuba_Kabira, Ebla közelében, és további helyeken is.) Kaukázusban enklávék volta: https://en.wikipedia.org/wiki/Melid). A legnevezetesebb a bronzkészítésről nevezetes Ebla-i enklávé Szíriában.

A szögeket a sumerek falak, oszlopok díszítésére, befedésére használták. Besüllyesztették a falba  - volt amelyiknek horog szerű nyaka is volt- és sok féle fejjel készítették Urukban: négyzet, rombusz kör és rozetta alakúval. A falak védelmét, díszítését szolgálták, előfordult, hogy törött edények darabkáit rögzítették a falra. Urukban gyékény, pálmafa, mértani mintával is találtak szögeket. A szögekkel történő faldíszítés Butóban egyértelműen sumer enkláve létére utal az uruki időkben: i.e. 3500 körül és után. A Kaukázusban, Anatóliában, Szíriában is voltak önálló sumer enklávék, ezek nem kereskedelmi kirendeltségek voltak, hanem telepek (https://en.wikipedia.org/wiki/Uruk_period#The_'Uruk_expansion').

Ugarit város (párhuzamosan volt egy hasonló nevű kikötője is), Ebla, Asikli Höyük, Alalah, Habuba Kabira (az alábbi mozaik lelőhelye)... közelében a sumerek juhokat tenyésztettek nagy területen. Ebla gazdagsága is a juhtenyésztésre, sóbányára vezethető vissza. Érdekesség, hogy Ebla területe i.e. 2300 után akkád (K-sémi),  de Ugarit területe amorita (Ny-sémi, hasonlóan jeles juhtenyésztők, törzsi vidékük a Jebel Bishri hegy környéke) terület lett a nyelvi emlékek szerint. Meglepően sok féle írás is fennmaradt: sumer, akkád, eblai, ugariti ábécé, márii, hurrita... (az ugariti betűírás volt a későbbi föníciai és görög ábécék eredete). Úgy is lehet értelmezni, hogy sumer ékírással különböző nyelvű szövegeket jegyeztek le.

Érdekesség: I.e. 1800 körül az amorita uralkodó I. Samsi Adad tíz ezer darab kb. fél kilós bronzszöget kért a fiától Máriból, az új palotájának díszítésére. I.Samsi Adad  "üzemeltette", szervezte az ónszállító szamár karavánokkal működő - ónt is szállító- óasszír kereskedelmi utat, miután a Kesztel-i (K-Anatóliában) ónbánya kimerült. Fia Mári királya és lótenyésztő az i.e. 1780-s években, harci szekér gyártó és bronz készítő volt, palotája majdnem olyan nevezetes, mint a minószi palota. Máriban sok agyagtáblát találtak, i.e. 1757-ben Hammurápi pusztította el végleg Márit (https://bencsik.rs3.hu/egyiptomi-tengeri-hajoepites-toertenete-i-e-1200-ig/34-a-harci-szekerek-okori-toertenete.html?layout=blog).

Agyagszöges mozaik (Habuba Kabira, Szíriából), Berlini Múzeum (4)

A szögek ólommázzal készültek, ami ólom oxid és kvarchomok tartalmú máz, a galenit nevű ólomércből (a Felső-Záb folyónál volt egy bánya) pörköléssel nyerhető, ez a máz színtelen is lehet. Színes mázak esetén az alapanyaghoz színes és porrá tört fém oxidokat kevernek: sárga, vörös máz készítésekor vasoxidot, zöld mázhoz malachitot. Az őrlés eszköze a mázőrlő mozsár volt. Az ólommáz égetési hőfoka 860–1050 °C, fújtatókkal elérhető, nem kellett hozzá faszén. Az ólommáz fontos tulajdonsága, hogy átlátszó. A más fajta, későbbi mázak nem átlátszóak. A máz az edény védelmére (szagtalanítására) vagy díszítésére alkalmas. E korban jelenik meg a fajanszedény: a porrá tört malachitot nem csak a mázhoz keverhették hozzá, hanem közvetlenül az agyagba. A fajansz máz a már kiégetett agyagedényre került, az i.e. 2650 körül készült Dzsószer piramisban sok fajanszból készült csempét találtak. (Az irodalomban a fehér ónmázt és a fémes fényű mázakat is fajanszmáznak nevezik.)

A tiszta kvarchomokot nem tudták megolvasztani, mert az olvadáspontja 1700 °C körül van, ezért "folyósító" anyagokat kevertek hozzá, pl. a Deltában található nátront. Ezzel le tudták vinni az olvadáspontot 1000 °C ig is, de jelentősen csökkent a máz kémiai stabilitása. A kémiai stabilizáláshoz egy harmadik összetevőt, mészkövet kell hozzáadni. Európában fahamuból, homokból és konyhasóból készült az ólommáz. (Lehetséges, hogy a szükséges hőfokot többszöri felfűtéssel érték el, a római Plíniusz, az idősebb, írt erről.)

CÉDRUSFÁK 

A cédrus közepesen kemény fa (a Brinell skálán 2.4-es), kb. 600 kg/m³ fajsúlyú. Mezopotámiában csak puhafákkal - és kevéssel- rendelkeztek: (1), fűz, nyár, platán, hárs, fenyőfélékkel. A farönkök kiszállításához külön erdei utakat is építettek, az ácsmesterség megbecsült szakma lehetett. Az egykori ácsok nem fűrészáruból dolgoztak, hasították a fát. Erősebb és jobb a fejszével, szekercével faragott (bárdolt) faanyag, mert a fűrész a fa rostjait válogatás nélkül szétszakítja. A kézi vonó kovakő fűrészt már az egyiptomiak használták, kovakő fogakkal, (mely a klasszikus mesékből is ismert hosszú lemez, melyet a  végén álló egy vagy két ember húz-von). Már az ókorban közel kiirtották a cédrusfákat. Mezopotámiában nyárfát használtak helyette, ami nem mézgás, relatíve rövid törzsű kisebb fa. A tetőket fagerendával fedték, így a nagy termek folyosó alakúak voltak. A nagy épületekben ezért sok belső udvart kellett kialakítani. 

I.e. 2700-s évektől  a libanoni mézgás, olajos cédrusfákat tetőgerendának, árbocnak, emelőnek és kapufának, oszlopoknak, esetleg füstölésre használták. Az első nem cédrus oszlopok (és nem pálma oszlopok): kőoszlopok, ténylegesen csak féloszlopok Dzsószer sírtemplománál (a sírtemplomról Napóleon katonái azt gondolták, hogy madártemető a sok madármúmia miatt, de találtak 40 ezer kővázát is, és kék fajanszcsempéket) fordulnak elő. Vezírje, Imhotep építette a féloszlopokat és az első kőoszlopokat.

Dzsószer Szíriába is vezetett hadjáratot, de ennek nem maradt fent leírása, csak több utalása. Később I. és III. Thotmész és mások is az Emar-i gázlót -az Eufráteszen- akarták elfoglalni, Emár az Eblába vezető karavánúton volt, Eblától K-re. III. Thotmész  fáraó szétszedve szállított hajókat az Eufrátesz-i átkeléshez.

I.e. 2650 körül az első Dzsószer lépcsős piramisának építéséhez sok kőszállító hajóra, egy szállító flottára volt szükség. Imhotep, a fáraó vezierje (miniszterelnök féleség) tervezte a rövidpalánkos akáciafa hajókat, mert nem tudott elegendő cédrusfát szállítani Bübloszból. Ő volt a fáraó hajóépítő műhelyének vezetője is. A Tura-i bányából (a Nílus K-i partjáról) szállította a két vagy több tonnás köveket a Nílus másik partjára a Memphisz melleti Dashurba. Nem volt elegendő cédrus fája, melyeket csak az árbocokhoz, emelőknek használt, ezért tervezett új, rövid (kb. 25x102x10cm-es) palánkokból épített teherszállító, "gömbölyűnek" nevezett nagy evezős vitorlásokat, hosszanti merevítő kötéllel, bipod árboccal. Legkorábbi rövidpalánkos akáciafa hajó képe Snefru fáraó sírjából került elő:

  

A Kairó-i Múzeum hajóképe: Snefru fáraó (i.e. 2613-2589 BC) sírjából, Tura-i kőszállító rövidpalánkos evezős-vitorlás, "A" alakú árboccal (4)

Snefru fáraó: uralkodása, i.e. 2613 - 2589,  Egyiptom egyik "arany kora", a fellendülés már Dzsószer alatt kezdődött, Snefru alatt volt a csúcsán és a legismertebb fia Kheopsz (Hufu) alatt vége lett.  Hufu a Nagy piramis építője és akinek a Napbárkája épségben megmaradt:  i.e. 2545 után a túl nagy építkezés elfogyasztotta Egyiptom erőforrásait. Dzsószer, Snefru és Kheopsz között korszakváltás történt, Kheopsz már diktátor volt és alatta vége lett az aranykornak és kialakult a halotti kultusz. Snefru győzelmes hadjáratot vezetett a Szináj-félszigetre a beduinok ellen (Kákosy, 56.o), ahol a Timna-i malachit- és  türkizbánya volt. E bányát Dzsószer uralkodása alatt is ismerhették, mert Dzsószer sírkamrájánál malachitból készült fajansz csempéket találtak. Núbiába (elektronért, arany és ezüst keveréke, fém), Líbiába is hadjáratot vezetett, ahonnan sok rabszolgát és szarvasmarhát hozott. Libanonból is 40 hajórakomány cédrusfa érkezett Egyiptomba. A szeilai kis piramis is és egy szép halotti templom is az ő műve. A 2.5 tonnás piramis-borító kövek felszállítása a Níluson Turából Meidumba, a piramishoz kb. 85 km szállítást jelentett a folyásiránnyal szemben. 

Sahure (i.e. 2540) fáraó rövid palánkos hajójának modellje, hosszanti merevítő kötéllel, árboctámasszal (4)

 

Snofru i.e. 2600 körül "számos hajót építtetett, melyek között akadtak tengerjárók is. A Palermói Kő említ egy Bübloszba indított expedíciót, ahonnan  cédrusfát hoztak a 13. uralkodási évében. Egyiptom meglehetősen híján volt a fának, és ami ott nőtt – például az akácia, tamariszkusz és pálma – a hajó és épület építési tevékenységek többségéhez alkalmatlan. Sznofru cédrus egy részét arra használta, hogy hatalmas, több mint 50 méter hosszú hajót építsen belőle. Ez állami bárka lehetett, amit a király használt nílusi útjai során. Még ugyanabban az évben hatvan királyi tizenhat pár-evezős hajó is épült. A következő évben három újabb nagyméretű hajó épült különböző fafajtákból, és a királyi palota kapuinak elkészítéséhez is idegenből hozott fákat használtak. Ókori cédrusgerendákat Sznofru első dahsúri piramisában, a Tört Piramisban is találtak." (Wikipedia) A régészek a 4600 éves, Sznofru által építtetett Tört falú piramistól északkeletre egy kikötőnek használt épület 3 méteres falmaradványait tárták fel, amely a piramis egyik templomához egy 140 méter hosszú töltésúton (rámpán) keresztül csatlakozott. A fentebb bemutatott Hufu fáraó temetési hajóját is cédrus palánkokból építették, fenék palánkos evezős hajó kis fedélzettel, kormányevezőkkel. 

Cédrus szerepe az ókori Egyiptom építészetében és hajóépítésében -építkezésnél, hajóépítésnél használták, illatosítónak használták fáklyaként- olyan volt, mint egy fél évezred múlva az ón szerepe Ebla városállamában, melynek első fénykora i.e. 2400 után volt.  (Az arzénbronz termésfém: az első valódi ötvözetek arany-ezüst ötvözetek voltak - amelyek előfordulnak termésfémként is, elektron fém a neve, a piramisok csúcsainak burkolására használták-, továbbá a réz és ón ötvözetei: az ónbronzok, melyek az óntartalom függvényében keményebbek, vagy jobban önthetőek és alacsonyabb olvadáspontúak, mint a réz). A lehajtható két tonna súlyú árboc majdnem olyan rejtélyes, mint a piramisépítés (ami rámpákkal és emelőkkel történt). Elgondolkodtató, hogyan engedték le a talpas árbocot vízen, meg kellett támasztani, az árbocnak volt épített támasza, de valószínűleg az alsó vitorla rudat húzták fel, hogy a vitorla ne fogjon szelet álló helyzetben.  

Levantében a Bekaa völgyi sumerek és a cédrusok: Eblában is használták a cédrusfát. I.e. 2300 körül az akkádok hódító törekvései főleg gazdasági okokkal magyarázhatóak: Mezopotámiában hiányoztak a faanyagok, melyeket É-Levantéből kellett szállítani az Eufráteszen. "Az akkádok lerohanják Mari várost, Iarmuti várost, Ebla várost, egészen a cédruserdőig és a nemesfém hegyekig".  A Cédrus-erdő és Ezüst- (Thorosz) hegység említése  az akkád hadjáratok rabló-, illetve kereskedelmi, gazdasági jellegére utalnak, (Oates, Joan: Babilon. General Press Kiadó Budapest. ISBN 978 963 643 064 1). Továbbá, hogy Meluhha (Ny-India) Magan és Dilmun rézzel kereskedő hajói az Eufráteszen kötöttek ki. Annak semmi nyoma, hogy sumer hajók jártak volna Dilmunba és Maganba rézért és más árukért. De léteztek a "dilmun járók" (1), kereskedők, a kutatók szerint bizonyos, hogy nem hajókkal, vagy nem sumer hajókkal. Később a Gilgamesz eposzban is a cédrusgerendáknak az Eufrátesz folyón történő leúsztatásáról, vontatásáról emlékeznek meg. Egy cédrustörzs mozgatásához 30 ember volt szükséges a hegyekben, és ha lehetett a hegyekben, vontató állatokat is használhattak. A cédrusok 1500 méter felett honosak Lbanonoban és attól É-ra, az Amanusz hegységben.

                                                                                                                                                                                                                              

            Rönkök vontatása az asszír Sargon bronzkapuján (4)

 

 

IRODALOMJEGYZÉK

FÜGGELÉK I:

Gebel el-Arak-i, abydoszi kovakés, elefántcsont késnyéllel, igen sok polémiát váltott ki. Faragott elefántcsont késnyéllel:

              

                                                                                                                                                         Kovakés (kb. i.e. 3300), Abydoszból, nagyított képét elemezzük. (4)

A jobb oldali képen egy szakállas sumer uralkodó látható két oroszlánnal, az egyetlen sumer uralkodó ábrázolás Egyiptomban. Sumer megrendelésre is készülhetett a kés, mint egy sumer uralkodó ajándéka. 

Hogyan kerülhetett két sumer hajó (a nagyításban hajó tatjának építéséből látszik) a Nílusra? Tengeren biztosan nem, a Perzsa öbölben lévő Dilmun is a világ végét jelentette a sumereknek, az Arab-félsziget megkerülése egy evezős nádhajóval nem reális feltételezés. A Deltában, Butóban volt sumer egy enkláve. (Kákosi, 43.o.). Vagy Butoban, az enklávéban építették a sumerek egyiptomi papirusz sásból. Bútóba É-ról is érkezhetett a hajó, a part mentén hajózva, a Galilei tó magasságában is volt papirusz sás és építhettek nádhajót ott is, de a legvalószínűbb Bübloszban, természetesen feltételezésekre vagyunk utalva. A Gilgames -ben (i.e. 27. század) található megnevezés szerint a sumereknek Taaniyel-ben a Beqaa völgyben volt egy telepük, légvonalban 40 km-re Büblosztól, egy hegyi ösvény vezetett át a Libanon hegységen, míg D-re a Jordán folyó mentén vezetett a szamárkaraván-út Egyiptomba. Butó a Delta Ny-i oldalán van, amiből a tengeri út következik. 

A nyelén lévő faragás nagyítva:

A nyél egy része (az bal alsó két regiszter, azaz ábrasor) kinagyítva. A részletekből következik, hogy egyiptomi-sumer harci játékokat v. imitált csatát, továbbá nádhajókat ábrázol, harcosok, övükön a korban szokásos állatfarokkal, a rövid hajúak az egyiptomi harcosok. Az alsó egyiptomi hajók temetési hajók (az ibex miatt, ami egy kecskeféle, ibex-es temetési hajó alul) és a rövid hajúak esnek le az alsó regiszteren, ők a vesztesek.

Ibex kecskés temetési sírmelléklet (4)

A  sumer hajók jobb kéz felé haladnak a késen felül, az egyiptomi hajók balra. E miatt lehet csata ábrázolása, mert a hosszú hajú sumerek fegyvertelenek (és mert az egyiptomi harcosok minden más ábrázoláson győztesek a faliképeken, igaz ez a sumereknél is). A jobbra haladó sumer hajók rajza:

 

Bal oldalon a tat kötélfeszítése jól látszik (4)

Egy rövid hajú evezős köti ki (vagy el) az egyik sumer hajót az előoldal alsó képén és a kikötés nem a győztesek és uralkodók dolga: a hajókötelet a „vendéglátó” kezeli, ez esetben az rövid hajú egyiptomiak.

A valódi háborúkat az egyiptomiak durva képekkel szokták volt ábrázolni: a bal oldali regisztereken felül a hosszú hajú sumerek fegyvertelenek, éppen fogságba ejtik őket. Mégis a sumerek a győztesek az alsó kép szerint: ez ellentmondás a képen, talán az a feloldása, hogy a Nílus-deltai egyiptomiak megtámadták az enklávét és Felső-Egyiptomiak védték a sumereket, e korban sokat háborúzott a két Egyiptom.