A NÁPOLYI ÖBÖL VULKANIKUS TAVAI ÉS KRÁTEREI
(2024 május)
ABSTRACT
A Tirrén-tenger partján sok vulkáni eredetű tó, kráter és kaldera található, legtöbb a Nápolyi öbölben, ahol egy nagy kalderában több kisebb kaldera figyelhető meg. Az öböl vulkáni jelenségeit vizsgáltuk. A felszín alatti magma mennyiségének növekedése vagy csökkenése a felszín szintemelkedését, süllyedését, eltolódását okozhatja, ezért figyelik a felszín alakváltozásait. Létezik olyan épület amely a római idők óta a tengerbe süllyedt és ma szárazon van. 10 ezer éves léptékben valószínű egy vulkán kikitörése, 10 éves léptékben igen kicsi a valószínűsége. / VOLCANIC LAKES AND CRATERS OF THE GULF OF NAPLES: On the coast of the Tyrrhenian Sea there are many volcanic lakes, craters, crater lakes and calderas, most of them in the Gulf of Naples, where a large caldera is a large caldera in which smaller calderas can be observed. Increases or decreases in the amount of magma beneath the surface can cause the surface to rise, sink or shift, and therefore changes in the surface are monitored. There are buildings that have sunk into the sea since Roman times and are now dry. The probability of a volcano erupting is high on a 10,000-year scale but it is very low on a 10-year scale.
BEVEZETÉS
A Tirrén-tengerben tenger alatti vulkánok és az aktív Stromboli-vulkán találhatóak:
Az olaszországi vulkánok listája (https://hu.wikipedia.org/wiki/Eur%C3%B3pai_vulk%C3%A1nok_list%C3%A1ja):
Amiata (valószínűleg nem működő)
Campi Flegrei vulkáni mező (aktív)
Campi Flegrei Mar Sicilia vulkáni mező (szunnyadó)
Etna (aktív)
Ischia (szunnyadó)
Lipari (szunnyadó)
Marsili (szunnyadó)
Monte Albano (szunnyadó)
Pantelleria (szunnyadó)
Stromboli (aktív)
Vezúv (aktív)
Vulcano (szunnyadó)
Vulsini (valószínűleg nem működő)
Campi Flegrei vulkáni mező (aktív)
Campi Flegrei Mar Sicilia vulkáni mező (szunnyadó)
Etna (aktív)
Ischia (szunnyadó)
Lipari (szunnyadó)
Marsili (szunnyadó)
Monte Albano (szunnyadó)
Pantelleria (szunnyadó)
Stromboli (aktív)
Vezúv (aktív)
Vulcano (szunnyadó)
Vulsini (valószínűleg nem működő)
A Tirrén-tenger partján sok vulkáni eredetű tó, kráter, kaldera, jelenség is található, legtöbb a Nápolyi öbölben, ahol egy nagy kalderában kisebb kalderákat fedeztek fel, és krátereket is. A kaldera egy beszakadt kráter, egy egész vulkán is beszakadhat a magmakamrába, alil egy lávával teli üreg a Föld szilárd kérgében. Az olvadék a rétegnyomás hatására a törésvonalak mentén a felszín (alacsonyabb nyomás) felé mozdul el, széttolva, felboltozva, illetve magába olvasztva a felette levő kőzeteket. A magmakamrák helyzetét nehéz meghatározni, ezért elsősorban a felszín közeli (1–10 km mély) kamrákat ismerjük. Ha a magma hosszabb ideig tartózkodik a kamrában, összetevői sűrűségének megfelelően rétegeződni kezd. Ahogy kihűl, a szilikátos olvadék egyre kevesebb vizet képes oldatban tartani, és gáztalanodik. A felszabaduló vízgőz (szén-dioxid, kénes gázok stb.) jelentősen megnövelik a kamrában uralkodó nyomást, és amikor a belső nyomás túllépi a rétegnyomást, a vulkán robbanásos kitöréssel kezd működni. Ha a feltörekvő magma megreked a földkéregben, és ott szilárdul meg, mélységi magmás testek keletkeznek.
A Pozzuoli-öbölben figyelhető meg sok kaldera, kráter, krátertavak és más, érdekes vulkáni jelenségek**. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés. Először a Nápolyi öblöt -amely Európa legszebb öble- és a vizsgált terület térképeit mutatjuk be, aztán a vulkáni jelenségeket.
A Nápolyi-öböl látképe a Sant Elmo* kastélyból a Vezúvval (https://naplespompeii.com/castelsantelmo.html, Wikipedia)
Nápoly kikötője a nápolyi San Elmo* kastélyból a Vezúvval (https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A1polyi-%C3%B6b%C3%B6l)
A Nápolyi-öböl É-i része: a Pozzuoli-öböl (https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Isola_di_Nisida_2.JPG)
A Nápolyi-öböl a Tirrén-tenger egyik öble, Olaszország délnyugati partján, Északról a Pozzuoli-öböl és Nápoly határolja, keleten a Vezúv, délen pedig a Sorrentói-félsziget. Szigeteiről és az ókori kikötőiről is nevezetes. (Nagyobb szigetei: Capri, Ischia, Nisida és Procida, https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A1polyi-%C3%B6b%C3%B6l)
*„Szent Elmo tüze”: Szent Erasmust (https://hu.wikipedia.org/wiki/Diocletianus_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r) a hajós emberek pártfogójaként tisztelik. Eredete egy legendás esetre vezethető vissza: akkor is tovább prédikált, amikor villám sújtott le a közelében. Arra késztette a tengerjáró embereket, akiket váratlan viharok és villámlás fenyegetett, hogy őt válasszák patrónusuknak. A hajók árbócain felvillanó elektromos kisüléseket a hajósok égi jelnek tekintették, hogy Szent Elmo megvédelmezi őket, ezért nevezték az árbócokon felvillanó szikrákat (és a gömbvillámot) „Szent Elmo tüzé”nek.
„Szent Elmo tüze” koronakisülés az árbocokon (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Elmo_t%C3%BCze)
**
A vulkánok vagy tűzhányók (https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C5%B1zh%C3%A1ny%C3%B3) a Föld felszínének nyílásai, hasadékai, amelyeken a felszínre juthat a magma. A vulkánok kialakulása a magma mozgásának a következménye. Anyaga több komponensű, szilikátos kőzetolvadék, sokféle és változó kristály- és illótartalommal, változó hőmérséklettel, sűrűséggel, folyási jellemzőkkel és viszkozitással. Pl. a Vezúv 1660-as kitörésekor lezúduló kődarabokban kereszt alakú piroxén ikerkristályok is voltak. (A Vezúv 79-es, többek között Pompeii, Herculaneum és Stabiae városokat is elpusztító katasztrofális kitörését Tacitus felkérésére ifjabb Plinius dokumentálta. Nagybátyja, idősebb Plinius, aki abban az időben a misenumi római flotta parancsnoka volt, életét vesztette a Nápolyi-öböl lakosainak menekítése közben. Ifjabb Plinius leírása pontos, részletes, és kitér a vulkáni működés minden mozzanatára, ezért Plinius leveleit tekintik az első valódi vulkanológiai leírásnak.)
A vulkáni működés szempontjából a vulkánokat leggyakrabban négy kategóriába sorolják: működő, szunnyadó, potenciálisan aktív illetve kialudt vulkánok. A vulkáni kitörések előrejelzésének módszerei:
• Szeizmológia – a vulkáni kitörések előrejelző folyamata a földrengés, melyet a feltörekvő magma okoz. Három típusa különböztethető meg: a rövid idejű földrengések a felszín alatti magmakamrák növekedése során pattannak ki; a hosszú idejű földrengéseket a vulkán belsejében felgyülemlett gázok nyomásváltozása okozza; a harmonikus rengéseket a felfelé törekvő magma okozza (nevét az általa okozott morajló hang után kapta). A szeizmikus jelenségek értelmezése nehéz, de egyben a legjobb előrejelzője a kitöréseknek, főleg ha a hosszú idejű rengések gyakoriakká válnak.
• Gázömlések vizsgálata – amint a magma a felszín közelébe kerül és lecsökken a nyomás, a gázok kiválnak. A legjellemzőbb gáz a kén-dioxid, amelynek nagy mennyiségű felszínre kerülése egy közelgő kitörés előjele lehet.
• Felszíni változások, mozgások megfigyelése – a felszín alatti magma mennyiségének növekedése a felszín szintemelkedését, süllyedését, eltolódását okozhatja, emiatt figyelik a potenciálisan aktív vulkánok méreteit és alakváltozásait,
• hőmérsékletmérések – a magma és a feltörekvő gázok a kéregben nagy nyomáson meleg víz hatására meginduló kristály- és ércképző folyamatoknak, az oldatok halmazállapotváltozásainak megfigyelése hőmérsékletmérésekkel,
• ha a mérések – fúrások tanulmányozása során azt tapasztalták, hogy a belső gázok nyomására a felszínalatti vízrétegek megemelkednek, majd közvetlenül a kitörés előtt visszaesnek.
• Gázömlések vizsgálata – amint a magma a felszín közelébe kerül és lecsökken a nyomás, a gázok kiválnak. A legjellemzőbb gáz a kén-dioxid, amelynek nagy mennyiségű felszínre kerülése egy közelgő kitörés előjele lehet.
• Felszíni változások, mozgások megfigyelése – a felszín alatti magma mennyiségének növekedése a felszín szintemelkedését, süllyedését, eltolódását okozhatja, emiatt figyelik a potenciálisan aktív vulkánok méreteit és alakváltozásait,
• hőmérsékletmérések – a magma és a feltörekvő gázok a kéregben nagy nyomáson meleg víz hatására meginduló kristály- és ércképző folyamatoknak, az oldatok halmazállapotváltozásainak megfigyelése hőmérsékletmérésekkel,
• ha a mérések – fúrások tanulmányozása során azt tapasztalták, hogy a belső gázok nyomására a felszínalatti vízrétegek megemelkednek, majd közvetlenül a kitörés előtt visszaesnek.
• A vegyes vulkánok csoportjába sorolható a Föld legtöbb vulkánja, a működési történetüket tanulmányozva, a legtöbbről elmondható, hogy működésére úgy a robbanásos és a folyamatos kitöréses jelenségek is jellemzőek. Két típusba sorolhatóak:
• Vezúv-Etna típus – időszakosan működő vulkánok tartoznak ide. Működésüket gőz- majd gázömlés vezeti be, majd földrengés és földalatti morajlás kíséretében megindul a törmelékszórás. A kráterből távozó vízgőz heves záport okoz. A lezúduló eső és vulkáni hamu keveréke iszapárakat (lahar) okoz, melyek a vulkán lejtőin hömpölyögnek lefelé. A kitörés tetőpontján (paroxizmus) elkezdődik a törmelékszórás, majd a lávaömlés. A lávaömlés után a vulkán fokozatosan elcsendesedik és a kitörés gázszivárgásokkal ér véget. A Vezúv tipikus példája a vulkán a vulkánban alakzatnak. Lényege, hogy egy korábban beomlott kráter belsejében alakul ki egy új vulkáni kúp. A Vezúv elődje a Monte Somma (1133 m) volt; ez egy hatalmas, ősi kráter falának maradéka: ennyi maradt az eredetileg több ezer méter magas hegyből, miután az fölrobbant. A tulajdonképpeni Vezúv vagy Gran Cono (1281 m) az egykori kráter közepén keletkezett, új vulkáni kúp. A Vezúvval azonos típusú működése van az Etnának, de lávája csak ritkán buggyan ki a fő kráterből, mert gyakran a vulkáni kúp oldala repedezik meg és ezeken át nyomul ki (oldalerupció). A láva kitódulásának helyein másodlagos vulkáni kúpok ún. parazitakráterek keletkeznek.
• Stromboli-típus – a Lipari-szigeteken működő Stromboli kitörése során rengeteg gázt és törmeléket lövell ki. A kráterből kilövelt anyag nagy része salakfoszlány, ami a levegőben forogva megszilárdul és a földre érve lapított alakot vesz fel. Az üvegesen megszilárduló lávából lesz az obszidián vagy a habkő. A Stromboli lávája híg, 1000-1200 °C hőmérsékletű és hamar merevedik. Folyás közben a megszilárduló lávát az utána következő lávafolyás összetöri. A láva felszínén folyásos, sodort és csavart szerkezet látszik, kötéllávának is nevezik.
• Stromboli-típus – a Lipari-szigeteken működő Stromboli kitörése során rengeteg gázt és törmeléket lövell ki. A kráterből kilövelt anyag nagy része salakfoszlány, ami a levegőben forogva megszilárdul és a földre érve lapított alakot vesz fel. Az üvegesen megszilárduló lávából lesz az obszidián vagy a habkő. A Stromboli lávája híg, 1000-1200 °C hőmérsékletű és hamar merevedik. Folyás közben a megszilárduló lávát az utána következő lávafolyás összetöri. A láva felszínén folyásos, sodort és csavart szerkezet látszik, kötéllávának is nevezik.
VULKÁNOK A POZZUOLI-ÖBÖLBEN
Pozzuoli-öböl a Nápolyi-öböl része )https://en.wikipedia.org/wiki/Gulf_of_Pozzuoli#/media/File:Pozzuoli_NASA_ISS004-E-5376_added_names.jpg)
Flegrai-kaldera mezők a Pozzuoli-öbölben (Campaniai vulkáni ív, https://en.wikipedia.org/wiki/Phlegraean_Fields)
A Pozzuoli-öböl a Nápolyi-öböl északnyugati része. Geológiai szempontból a Campaniai vulkáni zóna, ív része. A történelem során bekövetkezett földmozgások miatt a partvonala gyakran változik, része a Campaniai vulkáni ívnek. Utolsó kitörés 1538. szeptemberben történt (https://en.wikipedia.org/wiki/Phlegraean_Fields), a Monte Nuovo további kitörése lehetséges, de nem valószínű.
A campaniai vulkáni ív (https://hu.wikipedia.org/wiki/Campaniai_vulk%C3%A1ni_%C3%ADv) a Nápolyi-öböl körül húzódik. A dél-olaszországi Campania régióban lévő aktív és alvó vulkánok gyűjtőneve, jelentős tagjai:
Olasz vulkánok (http://www.blueplanetheart.it/2017/10/vulcani-sottomarini-italiani-cerchiamo-chiarezza-imparando-conoscerli/)
Vezúv: utoljára 1944-ben tört ki.
Campi Flegrei: egy ősi szuperkaldera maradványa Nápolytól északra, a Pozzuoli-öböl körül, melynek részei a Solfatara és Astroni kráterek, Monte Nuovo vulkáni kúp.
Epomeo: Ischia legmagasabb hegytömbje, mely a sziget vulkanizmusának következtében emelkedett ki.
Palinuro, Vavilev, Marsili, Magnaghi: tengerfenéki vulkánok (http://www.blueplanetheart.it/2017/10/vulcani-sottomarini-italiani-cerchiamo-chiarezza-imparando-conoscerli/).
Palinuro, Vavilev, Marsili, Magnaghi: tengerfenéki vulkánok (http://www.blueplanetheart.it/2017/10/vulcani-sottomarini-italiani-cerchiamo-chiarezza-imparando-conoscerli/).
Olaszország nyugati partjai mentén húzódó bővebb vulkáni öv tagjai: Stromboli, Ustica, Vulcano és az Etna.
Flegrei-kaldera, felszíne ma is emelkedik és süllyed (a Campaniai vulkáni ív, a feketével jelölt kb, 30 km átmérőjű terület, https://en.wikipedia.org/wiki/Phlegraean_Fields)
A Flegrei-kaldera mezők az olaszországi Nápolytól nyugatra fekvő "szupervulkáni" kalderák régiója. A kaldera nagy területe 24 kráterből és vulkáni képződményből áll; ezek többsége víz alatt fekszik (https://hu.wikipedia.org/wiki/Campi_Flegrei). Folyamatos vulkáni jelenségek megfigyelehtőek Pozzuoli városánál.
Feltehetően két nagyobb vulkánkitörés játszott közre a mai tájkép létrejöttében: az első 40 000 évvel ezelőtt történt A központjában mintegy 18 km átmérőjű hatalmas kaldera szakadt be, amely a Pozzuoli-öböl egészére kiterjedt. A vulkánkitörési index szerinti 8-as fokozatú, "szupervulkáni" léptékű esemény volt, kb. 500 km³ anyagkibocsátással. A kaldera nagy része ma víz alatt van, ez alkotja az Pozzuoli-öböl medencéjét. A kráter a későbbi vulkáni működés során feltöltődött, több helyen beszakadásokkal jelentősen kitágult, és másodlagos, kisebb fiókkalderák jöttek létre.
A második nagy erejű kitörés kb. 12 000 évvel ezelőtt történt, a nápolyi sárga tufarétegek mutatják. Következtében egy kisebb kaldera jelent meg kalderán belül. Azóta a terület változatlan, és a vulkáni utóműködés jól megfigyelhető területe. Az 1538-as, 8 napig tartó kitörés során keletkezett a kidobott vulkáni anyagból jött létre a Monte Nuovo 135 m magas kúpja.
A Campi Flegrei del Mar di Sicilia a Szicíliától délnyugatra fekvő tenger alatti vulkámező. Magában foglalja a Ferdinandea, más néven Graham-sziget vulkánját, amely 1831-ben tört ki és emelkedett a tengerszint fölé, és az Empedocles nevű nagyobb vulkánt. Az utolsó feljegyzett kitörés 1867-ben történt, a Pinne nevű nyílásból. A Ferdinandeán 2000 és 2002 között voltak enyhe szeizmikus jelenségek, nyolc méterrel van a tengerszint alatt.
A Pozzuoli-öböl a Nápolyi-öbölben
A Nápolyi-öböl É-i része
A Flegrai-kaldera mezők az olaszországi Nápolytól nyugatra fekvő szupervulkáni kalderák nagy kiterjedésű régiója. A kaldera területe 24 kráterből és vulkáni építményből áll; ezek többsége víz alatt fekszik (https://hu.wikipedia.org/wiki/Campi_Flegrei). Folyamatos hidrotermikus tevékenységet lehet megfigyelni Pozzuoli városánál. Feltehetően két óriási vulkánkitörés játszott közre a mai tájkép létrejöttében: az első 40 000 évvel ezelőtt történt A központjában mintegy 18 km átmérőjű hatalmas kaldera szakadt be, amely a Pozzuoli-öböl egészére kiterjedt. A vulkánkitörési index szerinti 8-as fokozatú, "szupervulkáni" léptékű esemény volt, kb. 500 km³ anyagkibocsátással. Az óriási kráter (poligén kaldera) nagy része ma víz alatt van, ez alkotja az Pozzuoli-öböl medencéjét. A kráter a későbbi vulkáni működés során feltöltődött, több helyen beszakadásokkal jelentősen kitágult, és másodlagos fiókkalderák jöttek létre a méteres nagyságrendig.
A második nagy erejű kitörés kb. 12 000 évvel ezelőtt történt, a nápolyi sárga tufarétegek mutatják. Következtében egy kisebb kaldera jelent meg kalderán belül. Azóta a terület változatlan, és a vulkáni utóműködés klasszikus területe. Az 1538-as, 8 napig tartó kitörés során keletkezett a kidobott vulkáni anyagból jött létre a Monte Nuovo 135 m magas kúpja.
A Flegrai-kaldera mezők három vulkánja:
Vezúv, amit a Föld egyik legveszélyesebb vulkánjának tartanak, és a A Flegrai-kaldera, a Monte Nuovo. A Vezuv utolsó kitörése 1944–ben volt, azóta alszik. Az i. u. 79-ben történt kitörése Herculaneumot néhol 20 méteres hamu alá temette. Nagyrészt érintetlenül megmaradt máig, kutak és alagutak ásásainál vált ismertté. Ma még több mint 75%-a továbbra is el van még temetve. Herculaneum és Pompeji mindössze 13 km-re fekszenek egymástól, Pompeii népszerűbb mint Herculaneum. Pompeiit "csak" 4 méter vékonyabb, lényegesen könnyebben feltárható főleg habkő és hamu is fedte.
A Flegrei-mező, nem kúp alakú kiemelkedés, hanem egy mélyedés, ezért mezőnek nevezik (https://telex.hu/techtud/2023/06/26/campi-flegrei-vulkan-vulkankitores-eselyek-napoly-olaszorszag). Fontos: a kaldera vulkánok nem kizárólag hatalmas vulkánkitörésre képesek, sok esetben a kalderán belül kisebb vulkánkitörések is bekövetkezhetnek, amik azért önmagukban is veszélyesek és kalderák lehetnek. A Nápolyi-öbölben jórészt víz alatt található a Campi Flegrei kaldera, ami mintegy 40 ezer évvel ezelőtt egy óriási robbanásos kitörés során alakult ki, majd 15 ezer évvel ezelőtt egy újabb nagy robbanásos kitörés mélyítette tovább. A kaldera vulkánok ilyenek, ciklusaik vannak, a nagy kitöréseket jellemzően több tíz- vagy százezer év választja el egymástól. Közben pedig e mélyedésekben kisebb vulkáni kitörések, működések zajlanak. A Campi Flegrei kalderán belül az utolsó vulkánkitörés 1538-ban történt, ennek során egy kis vulkáni kúp jött létre, neve új hegy, azaz Monte Nuovo, a mai Pozzuoli városában. A Campi Flegrei kaldera jelenleg „kilélegzik”, a felszíne emelkedik, nem kis mértékben. Az elmúlt fél évszázadban már több mint négyméteres a felszínemelkedés, és ez 2005 óta egyre gyorsul. Az elmúlt bő ötven évben két esetben (1970-ben és 1984-ben) is volt ennél kritikusabb a helyzet, de ez még nem jelent kitörést.
A Vezúv (https://hu.wikipedia.org/wiki/Vez%C3%BAv)
A Vezúv Nápolytól 9 km-rel keletre helyezkedik el. (A többi aktív európai vulkán – Etna, Stromboli, Vulcano, Izland és környékének vulkánjai, és a Szantorini – szigeteken található. Ismeretlenek, pl. a Vivara, Ischia és Procida között. Az utóbbival egy 1957-ben épített híd köti össze. természetvédelmi terület. A sziget vulkáni eredetű, keletkezése a Campi Flegrei vulkanizmusához kapcsolódik. Mintegy 40 000 évvel ezelőtt keletkezett egy tengeri vulkán alámerülésével. Jellegzetes patkó-alakja az egykori kalderának maradványa, mint az egész Náőolyi-öböl.)
A Vezúv ismertsége elsősorban a 79-es kitörésének tudható be, amelyben hamuja és lávája eltemette Pompeii, Herculaneum, Oplontis és Stabiae római településeket. Azóta sokszor kitört (utoljára 1944-ben). Napjaink egyik legveszélyesebb tűzhányójaként tartják számon, mert közvetlen közelében több mint 3 millióan laknak (https://hu.wikipedia.org/wiki/Vez%C3%BAv)
A Flegrei-mező, nem kúp alakú kiemelkedés, hanem egy mélyedés, ezért mezőnek nevezik (https://telex.hu/techtud/2023/06/26/campi-flegrei-vulkan-vulkankitores-eselyek-napoly-olaszorszag). Fontos: a kaldera vulkánok nem kizárólag hatalmas vulkánkitörésre képesek, sok esetben a kalderán belül kisebb vulkánkitörések is bekövetkezhetnek, amik azért önmagukban is veszélyesek és kalderák lehetnek. A Nápolyi-öbölben jórészt víz alatt található a Campi Flegrei kaldera, ami mintegy 40 ezer évvel ezelőtt egy óriási robbanásos kitörés során alakult ki, majd 15 ezer évvel ezelőtt egy újabb nagy robbanásos kitörés mélyítette tovább. A kaldera vulkánok ilyenek, ciklusaik vannak, a nagy kitöréseket jellemzően több tíz- vagy százezer év választja el egymástól. Közben pedig e mélyedésekben kisebb vulkáni kitörések, működések zajlanak. A Campi Flegrei kalderán belül az utolsó vulkánkitörés 1538-ban történt, ennek során egy kis vulkáni kúp jött létre, neve új hegy, azaz Monte Nuovo, a mai Pozzuoli városában. A Campi Flegrei kaldera jelenleg „kilélegzik”, a felszíne emelkedik, nem kis mértékben. Az elmúlt fél évszázadban már több mint négyméteres a felszínemelkedés, és ez 2005 óta egyre gyorsul. Az elmúlt bő ötven évben két esetben (1970-ben és 1984-ben) is volt ennél kritikusabb a helyzet, de ez még nem jelent kitörést.
Monte Nuovo
A Monte Nuovo („Új-hegy”, https://en.wikipedia.org/wiki/Monte_Nuovo) egy salakkúp-vulkán a Campi Flegrei kalderában, Nápoly közelében: Egyetlen kitörése 1538. szeptember 29. és október 6. között történt. Földrengések és földmagasság-változások sorozata előzték meg. Fontos a vulkántörténetben, mert ez volt az első olyan kitörés az újkorban, amelyet nagyszámú szemtanú írt le. A kitörési nyílás az akkor még sokkal nagyobb Lucrino-tó partján alakult ki. A helyi termálfürdő falut, amely már az ókori római idők óta lakott volt, és amely nevezetes római kori épületeknek, köztük Cicero villájának adott otthont, teljesen betemette az új salakkúp kilövellése. A vulkanológusok újabb kitöréstől tartottak 1969 és 1984 között, amikor ismét földrengések és a terület tengerszint feletti magasságának változásai voltak a térségben.
Avernoi-tó (https://hu.wikipedia.org/wiki/Avern%C3%B3i-t%C3%B3)
Epomeo vulkán Ischia szigetén (https://hu.wikipedia.org/wiki/Epomeo)
Az Epomeo hegy, Ischia szigetén*** egy, kb. 30 000 évvel ezelőtt emelkedett ki a Campi Flegrei vulkanizmusának köszönhetően. A hegyet Ischia szigetének települései veszik körbe (https://hu.wikipedia.org/wiki/Epomeo). Legmagasabb csúcsa az Epomeo (788 m, https://hu.wikipedia.org/wiki/Ischia_(sziget)). Nápolytól 30 km-re fekszik, kelet-nyugati irányban 10 km hosszú, észak-déli irányban 7 km széles. A sziget kialakulása mintegy 150 000 évvel ezelőtt kezdődött. Legrégebbi részei a keleti oldalon találhatók. Az Epomeo kb. 55 000 éve alakult ki. A sziget másik hegycsúcsa a Vico. A szigetet az olaszok Isola Verdének, azaz „zöld szigetnek” nevezik, a gazdag növénytakarójának köszönhetően (mandulafenyő ligetek, szelídgesztenye-erdők, narancs- és citromkertek, szőlőültetvények). 1883-ban és 2017-ben a szigetet erős földrengés rázta meg.
VULKÁNI TAVAK, FORRÁSOK
A Solfatara (https://en.wikipedia.org/wiki/Solfatara_(volcano), Solfatara di Pozzuoli) egy sekély vulkáni kráter a Nápoly melletti Pozzuoli városban, a Flegrai-mezők (olaszul: Campi Flegrei) vulkáni területének része. Egy szunnyadó vulkán, amely még mindig kénes gőzöket bocsát ki. Neve a latin Sulpha terra, „kén földje”, vagy „kénes föld” szóból származik. Körülbelül 4000 évvel ezelőtt alakult ki, és utoljára 1198-ban tört ki, valószínűleg egy robbanásszerű, gőz által vezérelt kitörés volt, amelyet a talajvíz és a magma kölcsönhatása okozott.
A gőzöket már a római kor óta gyógyászati célokra használták. A kráterfenék népszerű turisztikai látványosság volt, mivel számos gáz és gőz kitöréssel (fumarola) és iszapmedencével rendelkezik. A terület jól ismert az ismétlődő süllyedő-emelkedő talajszintjéről, tenger alatti római kori épületeiről.
Solfatara kráter: közvetlenül Pozzuoli mellett található, az 500 m átmérőjű kráter ma is forró gőz- és kénes gázfelhőket áraszt. Belsejében aktivitástól függően különböző nagyságú – többnyire néhányszor 10 centiméter magas – laza anyagú, apró kúpok épülnek. Az egész partvidék – legfeltűnőbben itt – folyamatos szintváltozások nyomait mutatja. A vulkáni utóműködés érdekes jelenségei figyelhetőek meg. Kénes kigőzölések festik sárgára, vörösre a környező kőzeteket, de találhatóak itt mofetták is, melyek száraz szénsavas források, a leglátványosabbak a fortyogó sárvulkánok. A Solfatara kráterben, a tűz római istenének, Vulkánnak mitológiai otthonában, szintén vannak kiáramló gázok, a területet a Vezúv Obszervatórium figyeli, szupervulkánnak tekintik. A területen szeizmikus jelenségek figyelhetőek meg, amelyek leginkább a pozzuolii öbölben süllyed és emelkedik a szárazföld a tengerszinthez viszonyítva. Az öböl partjának legnagyobb települése a névadó Pozzuoli város.
Solfatara kráter (https://www.vulkane.net/vulkane/campi-flegrei/phlegraeische-felder-solfatara.html)
Iszepbuborékok (https://en.wikipedia.org/wiki/Solfatara_(volcano))
A "kénköves ménkű" (https://en.wikipedia.org/wiki/Solfatara_(volcano))
Az Astroni-kráter (https://hu.wikipedia.org/wiki/Astroni), Pozzuoli városa mellett, a campaniai vulkáni ív tagja. A Campi Flegrei legnagyobb krátere. Átmérője körülbelül 2 km, legmagasabb pontja 255 méter. A kráterben található krátertó a Lago Grande (Nagy-tó). A kráter környéke természetvédelmi terület.
Az Astroni krátertó (https://hu.wikipedia.org/wiki/Astroni)
Az Avernói-tó egy krátertó, (https://hu.wikipedia.org/wiki/Avern%C3%B3i-t%C3%B3) 4 km távolságra északnyugati irányban Pozzuoli városától, a Campi Phlegrei területén. A tó nagyjából kör alakú, átmérője 2 km, legnagyobb mélysége 67 m. Az Avernói-tó a Monte Nuovo északnyugati lábánál fekvő, három kráter területét feltöltő kalderató. A Campi Flegrei krátertavai közül a legnagyobb. Területe 18 km², 1 km széles. A tó különös jelentőséggel bírt a rómaiak körében, akik úgy tartották, hogy itt volt az alvilág bejárata. Neve a görög eredetű aornos szóból származik, melynek jelentése „madár nélküli”. Ennek eredetét azzal magyarázzák, hogy a tó felett alacsony repülő madarak elpusztultak a belőle felszálló vulkáni eredetű kénes gázok miatt. Tudományosan nem bizonyítottak a tóból felszálló gázok, de valószínű, hogy a Campi Phlegrei vulkanizmusának utóműködéseihez kapcsolódik. Gyilkos híre ellenére a rómaiak számos villát építettek partjai mentén. I. e. 37-ben Agrippa római tábornok Portus Julius (Julius Caesar után) néven katonai támaszponttá alakította a tavat a római flotta számára. A tavat egy csatornával kötötte össze a Lucrinói-tóval, amelyet megnyitott a tenger felé. A tó partját egy 1 km hosszú földalatti folyosó, a Cocceio barlangja kötötte össze Cumae-val, melyben harci szekerek is közlekedhettek. Ez volt a történelem első földalatti útvonala és egészen az 1940-es évekig használatban volt.
A Grotta di Cocceio (vagy Grotta della Pace, https://hu.wikipedia.org/wiki/Grotta_di_Cocceio) egy ókori földalatti alagút Pozzuoliban, mely összeköti Cumae városát az Avernói-tóval. A hosszú alagút ma nem látogatható. Sztrabón feljegyzései szerint i. e. 37-ben építették Agrippa parancsára, hogy Cumaet összekösse a Pozzuoli-öbölben létesített katonai kikötőkkel. Építésekor még a belső megvilágításról is gondoskodtak: 30-40 méterenként felül nyitott aknákat építettek. A Via Domitiana megépítésével elveszítette jelentőségét. 1508–1509-ben egy spanyol hajóskapitány az alagúton keresztül közelítette meg és fosztotta ki az akkor még kincsekben gazdag Cumae romvárosát. Róla nevezték el Grotta della Pace-nak.
Avernói-tó (https://hu.wikipedia.org/wiki/Avern%C3%B3i-t%C3%B3)
Avernói-tó (https://hu.wikipedia.org/wiki/Avern%C3%B3i-t%C3%B3)
Avernói-tó és egy barlang bejárata (akvarell, Sieur de Rogissart, https://hu.wikipedia.org/wiki/Avern%C3%B3i-t%C3%B3))
A Lucrinói-tó (https://hu.wikipedia.org/wiki/Lucrin%C3%B3i-t%C3%B3) az Avernói-tótól északra fekszik. A Pozzuoli-öböltől mindössze egy kis földnyelv választotta el, amelyen egykoron a Via Herculanea római út haladt keresztül. Agrippa római generális parancsára az utat elbontották és a tavat kikötővé alakították át. Ugyanekkor egy csatorna is épült, mely összekötötte az Avernói-tóval. A mai tó mérete (olasz nyelven „maricello” azaz kis tenger) mérete jelentősen lecsökken a Monte Nuovo vulkáni kúpjának 1538-as kiemelkedését követően. Az egykori földnyelv maradványai napjainkban csak a víz alatt láthatóak. 1922-ben a tó fenekén kénes források törtek fel és a tó halállománya elpusztult a források mérgező anyagától. A római időkben halászok laktak partjain illetve jelentős osztrigatenyészetnek adott helyet. A Lucrinói-tó partja a Baiae-ban nyaraló rómaiak egyik kedvenc kirándulóhelye volt. A tó keleti partján állt Cicero villája, amely 1538-ban víz alá került. A legendák szerint a villa kertjében egyik nap meleg vizű forrás tört fel, amelyet szembetegségek gyógyítására használtak. Augustus császárságának kezdetén a tó – a tengerrel összekötve – hadikikötő lett, neve Portus Julius volt. Ekkor elkobozták a villát, a katonaság számára.
Nisida vulkáni eredetű sziget, krátertóval (https://hu.wikipedia.org/wiki/Nisida). Egy régen elpusztult, a Pozzuoli-öbölbe süllyedt vulkáni kráter pereme (https://hu.wikipedia.org/wiki/Nisida). A kis szigeten állt az ókorban Julius Caesar öccsének és nevelt fiának, Brutusnak a villája:
Nisida szigete (https://hu.wikipedia.org/wiki/Nisida).
Nisida sziget a Pozzuoli-öbölben, a Posillipo-foktól északnyugatra. A Posillipo-fok a Nápolyi-öböl és a Pozzuoli-öböl között található, Nápoly nyugati részén, a város I. kerületében, a Posillipo negyedben, a sziklás, erdős dombot már a rómaiak idején ismerték csodálatos panorámája és termálvizű forrásai miatt. Nisida összeköttetése a szárazfölddel mesterséges. A görög telepesek Nézisz szigeteként ismerték (jelentése szigetecske), majd a rómaiak átkeresztelték Nisidának. Vulkáni eredetű sziget, egy régen elpusztult, a Pozzuoli-öbölbe süllyedt vulkáni kráter pereme. A szigeten állt az ókorban Julius Caesar nevelt fiának, Brutusnak a villája. Brutus itt tárgyalt a köztársaság pártiakkal, itt született meg Iulius Caesar meggyilkolásának terve i.e. 44 februárjában. Miután Caesart Rómában meggyilkolták, Brutus ide vonult vissza Marcus Antonius bosszúja elől. Villájában fogadta a szintén menekülő Cicerót is, majd innen menekült Görögországba seregeket gyűjteni.
Nisida sziget a szárazföldről (https://hu.wikipedia.org/wiki/Nisida)
Agnano-i forrás (https://en.wikipedia.org/wiki/Agnano): Agnano Nápoly külvárosa Olaszországban, a várostól délnyugatra, a Campi Flegrei régióban. Az ókori görögök és rómaiak körében is népszerű volt, és híres volt forró kénes forrásairól, a görög-római termálfürdőkről.
Az Agnano-tó a középkorban alakult ki egy vulkáni kráterben, de 1870-ben lecsapolták, hogy növeljék a szántóterületeket és csökkentsék a malária veszélyét. A kráterben ma az Agnano lóversenypálya, a fürdő és maga a város található. A 40 fokos újkori fürdő iszapgödrében az i. e. 4. sz. előtti ókori görög termálfürdő romjai láthatók. Az látható építmények többsége az i. u. 1-2. századi római korból származik. A fürdő közelében található Kutya barlang, amely vulkanikus szén-dioxiddal töltődik fel, és a betévedt állatok elpusztultak. A fürdő valószínűleg egy szekérállomás része volt a Neapolyból Puteoliba vezető út mellett. A fürdő forrásai ma is bőségesen folynak. A hidegvíz-ellátó rendszerhez egy sor, egymással összeköttetésben álló ciszterna tartozik. Miután az i. e. 1. sz. végén megépült az Aqua Augusta (szerinói vízvezeték), amely a kráter peremén haladt végig közvetlenül a fürdő fölött, egy másodlagos vezeték ágazott le róla a fürdőhöz, egy 70 m hosszú, a hegybe vájt alagúton keresztül, és amely a vizet két medencébe öntötte. Innen a víz kádak, csövek és csapok rendszerén keresztül jutott el az egyes helyiségekbe.
Agnano-tó (https://en.wikipedia.org/wiki/Agnano)
Az agnanoi forrás (https://en.wikipedia.org/wiki/Agnano)
PUTEOLI, AZAZ POZZUOLI VÁROS
Pozzuoli, latinul Puteoli, a város a Nápolytól nyugatra fekvő Pozzuoli-öbölbe (a Nápolyi-öböl egyik öble) benyúló hegyfokon található. I. e. 529 körül görög bevándorlók alapították (https://www.britannica.com/place/Pozzuoli). A szamniták háborúiban Róma foglalta el, majd i. e. 214-ben hiába ostromolta Hannibál karthágói hadvezér, i. e. 194-től római kolónia. Kikötője miatt vezető kereskedelmi központ és kozmopolita város volt. A helyi vulkanikus és szeizmikus tevékenység miatt a legtöbb lakos Nápolyba költözött. A római városnak számos nyoma maradt fenn, köztük egy jó állapotban fennmaradt amfiteátrum (i. u. 1. század), fürdők, egy nekropolisz stukkókkal és festményekkel díszített földalatti kamrákkal. Az intenzív helyi vulkanizmus termálforrásokat hozott létre, és a talajszint változása miatt a part mentén álló templomok oszlopcsarnokai a tenger alá kerültek. A régi római piac az i. u. 1. századból szintén részben víz alá került. A szárazföld felé északkeletre található a híres Solfatara, egy félig aktív vulkán, amely kénes gőzöket és folyékony iszapot bocsát ki. Találhatóak forró ásványvizes források is. A part mentén található a Monte Nuovo, egy vulkáni kúp, amely az 1538-as kitörések után keletkezett.
A város neve latinul kutacskát jelent és a környéken található számos hévíz feltörésre utal. Itt horgonyoztak le a birodalom különböző részeiről érkező, többnyire gabonával megrakott kereskedelmi hajók. Kikötője volt egész Campania tartomány legfontosabb áruátrakóhelye, beleértve a fújt üveget, a mozaiklapokat, a kovácsolt vasat és a márványt. A közeli Misenum a római hadihajók, a korabeli világ legnagyobb flottájának fő bázisa volt. Puteoli volt a színhelye 37-ben Caligula híres „tréfájának”. Hajókból három kilométeresnél hosszabb pontonhidat építtetett Puteolitól a szomszédos Baiae-ig és átlovagolt rajta, hogy beteljesítse a jóslatot, miszerint nincs több esélye császárrá válni, mint arra, hogy átlovagoljon a baiaei öblön.
1982 augusztusa és 1984 decembere között a város földrengések és függőleges földmozgások százait szenvedte el. A tengerfenék majdnem két métert emelkedett és így a Pozzuoli-öböl alkalmatlanná vált a nagyobb hajók fogadására (https://hu.wikipedia.org/wiki/Pozzuoli) .
Pozzuoli piactere régen (https://www.romanports.org/en/articles/human-interest/160-the-ports-of-campi-flegrei.html)
Pozzuoli-öböl, Puteoli kikötő műholdképe (https://www.romanports.org/en/articles/human-interest/160-the-ports-of-campi-flegrei.html)
***
Misenum-foki vízvezeték nyomvonala a Nápolyi-öbölben (https://archaeologyroadshow.org/the-piscina-mirabilis-water-for-misenum/)
***Ischia vulkáni eredetű sziget a Tirrén-tengerben (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ischia_(sziget)), a Nápolyi-öböl északi részén. Legmagasabb Vico nevű csúcsa 788 m-es. A csaknem 50 km²-nyi területén hat népes község található. Legnagyobb Ischia, a szigetet Procidától elválasztó Ischia-szoros partján. További települései: Barano d’Ischia, Casamicciola Terme, Forio, Lacco Ameno és Serrara Fontana. A sziget megközelítőleg trapéz alakú, Nápolytól 30 km-re fekszik, kelet-nyugati irányban 10 km hosszú, észak-déli irányban 7 km széles.
Egyik ischiai kikötő