RÓMAI SZÖKŐKUTAK
(Fountains of Rome, 2024 május)
BEVEZETÉS
A kutatások szerint Róma népessége már az időszámítás kezdetekor is legalább 750 ezer fő volt, ezért vízvezetékeket építettek, amelyek távoli vidékekről szállítottak friss vizet a városba, (https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_fountains_in_Rome). A középkorban a víz elosztását nyilvános kutak és szökőkutak végezték, amelyek nemcsak vízzel látták el a város lakóit, hanem elviselhetőbbé tették a város mikroklímáját is, és egyben emlékművek is voltak.
A kutatások szerint Róma népessége már az időszámítás kezdetekor is legalább 750 ezer fő volt, ezért vízvezetékeket építettek, amelyek távoli vidékekről szállítottak friss vizet a városba, (https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_fountains_in_Rome). A középkorban a víz elosztását nyilvános kutak és szökőkutak végezték, amelyek nemcsak vízzel látták el a város lakóit, hanem elviselhetőbbé tették a város mikroklímáját is, és egyben emlékművek is voltak.
Néhányat Bernini (https://hu.wikipedia.org/wiki/Giovanni_Lorenzo_Bernini) készített, a kutak a legelismertebb alkotásai közé tartoznak, amelyek egyszerre voltak közcélú közművek, és személyes emlékművek pápai vagy más patrónusai számára. Első szökőkútja, a "Barcaccia" (bárka, megrendelés 1627-ben, befejezés 1629-ben) a Spanyol lépcső lábánál. Megoldotta azt a kihívást, amellyel Bernini számos más szökőkút-megbízás során is szembesült, nevezetesen a Róma számos részén uralkodó alacsony a víznyomás (a római szökőkutakat kizárólag a gravitáció hajtotta) problémáját. Egy alacsonyan fekvő, lapos csónakot épített, amely működött a rendelkezésre álló kevés vízmennyiséggel is. Egy másik szökőkútja a régen leszerelt "Haját szárító nő" szökőkút, amelyet Bernini a már nem létező Villa Barberini ai Bastioni számára készített a Szent Péter-bazilikára néző Janiculum-domb szélén. További szökőkútjai közé tartozik a Triton szökőkútja, a Fontana del Tritone a Piazza Barberini téren, valamint a közeli Barberini méhek szökőkútja, a Fontana delle Api. A Négy folyó szökőkútja, olaszul Fontana dei Quattro Fiumi egy remekmű*, amelyben Bernini ismét megoldotta meg azt a problémát, hogy az alacsony víznyomás ellenére a kút a nem létező vízbőség illúzióját keltse. Bernini tervezte a Piazza Navonán található A mór kútjának (La Fontana del Moro) szobrát is (1653).
RÓMA KÚTJAI
A Bárka-kút (https://en.wikipedia.org/wiki/Fontana_della_Barcaccia)
A Bárka-kút (https://en.wikipedia.org/wiki/Fontana_della_Barcaccia)
Róma legszebb lépcsősoráról, a monumentális méretű Spanyol lépcsőről nyílik a legjobb kilátás a Bárka-szökőkút-ra. A hajó formájú barokk szökőkút Pietro Bernini és fia, Giovanni Lorenzo Bernini közös alkotása, (https://en.wikipedia.org/wiki/Fontana_della_Barcaccia), amely 1629-ben VIII. Orbán pápa megrendelésére készült. Építésének előzménye, hogy 1598 karácsonyán a Tiberis kilépett a medréből, a pusztító árvíz pedig egy hajót sodort arra a helyre, ahol most a szökőkút áll. A Bárka-szökőkutat a mai napig az Aqua Virgo vízvezeték táplálja, egy i. e. 19-ből származó vízvezeték. Bernini úgy építette ezt a szökőkutat, hogy a vízvezeték alacsony víznyomása miatt a kút kissé az utcaszint alatt legyen. A víz a szökőkút hét pontjából folyik: egy középen, kettő a csónak belsejében nap alakú emberi arcokból; és négy a csónakon kívülről.
Trevi-kút (https://hu.wikipedia.org/wiki/Trevi-k%C3%BAt)
A római szökőkutak közül a Trevi-kút a leghíresebb szökőkút. Olyan nevezetességek közelében található, mint a Pantheon vagy a Quirinale-palota, amely az olasz köztársasági elnök rezidenciája. A szökőkút a helyéről kapta a nevét: Trivium, azaz három út találkozása. Az ókorban itt volt az Aqua Virgo vízvezeték végpontja, amely az Albani-dombság vidékéről szállította a friss vizet Rómába. Az 1730-as években építette fel Niccolò Salvi a hatalmas, 26 méter magas és 20 méter széles szökőkutat egy korábbi, reneszánsz kút helyére. A legenda úgy tartja, hogy aki jobb kézzel a bal vállán át bedob egy pénzérmét a szökőkút vizébe, az még biztosan visszatér oda. Népszerűségéhez az is hozzájárult, hogy több híres film egy-egy jelenetében is feltűni, például Federico Fellini Az édes élet c. filmjében Anita Ekberg megmártózott a kútban, vagy a Római vakációban, amelyért Audrey Hepburn Oscar-díjat kapott.
629-ben VIII. Orbán pápa (1623–1644) felkérte Giovanni Lorenzo Berninit a kút átépítésére, mivel a korábbi medencét nem találta kellően művészinek és drámai hatásúnak. Bernini a szökőkutat a mai helyén építette fel. Az új szökőkút építését 1732-ben kezdték el. Elbontották a Bernini-féle reneszánsz kutat, és a Poli-palota déli homlokzatán felépítették a ma is látható hatalmas barokk szökőkutat, melynek domborművei az Acqua Vergine legendáját mutatják be. A szoborcsoport központi témája a víz megfékezése. A középső fülkét, amit hatalmas korinthoszi oszlopok vesznek közre, Ókeanoszt, a tengerek görög istenét ábrázoló monumentális szobra díszíti. Érdekesség: 2007 novemberében anilinfestékkel festették meg és változtatták drámai hatást keltő vörös medencévé a kút vizét, azóta felújították.
Négy folyó szökőkútja (Fontana dei Quattro Fiumi, https://en.wikipedia.org/wiki/Fontana_dei_Quattro_Fiumi)
Négy folyó szökőkútja (Duna, Nílus, La Plata, Gangesz, https://en.wikipedia.org/wiki/Fontana_dei_Quattro_Fiumi)
Négy folyó szökőkútja (https://en.wikipedia.org/wiki/Fontana_dei_Quattro_Fiumi)
A Piazza Navona sokak szerint Róma legszebb tere, a helyén egykor egy aréna állt – ennek emlékét őrzi a tér ovális alakja. Ma több templom szegélyezi, de barokk szökőkútból is három van. A Neptun-kút (Fontana di Nettuno) és a Mór-kút (Fontana del Moro) a tér ellentétes szélein, míg a legnagyobb, a Négy folyó szökőkútja (Fontana dei Quattro Fiumi, https://en.wikipedia.org/wiki/Fontana_dei_Quattro_Fiumi) a közepén található. Giovanni Lorenzo Bernini tervei alapján 1651-re készült el, az egyiptomi obeliszket körülvevő négy férfialak az akkor ismert négy földrész egy-egy nagy folyóját jeleníti meg: a Dunát, a Nílust, a Gangeszt és a Rio de la Platát. (Érdekesség, hogy a Nílust jelképező férfi arcát egy lepel fedi, mert a szökőkút elkészültének időpontjában az afrikai folyam forrásának helye még nem volt ismert. Továbbá a szökőkút travertin szikláin egy obeliszk áll, Caracalla császár vagy Domitianus által Rómába hozott nagy obeliszk. Továbbá létezik a szökőkút egy kb 3 méter magas modellje, ami forgatható, mint a.. fiú.) Korábbi Bernini-kutak voltak a Piazza Barberini téren álló Triton-kút, a Piazza Navona déli végén álló Mór-kút, valamint a Villa Peretti Montalto számára készült Neptunusz-kút és Triton-kút, amelynek szobrai ma a londoni Victoria and Albert Museumban találhatóak.
A Triton-kút-at Lorenzo Bernini 1642-43-ban készítette travertinből (üledékes mészkő). Támogatója, VIII. Orbán pápa bízta meg a szökőkút felállításával. A Fontana del Tritone egy olyan szökőkút, ami hasonlít a villák kertjeiben álló szökőkutakhoz. Közepén egy hatalmas szobor, a Triton isten áll. Triton egy félig ember, félig hal tengeri istenség, a görög mitológiában Amphitrité a tengerek királynője és Poszeidón tengeristen fia.
„Quattro Fontane” (https://en.m.wikipedia.org/wiki/File:San_Carlo_alle_Quattro_Fontane_-_Front.jpg)
A San Carlo alle Quattro Fontane (Szent Károly templom a négy szökőkútnál): a templomot Francesco Borromini építész tervezte. A templom és a hozzá tartozó kolostor helye a „Quattro Fontane” délnyugati sarkán volt, két út kereszteződésénél lévő ferdén elhelyezett négy sarokkútra utal. (https://en.wikipedia.org/wiki/San_Carlo_alle_Quattro_Fontane).
„A nagy szökőkút” (https://en.wikipedia.org/wiki/Fontana_dell%27Acqua_Paola)
„A nagy szökőkút” , https://en.wikipedia.org/wiki/Fontana_dell%27Acqua_Paola, amely a Janiculum-dombon található. Az V. Pál pápa által felújított Acqua Paola vízvezeték végének jelzésére épült 1612-ben, és róla kapta a nevét. V. Pál pápa úgy döntött, hogy újjáépíti és kibővíti a Traianus császár által épített, romos Acqua Traiana vízvezetéket, hogy tiszta ivóvízforrást teremtsen a Janiculum-hegy lakói számára, akik kénytelenek voltak sós forrásokból vagy a szennyezett Tiberisből vizet venni. A szükséges forrásokat részben a borra kivetett adóval teremtette elő, ami egyes lakosok körében panaszokat váltott ki. A szökőkút forrásaként szolgáló vizet a Bracciano-tóból szerezte be.
Megjegyzés: a helyreállított vízvezetéket tévesen az Alsietina vízvezetékként azonosítják, amelyet Augustus császár építtetett i. e. 2-ben, hogy ellássa a Naumachiá-ját (valódi hajókkal eljátszott tengeri ütközetek valódi halotakkal), egy nagy mesterséges Bracciano-tó volt a színhelye, amelyet szórakoztató célú tengeri harcok megrendezésére használtak. Az Alsietinából származó víz minősége azonban rossz volt, ezért Pál pápa helyette a Traiana vízvezetéket állította helyre, amelyet Traianus császár építtetett i. e. 109 körül. Öt bőséges patak ömlött a boltíveken keresztül öt márványmedencébe. 1690-ben egy további félköríves medencét terveztek a márványmedencékből kiömlő víz számára. Márványoszlopokat helyeztek el, hogy a kocsisok ne itathassák állataikat a szökőkútban, de a medence sok helyi lakos számára csábító volt, akik fürödtek a vízben. 1707-ben rendeletet adtak ki, amely megtiltotta a lakosoknak, hogy a szökőkútban fürödjenek.
Fontana delle Tartarughe (A teknősbéka szökőkút, https://hu.wikipedia.org/wiki/Fontana_delle_Tartarughe)
A Fontana delle Tartarughe (https://hu.wikipedia.org/wiki/Fontana_delle_Tartarughe) a nevét (az olasz tartaruga szó jelentése teknős) a felső medencéjén egyensúlyozó bronzteknősökről kapta. Mint a Trevi-kutat is, az Aqua Virgo vízvezeték táplálta, amely Augustus császár kora óta működött.
A kutat 1581 és 1584 között Giacomo Della Porta tervezte, aki a Piazza Navona két sarkán álló szökőkutakat is készítette. A szökőkutat Taddeo Landini építette fel. A díszítést – négy fiúalak és nyolc delfinfigura – eredetileg márványból faragták volna, végül azonban bronzból öntötték. A delfinek közül négy a Fontana delle Tartarughe tányérjára került volna, de végül a Piazza della Chiesa Nuován álló kútra kerültek, mert a nyomás nem volt elég ahhoz, hogy a víz látványosan törjön elő belőlük. A szökőkút ma egy négyszögletes márványmedencében áll. Alapját márványkagylók és a lábukat a delfineken nyugtató fiúalakok díszítik. A felső medence oldalán kerubfejek, peremén pedig bronzteknősök vannak, amelyek mintha inni sietnének. Ez utóbbiak a VII. Sándor pápa által elrendelt 1658-as felújítás során kerültek a kútra. A teknősöket valószínűleg Giovanni Lorenzo Bernini készítette. A teknősök másolatok, az eredeti négyből három a Capitolium Múzeumban van, mivel 1979-ben a negyediket ellopták.
Érdekesség: A legenda szerint egy fiatal arisztokrata eljátszotta a vagyonát, és emiatt leendő feleségének apja úgy döntött, felbontja az eljegyzést. A gróf, hogy elkápráztassa reménybeli apósát, egyetlen éjszaka alatt felépíttette a szökőkutat, amelyet palotája egyik ablakából mutatott meg kedvesének és annak apjának. Az após úgy döntött, hogy ha a gróf ilyen csodára képes, akkor a lányát is boldoggá tudja majd tenni.
A Fontana delle Api (Méhek szökőkútja, https://en.wikipedia.org/wiki/Fontana_delle_Api) a római Piazza Barberini téren található szökőkút, ahol a Via Veneto beérkezik a térre. Gian Lorenzo Bernini szobrászművész tervezte, és 1644 áprilisában készült el. A Triton-kút elkészülte után néhány hónappal VIII. Urbán pápa megbízta Gian Lorenzo Berninit, hogy építsen egy kis szökőkutat közhasználatra. A felújított szökőkutat 1916. január 28-án avatták fel a jelenlegi helyén, a Via Veneto bejáratánál. A kút két márványkagylóból áll, amelyen három mécses nyugszik. A szökőkutat lovak itatóvályújának szánták.
A Mór-kút (https://en.wikipedia.org/wiki/Fontana_del_Moro)
A Mór-kút (https://en.wikipedia.org/wiki/Fontana_del_Moro)
A Mór-kút, egy triton sellő (https://en.wikipedia.org/wiki/Fontana_del_Moro)
A Fontana del Moro (Mór szökőkút) kutat eredetileg Giacomo della Porta tervezte az 1570-es években, részben Gian Lorenzo Bernini is az 1650-es években. Vita van arról, hogy a központi figurában Bernini egy mórt akart-e ábrázolni. 1874-ben az eredeti szobrok egy részét a Galleria Borghese-ba szállították. 2011-ben a szökőkutat megrongálták. A szökőkút egy mórt vagy afrikait ábrázol, aki kagylóhéjban áll, és egy delfinnel birkózik, körülötte négy triton. Az egyes tritonok között, hogy összesen négy helyen, fejek vannak, amelyek szájukból vizet lövellnek. Mindegyik fej két oldalán egy-egy delfinpár, mögötte pedig egy sárkány található. A szökőkút egy rózsaszínű márványból készült medencében van elhelyezve, feladata az Acqua Vergine vízvezetékből származó víz
tárolása volt.
Gian Lorenzo Bernini (1667-1677) Szent Péter téri szökőkútja üres helyre épült, a teret fél évszázadon át a Maderno-kút és az V. Sixtus pápa által emelt obeliszk díszítette, a tér déli része üresen maradt. 1667-ben X. Kelemen pápa megbízta Gian Lorenzo Berninit egy második szökőkút építésével, amely követte a Maderno-kút tervét, a Bernini-kút 1677-ben készült el.
Két szökőkút található a vatikáni Szent Péter téren, amelyeket Carlo Maderno (1612-1614) és Gian Lorenzo Bernini (1667-1677) készítettek. A régebbi, Maderno által készített szökőkút a tér északi oldalán található, ami egy korábbi szökőkút helyén áll és amelyet 1490-ben idején építettek. A szökőkutat Róma legszebb szökőkútjának tartották, két vázával és három kőfej szájából induló három vízsugárral. A szökőkutat 1500-ban VI. Sándor pápa restaurálta, és egy állatitató medencével egészítette ki.
1612-ben V. Pál pápa újjáépíttette az Aqua Traiana nevű ókori római vízvezetéket. A helyreállított vízvezeték bő vízforrással látta el a szökőkutat. Carlo Maderno építész kapta a megbízást a szökőkút újratervezésére. Új, nyolcszögletű alapot épített a szökőkút számára, amelynek tetejére egy nagy, szabálytalan, lépcsőkkel és kis oszlopokkal díszített medencét épített. A régi szökőkút nagy alsó kővázát megtartotta, a felette lévő talapzatot pedig négy kőtekerccsel díszítette. A kisebb felső vázát eltávolította, és helyére egy megfordított, gombaszerű, kőpikkelyekkel borított vázát helyezett. Amikor a víz kifolyt felül, a felső váza peremén ömlött le, a vízfolyás megtört, és a kőpikkelyek szikrázóvá tették.
Mint a kor összes szökőkútja, a Szent Péter téri szökőkút sem rendelkezett szivattyúval, a gravitáció segítségével működött, a szökőkútnál magasabban lévő vízforrással. A szökőkút húsz láb magasra tudta lőni a vizet.
Neptunusz kút (https://en.wikipedia.org/wiki/Piazza_del_Popolo)
Az 1820-as években készült el az Acqua Vergine Nuovo vízvezetéke, amelynek vize lehetővé tette a szökőkutak építését, amelyek egyben a szökőkutak
a vízvezetékek nyilvános emlékművei is." Giovanni Ceccarini (1822-23) szökőkútjai, egyforma kompozícióval, egy központi alakkal, amelyet két kísérő figura szegélyez, a piazza mindkét oldalán állnak keletre és nyugatra, amelyeket Az évszakok (1828) neoklasszikus szobrai szegélyeznek. A nyugati oldalon áll a Fontana del Nettuno (Neptunusz-kút), Neptunusz háromágú szigonyával két triton kíséretében. Róma a Tiberis és az Aniene között a keleti oldalon, a Pincio meredek lejtőjével szemben a vízvezeték végpontját jelöli. A Piazza del Popolo közepén található a Fontana dell' Obelisco: négy miniszökőkút, amelyek mindegyike egy-egy lépcsős talapzaton álló oroszlánt tartalmaz, az obeliszket veszik körül.
Egy másik Neptunusz kút (Fountain_of_Neptune,_Rome.jpg)
.jpg){kind=link}
Fountain in Piazza Santa Maria in Trastevere (1499-1659, https://en.wikipedia.org/wiki/Fountain_in_Piazza_Santa_Maria_in_Trastevere)
A Piazza Santa Maria in Trastevere szökőkútról úgy tartják, hogy ez Róma legrégebbi szökőkútja, egyes források szerint a 8. századból származik. A jelenlegi szökőkút Donato Bramante munkája, későbbi kiegészítései Gian Lorenzo Bernini és Carlo Fontana munkái. Egy 1471-ben készített Róma térképen szerepel a szökőkút rajza, a szökőkút eredetének legendájával együtt. A legenda szerint, Krisztus születésének éjszakáján egy olajkút jelent meg csodálatos módon a templom előtt, amely ennek következtében a „Santa Maria in fontibus” nevet kapta. Az eredeti szökőkutat egy római vízvezeték, az Aqua Traiana látta el vízzel. Amikor a vízvezeték az inváziók során tönkrement, a vízet a Janiculum-domb alatti földalatti források biztosították. A térkép rajzán ábrázolt régi szökőkútnak két, egymás fölötti vázája volt, amelyek az alatta lévő medencébe öntötték a vizet. 1500-ban Bramante eltávolította a felső vázát, és négy faragott kőből faragott farkasfejet, a Lopez család jelképét illesztette hozzá, és számos más római szökőkút mintájává vált. 1659-ben a szökőkutat az Acqua Paola vízvezetékhez csatlakoztatták, és Bernini ismét átalakította. Bernini kicserélte a nyolcszögletű medencét, a szökőkutat a templom előtti eredeti helyéről a tér közepére helyezte át, és négy szoborral díszített kagylót helyezett el a medence körül. A 17. század végén Carlo Fontana építész Bernini kagylóit saját, befelé néző, szoborral díszített kagylóival helyettesítette. A szökőkutat 1873-ban teljesen átépítették, Bernini és Fontana terveit követve, de olcsóbb anyagok, bardiglio-márványból felhasználásával.
Fontana di Piazza Colonna (1577 - 19th century print, https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_fountains_in_Rome#/media/File:XIX_century_print,_Piazza_colonna,_roma.jpg)
A kettős gránit szőkökút egyike a Piazza Farnese -én, a Farnese palotával szemben (16th század, https://en.wikipedia.org/wiki/Fontane_di_Piazza_Farnese)
A Naiádok szökőkútja (https://en.wikipedia.org/wiki/Piazza_della_Repubblica,_Rome)
A Piazza della Repubblica körüli oszlopcsarnokokat 1887-98-ban építették, a téren álló szökőkút eredetileg az Acqua Pia szökőkútja volt (az aqua Marcia vízvezetékhez csatlakozva), amelyet IX. Pius pápa 1870-ben rendelt erre a helyre. Az 1888-ban befejezett szökőkút eredetileg négy gipsz oroszlánt ábrázolt, amelyeket a naiádokat ábrázoló szobraira cserélték. Ezek: a Tavak nimfája (felismerhető a kezében tartott hattyúról), a Folyók nimfája (a folyók szörnyetegén kifeszítve), az Óceánok nimfája (a tengert jelképező lovon lovagol) és a Földalatti vizek nimfája (egy titokzatos sárkány fölé hajolva). Középen egy csoport (1911/12) áll, amely az ember természeti erő feletti uralmát szimbolizálja, és egy korábbi szobor helyett.
Fontana del Pantheon (1575, https://en.wikipedia.org/wiki/Fontana_del_Pantheon)
A Fontana del Pantheon XIII. Gergely pápa megrendelésére készült, és a római Piazza della Rotonda téren, a római Pantheon előtt található. Giacomo Della Porta tervezte 1575-ben, és Leonardo Sormani szobrászművész márványból faragta. 1711-ben Filippo Barigioni új kutat tervezett, amely egy ú medencét és a II. Ramszesz idején készült Macuteo-obeliszket tartalmazta, amely középen egy talapzaton állt, és négy delfin díszítette a talapzatot. 1886-ban az eredeti márványfigurákat eltávolították, és Luigi Amici másolataival helyettesítették, az eredetiek ma a Római Múzeumban láthatók.
Fontana della Pigna (1. század, https://en.wikipedia.org/wiki/Fontana_della_Pigna)
Fenyőtoboz-kút (Musei_vaticani_-_cortile_della_pigna_01161.JPG)
A Fontana della Pigna, a Fenyőtoboz kút egykori római szökőkút, amely ma a Vatikán falának egy fülkéjét díszíti. A csaknem négy méter magas, nagyméretű bronz fenyőtoboz, amelynek tetejéből egykor víz folyt, eredetileg a Pantheon közelében, az Ízisz-templom mellett állt. A középkorban a régi Szent Péter-bazilika udvarára költöztették, majd 1608-ban ismét áthelyezték a jelenlegi helyére. Az udvart, ahol áll, Donato Bramante tervezte, hogy összekösse VIII. Innocent pápa palotáját a Sixtus-kápolnával. Amikor Bramante meghalt, hozzáépítették a fülkét, hogy lezárja az udvart. Az udvar felső része, a Cortile della Pigna a szökőkútról kapta a nevét.
A fülkében látható fenyőtoboz, a szökőkút két oldalán lévő bronz pávák a Hadrianus császár sírját díszítő pávák másolatai, amelyek ma az Angyalvárat díszítik. Az eredeti pávák a Braccio Nuovo Múzeumban vannak.
Az olaszországi Riminiben található egy másik szökőkút, a Fontana della Pigna, amely szintén ókori római eredetű, de erősen felújított. A szökőkutat koronázó fenyőtoboz szobrot csak 1807-ben állították fel, egy 16. századi Szent Pál szobor helyett, amelyet a napóleoni hadsereg rongált meg.
„Fontana della Acquarolo ”(https://en.wikipedia.org/wiki/Il_Facchino)
Vagy "Il Facchino" (A hordár) Róma egyik beszélő szobra. A 14. és 15. században a közszereplőket kigúnyoló, tiszteletlen szatírákat tűztek az Il Facchino mellé. A többi beszélő szoborral ellentétben, amelyek mind az ókori Rómából származnak, az Il Facchino viszonylag modern. A szobrot 1580 körül készítették Jacopo del Conte tervei alapján. A szobor egy sapkát és ujjas inget viselő, hordót tartó férfit ábrázol - egy „acquarolo”, aki a római vízvezetékek pápai parancsra történő megjavítása és a nyilvános szökőkutak újbóli működésbe lépése előtti időszakban a Tiberisből vett vizet, és a vizet Róma utcáin árulta. A szökőkutat alkotó hordóból víz csobog. A férfi arca súlyosan sérült, az évek során hozzávágott járdakövek következtében, a puha sapka miatt a közkeletű tévhit, hogy Luther Mártont ábrázolja.
A négy kút tere (https://en.wikipedia.org/wiki/Quattro_Fontane)
A Quattro Fontane (a Négy szökőkút) négy késő reneszánsz szökőkútból álló együttes, amely a Via delle Quattro Fontane és a Via del Quirinale kereszteződésében található Rómában. V. Sixtus pápa megrendelésére és Muzio Mattei irányításával épültek, és 1588 és 1593 között állították fel őket. Az egyik szökőkút alakja állítólag a Tiberis folyót ábrázolja, egy tölgyfa előtt; a Róma jelképének számító farkaslányt később építették hozzá. A második szökőkút az Arno folyót ábrázolja. A másik két szökőkút női alakokat ábrázol, amelyekről úgy vélik, hogy Diana istennőt, a tisztaság szimbólumát és Juno istennőt, az erő szimbólumát jelképezik, de lehetséges, hogy folyókat is ábrázolnak. Az Arno, a Tiberis és a Juno szökőkút Domenico Fontana műve. A Diana szökőkútját Pietro da Cortona festő és építész tervezte.
Juno (ősi itáliai, különösen római istennő, a szülés és a házasság istennője, Iuppiter felesége, https://en.wikipedia.org/wiki/Quattro_Fontane)
Tiberis folyó a farkassal (https://en.wikipedia.org/wiki/Quattro_Fontane, https://hu.wikipedia.org/wiki/Iuppiter, https://www.turismoroma.it/en/node/1294)
"Nyitott száj" fali kút (Fontana del Mascherone, https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_fountains_in_Rome)
Római utcai kút (https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_fountains_in_Rome)
A kútmodell forgatható volt!
A Tüskehúzó fiú
(https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%BCskeh%C3%BAz%C3%B3_fi%C3%BA, a szobor forgatható: és ld. https://marblising.com/adding-rotating-base-luxury-sculpture/, https://www.britannica.com/art/kinetic-sculpture , ez van!)
Tövishúzó fiú, Il Fedele (Fedelino) vagy Spinario egy i. e. 1. századi görög–római eklektikus stílusú bronzszobor. Ma ismert formájában két részből tevődik össze: a talpából egy tüskét kihúzó pásztorfiú alakja a hellenisztikus szobortípusra jellemző, amelyet az i. e. 5. századból származó, úgynevezett „szigorú stílussal” kialakított fejjel illesztettek össze. A szobor alkotójának neve nem ismert, ma a római Palazzo dei Conservatori őrzi. (Másolat: https://piacter.axioart.com/item/tuskehuzo-fiu-biszkvit-porcelan-szobor-14-cm)