A KORAI EGYIPTOMBAN HASZNÁLT FÉMEK
(2024 október)
BEVEZETÉS
Az ókori egyiptomi fémszerszámok, eszközök: a vésők, sarlók, bárdok, fejszék, fűrészek, kések és fúrók fémalkatrészeket tartalmaztak. A Negyedik dinasztia idején, magfúrókat is használtak kőfúráshoz, arzénbronzból készültek, és kemény (pl. korund) csiszolóanyaggal együtt használták.
A szerszámgyártáshoz használt legkorábbi fém az arzénbronz volt, melyből a korai dinasztiák idején használt szerszámokat gyártották. Az arzénbronz keményebb, mint a „tiszta réz”, a kutatók gyakran réznek nevezik az arzénbronz tárgyakat is. Az Újbirodalom idején terjedt el az ónbronz használata, i. e. 1600 után, a hükszoszok idejétől (https://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%BCkszoszok). A másik sokat használt fémük az arany volt, bányászták is és Nubiából szerezték be, talán gabonáért. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
Fa nagyon kevés volt, a nádat és a bozótokat használták fémolvasztásra, erre F. Petrie (https://hu.wikipedia.org/wiki/Flinders_Petrie) jött rá az agyagégetéssel kapcsolatban. A megfelelő tisztaságú folyékony fém előállítása többszöri melegítéssel és fújtatókkal volt lehetséges. Kevés fémtárgy, szerszám maradt ránk, aminek az újrahasznosítás az oka: a használt fémtárgyakat mind újra feldolgozták, átalakították.
Fémbányák (https://www.researchgate.net/figure/Map-showing-Qantir-Pi-Ramesse-and-possible-sources-of-metal-for-ancient-Egypt-Circled_fig1_327623876)
FÉMEK HASZNÁLATA
Az ókori Egyiptomban használt fő fémek termésfémek* (a kevés elemi állapotban előforduló termésfém: az ezüst, az arany, a réz, a bronz és a higany), az arzénbronz, a réz, az arany voltak. A réz, az arzénbronz és az arany nagyobb mennyiségben fordult elő, míg az ezüst ritka volt, a vas pedig későn jelent meg Egyiptom történelmében, csak az i. e. I. évezredben, de a meteorvasat, arzénbronzot már az i. e. 4. évezredben is használták. A rézérc forrásai az egyiptomi keleti sivatagban és a Sínai-félszigeten voltak. Az érceket bányászták, katonai expedíciókat küldtek a megszerzésükre. Az arany és a rézérc együttesen a kvarc ércekben is előfordul. Alig van olyan modern lelőhely, ahol a felszín közelében érc található, amelyet már az ókorban ne ismertek volna. A kvarc érceket össze kellett törni, az olvasztás kis, néhány 10 kilós mennyiségekben történt, fa hiányában náddal, száraz bozótokkal, többszöri melegítéssel. A fújtatókat, a levegőztetés szerepét jól ismerték. Többször hevítettek, fűtöttek a kb. a több mint 10 liter űrtartalmú agyagtégelyek alatt. Az űrtartalom a kezelhetőségből és az öntvények, ingótok 25-30 kg-os súlyából következik. Az ércek oxigénszegény olvasztása a tapasztalaton alapult.
Rekhmire faliképe i.e. 1500 körül, bronz olvasztása lábbal működtett fújtatóval
A faszén előállításának nem maradtak nyomai, kérdéses, hogy mikortól ismerték. (É-Európában valóban régen, legalább tízezer éve főznek fakátrányt. A fa száraz lepárlása, a pirolízis mellékterméke a faszén.) Még a római időkben is többször megismételték a hevítést: Plinius szerint Capuában a rézolvasztást fa égetésével végezték, és többször megismételték (NH XXXIV. 20, https://gazdtort-hu.webnode.hu/temak/romai-gazdasagtortenet/erdogazdalkodas-erdoirtas). A kutatás szempontjából igen fontos állítás, hogy a rézolvasztás fa, Egyiptomban nád és bozót ismételt égetésével is lehetséges. A fémek a fajsúlyuk miatt az olvasztótégelyek alján gyűltek össze, így a kihűlt fém-salak összetörésével és ismételt olvasztásával a fémkoncentráció növelhető volt. I.e. 1500 körül Egyiptomban már használták a faszenet a falikép szerint. (A vas olvadáspontja 1535 fok C, a rézé 1083 fok C, óné 232 fok, az ezüsté 962 fok.)
Hor-Aha fáraó jele, i.e. 3000 körüli réz penge, Berlini Egyiptom Múzeum
*Termésfémek (https://en.wikipedia.org/wiki/Native_metal): a természetben fémes állapotban megtalálható néhány fémet nevezik termésfémnek. Csak az arany, az ezüst, a réz és a platinacsoport fordul elő a természetben nagyobb mennyiségben. Az idők során nagyon kevés fém képes ellenállni az időjárási folyamatoknak, az oxidációnak, így főként a kevésbé reakcióképes fém, például az arany a termésfém. Más fémek kisebb tellérekben, zárványokban fordulnak elő.
Csak a termésfémek voltak az őskori, kőrézkori ember számára hozzáférhetőek, az arany, a bronz, az elektrum (ezüst-arany ötvözet), az ezüst, a meteorvas. A fémek ércekből való kinyerésének folyamatát (olvasztás) i. e. 6000 körül fedezték fel több helyen, egymástól függetlenül.
RÉZ, ARZÉNBRONZ
A Kőkor után Kőréz-kor következik a történelemben, amit pontosabb lenne Arzénbronz kornak nevezni. Kisebb réztárgyak először a badari kultúrában, Felső-Egyiptomban jelentek meg, az időszámításunk előtti negyedik évezred második felében. A réztárgyak szélesebb körű alkalmazását mintegy ötszáz évvel később, a kézművesek rézszerszámai, a réz- és aranyékszerek, valamint a fémedények megjelenése jelentik. Majd kozmetikai tárgyakat is találtak, mint például tükrök, borotvák és csipeszek. Számos dolgozat állítja, hogy a korai egyiptomiak, köztük az Óbirodalom és a Középbirodalom piramisépítői is tiszta rézből készült szerszámokat használtak, de ez nem igaz, mert a réz puha fém: a termésfém arzénbronzot használtak, ami az ókorra jellemző volt. Az arzén és a réz a természetben együtt fordul elő, egy tellérben. Az arzén az ötvözet keménységét növeli, és az ónbronzhoz is hasonló tulajdonságú. Amikortól olvasztottak rezet, abból ékszereket, edényeket készítettek.
A Nagada-kultúrák idejéből találták az első rézből készített tárgyakat, gyöngyöket (Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Ozirisz Kiadó, Budapest, 2005. ISBN 963 389 818 8, 40. old.). melyek termésrézből* is készülhettek. A késeket, vésőket, sarlókat bronzból készítették, a legélesebb kések az obszidián kések voltak. Sokféle kőszerszámot használtak, köztük csákányokat és kalapácsokat. A kőmegmunkálás legfontosabb eszközei a gránit, diorit golyók voltak, átmérőjük 10-20 centiméter volt. V-alakú fa nyéllel és bőrszíjjal rögzítették a fém pengéket a szerszámokhoz, pedig ismerték a szerszám- és fegyverpengék foglalatainak praktikusabb technológiai megoldását.
Az ércforrások Egyiptomban nem gazdagok, a délebbre fekvő Núbiában viszont gazdag arany és vaslelőhelyek voltak. Hufu (kb. i. e. 2589 – i. e. 2566) fáraó, a gízai nagy piramis, (és az első, Vörös-tengeri kikötő) építtetője idején már működött az egyik legfontosabb núbiai kolónia, Buhen, és a buheni rézolvasztó mintegy kétszáz esztendőn át folyamatosan üzemelt.Egyiptom másik rézbeszerzési forrása a D-Sinai-félsziget területén volt, ahol malachitot is, egy rézércet bányásztak, ami szép zöld színű rézérc:
A malachit gyönyörű zöld színű kő, rézérc, ékszerként és porrá törve szinezéknek is elterjedten használták
(https://hu.wikipedia.org/wiki/Malachit)
Drágakőként, és festékekben pigmentként is használták a malachitot. A D-Sinai-félsziget arzénbronz lelőhelyterületre egy Hufu korabeli bronzvéső (3% -nál nagyobb arzéntartalommal) alapján következtettek.
Egyiptomi kard, Tutanhamon sírjából (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tutanhamon, https://en.wikipedia.org/wiki/Khopesh), Ugariti hükszosz
eredetű (https://en.wikipedia.org/wiki/Hyksos)
Az egyiptomiak többször olvasztották az ércet, hogy tisztább fémet kapjanak. Az egyik sírképen, amely a fémolvasztást ábrázol, munkások ülnek agyagvégű fújtatócsövekkel a lángoló tűz előtt. Más képeken az Újbirodalom sírjában ábrázolt fújtatók láthatóak. A munkások két, látszólag bőrből készült zsákon állnak, amelyekben egy-egy cső van rögzítve. A munkás egy lábbal áll egy-egy zsákon; felváltva lépked és és egy-egy zsinórral mozgatja a fújtatókat. A fémmegmunkálás módszerei, a fém olvasztása, kovácsolása, forrasztása és ötvösmunkák nem találhatók meg egyetlen ábrázoláson, de a fémmunkások gyakori említése elég pontos képet ad az iparág a fontosságáról, a kovácsokat, bronzmunkásokat és az ötvösökket nagy becsben tartották.
A rézből, bronzból és más fémekből készült szobrokat viaszveszejtéses módszerrel öntötték: 1) Viaszból elkészítették a szobrot. 2) Agyagformába zárták, a szobor merevítésére csapokat használtak. 3) Az agyagformát kemencében kiégették, a viaszt kifolyatták, ami a szobornak megfelelő üreget hagyott maga után. 4) Fémet öntöttek az üregébe. A fémszobrot az agyag törésével távolították el, miután kellően lehűlt.
Famegmunkáló hántoló balta
A legrégebbi ónbronz tárgyakat, egy kiöntő edényt és egy mosdókagylót Haszehemui (Khasekhemwyan) király második dinasztia végén (i.e. 2775–2650) épített sírjában találtak, a tárgyak eredete talán szíriai. Csak az Újbirodalom idejéből, a 18. dinasztiától (i.e. 14. század) van elég (https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S2352409X21003072), bizonyítékunk az ónbronz széles körű használatára.
„Több ón hozzáadása keményebb ötvözetet eredményez, amelyet nem lehet hidegen megmunkálni, hanem 600 és 800 °C közötti hőmérsékletre kell melegíteni. A szerszámokat és a fegyvereket a kemény bronzból készítették, míg a lágyabb fémet szobrok és edények öntéséhez, amelyeket később kalapáltak és gravíroztak. A talált bronzszerszámok: 1) Vésők; 2) Sarlók; 3) Pengék; 4) Bárd; 6) Reszelő; 7) Csatabárd; 8) Kapcsok; 9) Nyílhegyek; 10) Lándzsafej; 11) Ismeretlen felhasználású kés; 12) Kapcsolólapátok; 13) horgászhorgok.
Bronzból készült szerszámok és eszközök gyakori temetkezési mellékletek is voltak. A bronztárgyak általában tálakból, kancsókból, késekből, egy esetben pedig egy borkészletből állnak. A borkészlet egy bronzkorsóból és egy szűrőből állt, és egyike azon kevés teljes készletnek, amelyet találtak. Egy nő gazdag koporsójában Deir el-Balahban egy egyiptomi Újbirodalom stílusú bronztükröt találtak. Nem a bronz volt az egyetlen talált fémtípusú lelet; Tell el-Far'ah egyik sírjában a Levante egyik legrégebbi vasdarabját találták (https://en.wikipedia.org/wiki/Anthropoid_ceramic_coffins).
Egy szép egyiptomi fémtükör a 18. Dinasztia idejéből (http://okorieygiptoklub.network.hu/kepek/oegyiptomi/tukor)
A VAS, ÉS A METEORVAS HASZNÁLATA
A vas előállítását i.e. 1500 körül a hettiták találták ki Anatóliában, faszén szükséges az vasércolvasztáshoz. I. e. 1400 körül a chalby-ek, a hettiták egyik alárendelt törzse feltalálta a cementálást a vas erősítésére, akik a vasat kovácsolták, szénnel érintkezve hevítették. A felszívódott szén keményebbé és erősebbé tette a vasat. Az olvasztási hőmérsékletet jobb fújtatók alkalmazásával tudták növelni. A tudósok szerint i. e. 1200 -tól más kultúrák eltanulták a vas használatát. Az asszírok ekkor kezdtek el vasfegyvereket és páncélokat használni Mezopotámiában. A krétai akhájok (pelazgok) megtelepedtek Levantéban az i. e. 1100-as években, és filiszteus néven neves vaskészítők lettek.
Nagyjából ezer évbe telt, mire az emberek megtanulták megbízhatóan olvasztani a vasat. De van a fémnek egy másik forrása: a meteoritok. A legtöbb esetben nem tudni, hogy ezek a kultúrák megértették-e, honnan származnak a meteoritok. Unas fáraó sírjában azonban a temetési szövegek fémről beszélnek az égen, ami arra utal, hogy az egyiptomiak nemcsak felismerték a vashullás jelenségét, hanem be is építették misztikus hiedelmeikbe. Unas fáraó (i. e. 2300-as évek, https://hu.wikipedia.org/wiki/Unisz) piramisa nemcsak az első piramis-, és halotti szövegekről nevezetes, hanem az egyik felirata meteorit hullásra utal, az egyiptomiak a vasnak vallási jelentőséget és égi eredetet tulajdonítottak.
Különlegesség egy ugariti meteorvas pengéjű nemesfém ezüst- és aranyberakásos 14-13 századi balta (Ugarit nagy szíriai kikötőváros volt,
palotákkal, templomokkal i.e. 1180-ig, Néha egyiptomi vazallus, adófizető. Ugaritban kezdődött a föníciai hajóépítés, az i.e. 1100-as évektől létezett a
föníciai kikötők szövetsége, eredete. I. e. 1280 körül felégették, később lakatlan lett):
Ugarit-i (Szíria) meteorvas pengéjű nemesfém ezüst- és aranyberakásos 14-13 századi balta
Jay Bennett írta a National Geographic-ban: „A kairói Egyiptomi Múzeumban megcsodáltam két vastárgyat, melyeket Tutanhamon sírjában találtak, amelyekről a közelmúltban megállapították, hogy meteorit. Az egyik egy aranyötvözet karkötőn lógó Hórusz Szem medál, amelyet Tutanhamon jobb bordaíve közelében fedeztek fel a múmiában. A másik egy fejtámla formájú tárgy, amit az egyiptomiak használtak alváshoz. [Forrás: Jay Bennett, National Geographic, 2023. május 9.] Tutanhamon sírjából egy meteorvas pengéjű kés és aranytőr került elő, igen szép darabok i.e. 1330 körül:
Tőrök Tutanhamon sírjából (i.e. 1330 körül)
A Piramisszövegekben szereplő temetési varázslatok a Koporsószövegekké fejlődtek, amelyeket kívül-belül koporsókra festettek. „Ismerem Re nádasmezőjét” – áll az egyik sor, amely több koporsón ismétlődik, utalva az ég egy vidékére. „A fal, ami körülveszi, vasból van. ” Az i. e. 13. századra az „ég féme” kifejezés volt a használatos. A temetési varázslatokat ekkor már papiruszra írták, ma pedig a halottak könyveként ismerjük. A Halottak Könyvében: „a vas az ég közepén” kifejezés utal a meteorvasra.
A vasból készült mezőgazdasági eszközöket csak a Ptolemaioszi kortól használták nagyobb arányban, amikor egy idegen macedón dinasztia uralkodott Egyiptomban. A vas könnyebben hozzáférhető, mert a természetben a vasércek elterjedtebbek, mint a többi fém ércei, és olcsóbb, de nehezebb megmunkálni. Egyiptomban csak akkor terjedtek el tömegesen a vastárgyak, amikor a bronztárgyak kevésnek bizonyultak.
(Az elmúlt évtizedben számos hiteles online forrás lehetővé teszi a hozzáférést több száz ókori egyiptomi tárgyhoz csupán az „Egyiptom” szó beírásával a gyűjteménykeresésbe, beleértve működő egyiptológiai webhelyet is, a Fitzwilliam Múzeum jóvoltából; a New York-i Metropolitan Museum of Art online gyűjteményei; a bostoni Szépművészeti Múzeum; a londoni British Museum; és a Petrie Egyiptomi Régészeti Múzeum, University College, London. Tutanhamon sírjának feltárásával kapcsolatos teljes dokumentáció online is elérhető az Oxfordi Egyetem Griffith Intézetében.) Az ókori egyiptomi kohászatról azonban meglehetősen szűkösek az online és nyílt hozzáférésű források, és a népszerű munkákban is vannak félrevezető információk.
ARANY, ELEKTRUM
Az ókori egyiptomiak sok aranyat használtak, amelyet Egyiptom keleti sivatagaiban bányásztak vagy Nubiából hozták be, feltehetően adóként, vagy gabonával fizettek érte. A legnevezetesebb egyiptomi aranylelet Tutankhamon temetési maszkja. Közel-Keleti javakért, borért, olajért, gyantákért arannyal fizettek. Az elektrumot, ami arany-ezüst ötvözet, olyan becsben tartották mint az aranyat, egyik beszerzési forrása a távoli, Vörös-tengeri Punt volt, ahova expedíciókat szerveztek más javakért is, pl. obszidiánért. Elektrummal fedték a piramisok, obeliszkek csúcsait. Vallási tárgyakat, például szobrokat, amuletteket stb. elektrumból is készítettek. Használták személyes tárgyak díszítéshez és díszvázákhoz is. Az arany-ezüst arány kb. kettő-három volt. Egy ókori egyiptomi papirusz III. Thotmesz idejéből (i.e. 1490-1436) azt jelzi, hogy „nagy kupac” elektrum fémet kapott, 36 392 uten súlyút, azaz 7286 font [3311 kg. 672 g] volt a súlya.
Az ezüst, arany és az ötvözetek olvasztása különbözik a réz olvasztásától, mert az ezüst és az arany nemesfémek, nem oxidálódnak. Az ezüst és az arany a természetben gyakran együtt fordulnak elő, a legalább 20%-os ezüsttartalmú ötvözetük neve az elektrum. A termés-arany minden esetben tartalmaz valamennyi ezüstöt, mert atomi tulajdonságaik egyezést mutatnak. Az elektrum az arany (Au) tartalma 15,0 - 85,0% között lehet, az ezüst (Ag) 85,0 - 21,0% között lehet. A definíció túl szigorú az ezüsttel szemben, ezért 85-99% -s ezüsttartalom esetén is ezüstnek nevezik az irodalomban az elektrum nevű arany-ezüst ötvözetet. Az ezüsttartalom miatt az elektrum felülete gyakran elkenten színeződő, csak néhol ezüst színű. Kizárólag hidrotermális módon (azaz 375 fok alatt, a magmából kicsapódó oldatokból pl telérekben, víz jelenlétében) keletkezik. Az aranytartalom szerint: az 58.33% -nál (14 karátnál) kevesebb aranyat tartalmazó ötvözetek kémiailag már nem ellenállóak, ezért nem használják őket aranytárgyak készítésére
.
Ezüst-arany-réz ötvözetek szine ( A kép eredete: https://hu.wikipedia.org/wiki/Arany_(k%C3%A9miai_elem)
Az aranyat egyenletes vastagságú lapokká is simították és fabútorok díszítésére használták. A vastagabb aranylemezeket közvetlenül a fára verték, és kis aranyszegecsekkel rögzítették. A vékonyabb lapokat valószínűleg ragasztóval rögzítették egy előkészített domború felületre. Nagyon finom lapokat használtak szobrok, múmiamaszkok, koporsók és egyéb tárgyak bevonására. Egy vakolatrétegre hordták fel.
Tudtak arany huzalokat és -szálakat is gyártani. Az arany- és ezüsthuzalokat találtak III. Thotmesz sírjában, aranyhuzalokat már 600 évvel III. Thotmesz előtt is. Az egyiptomiak tökéletesítették a fémből készült szálkészítés művészetét. Szövetbe szövésre, díszítésre használták. Létezik néhány finom vászon számos aranyszálakkal hímzett állatfigurával. (https://egyptianwisdomcenter.org/egyptian-knowledge-metallurgy-metalworking/). Beni Hassan Középbirodalom-sírjainál a jelenetek általános képet adnak az ötvösmesterségről. Az ércmosás, a fém fúvócső segítségével történő kohászata, olvasztása, díszítése, mérlegelése, anyagleltárak rögzítése, és az ötvösművész egyéb tevékenységei láthatóak a sírokban.
_1.jpg){kind=link}
Az előkelő nők és férfiak viselték a drága anyagból készült, mellényszerű, dekoratív gallért, melyet fémoxid, fémszulfid alapú színes ásványokkal, drágakövekkel díszítettek. A gyöngyökből készült gallért uszeh-gallérnak is nevezi az utókor.
Neferuptah hercegnő arany, földpát és karneolból készült nyaklánca, uszeh-gallérja (XII. dinasztia, https://contrapasso2.blog.hu/2017/11/10/divat_az_okori_egyiptomban).
2300 éves gallér Luxorból (https://contrapasso2.blog.hu/2017/11/10/divat_az_okori_egyiptomban)
Tutanhamon halotti maszkja (https://hu.wikipedia.org/wiki/Egyiptom_m%C5%B1v%C3%A9szete#/media/F%C3%A1jl:Tutanchamon_(js)_1.jpg)
Karperec II.Ramszesz sírjából (XIX. dinasztia, https://contrapasso2.blog.hu/2017/11/10/divat_az_okori_egyiptomban)
II.Ramszesz fáraó aranygyűrűje (XIX. dinasztia, https://contrapasso2.blog.hu/2017/11/10/divat_az_okori_egyiptomban)
Tutanhamon fáraó függője (WIKIPEDIA)
.