HAJÓK TÖRTÉNETE: A PORTUGÁLOK MÁR GERINCES HAJÓKAT
ÉPÍTETTEK AZ ELSŐ FÖLDRAJZI FELFEDEZÉSEK IDEJÉN
(2023 auguaztus)
ABSTRACT
Az első középkori tengeri felfedező utakat a portugálok szervezték az 1400-as években Ny-Afrika partjai mentén. Tengerész Henrik herceg navigációs iskolát alapított, gerinces hajókat építtetett a Lagos-i hajógyárában a felfedező utakhoz. Az egyszerű barinel nevű halászhajók méreteit megnövelte, magas oldalfalakkal, háromszögletű latin vitorlával átépítette. Karavella néven hosszú hosszú ideig használták a hajókat, Kolumbusz három hajója közül kettő karavella volt. Henrik egyik érdemének tekinthető annak felismerése, hogy egy nehezen hajózható szélcsendes zóna (a Bojador-fok) a Kanári-szigetek környékén kikerülhető. Az utolsó, Henrik által szervezett expedíción a Guineai-öböl bejáratát őrző Pálma-fokig jutottak el. // HISTORY OF SHIPS: AT THE AGE OF DISCOVERY THE PORTUGUESE BUILT KEELED SHIPS: The first medieval voyages of maritime exploration were organised by the Portuguese in the 1400s along the coast of Africa. Prince Henry the Navigator founded a school of navigation and built ships in his shipyard in Lagos for voyages of discovery. He increased the size of the simple fishing boats called barinels, rebuilding them with high side walls and triangular Lateen sails. Caravels were the name given to the new ships for a long time; two of Columbus' three ships were caravels. One of Henry's achievements was to recognise that the calm zone around the Canary Islands could be avoided. On the last expedition organised by Henry, they reached Cape Palma, guarding the entrance to the Gulf of Guinea.
BEVEZETÉS
A történészek szerint (https://hu.wikipedia.org/wiki/Kan%C3%A1ri-szigetek#T%C3%B6rt%C3%A9nelem) már a föníciaiak is ismerték a Kanári-szigeteket, lehet hogy i. e. 470-ben Hanno is megfordult a szigeteken. A rómaiak Fortunatae Insulae, azaz Szerencsés-szigetek néven emlegették, és kereskedtek is a szigetekkel. A nevet a kellemes éghajlatáról kapta. Az első afrikai felfedező utak portugál tengeri expedíciókkal kezdődtek a Kanári-szigeteknél 1336-ban (https://en.wikipedia.org/wiki/Age_of_Discovery), majd az afrikai partok mentén továbbhajózva hosszú időre elakadtak a Bojador-foknál. (A Bojador névnek nincs köze a magyar bajadér, a fátyol és fátyolos lány jelentésű szóhoz.) A Bojador-fok Nyugat-Szahara partjainál található, a Kanári-szigetektől D-re.
A Bajador-fok a (Cabo Bojador) Kanári-szigetektől D-re fekszik (https://pt.wikipedia.org/wiki/Cabo_Bojador)
A Bojador-fok megkerülése: a portugálok az 1400-as években sokszor megpróbálták körbe hajózni, és mindig elakadtak. Az első sikeres megkerülése Gil Eanes portugál navigátornak sikerült 1434-ben. A korábbi hajók eltűntek, ami a tengeri szörnyek létezésének és a Bojador átjárhatatlanságának mítoszához vezetett. A Bojador-fokot Félelem-fok néven ismerték, mert éles szélű zátonyok és gyenge óceáni szél, szélcsend védik a területet, ami kockázatossá teszi a hajózást. A fok partjaitól 25 kilométerre, a nyílt tengeren is a tenger mélysége mindössze két méter, a Szahara-sivatagból átfújt több ezer éves homokviharok okozta iszaposodás miatt. A széljárások ismerete a korban a kormányosok elengedhetetlen tudománya volt a hátszélvitorla használata miatt. Szélcsendben eveztek.
1434 májusában Gil Eanes egy 30 tonnás barinelt szerelt fel, egy árbóccal, egy négyszögletes vitorlával. A legénysége tizenöt emberből állt. Gil Eanes, amikor elérte a Bajador-fok környékét, úgy döntött, hogy nyugat felé fordul az afrikai partoktól távolodva. Miután egy teljes napig távolodott a partoktól, egy nyugodt, jó szelű területre bukkant, ekkor délkelet felé fordult, és hamarosan rájött, hogy maga mögött hagyta a Bojador-fokot.
A Bojador-fok megkerülése a portugál hajózás egyik legfontosabb mérföldköve, történelmi pillanat volt. Megdöntötte a régi középkori mítoszokat, és megnyitotta az utat Afrika partjai mentén déli irányban a nagy fölrajzi felfedezések előtt. A Bojador-fok mellett elhaladva a portugál hajósok addig ismeretlen tengerekre jutottak ki.
Előzmény: Tengerész Henrik herceg (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tenger%C3%A9sz_Henrik) rávette a királyt, hogy támadja meg Ceuta arab kikötőt a Giraltári szorosnál Afrikában. 1415 augusztusában a támadás sikert hozott, a várost elfoglalták és ettől kezdve Portugália ellenőrizte a Gibraltári-szorost. A ceutai volt az egyetlen olyan expedíció, amelyen maga a herceg is részt vett; a többit csak szervezte. Henrik Afrika nyugati partjait feltáró expedíciói alapozták meg a későbbi nagy földrajzi felfedezéseket, első lépésben Afrika megkerülését. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
TENGERÉSZ HENRIK
Portugália legdélibb részén, a Vincent-foknál fekvő Sagresben alapított navigációs iskolát, mellette csillagvizsgáló tornyot is építtetett, Sagresben képezték a kor legjobb hajósait. A közeli Lagos kikötőjében hajógyárat építtetett. Az ő hajóépítő mesteri tervezték az első karavellákat – ezek a hosszú tengeri hajózásra alkalmas, háromárbócos, latin- (háromszögletű) vitorlás, karcsú, fordulékony, keeles, kormánylapátos, az első gerincre épített hajók váltak a tengeri felfedező utak fő eszközeivé. Tengerész Henrik minden új hajóépítési lehetőséget kipróbált, pl a latin vitorlát, a kormánylapátot, a hajógerincet, melyek az idejében már ismertek voltak. A háromszögletű latin vitorlával szél ellenében is lehetett vitorlázni, a használata a kormánylapát állás gyakori változtatását igényelte. A hosszú távú felfedező utak az állandó rakomány, - pl. a víz és az élelemiszer – súlyának növekedését eredményezte. A hajók kormányozhatósága erősen függ a hajó súlyától, ezért könnyebb, gerinces hajókat építtetett Tengerész Henrik a Lagos-i hajógyárában a felfedező utakhoz kormánylapátokkal.
A felfedező hajókat magas oldalfalakkal, némi hátsó lakótérrel, kabinokkal, az élelem tárolására alkalmas raktárhelységekkel építették. A portugál tengerészeknek sikerült először úgy rögzíteniük az iránytűt, hogy az mindig vízszintesen álljon, és pontosan mutassa az irányt.
A hajók kapitányainak kötelességévé tette, hogy a megtett útról térképet és hajónaplót készítsenek. Elsőnek gyűjtette össze a különféle térképeket és hajónaplókat. A térképeket egy titkos gyűjteményben, a Tresorariá-ban helyezték el. A gyűjtemény azt a célt is szolgálta, hogy illetéktelenek ne ismerhessék meg az új felfedezéseket. Például az Azori-szigetek felfedezése után hosszú ideig csak Sagres lakói tudtak a kilenc sziget létezéséről (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tenger%C3%A9sz_Henrik).
Azt hitte, hogy tervei megvalósításához a szaharai aranykereskedelem tengeri kiváltásával biztosíthatja az anyagi alapot, az aranykereskedelem karavánútjának egyik végpontja Ceutában volt. Ehhez Észak-Afrikában és a Kanári-szigeteken is támaszpontokat kellett létrehoznia. A portugálok csak La Gomera szigetet tudták az őslakosoktól elfoglalni a Kanári-szigeteken. Az 1430-as évektől a Kanári-szigetek iránti érdeklődése egyfajta megszállottsággá vált, de minimális sikerekkel kellett beérnie, az Afrika partjaira küldött hivatásos hajósai viszont értékes eredményeket értek el: felfedezték a Gambia és a Szenegál folyók alsó folyásait, valamint a Zöld-foki szigeteket; a Mali Birodalmat. A Portugáliába hozott arany és elefántcsont hatására sorra alapítottak üzleti társaságokat újabb felfedező utakra, melyeket továbbra is Henrik herceg hangolt össze. Az anyagi siker egyensúlyba hozta a herceg udvartartásának költségvetését, és további utak szervezésére ösztökélte.
Felfedezte a Madeira-szigeteket 1419-ben, valószínűleg 1422-ben a Selvagens-szigeteket. A Madeira-szigeteket be is telepíttette.
Az ő megbízásából 1427-ben fedezték fel az Azori-szigeteket. Állítólag ekkor használtak először nagy karavellákat. A szigeteket 1432-ben telepítették be.
Henrik az 1440-es évek kezdetétől szervezte távoli expedícióit Afrikába. Nyugat-Afrika partvidékének felderítését főleg a kedvezőtlen széljárás akadályozta, a gyakori szélcsend. Henrik érdemének tekinthető annak felismerése, hogy a szélcsendes zóna az óceánon kikerülhető. Alapvetően ezért telepítette be az Azori-szigeteket: az így létrehozott Portugália–Azori–Nyugat-Afrika „navigációs háromszögben” mindig kedvező volt a széljárás.
Egyik kapitánya 1455-ben fölfedezte a Zöld-foki szigeteket, a Szenegál-folyót és felhajózott a Gambia folyón. Expedíciójáról 1456-ban tért vissza, és még ugyanebben az évben ismét útnak indult. Második útján eljutott a Rio Grande folyóig, felfedezte a mai Bissau-Guinea partvidékét az előtte elterülő szigetekkel.
Henrik az 1440-es évek kezdetétől szervezte távoli expedícióit Afrikába. Nyugat-Afrika partvidékének felderítését főleg a kedvezőtlen széljárás akadályozta, a gyakori szélcsend. Henrik érdemének tekinthető annak felismerése, hogy a szélcsendes zóna az óceánon kikerülhető. Alapvetően ezért telepítette be az Azori-szigeteket: az így létrehozott Portugália–Azori–Nyugat-Afrika „navigációs háromszögben” mindig kedvező volt a széljárás.
Egyik kapitánya 1455-ben fölfedezte a Zöld-foki szigeteket, a Szenegál-folyót és felhajózott a Gambia folyón. Expedíciójáról 1456-ban tért vissza, és még ugyanebben az évben ismét útnak indult. Második útján eljutott a Rio Grande folyóig, felfedezte a mai Bissau-Guinea partvidékét az előtte elterülő szigetekkel.
Az utolsó, Henrik által szervezett expedíción a Guineai-öböl bejáratát őrző Pálma-fokig jutottak el. A nyolc nagyobb és négy kisebb szigetből álló Zöld-foki szigeteket 1461-62-ben telepítették be. Tengerész Henrik halála után 30 éven belül portugál hajósok kerülték meg a Jóreménység fokát, majd egy újabb évtized múlva Vasco da Gama elérte Indiát, és felfedezték Brazíliát.
BARINELEK (https://pt.wikipedia.org/wiki/Barinel).
A képek alapján a barinel alig különbözött a karavelláktól, erősebbre építették a hajókat az 1440-es években latin vitorlával és hajógerincre építve átalakították, karavella lett a neve.
Barinel, a karavellák közvetlen elődje (https://pt.wikipedia.org/wiki/Barinel)
Barinel (1400-1440), a karavellák elődje (https://pt.wikipedia.org/wiki/Barinel)
AFRIKA PARTJAI
"Tengerész Henrik (1394 - Sagres, 1460) tengeri utakat szervezett Afrika nyugati partjai mentén. 1434-ben – a déli területek felé indulva – a portugálok elérték a Bojador-fokot, majd Szenegál partjainál hajózva Afrika legnyugatibb csücskét, a Zöld-fokot. 1442-ben fekete rabszolgákat vittek Lisszabonba. 1456-ban felfedezték a Zöld-foki-szigeteket, majd telepeket alapítottak a Guineai-öböl partvidékén. 1460-ban meghalt Tengerész Henrik, de ez nem állította meg a portugálokat. Sorban elfoglalták a Borspartot, az Elefántcsontpartot, az Aranypartot és a Rabszolgapartot. Kolumbusz első hajóútján 1476-ban kihajózott a Földközi-tengerről az Atlanti-óceánra. Hajója kalóztámadás áldozata lett. Portugáliába vetődött, az év augusztusának végén vagy szeptemberének elején érkezett Lisszabonba, a következő 10 évben ott lakott. 1477 és 1485 között (kereskedőként) bejárta az Atlanti-óceán ismert részét Izlandtól a portugál és spanyol szigeteken át egészen a Volta folyó (Afrika) torkolatának újonnan létesített portugál aranytermelő telepig. Eközben érlelte nagy tervét, hogy nyugatról érje el Indiát úgy, hogy az Atlanti-óceánon átkel, eljut Kínába, onnan a mai Japánba és végül Indiába." (https://hu.wikipedia.org/wiki/Kolumbusz_Krist%C3%B3f).
A portugálok első afrikai felfedezőútjaihoz tartozó évszámokból és Kolumbusz Kristóf élettörténetének adataiból is kikövetkeztethető, hogy az 1435-1476 közötti időszakban ugrásszerű fejlődés történt a portugál hajózásban, hosszútávú utakat terveztek és valósítottak meg, amelyekhez alkalmas óceánjáró hajókra volt szükségük Ezek a hajók voltak az első gerincre épített hajók, a karavellák, az elsőket még 1460 előtt építették. A gerinces hajók nem erősebbek mint a palánkozatra épített hajók, hanem kisebb, - kb. fele - súlyúak voltak voltak, kevesebb fa volt szükséges az építésükhöz.
A "latin-karavella", karavella latin vitorlákkal , kormánylapáttal szerelve (4)
A karavellát Portugáliában fejlesztették ki, eredete valószínűleg portugál halászhajó (barcha, a halászbárka és a barinel, https://pt.wikipedia.org/wiki/Barinel) némi arab beütéssel. Első írásos említését 1255-ből ismerjük. Nevének eredetéről: a portugál „carvalho”, azaz tölgyfa szóból ered, tölgyfából épült a karavella. Sikeres hajótípus volt, a gerinces és nagyobb változatát, a karakkot több száz évig építették az 1400-as évektől, a karavella és a karakk voltak a nagy földrajzi felfedezések hajótípusai.
A korai karavellák egyárbócos, négyszögletes vagy latinvitorlás, 4:1 aráyú, karvel palánkos, kormánylapátos és magasított hátsó felépítménnyel, egy fedélzettel épűlt hajók voltak. A korai típusa (13–15. század) kicsi, de erős és gyors, kb. 20 brt vízkiszorítású hajó volt. Legénysége 20 főből állt. Ez megfelelt eredeti funkciójának: a 13. században az első karavellák part menti szállító hajók, halászhajók voltak.
A kései típusa már gerinces, kormánylapátos hajó volt, hossza 20–25 m közötti, szélessége 6–7 m, vízkiszorítása 200–400 brt. Ez volt az ún. latin- és „keresztvitorlás karavella” az orrárbóc alatt is egy kis keresztvitorlát (artemon vitorlát) kapott, és az árbóckosár, vagyis a kas fölött kasvitorlával gazdagodott. A hátsó árbócán maradt a latinvitorla. A vízkiszorítással az árbócok száma is nőtt: a végén már négyárbócos karavellákat is építettek. A karavella tengerjáró képessége korában kiemelkedően jó volt. Az első olyan hajótípus, amelyeken lehetett élesen szél felé vitorlázni. Ilyen, úgynevezett latin karavellákon jutottak el a portugál hajósok Nyugat-Afrika partjai mentén az Aranypartig, sőt valamivel még azon túl is. Az egyszerű hajónak számos előnyös tulajdonsága volt; köztük a legfontosabb az, hogy fordulékony volt, szél ellen is jól tudott vitorlázni.
Karavella modell (4)
Sebessége a 11 csomót is elérte, egy nemzetközi csomó egy tengeri mérföld óránkénti sebességet jelent, ami 1,852 km/h, azaz a 11 csomós sebesség az 20.372 km -t jelent óránként.
15. századi festmény: a portugál Lagos kikötőjébe érkeztek Afrikából hajók, a karavella egyik vitorlája a a koggéhoz hasonlító négyszögletes vitorla volt (https://en.wikipedia.org/wiki/Lagos)
15. század végéről egy karavella (https://www.gutenberg.org/files/60226/60226-h/60226-h.htm#CHAPTER_VIII)
Kormánylapát szerkezete az 1600-as években (https://www.gutenberg.org/files/60226/60226-h/60226-h.htm#CHAPTER_VIII)
KÖVETKEZTETÉSEK
Tengerész Henrik tevékenységének következtében szerencsés módon egy adott személyhez köthetőek a földrajzi felfedések kezdetei. Kb. az 1410-es és az 1460-as évek közé tehetőek a kezdetek Portugáliából a Ny-Afrikai partok mentén. Henrik szervező volt, navigációs iskolát, hajógyártást, térképészeti hivatalt és számtalan felfedező utat szervezett, útvonalaikkal együtt, a kereskedelemben is részt vett.