RÓMAI KORI VÍZTÁROZÓK
(2025 augusztus)
BEVEZETÉS
Egy, római kori, császárkori gazdaságot és a földek öntözéséhez használt víztározót találtak Rómában, a most épülő harmadik metróvonal alagútjának fúrása közben. Az 1. századi 70 méter hosszú, 35 méter széles nyitott medence falai majdnem tökéletes állapotban maradtak fenn. A tározónak azonban csak egy részét sikerült feltárni, mivel az évszázadok során ráépítkeztek (https://mult-kor.hu/az-okori-roma-legnagyobb-viztarozoja-kerult-elo-20141205).
A városi vízellátást szolgáló vízvezetékekre vonatkozóan ld.: https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_aqueducts_in_the_Roman_Empire... Az ismert nagy víztározók sokszor fedettek voltak, az erős párolgást elkerülendő. .A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
GÁTAK, TÁROZÓK
A leggyakoribb római gáttípusok a föld- vagy szikla alapú, és a falazott gravitációs gátak voltak. Sokféle célt szolgáltak, például öntözést, árvízvédelmet, (https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Roman_dams_and_reservoirs), folyók elterelését (gyakori az ókorban), talajmegtartást, vagy többet is a felsoroltak közül. „A rómaiaknak az a képessége, hogy nagyszabású mérnöki építkezéseket terveztek és szerveztek”, különleges szerepet kapott a gátépítésnél. Mérnöki képességeik lehetővé tették a nagy és új módszerekkel kialakított víztározók és az ezekhez szükséges gátak építését, amelyek a városi települések állandó vízellátását biztosították a száraz évszakban is, ami az ókorban nem volt általános. A római gátak vízállóságát a vízálló habarcs és a római beton biztosította. A római ciszternákat egyiptomi kék festékkel védték a szivárgás ellen. Ezek az anyagok lehetővé tették a nagy szerkezetek építését is, mint például a Homsz-tó gátja, amely valószínűleg az addigi legnagyobb vízzáró gát volt, és a Harbaqa gát, mindkettőnek betonmagja volt. A római mérnökök voltak az elsők, akik felismerték az ívek és támpillérek stabilizáló hatását, és ezeket be is építették a gátakba.
A legnagyobb íves gravitációs gát a tunéziai Kasserine-gát Észak-Afrikában volt, 150 méter hosszú, 10 méter magas és 7,3 méter széles volt. Görbült íve ellenére azonban bizonytalan, hogy az i.sz. 2. századi gát szerkezetileg ívelt volt-e, és nem csupán puszta súlya miatt lett ívelt; ebben az esetben gravitációs gátként sorolható be.
A legnagyobb hídgát a Band-e Kaisar volt, amelyet római munkások építettek a szászánidák területén a i. u. 3. században. A mintegy 500 m hosszú építmény, egy túlfolyó gát és az árkádos híd újszerű együttese, több mint negyven íven keresztezte a folyót. A valaha épített legkeletibb római építőipari építmény, kettős célú kialakítása tartós hatást gyakorolt az iráni gátépítésre.
A legnagyobb többíves támpillér gát a spanyolországi Esparragalejo-gát volt, melynek 320 m hosszú falát légoldalán felváltva támpillérek és homorú ívek támasztották alá. Az i.sz. 1. századra datálható építmény az ókorban az első és, mint látszik, egyetlen ilyen típusú gát.
A leghosszabb támasztó gát a 632 m hosszú Consuegra-gát volt (i. u. 3.–4. század) Közép-Spanyolországban, amely még mindig meglehetősen jó állapotban van. Mindössze 1,3 m vastag támfalát földtöltés helyett az alsó oldalon szabályos 5-10 méterenként támpillérekkel támasztották alá. Spanyolországban nagyszámú ősi támgát összpontosul, amelyek a talált teljes mennyiség közel egyharmadát teszik ki.
A leghosszabb gravitációs gát, és összességében a leghosszabb gát, a szíriai Homs-tavat duzzasztja. A Diocletianus császár által öntözés céljára 284-ben épített 2000 m hosszú és 7 m magas falazott gát egy betonmagból áll, amelyet bazaltréteg véd. A 6 mérföld hosszú és 2,5 mérföld széles tó 90 millió m3 -t tárolt, így a Közel-Kelet legnagyobb római tározója, és valószínűleg a legnagyobb mesterséges tó, amelyet addig építettek. Az 1930-as években kibővítették, és még mindig Homsz-ot látja el vízzel. További figyelemre méltó gátak ebben a kategóriában a kevéssé tanulmányozott, 900 m hosszú Wadi Caam II gát Leptis Magnában , valamint az Alcantarilla és Consuegra spanyol gátjai.
A legmagasabb gát az azonos nevű közép-olaszországi város Subiaco gáthoz tartozott. Nero (i.sz. 54–68) az Aniene folyó melletti villája mellett építette azt a három víztározót, amely a maga idejében rendkívül szokatlan volt csak rekreációs, semmint haszonelvű célra. A csoport legnagyobb gátja a becslések szerint elérte az 50 m magasságot. A világon felülmúlhatatlan maradt egészen 1305-ben, amikor véletlenül elpusztította két szerzetes, akik végzetesen eltávolították a fedőköveket a tetejéről. Szintén meglehetősen magas építmények voltak az Almonacid de la Cuba-gát (34 m), a Cornalvo-gát (28 m) és a Proserpina-gát (21,6 m), amelyek mindegyike Spanyolországban található, és még mindig alapvetően római szövetből áll.
Egy karthagói ciszterna (https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Roman_cisterns)
Ciszternák (https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Roman_cisterns): az édesvíztározókat általában a vízvezetékek és mellékvezetékek végpontjain állították fel a városok határában, a városi háztartásokat, a mezőgazdasági birtokokat, a császári palotákat, a termákat vagy a római haditengerészet haditengerészeti bázisait látták el vízzel.
A spanyolországi Cornalvó-ban lévő gát az egyik legmagasabb, még mindig használatban lévő római gát, 28 méteres. A legnagyobb íves gát a Glanum-gát volt Galliában, Provence-ban. Mivel maradványait egy 19. században épített gát csaknem eltüntette, a rekonstrukciója szerint a római gát 12 m magas, 3,9 m széles és 18 méter hosszú volt. A legkorábbi ismert ívgát, és egyedülálló volt az ókorban, és azon túl is (a Dara-gáttól eltekintve, amelynek méretei ismeretlenek).
Római kori gát (Cornalvo, https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Roman_dams_and_reservoirs)
A legnagyobb íves gravitációs gát a tunéziai Kasserine-gát Észak-Afrikában volt, 150 méter hosszú, 10 méter magas és 7,3 méter széles volt. Görbült íve ellenére azonban bizonytalan, hogy az i.sz. 2. századi gát szerkezetileg ívelt volt-e, és nem csupán puszta súlya miatt lett ívelt; ebben az esetben gravitációs gátként sorolható be.
A legnagyobb hídgát a Band-e Kaisar volt, amelyet római munkások építettek a szászánidák területén a i. u. 3. században. A mintegy 500 m hosszú építmény, egy túlfolyó gát és az árkádos híd újszerű együttese, több mint negyven íven keresztezte a folyót. A valaha épített legkeletibb római építőipari építmény, kettős célú kialakítása tartós hatást gyakorolt az iráni gátépítésre.
A legnagyobb többíves támpillér gát a spanyolországi Esparragalejo-gát volt, melynek 320 m hosszú falát légoldalán felváltva támpillérek és homorú ívek támasztották alá. Az i.sz. 1. századra datálható építmény az ókorban az első és, mint látszik, egyetlen ilyen típusú gát.
A leghosszabb támasztó gát a 632 m hosszú Consuegra-gát volt (i. u. 3.–4. század) Közép-Spanyolországban, amely még mindig meglehetősen jó állapotban van. Mindössze 1,3 m vastag támfalát földtöltés helyett az alsó oldalon szabályos 5-10 méterenként támpillérekkel támasztották alá. Spanyolországban nagyszámú ősi támgát összpontosul, amelyek a talált teljes mennyiség közel egyharmadát teszik ki.
A leghosszabb gravitációs gát, és összességében a leghosszabb gát, a szíriai Homs-tavat duzzasztja. A Diocletianus császár által öntözés céljára 284-ben épített 2000 m hosszú és 7 m magas falazott gát egy betonmagból áll, amelyet bazaltréteg véd. A 6 mérföld hosszú és 2,5 mérföld széles tó 90 millió m3 -t tárolt, így a Közel-Kelet legnagyobb római tározója, és valószínűleg a legnagyobb mesterséges tó, amelyet addig építettek. Az 1930-as években kibővítették, és még mindig Homsz-ot látja el vízzel. További figyelemre méltó gátak ebben a kategóriában a kevéssé tanulmányozott, 900 m hosszú Wadi Caam II gát Leptis Magnában , valamint az Alcantarilla és Consuegra spanyol gátjai.
A legmagasabb gát az azonos nevű közép-olaszországi város Subiaco gáthoz tartozott. Nero (i.sz. 54–68) az Aniene folyó melletti villája mellett építette azt a három víztározót, amely a maga idejében rendkívül szokatlan volt csak rekreációs, semmint haszonelvű célra. A csoport legnagyobb gátja a becslések szerint elérte az 50 m magasságot. A világon felülmúlhatatlan maradt egészen 1305-ben, amikor véletlenül elpusztította két szerzetes, akik végzetesen eltávolították a fedőköveket a tetejéről. Szintén meglehetősen magas építmények voltak az Almonacid de la Cuba-gát (34 m), a Cornalvo-gát (28 m) és a Proserpina-gát (21,6 m), amelyek mindegyike Spanyolországban található, és még mindig alapvetően római szövetből áll.
ÓKORI RÓMAI VÍZTÁROZÓK, CISZTERNÁK
A római korban épített ciszternák kisebb műszaki csodák: jellemzőik a vízálló beton oszlopok és a vízálló egyiptomi festék használata. Legnevezetesebbek a római ciszternák, az isztambuli óriás ciszterna és a dél-itáliai Misenumban található "Piscina Mirabilis".
Neolitikus esővíz gyűjtő változatai a levantei házak padlójába süllyesztett vízálló mészgipsz falusi ciszternák. A római házak impluviuma és az udvari, kb. 10 M3 -es ciszternák, a hozzá tartozó csövek, szerkezetek összegyűjtötték, szűrték, hidegen tartották és tárolták a vizet, valamint hűtötték és szellőztették a házat. A ciszterna sziklába vagy földbe vágott, ásott, szigetelt falú fedett esővízgyűjtő tartály. Városokban, várakban (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ciszterna) építettek ciszternákat, általában többet. Az esővíz gyűjtést- és elvezetést biztosították, gyakran többszörös szűrőberendezéssel is ellátták őket. Építészeti kiképzésük változatos volt. A római, bizánci és arab építészetben impozáns méretű csarnokká váltak, melynek mennyezetét boltozat vagy síkfödém borította, ezeket oszlopokkal támasztották alá. A legtöbbet a kora középkorban építették, de még a reneszánsz idején is épültek ciszternák, ezek technikailag fejlettebbek voltak.
Egyik legrégebbi esővizet gyűjtő változata a levantei ház padlójába süllyesztett vízálló mészgipsz neolitikus falusi ciszterna. A római házak impluviuma és a hozzá tartozó szerkezetek összegyűjtötték, szűrték, hűtötték és tárolták a vizet, valamint hűtötték és szellőztették a házat.
A tanulmány célja az ókori római világ legnagyobb víztározóinak, különösen a dél-itáliai Misenumban található "Piscina Mirabilis"-nek és a Bazilika Ciszterna (Isztambul) a vizsgálata is. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés volt. Többezer köbméteres térfogatú, áramló vizet tároló, mélyen a földbe vagy ténylegesen a föld alá telepített, tetővel fedett víztározókat vizsgáltuk. A római vízvezetéket általában az ivóvízellátásra, a fürdők ellátására, vagy katonai célokra építették. A nagy mennyiség nagy kapacitású víztározókat igényelt. A római Caracalla-fürdő víztározója több mint 80 000 m3 vizet tartalmazott. Az oszlopok használata a római víztározóban, az ókori Isztambulban megfigyelhető, a Yerebatan Saray közel 85 000 köbméteres maximális kapacitásával a legnagyobb római víztározónak tekinthető. A misenumi Piscina Mirabilis tekinthető a legnagyobb, katonai célokra használt római víztározónak (Classis Praetoria Misenensis), a 12 600 m3 víz térfogatával.
Isztambuli római kori ciszternák: A Philoxenosz-tenna
(vagy Binbirdirek-ciszterna, https://en.wikipedia.org/wiki/Cistern_of_Philoxenos) egy mesterséges földalatti víztározó Isztambulban, a Konstantinápolyi Fórum és a Konstantinápolyi Hippodrom között, a Sultanahmet negyedben. Felújították, ma már turistalátványosságként látogatható. A Binbirdirek ciszterna a második legnagyobb ciszterna Isztambulban a Bazilika ciszterna után. A ciszternát I. Justinianus állíttatta helyre a 6. században, miután a palota 475-ben egy tűzvészben teljesen elpusztult. Miután a várost 1453-ban elfoglalták az oszmánok, a ciszternát nem használták, feledésbe merült. A 17. században Fazli pasa palotájának építése során újra felfedezték. 1001 oszlopa volt a mondák szerint, a"Binbirdirek" név törökül 1001 oszlopot jelent, bár az oszlopok valódi száma csak 224.
A Philoxenosz-tenna (https://en.wikipedia.org/wiki/Cistern_of_Philoxenos)
A Philoxenosz-tenna (https://en.wikipedia.org/wiki/Cistern_of_Philoxenos)
A Bazilika Ciszterna (https://hu.wikipedia.org/wiki/Els%C3%BCllyedt_Palota , ld. Yerebatan Saray) az egyik legnagyobb a több száz hajdani víztározó közül, melyek Isztambul alá építettek. A ciszterna a Hagia Szophia közvetlen szomszédságában, a belváros közepén található. A víztározót I. Justinianus bizánci császár építtette 532-ben. A 143x54 méteres termet 336 darab 8 méternél is magasabb márvány oszlop tartja, melyek közül két oszlop egy ókori görög szörnyeteg, a Medusza fején nyugszik. A terem falai 4 méter szélesek, és speciális vízálló malterral építették őket. A víz az Isztambultól mintegy 20 km-re északra lévő erdőből eredt és folyt a városba egy aquvaducton (ókori vízvezetéken) keresztül.
Az isztanbuli Bazilika Ciszterna (https://hu.wikipedia.org/wiki/Els%C3%BCllyedt_Palota)
Az isztanbuli Bazilika Ciszterna (https://hu.wikipedia.org/wiki/Els%C3%BCllyedt_Palota)
Az édesvíztározókat általában a vízvezetékek és mellékvezetékeik végpontjain állították fel, és a városi háztartásokat, a mezőgazdasági birtokokat, a császári palotákat, a fürdőket vagy a római haditengerészet bázisait látták el vízzel. (Néhány nagy római kori ciszterna: https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Roman_cisterns, érdemes megnézmi : Aljibe of the Palacio de las Veletas in Cáceres, Spain. Portuguese cistern (Mazagan) in El Jadida, Morocco. Cistern in Silves, Portugal. Matera, southern Italy. Aljibe of the Palacio de las eletas in Cáceres, Spain. Portuguese cistern (Mazagan) in El Jadida, Morocco. Cistern in Silves, Portugal. Matera, S-Italy).
Egy portugáliai ciszterna (Cistern in the Peniche Fortress, Peniche, Portugal, https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Roman_cisterns)
Theodosius Cistern
Piscina Mirabilis, Olaszország (https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Roman_cisterns)
A Piscina Mirabilis a legnagyobb víztározó, amelyet a rómaiak építettek Itáliában. Misenum városa alatt található a Nápolyi-öböében, elsődleges feladata az itt állomásozó római flotta ivóvízzel való ellátása volt. A hatalmas tározót Augustus császár hadvezére, Agrippa parancsára építették, hogy a misenumi hadikikötőben állomásozó helyőrséget és az ide befutó hajókat ivóvízzel ellássák. A tartály teljes egészében a város alatti tufarétegekből vájták ki. A víztározó oldalait vastag stukkórétegekkel szigetelték. A medencét átszelő mély keresztfolyosó szolgált a víz tisztítására: ebben ülepedett le a szennyeződés, amelyet aztán a víztározó kiürítése után könnyen el tudtak távolítani. A vizet a tározó tetején levő szellőzőnyílásokon engedték be a medencébe. Eredeti állapotában 15 m mély, 72 m hosszú és 25 m széles volt. Összesen 12 000 m³ vizet volt képes tárolni. Boltozatos mennyezetét 48 oszlop tartotta. Az Aqua Augusta vízvezeték látta el, amely a Serino környéki források vizét szállította Nápolyon keresztül, egyes részei ma is láthatóak.
Megjegyzés: Kőbányán (Budapest) van egy hasonló föld alatti tározó: https://utazasielmenyek.hu/orszagok/magyarorszag/666-kobanyai-viztarozo-a-fold-alatti-csodavilag. Az első része 1869-ben épült meg, a második egy évvel később, a gőzgépes szivattyúkat pedig 1903-ban telepítettek, ma már természetesen elektromos szivattyúkat használnak, amik jóval nagyobb hatásfokkal működnek, és környezet barátabbak is. A víztároló medencéje 1541 négyzetméteren terül el, legnagyobb hosszúsága 66, legnagyobb szélessége pedig 24 méter. Magassága 10,8 méter, maximális vízszintje 8 méter és a maximálisan tárolt vízmennyiség összesen 10 800 köbméter. A víz a Dunából származik, a folyó mentén fúrt kutakból. Minden évben egyszer teljesen leeresztik a tárolt vízmennyiséget, hogy szemügyre vegyék a tározó állapotát. Máshogy nem lehet megállapítani, hogy van-e szükség az épületen új karbantartó munkálatokra. Amikor leeresztik a helyet, kitisztítják az egészet, utána pedig csak az egyharmadáig töltik tele és egy napig állva hagyják. Ekkor mintát vesznek a vízből, és ha tökéletes az eredmény, akkor teljesen feltöltik a medencét.
*
FÜGGELÉK I.: GÁTAK ÉS VÍZTÁROZÓK LISTÁJA
A táblázat eredete: https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Roman_dams_and_reservoirs
.
| Height | Thickness | Crest length | Name | Country | Date | Type / Comments |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 50 | 13.5 | 70? | Subiaco Dams[16] | Italy | 54–68 AD | Gravity dam. Devised as pleasure lake for Nero, the dam was the highest in the Roman Empire,[17] and in the world until its destruction in 1305.[3] |
| 34.0 | 38.0 | 120.0 | Almonacid de la Cuba Dam[18] | Spain | 1st c. | Gravity dam |
| 28.0 | 26.0 | 194.0 | Cornalvo Dam [18] | Spain | 1st–2nd c. | Gravity dam, still in use |
| 21.6 | 5.9 | 427.8 | Proserpina Dam [18] | Spain | 1st–2nd c. | Gravity dam, still in use |
| 21 | ? | 365 | Harbaqa Dam[19] | Syria | 2nd c. | Gravity dam |
| 20.0 | 4.0? | >800.0 | Alcantarilla Dam [18] | Spain | 2nd c. BC | Gravity dam |
| 16.6 | 6.9 | 80.0 | Ermita de la Virgen del Pilar Dam [18] | Spain | 1st–2nd c. | Gravity dam |
| 16 | ? | 40 | Orükaya [20] | Turkey | 2nd c. | Arch-gravity dam[21] |
| 13.0 | 7.0? | 60.0 | Muel Dam [18] | Spain | 1st c. | Gravity dam |
| 12 | 3.9 | 18 | Glanum Dam[22] | France | 1st c. BC | Arch dam, earliest known[12] |
| 12 | ? | 130 | Löstügun [23] | Turkey | 6th c. | Gravity dam |
| 10 | 7.3 | 150 | Kasserine Dam[24] | Tunisia | 2nd c. | Arch-gravity dam[21] |
| 8.4 | 2.7 | 68.0 | La Pared de los Moros [18] | Spain | 3rd c. | Gravity dam |
| 7.0 | 2.0 | 50.0 | Arroyo Salado [18] | Spain | ? | Gravity dam |
| 7 | 20 | 2000 | Lake of Homs dam[25] | Syria | 3rd c. | Gravity dam, largest artificial reservoir to date (capacity of 90 million m³), still in use[10] |
| 7 | ? | 193 | Ma'agan Michael (West) [23] | Israel | 4th c. | Gravity dam |
| 7 | ? | 80 | Çavdarhisar[20] | Turkey | 2nd c. | Arch-gravity dam[21] |
| 7 | ? | 50 | Roman dam of Belas[26] | Portugal | 2nd c. | Gravity dam |
| ~6.1 | ? | ? | Qasr Khubbaz [27] | Syria | ? | ? |
| 6.0? | 3.0 | 50.0 | Arévalo[18] | Spain | 2nd c. | Gravity dam |
| 5.6 | 2.2 | 320.0 | Esparragalejo Dam[18] | Spain | 1st c. | Multiple-arch buttress dam, earliest known[14] |
| 5.2 | 1.9 | 95.0 | Las Tomas [18] | Spain | 4th c. | Buttress dam |
| 5 | ? | 91 | Wadi Megenin [28] | Libya | 2nd c. | Buttress dam |
| 4.8 | 2.6 | >632.0 | Consuegra Dam[18] | Spain | 3rd–4th c. | Buttress dam |
| 4.6 | 4.2 | 174 | Muro Dam[29] | Portugal | ? | ? |
| 4.5 | 2.7 | 141.1 | El Paredón [18] | Spain | 3rd c. | Gravity dam |
| 4.5 | 2.5 | 19.5 | Melque VI [18] | Spain | ? | Gravity dam |
| >4.0 | 1.0 | 102.0 | Lower Iturranduz Dam [18] | Spain | 2nd c. | Buttress dam |
| 4.0 | 5.6 | 100.0 | La Pesquera [18] | Spain | ? | Gravity dam |
| 4 | ? | 300 | Böget [20] | Turkey | 2nd c. | Gravity dam |
| 3.7 | 1.8 | 139.0 | Araya [18] | Spain | 2nd c. | Buttress dam |
| 3.6 | 3.5 | 97.8 | Vega de Sta. María [18] | Spain | ? | Buttress dam |
| 3.5 | 2.0 | 40.0 | Arroyo Bejarano [18] | Spain | 1st c. | Gravity dam |
| >3.0 | 3.0 | 170.0 | Charca de Valverde [18] | Spain | ? | Gravity dam |
| 3.0 | 3.4 | 200.0 | Las Muelas [18] | Spain | 2nd c. | Buttress dam |
| 3.0 | 3.0? | 29.0 | Azud de la Rechuela [18] | Spain | ? | Buttress dam |
| 3.0 | 2.3 | 30.0 | Les Parets Antiques [18] | Spain | 3rd–4th c. | Gravity dam |
| 3.0 | 2.2 | 150.0 | Villafranca [18] | Spain | 2nd–3rd c. | Buttress dam |
| 3.0 | 2.9 | 40.0 | Roman Dam of Pego da Moura | Portugal | ? | Buttress dam |
| 3.0 | 1.8 | 98.0 | Mesa de Valhermoso [18] | Spain | 2nd–3rd c. | Gravity dam |
| 3.0 | 1.5 | 30.0 | Castillo de Bayuela[18] | Spain | 2nd–3rd c. | Buttress dam |
| 3.0? | ? | ? | San Martín de la Montiña [18] | Spain | 1st–2nd c. | Gravity dam |
| 2.5 | 5.0 | 100.0 | Cañada del Huevo [18] | Spain | 2nd c. | Buttress dam |
| 2.5 | 1.5 | 25.0 | Pineda o Ca'La Verda [18] | Spain | 3rd c. | Gravity dam |
| 2.4 | 1.2 | 80.0 | Paerón I [18] | Spain | 1st–2nd c. | Gravity dam |
| 2.2 | 1.0 | 15.0 | Palomera Baja [18] | Spain | 3rd c. | Gravity dam |
| 2.2? | 1.0? | 30.0? | El Peral [18] | Spain | 1st–2nd c. | Gravity dam |
| 2.1 | 1.9 | 40.8 | Moracantá [18] | Spain | 1st–2nd c. | Gravity dam |
| >2.0 | 2.5 | 80.0 | Los Paredones [18] | Spain | 1st–2nd c. | Gravity dam |
| >2.0 | 0.8 | 52.0–180? | La Cuba [18] | Spain | 2nd–3rd c. | Gravity dam |
| 2 | 10–12 | 516 | Band-e Kaisar[30] | Iran | 3rd c. | Gravity dam, earliest dam-bridge (weir combined with arch bridge)[15] |
| 2.0 | 1.0 | 56.0 | Puy Foradado Dam [18] | Spain | 2nd–3rd c. | Arch-gravity dam[18] |
| 1.6 | ? | ? | Las Mezquitas [18] | Spain | 2nd c. | Gravity dam |
| >1.5 | 1.1 | 30.0 | Paerón II [18] | Spain | 1st–2nd c. | Buttress dam |
| 1.5 | 0.8 | 35.0 | El Pont d'Armentera[18] | Spain | 2nd–4th c. | Gravity dam |
| 1.3 | 1.6 | 230.0 | El Hinojal (Las Tiendas) [18] | Spain | 3rd–4th c. | Buttress dam |
| 1.3 | 1.4 | 14.7 | El Argamasón [18] | Spain | 2nd–3rd c. | Gravity dam |
| 1.2 | 2.4 | 30.0 | Balsa de Cañaveral [18] | Spain | 4th c. | Gravity dam |
| 1.1 | 0.7 | 13.4 | Río Frío [18] | Spain | 1st c. | Gravity dam |
| >0.9 | 0.7 | 7.6 | El Peral II [18] | Spain | ? | Buttress dam |
| 0.9 | 0.7 | 40.0 | Azud de los Moros [18] | Spain | 1st c. | Gravity dam |
| >0.8 | 1.6 | 60.0–80.0 | Valencia del Ventoso[18] | Spain | 3rd–4th c. | Gravity dam |
| >0.8 | 1.1 | 50.0 | El Chaparral [18] | Spain | 3rd–4th c. | Gravity dam |
| ? | 0.7 | 150.0 | Higher Iturranduz Dam [18] | Spain | 3rd–4th c. | Buttress dam |
| ? | ? | ? | Leptis Magna (Wadi Caam I) [31] | Libya | 2nd–3rd c.? | ? |
| ? | ? | 900 | Leptis Magna (Wadi Caam II) [31] | Libya | 2nd–3rd c.? | ? |
| ? | ? | ? | Leptis Magna (Wadi Lebda) [32] | Libya | 2nd–3rd c.? | Buttressed dam |
| ? | ? | ? | Las Adelfas [18] | Spain | 2nd c. | Gravity dam |
| ? | ? | ? | Monroy[18] | Spain | ? | Gravity dam |
| ? | ? | ? | Odrón y Linares [18] | Spain | ? | Gravity dam |
| ? | ? | ? | Soufeiye [20] | Syria | ? | Gravity dam |
| ? | ? | ? | Dara Dam | Turkey | 560 AD | Arch dam, earliest description of arch action in such types of dam by Procopius (De Aedificiis II.3)[33] |