A predinasztikus korban, az i.e. 3500 körüli évektől már ismert volt a fa alkatrészek megmunkálása, összeillesztésének módja. A sírokban találtak ágykat, ládákat. A dinasztiák előtti korban is már készítettek csappal, varrott (vésett hornyokba fűzött vékony kötelekkel összeerősített) koporsókat. A fűrészelés és a lyukfúrás olyan régi, mint az egyiptomi kultúra. Gyalulni és esztergálni nem tudtak, később sem. Habkővel csiszolták a felületeket simára. A 3400-2980-as korszak királyi temetéseinél elefántcsonttal díszített lábakkal készült összecsukható fa székeket, valamint az ébenfa ládák töredékeit találták. Az ágy egy téglalap alakú fa keret volt, amit arany festéktapasszal borítottak, és amelyet rácsok vagy kötelek fogtak össze rács formájában. A lábak oroszlánlábakat utánoztak. Különböző méretű ládákat díszítettek geometriai alakzatokkal, és zöld és kék malachit, türkiz és elefántcsont berakásokkel. Az Óbirodalom idején már magas szintű volt az asztalosmesterség. A keretbetét szerkezetet ismerték,, de a betétet nem árkolásba helyezték, hanem beszegezték a keretbe. A korban jelentek meg az új faládák is, különféle (lapos vagy domború, illetve szentélyforma) fedéllel. A nagyobbakhoz hordszékhez hasonlóan tartórudakat lehetett illeszteni, hogy többen tudják vinni.
Az Újbirodalom nemesek és királyi családtagok számára készült bútorai jellemzően díszesebbek a korábbi korok bútorainál. Az uralkodócsalád részére készült bútorok alapjaikban nem, csak díszítésben különböztek a köznép által használttól; arany- és ezüstlemezekkel, féldrágakövekkel, elefántcsonttal, fajansszal, üveg- és ébenfaberakással díszítették őket. Tutanhamon egyik ládája 33 000 kis fadarabbal van berakva. Gyakran a királyság szimbólumai, pl. az ureusz is megjelentek rajtuk. Gyakori volt az állatos díszítés, például a székek lábának oroszlánmancs formára faragása, nemcsak az uralkodócsaládnál, hanem a magas rangú hivatalnokoknál is. (https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93kori_egyiptomi_b%C3%BAtorok). Először tekintsünk két trónszéket:
Kairói Régészeti Múzeum: Snefru fáraó sírjából fontos falikép, i.e. 2580 körül. Az első varrott-csapos kőszállító rövidpalánkos hajóábrázolás, az árbocot használták a kövek beemelésére is. A régészek a 4600 éves, Sznefru által építtetett Tört falú piramistól északkeletre egy Nílus-i kikötőnek használt épület 3 méteres falmaradványait is feltárták, amely a piramis egyik templomához, egy 140 méter hosszú töltésúton (rámpán) keresztül csatlakozott.
Fúrni, vésni és fűrészelni már i.e. 3000 körül is tudtak, az utóbbi meglepő, valószínűleg azért találták fel a kovakő fogú fűrészt, mert nem volt hasadó faanyaguk. Az asztalos és ács tudásuk eredete a csapokkal összeerősített koporsók készítésével kapcsolatos:
Koporsó i.e. 2600 körül (https://www.metmuseum.org/art/collection/search/551049)
(A baldachin volt a berendezés utolsó darabja, amit a régészek rekonstruáltak, miután először egy feleekkora modellen kikísérletezték az összeállítást. Az ókori mesteremberek a faelemek elkészítésével kezdték a munkát, belefaragták a feliratokat és a szőnyegfonatmintát, amelyet később a rákalapált aranylemez is átvett. A faragás előtt vagy után vághatták bele a vájatokat, majd ezután a köteleket tartó rézgyűrűket is beillesztették. Ezután a fára fektették és rákalapálták a különböző vastagságú aranylemezeket, a hieroglif feliratok apróbb részleteit utólag egy éles eszközzel alakították ki. A réz tartógyűrűknél az aranylemezt átvágták, hogy átcsúsztathassák rajta a gyűrűt, majd kis aranylemezdarabkával elfedték a vágást. A favájatokba beleillesztették a rézborításokat és kis rézszegekkel odaerősítették őket. A hosszú gerendák aranyozása a legtöbb helyen egyetlen darab aranylemezből állt, bár két esetben két aranylemezből állították össze, például a hátsó padlógerendát, amit vékonyabb arany borított és viseltesebbnek is tűnt a többinél. Ezután felerősítették a kampókat. A tíz vékonyabb tartórúd aranyból készült cső. Az egyik vékonyabb felső tartórúd valamikor eltörhetett, egy ráhúzott rézcsővel javították meg, majd vékony aranyozással borították.
A bejárat fölötti gerenda két részből áll, a felső négyszögletes, két végén L alakban végződik, alatta egy körkörös átmérőjű rúd, amit tiplikkel és rézgyűrűkkel erősítettek hozzá. A két hátsó tartóoszlop mindkettő két-két gerendából áll, mindkettőt arany borította még azon a részükön is, amellyel egymásnak voltak illesztve. Ezeket a gerendákat hosszú szegekkel rögzítették össze, amelyeknek a kiálló részét hosszúkás bogár formájúra faragták (ez a forma amulettekről is ismert a korszakból). Ezeknek a tartóoszlopoknak a hátulján három-három nagy fémgyűrű található, melyek funkciója nem ismert, talán a szoba falához erősítették vele a baldachint.)
A sírkamra megnyitásakor a szarkofág és a baldachin mellett egy arannyal és fajanszberakással díszített lapos fadobozt találtak. A 159,5 cm hosszú, 23,5 cm széles, 20 cm magas doboz megtalálásakor már rég barna porrá omlott, de tetejének és oldalainak aranylemez-borítása megmaradt, melyen megtalálták Sznofru nevét. A láda már üresen került a sírba, de a körben a fal mellé állított hasonló ládákban jó minőségű vászon maradványait találták, valószínűleg ez a láda is erre a célra készült, mert ahhoz túl kicsi, hogy a matrac lehessen benne. Az egész sírban csak ezen a ládán és a baldachinon szerepel Sznofru neve, a többién Hotephereszt anyakirálynéként említik, tehát már fia uralkodása alatt készültek. Magának Hufunak a neve csak a sírban talált különféle edények és a kanópuszokat tartó láda pecsétjén szerepel."( https://hu.wikipedia.org/wiki/Hotepheresz_b%C3%BAtorai)
Nevezetes festett láda, Mozgalmas vadászjelenetek díszítik. (https://lakberendezde.cafeblog.hu/2015/02/05/az-okori-kozel-kelet/)
Kúsza rendetlenségben találták meg a tárgyakat (Wikipedia)
Előtérben Tutanhamon lovas szekere:
Nevezetes lovasszekér (4)
A kereket, a bronzöntést, továbbá függőleges szövőszéket, a hajó keelt (azaz a hajók iránytartását biztosító fenék gerendát) az i.e. 1600-as években az Ugarit-i eredetű hükszoszok ismertették meg Egyiptommal.
Tutanhamon ágyai (4)
*
Hotepheresz ékszeresl ádikája (kép nélkül): a fa ékszeresdoboz tetején jobboldalt a „Felső- és Alsó-Egyiptom királyának anyja, Hotepheresz”, baloldalt a „Deben-gyűrűket tartalmazó doboz” felirat állt; utóbbi nehezen olvasható, ezért egy írnok utólag még fekete tintával is ráírta, hogy „deben-gyűrűk.” A doboz teljesen szétkorhadt, de a helyszínen történt alapos vizsgálat azt mutatja, csak a bokaperecek voltak benne. A doboz külsejét az alját leszámítva minden oldalán aranylemez borította, belül teljesen lefedték az aranylemezek, alját és fedele alját is. Ezek méretéből a ládika méretét és a falemezek vastagságát teljes pontossággal rekonstruálni lehetett. Fedelének belső szegélyét jobb- és baloldalt lekerekítették. Tetején elefántcsont gomb volt, de ez annyira tönkrement az idők folyamán, hogy a helyreállításkor újra cserélték. A ládikába helyezett húsz (két sorban tíz-tíz) ezüst bokaperec mindegyikét berakással díszítették, négy szitakötőfigurával és köztük négy karneollal. Maguk a szitakötők karneolból, türkizből és lapis lazuliból készültek, szárnyaikhoz az ékszerész két kisebb szárnyat is hozzáadott, hogy félkört formáljanak. Az egyik sorban fekvő ékszerek egy része menthetetlenül tönkrement. A szebben fennmaradt sorban megtalálták annak a farúdnak a maradványát is, melyre felfűzték a bokapereceket, ezt két végén kör alakú, aranyozott fa zárta le, a nagyobb körnek az alján nem volt aranyozás, a kisebbik pedig levehető volt. Ebből sikerült rájönni, hogy mikor kivették az ékszereket a ládikából, a függőlegesen felállított rúdra helyezve tartották őket. Mikor a ládikába voltak helyezve, a két ékszertartó rúd valószínűleg valamiféle kereten feküdt, hogy a bokaperecek ne ütközzenek a láda aljába.
A ládika alatt különféle arany- és réztárgyakat találtak, köztük kanalat, tűt, az Ó- és Középbirodalom idején használt típusú borotvapengéket (két arany-, öt rézborotva) és korábban ismeretlen formájú, négyszögletes késeket (három arany-, négy rézkés), melyek mind a négy széle élezett volt. A fém mellett olyan kovakő késeket és borotvákat is találtak a sírban, amilyenek az előző dinasztiák idejéből kerültek elő. Az ókori Egyiptomban a sírba helyezett tárgyak két részre oszthatóak: amelyeket a halott még életében gyakran használt, és ceremoniális tárgyak, melyek direkt temetkezési kellékként készültek." ( https://hu.wikipedia.org/wiki/Hotepheresz_b%C3%BAtorai)
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Ozirisz Kiadó, Budapest, 2005.
(3) Desroches-Noblecourt, Cristiane: Tutanhamon, Corvina, 1977 ISBN 963 13 0215 6
ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig lehet utólag kideríteni: az INTERNET-s kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat, és utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét.