Lőfegyverek az ókorban és a középkorban
(2025 augusztus)
A puskapor használata előtt két lőfegyvert ismertek: a rugalmas visszacsapódás gyorsaságát felhasználó íjat és a centrifugális erőn alapuló parittyát. A parittya két hosszú zsineg közé kötött hosszúkás alakú erős, vastag bőrdarab (https://hu.wikipedia.org/wiki/Parittya). Változatai az egyszerű parittya és a botos parittya (fustibalus), amely 1-1,5 m hosszú botra volt erősítve. A parittyát a legrégibb időtől kezdve a 16. századig használták hadi célra, de még néha ma is. Az ókor és a középkor folyamán elterjedt harctéri fegyvernem volt, könnyű használhatósága és hatékonysága miatt. A parittyával nem csak követ, hanem ólomdarabokat is kilőttek. Mátyás király hadaiban is voltak parittyások. Mint minden ókori lőfegyver, a tűzfegyverek térnyerése során szorult ki a fegyverviselésből, de kézi gránátvetésre is használták. Néha még ma is használnak parittyát kövek kilövésére a tüntetések és a gerilla-hadviselés során.
Parittya, talán még apró nyilakat is kilőttek parittyákkal
A lovas népek a "rövid íj"-at használták (https://mek.oszk.hu/hu/). Az íj egy rugalmas szerkezet, melyet egy húr segítségével feszítenek meg. A megfeszítés során a külső ívre húzóerő, a belső ívre pedig nyomóerő hat. A "hosszú íj" az Óvilágban mintegy 50 ezer évvel ezelőtt jelent meg; íjak a spanyol sziklafestményeken láthatóak, de Európa minden országából származnak korai íj-leletek, 150-200 cm közötti hosszúságúak.
Az első rövid íjak kb. i. e. 1700-ban jelentek meg a Közel-Keleten, az egyiptomi hükszoszoknál, akik valószínűleg a mai Szíria területén fekvő Ugarit államból (kikötő és város is) származnak. A sztyeppei népeknél terjedtek el, i. e. 600-300 közötti időben a szkíták is használták a visszacsapó reflexíjat. Minden nép javított rajta valamit, kialakította a saját íjkészítési módját. A pusztai népek szinte egyetlen és leghatásosabb fegyvere volt, a maga korában a csúcstechnikát jelentett.
Az íj lehet egyszerű íj, támasztott- vagy egyszerű reflexíj, réteges íj és kompozit íj vagy összetett reflex-íj. A magyar íj ez utóbbi csoportba tartozik szinte azonos a szkíta-szarmata, a hun- és az avar íjakkal és távolabbi rokonságban áll a mongol íjakkal. A magyar íj a keleti típusú összetett, visszacsapó, azaz reflexíjak családjába tartozik. (Az "íj", a "nyíl" és az "ín" ősi török szavak.)
Kádesi csata (i. e. 1274, II. Ramszesz, https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1desi_csata)
A Nílus-deltai csata, i. e. 1176, III. Ramszesz, falikép ( https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%ADlus-deltai_csata)
Az összetett reflex-íj több rétegből áll, és felajzatlan állapotban ellentétes irányba görbül. Az íjat használat előtt fel kell ajzani, azaz a nyugalmi (fordított C) formáról C-alakra kell áthajtani úgy, hogy az egyik íjkar végére kötött ideg másik, hurkos végét a túlsó íjkar végi bevágásába akasztották be, a művelet nagy ügyességet és erőt kívánt az íjásztól. Két comb közé szorítva vagy rálépve bal kézzel görbítették vissza az íjat, és jobb kézzel akasztották rá az ideget. A használaton kívüli íjat leeresztették, hogy rugalmasságát ne veszítse el. A reflexíjak előnye - mivel a felajzatlan ívkarok visszafelé hajlanak, és csak a felajzáskor nyerik el megfelelő formájukat, hogy a húr elengedése után nem csapódnak előre a karok, és nem vész el azelőrecsapodáshoz szükséges energia.
A visszacsapóíjat íjtartó tokban felajzott állapotban tartották, a fegyver 6-8 órán át állhatott károsodás nélkül, majd lecserélték pihentre.
Az ázsiai összetett íjak hasoldalára általában bivalyszaruból készített szarulemezeket enyveztek, aminek következtében megnőtt az íj szilárdsága. Az íj kifeszítésekor a nyomóerő a szarura nehezedik, amelynek szilárdsága kétszerese a fáénak. Az összetett reflexíjak rugalmassága miatt a karokat jobban hátra lehet feszíteni, mint az íj hossza. A rövidebb karok és nagyobb kifeszítési hossz miatt ezek az íjak nagy sebességgel és messzire röpítették a nyílvesszőt. A lovasok felszerelésének lényeges tartozéka az íjtartó tok volt, amelybe felajzott állapotban helyezték az íjat. Az így tárolt fegyver 6-8 órán át állhatott károsodás nélkül, majd lecserélték pihentre. A felajzott íj tokban. tegezben való tárolása a használat idejére későn, a sztyeppei népeknél alkult ki.
Az íj típust összetett visszacsapó íjnak hívják. A reflexíj a neve több egyszerűbb szerkezetnek is. A visszacsapó íj fő jellemzője, hogy felajzatlan állapotban az ellenkező irányba hajlik (ebből adódik a „visszacsapó” megnevezés, mert lövés közben meg „visszacsap” az alapállapotba). A rövidebb hossz miatt nehéz kifeszíteni. A hosszú íjat jóval hosszabban meg lehet feszíteni mint egy rövidebbet, de a hosszabb karú íj lassabban lövi ki a vesszőt, és a hosszú íj lóháton használhatatlan.
Középkori számszeríj (https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A1mszer%C3%ADj)
Ostromgépek
Marcus Vipsanius Agrippa (i. e. 63. – i. e. 12) római államférfi és hadvezér, Octavianus, a későbbi Augustus római császár jó barátja, veje és örököse, Tiberius apósa, Caligula nagyapja volt. Augustus császár korai hadi sikereit – így a Marcus Antonius és VII. Kleopátra ellen kivívott actiumi győzelmet is – főként Agrippának köszönhette. Marcus Agrippa egy újfajta hadihajó tervét dolgozta ki; magasított fedélzettel, tornyokkal, ballistával és páncélzattal, amely védelmet adott a csáklyákkal szemben. A hajót egy új szerkezettel szerelték fel (vasnyeles szigonyt kilövő számszeríjjal, harpax-al, Agrippa találmánya volt), amellyel az ellenséges hajót megközelítve olyan közelharcra kerülhetett sor, amelyben a reguláris római csapatok fölénye azonnal megmutatkozott. (Megj.: a corvust, a csapóhidat az első pun háborúban használták először a rómaiak, https://en.wikipedia.org/wiki/Corvus_(boarding_device)). Az új hajókat Cumában, (Kümé Misenum félszigetén) építették. Néhány kisebb ütközetben hamarosan be is bizonyították a kalózhajókkal szembeni fölényüket, a csaták Agrippának a kalózok fölötti győzelmével végződtek.
Szigony kilövő számszeríj, ballista, ami Agrippa találmánya volt ( https://en.wikipedia.org/wiki/Harpax), ez volt Agrippa "wunder Waffe"-ja
Szigony kilövő számszeríj, ballista lövedéke (https://en.wikipedia.org/wiki/Harpax), Agrippa "wunder Waffe"-ja a nyeles horgony volt
Ballista katapult http://members.multimania.nl/onager/ballista.html
Egyszerű onager katapult (https://en.wikipedia.org/wiki/Onager_(weapon))
Számszeríj katapult (https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A1mszer%C3%ADj)
Onager katapult (https://en.wikipedia.org/wiki/Onager_(weapon))
Lőpor megjelenése
A fekete lőport Kínában találták fel. 492-ből származó írás megemlíti a salétrom lángfestő hatását, ezért a feltételezések szerint már az V–VI. században ismerték a kínaiak a feketelőport, az első írásos feljegyzések az i. sz. 9. század közepéről származnak. A kínai katonai írások említést tesznek különféle gyújtó- és füstbombákról, de a kínaiak eleinte csak rakéták illetve tűzijáték készítésére használták.
A feketelőport elsőként a Közel-Keleten az Oszmán Birodalom hadserege rendszeresítette szervezett módon a 14. század elején. Később
A feketelőport elsőként a Közel-Keleten az Oszmán Birodalom hadserege rendszeresítette szervezett módon a 14. század elején. Később
Franciaországban (Bordeaux-ban) 1326-ban gyártottak feketelőport. Németországban (Augsburgban) 1340-ben állították fel az első lőporgyárat. Európai hadszíntéren tűzfegyverben az angolok alkalmazták először 1346. augusztus 26-án a crécyi csatában. A lőporos ágyúk robbanásai és az először alkalmazott nyílzápor a franciák katasztrofális vereségét okozták, a végét jelezve az addig megszokott lovagias harcoknak.
Európa a következő 200–300 éven belül a feketelőpor segítségével tett szert világhatalomra. Érdekes technikatörténeti tény, hogy a feketelőport a világon először Magyarországon használták a bányászatban „jövesztésre”, azaz a kövek robbantására. Egy tiroli bányamester 1627 -ben a selmecbányai Felsőbiber aknában használta és a módszerét később egész Európában átvették.
Az Erdélyi Fejedelemségben számos város, pl Kolozsvár kiváltsága volt 1592 és 1660 között a puskapor gyártása, amit portörő malmokban állítottak elő. Ezek a malmok kisméretű vízimalmok voltak. Ismert a város tornyaiban és bástyáiban tárolt lőpor mennyiségének leltára, a lőpor gyártása és tárolása sem volt biztonságos, a számadások leírásai alapján a portörő malom is több alkalommal felrobbant, villámcsapások és tűzesetek következtében pedig a város tornyai is komolyan károsodtak. A 17. század első felében általában csak a városházán és néhány toronyban tárolták a puskaport, az évszázad közepén majdnem mindegyik toronyba került kisebb mennyiségű lőpor. A város 18 tornyából és bástyájából csupán hat maradt sértetlen, a források tanulsága alapján még 1658-ban sem tudták befejezni a várfalak és tornyok teljes helyreállítását a kolozsváriak.
A napóleoni háborúk idején már komoly gondot jelentett a hadvezéreknek figyelemmel követni egy-egy csatát, ütközetet a feketelőpor nagy füstjében. A nitro-cellulóz-alapú lőgyapot 1846-os feltalálása fordulópont volt, de annak mind gyártása, mind alkalmazása veszélyesebb volt, mint a feketelőporé. Alfred Bernhard Nobel svéd kémikus 1864-ben szabadalmaztatta eljárását a nitroglicerin gyártására, aminek lényege az volt, hogy 10% nitroglicerint adott a feketelőporhoz, ezzel közel megkétszerezte annak hatásfokát. Nobel a nitroglicerint kovaföldben elnyelette, ma dinamitnak nevezik.
Ágyúk
A tüzérségi fegyverek, köztük az ágyúk fejlődése a feketelőpor használatán alapul. A feketelőport a kínaiak találták fel (kb. a 10. század elején). Az első ütközet, amelyben dokumentáltan feketelőporos tüzérséget vetettek be, a Szung-dinasztia idején 1132-ben zajlott le, egy ostromban rohamlétrákkal és bambuszcsövű ágyúkkal vettek be egy várost. Az ágyúcső később bronzból, rézből is készült. A lőpor ágyúban való alkalmazását a mongolok is ismerték a Jüan-dinasztia előtt, a 11. század elején, a lövegek kézi ágyúk, kézben tartható, kis lőtávolságú fegyverek voltak. A mamlúkok és a mongolok között lezajlott Ain Dzsálút-i csatában, 1260-ban, majd 1304-ben megismétlődött is használtak kézi ágyúkat. Több, a 14. századból származó kézirat említ kézi ágyúkkal megvívott ütközeteket.
Török, ottoman ágyú, illusztráció Luigi Ferdinando Marsigli L'Etat militaire de l'empire ottoman című művéből (1732)
Ágyú hadművészeti ábrája, Albrecht Dürer (1604)
Az ágyúk első európai alkalmazói nagy valószínűséggel az arabok és a mórok voltak a 13. század végén, főként várfalak rombolására használták. A legkorábbi írások egyike szerint 1323-ban a Granadát megszállva tartó mórok ágyúkkal lőtték Baza városát. Egy 1326-ból származó angol kódexben pedig megjelent az ágyú első ábrázolása is. Egy másik fennmaradt korabeli leírás szerint 1333-ban III. Eduárd angol király már lőporraktárakat készíttet és ágyúkat javíttat. Az 1346-os Crécyi csata volt az első csata, ahol bevetették, ekkoriban még a lovak megriasztása volt a feladatuk. A 14. század első felében Kínában már vaságyúkat is használtak.
A legkorábbi ágyúfajták a mozsarak (németül: Mörser) voltak, melyeket a 14–15. században kovácsolt vasdongákból állítottak össze. Széles és rövid csövű, meredek röppályával tüzelő, nagy repeszhatású ágyúk voltak, melyeket főleg a gyalogság és az erősen védett célpontok ellen használtak, csak kis távolságra voltak hatékonyak. A tarackból kő- vagy tűzgolyókat lőttek ki, és a vársáncon és a bástyán állították fel. A bajor–osztrák Taraßbüchse szó előtagjának jelentése „földhányás, sánc, bástya, barikád”. Eredetileg valószínűleg kőveket vető hadigép volt.
Magyarországon Nagy Lajos kezdte használni az ágyúkat. Az első adat magyar vonatkozású ágyúhasználatra Zára (Zadar) 1346-os ostromának idejéből való. Egy 1358-ből való raguzai (Dubrovnyik) írásos emlék is megemlíti az ágyúkat. A nápolyi hadjáratban San Lorenzo 1378-as ostrománál kővetőgépeken kívül bombardák (mozsarak) is szerepelnek. 1378–79 körül van adat ágyúöntésre és puskapor készítésére. Mátyás királynak volt egy hatalmas, Elefánt nevű ágyúja. A 16–17. században a lövegek anyaga többnyire már bronz volt, de előfordult még a fa- és bőrágyú is. 1428 ban próbálta meg Zsigmond visszafoglalni a törököktől, az előző évben hozzájuk került Dunaparti Galambóc várát (a szerb-magyar határvidéken). Ám az ostrom kudarcot vallott az ágyúk bevetése ellenére is. Maga Zsigmond is csak nagy nehézségek árán tudott elmenekülni a vár alól.
Magyarországon Nagy Lajos kezdte használni az ágyúkat. Az első adat magyar vonatkozású ágyúhasználatra Zára (Zadar) 1346-os ostromának idejéből való. Egy 1358-ből való raguzai (Dubrovnyik) írásos emlék is megemlíti az ágyúkat. A nápolyi hadjáratban San Lorenzo 1378-as ostrománál kővetőgépeken kívül bombardák (mozsarak) is szerepelnek. 1378–79 körül van adat ágyúöntésre és puskapor készítésére. Mátyás királynak volt egy hatalmas, Elefánt nevű ágyúja. A 16–17. században a lövegek anyaga többnyire már bronz volt, de előfordult még a fa- és bőrágyú is. 1428 ban próbálta meg Zsigmond visszafoglalni a törököktől, az előző évben hozzájuk került Dunaparti Galambóc várát (a szerb-magyar határvidéken). Ám az ostrom kudarcot vallott az ágyúk bevetése ellenére is. Maga Zsigmond is csak nagy nehézségek árán tudott elmenekülni a vár alól.
Az Orbán-ágyú története
A legenda szerint az oszmánok táborában volt egy Orbán nevű magyar is, aki jól értett az ágyúöntéshez, ami ebben az időben különleges szakértelem volt. Orbán egy 8 méternél hosszabb és majdnem 1 méter átmérőjű ágyút öntött, amely 550 kg-os ágyúgolyókat ki tudott lőni több mint 1 km távolságra. Habár a bizánciaknak is voltak ágyúik, ezek sokkal kisebbek voltak és a visszalökéseik néha a saját falaikban tettek kárt https://bencsik.rs3.hu/oktalis-kockadobas-sorozatok/600-az-orban-agyu-es-bizanc-ostromanak-toertenete/540-az-orban-agyu-es-bizanc-ostromanak-toertenete.html). Orbán ágyújának is voltak hátrányai. Alig találtak el vele valamit, még egy akkora várost sem, mint Konstantinápoly, hat óráig tartott, míg kihűlt, és újra tölthették. Hat heti ostrom után az ágyú végül össze is omlott.
Dardanella ágyú, Orbán ágyúja, II. Mehmed nagy ágyúja,
amelyet 1866-ban Abdul-Aziz oszmán szultán Viktória brit királynőnek ajándékozott,
(Fort Nelson, Anglia, https://hu.wikipedia.org/wiki/Konstantin%C3%A1poly_ostroma_(1453))
A középkor végére több szuperágyút építettek: II. Mehmed szultán Konstantinápoly bevételéhez használta fel a történelem első szuperágyúit, a Bazilikákat, egy erdélyi, Orbán nevű magyar találmánya volt. Az ágyúcső anyaga bronz, űrmérete 762 mm, hossza 5,18 m, tömege 18,26 tonna. 90 napig lövették velük Konstantinápoly várfalait bazaltkövekkel, míg 1453. május 29-ére betörték azt. Közvetve hozzájárultak a város bevételéhez. A Dardanellák védelmére is alkalmazta ezeket az ágyúkat 1464-ben (42 darabot).
Az "elszabadult hajóágyú" kifejezés a vitorlás sorhajók idejéből származik, amikor a hajókra nagyszámú, bronzból vagy öntöttvasból készült ágyút szereltek kerekes faállványokra, kötelekkel rögzítve. Ha egy sokmázsás hajóágyú egy csatában vagy viharban elszabadult,
a fedélzeten ide-oda gurulva óriási károkat tudott okozni.
Mozsárágyúk
Reneszánsz kori ágyú célzószerkezettel (Dürer, 1520)
A mozsarak és a tarackok súlyos, nehezen mozgatható lövegek voltak. A csatában ezért a kisebb és hordozható ágyúkat használak. A kisebb tábori löveget a 16. századi királyi Magyarországon csatakígyónak nevezték. A kártány régi, rövid csövű ágyúfajta volt, az olasz corto 'rövid' származéka. A falkony kisebb faltörő ágyúfajta volt. A 18. század elején a budai Felső vásártér (ma Batthyány tér) közepén a Duna-part védelmére őrházat állítottak fel ágyúkkal, és Bomba térnek nevezték.
Puskák története
Az ágyúk és puskák igazi kora csak a XVI. századra érkezett el Európába, amikor a tűzfegyverek a csataterek meghatározó fegyvereivé váltak, ekkorra cserélődött le a korábbi, középkorra jellemző, íj (és lándzsa) használat a modernebb lőfegyver alkalmazására, hadtörténeti korszakhatárt hozva kontinensünkre. Az európai országok közül elsők között gyarmatosító Spanyolország már ezekkel igázta le az amerikai indián kultúrákat (https://haboruk.blog.hu/2022/07/05/a_legelso_agyuk_es_puskak_hasznalata_a_tortenelemben). Európában a puskapor csak a XIII-XIV. században jutott el, így előbb a mongolok, majd a törökök és az arabok használták.
(https://haboruk.blog.hu/2022/07/05/a_legelso_agyuk_es_puskak_hasznalata_a_tortenelemben))
A legelső puskákat az ágyúk módosításával alkották meg. A legelső kézi ágyú Európában 1396-os keletkezésű és az észtországi Otepää településén találták meg. Nem tudni azonban, hogy hol és mikor használták. A XIV.század végén Itáliában is készültek hasonló fegyverek (schipoppik) de ezek alkalmazása, bevetése sem tisztázott. Bizonyíthatóan vetettek már be puskáknak tekinthető lőfegyvereket a cseh husziták (az 1415-ben kivégzett Husz János prédikátor követői). A legelső európai csata, amelynek leírásában szerepel puskák bevetése, a csehországi Kutná Hora mellett zajlott 1421 december 21-én és kuttenbergi csata néven vonult be a történelembe. Az ütközetet a husziták nyerték meg, bár itt sem az új fegyverek, sokkal inkább a huszita harcmodor volt a döntő.
A későbbiekben az 1400-as években sorra fordult elő egy-egy európai csatában az egyre fejlettebb puskák alkalmazása. Ezek eleinte elsütő-billentyű nélküli, kanócos eszközök, majd úgynevezett szakállas puskák voltak, elöltöltős kivitelben. A XV. században már az oszmánoknál és Mátyás fekete seregében is előfordultak. A puskák igaz korszaka csak a XVI. századra, az 1500-as évekre következett el. A spanyolok tömegesen használtak puskákat az aztékok, maják, inkák ellen, majd az 1525-ös páviai csatában is ezekkel kerekedtek felül a franciákon Itáliában, a hadtörténészek korszakhatárnak tekintik máig is a páviai csatát.
Később, a XVII. századtól megjelentek a karabélyok (rövidcsövű puskák), majd a XVIII. században terjedni kezdett a huzagolás (bár tömeges alkalmazására csak a XIX. században kerül sor). Átalakult a harctéri hadviselés is: a felsorakozó seregek dobszóra történő egymás felé menetelése helyett kialakult a lövészárok-harc. Végül 1836-ben Samuel Colt révén szabadalmaztatásra kerültek az első pisztolyok, a század középső harmadában pedig (amerikai polgárháború) megjelentek a gyorstüzelő fegyverek (Gatling-géppuska).
Ide kívánkozik egy megjegyzés: az I. Világháború előtt közvetlenül még használtak kardokat. A lovaskatonákat a háború végére tankok, tengeralattjárók, repülőgépek váltották fel, (elég gyorsan történt), és a diplomaták fejezték be. a II. Világháborút már a nyers erő és a nyersanyag döntötte el, egy bíróságon végződött. És hogyan tovább?