HAJÓK TÖRTÉNETE: TÖBB EVEZŐSOROS ÓRIÁS HAJÓK 
 
 
(2021 szeptember)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
ABSTRACT
I.e. 398-ban Szürakuszában olyan kétvezősoros hajókat kezdtek építeni, ahol egy evezőhöz két embert ültettek, a gyors gályákkal a Földközi-tenger urai lettek. Nagy Sándor ostromgépeket, katapultokat szereltetett a hajóira, szélesebb két-háromsoros hajókat építtetett, evezőnként sok evezőssel. Halála után, i.e. 323 után fegyverkezési verseny kezdődött három központban: a szicíliai Szürakuszában, az egyiptomi Alexandriában és Makedónia területén. Sokevezős flottákat építettek, Athén vesztett a jelentőségéből. A három központban építették a kor óriás - ma hiper hajónak nevezett- hajóit is. I HISTORY OF SHIPS: SEVERAL ROWING GIANT SHIPS In 398 BC, in Syracuse, they began to build two-oared ships of two men to an oar, and with fast galleys they became masters of the Mediterranean. Alexander the Great had siege engines and catapults fitted to his ships, and had wider two- and three-rowed ships built, with many oarsmen per oar. After his death in 323 BC, an arms race began in three centres: Syracuse in Sicily, Alexandria in Egypt and Macedonia. Fleets with many ships were built, Athens lost its importance. The three centres also built the giant ships of the age, now known as hyper-ships.
 
 
BEVEZETÉS
Dareiosz perzsa király (I. Dareiosz, i. e. 522 – i. e. 486.) megszervezte a birodalom közigazgatását, posta- és úthálózatot építtetett. A Perzsa Birodalom fővárosa ekkor Szúza (https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%BAza) volt. A perzsák gyorsan elfoglalták Trákiát, Makedóniát és Thesszáliát, majd Thermopülánél legyőzték a görögök szárazföldi erőit. Ezután azonban a szalamiszi csatában a görögök megsemmisítő vereséget mértek a perzsa hajóhadra, majd újra támadásba lendülő perzsa szárazföldi haderőt is legyőzték. A görögök több várost elfoglaltak Cipruson, a szárazföldön pedig egészen Bizáncig jutottak. Athén új szövetséget hozott létre: a  Déloszi Szövetség hamarosan megtámadta az Óperzsa Birodalmat, de sikertelenül. Az i.e. 500-as években a perzsák támadásai az állandó gabonahiánnyal küzködő görögök Ny-ra vándorlását csak fokozta. A már korábban kezdődött intenzív kivándorlást gyarmatbirodalom építésnek is lehet nevezni, az i.e. 800-as években a dór tengeri terjeszkedéssel kezdődött és egysoros hadi és szállító hajókkal:
 
pentekonter
 Pentakontera, 50, azaz 2x25 evezős nevezetesen gyors görög gálya, a harci fedélzete pun találmány (a kép eredete: http://heihachi.eu/history/warmatrix/time1/time5/pentekonter.html)
 
A penteconterek 28 és 33 m (92 és 108 láb) hosszúak, körülbelül 4 m szélesek lehettek, és 9 csomós (17 km/h; 10 mph) végsebesség elérésére voltak képesek. Törékeny hajók voltak, csak hullám mentes, csendes időjárásban hajóztak. Azért a penteconter egészen a hellenisztikus kor végéig használatban maradt, amikor is más konstrukciók, például a lembus, a hemiolia és a liburniák (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/177-hajok-toertenete-okori-foeldkoezi-tengeri-kalozok.html?layout=blog&Itemid=101) kiegészítették, majd végül felváltották. 

 

föniciai i.e. 400 ból

Görög kereskedelmi és szállító kormányevezős hajók, hajórajban, hadihajókkal, (a pentekonterákkal) együtt vitorláztak, partra szállás létrával történt, evezőkkel is el voltak látva (5, 39.o.)

Odysseus Journey.svg

 Odüsszeusz utazásainak rekonstruált útvonala a gyarmatosítás előtt (4)

 

EU I.e.1000

A karthágói pun- görög etruszk gyarmatbirodalom i.e. 814-ben Karthágó megalapításakor. A Római Birodalmat i.e. 753-ban alapítják: i.e. 510-ig szabin-etruszk-latin királyság volt Rómában, a latinok csak később játszottak fontos szerepet. I.e. 814-t követő három évszázad fontos hajóépítői a görögök is (https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%B6r%C3%B6g_gyarmatos%C3%ADt%C3%A1s#/media/File:Griechischen_und_ph%C3%B6nizischen_Kolonien.jpg)

 

Görög, etruszk hajóroncsot eddig nem találtatak. Szerencsés véletlen, hogy találtak egy hajóroncsot i.e. 1300-ból D-Anatólia partjainál: egy föníciai (ugariti, szíriai) építésű Uluburun nevű hajóroncsot, ami jól dokumentált (https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck). Fönícia a Tengeri Népek támadása után alakult ki, az  i.e. 1175-s Nílus-Deltai csata után, amikor a III. Ramszesznek fizetett adót (tizedet) Tyre gyűjtötte össze.

Uluburun1

Uluburun nevű tengeri foknál (D-Anatólia) talált ugariti (Szíria) vitorlás-evezős hajó roncsa alapján készült külső hossztartós modell (https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck)

Ez egy hamis-keeles, de nem gerinces, "varrott"- csapos  karvel palánkos, evezős ugariti hajó i.e. 1300-ból két kormányevezővel, négyszögletes keresztvitorlával, csak felső vitorlarúddal. (A hiteles ábrázolásokon az alsó vitorlarúd hiányából lehet következtetni a keel meglétére, bordák helyett a keresztmetszet 2/3 méretét lefedő kereszttartókkal, és külső és a palánkok közé épített hossztartókkal, először a palánkokat építették fel, aztán a tartókat, az első gerinces hajókat 1450 körül építették Portugáliában.)  Teherszállításra épített kereskedelmi hajó, a roncsban értékes és gazdag rakományt találtak (igen sok ón- és bromzöntvényt, üveg öntvényeket és sok gyantát amforákban, ékszereket). A korabeli fahajók nem süllyedtek el, lebegtek, ez a fahajó a nehéz rakománya miatt süllyedt el. A sérült hajókat a faagyag miatt haza vontatták. Továbbá a korabeli hajókat partra futtatva tárolták homokos partokon, vagy partra vontatták. A kikötőkben sólyákon építették a hajókat és itt a műhelyek, alkatrész-, áruraktárok voltak.

PUN hajó

Fent egy varrott kereszttartó, egy pun hajó keresztmetszete. Karthágó-i kikötő ( i.e. 700 körül) közepén egy templom volt (4) 

Ninive dombrművek

  Ninive-i dombormű II. Szanherib asszír király (i.e. 704-681) idejéből, kereskedelmi és konkáv orrú döfőorros föníciai két sor evezős hadi hajók (4)

A föníciaiak hajóiról még elnagyolt kép is alig van, érmék sé más népek emlékművei alapján ismerjük a föníciai hajók vitorlázatát, kötélzetét. A mai iraki Moszul mellett, egy palota kapujának ércldíszítésén (i.e. 820 körül) örökítettek meg elnagyolt föníciai hajókat, elől már lófejjel (3, 53.o.), korábban halfarokkal.  Hasonlóak az asszír II. Sargon (i.e. 721-705, (https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Sarruk%C3%ADn_assz%C3%ADr_kir%C3%A1ly Korzabad-i és fiának Ninive-i palotáinak falain kiállított domborművek, ahol árbockosarak is láthatóak, a hajók cédrustörzseket vontatnak az Eufráteszen.

813px Transport cedar Dur Sharrukin Louvre AO19890

 Cédrusrönkök vontatása az Eufráteszen, Sarrukin kapuján lévő dombormű, Louvre (4)

PhoenicianShip

Föníciai hajómodell, két kormányevezővel (4)

Az asszírok építtettek a föniciakkal egy hajót oroszlánvadászat céljára, aminek a domborművét ismerjük (3, 54.o.). A lófej és előre dőlő halfarkas díszítésen túlmenően is a lelet: az első két evezősoros 2x12 evezős hajó kb. 700-ból.  Érdekesség, hogy előre megmunkált alkatrészekként szamarakon szállították a hajókat az Eufráteszig és ott rakták össze. Hasonló módon az egyiptomiak is szállítottak hajókat a Vörös-tengerhez a punti expedíciókhoz, és Mezopotámiaban is. A két evezősoros hadihajóról sikerült képet találni:

föníciaiai hajók

Az első ismert kétevezősoros föníciai rostrumos (döfőorros) fedélzetes gálya és  egy szállító hajó, az asszír II. Szanherib (i.e. 704-681) idejéből (4) 

Uluburun ship

Az újra épített Uluburun ugariti hajó i.e. 1300-ból (4) 

Az első kétsorevezős görög evezős-vitorlásokat, a dierákat a VI. században építették. Az egysoros pentekonterák (2 x 24 + két kormányevezős döfőorros hadihajó) hosszát már nem tudták biztonságosan megnövelni, mert a hajók középen ketté törtek. A két evezősort elcsúsztatva egymás fölé építették, az egysoros hajó hossza így kb. 30%-al csökkent. 

Görög bi 500BC

Görög kétevezősoros diera váza rajzon i.e. 500-ból (4)

Görög bi Plan Bireme Greek Bc VIIc

Görög kétevezősoros metszeti rajza (4)

Bár a diera árboccal és vitorlával is el volt látva, ütközet idején vitorlázatot a legénység többnyire a parton hagyta. A legtöbb biremis nyitott volt, bár akadt olyan is, amelyet teljes vagy részleges fedélzettel rendelkezett. Az evezősök két szinten helyezkedtek el; a felső sor evezősei az evezőszekrényekben ültek, az alsó sor evezősei a gálya oldalába vágott nyíláson át forgatták evezőjüket. A könnyű fenyőféleségből ácsolt kétsorevezős hajókat csak derült időben használták, csatába csak akkor bocsátkozhatott, ha nyugodt volt a tenger. A  hadihajókat nem hagyták kinn a tengeren, hanem partra futtatva tárolták. Sokkal hosszabb volt, mint amilyen széles (az arány kb. öt-hét az egyhez); hossza közel harminc méter lehetett, és több mint száz evezős hajtthatta. Az orráról bronzzal borított tölgyfa döfőorr ugrott előre valamivel a vízszint alatt, ellenséges hajók meglékelésére és elsüllyesztésére.
A biremis nem szállított tengerészgyalogságot, sem hajítógépeket, a görög időkben és a római köztársaság korában is  hivatásos evezősök hajtották.

görög bi

Görög kétevezősoros diera, 25-30 méter hosszú, 1 méteres merülésű döfőorros (ram) hadihajó (5)

BIREMIS

Római kétevezősoros biremis. A harci emelvényeket, "bástyákat" a csata után vízbe dobták (4)

bireme rome 50AC

Római kétevezősoros biremis, az első (artemon) vitorla kisebb volt, a vitorlákat az ütközetekben nem használták (4)

HÁROMEVEZŐSOROS HAJÓK (TRIERA, TRIREMIS NÉVEN)

Az első háromsorosokkal már a föníciai  punok kísérletezhettek (3, 80.o.), a középső evezősort eltolva építették, nem maradt ránk leírás a pun háromrosokról. A régészeti bizonyítékok alapján a trirema tervezése valószínűleg az ókori világ technológiai határait feszegette. A trirera tervezésének alapjai: az evezősök helyeinek terve, a várható súly, súlypont és a vízvonal kiszámítása. A stabilitást, a szilárdságot és a megvalósíthatóságot figyelembe vették és ezek a változók egymástól is függenek, azonban a hajó céljától függően egy-egy terület fontosabb lehet egy másiknál.

A görögök evezősökről tudni lehet, hogy minden evezős három dolgot vitt magával: az evezőjét, egy ülőpárnát és az evezőszeget, amit a hajó oldalára lehetett rögzíteni, mai neve evezővilla. Két problémájuk biztosan volt: a felső evezők markolati része rövid volt a hajón kívüli, vízbe nyúló részéhez viszonyítva, ezért az erős evezősök is gyorsan elfáradtak a felső sorban. A másik probléma az evezők eltérő hosszából adódik, az alsó evezőútja sokkal rövidebb, mint a felső evezőké, ezért más ütemben kellett evezni az alsó sorban, összeakadhattak az evezők. A korinthosziak építettek először három evező sorosokat, triremiszeket, i.e. 664-ben és a korinthoszi Ameinoklész i.e. 704-ben olyan hajókat épített, amelyeken a felső evezőszegeket egy-egy 50-60 centiméterre kinyúló gerendára erősítette, ebből alakult ki az evezőszekrény (fülkének is nevezik, odafigyeltek a szellőzésre, ami fontos tényező  az evezősök állóképességénél).  

evezőszekrény

A Mainzi Tengerészeti Múzeum képe az evezőszekrényről (4)

1920px Trireme cut fr.svg

A felülre épített kiálló rész az evezőszekrény. A hajótestben ülő evezősök görög elnevezése talamiták. (4)

Az evezőszekrények alkalmazásákor, feltéve, hogy azonos ütemben eveztek minden sorban- lényegében azonos hosszúságú evezőkkel evezhettek és nem akadtak össze az evezők. A háromevezősoros döfőorros trierák -és a hasonló elven épített dierák-, továbbá azok a változataik, amikor több embert ültettek egy evezőhöz, sok száz évre meghatározta vitorlás gályák történetét. A tengeri csatákban alkalmazott taktika szerint le kellett törni az ellenséges hajó evezőit vagy betörni az oldalát. A védekező stratégia a "sündisznóállás" volt, A vitorlás gályák sikerének az ostromgépek (katapultok) elterjedése vetett véget, mert ezekkel távolról is lehetett támadni. Az ostromgépek Nagy Sándor halála után az i.e. 200-s években terjedtek el.   

Relief Lenormant three ranks rowers trireme

Háromevezősoros trireme reliefje az Akropoliszon (4)

Olympias.1

Rekonstruált, bronzzal borított döfőorros (raman, rostrumlat), háromevezősoros trireme, fő- és segéd-fenékgerendákkal építették, nem gerinces hajó. (4)

Olympias museum piraeus

Rekonstruált, bronzzal borított döfőorros, három evezősoros kb 50 tonnás triremis, a triremék partra húzásához 150 ember volt szükséges (4)

reconstitution trireme

Rekonstruált trirera, bronz kos, segéd-oldalmerevítős (egyben védelmet is ad) nem gerinces hajó, 1:1 arányú modell  (4) 

 A triera nagyon drága, varrott, csapos hajó volt, i.e. 600 körül a Dardanellákat és a Fekete-tengeri gabonatermelő területet még dierákkal hódítják meg, de ekkor már Karinthosznak voltak trierái is. Athén a perzsákat (Szalamiszi csatában, i.e. 480, olyan fontos ütközet, mint a lepantói csata az Ottomán Birodalom ellen 1571-ben. Athén és kikötője, Píreusz az ókori világ fővárosa lett, amíg meg nem támadta a szicíliai Szürakuzát, ahol elvesztette a flottáját) már az ezüstbányák jövedelméből épített trierákkal győzi le. A trierákat (hossza 37 méter alatt maradt, de a szélessége 5.6 m, merülése 1 m volt, 4 m magas hajó, a súlypontja is magasan volt, sebessége 9-10 csomó, max. 20 km/ó) kétszer annyi faagyagból építették, mint az egysorosokat és könnyű fenyőfából, hogy könnyebb legyen, nem a tartósabb cédrusból és tölgyfából, továbbá kétéves fából sem építettek hajókat, mert a vízben megduzzad a szárított fa. A hajók súlyát a hypozomata nevű szerkezettel is csökkentették, hossztartó fagerendák helyett a hajók hosszában több, mint 10 tonnás erővel (90 kN) kifeszített fedélzet alatti köteleket alkalmaztak.

Giant stone trans. barge

obelisc barge3

Sok hosszanti merevítő köteles, 300 T-s asszuáni gránit obeliszkeket szállító Nílus-i óriás dereglye az i.e. 1450-s évekből Hatsepszut idején (3)

A hypozomata, azaz a hosszanti merevítő kötél már i.e. 2650 körül a rövid-palánkos egyiptomi hajókon a fedélzet felett megjelent, sokkal később a görögöknél a fedélzet alatt. A nagy hajókon 4-6 darab. Egy esetben 12 darabról lehet tudni, a kötelek átmérője szerepet játszott a darabszámban. Ha egy trirerálól leszerelték a hypozomatát, azzal leselejtezték a hajót. A triérák átlagos életkora 25 év volt, Athénnek a 300 trierés flottájához évi 20 triérát kellett építenie. Az előfeszítő kötélekről, a rekonstruált trireme-ről egy kép: (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympias_(trireme)):

A kép tetején kötelek the rope

Az evezősök feje felett előfeszítő kötelek (hypozomata) futnak (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympias_(trireme))

A 3 s probl

Az i. e. 415-413-as athéni sikertelen szicíliai expedíció során nyilvánvalóvá vált, hogy a felső fedélzet evezősei sebezhetőek a nyilak és katapultok támadásáival szemben. A  partraszállási akciók is megsokasodtak, védő fedélzetet építettek az evezősök védelmére, amely alkalmas volt tengerészgyalogosok, katapultok szállítására és a napsütés ellen is védett. 

Olympia trireme

A másolat-trireme tatja (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympias_(trireme)

trieres2
A görögök a háromsoros gályákkal uralták a Földközi-tengert, ami gyors és mozgékony gálya volt. Az első két árbócosokat az etruszkok építették.(https://en.wikipedia.org/wiki/Olympias_(trireme))
A trireme legénysége: A 170 evezős beosztása 31-27-27 volt fedélzetenként és oldalanként, rögzített padokon ültek. Az evezőik kb. 5 méteresek voltak.
A görög triérész szinte szabványosított számú (201 fő) és feladatkörű legénységgel került rendszeresítésre. Ezek az alábbi megoszlásúak:
Kapitány (1 fő)
Kapitány testőrsége (4 fő íjász)
Dobos (1 fő)
Sisakos (1 fő „operatív tiszt”)
Írnok (1 fő mindenféle adminisztratív feladatra)
Vitorlamester (1 fő)
Tengerész (10 fő, csak a vitorlák kezelésével foglalkoztak)
Kormányos (1 fő)
Hajóács (1 fő)
Nehézfegyverzetű gyalogos (10 fő hoplita)
Evezős (170 fő, akik közelharcban pajzs és páncél nélkül vettek részt, A csapatszállításra használt triérészek további 30 katonát, vagy 10 lovast szállíthattak.)
A 170 evezős beosztása 31-27-27 volt fedélzetenként és oldalanként. Rögzített padokon ültek. (Wikipedia)
 
római triremis
 
Római triremis, az orrán kis négyszögletes orrvitorlával (4)
SOK EVEZŐSOROS HAJÓK
A biremiszek könnyebben kezelhető és olcsóbb hajók voltak, mint  a triremák. Az evezősök hiánya és a szicíliai Szürakuza ostroma i.e. 415-ben, - ahol a teljes 134 trireméből és a szállítóhajókból álló athéni flotta 27000 emberrel odaveszett- előre vetítette, hogy új korszak fog kezdőni.  A szürakuszaiak a hajóik oldalát erős fagerendákkal megerősítették, (később réz-bronz pántokat is használtak erre a célra), ami ellen az athéni trtrémék döfőorra hatástalannak bizonyult.  Az ostrom tapasztalatai alpján a szürakuszai I. Dionüsziosz (i.e. 430-367) négyevezősoros hajókat épített, a biremiszeken megkétszerezte az egy evezőnél ülő evezősök számát: quadrireme azoknak a hajóknak a neve, ahol négyen űlnek egy csoportban két sorban, ferde padokon. Szélesebb, és így stabílabb, továbbá gyorsabb hajók voltak. Az idősebb Plinius szerint Arisztotelész a karthágóiaknak tulajdonította a quadrireme (latinul: quadriremis) feltalálását. Bár a pontos dátum nem ismert, a legvalószínűbb, hogy a típus kifejlesztése az i. e. 4. század második felére tehető. Első igazolt megjelenésük Szürakuszában vagy Nagy Sándor i.e. 332-es türoszi ostrománál történt, néhány évvel később pedig Athén haditengerészeti listáin is szerepelnek. A Nagy Sándor halálát (i.e. 323) követő időszakban a kvadrírema igen népszerűnek bizonyult: az athéniak 200 ilyen hajó építését tervezték, a flotta 240 hajójából 90 "négyes" volt. Ezt követően a kvadrírem volt a rodoszi haditengerészet fő hadihajója, amely az egyetlen hivatásos tengeri haderő volt a Földközi-tenger keleti részén. Az i. e. 36-os naulochusi csatában a "négyesek" voltak a Sextus Pompeius flottájának leggyakoribb hajói, és a császári római haditengerészet két pretoriánus flottájában sok "négyest" feljegyeztek. A quadrireme két evezősszinttel rendelkezett, és ezért alacsonyabb volt, mint a quinquereme,  miközben nagyjából ugyanolyan széles volt (kb. 5,6 m), vízkiszorítása 60 tonna körül lehetett, kb. 75 tengerészgyalogost is szállított. Különösen nagy sebességéért és manőverezőképességéért becsülték, míg viszonylag kis merülése miatt ideális volt a part menti műveletekhez.
A hellenisztikus kori hadihajók között (https://en.wikipedia.org/wiki/Hellenistic-era_warships) az "ötösök"et, a quinqueremeket a karthágóiak és a rómaiak is széles körben használták. A szürakuszai zsarnok, I. Dionüsziosz (i. e. 405-367) a karthágóiak elleni nagyszabású haditengerészeti fegyverkezési program részeként építette őket sorozatban. A 4. század nagy részében az "ötösök" voltak a legnehezebb hadihajók és gyakran a triremeseket a quadriremes flották zászlóshajójaként használták. Az egymás mellett evezősők számának növelése a Nagy Sándor (i.e. 356- i.e. 323, https://hu.wikipedia.org/wiki/III._Alexandrosz_maked%C3%B3n_kir%C3%A1ly) halála utáni egy évszázaban biztosította a hajóépítés hatékonyságát, a korábbinál sokszorosan nagyobb hajókat építettek. Nagy Sándor az Indus torkolatánál épített volna egy óriás flottát a Babilonba tervezett hajóútvonalra, a föníciai-pun terület elfoglalására, de maláriában meghalt, és egyik utódja ezzel a flottával i.e. 322-ben 240 hajóval legyőzi az athéni flottát az Amorgosz szigeti ütközetben, Athén ezzel végleg elvesztette a központi szerepét.
Az ókori történetírók, Plinius az idősebb és Aelianus megerősítik, hogy a "hatost", a hexarémát Szürakuszában találták fel.  A "hatosok" minden bizonnyal jelen voltak II. szirakuszai Dionüsziosz flottájában.  A "hatosok" ritkábbak voltak, mint a kisebb hajók, a forrásokban főként zászlóshajóként szerepelnek: az eknomusi csatában a két római konzulnak egy-egy hexarémája volt. Az actiumi csatában mindkét flottában jelen voltak hexaremek, de volt egy jelentős különbség: míg Octavianus flottájában ez volt a legnehezebb hajótípus, addig Marcus Antonius flottájában a quinqueremek után a második legkisebbek voltak, Alexandriában még nagyobbakat is építettek.

ShipsRower

Biremék és triremék evezőpadonként tőbb evezőssel (4)

A korban a triremeknél nagyobb hajókra a "sok evezős"-t jelentő "poliremes" kifejezést használták, a "négyesekre" (görögül tetre-, latinul quadri-), és az "ötösökre" (görögül penta-, latinul quinque-), később pedig egészen a "tízesek" -ig, a legnagyobbra, amelyet csatában is használtak. Háromnál több soros hajót nem építettekHárom felett a típusnévben szereplő szám már nem az evezősorok számára utalt (mint a biremák és triremák esetében, amelyek két, illetve három evezős sorral rendelkeztek, evezőnként egy evezőssel), hanem az egymás alatt ülő, egy szekcióban lévő evezősök számára, és minden evezőnél több evezős ült. A nagyobb típusszám nem jelenti azt, hogy három lehetséges sorral rendelkezett: a quadrireme lehetett a standard trireme egyszerű továbbfejlesztése, de két evezőssel a legfelső evezőn; de lehetett bireme is, két emberrel minden egyes evezőnél, vagy lehetett egyetlen sor, négy emberrel minden egyes evezőnél. A quinquereme értelmezései között szerepel a bireme hadihajó három és két evezőssel a felső illetve az alsó evezőpadon, vagy a monoreme (egyroros evezős hadihajó) öt evezőssel. A "kétevezősoros" elméletet alátámasztja az a tény, hogy a 4. századi quinqueremeseket ugyanabban a hajócsarnokban helyezték el, mint a triremeseket, és ezért hasonló szélességűeknek kellett lenniük (kb. 16 láb (4,9 m). Egy evezőnél maximum nyolc evezős ült. A növekvő hajóméreteknek az ostromgépek véget vetettek, az i.e. 1. században már a kis méretű, a kalózok által is kedvelt liburnákkat (https://hu.wikipedia.org/wiki/Liburna) használták a Földközi-tengeren hadihajóként.

A Syracusia óriás hajó (https://www.worldhistory.org/Syracusia/)

Nagy Sándor három részre szétesett birodalmának utódajai addig ismeretlen méretű fegyverkezési versenybe kezdtek. Sokevezősoros hajók sokaságát építették, a legnagyobb hajóknak önálló történetei vannak, a legnevezetesebbeket Alexandriába vagy Rómába vontatták és trófeaként mutogatták. A római hajókat cédrusból,  tartós, vörös színű fából építették. A görög hajókat, hogy nagyon gyorsak legyenek, könnyű, puha fenyőfából. 

Szürakuszát, a várost (K-Szicília) az i.e. 734 és 733 között alapították korinthoszi görög telepesek, a punok uralták Szicília nyugati vidékét. Szürakuszai terjeszkedett, i.e. 480-ban a himérai  ütközetben  a pun Hamilcar,  majd az etruszkok szenvednek vereséget. Expedíciókat indítottak Korzika és Elba szigete felé. I.e. az 5. század végén Szürakuszai háborúba keveredett Athénnel, a szürakuszaiak Spárta segítségét vették igénybe Athén ellen, a háború athéni vereséggel végződött. A Kr. e. 4. század elején Szürakuszai I Dionüszosz háborúban állt Karthágóval. A háborúskodás után Dionüszosz erődítményt emelt a város szigetén és egy 22 km hosszú falat építtetett a város köré. Platón is számos alkalommal meglátogatta Szürakuszai-t, de a város legnevezetesebb tudósa Arkhimédész. (Wikipédia) 

II. Hierón szürakuszai király (i. e. 270-től 215) fenntartott egy hatalmas flottát védelmi célokra és megbízta híres rokonát, Arkhimédészt (https://hu.wikipedia.org/wiki/Arkhim%C3%A9d%C3%A9sz), hogy építsen a flotta részére hadigépeket is. A szirakúzai Arkhimédész a leghíresebb ókori tudós és feltaláló, i. e. 287 - 212 között élt. Az i. e. 250 körül írt "Az úszó testekről" című könyvében leírta az általa felfedezett hidrosztatika néhány alapelvét. (Egy történetet szerint, Hierón számára gyanús volt az a korona, amit az aranyművese készített a templom számára, ezért megkérte Arkhimédészt, hogy valahogyan találja ki, hogy az összes aranyat felhasználta-e az aranyműves, amit a korona készítésére adott? Arkhimédész a kádban ülve fedezte fel a felhajtóerőt, ami szükséges volt ahhoz, hogy meghatározza a  korona sűrűségét. Miután sikerült, állítólag meztelenül szaladva Szürakusza utcáin azt kiabálta: "heuréka, heuréka!". )

II. Hierón megbízta Arkhimédészt, hogy tervezze meg a lehetséges legnagyobb hajót: a három árbócos hajót Arkhiasz korinthószi

építőmester építette, 128 méter hosszú lett és 17.5 m széles, továbbá kiderült, hogy olyan nagy, hogy Szicíliában egyetlen szicíliai

kikötőben sem fért el. Állítólag több ezer evezős hajtotta, 18 méteres evezőkkel, amelyeket

ólomnehezékekkel egyensúlyoztak ki. Teherbírása 1600 és 1800 tonna között volt, valamint 1940 utas,

harcos és a legénység is elfért rajta. Ezért az eredetileg "Syracusia" névre keresztelt hajót átkeresztelték később "Alexandria"-ra és

ajándékként Alexandriába küldték nagy rakománnyal. Egy leírás szerint a Syracusia/Alexandria

rakománya a következő volt:

 

- 60 000 mérő gabona,
- 10 000 korsó szicíliai sós halat.
- 20 000 talentum (500 000- 600 000 kg/ 1 102 000-1 323 000 font) gyapjú.
- 20 000 talentum egyéb rakomány (500 000 - 600 000 kg/ 1 102 000 - 1 323 000 font)
- 2,000 mérő víz egy tartályban ivó- és fürdővízhez.

Ezen kívül a fedélzeten volt  20 ló, mindegyiknek külön istállóval. A Syracusia építéséhez felhasznált fa 60 triéra (ez utóbbi 37 m hosszú és 5.6 m széles) építéséhez lett volna elegendő. Az szükséges építési idő egy év volt, 300 munkás építette. Tudjuk, hogy az ókori szerzők hajlamosak voltak eltúlozni a tényeket, amikor lelkesedésükben valami rendkívüli dolgot akartak leírni. Ennek ellenére a Syracusia figyelemre méltó hajó lehetett. Olyan történeteket meséltek a tengerre bocsátásáról, amelyek az akkori hagyományos eszközökkel lehetetlennek tűntek. A hajót egyszerűen nem lehetett vízre tenni, ezért Arkhimédész a hajót egy csigákból álló rendszer segítségével emlte meg (a csigarendszer a szirakuszai tudós számos technológiai találmányának egyike volt).
Ciprus, a citrusfa és az elefántcsont is volt a felhasznált anyagok között. Minden helyiség padlóját kőből készült mozaikok borította, az egyik az Iliász teljes történetét illusztrálta, a mű legkorábbi mozaikos ábrázolását jelentette. Sok rajz, szobor, serleg és váza díszítette a Syracusia belső tereit. A hajót könyvtárral és olvasóteremmel, rajzteremmel, tornateremmel, fürdőszobával, ebédlővel, valamint konyhákkal látták el, ezekhez raktárakkal, kemencékkel és malmokkal. A hajó fejének közelében volt egy ivó- és fürdővízzel teli ciszterna (egyes számítások szerint mintegy 78 m3 űrtartalmú). A ciszterna mellett volt egy beépített tengervizes akvárium is, halakkal a szakács használatára. A fenékvízet csavaros szivattyúval távolították el, ez is Arkhimédész találmánya volt. A felső fedélzetet többek között Atlasz (a görög mitológiában az eget tartó titán) hat sing magas (kb. 2.7 m) szobrai tartották. A legfelső fedélzeten sétányok voltak, virágokkal és dísznövényekkel. A sétányok Aphrodité templomához vezettek, amelynek padlója achátkőből készült.  A második fedélzeten 30 négyágyas kabin volt az utasok számára. A legénység és mintegy 200 (mások szerint 400) katona az alsó fedélzeten kapott helyet. 
Nyolc kis tornya volt, mindegyikben négy katonával és két íjásszal. Egy külön fedélzetre, amire egy katapult is volt szerelve,a hajó köré védőpalánkot építettek, hogy megakadályozzák a hajóra való feljutást. Négy fa- és nyolc fémhorgony gondoskodott a biztonságáról.

                                                                                                                Catapulte.a.ressortTrebuchetCatapult 1 Mercato San Severino
Kőhajító katapultok, hajítógépek (https://en.wikipedia.org/wiki/Catapult)
 
A katapultok a korabeli korszerű kikötői erődítmények és flották ostromgépei voltak, alkalmazták őket a hadviselésben a csatatereken is. A tengeren új eszközök voltak a haditengerészeti fegyverkezési versenyben, amely a három evezőpaddal rendelkező trirektől a hatalmas, esetleg 40 evezőpaddal rendelkező hajó óriásokig vezetett Nagy Sándor halála után. Az volt a feltevés, hogy a katapult-tűz megtizedeli az ellenséges, esetleg partraszálló erőket, miközben a flottájuk még túl messze volt ahhoz, hogy megtámadják a saját hajóikat. Minél nagyobb volt a hajó, annál több katapultot tudott szállítani, és annál stabilabbak voltak a tüzelőállások.
A Syracusia csak egyszer hajózott, Szicíliából Észak-Afrikába, II Hierón gabonával megrakottan elküldte ajándékba IV. Ptolemaiosznak, Egyiptom királyának. Az alexandriai kikötő volt az egyetlen, amely befogadhatta a hajót a mérete miatt. Több, távolról sem azonos hajót ábrázoló képet sikerül róla találni.
 
syracusia 258014df 74e7 4563 a24d 3c1106180bf resize 750
barco siracusa This ship was called the Syracuse a luxury sailboat ordered to be built by the governor of Syracuse Hieron II
SZÜRA
A Syracusia  óriáshajó képei (https://www.worldhistory.org/Syracusia/,

https://naval-encyclopedia.com/antique-ships/hellenistic-ships.php )

 

SYRACUSIA4170

A Syracusia  óriáshajó képe (4)

 

 

A Tessarakonteres óriás hajó (https://en.wikipedia.org/wiki/Tessarakonteres )
IV. Ptolemaiosz Philopator (i.e. 244 - 204) építette Alexandriában, állatfigurák díszítették a hajó orrát és a tatját.  "Negyvenes" hajó volt, a két 20-as szekció 8+6+6 vagy 8+7+5 osztásban ülhetett három sorban. Ha "negyvenes" katamarán volt, 4x10-en ültek egy szekcióban, a fedélzettel összekötött törzsekben, oldalanként  4+3+3 -s szekciókban. Fel lehet vetni, hogy nagyon hosszú (15 méter körüli) evezők esetén az evezők útja a végükön olyan nagy, hogy állva is eveztek, esetleg tolták és húzták az evezőt egyszerre. Plutarkhosz leírása szerint a hajó csak látványosságnak készült, hadihajóként nem lehetett használni. Hossza kétszáznyolcvan sing (130 m) volt. Négyszáz matróza volt csak tartalékban, négyezer evezőhelye volt, három fedélzeten. A fedélzeteken közel háromezer fegyveresnek is volt hely. IV. Ptolemaiosznak sokevezős hajógyűjteménye volt, egyik kikötőből a másikba járt, hogy utasításokat és ötleteket adjon, segítséget nyújtson a tervekhez, miközben mindenki, aki látta a hajóit, elámult, nem annyira a számuk, mint inkább a hajók nagysága miatt. Addig még soha nem láttak tizenöt vagy tizenhat evezős gályákat. 
"Egy negyvenes szekció két három soros húszasból állt: [Lionel Casson (1994). "Chapter 7: The Age of the Supergalleys" (PDF). Ships and Seafaring in Ancient Times. University of Texas Press. p. 86. ISBN 029271162X. Archived from the original (PDF) on 2004-05-04.], nyolc evezőst a felső sorban, hét a középsőben és öt az alsó sorban." 
Tessarakonteres: két "húszas" katamaránként 4000 evezőssel, hajótestenként 2000, tehát oldalanként 1000 evezős lenne. A 130 méteres hossz elégságes helyet biztosítana az 50 függőleges, egyenként három evezővel ellátott szekciónak, és minden függőleges szekcióban 20 evezős férne el (innen a "húszas" elnevezés). Casson felvetette, hogy lehetséges, hogy a két belső oldalt nem szerelték fel evezőkkel, és az ottani evezősök tartalék legénységként szolgáltak a külső oldalon lévők számára, így a "negyvenes" külső oldalán kétszer annyian, 2000-n  is evezhettek, egy evezőpadon többen.
Méretek: 
Hosszúság: 280 sing, 420 láb (130 m)
Szélesség: 38 cubit, 57 láb (17 m) (katamarán hajótestenként, ha Cassonnak igaza van).
Magasság a vízvonaltól a tat csúcsáig: 53 cubits, 79,5 láb (24,2 m)
Magasság a vízvonaltól a hajóorr csúcsáig: 48 cubits, 72 láb (22 m)
A kormányevezők hossza, 4 db.: 30 cubit, 45 láb (14 m)
Leghosszabb evezők: 38 cubit, 57 láb (17 m)
Evezősök száma: 4000
Tisztek, matrózok, fedélzetmesterek: 400
Tengerészgyalogosok száma: 2,850
Hypozomaták száma 12 db, 900 láb hosszúak.
A hatalmas hajó vízre bocsátásához egy - akkoriban újszerű - szárazdokk-konstrukciót talált ki egy föníciai: a hajó alá egy, a hajó hosszával megegyező hosszúságú árkot ásott, az árokba öt sing (2.3 m) mélységű, tömör kőből készült támasztékokat épített, és keresztbe-kasul, az árok teljes szélességében, egymástól négy sing távolságra gerendákat fektetett; majd a tenger felől csatornát csinált, és a kiásott szárazdokkot vízzel töltötte meg, amelyből a hajót könnyedén ki- és visszavontatta; azután az eredetileg kialakított bejáratot lezárta, és a vizet szivattyúk (organois) segítségével ismét leeresztette; és amikor ez megtörtént, a hajó biztonságosan állt a parton.

tesseracontere ptolemaique
tettakonteros
 Tessarakonteres óriás hajó (https://naval-encyclopedia.com/antique-ships/hellenistic-ships.php)

Ptolemaios 240BC
 
                                                                                                                                  Ballista1Ballista2
Ballista (Agészisztratosz leírása szerint a legjobbak kb. 900 lépésre hajították kõtöltetüket! „Ûrméretük” változó volt, némelyikük csak 4,5 kg súlyú köveket hajigált, a nagyobbak „ûrmérete” 80 kg körüli volt. A görögöktõl a rómaiak is átvették, õk ballistaként említik a hajítógépeket).nyílvető gépek (https://hu.wikipedia.org/wiki/Haj%C3%ADt%C3%B3g%C3%A9p#Ballista)
 
Hajók IV. Ptolemaiosz gyűjteményében:
  2 harmincas 
  1 húszas
  4 tizenhármas
14 tizenegyes
  2 tizenkettes
30 kilences
36 vagy 37 hetes
  5 hatos
17 ötös
222-224 négyes, hármas, stb.
 
A makedon Demetrius hajójói
Plinius szerint Nagy Sándor volt az, aki a nagy hajók építésének gondolatát megfogalmazta, és parancsot adott hét-, sőt tíz üléses hajók építésére. A megvalósítás azonban utódjaira maradt, akik közül Demetrius Poliorcetes (https://en.wikipedia.org/wiki/Demetrius_I_of_Macedonvolt a legelszántabb és legsikeresebb a haditengerészeti építkezések terén. Maga Demetrius felügyelte a tizenöt és tizenhat üléses hajók építését (Plut. Dens. 43), és a makedónoknál a hatalmas hajók iránti szenvedély később is fennmaradt: Ptolemaiosz Philadelphosznak tizennégy tizenegy, két tizenkét, négy tizenhárom, egy húsz és két harminc evezőpados hajója is volt.
Miután a nagyobb hajók általánossá váltak és bizonyították hasznosságukat a part menti városok elleni ostromműveletekben, mint például Tyre ostrománál (Nagy Sándor, végűl hajókból hidat épített), valamint számos, Nagy Sándor utódai által végrehajtott ostromműveletnél, például Rodosz ostromában Demetriosz Poliorcétész által. Démétriosz gályái éppúgy harcra és látványra is készültek, díszesek is voltak. Gyorsaságuk és általános teljesítményük olyan volt, mint a más hadihajóké.
trihemiolia rhodesRodoszi trireme (https://naval-encyclopedia.com/antique-ships/hellenistic-ships.php)
macedon Demetrius Poliorcetes tizenhármas hajójához 1800 evezősre volt szükség. Volt egy tizenöt és egy tizenhatos hajója is. Hajói föníciai hajógyárakban készültek (amelyeket később a Ptolemaioszok ellenőriztek). Demetrius a nagy hajók iránt érdeklődött, amelyekkel nagy és nehéz katapultokat lehetett szállítani. Demetrius tizenhatosát, vagy ami megmaradt belőle, a rómaiak fedezték fel egy makedóniai kikötőben i. e. 168 körül, amikor Makedónia végleg a Római Birodalom része lett. Nincsenek képek a hajókról. Valószínűleg nem használtak tizenegyeseket ütközetekben, a negyvenesekhez hasonlóan, a katonai erő demonstrálására használhatták őket. Egy híres óriáshajó a lizimakhoszi Leontophorosz "nyolcas"-a volt, valószínűleg körülbelül 100 méter hosszú hajó, amelyben mindkét oldalon 800 ember evezett, a fedélzeten pedig 1200 harcos és 2 parancsnok a harcosok számára volt hely.  Demetrius Poliorcetes hét "hetes" hajót építtetett Föníciában, később pedig II. Ptolemaiosz (i.e. 283-246) 36 septiremet építtetett.
A 4. század utolsó évtizedeiben megjelenő óriás hajók építése  nem állt meg a "tízesnél". Demetrius Poliorcetes "tizenegyeseket", "tizenhármasokat", "tizennégyeseket", "tizenötösöket" és "tizenhatosokat" épített. Fiának volt egy "tizennyolcas" is, míg II Ptolemaiosz haditengerészete 14 darab "tizenegyes", 2 "tizenkettes", 4 "tizenhármas", sőt egy "húszas" és két "harmincas" hajóval rendelkezett. IV. Ptolemaiosz épített egy már ismertetett "negyvenest" (tessarakonteres). A Ciprust korábban elfoglaló Ptolemaiosz flottája és a Démétriosz vezette hajóhad több csatát vívott Kilikia és Ciprus vizein. A szép sikereket elérő Démétriosz i. e. 307-ben váratlanul bevette Athént,  „felszabadította” Korinthoszt és Megara városokat.
A "tízesek" voltak a legnagyobbak, amelyeket csatában használtak, a nagyobb poliremesek valószínűleg sokszor kéttestű katamaránok voltak. A kort a hiperhajók uralma jellemzi, amelyet egyetlen kép vagy roncs sem bizonyít, csak számos ókori szerző egybehangzó beszámolóiból tudunk róluk. A Leontophoros (Leontophorus) vevű hajó, egy trák király tulajdona, ami a valaha épített legnagyobb egysoros hajó volt, padonként nyolc evezőssel rendelkezett, összesen 100 evezője volt és nagyon gyors (és törékeny) hajó lehetett. Egy Isthmia vevű hajó mégis legyőzte.
leontophore
Leontophoros (Leontophorus) nevű hajó (https://naval-encyclopedia.com/antique-ships/hellenistic-ships.php)
A Makedónia színeiben pompázó Isthmia robusztusabb (20 méter széles, de csak 70 méter hosszú) Isthmia valamivel lassúbb volt. 2300 evezős volt két sorban (64 evezős sorok), de kezelhetőbb és stabilabb, erősebb és  nagyobb romboló képességű volt a kossal történő ütközéskor. Nem voltak stabilitási problémái, mint a magas hiperhajóknak. 
isthmia
Isthmia nevű hajó (https://naval-encyclopedia.com/antique-ships/hellenistic-ships.php)
*

Arkhimédész éleselméjűsége minden reneszánsz előtti európai matematikusét felülmúlta. Egy olyan számrendszerű civilizációban, amelyben a miriád (szó szerint tízezer) végtelent jelentett, kitalált egy helyiértékes számrendszert (Homokszámlálás c. művében). Olyan heurisztikus statisztikán alapuló módszert fejlesztett ki, amit ma integrálszámításnak neveznénk, és aminek helyességét egzakt geometriai módszerekkel bizonyította be – de nem tudjuk, hogy integrálszámító módszere mennyire volt pontos.

Bebizonyította, hogy a kör kerületének és átmérőjének aránya ugyanannyi, mint területének és sugara négyzetének az aránya. Ezt nem nevezte π-nek, de megadott egy módszert e számérték tetszőleges közelítésére, és adott rá egy olyan becslést, ami π értékét 3 + 10/71 (kb. 3,1408) és 3 + 1/7 (kb. 3,1429) közé teszi. A felső határként megadott 22/7-et még a középkorban is általánosan használták π közelítő értékeként. Ő volt az első olyan matematikus, aki a mechanikai görbéket (trajektóriákat, a mozgó testek pályáit) legitim módon vizsgálható objektumoknak tekintette.
Kedvenc felfedezéseként bebizonyította, hogy a gömb felszíne megegyezik a köré írt hengerpalást területével, és a térfogata a köré írt henger térfogatának 2/3 része. Egy másik nevezetes tétele szerint az egyenlő oldalú henger, a bele írható gömb és a hengerbe írható kúp térfogatainak aránya 3 : 2 : 1.
Arkhimédésznek annyira tetszett a gömb, valamint a köré írt henger felszínének és térfogatának elegáns összefüggése, kívánságára sírkövére is ezt a két testet vésték. Amikor a nagy római államférfi, Marcus Tullius Cicero a Római Birodalom quaestoraként Szicíliába látogatott, felkutatta Arkhimédész elfelejtett sírját, amit a véset alapján sikerült azonosítania. Az elgyomosodott, bozóttal benőtt sírt Syracusae agrigentumi kapujához közel találta meg, és mélységes csalódással számolt be róla: „Görögországnak ez a leghíresebb és egykor legműveltebb városa nem vett volna tudomást legtehetségesebb polgára sírjáról, ha azt fel nem fedezi egy arpinumi férfi.”
Az ő érdeme az arkhimédészi axiómának nevezett posztulátum megfogalmazása.
Bevezette a sűrűség fogalmát. A legenda szerint fürdés közben fedezte fel a felhajtóerőt (Arkhimédész törvénye), aminek örömére kiugrott a kádból, és meztelenül rohant végig az utcán a palotáig azt kiáltozva, hogy „Heuréka!” (megtaláltam). Az uralkodó megbízásából azt kellett tisztáznia, hogy tiszta aranyból van-e annak koronája. Arkhimédész rájött, hogy ha vízbe mártja a koronát, akkor a víz szintje annyival emelkedik, amennyi a korona térfogata. A koronát, valamint vele azonos súlyú arany-, illetve ezüsttömböt a vízbe merítve a térfogatok különbözőségéből meg tudta állapítani, mennyi ezüstöt kevert az ötvös a korona elkészítésekor az aranyhoz.
Arkhimédész valószínűleg az első ismert és a legjobb matematikai fizikus volt Galilei és Newton előtt. Egyensúlyi törvényeit "A síkok egyensúlyáról" című, kétkötetes művében ismertette. Az egyensúly törvényeit a korában szokásos (Euklidésznél is látható) módon úgynevezett posztulátumok és az ezekből egyszerű logikai lépésekkel levezetett tételek formájában tette közzé. E tételekkel létrehozta a statika tudományát, leírta az emelőtörvényt, a hidrosztatikai és a mechanikai egyensúlyt. Meghatározta a tömegközéppont (súlypont) fogalmát és kiszámította (pontosabban: megszerkesztette) számos geometriai alakzat súlypontját.
Arkhimédész számos csigákkal és fogaskerekekkel működő ostromgépet is tevezett. Sok kutató neki tulajdonítja egy i.e. 75-ben talált, a bolygók mozgását modellező, 37 fogaskerékből álló szerkezet tervezését-készítését is (https://hu.wikipedia.org/wiki/Antik%C3%BCth%C3%A9rai_szerkezet)
 
antikuthera szerkezet 4 7823c20926
ANTI
 
 

IRODALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973.
ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, (1981). ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni, a NET-s kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat ,és utólag nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét, mert kép névként csak egy szűk karakterkészlet menthető, amúgy érthetően.
(5) GULAS, Stefan és LESCINSKY, Dusan: A vitorlás hajók története, Madách Kiadó.1984.
(6) KLENGEL, Horst: Az ókori Szíria története és kultúrája, Gondolat, 1977.