RÓMAI KORI CSATORNÁK, GÁTAK ÉS VÍZTÁROZÓK

RÓMAI KORI CSATORNÁK, GÁTAK ÉS VÍZTÁROZÓK
 
(2024 szeptember)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 BEVEZETÉS
A római kori csatornák (https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Roman_canals) sok célú építmények voltak, öntözésre, vízelvezetésre, közművesítésre, árvízvédelemre és - ahol lehetséges - hajózásra épültek. A Függelék I. -ben mellékelt lista a nagyobb csatornákra, különösen a hajózási célú csatornákra vonatkozik. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés. A városi vízellátást szolgáló vízvezetékekere vonatkozóan ld. : https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_aqueducts_in_the_Roman_Empire
Elsőként a görög mérnökök használtak zsilipeket, melyekkel az i. e. 3. században szabályozták a vízszíntet az ókori Szuezi-csatornában. A rómaiak pedig Trajanus idején zsilipekkel biztosították a Vörös-tenger bejáratát, a csatornát délre (a mai Kairó magasságáig) meghosszabbították, hogy javítsák a vízhozamot. A magasságkülönbségek áthidalására szolgáló ókori zsilipek létezését több szerző is felvetette, de egyértelmű régészeti bizonyítékok hiányában a kérdés eldöntetlen, mert a Vörös-tenger és Földközi-tenger között elhanyagolható a színtkülönbség.
 
A LEGNAGYOBB ÓKORI CSATORNA
Az ókori Szuezi-csatorna II. Ptolemaiosz király által i. e. 280 körül megnyitott vízi út a folyó pelusiai ágából ágazott ki, és a Wadi Tumalaton keresztül kelet felé futott a Nagy Keserű-tóhoz, 55,6 km hosszúságban. Ott élesen délre fordult, követve a csatorna mai nyomvonalát, és összesen 92,6 km után a Vörös-tengerbe torkollott. A csatorna 10 m mély és 35 m széles volt, a tengeri bejáratát zsilip biztosította.[22] Trajánus alatt a ptolemaioszi csatornát helyreállították, és további mintegy 60 km hosszan meghosszabbították dél felé, a Nílus főága felé.
 
Canal of the Pharaohs2.svg
 
 
A fáraók csatornája, más néven Necho-csatorna, a Szuezi-csatorna elődje (https://en.wikipedia.org/wiki/Canal_of_the_Pharaohs). Az ókorban építették, megszakításokkal használták egészen  767-ig, amikor egy lázadás miatt lezárták. A Nílust kötötte össze a Vörös-tengerrel, a Wadi Tumilaton keresztül. Dárius perzsa uralkodó szuezi feliratai és Hérodotosz szerint a csatorna első megnyitása Nagy Dárius idején volt, de későbbi ókori szerzők állítják, pl. Arisztotelész, Sztrabón és Idősebb Plinius, hogy nem sikerült befejeznie a munkát. A Ptolemaioszi időszakban fejeződött be a csatorna építése, vagy átépítése. II. Ptolemaiosz idején a mérnökök zsilipeket építettek a Vörös-tengernél.
A leggyakoribb római gáttípusok a föld- vagy sziklatöltésű gátak, és a falazott gravitációs gátak voltak. Sokféle célt szolgáltak, például öntözést, árvízvédelmet, (https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Roman_dams_and_reservoirs), folyók elterelését, talajmegtartást, vagy többet is a felsoroltak közül. „A rómaiaknak az a képessége, hogy nagyszabású mérnöki építkezéseket tudtak tervezni és szervezni”, különleges szerepet kapott a gátépítésnél. Mérnöki képességeik lehetővé tették a nagy és új módszerekkel kialakított víztározók és az ezekhez szükséges gátak építését, amelyek a városi települések állandó vízellátását biztosították a száraz évszakban is, ami  az ókorban nem volt általános. A római gátak vízállóságát a vízálló habarcs és a római beton biztosította. A római ciszternákat egyiptomi kék festékkel védték a szivárgás ellen. Ezek az anyagok lehetővé tették a nagy szerkezetek építését is, mint például a Homsz-tó gátja, amely valószínűleg az addigi legnagyobb vízzáró gát volt, és a Harbaqa gát, mindkettőnek betonmagja volt.  A római mérnökök voltak az elsők, akik felismerték az ívek és támpillérek stabilizáló hatását, és ezeket beépítették gátakba. 
Ciszternák (https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Roman_cisterns): az édesvíztározókat általában a vízvezetékek és mellékvezetékek végpontjain állították fel,  a városi háztartásokat, a mezőgazdasági birtokokat, a császári palotákat, a termákat vagy a római haditengerészet haditengerészeti bázisait látták el vízzel.
 
AUGUSTUS CSÁSZÁR CSATORNÁJA
Fossa Augusta csatornát (https://en.wikipedia.org/wiki/Classis_Ravennas  a „Ravenna flotta” számára építette Augustus császár, a flotta a császári római haditengerészet második legrangosabb flottája volt. Ravennát a római polgárháborúk óta hajóépítésre és haditengerészeti kikötőként használták, de az állandó flottát Augustus hozta létre i. e. 27-ben. Értéke meghaladja a 200 000 sestertiust, és feladata az Adriai-tenger és talán a Földközi-tenger keleti részének ellenőrzése volt. A Vespasianus által az i. u. 69-es polgárháború idején nyújtott támogatásáért a császár közvetlen rendelkezésére álló állandó tengeri erő lett, a testőrség tengeri megfelelőjét alkotta.
Állandó kikötője Classis (modern Classe) volt, ahonnan a flotta a nevét kapta: Classis Ravennas. A kikötő Augustus idején épült, és magában foglalt egy csatornát, a Fossa Augustát, amely egyesítette a kikötőt a belső lagúnáival, valamint a Pó folyóval. Haditengerészeti arzenál (hajóépítő sólyák és üzemek) és dokkok húzódtak a Fossa mentén 22 km-t (14 mérföldet) hosszan. Egy írás szerint a kikötő 250 hajó befogadására alkalmas.
 
LEGNAGYOBB GÁTAK
A spanyolországi Cornalvó-ban lévő gát az egyik legmagasabb, még mindig használatban lévő római gát, 28 méteres. A legnagyobb íves gát a Glanum-gát volt Galliában, Provence-ban. Mivel maradványait egy 19. században épített gát csaknem eltüntette, a rekonstrukciója szerint  a római gát 12 m magas, 3,9 m széles és 18 méter hosszú volt. A legkorábbi ismert ívgát, és egyedülálló volt az ókorban, és azon túl is (a Dara-gáttól eltekintve, amelynek méretei ismeretlenek).
 
 
Roman Cornalvo dam Extremadura Spain. Pic 01
 

A legnagyobb íves gravitációs gát a tunéziai Kasserine-gát Észak-Afrikában volt, 150 méter hosszú, 10 méter magas és 7,3 méter széles volt. Görbült íve ellenére azonban bizonytalan, hogy az i.sz. 2. századi gát szerkezetileg ívelt volt-e, és nem csupán puszta súlya miatt lett ívelt; ebben az esetben gravitációs gátként sorolható be. 
A legnagyobb hídgát a Band-e Kaisar volt, amelyet egy római munkás épített a szászánidák területén a i. u. 3. században. A mintegy 500 m hosszú építmény, a túlfolyó gát és az árkádos híd újszerű együttese, több mint negyven íven keresztezte a folyót. A valaha épített legkeletibb római építőipari építmény, kettős célú kialakítása tartós hatást gyakorolt ​​az iráni gátépítésre.
A legnagyobb többíves támpillér gát a spanyolországi Esparragalejo-gát volt, melynek 320 m hosszú falát légoldalán felváltva támpillérek és homorú ívek támasztották alá. Az i.sz. 1. századra datálható építmény az ókorban az első és, mint látszik, egyetlen ilyen típusú gát. 
A leghosszabb támgát a 632 m hosszú Consuegra-gát volt (i. u. 3.–4. század) Közép-Spanyolországban, amely még mindig meglehetősen jóállapotban van. Mindössze 1,3 m vastag támfalát földtöltés helyett az alsó oldalon szabályos 5-10 méterenként támpillérekkel támasztották alá. Spanyolországban nagyszámú ősi támgát összpontosul, amelyek a talált teljes mennyiség közel egyharmadát teszik ki.

A leghosszabb gravitációs gát, és összességében a leghosszabb gát, a szíriai Homs-tavat duzzasztja. A Diocletianus császár által öntözés céljára 284-ben épített 2000 m hosszú és 7 m magas falazott gát egy betonmagból áll, amelyet bazaltréteg véd. A 6 mérföld hosszú és 2,5 mérföld széles tó 90 millió m3 -t tárolt, így a Közel-Kelet legnagyobb római tározója, és valószínűleg a legnagyobb mesterséges tó, amelyet addig építettek.  Az 1930-as években kibővítették, és még mindig Homsz mérföldkőjének számít, amelyet továbbra is ellát vízzel. További figyelemre méltó gátak ebben a kategóriában a kevéssé tanulmányozott, 900 m hosszú Wadi Caam II gát Leptis Magnában , valamint az Alcantarilla és Consuegra spanyol gátjai.
A legmagasabb gát az azonos nevű közép-olaszországi város Subiaco gáthoz tartozott. Nero (i.sz. 54–68) az Aniene folyó melletti villája mellett építette azt a három víztározót, amely a maga idejében rendkívül szokatlan volt csak rekreációs, semmint haszonelvű célra. A csoport legnagyobb gátja a becslések szerint elérte az 50 m magasságot.  A világon felülmúlhatatlan maradt egészen 1305-ben, amikor véletlenül elpusztította két szerzetes, akik végzetesen eltávolították a fedőköveket a tetejéről.  Szintén meglehetősen magas építmények voltak az Almonacid de la Cuba-gát (34 m), a Cornalvo-gát (28 m) és a Proserpina-gát (21,6 m), amelyek mindegyike Spanyolországban található, és még mindig alapvetően római szövetből áll.

 

FÜGGELÉK I.

 

CSATORNÁK

A táblázat erederte::https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Roman_canals

Itália


Construction dateConnectionCanal typeCommentRefs.
2nd century BC South of line Modena–Parma Drainage Built by Marcus Aemilius Scaurus to drain lower Po area [8]
2nd century BC Bologna, Piacenza and Cremona areas Drainage Built by Marcus Aemilius Lepidus to drain lower Po area [8]
1st century BC Forum Appii–Terracina Drainage For dewatering Pomptine Marshes; navigated when Via Appia unusable by mule-towing [8][9][10]
Late 1st century BC Ferrara–Padua Inland to coast Built by Augustus to link Ravenna and Po estuary (Fossa Augusta) [8]
Before late 1st century AD Fossa Flavia, Fossa Carbonaria, Fossa Philistina, Fossa Clodia Drainage According to Pliny the Elder for draining Po estuary; erosion and siltation renders modern identification impossible [8][9]

Gallia

Construction dateConnectionCanal typeCommentRefs.
101 BC Rhone–Fos-sur-Mer (Fossa Mariana) Inland to coast Built by Marius across Crau plain for supplying his positions around Arles in his campaign against Teutons [8][9][10]
? Narbonne–Aude Inland to coast Made Narbonne accessible from Mediterranean; 13 km long [8]

Germania

Construction dateConnectionCanal typeCommentRefs.
12 BC Rhine–IJssel (Fossa Drusiana) Inland to coast For quick deployment of troops to the Frisian coast, avoiding the dangerous passage on the North Sea off the mouth of the Rhine; 14 km long [8][9][10]
c. 9 BC Rhine dyke Inland Built by Drusus the Elder to retain sufficient water to navigate his Fossa Drusiana; demolished by revolting Civilis in 70 AD [8]
47 AD Rhine–Meuse (Fossa Corbulonis) Inland Allowed to navigate both rivers without sailing into North Sea; c. 35 km long [8][10]

Britain


Construction dateConnectionCanal typeCommentRefs.
c. 1st century AD River Cam–River Ouse (Car Dyke) Drainage Land reclamation in Fenland; also navigated [8]
? River Ouse–River Nene Drainage   [8]
? River Nene–River Witham ?   [8]
? River Witham–River Trent ? Foss Dyke still in use [8]
? Bourne-Morton Canal Navigation   [11]

Egyiptom

Construction dateConnectionCanal typeCommentRefs.
No later than 112 AD Nile–Red Sea (Ancient Suez Canal) Inland to coast As the older Ptolemaic channel, which was the first to use locks,[12] Trajan's canal linked Mediterranean and Red Sea not directly, but via the Nile. Unlike the Greek channel, though, which branched off the Pelusiac arm, the Roman canal started off the main branch of the Nile at Babylon, 60 km to the south. It joined the Ptolemaic dyke at Belbeis, eventually discharging into the Gulf of Suez at Arsinoe. [13]

Moesia

[edit]
Construction dateConnectionCanal typeCommentRefs.
101 AD Danube bypass canal Inland To safely negotiate the cataracts of the Iron Gate; once traceable on Serbian bank (Sip) on a length of 3,220 m [14][15]
2nd–6th century AD Danube bypass canal Inland According to Procopius for allowing the safe passage past the remains of Trajan's Bridge which obstructed river navigation; dug on Serbian side (Kladovo) [16]

Tervezett, befejezetlen csatornák: 

.
 
Planning dateConnectionCanal typeCommentRefs.
c. 54–68 AD Rome–Ostia Inland to coast Planned by Nero [8]
c. 54–68 AD Puteoli–Ostia Inland to coast Starting from Lake Avernus near Puteoli, it was intended by Nero to run parallel to Mediterranean; length upon completion would have been 160 Roman miles [8]
c. 54–68 AD Isthmus of Corinth (modern Corinth Canal) Coast to coast To avoid long and dangerous circumnavigation of the Peloponnese peninsula; several abandoned building projects in antiquity aimed at replacing Diolkos trackway; serious work begun by Nero, but aborted after his death [8][9][10]
55 AD Saône–Moselle (modern Canal de l'Est) Inland Another ambitious project: would have connected Mediterranean Sea with North Sea via Rhone, Saône, Moselle and Rhine; presupposes capacity to construct pound locks though, for which there is as yet no certain evidence; yet, plan finally dropped not due to technological reasons, but political intrigues [8][9][10]
111 AD Lake Sapanca–Sea of Marmara Inland to coast For facilitating transfer of inland produce to seaside; subject of correspondence between governor Pliny the Younger and emperor Trajan; would have required to overcome difference in height of 32 m [8][9][10][17]

FÜGGELÉK II.: GÁTAK ÉS VÍZTÁROZÓK

.

HeightThicknessCrest lengthNameCountryDateType / Comments
50 13.5 70? Subiaco Dams[16] Italy 54–68 AD Gravity dam. Devised as pleasure lake for Nero, the dam was the highest in the Roman Empire,[17] and in the world until its destruction in 1305.[3]
34.0 38.0 120.0 Almonacid de la Cuba Dam[18] Spain 1st c. Gravity dam
28.0 26.0 194.0 Cornalvo Dam [18] Spain 1st–2nd c. Gravity dam, still in use
21.6 5.9 427.8 Proserpina Dam [18] Spain 1st–2nd c. Gravity dam, still in use
21 ? 365 Harbaqa Dam[19] Syria 2nd c. Gravity dam
20.0 4.0? >800.0 Alcantarilla Dam [18] Spain 2nd c. BC Gravity dam
16.6 6.9 80.0 Ermita de la Virgen del Pilar Dam [18] Spain 1st–2nd c. Gravity dam
16 ? 40 Orükaya [20] Turkey 2nd c. Arch-gravity dam[21]
13.0 7.0? 60.0 Muel Dam [18] Spain 1st c. Gravity dam
12 3.9 18 Glanum Dam[22] France 1st c. BC Arch dam, earliest known[12]
12 ? 130 Löstügun [23] Turkey 6th c. Gravity dam
10 7.3 150 Kasserine Dam[24] Tunisia 2nd c. Arch-gravity dam[21]
8.4 2.7 68.0 La Pared de los Moros [18] Spain 3rd c. Gravity dam
7.0 2.0 50.0 Arroyo Salado [18] Spain ? Gravity dam
7 20 2000 Lake of Homs dam[25] Syria 3rd c. Gravity dam, largest artificial reservoir to date (capacity of 90 million m³), still in use[10]
7 ? 193 Ma'agan Michael (West) [23] Israel 4th c. Gravity dam
7 ? 80 Çavdarhisar[20] Turkey 2nd c. Arch-gravity dam[21]
7 ? 50 Roman dam of Belas[26] Portugal 2nd c. Gravity dam
~6.1 ? ? Qasr Khubbaz [27] Syria ? ?
6.0? 3.0 50.0 Arévalo[18] Spain 2nd c. Gravity dam
5.6 2.2 320.0 Esparragalejo Dam[18] Spain 1st c. Multiple-arch buttress dam, earliest known[14]
5.2 1.9 95.0 Las Tomas [18] Spain 4th c. Buttress dam
5 ? 91 Wadi Megenin [28] Libya 2nd c. Buttress dam
4.8 2.6 >632.0 Consuegra Dam[18] Spain 3rd–4th c. Buttress dam
4.6 4.2 174 Muro Dam[29] Portugal ? ?
4.5 2.7 141.1 El Paredón [18] Spain 3rd c. Gravity dam
4.5 2.5 19.5 Melque VI [18] Spain ? Gravity dam
>4.0 1.0 102.0 Lower Iturranduz Dam [18] Spain 2nd c. Buttress dam
4.0 5.6 100.0 La Pesquera [18] Spain ? Gravity dam
4 ? 300 Böget [20] Turkey 2nd c. Gravity dam
3.7 1.8 139.0 Araya [18] Spain 2nd c. Buttress dam
3.6 3.5 97.8 Vega de Sta. María [18] Spain ? Buttress dam
3.5 2.0 40.0 Arroyo Bejarano [18] Spain 1st c. Gravity dam
>3.0 3.0 170.0 Charca de Valverde [18] Spain ? Gravity dam
3.0 3.4 200.0 Las Muelas [18] Spain 2nd c. Buttress dam
3.0 3.0? 29.0 Azud de la Rechuela [18] Spain ? Buttress dam
3.0 2.3 30.0 Les Parets Antiques [18] Spain 3rd–4th c. Gravity dam
3.0 2.2 150.0 Villafranca [18] Spain 2nd–3rd c. Buttress dam
3.0 2.9 40.0 Roman Dam of Pego da Moura Portugal ? Buttress dam
3.0 1.8 98.0 Mesa de Valhermoso [18] Spain 2nd–3rd c. Gravity dam
3.0 1.5 30.0 Castillo de Bayuela[18] Spain 2nd–3rd c. Buttress dam
3.0? ? ? San Martín de la Montiña [18] Spain 1st–2nd c. Gravity dam
2.5 5.0 100.0 Cañada del Huevo [18] Spain 2nd c. Buttress dam
2.5 1.5 25.0 Pineda o Ca'La Verda [18] Spain 3rd c. Gravity dam
2.4 1.2 80.0 Paerón I [18] Spain 1st–2nd c. Gravity dam
2.2 1.0 15.0 Palomera Baja [18] Spain 3rd c. Gravity dam
2.2? 1.0? 30.0? El Peral [18] Spain 1st–2nd c. Gravity dam
2.1 1.9 40.8 Moracantá [18] Spain 1st–2nd c. Gravity dam
>2.0 2.5 80.0 Los Paredones [18] Spain 1st–2nd c. Gravity dam
>2.0 0.8 52.0–180? La Cuba [18] Spain 2nd–3rd c. Gravity dam
2 10–12 516 Band-e Kaisar[30] Iran 3rd c. Gravity dam, earliest dam-bridge (weir combined with arch bridge)[15]
2.0 1.0 56.0 Puy Foradado Dam [18] Spain 2nd–3rd c. Arch-gravity dam[18]
1.6 ? ? Las Mezquitas [18] Spain 2nd c. Gravity dam
>1.5 1.1 30.0 Paerón II [18] Spain 1st–2nd c. Buttress dam
1.5 0.8 35.0 El Pont d'Armentera[18] Spain 2nd–4th c. Gravity dam
1.3 1.6 230.0 El Hinojal (Las Tiendas) [18] Spain 3rd–4th c. Buttress dam
1.3 1.4 14.7 El Argamasón [18] Spain 2nd–3rd c. Gravity dam
1.2 2.4 30.0 Balsa de Cañaveral [18] Spain 4th c. Gravity dam
1.1 0.7 13.4 Río Frío [18] Spain 1st c. Gravity dam
>0.9 0.7 7.6 El Peral II [18] Spain ? Buttress dam
0.9 0.7 40.0 Azud de los Moros [18] Spain 1st c. Gravity dam
>0.8 1.6 60.0–80.0 Valencia del Ventoso[18] Spain 3rd–4th c. Gravity dam
>0.8 1.1 50.0 El Chaparral [18] Spain 3rd–4th c. Gravity dam
? 0.7 150.0 Higher Iturranduz Dam [18] Spain 3rd–4th c. Buttress dam
? ? ? Leptis Magna (Wadi Caam I) [31] Libya 2nd–3rd c.? ?
? ? 900 Leptis Magna (Wadi Caam II) [31] Libya 2nd–3rd c.? ?
? ? ? Leptis Magna (Wadi Lebda) [32] Libya 2nd–3rd c.? Buttressed dam
? ? ? Las Adelfas [18] Spain 2nd c. Gravity dam
? ? ? Monroy[18] Spain ? Gravity dam
? ? ? Odrón y Linares [18] Spain ? Gravity dam
? ? ? Soufeiye [20] Syria ? Gravity dam
? ? ? Dara Dam Turkey 560 AD Arch dam, earliest description of arch action in such types of dam by Procopius (De Aedificiis II.3)[33]