Az ókori Róma kikötői (https://en.wikipedia.org/wiki/Category:Roman_harbors) között a legfontosabb kikötő Róma saját kikötője, Ostia volt. Tudjuk, hogy Claudius császár I. u. 42 és 54 között új kikötőt épített Portusnál, és Ostiát az új kikötő kereskedelmi központjakén, raktárkánt működtették. Ostiában mindenütt Portusról szóló szimbólumokat és feliratokat találunk, de a saját kikötőjére szinte semmilyen utalást.
Ostia kikötő, modell (Vatikáni Múzeum)
Az ostiai kikötő világítótornya
Ostia sólepárló hely volt legrégebben, húsok, halak tárolásához nélkülözhetetlen volt az i.e 6-8. századokban a só. A rómaiak Ostiát tekintették első gyarmatuknak, és negyedik királyuknak, Ancus Marciusnak (i.e. 620, Livius szerint, Livius az ötödik századról szóló beszámolóiban kétszer említi Ostiát, és a Tiberis rendkívüli áradásait i. e. 414-ben és 363-ban) tulajdonították a város alapítását. A város magja csak az i. e. 4. században jelent meg, a 3. században épült ki, a központi rész egy nagy tufatömbökből épült erődítmény, a Castrum. A szövegekből kiderül, hogy a pun háborúk idején vált a kikötő kereskedelmi és katonai kikötővé. Ostia stratégiai jelentősége a Tiberis torkolatának védelme szempontjából nyilvánvaló volt, így a várost megerősítették (a dátum vitatott, valószínűleg az i. e. 4. század közepén) a katonai táborral vagy castrummal.
Portus - ld. úgy is mint Portus Augusti, Porto Romano (https://hu.frwiki.wiki/wiki/Portus_%28port_romain%29) az ókori Róma egyik nagy kikötője volt, -a másik a Centum-, a szomszédos Ostia kikötőtől 4 km-re délre. A Tiberis torkolatának északi partján és a Tirrén-tenger közös partján volt található, mára feltöltődött. Claudius császár építette az első években. I. u. 100-as években, Traianus kibővítette. A Portus régészeti maradványai a mai Porto falu közelében találhatóak, Rómától délre, Fiumicino-i repülőtér közelében, Lazióban. A császárok hajóinak kikötője volt, fogadó palotával, továbbá kereskedelmi és utaskikötő is volt, különösen búzával, érccel (arany, ezüst, ólom), gyapjúval kereskedett. Karthágó ekkor már több mint 800 éves kikötőjénél tízszer volt nagyobb.
Claudius kikötője egy érmén,az egyik legszebb sestercius-on, kilenc hajóval és 11 emberrel. Az érme tetején egy világítótorony található, amelyet Neptunusz szobra áll; alul a Tiberis fekvő megszemélyesítése, akinek kormánya van és egy delfin tartja; bal oldalon a rakpart templommal, egy szobor és tároló raktárak; jobbra, csónakraktárak, a kikötő a felújításával kapcsolatosak (https://hu.frwiki.wiki/wiki/Portus_%28port_romain%29)
A régi római kikötő Ostia volt, túl kicsi lett ahhoz, hogy ellássa Róma tengeri forgalmát. Amikor a Birodalom fővárosa már elérte az egymillió lakost, továbbá Ostiát Róma felé elzárta egy nagy homokpad, új kikötő vált szükségessé. I.u. 42-ben Claudius építette meg az új kikötőt, Portust, 4 km-re északra Ostiától. Két hosszú ívelt, a tengerbe benyúló kikötő gátja volt, rakparttal, és egy csatorna kötötte össze a Tiberis folyóval. Portusba egy mesterséges szigetet is építtetett Claudius világítótoronnyal. Hadrianus császár idején a világítótorony alapozása megsüllyedt, feltöltötték nagy kövekkel, melyeket óriás uszályokkal szállítottak a torony szigetére. Egy hasonló hatalmas uszállyal szállítottak később, 1586-ban egy egyiptomi obeliszket a Vatikánba, a Szent Péter térre.
Portus kikötője mára feltöltődött (Wikipedia)
Trajanus császár idején egy kb. 350 méteres oldalú hatszögletű kikötőt építettek , az első kikötő eliszaposodott.
Traianus kikötője (Wikipedia)
Traianus hatszögletű kikötője
Trajanus egy újabb kikötőt épített a szárazföld felé, amely 39 hektáros területen feküdt. Csatornákon keresztül kapcsolódott a régi kikötőhöz, közvetlenül a Tiberisszel és a tengerrel. A medence mélysége 5 méter, az oldalai 357,77 méteresek ( kb. 1200 római láb ), maximális átmérője 715,54 méter voltak. Az alját az északi végén finoman felfelé lejtő kövek borították, és csak egy métert ért el a medence szélén. A medence több mint 100 hajót tudott befogadni, nagyobbakat is, amelyeket már nem kellett kirakni a tengeren. Traianus híres hatszögletű medencéje körül számos raktár épült. Az árukat rabszolgák rakodták ki és szállították, ami számos ma is látható domborművön és mozaikon megtekinthető. Egy elválasztó fal megkönnyítette az áruk mozgásának ellenőrzését a vámszolgálat számára és az importvámok beszedését (portorium). Nagyméretű fogadó épületek is épültek: rakpartok, silók, hangárok és adminisztratív épületek. Ezután az árut három nap alatt vontatással Rómába szállították, ami jelentős idő megtakarítást jelentett. A kikötő öt évszázad alatt biztosította Róma élelmiszer-szükségleteit; viharoktól védve volt, és évente körülbelül 180-190 napig volt használható. Az ókori település és a középkori Porto város szétválása az i.u. 4. században kezdődött, amikor Nagy Konstantin császár falakat építettett. Az 5-6- századokban a gót háborükban Róma lakossága 30000-40 000 -re csökkent. Hajózható csatornák voltak a Tiberis és a tenger között, ezeket a kiásott csatornákat eredetileg Trajanus medencéjének felépítésére használták, mára eltűntek, de a Traianus-medencébe vezet a Fiumicinool csatorna, amelynek neve a kicsi száj- ból származik, az egyetlen csatorna, amelyet még ma is használnak. A császári időszakból csak Traianus kikötőmedencéje létezik; a csatornák többsége eltűnt az üledék alatt.
Centum Celae: a mai Civitavecchia helyén (https://hu.wikipedia.org/wiki/Civitavecchia). Traianus császár építtetette, etruszk települések romjaira épült Centum Celae néven az új kikötő a 2. század elején. A Centum Cellae név első előfordulása az ifjabb Plinius egyik leveléből származik (i. u. 107). A név eredete vitatott: felvetették, hogy a császár villájának centum ("száz") csarnokaira utalhat. A középkorban Centumcellae bizánci erődítmény volt, az újkorra Róma fő kikötője lett. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Civitavecchia).
Civita Vecchia kikötője, Trajanus császár építette, ma Róma újkori kikötője
A római Centumcellae kikötője, a mai Civitavecchia kikötőjére épült. 1: Külső medence; 2: Belső medence; 3: Torre del Lazzaretto, 4: A Torre del Bicchiere helye, amely ma már elpusztult; 5: A világítótorony helye; 6: A korábbi világítótorony helye; 7: A kikötő közelében futó Via Aurelia, amelyen az árukat Rómába szállították. Kép: Google Earth, kiegészítésekkel (Keay et al. nyomán)
A római Centumcellae kikötő világítótoronnyal, grafika
Centumcellae kikötő világítótoronnyal, festmény
A mai Civitavecchia kikötője (https://www.romanports.org/en/articles/human-interest/137-centumcellae-the-port-of-trajan.html) a régi római Centumcellae kikötő maradványain fekszik. Centumcellae az i. u. II. század elején épült Traianus császár villája közelében, a császár számára. Az építkezést valószínűleg a császár kedvenc építésze, a damaszkuszi Apollodoro végezte, aki az anconai kikötőnek és sok más korabeli építménynek is az építésze volt. A fiatalabb Plinius (Epist. 6.31) az első szerző, aki említést tesz Centumcellae-ről. Egyik levelében ezt írta: "A kikötő amfiteátrum alakban épült, a déli oldalon íves hullámtörővel, az északi oldalon pedig egyenes hullámtörővel. Az egyenes hullámtörőt alagutakkal látták el a hullámok megszüntetésére." A kikötőt egy úgynevezett "antemurale" (partfal) is védte, ez esetben egy mesterséges sziget, amelyet a darsena (belső kikötő) feltárásából nyert kövekből építettek. A darsena a kikötőmedence északi oldalán helyezkedett el, és még ma is ott van. A sziget a parttól mintegy 500 méterre feküdt, a két hullámtörő pedig egymástól 400 méter távolságra. Így a medence teljes területe 200.000 négyzetméter volt. A kikötő átlagos mélysége körülbelül 6 méter volt. Mindkét hullámtörő végén egy-egy erődítményt is építettek. A déli oldalon lévőt a lakosok "il Bichiere" (az üveg) névvel illették alakja után. A másik, az északi oldalon lévő erődöt "il Lazzaretto" (a Lazaret). A mesterséges sziget két végén is két kis erődítmény is állt, amelyek között a sziget közepén egy nagy világítótorony állt. Az ókori kikötő kétségtelenül oszlopcsarnokokkal, templomokkal, oszlopokkal és szobrokkal épült, amint azt a kikötő körül hátrahagyott számos törmelékből következik. A darsena mögött egy nagy bazilika (bírósági épület) maradványait találták meg, amely 100 méter hosszú és 38 méter széles volt. A bazilikát két oszlopsor osztotta három galériára. Ez mutatja a kikötő jelentőségét pénzügyi szempontból is és az igazságszolgáltatás és a kereskedelem szempontjából is..
Misenum (Nápolyi-öböl) történe: (https://en.wikipedia.org/wiki/Portus_Julius) Portus Julius (latinul Iulius) volt az első kikötő, amelyet kifejezetten a nyugati római haditengerészeti, a misenumi flotta, a Classis Misenensis bázisául építettek; a keleti flotta a ravennai kikötőben állomásozott. A kikötő Misenumban, a Nápolyi-öböl északi végén lévő félszigeten feküdt. A Portus Julius nevet Octavianus (a későbbi Caesar Augustus) dédnagybátyjának és örökbefogadó apjának, Julius Caesarnak és a Julianus klánnak a tiszteletére kapta.
A Portus Julius építése: A polgárháborúk idején Octavianusnak szüksége volt egy biztonságos tengeri kikötőre, ahol flottát építhetett és képezhetett ki a Sextus Pompeius (Nagy Pompeius kisebbik fia) elleni hadjárathoz, aki gyakran portyázott Itáliában és a Róma gabonaellátását biztosító hajózási útvonalakon. A művelet irányításával Octavianus legközelebbi és legképzettebb munkatársához, Marcus Agrippához fordult. Agrippa tudta, hogy a belső Averno-tó láthatatlan a környező tenger és öböl vizei felől, és úgy gondolta, hogy a flotta ottani létezését titokban lehet tartani Sextus flottája előtt, amíg az készen nem áll a csapásra. Agrippa terve, amelyet i. e. 37-36 között hajtottak végre, az volt, hogy ásnak egy csatornát, amely összeköti az Averno tavat a Lucrino tóval, és egy második, rövidebb csatornát, amelynek rejtett bejárata van a Lucrino tó és a tenger között. Az Averno tótól északra, Kümé városáig egy hosszú közúti bekötőalagutat, a Grotta di Cocceio-t is kiásták. A csatorna mellett egy másik, rövidebb csatornát is építettek. Agrippa újító stratégiája beigazolódott, mivel az új flotta építése Sextus kóborló flottája előtt ismeretlen maradt. Amikor a flotta felkészült és teljesen felszerelték, kiképezték, Agrippa flottája elhagyta titkos bázisát, és legyőzte Sextust a naulochusi csatában (Szicília északi partjainál), a hadjárat döntő tengeri csatájában.
Röviddel a Sextus elleni háború sikeres befejezése után az első Portus Juliust félbe hagyták, mivel a felhalmozódott iszap miatt nem volt hajózható. Mivel a titoktartás már nem volt követelmény, a közeli Misenum adott otthont a haditengerészeti támaszpont második és nagy változatának. A rómaiak új hullámtörőket építettek, és a támaszpontot az Aqua Augusta vízvezeték táplálta, amely Kümé, Nápoly, Pompeji és az öböl környéki más városokat is ellátta.
A Nápolyi öböl Ény-i végének vázlata. Baiae a császárok fürdővárosa volt
A Misenum-fok mögötti külső kikötő a római haditengerészet aktív hajóit szolgálta, és helyet biztosított a kiképzési gyakorlatoknak, volt egy belső kikötő is (amellyel egy fahíddal átívelő csatorna kötötte össze) a tartalékflotta és a javítások számára, valamint a viharok elől való menedéknek készült. Elhelyezkedéséből adódóan a terület az egész itáliai nyugati partvidéket, a szigeteket és a Messinai-szorost ellenőrizte.