RÓMA ALAPÍTÁSÁRÓL
(2024 május)
ABSTRACT
Róma alapításáról Zlinszky János jogtudósnak van egy elmélete, amely Titus Livius és több más római történetíró korábbi elméletén alapul, miszerint Rómát menekültek, üldözöttek alapították, továbbá első törvényeit egy szerencsés vezetőnek köszönheti. Nevezzük talán karizmatikus vezetőnek. Felvetettük azt a lehetőséget, hogy a Róma alapításának idején Cumae-t, (egy, a Nápolyi-öböltől É-ra fekvő kikötő), és Campaniát elfoglaló görög telepesek által elüldözöt latinok és szabinok alapították Rómát. / ON THE FOUNDATION OF ROME: On the founding of Rome Zlinszky, Janos has a well-known theory, based on the earlier theory of Titus Livius and several other Roman historians. Due to the theory Rome was founded by refugees, persecuted peoples. The first laws of Rome were made by a charismatic (lucky) leader. The possibility has been raised that Rome was founded by refugees fleeing the Greek settlers who occupied Cumae, a port north of the Bay of Naples in Campania, at the time of Rome's foundation.
BEVEZETÉS
A monda szerint Róma városát Romulus és Remus alapította. Romulus megölte Remust, s ő lett Róma első királya. A város alapítását a hagyomány pontosan i. e. 753-ra tetszik (https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93kori_R%C3%B3ma). A királyság kora két szakaszra tagolódik: a latin–szabin* királyok korára (i. e. 753–i. e. 616), ill. az etruszk királyok időszakára (i. e. 616–i. e. 510). Az etruszkok előtti kor népessége még állattartással, pásztorkodással és vadászattal is foglalkozott. Az etruszk korban Róma etruszk-latin típusú hódító városállammá fejlődött, meglepően gyorsan. A mondai hagyomány szerint Rómának hét királya volt, az első négy király uralkodását legendák szövik át, az etruszk Tarquinius-dinasztia uralma már jól ismert (https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B3mai_Kir%C3%A1lys%C3%A1g).
RÓMA ALAPÍTÁSÁNAK MONDÁJA
Róma alapítása a régi római monda szerint: a trójai Aeneas hajón érkezett Karthágóba, ahol megismerkedett Didóval, akit feleségül vett, majd Itáliába utaztak és ott letelepedtek. Megalapították Alba Longa városát egy dombháton, az Albanus hegy alatt. Utódai 300 uralkodtak.
Az alapítók név szerint Romulus és Remus voltak, a Quinctiliusok és Fabiusok törzséinek vezetői lettek. Az i. e. 753. április 21-ei dátumot egy i. e. 1. századi tudós, Marcus Terentius Varro állapította meg, ez vált hagyománnyá, az ókori rómaiak ettől az időponttól számították történelmüket. Romulus és Remus között megindult a versengés az új település vezetéséért, és végül Romulus barátja vagy talán maga Romulus megölte Remust, amikor az átugrotta a város szent és sérthetetlen falait, és Romulus egyeduralkodóként Róma első királyává vált. A szomszéd törzzsel, a szabinokkal előbb harcba keveredtek, a latinoknál a férfiak voltak többségben, és nagy nőhiány volt, ez lett a szabin nők elrablásának oka**. Feltehetően az esemény idejére teszik Róma megalapításást. Ezután Romulus közösen uralta Rómát társuralkodójával, Titus Tatiusszal, a szabin törzsfővel. Öt év közös uralkodás után a megölték Titus Tatiust, utána Romulus 32 évig egyedül uralkodott.
A régészeti források szerint szerint a hagyományoknál több mint száz évvel korábban kerülhetett sor Róma alapítására. Az Alba Longából érkezett latinok először a Palatinus-hegy két emelkedésén, a Palatiumon és a Cermaluson telepedtek meg, majd benépesítették a többi magaslatot is. Valószínűleg a település először csak a dombokon alakult ki, aminek oka az évente ismétlődő árvíz volt.
Az ásatásokon feltárt kunyhók maradványai, vízgyűjtő medencék és a tárgyi emlékek alapján valószínűsítik, hogy a Palatiumon jött létre az ősi város magja. A Viminalis dombon vegyes népesség, a Quirinalis dombon a szabinok települtek le. Először az Esquilinius és a Caelius domb latin falvai léptek egymással szövetségre, majd hozzájuk csatlakoztak a Viminalis, Quirinalis domb falvai is. A Palatinus lakóival való egyesülésükkel lényegében befejeződött Róma várossá szerveződése. Az Aventinus domb (a plebejusok lakóhelye) akkor még nem volt lakóhely, a Capitolinusnak pedig szakrális szerep jutott. A kutatások szerint Rómát i. e. 390 -es években vették körül fallal, a hagyomány szerint korábban, i. e. 540 körül (https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93kori_R%C3%B3ma). A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés, és annak vizsgálata, hogy kik alapították Rómát.
A szabin nők elrablásának mondája szokások emlékét őrzi. Mind a szabinok, mind a latinok gens-ekben, nemzetségben éltek, ezért a férfiak más nemzetségből választottak feleséget. A hagyomány szerinti lányrablással fűszerezett házasság a belterjességet csökkentette, a két nemzetség közötti szálakat erősítette. Róma népe a felváltva uralkodó latin és szabin királyok (i. e. 753 - i. e . 616) idején, az etruszk uralom előtt törzsi–nemzetségi szervezetben élt. A nemzetségek önvédelmi szövetsége a Latin-liga volt (https://en.wikipedia.org/wiki/Latin_League).
A király (rex), aki hatalmát az isteneknek köszönhette, a király volt a hadseregparancsnok, pap és bíró. Sejthető, hogy egy karizmatikus parancsnoknak a törvényalkotásban komoly szerepe volt egy hódító államban bármely korban. A királyok tanácsadó testülete a nemzetségek vezetőiből álló öregek tanácsa, a Senatus, ill. a papság volt. A királyság nem volt örökletes, a király halála után az új király megválasztásáig a Senatus tagjai gyakorolták a hatalmat. Az új király kijelölésében a papságnak fontos szerepe volt: madárjóslással, illetve béljóslással igyekeztek kitudni az istenek szándékát.
RÓMA ALAPÍTÁSÁNAK EGY LEHETSÉGES TÖRTÉNETE
Zlinszky János elméletét (https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93kori_R%C3%B3ma) Titus Livius és több más római történetíróra alapozta. Az elmélet szerint Rómát kalandorok és a társadalomból kitaszított, elüldözött egyének alapították, akik a városban menedékjogot kaptak, a szomszédos latin, szabin városállamok területéről menekültek. Az elméletet alátámasztja a római társadalmi szervezet, amelynek egységei szinte egy időben jöttek létre (organikus fejlődés esetén ez akár nemzedékeket is igénybe vehetett volna), és formájukban a szomszédos latin városállamokéra hasonlítottak, ahonnan a kitaszított, elüldözöttek érkeztek.
További bizonyíték, hogy a XII táblás törvényekben (i. e. 451 körül, https://hu.wikipedia.org/wiki/Tizenk%C3%A9t_t%C3%A1bl%C3%A1s_t%C3%B6rv%C3%A9nyek) külön törvény van a nemzetségtagok egymás utáni örökléséről és az egymás feletti gondnokságáról, míg ezt a többi környező államban nem volt fontos törvénybe foglalni. A XII táblás törvényekben található az is, hogy a nemzetségek tagjai nem agnát (apai ágú) rokonok, ami arra enged következtetni, hogy a törvényeket apai ágon nem rokon közösségben hozták létre.
Zlinszky János elmélete (https://zlinszkymuhely.hu/index.php/adatbazis-konyvtar/eletmu/82-allam-es-jog-az-osi-romaban-2#_Toc25615395) szerint Rómát a mocsaras Tiberis-delta hét dombjára letelepülő menekültek, főleg fiatal férfiak alapították. "Úgy mondják, hogy ebből az így összeszedett tarka seregletből az első uralkodó törvényhozás útján hozott létre egységes nemzetet...", Livius szerint:
"Romulus, miután szabályszerűen eleget tett az istenek előírásainak, gyűlésbe hívta a sokaságot, melyet egységes nemzeti testté semmi más módon nem lehetett összekovácsolni, mint törvényekkel, s jogot adott nekik. Menedéket nyitott, és így aztán távolról is minden szomszéd néptől válogatás nélkül seregével összefutott ott szabad és szolga az új lehetőség iránt érdeklődve. Léteztek ebben az időben más olyan poliszok is, amelyek különböző törzsek érintkezési határvidékén feküdtek, mégsem hoztak létre a rómaihoz hasonló államot vagy jogot. A törvény ugyanaz, ami Róma környékén abban az időben szokásban volt. Ám sehol másutt nem kellett törvénybe iktatni. Maguk a rómaiak kezdetben Quirites néven ismerték magukat, Quirinusnak vezetőjüket. A név fegyveres csapatra, fegyveres emberre utal." (Kiemelések önkényesen.)
Zlinszky János közvetett, a menekültekre vonatkozó állítása a római jogra vonatkozó hiteles ismeretein alapul. Egyik megállapítása, hogy nem létezett homogén patrícius nemzetség.
A latinok Itáliában, a térkép nem jelöli a Cumae-i görög területet (https://hu.wikipedia.org/wiki/Umberek)
A latin városok (Latium) sűrűsége nagyobb volt mint az etruszkoké. Az i. e. 6. században az etruszkok, szabinok és latinok közötti határvidék mocsaras dombság. A Tiberis közelében csak a dombok tetején telepedtek meg az áradások miatt, egészségtelen lápvidék volt, a rómaiak csapolták le. A Tiberisen túl az etruszkok szervezett városállamokban éltek. A latinok és a szabinok nemzetségi-törzsi szervezeti csoportokban, melyek egymás között kisebb-nagyobb háborúkat viseltek.
A későbbi római nemzetfogalom alátámasztja az inhomogenitásra vonatkozó állítást: "az ókori Rómában a gens (kb. a nemzetség, https://hu.wikipedia.org/wiki/Gens) családok egy csoportját jelentette közös névvel (nomen). Eredetileg a patrícius családok tömörültek gens-ekbe, amelyek közösséget is jelentettek, pl. közös temetkezőhellyel, a korai időkben saját háborúkat is indítottak a szomszédos nem római vagy nem latin települések ellen. Később a plebejusok is megalakították patrícius mintára a saját nemzetségeiket, de a patrícius nemzetségeknek is létrejöttek befogadás révén plebejus ágai.
A gens-ek száma több száz volt. (A genseken belül az egyes családokat külön név a nomen után következő cognomen különböztette meg. Az egyes cognomenek jellemzőek voltak az adott gensre, de arra is, hogy azon belül patrícius vagy plebejus családról van-e szó. A családon belüli személyeket az előnév, azaz praenomen különböztette meg.) "
A rómaiak terjeszkedése (https://en.m.wikipedia.org/wiki/File:Roman_conquest_of_Italy.PNG)
Felveti Zlinszky János azt az alapvető kérdést is, hogy mi kényszerítette ki a törvényalkotást az adott inhomogén közegben, ha nem a csoportérdek?
"...számomra elfogadható, hogy a római állam rövid időszak alatt, ha nem is egy nap alatt, de egy generáció által alapíttatott, s a szerencsés alapítás s az első vezetők szerencsés kiválasztása járult ahhoz hozzá, hogy az összeverődött, esetlegesen egymásra talált emberek csoportja túlélve a kezdeti időszakot, később erős, állandó polisz jellegű állammá váljék." (https://zlinszkymuhely.hu/index.php/adatbazis-konyvtar/eletmu/82-allam-es-jog-az-osi-romaban-2#_Toc25615395), Szerencsés? Létezik erősebb érv.)
Rómától D-re, a termékeny Campania -i síkság egy részét elfoglalták a görögök az i. e. 700 -as években, ami a fenti térképből nem derül ki (https://en.wikipedia.org/wiki/Magna_Graecia). Magna Graecia (latin, jelentése Nagy Görögország) volt a rómaiak által használt neve a Dél-Olaszország partmenti területein, a mai Campania, Puglia, Basilicata, Calabria. A legészakibb Cumae-t (https://hu.wikipedia.org/wiki/Cumae) volt, Neapolist is beleértve. Capua-t i. e. 600-ban alapították az etruszkok. A dóroknak településeik keletkeztek Szicíliában és az Appennini-félsziget déli részén is.
A rómaiak Szicíliát, Cumaet és a félsziget lábát Magna Graecia-nak nevezték, mert a terület a görögök által nagyon sűrűn lakott térség volt. A föld nélküli menekültek Campania É-i részére húzódtak a terjeszkedő görögök elől, nem engedték letelepülni a menekülteket É-n az etruszkok és a szabinok és a latinok sem (A földfoglalási jogról: https://acta.bibl.u-szeged.hu/40758/1/aetas_1996_004_089-096.pdf), ami megfelel annak a témynek, hogy Róma az összes környező néppel harcolt, a latinokkal is.
Görög városok Cumae-nél (I. e. 700-as években, Cumae alapításának idején még nem létezett Magna Graecia. Az É.i terjeszkedésük során a latinokba ütköztek. Capua-t i. e. 600-ban alapították az etruszkok. (https://en.wikipedia.org/wiki/Magna_Graecia)
A rutiokkal ellenséges viszonyban voltak a latinok.
KÖVETKEZTETÉS
Rómát az i. e. 700 -as években latin - szabin népek alapították, kb. 30 nemzetség. (Érdekesség: a Latin-liga is 30 törzs szövetsége volt.) Minden, az alapítással kapcsolatos állítás feltételezés, esetleg valószínű megállapítás. Az alapítás idején az etruszkok a Tiberis folyótól É-ra éltek, a Tiberisnek az alsó szakasza árterület, mocsaras terület volt, amíg egy részét a rómaiak le nem csapolták. Valószínűleg pontos alapítási dátumot nem is lehet találni, egy javaslat, hogy Róma alapítását kössük egy eseményhez, a szabin nők elrablásához**. Ismereteink szerint több mint 30 szabin nőt raboltak el.
*
Itália területét a Római Birodalom kialakulása előtt számos nép lakta, a ligurok, valamint Szardínia (szárdok), Korzika és Szicília őslakói. A vaskor kezdetén (i. e. i. e. 2. évezred–1. évezred fordulója) megjelentek az indoeurópai nyelvet beszélő italikus törzsek. Két csoportjuk a kis létszámú latin–faliscus és a hatalmas oszk–umber (szamnisz, szabin, hernicus, aequiculi, marsus stb.) törzsszövetség volt.
A latinok a Tiberistől délre, a róluk elnevezett Latiumban (Alba Longa, Róma, Praeneste stb.) telepedtek le, az oszk–umber csoport népei Közép- és Dél-Itáliát foglalták el. Az italikus törzsekkel közel egy időben települtek meg az Itáliai-félsziget északi részén a szintén indoeurópai illírek és venétek. Az etruszkok keleti és görög jegyeket egyaránt mutató városállamokban éltek Itália középső és északi területein (https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93kori_R%C3%B3ma).
Róma felemelkedése előtt a legjelentősebb civilizációt a sokat kutatott eredetű etruszkok (türrhénoi, Turuša) hozták létre. Jelentősebb városaik Tarquinii (Tarquinia), Caere (Cerveteri), Veii stb. Az etruszk kultúra nagy hatással volt a római civilizáció kialakulására: a fémkohászattól, hajóépítéstől, az építészettől a várostervezésig, az írásbeliségen át az államszervezetig az élet minden területén felfedezhetőek nyomai. Az etruszk államalapítással egy időben kezdődött meg Dél-Itália és Kelet-Szicília görög gyarmatosítása. Jelentős görög gyarmatvárosok voltak Kümé (Cumae), Neapolisz (Nápoly), Nápolytól D-re Poszeidónia (Paestum), a szicíliai Szürakuszai (Siracusa). A görög városok nagy gazdagságra és hatalomra tettek szert, s magasabb műveltségük elterjedt a Földközi-tenger medencéjének keleti és középső részén.
**
A Tiberisz folyó mocsarai Ostia környékén (Wikipedia)
Róma és Nápoly között, félúton a Volszkuszi-hegység (a Lepini-hegység egyik nyúlványa) a parthoz ér, nem hagy átjárási lehetőséget a hegyek és a tenger között, Terracina (https://en.wikipedia.org/wiki/Terracina) a pontusi mocsaraknál (urbs prona in paludes, "mocsarakkal körülvett város", ahogy Livius nevezte) egy kis kikötővel is rendelkezett.
Romulus és Remus, Mars hadisten ikerfiai megalapították Rómát. Álltak a falak és házak, ám a lakók kevesen voltak. Romulus, mint Róma királya hírnök útján adta tudtul, hogy Róma menedéket nyújt minden ártatlanul üldözöttnek, így egyre több lakója lett a városnak. A befogadottak és az alapító pásztornép tagjai között nagyon kevés volt az asszonynép, így gyermekek sem igen születtek. Romulus a környező városállamokba követeket küldött, hogy a rómaiak feleségéül kérje leányaikat. A szomszéd városok és népek semmibe vették a kérést, mivel jöttmenteknek tekintették a rómaiakat. A király a rossz vélemények eloszlatása céljából meghívta őket a Neptunus isten tiszteletére rendezett játékokra. A kíváncsiságuk miatt engedtek az invitálásnak, s megtelt vendégekkel a város, a fogadtatás is barátságos volt. A játékok legérdekesebb részénél azonban a vendéglátó rómaiak a nézőseregből elragadtak egy-egy vendégleányt és fogságban tartották őket. A vendégek bosszút lihegve távoztak a vendégbarátság ilyen megsértése miatt. (https://hu.wikipedia.org/wiki/A_szabin_n%C5%91k_elrabl%C3%A1sa_(monda))
Romulus végigjárta azokat a házakat, ahol az elrablott leányokat őrizték, s lelkükre beszélt, hogy a rómaiak feleségeként nemcsak férjet, hanem apát, anyát (azaz apóst, anyóst), családot és hazát is találhatnak Rómában. Maga Romulus is egy szabin nőt, Hersiliát vette feleségül. A hajadonok kötélnek álltak és megbékéltek.
Igen ám, de a szabin király, Titus Tatius haditervet készített és Róma ellen vonult. Több napon át ostromolták Róma falait, mindhiába, ám vízhordás közben elfogták Tarpeiát, a római fellegvár parancsnokának leányát, akit sikerült árulásra bírniuk. A leány feltétele az volt, hogy adják neki azt, amit a bal karjukon viselnek (aranykarikákra gondolt a leány). Az árulás eredményeképpen Tatius elfoglalta fellegvárat. A leány kérte a jutalmát, s megkapta: a szabin harcosok rádobálták a nehéz pajzsokat, amit bal karjukon hordtak a harcban az arany mellett. Tarpeia összezúzott holttestét egy szikláról (Tarpeia sziklája) ledobták, így az áruló meglakolt. Romulus és Mettius Curtius, szabin hadvezér döntő ütközetre készültek Róma közelében. A szabinok jó jelnek vették, hogy Curtius kiszabadult a mocsárból (Curtius-tó), majd a seregek felálltak a síkságon. Ekkor Hersilia vezetésével a szabin nők gyermekeikkel a karjukon a két hadsereg közé álltak és kérlelték őket, hogy hagyjanak fel egymás öldöklésével, hiszen rokonok lettek a házasság által, nem szeretnének özvegyek, gyermekeik pedig árvák lenni. Kérlelésük meghallgatásra talált, a két ellenség megbékélt egymással. A két nép hamarosan egybeolvadt és ezáltal erősebbé is vált. Ezután néhány évig Rómának két királya volt, Romulus és Titus Tatius.