MACSKÁK AZ ÓKORI EGYITOMBAN
(2022 december)
ABSTRACT
Az ókori egyiptomi civilizáció történetének nagy részében a macskákat kölcsönösen hasznos társnak tekintették. A macskák elűzték a veszélyes állatokat, például a kígyókat - amelyek közül sok mérgező volt -, a skorpiókat, egereket, patkányokat. Ugyanakkor megvédték a termést és az embereket. Amit a macskák ókori egyiptomi társadalomban betöltött szerepéről tudunk, annak nagy részét a sírok falain lévő festményeken ábrázolt mindennapi élet jeleneteiből ismerjük. "A sírjeleneteken macskákat ábrázolnak, amint székek alatt fekszenek vagy ülnek, -ami igen gyakori jelenet, szelídítésre utal-, madarakat kergetnek, játszanak". Sok macska félét próbáltak megszelídíteni és jó eredeménnyel. /CATS IN ANCIENT EGYPT: For much of the history of ancient Egyptian civilization, cats were considered mutually beneficial companions. Cats drove away dangerous animals such as snakes - many of which were poisonous - and scorpions, mice, rats. They also protected crops and people. Much of what we know about the role of cats in ancient Egyptian society comes from scenes of everyday life depicted in paintings on the walls of tombs. 'The tomb scenes depict cats lying or sitting under chairs, a very common scene, chasing birds, playing'. Many cat scenes have been tried to tame, with good results.
BEVEZETÉS
A házimacskák a terménytárolással egyidejűleg jelenhettek meg az ókori egyiptomiak mellett. A terménytárolók "egéretetők" voltak az egerek szempontjából, a gabonatárolás i.e. 4000 után vált rendszeressé Egyiptomban. Az egerek a tárolókhoz csábították a házimacskákat, az ókori egyiptomiak pedig minden lehetséges állatot, a macskaféléket is megpróbálták megszelídíteni: a gepárdokat, a szerválokat (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szerv%C3%A1l, Leptailurus serval) is, hogy fogják meg az egereket. Az elképzelések szerint a macskák az ókori Egyiptomban az őshonos afrikai vadmacska, a Felis silvestris lybica leszármazottjai voltak, amelyeket az egyiptomi gazdák "háziasítottak". Van egy másik elképzelés is, mely szerint a legkorábbi bizonyíték Ciprus szigetéről származik, ahol a régészek egy 9500 éves sírt tártak fel, amelyben egy őskori cirmos macskát találtak, (https://www.nationalgeographic.com/animals/article/oldest-known-pet-cat-9500-year-old-burial-found-on-cyprus), amelyet gazdájával együtt temettek el. A macska valószínűleg az ősi kereskedelmi hajók fedélzetén is terjedt, és érkezett Egyiptomba is.
MACSKAFÉLÉK EGYIPTOMBAN
A macskákat legalább az első egyiptomi dinasztia óta szelídítették és tartották a mérges kígyók, az egerek és patkányok megöléséért, és a "fáraó védelméért". A z első dinasztiáktól kezve vannak macskákra utaló nyomok. (https://maatkara.extra.hu/florafauna/cats.htm)
Niankhneszut szakkarai sírkápolnájából (Óbirodalom, 5. Dinasztia vége) került elő egy mészkő relief töredék, ami szerint az Óbirodalom idején gepárdokat tartottak presztizs szimbólumként, háziállatként. A kőtáblán látható, hogy két törpe vezeti a sírtulajdonos háziállatait pórázon: két vadászkutyát, egy majmot és egy gepárdot vagy leopárdot. 12. dinasztiából származó temetkezési tárgyak között házimacskák csontvázmaradványait találták meg. A macskák védő funkciójára utal a Halottak Könyve, ahol a macska Rát és a Napnak a földi életre gyakorolt jótékony hatását jelképezi. Az Egyiptomi Újbirodalom idején használt macska alakú díszítések arra utalnak, hogy a macskakultusz népszerűvé váltak a macskák a mindennapi életben. A macskákat Bastet macskaisten nevéhez kapcsolódóan sok esetben ábrázolták. Számos más ókori egyiptomi istenséget* macskaszerű fejjel ábrázoltak szoborként, mint például Mafdet, Bastet és Sekhmet, akik az igazságosságot, a termékenységet és a hatalmat jelképezték. A kutatás módja az internetes keresésé volt, célja az ismeretterjesztés [https://en.wikipedia.org/wiki/Cats_in_ancient_Egypt].
Bastet (https://www.worldhistory.org/Bastet/)
Bubasztisz és Szakkara régészeti lelőhelyein több évszázadon át használtak macskatemetőket. Igen nagy számú - sok százezer- macskamúmiát és macskaszobrot találtak, amelyek múzeumi gyűjteményekben vannak kiállítva. A hajók használatát számos zarándoklat esetében dokumentálták, beleértve a görög-római Bastet istennő ünnepét, amelyet Hérodotosz 2.60-ban leírt. A híres beszámoló leírja, hogy a zarándokok tombolva hajóznak lefelé a Níluson Bubasztiszba, énekelnek, tapsolnak, hangszereken játszanak, és - ami a leghírhedtebb - szexuálisan mutogatják magukat a parton álló nézőknek.
A Gizában feltárt mumifikált állatok közül az afrikai vadmacska (Felis lybica) a leggyakoribb macska, amelyet a dzsungelmacska (Felis chaus) követ. Az Egyiptomban talált macskamúmiák hatalmas számát tekintve a macska volt a kedvenc háziállatuk, és nagy figyelmet fordítottak a macskák tenyésztésére is.
Jellegzetes egyiptomi macskaábrázolás: a szék alatt űlő macska képe feltehetően szelídített macskára utal (https://www.science.org/content/article/ancient-egyptians-may-have-given-cats-personality-conquer-world)
Házimacska (https://maatkara.extra.hu/florafauna/cats.htm): Egyiptomban a kistestű macskákat a mocsári vagy dzsungel macska (Felis chaus), az afrikai vadmacska (Felis silvestris lybica vagy Felis maniculata) képviselték. A mocsári macska a nagyobb és a nehezebb a két őshonos vadmacskafajta közül. Az afrikai kontinensen csak Egyiptomban él. A testhossza 65-75 cm közötti, a lábai hosszúak, a farka viszonylag rövid: 25-30 cm. Fülei hosszúak és bojtosak. Súlya 3,5-6,5 kg között mozog. Bundája általában egyszínű, a világos vörösesbarnától a szürkéig terjed. A fülei és a farka vége fekete, fején egy árnyalatnyival sötétebb csíkozás látható. Hátvonalán is végigfut egy sötétebb csík, illetve csíkos a lábainak felső része és a farka is. A mocsári macska ma is része Egyiptom élővilágának és előfordul a Későkor macskamúmiái között is.
A Felis silverstris lybica könnyebb testfelépítésű. Testhossza 60 centiméter, a farka 35 cm hosszú. Füleinek vége nem bojtos. Bundája színe élőhelyétől függően változó, de mintázata jellegzetes: a leggyakoribb a halvány homoksárga, vörös csíkkal a hátán, és többszörös rézsútos vörös csíkokkal a testén, bár halványabb színben. A csíkok megtalálhatóak a fejen és a lábakon is. A fekete végű farok felkunkorodó.
Egyiptomi házimacska (https://www.zooplus.hu/magazin/macska-magazin/macskafajtak/egyiptomi-mau)
Egyiptomi házimacska (https://www.azenmacskam.hu/fajtaleiras/egyiptomi-mau-fajtaleiras/)
Szervál (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szerv%C3%A1l, Leptailurus serval): Bár nem háziállat, házi kedvencként tartották és tartják. A szervál csak szakértő felügyelet mellett tartható házi körülmények között, több országban speciális engedély szükséges a tartásához, de az ókori egyiptomiak ezt nem tudták. A beszámolók szerint gazdájukkal szoros és gyengéd kapcsolatot alakítanak ki, továbbá intelligensebbek és aktívabbak a házi macskáknál. Dorombolásuk mélyebb és hangosabb a macskákénál, nyávogásuk madárcsiripelésre hasonlít. A hímek keresztezhetőek a házi macskákal. A hibrideket szavanna macskának nevezik. Emellett pároztathatók legközelebbi rokonaikkal, a karakálok-kal is. Ezen kísérletek eredményeit hím szervál esetén szervikálok-nak, nőstény szervál esetén pedig karaválok-nak nevezik.
A macskamúmiák között kétséget kizárhatóan beazonosítható (https://maatkara.extra.hu/florafauna/cats.htm) a szervál is, de nem tudjuk, hogy őshonos volt-e Egyiptomban. Ábrázolásokon és szobor formájában már korábban megörökítették a szerválokat. Hathor istennő Serabit el-Khadimban található templomából több szervált ábrázoló fajansz plakett került elő, közöttük akadt olyan, melyen Hatsepszut (18. Dinasztia, ≈ i.e. 1479 – 1457) illetve melyen III. Thotmesz (18. Dinasztia) kartusa látható.
A Metropolitan Múzeum macskafigurája fajaszból
Elképzelhető, hogy Núbiából is érkeztek Egyiptomba a szerválok, adók részeként. Tutankhamon uralkodása idején (≈ i.e 1336-1327) núbiai adományhozókat ábrázoltak, néhányuk kisebb macskaféle prémjét tartja a kezében, ezek lehetnek szerválé vagy cibetmacskáé (Viverra cibetta) is. Utóbbinak nem ismert pontosan beazonosítható ábrázolása az ókori Egyiptomból.
Szervál (Leptailurus serval, https://www.flickr.com/photos/35110249@N05/10209700933 és vszleg a legjobb fotó)
Szerval kölyök (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szerv%C3%A1l, Leptailurus serval)
Szerval, (https://www.naturephoto-cz.com/szerval-picture_hu-12480.html, Leptailurus serval)
Szervál (https://www.wanyamasafaris.com/all-about-the-serval/, Leptailurus serval)
Karakál: (https://hu.wikipedia.org/wiki/Karak%C3%A1l, Caracal caracal), más néven sivatagi hiúz közepes termetű, Afrikában és Délnyugat-Ázsiában élő macskaféle. Nem közeli rokona a hiúzoknak, hegyes, pamacsban végződő füle és viszonylag rövid farka mégis hasonlóvá teszi a hiúzokhoz. DNS-vizsgálatok alapján megállapították, hogy legközelebbi rokona a szervál (Leptailurus serval) és az afrikai aranymacska (Caracal aurata). A karakál elterjedése Afrika nagy részére kiterjed. Az elterjedés nagy részén kicsi a populációja, és egyes régiókban ritka fajnak számít. A karakál karcsú, közepes termetű, hosszú szemfogakkal és pamacsos fülekkel. Vörösesbarna-homokszínű, foltok nélkül (a kölykök foltosak). A füle fekete, álla, torka és hasa fehér. Felső ajkát nagy, fekete folt tarkítja, és orra szélétől a szeméig is fekete sáv húzódik. Rövid szőrű, a fülén a szőrpamacs dúsabb és hosszabb, mint a hiúzokén. Igen karcsú, a lába meglehetősen hosszú.
Caracal (https://hu.wikipedia.org/wiki/Karak%C3%A1l, Caracal caracal)
Caracal (https://hu.wikipedia.org/wiki/Karak%C3%A1l, Caracal caracal)
Marmagassága 38–50 centiméter, testhossza 60–91,5 centiméter, farka rövid (23–31 centiméter). Testtömege 6–19 kilogramm. A kimondottan sivatagos területeket kerüli, legszívesebben olyan félsivatagokban, szavannákon, bozótosokban, felföldi területeken tartózkodik, ahol a szaporodáshoz megfelelő rejtekhelyet (sziklaüreget vagy dús aljnövényzetet) talál. Jobban kedveli a nyíltabb terepeket, mint a legtöbb macskaféle. A karakál gazellákra, nyulakra és napjainkban juhokra vadászik. Hosszú hátsó lábainak köszönhetően gyorsan fut; a rövidebb sprintekben gyorsabb, mint más nagyobb macskafélék. Ideje nagy részét a talajon tölti, bár kiválóan mászik és ugrik (akár 3 m magasra is). Elsősorban rágcsálókkal, madarakkal és kisebb antilopokkal táplálkozik, de gyakran elkapja az alacsonyan repülő madarakat is. A baromfiudvarba beszabadulva nagy károkat okoz. Zsákmányát olykor a leopárdokhoz hasonlóan fákon rejti el, és később fogyasztja el a maradékot. A nappalt árnyékban, gyakran földimalacok elhagyott üregében tölti. Ha megriasztják, általában menedékhelyet keres: nyílt terepen mozdulatlanul lefekszik, szőrzete miatt így alig látható.
Gepárd (https://maatkara.extra.hu/florafauna/nagymacskak1.htm, acinonyx jubatus) hosszú farkú és lábú, keskeny testű ragadozó, a pofája és a füle rövid. A nyakat és a vállakat rövid sörény borítja. A test és a lábak színe a világossárgától a halvány barnássárgán át a szürkésfehérig terjed, barna vagy fekete tömör foltok borítják, a hasa fehér. A farok is pettyes, kivéve néhány fekete gyűrűt és egy fehér pamacsot a végén. A szemektől hajlított fekete vonal fut a szája sarkáig, az ókori egyiptomiak ezt nem mindig örökítették meg. A fülek sárgásak, a tövüknél feketék. Marmagassága 75-85 cm, a testhossz 110-140 méter a farok hossza pedig 65-80 cm.
A gepárdok főként félsivatagos, szavannás területeken és nyílt bozótosokban élnek, erdőben nem. Főként nappal aktívak. Táplálékukat kisebb emlősök, nyúl, antilop és nagyobb testű emlősök kicsinyei alkotják.Úgy vadászik, hogy kb. 100 méterre odalopózik áldozatához, majd üldözni kezdi, ilyenkor a sebessége a 80 km/h-t is elérheti. Ha elég közel kerül, akkor mancsával, vagy karmával ledönti a zsákmányállatot, majd megragadja a torkánál és megfojtja. A gepárdok is könnyen megszelídíthetőek.
A predinasztikus kor sziklarajzain lehetetlen megkülönböztetni a leopárdot és gepárdot. Az élő gepárd, bár nagy kiterjedésű élőterületei fedik a leopárdét, megkülönböztethető tőle. A leopárd erősebb, zömökebb, nagyobb feje arányos a testével, és inkább rozettái vannak, mint pettyei. A gepárd sokkal gyorsabban fut és gyorsabban mozog, mint a leopárd. A gepárdnak sötét 'könnycsepp'-szerű minta húzódik lefelé a szemétől a szája sarkáig, a leopárdnak nem. A gepárdok földhöz ritkán (kivéve fiatal korban), míg a leopárdok gyakran másznak fára.
Annak ellenére, hogy Egyiptomban őshonos a gepárd és a leopárd is, bundájuk előfordul a Núbiából és Puntból érkező admányokban is. Rekhmiré thébai sírjában (18. Dinasztia) a délről érkező adományok között egy pórázon vezetett szelíd gepárd látható. Az Újbirodalomban a délről érkező adókat megörökítő ábrázolásokon láthatók nyakörvet viselő, illetve pórázon vezetett gepárdok is.
Gepárd (acinonyx jubatus, https://www.naturephoto-cz.com/gepard-picture_hu-17656.html)
A gepárdokat megörökítették a hierakónpoliszi elefántcsont-faragványokon és a hierakónpoliszi palettán is. Stilizált véset formájában ábrázolták egy az 1. Dinasztia idejéről származó buzogány nyelén. (Den fáraó, ≈ i.e. 2900), egy szép, festett ábrázolása található egy szelíd gepárdnak a 3. Dinasztia idején (a fáraók dinasztiáira vonatkozóan ld. https://hu.wikipedia.org/wiki/I._dinasztia) élt Nefermaat meidumi sírjában. Ptahhotep sírjában (5. Dinasztia) befogott és ketrecbe zárt gepárdot is láthatunk. Párzó gepárdokat örökítettek meg Ptahhotep sírjában (5. Dinasztia).
.
Jellegzetes a gepárd futása, nagyokat ugrik (https://www.erdekesvilag.hu/a-kihalasa-fele-rohan-a-gepard-a-vilag-leggyorsabb-allata/)
*
Hérodotosz görög történetíró a Történetek II. könyvében pontos leírást (https://www.worldhistory.org/article/88/herodotus-on-cats-in-egypt/) ad az ókori egyiptomiak macskák iránti rajongásáról, ezt a leírást gyakran idézik kiragadva a szövegkörnyezetből. A II. fejezet 66-67. fejezeteit gyakran antológizálják, a megelőző szakasz nélkül, amelyben azt tárgyalja, hogy az egyiptomiak minden állatot nagyra becsültek és szentnek tekintettek. Elmeséli, hogy az emberek milyen figyelemmel gondoskodnak állataik szükségleteiről. Az ókori egyiptomiak számára az állatok - mint minden más körülöttük - az istenek ajándéka volt, és az ő felelősségük volt, hogy minden ilyen ajándékot megbecsüljenek és gondoskodjanak róla.
Azzal, hogy csak a II. 66-67. fejezeteket idézik, a szerzők és a szerkesztők akaratlanul azt a hamis benyomást keltik, hogy csak a macskákat tartották ilyen nagyra, holott valójában minden állatot ilyen nagyra becsültek. A macska az ókori Egyiptomban a legnépszerűbb háziállatok közé tartozott, de nem volt az egyetlen, amelyet az egyiptomiak nagyra becsültek, és ezt Hérodotosz világossá teszi, amikor az állatokról szóló korábbi fejezetét a macskákról szóló részekkel együtt idézi.
Hérodotosz az állatok széles skálájával foglalkozik műve során, beleértve az egyiptomi állatokat is. Az ókori történeti művek közül Hérodotosz Történetei kiemelkednek azzal, hogy szokatlanul nagy teret szentelnek az állatokról szóló értekezéseknek.A macskákról szóló passzusa után Hérodotosz sokkal hosszabban tárgyalja a krokodilt, a vízilovat, a vidrát, a madarakat és a kígyókat. Mégis, mivel úgy tűnik, hogy a macska volt az egyik legnépszerűbb kedvenc - és a modern korban háziállatként a legjobban felismerhető -, a macskáról szóló tárgyalása vált a legismertebbé. Ez aligha meglepő, tekintve, hogy még az angol cat szó is Egyiptomból származik, mivel az állat nevéből, a quattah-ból ered, amelyből a görög gata szó származik, és ez aztán egészen napjainkig befolyásolta a macska szót más nyelvekben: Többek között a spanyol gato, a francia chat és a német Katze. Igaz ez a "pussycat", amely a macskák istennőjének, Bastetnek, Pashtnak egyiptomi nevéből származik. Az élet egyiptomi tisztelete is Bastethez kötődött.
Macskák Egyiptomban (Hérodotosz): A macskáknak hosszú és jeles kapcsolata volt az istenséggel az ókori Egyiptomban, i. e. 3150-30 között. Mafdet macskaistennő Egyiptom első dinasztiájában (i. e. 3150 körül és i. e. 2890 körül) mint védelmező és az igazságosság fogalmának megtestesítője jelenik meg. Különösen erősnek tartották a skorpiók és kígyók támadásai elleni védelemben, és azon istenségek közé tartozott, akik megvédték Ré napistent az alvilágon át vezető éjszakai útja során a nagy kígyó, Apophis fenyegetésétől, ezért ő volt az egyik fő istenség, aki biztosította a napfelkeltét minden reggel. Mafdet különösen népszerű volt az Első dinasztia királya, Den (i. e. 2990-2940 körül) uralkodása alatt, és személyi szobáinak védelmezője volt. Az Új Birodalom (i. e. 1570 körül) időszakában is fontos istennő maradt, bár feladatait átvették Serket istennők (más néven Selket, aki a méregharapások ellen védett) és Bastet, az egyiptomi mitológia egyik legnépszerűbb istennője.
Bastet az otthon, a házimunkák, a termékenység, a szülés, a női titkok és a macskák istennője volt. Míg Mafdetet egy gepárdbőrű macskaként ábrázolták, addig Bastet általában vagy macskaként, vagy macskafejű nőként ábrázolják. Bastet a gonosz szellemek és a betegségek elűzésével biztosította az otthon biztonságát, valamint a nők és a gyermekek egészségét, ezért mindkét nem széles körben tisztelte. Bubasztiszban lévő kultikus központja az egyik leggazdagabb volt az országban, és amint azt Hérodotosz alább megjegyzi, az emberek mindenhonnan a városba utaztak, hogy ott temessék el az elpusztult macskáikat, közel az istennőhöz. Basztet a Második Egyiptomi Dinasztia idején (i. e. 2890 körül - i. e. 2670 körül) vette át Mafdet feladatait, és egészen a Ptolemaiosz-dinasztia végéig, i. e. 30-ig népszerű maradt. Mint az ókori Egyiptom összes istenségéhez hasonlóan, Bastet is fenntartotta a ma'at-ot (harmónia, egyensúly). Hérodotosz a II.66-ban kitér arra, hogy a hím macskák a párzás érdekében megölik a kölyköket, a természetes populációszabályozás értelmében tárgyalja. Mint mondja, a hímek beavatkozása nélkül a macskapopuláció elszabadulna. Az egyiptomiak számára a hímek viselkedését Bastet az egyensúly érdekében hagyta volna jóvá.
A macskákról és az égő házakról szóló legismertebb passzusa Bastetre vonatkozik. Bastet volt a macskák istennője és védelmezője. Hérodotosz leírása arról szól, hogy az egyiptomiak a macskáknak az égő házakból történő megmentésére összpontosítottak, és nem csupán arra, hogyan próbálta megmenteni szeretett háziállatát, hanem az istennő tiszteletéhez is kapcsolódik. Basztet a ház védelmezőjeként értelmezték. Ha valaki azt akarta, hogy Bastet továbbra is védelmezze az otthonát, akkor az volt az érdeke, hogy megmentse a macskáit, mivel Bastet éppoly bosszúálló tudott lenni, mint amilyen jóindulatú. Bastet kettős aspektusa a gondoskodó anya és a félelmetes bosszúálló volt. Ez démoni aspektus, amely főként a Koporsószövegekben és a Halottak könyvében, valamint az orvosi varázslatokban jelenik meg. Bastet, akárcsak Mafdet, az igazságosság fogalmához kapcsolódott, és ebben a minőségében a Rettegés Úrnője és a Mészárlás Úrnője néven volt ismert, mivel gyorsan reagált minden rossz cselekedetre. Felismerve, hogy Bastet milyen bosszúálló tudott lenni, ha úgy érezte, hogy őt bántották, az egyiptomiak természetesen igyekeztek megmenteni a macskáit, anélkül, hogy az égő házzal foglalkoztak volna. Bár a vadon élő állatokat vadászaton ölték meg, a halakat élelemként fogták ki, és egyes állatokat áldozatul mutattak be, mindegyikre szent ajándékként tekintettek, és nem csak a macskára.