SZICÍLIAI KIKÖTŐK, ÖBLÖK, SZIGETEK ÉS VULKÁNOK
(2023 március)
Szicíliát a Itáliai-félszigettől a Messinai-szoros választja el keleten. Az itáliai félsziget és a sziget között egy függő hídat szándékoznak építeni. A szigeten található Európa leghatalmasabb tűzhányója, az Etna (3370 m), aktív vulkán, gyakori kitörések jellemzik ma is. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szic%C3%ADlia#Szigetek_%C3%A9s_vulk%C3%A1nok). Szicíliához tartoznak a tőle északra fekvő Lipari-szigetek (más néven: Éoli-szigetek, https://hu.wikipedia.org/wiki/Lipari-szigetek#/media/F%C3%A1jl:Aeolian_Islands_hun), Ustica szigete északnyugati irányban, a nyugati partokhoz közeli Egadi-szigetcsoport és Pantelleria szigete, valamint a délnyugati irányban húzódó Pelagie-szigetek, (Málta és Tunézia partja között félúton).
A térségben vulkáni eredetű az Etna, a Lipari-szigetek, Ustica, valamint Pantelleria szigete is. Az itt található vulkánok közül több még ma is működik: ilyen a Stromboli és a Vulcano is.
Itáliai szigetek
VULCANO SZIGET
A vulkán szavunk eredete (https://en.wikipedia.org/wiki/Vulcano):
A Lipari-szigetről a Vulcano északi profiljának látképe, amelyen az alacsony Fossa-kúp látható (középen), az előtérben lévő zöld szigetecske a Vulcanello, és alig látható a Vulcanellót a Vulkánnal összekötő földnyelv ma is működik (https://en.wikipedia.org/wiki/Vulcano)
Vulcano szigete, ma is működik (https://en.wikipedia.org/wiki/Vulcano)
Vulcano szigete (https://en.wikipedia.org/wiki/Vulcano)
Utolsó kitörése 1888-1890 között volt. A térség vulkáni tevékenysége a tektonikus tevékenység eredménye, az észak felé mozgó afrikai lemez találkozása az eurázsiai lemezzel. A szigeten három vulkáni központ található: A sziget déli végén régi rétegvulkán-kúpok, a Monte Aria (501 m), a Monte Saraceno (481 m) és a Monte Luccia (188 m), amelyek részben a kalderába omlottak. A legújabban aktív központ a Gran Cratere a Fossa-kúp csúcsán található, a kúp a sziget közepén lévő Lentia-kalderában nőtt ki, és az elmúlt 6000 évben legalább kilenc nagyobb kitörés történt.
A sziget északi részén található a Vulcanello nevű szigetecske (123 m), amelyet egy földnyelv köt össze a Vulcano-val. Rossz idő esetén elárasztja a tenger. Egy i. e. 183-ban bekövetkezett kitörés során emelkedett ki a tengerből, különálló szigetként. Három kúpjából a kitörések 1550-ig tartottak, és az utolsó kitörés egy keskeny földszorost hozott létre, amely a Vulcanóval köti össze.
A Vulcano az 1888- ban lezajlott Fossa-kúp kitörése óta csendes, amely mintegy 5 méternyi anyagot rakott le a csúcson. A Fossa-kúpon látott kitörési stílust vulkáni kitörésnek nevezik, amely a viszkózus magma robbanásszerű kibocsátása, amit a gázok távozását akadályozó nagy viszkozitás okoz. Egy tipikus vulkánkitörés több száz méteres tömör anyagtömböt is képes a nyílásból kilökni. Beszámoltak arról, hogy az 1888-1890-es kitörésből származó tömbök a tengerbe hullottak Vulcano és a szomszédos Lipari között, és több, Vulcano szigetére hullott tömböt lefényképeztek.
A Vulcano az 1888- ban lezajlott Fossa-kúp kitörése óta csendes, amely mintegy 5 méternyi anyagot rakott le a csúcson. A Fossa-kúpon látott kitörési stílust vulkáni kitörésnek nevezik, amely a viszkózus magma robbanásszerű kibocsátása, amit a gázok távozását akadályozó nagy viszkozitás okoz. Egy tipikus vulkánkitörés több száz méteres tömör anyagtömböt is képes a nyílásból kilökni. Beszámoltak arról, hogy az 1888-1890-es kitörésből származó tömbök a tengerbe hullottak Vulcano és a szomszédos Lipari között, és több, Vulcano szigetére hullott tömböt lefényképeztek.
A vulkán vulkáni gázkibocsátását egy többkomponensű gázelemző rendszerrel mérik, amely a kitörés előtt érzékeli a felszálló magmák gázait, javítva ezzel a vulkáni tevékenység előrejelzését. A helyi talajvíz 1995 és 1997 közötti vizsgálata 49-75 °C-os hőmérsékletet, nátrium-szulfát-klorid kémiai összetételt és közel semleges pH-t talált a vulkáni kúp lejtőjéhez legközelebbi vízkutakban.
A nagy kráter (https://en.wikipedia.org/wiki/Vulcano)
Történelme: Az ókori görögök ezt a szigetet Therasía (Θηρασία) és Thérmessa (Θέρμεσσα, hőforrás) névvel illették. A sziget a mítoszokban úgy jelent meg, mint Héphaisztosz, a kovácsok védőszentjének öntödéje. Mítoszaik még két, további öntödét jegyeztek fel, az Etnán és az Olümposzon. Hasonlóképpen, a rómaiak úgy vélték, hogy Vulcano istenük, Vulkán műhelyének kéménye, ezért róla nevezték el a szigetet. A római mítoszok szerint a sziget az ő kovácsműhelyéből származó salakból és hamuból nőtt ki. A robbanásait megelőző vagy kísérő földrengéseket is azzal magyarázták, hogy Vulcanus fegyvereket készített istenük, Mars számára a hadseregek számára a háborúhoz. A rómaiak a szigetet főként nyersanyagként használták, fakitermelésre, valamint timföld- és kénbányászatra, a XIX. század végéig ezek voltak a fő tevékenységek a szigeten.
STROMBOLI
A Stromboli (https://hu.wikipedia.org/wiki/Stromboli) a Tirrén-tengerben, Szicíliától északra elhelyezkedő vulkáni eredetű Lipari-szigetek (Lipari, Vulcano, Salina, Panarea, Filicudi és Alicudi) legészakibb tagja. A tipikus rétegvulkán a Föld egyik legaktívabb, csaknem folyamatosan működő tűzhányója. A Tirrén-tengerből meredek oldalaival kiemelkedő, majdnem szabályos kúp alakú sziget legmagasabb csúcsa 926 méter. Mivel a vulkán talapzata mintegy 2000 m mélyen található, mérete összevethető a 120 kilométerre fekvő, 3340 m magas Etnáéval. Két apró településének – Stromboli és Ginostra – összlakossága 400 fő körül van.
A Stromboli (https://hu.wikipedia.org/wiki/Stromboli)
A Stromboli kettős csúcsa két koncentrikus sarló alakú kiemelkedés, amelyek közül a Vancori nevű külső tetőpont a magasabb. Jelenleg is aktív kráterek. Mindkét gerinc egy-egy korábbi aktív időszak után beomlott kaldera peremének a darabjai. A kalderákat mára az újabb kitörések anyaga feltöltötte, külső lejtőjükön pedig mély barázdákat alakított ki az erózió. 10 ezer éve kezdett fejlődni a korábbi kalderába excentrikusan beágyazódó Neo-Stromboli, és idővel feltöltötte a kalderáját. A bazalt rétegsor tanúsága alapján eleinte sokkal gyakoribbak lehettek a lávaömlések. A Neo-Stromboli működésének első szakasza 5-6 ezer éve fejeződött be egy újabb, a korábbinál kisebb kalderabeomlással. Legalább 2500 éve folyamatosan aktív. Jelenleg (2007 szeptemberében) három kürtőből dob ki szabálytalan időközönként több-kevesebb törmeléket. A kitörések közötti szünet néhány perc és egy-két óra között változik. A vulkáni anyag egy része visszahullik a kráterbe, a többi a lejtőjén legördülve a tengerig is eljuthat. A Stromboli típusú kitöréseket általában a kisebb, komoly pusztítást csak ritkán okozó vulkáni tevékenységek között tartják számon. A levegőbe dobott, vörösen izzó salak és a kisebb bombák általában nem jutnak néhány száz méternél messzebb, a kürtő közvetlen közelében rakódnak le. A hosszas működés szabályos, meredek oldalú salakkúpot alakít ki – így jött létre a Stromboli jellegzetes alakú kúpja is.
Lávaömlés a Strombolin (https://hu.wikipedia.org/wiki/Stromboli)
USTICA
Ustica (https://en.wikipedia.org/wiki/Ustica) egy kis olasz sziget a Tirrén-tengeren. Átmérője körülbelül 5 kilométer, és Szicíliától 52 kilométerre északra fekszik. Az azonos nevű községben körülbelül 1300 ember él. A szigetről rendszeres kompjárat közlekedik a szicíliai Palermóba.
Történelme: az ásatások Tramontanában egy nagyméretű őskori falut tártak fel, amely az i. e. 14-13. századból származik. Mintegy 300 kőből épült ház alapjait tárták fel, és a település védőfalai az Olaszországban ismert legerősebb korabeli erődítmények közé tartoznak. Úgy vélik, hogy ezek a korai telepesek az Aeoli-szigetekről érkeztek ide.
Ustica kikötője (https://en.wikipedia.org/wiki/Ustica)
A történelmi időkben a szigetet föníciai népek népesítették be. Az ókori Görögországban a szigetet Osteodésznek (csontváz) nevezték el annak emlékére, hogy az i. e. 4. században több ezer karthágói lázadót hagytak ott éhen halni. A rómaiak fekete sziklái miatt a szigetet Ustica, latinul égettnek nevezték el. A szigetet a helyiek "fekete gyöngyként" is emlegetik. A 6. században egy bencés közösség telepedett le a szigeten, de az európaiak és az arabok közötti folyamatos háborúk miatt hamarosan elköltözni kényszerültek, a sziget gyarmatosítására tett kísérletek a kalózok portyái miatt kudarcba fulladtak.
Szicília (Wikipedia)
ETNA
Az Etna (https://hu.wikipedia.org/wiki/Etna) napjainkban is aktív vulkán Szicília északkeleti részén, Catania és Messina között, a sziget keleti partján. A vulkán területe 1200 km², kerülete a hegy lábánál 135 km. Ellentétben a Vezúvval nem csak pusztító működésének köszönheti a hírnevét. A korai civilizációk felfigyeltek a vulkán körüli területek termékenységére, és lenyűgözte őket a hegy folyamatos működése. A történelmi feljegyzések katasztrofális földrengésekről, valamint néhány pusztító erejű kitörésről is beszámolnak. A romboló vulkánról kialakult kép elsősorban két kitörés kétes hírnevének köszönhető: az első 1169-ben bekövetkezett kitörésben. A szárazföldi Vezúvról egy kép:
A Vezúv
Az Etna kitörése 1669-ben (https://hu.wikipedia.org/wiki/Etna)
Európa legmagasabb működő vulkánja, amely 2018-ban még 3326 méter volt. Aktivitását a hosszú lávafolyamok, magasra törő lávaszökőkutak jellemzik, és ezek számos turistát vonzanak a környékre, mert viszonylag közelről és biztonságban figyelhetik meg a vulkáni jelenségeket. A tűzhányó a Földközi-tenger vidékének tektonikai szempontból legbonyolultabb területén fekszik. A modern Etna kúpja kialakulása a Piano-kaldera 2000 évvel ezelőtti beszakadása után kezdődött egy szokatlan, robbanásos kitöréssel. Az egykori, 2,5 km átmérőjű kaldera körvonala ma is látható. Az utóbbi évszázadokban nem voltak nagyobb kalderaomlások: a viszonylag legjelentősebb 1669-ben meglehetősen sok láva kiömlésével járt. Az elmúlt néhány ezer év vulkanizmusában a vulkáni kúp csúcsának környékén kiömléses, Stromboli-típusú, valamint robbanásos kitörések egyaránt előfordultak.
A Vezúv kitörése i.e. 79-ben a Nápolyi öbölben, DK-i irányban terjedt (https://hu.wikipedia.org/wiki/Herculaneum
Az Etna csúcsát, az egykori központi kráter helyét ma két kürtő foglalja el. Ezekhez csatlakozik az 1911-ben létrejött Északkeleti- és az 1971-ben keletkezett Délkeleti-kráter. Noha számos vulkanológus az utóbbiakat parazitakrátereknek tekinti, az utóbbi évtizedekben mindkettő kiterjedt vulkáni felépítményt hozott létre, sőt ma az Északkeleti-kráter peremén van az Etna legmagasabb pontja. Bár az Etna a világ egyik legaktívabb vulkánja, a hegy lejtőin és környékén több tízezer ember él, aminek fő oka a bor- és gyümölcstermelésre kiválóan alkalmas, termékeny vulkáni talaj.
Az Etna (https://hu.wikipedia.org/wiki/Etna)
Az Etna kitörése (https://hu.wikipedia.org/wiki/Etna)
Az Etna Taormina romjairól (https://hu.wikipedia.org/wiki/Etna)
Taormina romjai (https://www.kierunekwlochy.pl/taormina-wlochy/)
SZICÍLIA KIKÖTŐI
PALERMO
Szicíliai és tunéziai telepek sárga színnel jelölve (Wikipedia)
A város mintegy 2700 éve létezik, i. e. 734-ben alapították a föníciaiak Sis ("virágok") néven és Karthágó tulajdonába került. Majd az ókori görögök gyarmata lett Panormos néven és a Panormus néven a Római Birodalom részévé vált (https://hu.wikipedia.org/wiki/Palermo_(Olaszorsz%C3%A1g)). I. e. 734-ben türoszi (mai Libanon területén) kereskedők virágzó gyarmatot létesítettek Palermo területén, fő kereskedelmi partnerei a sicelek, szikulok voltak, akikkel azonban többször is háborúba keveredtek. Az időszakból egy temető maradványai maradtak fenn.
A dór görögök az i. e. 8–7. században érkeztek Szicíliába és alapították meg gyarmataikat. Palermót Panormosznak nevezték el (jelentése nagy kikötő), köszönhetően annak, hogy a város két folyójának. A városnak két része volt: Palaeopolisz (öreg város), valamint Neapolisz (új város). A lakosság elsősorban a Karthágóval folytatott kereskedelemből tartotta fenn magát.
Római fennhatóság előtt, a pun háborúk idején a karthágóiak és a rómaiak egyaránt szerették volna megszerezni. Végül i. e. 254-ben a római flotta megostromolta és elfoglalta a várost. A karthágóiak megpróbálták visszafoglalni. A karthágóiak utolsó sikertelen próbálkozása a város visszahódítására i. e. 247-ben volt. Sztrabón szerint Panormus látta el gabonával Rómát. Vespasianus uralkodása idején a város hanyatlásnak indult. 445-ben az észak-afrikai vandálok, királyuk Gaiseric vezetésével kifosztották. 535-ben Belisarius, abból a célból, hogy visszafoglalja a Nyugatrómai Birodalom elveszített területeit, megostromolta a kikötőt és elfoglalta a várost. A bizánci uralom 831-ig tartott.
Palermo kikötő
Palermó: a Mondello öböl (https://hu.wikipedia.org/wiki/Palermo_(Olaszorsz%C3%A1g)
Palermo: a Sferacavallo sétány (https://hu.wikipedia.org/wiki/Palermo_(Olaszorsz%C3%A1g)
Palermo kikötői (https://www.bbportopalermo.com/en/palermo-harbor/)
CEFALÚ
Cefalù (https://hu.wikipedia.org/wiki/Cefal%C3%B9) nevét először i. e. 396-ban említik, a város görögül "hegyfok", a szirt ma is látható a város fölött. A prehellén időkből számos lelet maradt fönn, de nem volt görög gyarmat. I. e. 396-ban egy karthágói hadvezér szövetséget kötött a lakóival. I. e. 307-ben Szürakuszai türannosza foglalta el. A várost – árulás révén – i. e. 254-ben bevették a rómaiak, az ő uralmuk alatt virágzásnak indult.
Cefalù (https://hu.wikipedia.org/wiki/Cefal%C3%B9)
MARSALA
A hely már az Ókortól jelentős kikötő, melynek kivételesen jó helyzetét először a föníciaiak használták ki, akik alapjait az i. sz. e. 4. században rakták le. A punok bevehetetlennek gondolt erődítménnyel próbálták megvédeni magukat. A rómaiak azonban i. e. 241-ben mégiscsak sikerült elfoglalniuk (https://hu.wikipedia.org/wiki/Marsala). Szélmalmairól és a tengeri só termeléséről nevezetes.
Marsalai szélmalmok (https://hu.wikipedia.org/wiki/Marsala)
SZÜRAKUSZAI
A várost az i. e. 734 és 733 közötti időszakban alapították korinthoszi görög telepesek. Eredetileg Szirakónak nevezték, egy közeli mocsár miatt. Az ősi város magja egy kis sziget volt, amit Ortygiának neveztek. A telepesek termékeny talajt is találtak, és az őshonos törzsek sem fogadták őket ellenségesen. Szürakuszai gyorsan felvirágzott, és egy időben a Földközi-tenger térségének legerősebb görög városa volt. Kolóniákat hoztak létre.
I. e. 485-ben Gelón lett a város uralkodója, aki többeket Szürakuszaiba telepített, a városfalakon kívül pedig új negyedeket építtetett föl, Tychét és Neapolist. Új színház is épült, Szürakuszai erősödő hatalma elkerülhetetlenné tette a karthágóiakkal való összecsapást. A punok uralták Szicília szigetének nyugati vidékét. Az i. e. 480-as himérai ütközetben Gelón megsemmisítő vereséget mért a Hamilcar vezette afrikai pun seregekre. A győzelem emlékére templomot emeltek Pallasz Athéné tiszteletére, amely a mai katedrális helyén állott.
Gelónt fivére, I. Hierón követte, aki a küméi ütközetben az etruszkok ellen harcolt (i. e. 474). Szürakuszai folytatta terjeszkedését Szicília szigetén. Küzdöttek az ellenük szegülő szikulokkal, és a Tirrén-tengeren keresztül expedíciókat indítottak Korzika és Elba szigete felé. Az i. e. 5. század végén szürakuszai háborúba keveredett az athéniakkal, akiknek a peloponnészoszi háború miatt nyersanyagokra és erőforrásokra volt szükségük. A szürakuszaiak Spárta segítségét kérték Athén ellen és a háború athéni vereséggel végződött. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szic%C3%ADliai_hadj%C3%A1rat).
Az i. e. 4. század elején Szürakuszai türannosza, I. Dionüsziosz háborúban állt Karthágóval. Sziciliai területeinek egy részét elvesztette, képes volt visszatartani pun erőket a sziget többi részének elfoglalásától. A háborúskodás után Dionüszosz erődítményt emelt a városban levő Otrigia szigetén, és egy 22 km hosszú falat építtetett a város köré. Naxos, Catania és Lentini pusztulása után a város újra hadba lépett Karthágó ellen (i. e. 397). Eleinte változó hadiszerencse jellemezte a háborút, de a karthágóiaknak végül sikerült magát Szürakuszait is megostromolniuk, de a városlakók szerencséjére dögvész sújtott le a pun hadakra. I. e. 392-ben megállapodás született arról, hogy Szürakuszainak jogában áll újabb területeket szereznie. Városokat alapítottak és meghódították a mai Calabria területét Itáliában. Hadi sikerei mellett Dionüsziosz ismert volt arról, hogy pártfogolta a művészeteket is. Maga Platón is számos alkalommal meglátogatta Szürakuszait.
Szürakusza kikötője (https://hu.wikipedia.org/wiki/Siracusa)
Utóda II. Dionüsziosz volt, akinek i. e. 356-ban megdöntötték az uralmát és a hosszadalmas belső villongások meggyengítették Szürakuszai hatalmát. Csak egy újabb zsarnok puccsal való hatalomra kerülésével (i. e. 317) szűnt meg a torzsalkodás, aki folytatta a punok elleni háborút, változó szerencsével. Némi lélektani sikert ért el azzal, hogy a háborút a karthágóiak földjére, Afrikába helyezte át, súlyos veszteségeket okozva az ellenségnek. A harcok újabb békeszerződéssel értek véget. II. Hierosz került hatalomra i. e. 275-ben, és Hierosz uralkodása ötvenéves békés és virágzó korszakot hozott magával. Ebben az időben keletkeztek a város leghíresebb antik emlékei. Bevezette a Lex Hieronica néven ismertté vált jogrendszert, amit később a rómaiak is alkalmaztak Szicília irányításában. Kibővítette a városi színházat, valamint építtetett egy hatalmas oltárt is. Uralma alatt élt minden idők leghíresebb szürakuszai polgára, Arkhimédész, a természettudós. Számos találmánya mellett katonai gépezeteket is tervezett, többek között egy daruszerű masinát, amivel hajókat lehetett fölborítani. A masina jól jött a rómaiak elleni küzdelemben.
Hierosz utódja háborút kezdett a rómaiakkal, akik i. e. 214-ben megostromolták a várost, Szürakuszai három évig kitartott, de végül elesett. A legenda szerint a város bukását az okozta, hogy a békepártiak kinyitottak egy kis ajtót a városfalon, hogy a rómaiakkal egyezkedjenek, akik azonban betörtek a nyíláson és elfoglalták a várost. Az ütközetben lelte halálát Arkhimédész is.
Szürakusza kikötője (https://hu.wikipedia.org/wiki/Siracusa)
Szürakusza kikötője (https://hu.wikipedia.org/wiki/Siracusa)
CATANIA
I. e. 729 körül a területét a közeli Naxosról a tengerparton élő khalkidi görög telepesek szállták meg. A település akropolisza a Monte Vergine dombon volt, egy védhető dombon, közvetlenül a mai városközponttól nyugatra. Catania kikötője az ókorban a szomszédos gazdag síkságok gabonájának legfőbb kiviteli helye volt. Catania görög poliszában született filozófus és törvényhozó Charondas (i. e. 6. sz. vége) feltehetően itt és más khalkidi városokban Szicíliában és Magna Graeciában használt törvényeket írta. Catania egészen a szirakúzai despota, Hierón hódításáig független maradt; i. e. 476-ban elűzte Catania összes lakóját, és a Leontini városából származó alattvalókkal helyettesítette őket, akik nem kevesebb, mint 10 000 főt számláltak, akik részben szirakúzaiakból és peloponnészosziakból álltak. Hieron megváltoztatta a város nevét Αἴτνη-ra (Aítnē, Aetna vagy Ætna), a közeli Etna hegy után.
Néhány évvel Hieron halála a szirakúzaiak elűzték Catania újonnan letelepedett lakóit, akik Inessa erődjében (amelynek az Aetna nevet adták) telepedtek le és a régi khalkidi polgárok i. e. 461-ben visszatértek a városba.
I. e. 415-ben Catania részt vett az athéniak által Szirakúszai megbüntetésére indított szicíliai expedícióban. A catanaiak kezdetben nem engedték be az athéniakat a városukba, de miután kierőszakolták a belépést, Catania szövetséges lett, és a hadjárat első évében az athéni hadsereg főhadiszállása volt, valamint a szürakuszaiak elleni későbbi hadműveleteik bázisa. Az athéniak veresége után Cataniát ismét Szürakuszai városa fenyegette. I. e. 403-ban I. Dionüsziosz kifosztotta a várost, polgárait rabszolgának adta el, és a várost campaniai zsoldosokkal népesítette be újra. A karthágóiak azonban a közeli nagy catanai tengeri csata (i. e. 397) után, ahol legyőzték a szirakúzaiakat, a punok birtokba vették Cataniát, és i.e. 396-ban arra kényszerítették a helyi campaniai zsoldosokat, hogy Aetnába költözzenek.
Catania később visszanyerte törékeny függetlenségét. Amikor Pürrhosz i. e. 278-ban partra szállt Szicíliában, Catania volt az első, amely megnyitotta előtte kapuit, és nagy pompával fogadta.
Az első pun háború idején Catania volt az egyik első szicíliai város, amely alávetette magát a Római Köztársaságnak, miután első római sikerekkor i. e. 263-ban elfoglalták a várost. A zsákmány része volt egy napóra, amelyet a római Comitiumban helyeztek el. Ettől kezdve a város mezőgazdasági jövedelmének egytizedét adóként Rómának kellett fizetnie. Bár nem élvezte a szövetségi város (foederata civitas) előnyeit, mint szomszédjai, Tauromenium (a mai Taormina) és Messana (a mai Messina), a római uralom alatt nagy jólétre emelkedett.
Az Etna egyik legsúlyosabb kitörése i. e. 121-ben történt, amikor Catánia nagy részét elöntötte a lávafolyam, és a forró hamu olyan mennyiségben hullott a városra, hogy a házak tetejét is beszakította. Ennek következtében Catánia 10 évre mentesült a római államnak fizetendő járulékfizetés alól. A Catániatól délnyugatra fekvő széles síkság rendkívül termékeny terület. Cicero többször említi, hogy az ő idejében gazdag és virágzó város volt; megőrizte ősi önkormányzati intézményeit. Szicília egyik fő gabonakiviteli kikötője volt.
Az i. e. 44-es szicíliai felkelésben Sextus Pompeius Szicíliát választotta támaszpontjául, és Catania engedett Sextus lázadásának, és csatlakozott erőihez. Sextus félelmetes hadsereget és nagy hadihajóflottát gyűjtött össze messanai bázisán, amelyhez sok rabszolga csatlakozott a patríciusok villáiból. Augustus i. e. 36-ban aratott győzelme után a hatalmas szicíliai mezőgazdasági területek nagy része vagy tönkrement, vagy üresen maradt, és e földek nagy részét elvették és szétosztották az ott harcoló légió tagjai között. Catania súlyosan megszenvedte a pusztítást, de később egyike volt azoknak a városoknak, amelyeket Augustus gyarmati rangra emelt, ami a veteránok betelepítésével helyreállította a jólétét, így Sztrabón idejében már virágzott.
A cataniai római vízvezeték volt a leghosszabb a római kori Szicíliában a Santa Maria di Licodia forrásaiból induló 24 km hosszúságával. A város a Római Birodalom idején is megőrizte gyarmati rangját, valamint jólétét; így a 4. században Catania és Szürakuza voltak a legnevesebbek.
Catania kikötő (https://hu.wikipedia.org/wiki/Catania)
Catania kikötő (https://hu.wikipedia.org/wiki/Catania)
MESSINA
A várost (https://hu.wikipedia.org/wiki/Messina) i. e. 8. században alapították görög telepesek. Eredeti neve Zanklé (jelentése: kasza) volt, ami a város természetes kikötőjének alakjára utalt. A kikötőhöz vezető lépcsőket ma is "Kasza lépcső"-nek nevezik. Zanklét eredetileg a Küméből érkező kalózok alapították, de később, miután nagyszámú nép érkezett a balkáni Khalkiszból és Euboiából, a földet fölosztották maguk között.
A helyi siculokat a szamosziak és más iónok űzték el, akik Szicílián szálltak partra, a médek elől menekültek. Az i. e. 5. század elején a Messene (Messzéné) nevet adta a városnak, a görög város, Messene tiszteletére. Sztrabón így ír erről Geographikájában: „Messenát a peloponnészoszi messzének nevezték el önmagukról. (…) Korábban a Catania közelében lakó naxosziak alapították."
A várost Kr. e. 396-ban kifosztották a karthágóiak, majd a szürakuszai I. Dionüsziosz hódította meg. I. e. 288-ban a várost árulással bevették a „mamertinek” (olaszul: Mamertini, „Mars fiai”. zsoldosok). A férfiakat legyilkolták, a nőket pedig elrabolták. A várost hídfőállásnak használták Szicília földúlásánál, de hamarosan összetűzésbe kerültek Szürakuszai-val. II. Hierosz szürakuszai türannosz vereséget mért a mamertinekre, és megostromolta Messzénét. Karthágó a mamertineket támogatta, mivel már régóta fönnállt közte és Szürakuszai között a versengés a Szicília fölötti uralomért. Amikor Hierosz másodjára is támadásba lendült i. e. 264-ben, a mamertinek Rómát hívták segítségül, arra számítva, hogy majd azok megvédik őket. Róma, eleinte vonakodott, mert nem akarta, hogy más zsoldoscsapatok is fellázadjanak. De mert tartott a Szicílián előrenyomuló és az Itáliai-félszigetet fenyegető pun hatalomtól, i. e. 264-ben római csapatok érkeztek a szigetre, és ez volt az első római sereg, amely Itálián kívül harcolt.
Az első pun háború végén Messina szabad város (civitas libera) volt, és Rómával állt szövetségben. A római korban Messzénét Messanának hívták, és egy fontos világítótoronynak adott otthont. A város volt Sextus Pompeius székhelye, amikor hadban állt Octavianus-szal. Róma bukása után a várost a gótok vették be. 535-ben bizánci kézbe került.
Messina kikötő (ttps://hu.wikipedia.org/wiki/Messina)
Messinai kikötő
Messinai kikötő
SZICÍLIAI ÖBLÖK
A képek eredete az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.