A BRONZ ÉS AZ ARZÉNBRONZ MEZOPOTÁMIAI TÖRTÉNETE

ABSTRACT

Az ókori réztárgyak többsége arzénbronzból készült, az utóbbi termésfémként megtalálható a természetben, és kovácsolásra megkeményedik. A tiszta réz puha fém, csak edények, ékszerek készítésére alkalmas, de szerszámok, fegyverek készítésére nem. Az arzénbronz tárgyak készítése jó fokmérője a bronzkori kultúráknak. Az arzént szennyezésként tartalmazta, az ókorban nem  tudták róla, hogy mérgező. A termésfémek megtalálhatóak a természetben: arany, ezüst, bronz, réz és még további fémek is. Az arzénbronz tárgyak alapján a Sumer és más Perzsa-öböl menti kultúrák kölcsönhatásaira is lehet következtetni, továbbá arra, hogy volt kapcsolatuk É-n az Ararát-hegy környéki Kura-Araxes kultúrával. A sumerek enklávékat alapítottak É-n az Eufrátesz mentén, a mai Szíria területén, a fémtárgyak eljutottak a Volga mentére is, Kánaánba és az Iráni-fennsíkra is. Számos ókori mezopotámiai, és az attól É-ra lévő Ararát környéki leletet ismerünk. Az arzéntartalmú bronzokat termésrézként bányászták, és nem ötvözték. A korból arzénbánya nem ismert, de az arzénbronz öntésénél keletkező arzénes gőzöktől sántítottak a korabeli kovácsok. / THE HISTORY OF BRONZE AND ARSENIC BRONZE IN MESOPOTAMIA:  Most ancient copper objects are made of arsenic bronze, a metal that occurs naturally as a native metal and hardens when forged. Pure copper is a soft metal, suitable only for making vessels and jewellery, but not tools or weapons. The making of arsenic bronze objects is a good measure of Bronze Age cultures. Containing arsenic as an impurity, it was not known to be toxic in antiquity. The native metals are found in nature: gold, silver, bronze, copper and more. The arsenic bronze artefacts also suggest interactions between Sumer and other Persian Gulf cultures, and that there was contact with the Kura-Araxes culture around Mount Ararat in the north. The Sumerians founded enclaves to the North along the Euphrates river in what is now Syria, and metal objects were transported to the Volga, Canaan and the Iranian plateau. Several ancient Mesopotamian finds are known at the Ararat. The arsenic-containing bronzes were mined as thermal copper and not alloyed. No arsenic mines are known from the period, but the arsenic vapours from the casting of arsenic bronze caused the smiths of the period to limp.

BEVEZETÉS

A  természetben megtalálható a termésréz, ami könnyen  megmunkálható puha fém: szerszám- és fegyverkészítésre, öntésre alkalmatlan. A rézolvasztás kezdetei Egyiptomban (a Badar-i kultúrában) és Közel-Keleten i.e. 5-6000-re tehetőek. A termésréz mindig valamennyire szennyezett, -gyakran előfordul arzénnal szennyezve is-, ezek voltak a nem tudatosan használt bronzok.

A réz ércei: karbonátok (malachit, azurit), oxidok (kuprit, tenorit), szulfidok (kalkozin, bornit, tetraedrit-tennantit, covellin, kalkopirit). Az ókori bányák helyei: Egyiptom, Irán, Anatólia, Ciprus, Sinai-félsziget, Görög ország. Az első bronzok összetételét a talált ércek összetétele, szennyező anyagai határozzák meg: ezek az As, Sb, Zn, Sn, Pb és Ag, és ma a szennyezés mennyisége alapján azonosítják a bronzokat. A réz érceiből történő előállítása esetén a szulfidos érceket első lépésben pörköléssel oxidálják (<800°C), az oxidos ércekből pedig redukcióval- oxigén szegény környezetben kvarchomok, fa hozzáadásával, és ismételt hevítéssel- állították elő, 1100°C fok körül, alatt. A hozzáadott anyagok csökkentik az olvadáspontot, illetve salakképző anyagok. Az arzénbronz kovácsolás hatására megkeményedik, az ónbronzból készített tárgyak keménységét és önthetőségét a megnövelt óntartalommal lehet beállítani.

Az irodalomban változatos dátumok fordulnak elő a bronz legkorábbi előfordulásáról, az első elfogadott  arzénbronz tárgyat az iráni fennsíkon, Szuszában (Elam) az i.e. 4000-s években készíthették (http://www.iranicaonline.org/articles/bronze-i). A sumer városok mellett Szúsza i.e. 4400 óta létezett városként, és az Iráni fennsíkon több tucat ősi település és civilizáció található: Elam, Jiroft (talán a sumerek egyik eredeti telepe Aratta-ban). Kevésbé ismertek a szúszaiak, mint Szíria vagy Kánaán.  Az Elám lelőhelye a Perzsa-öbölben, a vele szemben fekvő Dilmun lelőhelye nem azonosíthatóak pontosan. A Perzsa öböl menti kultúrák kezdetben összefüggően alakulhattak ki, az Elámmal történt háborúkra sok utalás létezik.

Nem lehet időpontot rendelni a Szintasta korszakban (az Aral-tótól É-ra, az Andronovo kultúra területén) készült arzénbronz tárgyakhoz sem, -különleges eset, itt volt arzénbánya is- (https://hu.wikipedia.org/wiki/Andronov%C3%B3i_kult%C3%BAra), amihez a rezet a Vorovszkaja Jama bányából nyerték, és -a kutatók vélekedése- a tiszta részhez 1-2,5% arzén hozzáadásával arzénbronzot gyártottak. Szintaszta korszakban jelent meg a küllős kerék és innen terjedt el keleti, nyugati és déli irányban a lóval, a lószerszámokkal, a jellegzetes korong alakú csontzabla szerelékekkel a szekérhasználat (WIKIPEDIA).

Az első tudatos ónbronz (12% tipikusan) készítés i.e. 3000-ben Iránban, továbbá a Kura-Araxes és az Andronovo kultúrákban (https://en.wikipedia.org/wiki/Kura%E2%80%93Araxes_culture) és a Van tónál történhetett. Az i.e. 34.-től a 20. századig É-Ny Irán egy másik  része volt a Kura-Araxes kultúrának. Eblában i.e. 2400 körül (http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/vekerdi.html), majd Ugaritban készítették először iparszerűen. Az anatóliai Kestel-i kassziterit bánya i.e. 1860-ban kimerült. Az Óasszír kereskedelmi úton hozták Ny-Afganisztánból és a Khabúr folyó felső völgyéből az óningótokat. Az irodalom szerint (1) Elam irányából is.  A történelem folyamán mindig megnehezítette az ón megszerzése (későbbi bányák: a Balkánon a Cer folyónál, Ibériában Cadízban, Angliában Cornwallban, és a gránitegyek alatti folyókanyarulatokban) a bronzkészítést, és több energiát kellett fordítaniuk az ón kereskedelmére, mint az ezüst és az arany megszerzésére, mert szükségük volt a kemény, szerszám- és fegyverkészítésre alkalmas ónbronzra. Az újabb kutatások szerint nem csak bányákból származott a korban az ónérc, a kassziterit: lassú folyók kanyarulataiban is lerakódott a szürke-fekete színű érc, különösen gránit törmelék kíséretében, ahonnan - mint régen az aranyat, mosással is- összegyűjtötték. (Sokkal nagyobb a fajsúlya és kémiailag ellenállóbb, mint a gránit.)

Ókori fémművesség terjedése (4)

 Egyiptom aranyat, rabszolgákat szállított Núbiából (Jan Mladov kiváló térképe), K-ről rezet, galenitet (ólomérc, a kísérő ezüst érc miatt sokat bányászták) és Afganisztán területéről, ónércet, Lápisz Lazulit többek között. (4)

ARZÉNBRONZ 

Ókori arzénbánya nem ismeretes Mezopotámiában. A réz-arzén ötvözet olvadáspontja 1085 fokról 685 fokra csökken, ahogy az arzéntartalom 0%-ról  réztartalom 20%-éra nő, közel lineáris függvény szerint.  Az olvadáspontcsökkenés szerepe: faszén használata helyett fatüzeléssel, fújtatókkal, és többször olvasztottak. Nyilvánvaló eljárás lenne a rézolvadékhoz arzén hozzáadásakor -ősi arzénbányáról nem lehet tudni, arzén hozzáadásakor mérgező arzénoxid keletkezik, a tiszta arzén szublimál 615°C-n –, közvetlenül gázzá alakul, a keletkező gázbuborékok arzénmérgezést okoznak. A gázbuborékok arzén nélkül is sok gondot okoztak. 

Mai ismereteink szerint a lehetőségek:

- antimon tartalmú rézércet arzenittel redukálni, amikor antimon-arzén bronzot kapunk, ami mérgező,

- szulfoarzenites rézércek (tennatit, enargit) pirításánál és redukciójánál is mérgező arzén oxid is keletkezik,

- malachit és arzenopirit (az utóbbi ezüstércekben is) együttes olvasztása nem eredményez mérgező gázt: 2:1 aránynál több, 4:1 tartományig az oxid-sulfid-arzenid arányú ércek jó ötvözetet is eredményeztek. A malachit nevű rézérc a legrégebben és a legismertebb rézérc volt (pl. a Sinai-félszigeten, az egyiptomiak bányászták, és ékszert készítettek belőle). Ez lehetett az ókori arzénbronz -nem tudatos- előállítás módszere, (az arzenopirit pedig a leggyakoribb arzénérc),

- évezredekkel később vas előállításánál, a vasarzenitből melléktermékként keletkező arzén olvadékrézbe keverésénél is mérgező gáz keletkezett.

Rézingótok Krétáról, Naxosz-i Múzeum.

A bronzolvasztás kb. 8-10 literes kő- vagy agyagtégelyekben történt, az öntecs neve rézingot, inkább bronz ingót volt, és súlya néha 30 kg körüli, egy ember még mozgatni tudta. Speciális, lapos, nyersbőr alakúra öntötték, így könnyebben volt szállítható a szamarak oldalán, gyékényzsebekben, a pénz szerepét is betöltötte. Súlyával az öntvény tisztasága érdekes módon nőtt, ezt ciprusi öntvényeknél figyelték meg. A speciális alak az irodalom szerint adás-vételkor a mintavételt tette lehetővé és a hamisíthatóságot csökkentette. A termésbronz további megmunkálása, alakítása kovácsolással történt, amitől megkeményedett az arzénbronz. 0.5-2% arzén a fém keménységét 10-30%-al növeli. Az eljárás az ötvözetnek ezüstös színt ad, pl. a Kaukázusi tőrök híresek voltak a színükről. Szerszámokat, fegyvereket, edényeket, épületdíszeket is készítettek belőle. Még a vaskorban is sokáig használták, díszítésre is. Az Iráni-fennsíkon és Mezopotámiában kezdték el manufaktúrákban készíteni a történelem folyamán először. É-Itáliában i.e. 2800-2200 között a Remedello és Rinaldone kultúrákban is ismerték és használták, Etrúriában is volt ónbánya, -igaz nem igazán gazdag-. de elegendő ok a megtelepedésre a korban.

Az ónbronz könnyebb előállíthatósága és kedvezőbb tulajdonságai ellenére igen lassan terjedt a használata az ónhiány miatt, és nem is teljes mértékben szorította ki az arzénbronzot. Teljesen csak i.e. 1200 után a vas szorította ki, az olcsósága miatt. Az arzénbronz kellemetlen tulajdonsága, hogy ismételt olvasztásakor az arzéntartalma csökken, ami az ónbronzot nem jellemzi. Az arzénbronz leleteink maximum 4-6 % arzént tartalmaznak. Az arzénnal szemben az antimon bányászatának vannak nyomai. Ásványai közül ismertebbek az antimonit (Sb₂S₃), diszkrazit (Ag₂Sb), tetraedrit (Cu₂SbS₃), valamint a szenarmontit, valentinit és antimonokker (ezek antimon-oxidok). Vannak bizonyítékok, melyek alátámasztják azt, hogy az antimon ismert volt már az ókorban is, de vannak ellentmondások is. Az antimon-szulfidot mint fekete szemöldök- és szempillafestéket használták a korabeli nők a Közel-Keleten, Plínius „stibium” -ként említi. Később a „stibium” már a fémet jelölte és nem a szulfidot. Dioszkoridész (élt i. u. 40- 90 -ig) szerint, ha a stimmi-t faszénnel hevítik, fém válik ki, hasonlóan mint az ólom esetében. Innen származik az a feltevés, hogy a mérgező antimon ismert volt az ókorban, de összetévesztették az ólommal. Az ólom-antimon ötvözet keményebb, mint az ólom, vízvezetékek készítésére alkalmas. (A faszén használatának csak i.e. 1500 után vannak nyomai Egyiptomban.) 

Fémolvasztás faszénnel, i.e. 1400-s évek (https://en.wikipedia.org/wiki/Rekhmire)

A faszén korai, i.e. 1600 előtti alkalmazására nehéz lenne bizonyítékokat keresni, nincsenek megbízható adatok. Fújtatókat használtak az ókori Egyiptomban is: vastag nád végére agyagvédőt szereltek, ill. taposták lábbal a bőrből készített fújtatókat, továbbá kézzel és kötéllel húzták vissza alapállapotba. Feltétel a jól hőszigetelt kemence kohó alakja, aminek  a felső harmadába a tégelyt tették és a légelvezetés a kohó oldalán volt. Salakosító anyagok és olvadáspont csökkentő is szükségesek voltak.

(http://www.caer.uky.edu/carbon/history/carbonhistory.shtml szerint i.e. 3750 -ből származik egy korai nyoma a  faszén használatának Egyiptomban, sőt metallurgiai célokra: réz, majd ónérc, bronz és ón olvasztásnál: ez erős fenntartással kezelendő, mert sok fáklyát használtak. 

Ezzel szemben: A faszén előállításának nem marad nyoma, (egy elszenesedett fadarabb C14-es vizsgálatával megállapítható a kora, de az nem, hogy faszén) sok fejtörést okoz, hogy ismerték-e és hogy hol ? Csak egy római időkből származó utalást sikerült találni: Plinius szerint Capuában a rézolvasztást fa égetésével végezték és többször megismételték (NH XXXIV. 20). (https://gazdtort-hu.webnode.hu/temak/romai-gazdasagtortenet/erdogazdalkodas-erdoirtas/). A kutatás szempontjából igen fontos állítás, hogy a rézolvasztás fa ismételt égetésével faszén nélkül és fújtatókkal lehetséges, többszöri ismétléssel. 

A sumer templomgazdaságok együttműködése, szerveződése látszólag nem befolyásolta a fémművesség terjedését, sőt fordítva: az akkádok a 70 éves uralmuk alatt a sumer fémkereskedelmet próbálták meg kisajátítani. Az egyes sumer városok sokáig egymástól teljesen függetlenek voltak, de a megművelhető földekért harc alakult ki közöttük, ahogy a Perzsa öböl szárazföldje É-n növekedett, mert az öböl aljzata mozgott.  A  háborúskodásban i. e. 2350 körül rövid időre Umma városának uralkodója, Lugal-zaggiszi le tudta győzni a többi várost és átmenetileg központi vezetése lett a sumerok templomgazdaságoknak, aminek az akkádok vetettek véget. Az akkádok uralmának a szomszédos Kuti város lakói a kútik vagy gútik vetettek véget, de a sumer jelekkel írt akkád írás fennmaradt. Ekkor a sumeroktól csak némileg különálló állam lett Elám, Dél-Mezopotámia keleti szomszédságában, a Perzsa-öböl partján. Története korábban szorosan összefüggött a sumer városok történelmével. Fővárosa Szusza volt, majd később Ansan. (Földművelés:http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tarsadalomtudomanyok/tortenelem/eletmodtortenet-oskor-es-okor/az-elet-keretei-az-okorban/intenziv-foldmuveles-a-civilizacio-alapja). Dilmun helyét - talán az aljzatváltozás miatt- keresik a kutatók az öböl partján, Elámmal szemben. Fel lehet tenni, hogy a három kutúra korábban olyan struktúrában működött, mint a sumer városok i.e 2350 előtt. 

Egyiptomban vannak korai termésrézből készült leletek, de az ónbronz eszközöket viszonylag későn, a hükszoszok idején kezdték el alkalmazni, csak i.e. 1600-s évektől, egyidejűleg a harci szekérrel, küllős kerékkel és a függőleges szövőszékkel és reflexíjjal.

A BRONZ TÉRHÓDÍTÁSA ÉSZAKON

Legkorábban az Iráni fennsíkon készítettek bronzot. Az Iráni fennsíkon - ahol i.e. 6500-ból származó cserépedényeket találtak és i.e. 4500-ból vannak rézleletek-, előfordult a termésréz és malachit olvasztása is. I.e. 3300-tól léteznek kereskedő városok és a mázas kerámiák a jellemzőek. A termésréz előfordult arzénnal szennyezve, ami az arzénbronz nem tudatos használatát jelenti: a réz-arzenidekkel ( pl. algodonite Cu_6-7As, enargite Cu₄AsS₄)  és domeykite Cu₃As) szennyezett termésréz. Ettől az időtől a malachit és más rézércek üzemszerű olvasztása is létezett, pl. a szuszai kétélű balta i.e. 4500-ból (Louvre Múzeum).

      Kétélű balta, bárd Szúszából, Louvre (4)

Teel Bra, azaz Nagar városra vonatkozóan ld.: https://en.wikipedia.org/wiki/Tell_Brak , Leilatepe: https://en.wikipedia.org/wiki/Leyla-Tepe_culture, Tell Mozan, azaz Urkish https://en.wikipedia.org/wiki/Urkesh és Ebla (http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/vekerdi.html ). Eblában és Karkemishben alacsony arzéntartalmú és változatos óntartalmú ónbronzokat készítettek, több mint 10%-s ónötvözetet is. Anatóliában magas, esetleg 10%-s ötvözetek készültek, amit a Kestel-i ónlelőhely közelsége magyaráz, de valószínűsíthető, hogy volt más ónforrásuk is.

Nagar (Tell Brak) környékén sejthető ókori ónlelőhely ( Wikipédia)

Cayonü Tepesi –ben (Kelet-Töröko, É Mezopotámia, Tell Bazi-tól É-ra) i.e. 7000-re tehetők az első malachitot használó rézleletek. Az EDII* és EDIII* korszakokban csináltak változatos arzéntartalmú ötvözeteket is, i.e. 2300 körül, ezután csak alacsony arzén tartalmút, és ónötvözeteket is, az É-i Tell Brak, Tell Mozan, Tell Leilan leletek alapján:

(Ebben az alfejezetben a fém-összetétellel kapcsolatos ábrák eredete: An overview of Mesopotamian bronze metallurgy during the 3rd millennium BC I. De Ryck a , A. Adriaens b,*, F. Adams a a Department of Chemistry, University of Antwerp, Campus Drie Eiken, Universiteitsplein 1, 2610 Antwerp, Belgium b Department of Analytical Chemistry, Ghent University, Krijgslaan 281-S12, 9000 Ghent, Belgium Received 1 September 2004; accepted 27 April 2005). Tell Brakban döntően alacsony(0%) arzén tartalmú leletek voltak, míg Tell Beydarban alacsony (4%) és magas (8%) óntartalmúak. és magas (3%) arzéntartalmúak is. Tell Leilanra a magas ón tartalmú bronzok a jellemzők:

                      Ötvözetek É-Mezopotámiában a Felső-Kabur völgy környékén

Megállapítható, hogy az ónbronz gyártás i.e.2600-2300 között futott fel É-Mezopotámiában, amiben kiemelkedő szerepe volt Eblának. Ebla i.e. 3500 körül még kis település, feltehetően a proto-sumer enklávé sóbányával, később kereskedő várossá (https://en.wikipedia.org/wiki/Ebla), fémműves központtá, majd birodalommá fejlődik, Ny-Szíriából É és K- Szíriát uralta. Szomszédjai ekkor még Mári és  Nagar (i.e. 2600-ban virágzott fel) Birodalmak. Az i.e. 23. században, amikor az akkádok ÉNy-ra vezetnek hadjáratot, az eblai palotagazdaságot is kirabolták, felégették. A III. Uri dinasztia idején újra épül, ez Ebla második birodalmi korszaka, i.e. 2000 körül ismét lerombolják. Ekkor jelennek meg a területén az amoriták, ez volt a harmadik korszaka, Jamhad Birodalom részeként. Jamhad központját, Aleppót a Kanisba vezető Óasszír kereskedelmi út is érintette, Ebla „kikötői” Karkemish és Ugarit voltak. Kereskedelmi kapcsolatai voltak Sumerrel, Ciprussal, Krétával, Egyiptommal (még Hotepibre fáraó idején is, i.e. 1790 körül), és Afganisztáni eredetű leleteket is találtak (Lápis Lazuli). I.e. 1600 körül végül a hettita Murszilisz rombolja le végleg Eblát.

Palotagazdasága kereskedelmi alapon szerveződött, volt saját írása – egy időben, i.e. 2900 körül, az elámi írással, a sumer mellett ez is megelőzi a később széles körben elterjedt akkád írást-, nyelvében sok sémi eredetű, a bibliában is szereplő nevet, szót azonosítottak.     

Szúsza -ban (Elám) az ötvözetek összetételei:

                                      Ötvözetek az Iráni fennsíkon, Súszá -ból (Elám)

Az É-i leletek és fémkészítő telepek sokasága megtévesztő lehet: A D-i és É-i kultúrák kapcsolatban voltak, kölcsönhatásban fejlődött a fémkészítésük. Remélni kell, hogy É-n is előkerül még számos lelet. A fazekasság után a fém megmunkálás a technikai színvonal indikátora és elterjedésének jellemzője. Lesz még ilyen indikátor: a harci szekerek, reflexíjak készítése és a lótenyésztés. Ez utóbbiak a Kaukázus felől terjedtek el D-felé.

A Kura-Araxes kultúra fémművessége, reflexíja és szekerei

Az elnevezés nem szerencsés, mert két Európában alig ismert folyóról kapta a nevét, de fontos, mert rézszulfát lelőhelyük volt, ami olvasztás előtt "pirítani" kell. (https://en.wikipedia.org/wiki/Kura%E2%80%93Araxes_culture), talán szerencsésebb lenne Ararát fennsík-i kultúrának nevezni. Őslakói a hurriták, majd a gutiak és később az urartu nyelvet is beszélő népesség. I.e. 3400-i.e. 2000 között létezett, Shengavitian vagy Erzurum-i kultúrának is nevezik. Fejlődése kapcsolódik Urukhoz és Arslantepéhez  (https://en.wikipedia.org/wiki/Melid) és a Felső-Kabur-völgyhöz (https://en.wikipedia.org/wiki/Khabur_(Euphrates), ahol az ónlelőhely volt.

Bronz tűk a Kura-Araxes kultúrából, i.e. 4. évezredből (4)

A kultúra a jelentőségét fontos technikai eszközök É-ról történő közvetítésének és alkalmazásának is köszönheti. A korabeli mezőgazdasági társadalmakban az alkalmas szerszámok, eszközök felfedezése természetes folyamat volt. Ahogy a fazekasságban a fazekaskorong vagy a gabonatermelésben a forgó őrlőkövek felfedezése a termelés ugrásszerű fejlődését eredményezi, úgy a szállításban és hadviselésben a fémfeldolgozás, a kerék, a harci szekér, a reflexíj és a lovak alkalmazása a társadalom gyors fejlődését eredményezte. A szekérről történő nyílhasználathoz kis méretű, rövid íj szükséges, a két szerkezet alkalmazása összefügg. III. Ramszesz a reflexíjasainak köszönheti a Tengeri Népek elleni ütközet megnyerését -igaz szekerek nélkül- i.e. 1175-ben, ellenkező esetben másként alakul a történelem Mezopotámiában is. A Kura-Araxes kultúra gyorsan terjeszkedett a korábbi Leilatepe -i kultúra és az i.e. 4500-s Uruki enklávé helyén: DNy-n Ciliciáig, Irán felé Godin Tepéig (Irán, i.e. 4200-tól) Szírián túl Palesztináig,

I.e. 3000 után a fémművességük – réz, arzénbronz, ezüst, arany és ón- hatással volt egész É-Mezopotámiára, Anatóliára. Termékeik elterjedtek a Volga, Don és Dnyeper mentén is.

 Viaszveszejtéses fémöntés (I.e. IV. évezredtől): Az eljárás elvi módszere: a viaszból elkészített tárgyat pl. agyaggal vagy gipsszel körbe öntve, majd a viaszt kiolvasztva és helyére fémet öntve, a tárgy alakját visszakapjuk fémből.  A korán megjelenő viaszveszejtéses öntési eljárással készültek például a Nahal-Mishmari-i kincs különféle arzénbronz darabjai, de datálási problémák is lehetnek a szép lelettel, mert szerves anyag alpján datálták.  Egy D-Sínai rézbánya tartalmaz koutekite-t (Cu5AS2) és domeykite-t (Cu3As), ahol későbbről arzénbronz szerszámokat is találtak, de végül a kutatók úgy gondolták, hogy É-i, Kura- Araxes  származik a rézérc.

                                                       Nahal-Mishmari -i barlangi bronzlelet, feltehetően hükszosz kori (4)

A kincset az egyiptomi Timna-i malachitbányától, (amit a kezdetekben a színe miatt bányásztak, türkíz:  i.e. 3500 körül már föld alatti bányászatot is folytattak, a Sínai-félszigeten ebből a korból származó aknákkal és tárókkal megnyitott türkizbányát is találtak) É-ra találták egy barlangban. A barlangban talált szerves anyag i.e. 3500 körüli, viszont a fémek korának megállapítása C14-s vizsgálattal nem lehetséges. Néhány arzénbronz tárgy 4-14% arzént tartalmaz, a természetben ilyen nem fordul elő termésrézként, malachitból olvasztással állítható elő és nem arzén hozzáadásával. Legkorábban a közelben Eblában, i.e. 2300 körül tudtak ilyet csinálni. A lelet esetleg későbbi, talán hükszosz kori (i.e. 1600), ami a kialakításából következik.

Egyiptomban az arany hidegalakítása talán i.e. 8. évezredre, a melegen történő alakítása is i.e. 4. évezredre tehető. Egyiptomban egy Badar -i tű és gyöngy leleten túlmenően (Kákosi, 38.o.) a 4. évezred végéről származó késeket, szigonyokat találtak a Nílus-deltában (41.o.). Az i.e. 4000 után az arany és ezüst-ötvösség már megtalálható Sumerban, Elámban, Egyiptomban és a Kura-Araxes (Van-Umria tavi) kultúrában is: ezek a fémek termésfémek és hidegen könnyen alakíthatók.

A küllős kerék és a lószerszámok (zabla, nyakhám) megjelenése lovakat és szekeret feltételez, (a lóra csak i.e. 1000 után ülnek fel az etruszkok és az ógörögök): É-n az Andronovo (https://hu.wikipedia.org/wiki/Andronov%C3%B3i_kult%C3%BAra) kultúra területén, a Szintasta korszakban alakult ki a lovak tartása. I.e. 3000 előtt és még utána is több mint 1000 évig Mezopotámiában orrkarikát használtak zabla helyett. A kerékről: ” A kocsi őse a szán lehetett. A szánok a mocsaras, homokos síkságon hasznosabbak, és utak hiányában i.e. 800-ig csak sima terepen használhatták a szekereket, pl. hegyekben nem.  A szekér tulajdonképpen kerekekre helyezett szán.. A kerekes járműveket 5500 éve ismerik. Egy i.e. 3500 körüli, a Urukból származó jeleneten kerekekkel is felszerelt szán látható. A Közel-Keletről a i.e. 4, évezredből származnak a legkorábbi agyag kocsi leletek és dombormű jelenetek is. Csaknem biztos azonban, hogy már előbb is alkalmazták a kereket. Előkerültek i.e. 3500 -ból lengyelországi kordé modellek és oroszországi valódi kordék is. A régészeti leletek alapján a Kárpát-medencében is már Kr. e. 3500 körül használták a kereket. Mezopotámiában és a Kárpát-medencében egy időben, Kr. e. 3500-ban alkothatták meg a kocsit, és e két centrumból terjedt el a kerék használata.” (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ker%C3%A9k ) Egyiptomba a küllős kerék és a szekér a hükszoszok által kerül i.e. 1600 körül. Ahogy a bútorok között a szék, a kerekek között a küllős kerék a legbonyolultabb szerkezet: ennek agya és abroncsa is van.  A kerékagyat puhafából (megj.: nem bronzból, de később vasból), az abroncsot először bőrből, később bronzból készítették. A küllők száma 4-8 volt, a négyküllős kerék gyengének bizonyult. A korai ló szamár vagy törpe ló volt – ami a szekerek méretéből következik-, a törpe lovakat Mezopotámiában i.e. 2000-től tenyésztettek is. A lovakkal kapcsolatos szavak a Kura-Araxes kultúra népétől, a hurritáktól származnak. A reflexíj eredetét nem lehet lokalizálni, nagyon erős és régi igény lehetett a kb. 2m-s egyszerű íjak helyett rövidebbet készíteni. Egyiptommal a hükszoszok ismertetik meg, i.e. 1600 körül. A hükszoszok a technikai színvonaluk alapján igen vaklószínűen Jamhad-i amorita-hurrita kereskedők, bevándorlók és Egyiptomban, a Nílus-deltában Avarisz központtal enklávékat létesítő telepesek voltak, később kezdtek Egyiptom meghódításába. ( Érdekesség, hogy i.e. 3300- ban a proto-sumérek már alapítottak enklávét a Deltában, Buto-ban (Kákosy, 43.o.), az Eufrátesz középső folyásától érkeztek.) Fel lehet tenni, hogy Mezopotámiában a reflexíj É-ról, a Kaukázusból terjedt el az i.e. 2. évezredben és váltotta fel a hosszú íjat. Az i.e. 3. évezredben a kétélű bárd, a buzogány és a hosszúíj alapján képet kapunk a korabeli harcosok fegyverzetéről, valamilyen  hosszabb-rövidebb dárdaszerű fegyverrel kell még kiegészíteni.

KÖVETKEZTETÉSEK

Az arzénbronz korai Mezopotámia-i metallurgiáját vizsgáltuk. Északon az eblai és a Kura-Araxes kultúra arzénbronz fémművesség hasonló színvonalú, mint az ismertebb Iráni-fennsík-i és sumer, egyiptomi rézművesség és ezek kölcsönhatásban fejlődtek.  

IRODALMAK:

       (1) ROAF, Michael: A MEZOPOTÁMIAI VILÁG ATLASZA, Helikon, 1996. 

       (2) KÁKOSY László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája, Ozírisz, 2005

       (3) BEHRINGER, Wolfgang: A klíma kultúrtörténete, Corvina, 2007 

       (4) A képek eredeti szerzőjét nem minden esetben lehetett felderíteni, a WIKI  

             ismert tulajdonságai miatt (gyűjtemények).  

*Mezopotámiai kronológia: (https://www.researchgate.net/figure/222669476_fig6_Fig-6-Chronological-evolution-of-the-average-arsenic-and-tin-concentration)

Proto-neolitikus  Natufian/Khiamian 10,000 – 8500 BC

Neolithic Pre-pottery neolitikus 8500 – 6300 BC

 Hassuna/Samarra 6300 – 5250 BC

Halaf Susa I 5250 – 4700 BC

Chalcolithic Ubaid 4700 – 3700 BC

Uruk                                                                                               Susa II 3700 – 3100 BC

Early Bronze Age I Jemdet Nasr                                                   Susa III 3100 – 2950 BC

Early Bronze Age II Early Dynastic I (EDI)                                    Susa IIIb 2950 – 2700 BC

Early Bronze Age III Early Dynastic II (EDII)   2700 – 2550 BC

Susa IVa Early Dynastic III (EDIII) 2550 – 2350 BC

Early Bronze Age IVa Akkadian                                                    Susa IVb 2350 – 2200 BC

Early Bronze Age Ivb Ur III                                                           Susa V 2100 – 2000 BC

Middle Bronze Age I–II Amorite kings 2000 – 1600 BC

Middle Bronze Age II Old Assyrian 1900 – 1600 BC

Late Bronze Age Mitanni 1525 – 1370 BC

Late Bronze Age Middle Assyrian 1370 – 1150 BC

Iron Age I Invasion of sailors 1200 – 1100 BC

Bronze in Archaeology: A Review of the Archaeometallurgy of Bronze in Ancient Iran (In An overview of Mesopotamian bronze metallurgy during the 3rd millennium BC,(2005) by Omid Outbashi, Mohammadamin Emami, P. Davami)). Ettől at időtől a malachite és kuprit ércek olvasztása is létezett, pl. a szúszai kétélű balta i.e. 4500-ból ( Louvre Muz.).