3. A lemniai hasonló felépítésű volt, mint az egyiptomi, 150 oszloppal.
Az idősebb Plinius az ókor négy híres labirintusaként a fent felsorolt nény labirintust említi.
Az egyiptomi, amelyről Hérodotosz és Sztrabón ad leírást, a Moeris-tótól keletre, Krokodilopolisz ókori helyével szemben feküdt, III. Amenemhet építette a halotti templomaként. A tó vízszintje régen magasabb volt, III. Amenemhat szabályoztatta a víz szintjét. Hérodotosz szerint az egész, egyetlen fallal körülvett épület volt, 12 udvart és 3000 kamrát tartalmazott, 1500 föld feletti és 1500 föld alatti kamrát. A tetők teljes egészében kőből voltak, a falakat pedig szobrok borították. Az egyik oldalon egy körülbelül 243 láb (74 m) magas piramis állt. Hérodotosz maga is bejárta a felső kamrákat, de a föld alattiakat nem látogathatta meg, ezekről azt mondták neki, hogy a labirintust építő királyok sírjait és a szent krokodilok sírjait tartalmazzák. Herodotosz szerint az építmény építészetben felülmúlja a piramist. Tízenkét fedett kapun keresztül lehetett megközelíteni. A labirintus végében negyven, vésett szobrokkal díszített kis piramis emelkedett, ide a föld alatt lehetett bejutni ( Herodostosz II.148). A labirintusból semmi sem maradt ránt. (Kákossy László: Az ókori Egyiptom történelme és kultúrája, Osiris, Budapest, 2005, ISBN 1218-9855). Karl R. Lepsius egyiptológus találta meg a Fayumban, Hawarától északra, majd 1888-ban Flinders Petrie fedezte fel az alapjait, kiterjedése körülbelül 1000 láb hosszú és 800 láb széles (300 x 250 m).
FAYUM MÉLYFÖLD ÉS A BAHR YUSSUF CSATORNA
A Fayum-oázis régen mocsár volt (https://en.wikipedia.org/wiki/Faiyum) és már Narmer (Menesz) fáraó idejéből, i.e. 3000 körül is van Fayumra vonatkozó feljegyzés. A Nílusnak akkor még két ága volt. Fayum rerületén a Moeris-tóba, illetve azon keresztül vezetett a Ny-i ág. A Nílus-völgyébe csak későn lehetett letelepülni, mert rendszeres és magas árvizek voltak, csak a hátakon tudtak letelepedni. Valamikor i.e. 10 000 után megszűntek a nagy esők és árhullámok. A magaslatok, a hátak, a "vállak" csak D-n, Felső-Egyiptomban képződtek, mert Közép- és D-Egyiptomban széles volt a völgy, kisebb volt a lerakódás, évi 1 mm. A "vállképződés" komoly érv Alsó-Egyiptom kényszerű É-ra áramlása mellett is. A sivatagosodás lassan kezdődött, átmenetileg megállt több mint két ezer évre, i.e. 4400-ig: i.e. 5400- 4400 között a Nyugati-sivatagban a kora neolitikus kultúrák voltak. A Nílus ismét elmocsarasodott a kutatók elképzelése szerint, de Egyiptomban ekkor már a létfenntartás alapját a növénytermesztés képezte. I.e. 3600 körül vannak újra nyomok, ez már a predinasztikus Egyiptom kezdete.
Az Ókorban még két Nílus-ág volt, az egyik a Ny-i Faiyum-i mélyföldön "eltűnt" (4)
I.e. 10000 és 5400 között alig van kulturális nyom, a klíma i.e. 5400 után megváltozott, amit az is jelez, hogy i. e. 3100-ra eltűntek az elefántok Egyiptomból. Az ország klímája sokkal nedvesebb volt régen, mint ma, és a Földközi-tenger szintje is alacsonyabb volt. A sok eső miatt i.e. 6000-ig sok volt az árvíz, Delta nagyobb volt, a Nílus előbb terült szét. Ahogy a vízszint csökkent, a víz sebessége is csökkent, a Delta száraz homok padjai növekedtek.
A Moeris- tó
A Fayum mélyföld területe 1300-1700 km2 és természetes, egy Ny-i folyómeder vezetett a Nílushoz. Menes fáraó idejében a Moeris-tónak és a Nílusnak nem volt állandó kapcsolata, csak a júliusi áradáskor töltötte meg a tavat és lehetséges, hogy időnként kiszáradt. Menes fáraó ennek ellenére elfoglalta a Fayum-i mélyföldet (https://www.ancient.eu/Menes/ ). A történetírás szerint Menes fáraó előtt káosz uralkodott, háborúk voltak Alsó- és Felső-Egyiptom között. Menes a Moeris-tótól ÉK-re megalapította Memphisz városát és a Moeris-tónál Crocodilopolis-t, Memphiszt kőfal védte a támadásoktól, gátak a Nílus áradásaitól, palotát, templomot is épített. Menes fáraó idején nem létezett másik természetes víztározó Fayumtól D-re Assuánig, ami után már a katarakták, sziklás zúgók voltak.
Gátat homokból építeni nem lehet: a nílusi iszapból készítettek vályogtéglákat a gátakhoz. A téglavetés kemény munka volt. Később építettek a fáraók erősebb gátakat részben kövekből. Ha lerombolta az ár, akkor újra építették. A töltés és gátépítés célja az iszap és a víz a tározó medencékbe történő elvezetése, öntöző csatornákon keresztül, és a víz megtartása volt. A csatornák karbantartása nehéz munka, központi irányítás szükséges hozzá. A Nílusnak így is csak néhány kilométer széles környezetét tudták termővé tenni i.e. 3000-s években. A nagyméretű építkezések szervezettséget, központi szervezést feltételeznek. Sok csatornát építettek, nem csak öntözési célra, a szállításra is: a csatornákat azóta betemette a homok.
A Nílus egy szokatlan tulajdonsága, az árvizek következtében történő kivállasodása. Áradáskor a Nílus a partjain nagyobb mennyiségben rakta le az iszapot mint távolabb a folyamtól, ezért minden évben emelkedett a partok magassága és így kisebb lett az árvíz.
Minden nem aszályos évben (ha az árvíz magassága több volt, mint 8 m, a mai Asszuánnál mérve) az árvíz tovább építette a Nílus vállait ott, ahol kiáradt és elegendően lelassult. Korábban a vállakon, hátakon telepedtek meg először. A vállak növekedésével évről-évre nagyobb árvízre volt szükség, ez lehet É-n Fayum meghódításának az oka: É-n nagy volt az elárasztott terület, itt alakult ki Egyiptom "éléstára".
I.e. 2700 körül É-D harcában (https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui) 47 ezer halott volt, és D-n, Luxor közelében vívták a csatát: Haszehemui fáraó "az északi hadakkal való küzdelmét szemléletesen mutatja egy kőedény felirata, amely szerint Neheb (Hieraconpolis) városában vívták a harcot és újra egyesítette Egyiptomot. Neheb mélyen délen fekszik. Az északi seregek itt – Haszehemui feliratai szerint – katasztrofális vereséget szenvedtek, de maga a tény, hogy ennyire messze eljutottak, beszédes. Ugyanakkor a 47 ezer északi áldozatról szóló híradás is figyelemre méltó".
I.e. 2300-tól szélesítették és mélyítették a Moeris tóba vezető csatornát, (https://en.wikipedia.org/wiki/Bahr_Yussef), ma Bahr Jussuf a neve. Az i.e. 3. évezredben a Moeris tavat tápláló csatornát Nagy-csatornának nevezték. III. Szenuszert fáraó (i.e.1878-1839) és utódja, III. Amenemhat (i.e. 1860-1814, aki piramist, labirintust is épített a partján), tovább szélesítették, szabályozták a csatorna medrét, a Moeris-tó mint víztározó működött. A szabályozás két gát építésével történt és másfél évezredig üzemelt. I.e. 230 körül elhanyagolták, mert a Nílus Ny-i ágába már nem jutott víz. A Nagy-csatorna (Bahr Jussuf csatorna), azaz Fayum jelentette Alsó- és Felső-Egyiptom határát. (https://web.archive.org/web/20080113220455/http://www.bh.com/companions/0340740671/exercises/prob2.htm). A víztározó kapacitására (50x109 m3 ) és méretére (1700 x 106 m2 ) jellemző, hogy egy év alatt a 10% -a párolog el. A Moeris-tó É- sarkában található ma is egy fekete bazalt kőbánya, ahova mészkővel kövezett út vezetett, a legrégebbi ismert kőút, amin a köveket a tóhoz szállították, ahonnan a Giza-i temetőbe vitték tovább.
III. Amenemhat (i.e. 1680-1814) épített a tó partján tégla-mészkő piramist, temetési templomopt. Olyan bonyolult volt az alaprajza, hogy az irodalom és Hérodotosz "labirintusnak" (https://www.britannica.com/topic/Egyptian-labyrinth) nevezi, Crocodilopolis (Hawara, https://en.wikipedia.org/wiki/Lake_Moeris ) területén építették. Kb. egy idős a Kréta-i labirintussal. A "Hawarai halotti temploma (Fayum) közelében a piramissal olyan egységet alkotott amelyet Hérodotosz és Diodorus Siculus Labirintusnak nevezett, Sztrabon a világ egyik csodájának tartotta: a hawarai piramis egyedülállóan összetett biztonsági rendszereket, vakfolyosókat tartalmazott. Hérodotosz szerint némelyik piramis csúcsán a fáraó ülő szobrát helyezték el, pl. idejében Menkauré fáraó piramisán. A IV. dinasztia óta a leejtős falú piramisok szimbolikája szerint a fáraó ezen az emelkedőn ment a a Napistenhez.
Fayum térképe a települések feltüntetésével (4), Crocodilopolis Hawara néven.
A piramisokról jó áttekintő anyag: https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_egyiptomi_piramisok_tipol%C3%B3gi%C3%A1ja#L%C3%A9pcs%C5%91. A kb. i.e. 2600-s évek óta a korai piramisok csúcsát, a pyramidont, elektron-fémmel (arany-ezüst termésfémmel) burkolták, vakított a napsütésben. Felvetjük, hogy a Puntba szervezett expedícióknak az egyik, ha nem a fő célja az elektron-fém beszerzése volt. "A híres Rhind-papiruszt, amely egy ókori matematikai tanulmány, III. Amenemhat idején írták." (Wikipédia)
Ag - Au - Cu ötvözet színe az összetétel függvényében (Wikipedia)