A LEGRÉGEBBI LABIRINTUS

 A LEGRÉGEBBI LABIRINTUS
 
(2023 november)
 
 
BEVEZETÉS
A labirintus a klasszikus görög nyelvbe átvett, görög előtti eredetű szó, és talán a lídiai labrys ("kétélű fejsze", a királyi hatalom jelképe), ami bele illik abba az elméletbe, hogy a labirintus eredetileg a minószi királyi palota volt Krétán, és "a kétélű fejsze palotáját" jelentette, a -inthos pedig "helyet" jelent (mint a korinthoszi). Sok kétélű fejszét találtak a minószi palotában, általában női istennőket kísértek. Valószínűleg az arche (Mater-arche: matriarchátus) szimbóluma volt.
Ezt az elméletet erősíti meg a Zeusz Labraundos (Ζεύς Λαβρυάνδις) imádata az anatóliai Káriában, ahol szintén létezett egy Labraunda nevű szent hely. Zeuszt egy kétélű fejszével a kezében ábrázolják. A klasszikus Görögországban a delphoi papokat Labryadesnek (Λαβρυάδες ) - a kettős fejsze embereinek - nevezték. A krétai Knósszosz palotáját szokták ezzel összefüggésbe hozni, bár a tényleges labirintust nem találták meg. 
2. Az egyiptomi labirintus kb. i.e. 1800-ból, ez a legrégebbi.
3. A lemniai hasonló felépítésű volt, mint az egyiptomi, 150 oszloppal.
4. Az olasz egy rendkívül bonyolult kamrasorozat volt a clusiumi Porsena sírjának alsó részében. Ez a sír állítólag felismerhető a Chiusi melletti Poggio Gajella nevű dombon.
 
 
knosszosz labirintus minotaurusz minosz kiraly tortenet
 
A knósszoszi palota, makett (ttps://kretasziget.hu/knossos/
 
 
A legismertebb, de nem a legrégebbi labirintus a minószi, krétai, amelyet állítólag Daidalosz épített az egyiptomi terv alapján, a Minótaurosz legendájával való kapcsolatáról is híres. Kétséges, hogy létezett-e valójában. A régebbi írók Knósszosz közelében helyezték el, és érméken is ábrázolták, de a modern ásatások során semmi hasonlót nem találtak, esetleg a királyi palotára gondoltak. Későbbi írók, mint például Claudiánus, Gortyna közelében helyezik el, de néhány kanyargós folyosó és kamra e hely közelében valójában egy ősi kőbánya és minden nagyobb bánya labirintus szerű. 
A minószi civilizáció Kréta szigetén i. e 1600 és 1450 között élte fénykorát. A régészek szerint Krétán öt ókori királyi komplexum állt, melyek közül a a legnagyobbnak romjai a mai Heraklion mellet találhatóak. Az egyiptomi Herakleion is a görög mitikus hős, Heraklész után kapta a nevét. A palota négy szárnya, amelyek egy központi udvart öleltek körül, bonyolult, labirintusszerű belső elrendezést követett. A mindegy 1300 szobát, melyek közt királyi hálók, kézműves műhelyek, szentélyek, raktárak, egy színház, egy trónterem, illetve egy díszes étkezéskor használt terem is helyet kapott, különböző hosszúságú folyosók kötötték össze egymással, ami számos történészt emlékeztet a mitológiai labirintusra, amelybe Minósz király zárta be a Minótauroszt. A labirintus a klasszikus görög mitológia szerint szobákból és folyosókból álló áthatolhatatlan építmény, amelyet Minósz, krétai király parancsára Daidalosz, a legendás hírű ezermester készített a knósszoszi királyi palotában. A király ide zárta be a Minótauroszt, az ember testű, bikafejű szörnyet, akit Thészeusz, Athéné hercege a krétai királylány, Ariadné segítségével legyőzött. Minósz király leánya egy gombolyagot adott Thészeusznak, aki miután megküzdött a szörnnyel és végzett vele, a fonalat visszafelé követve kijutott a labirintusból.
 
Megjegyzés: (https://ng.24.hu/kultura/2024/06/17/minoszi-civilizacio-labirintus-kreta/?utm_source=projectagora&utm_medium=contentdiscovery) Hatalmas, labirintusszerű építményt találtak a krétai Papoura domb csúcsán. Az építmény az időszámítás előtti 2000 és 1700 közötti periódusra datálható, nagyjából a középső minószi időszakra. A feltárt struktúra 8 koncentrikus kőgyűrűből áll, amelyek egy kör alapú építményt futnak körbe, az építmény teljes átmérője 48 méter, és körülbelül 1800 négyzetméteres területet foglal el. A központi építményen belül négy zóna található, amelyekben a sugárirányú falak keresztezik egymást, és labirintusszerű struktúrát alkotnak. A szakértők szerint az építményhez eredetileg valószínűleg csonkakúpos vagy boltozatos tető is tartozott, korábban hasonlót nem fedeztek fel a környéken. Az építmény Kréta szigetén egyelőre egyedülálló, pontos funkciója rejtélyes.
AZ EGYIPTOMI LABIRINTUS
 
III. Amenemhet, az ókori Egyiptom királya (uralkodott i. e. 1818-1770) a 12. dinasztiából, aki a Középső Birodalmat (https://www.britannica.com/biography/Amenemhet-III#ref105642) a gazdasági virágzás csúcsára juttatta azzal, hogy befejezte a Kairótól délnyugatra, az Al-Fayyum-völgyben található Moeris-tó* vízhozamát szabályozó rendszert. A vízszint stabilizálása következtében a régi tavat körülvevő mocsarak egy részét lecsapolták. A na is figyelemre méltó nagyszabású munka részeként épült fel a görög történetíró, Hérodotosz által leírt labirintus,  Amenemhet egyik piramisától délre, Hawarában, Al-Fayyumban. Herodotosz szemléletes leírást ad a tóban álló piramisról. A labirintus valószínűleg többfunkciós épület volt: halotti templom, palota, templom. A 153 600 hektár (62 200 hektár) földterület mezőgazdasági hasznosításának megünneplésére Amenemhet a közelben két kolosszust emelt magáról, amelyeket Hérodotosz is leírt. Egy második piramisa Dahshūrban is található. 
 
Amenemhet a sínaii türkizbányákat is intenzíven művelte. A bányászok számára állandó szállásokat emeltek, a közelben kutakkal és a beduin portyázók visszaverésére szolgáló erődítményekkel. Hathor istennőnek templomot is építettek. Egész Egyiptomban, a messze délen fekvő Núbiában található kőbányákban is  bányásztak köveket a király építkezéseihez. Núbiában Amenemhet megtartotta az elődei által megszerzett birodalmat. Uralkodásának idejéből származó tárgyi emlékeket találtak egészen délen, a Nílus harmadik kataraktusánál és északkeleten, egészen Bübloszban, Libanon fontos tengeri kikötőjében, ami Egyiptom kereskedelmét jelzi. Az ő uralkodása volt a 12. dinasztia (i. e. 1938-1756) utolsó hosszú és sikeres uralkodása (https://www.britannica.com/biography/Amenemhet-III#ref105642).  Kisebb büntető hadjáratoktól eltekintve uralkodása békés volt.
 
A labirintus, más néven útvesztő, bonyolult átjárók és zsákutcák rendszere. "Labirintusnak" nevezték az ókori görögök és rómaiak azokat a teljesen vagy részben földalatti épületeket, amelyek számos kamrát és folyosót tartalmaztak, amelyek megnehezítették a kijutást, tájékozódást. Később, különösen az európai reneszánsztól kezdve a labirintus vagy útvesztő a nagy kertekben is előfordult, magas sövényekkel elválasztott, bonyolult ösvényekből állt.
Az idősebb Plinius az ókor négy híres labirintusaként a fent felsorolt nény labirintust említi.

Az egyiptomi, amelyről Hérodotosz és Sztrabón ad leírást, a Moeris-tótól keletre, Krokodilopolisz ókori helyével szemben feküdt, III. Amenemhet építette a halotti templomaként. A tó vízszintje régen magasabb volt, III. Amenemhat szabályoztatta a víz szintjét. Hérodotosz szerint az egész, egyetlen fallal körülvett épület volt, 12 udvart és 3000 kamrát tartalmazott, 1500 föld feletti és 1500 föld alatti kamrát. A tetők teljes egészében kőből voltak, a falakat pedig szobrok borították. Az egyik oldalon egy körülbelül 243 láb (74 m) magas piramis állt. Hérodotosz maga is bejárta a felső kamrákat, de a föld alattiakat nem látogathatta meg, ezekről azt mondták neki, hogy a labirintust építő királyok sírjait és a szent krokodilok sírjait tartalmazzák. Herodotosz szerint az építmény építészetben felülmúlja a piramist. Tízenkét fedett kapun keresztül lehetett megközelíteni. A labirintus végében negyven, vésett szobrokkal díszített kis piramis emelkedett, ide a föld alatt lehetett bejutni ( Herodostosz II.148). A labirintusból semmi sem maradt ránt. (Kákossy László: Az ókori Egyiptom történelme és kultúrája, Osiris, Budapest, 2005, ISBN 1218-9855). Karl R. Lepsius egyiptológus találta meg a Fayumban, Hawarától északra, majd 1888-ban Flinders Petrie fedezte fel az alapjait, kiterjedése körülbelül 1000 láb hosszú és 800 láb széles (300 x 250 m).
 
640px Egyptian labyrinth
 
 
 
 
1 cf4176a720 002
 
 
 
 
hqdefault
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
*

FAYUM MÉLYFÖLD ÉS A BAHR YUSSUF CSATORNA

A Fayum-oázis régen mocsár volt (https://en.wikipedia.org/wiki/Faiyum) és már Narmer (Menesz) fáraó idejéből, i.e. 3000 körül is van Fayumra vonatkozó feljegyzés. A Nílusnak akkor még két ága volt. Fayum rerületén a Moeris-tóba, illetve azon keresztül vezetett a Ny-i ág. A Nílus-völgyébe csak későn lehetett letelepülni, mert rendszeres és magas árvizek voltak, csak a hátakon tudtak letelepedni. Valamikor i.e. 10 000 után megszűntek a nagy esők és árhullámok. A magaslatok, a hátak, a "vállak" csak D-n, Felső-Egyiptomban képződtek, mert Közép- és D-Egyiptomban széles volt a völgy, kisebb volt a lerakódás, évi 1 mm. A "vállképződés" komoly érv Alsó-Egyiptom kényszerű  É-ra áramlása mellett is. A sivatagosodás  lassan kezdődött, átmenetileg megállt több mint két ezer évre, i.e. 4400-ig: i.e. 5400- 4400 között a Nyugati-sivatagban a kora neolitikus kultúrák voltak. A Nílus ismét elmocsarasodott a kutatók elképzelése szerint, de Egyiptomban ekkor már a létfenntartás alapját a növénytermesztés képezte. I.e. 3600 körül vannak újra nyomok, ez már a predinasztikus Egyiptom kezdete.

NÍLUSs

 Az Ókorban még két Nílus-ág volt, az egyik a Ny-i  Faiyum-i mélyföldön "eltűnt" (4)

I.e. 10000 és 5400 között alig van kulturális nyom, a klíma i.e. 5400 után megváltozott, amit az is jelez, hogy i. e. 3100-ra eltűntek az elefántok Egyiptomból. Az ország klímája sokkal nedvesebb volt régen, mint ma, és a Földközi-tenger szintje is alacsonyabb volt. A sok eső miatt i.e. 6000-ig sok volt az árvíz, Delta nagyobb volt, a Nílus előbb terült szét. Ahogy a vízszint csökkent, a víz sebessége is csökkent, a Delta száraz homok padjai növekedtek. 

MOERIS

A Moeris- tó

A Fayum mélyföld területe 1300-1700 km2 és természetes, egy Ny-i folyómeder vezetett a Nílushoz. Menes fáraó idejében a Moeris-tónak és a Nílusnak nem volt állandó kapcsolata, csak a júliusi áradáskor töltötte meg a tavat és lehetséges, hogy időnként kiszáradt. Menes fáraó ennek ellenére elfoglalta a Fayum-i mélyföldet (https://www.ancient.eu/Menes/ ). A történetírás szerint Menes fáraó előtt káosz uralkodott, háborúk voltak Alsó- és Felső-Egyiptom között.  Menes a  Moeris-tótól ÉK-re megalapította Memphisz városát és a Moeris-tónál Crocodilopolis-t, Memphiszt kőfal védte a támadásoktól, gátak a Nílus áradásaitól, palotát, templomot is épített. Menes fáraó idején nem létezett másik természetes víztározó Fayumtól D-re Assuánig, ami után már a katarakták, sziklás zúgók voltak. 

Gátat homokból építeni nem lehet: a nílusi iszapból készítettek vályogtéglákat a gátakhoz. A téglavetés kemény munka volt. Később építettek a fáraók erősebb gátakat részben kövekből. Ha lerombolta az ár, akkor újra építették. A töltés és gátépítés célja az iszap és a víz a tározó medencékbe történő elvezetése, öntöző csatornákon keresztül, és a víz megtartása volt. A csatornák karbantartása nehéz munka, központi irányítás szükséges hozzá. A Nílusnak így is csak néhány kilométer széles környezetét tudták termővé tenni i.e. 3000-s években. A nagyméretű építkezések szervezettséget, központi szervezést feltételeznek. Sok csatornát építettek, nem csak öntözési célra, a szállításra is: a csatornákat azóta betemette a homok.

A Nílus egy szokatlan tulajdonsága, az árvizek következtében történő kivállasodása. Áradáskor a Nílus a partjain nagyobb mennyiségben rakta le az iszapot mint távolabb a folyamtól, ezért minden évben emelkedett a partok magassága és így kisebb lett az árvíz. 

vállak

Minden nem aszályos évben (ha az árvíz magassága több volt, mint 8 m, a mai Asszuánnál mérve) az árvíz tovább építette a Nílus vállait ott, ahol kiáradt és elegendően lelassult. Korábban a vállakon, hátakon telepedtek meg először. A vállak növekedésével évről-évre nagyobb árvízre volt szükség, ez lehet É-n Fayum meghódításának az oka: É-n nagy volt az elárasztott terület, itt alakult ki Egyiptom "éléstára". 

I.e. 2700 körül É-D harcában (https://hu.wikipedia.org/wiki/Haszehemui) 47 ezer halott volt, és D-n, Luxor közelében vívták a csatát: Haszehemui fáraó "az északi hadakkal való küzdelmét szemléletesen mutatja egy kőedény felirata, amely szerint Neheb (Hieraconpolis) városában vívták a harcot és újra egyesítette Egyiptomot. Neheb mélyen délen fekszik. Az északi seregek itt – Haszehemui feliratai szerint – katasztrofális vereséget szenvedtek, de maga a tény, hogy ennyire messze eljutottak, beszédes. Ugyanakkor a 47 ezer északi áldozatról szóló híradás is figyelemre méltó".

I.e. 2300-tól szélesítették és mélyítették a Moeris tóba vezető csatornát, (https://en.wikipedia.org/wiki/Bahr_Yussef), ma Bahr Jussuf a neve. Az i.e. 3. évezredben a Moeris tavat tápláló csatornát Nagy-csatornának nevezték. III. Szenuszert fáraó (i.e.1878-1839) és utódja, III. Amenemhat (i.e. 1860-1814, aki piramist, labirintust is épített a partján), tovább szélesítették, szabályozták a csatorna medrét, a Moeris-tó mint víztározó működött. A szabályozás két gát építésével történt és másfél évezredig üzemelt. I.e. 230 körül elhanyagolták, mert a Nílus Ny-i ágába már nem jutott víz. A Nagy-csatorna (Bahr Jussuf csatorna), azaz Fayum jelentette Alsó- és Felső-Egyiptom határát. (https://web.archive.org/web/20080113220455/http://www.bh.com/companions/0340740671/exercises/prob2.htm). A víztározó kapacitására (50x109 m3 ) és méretére (1700 x 106 m2 ) jellemző, hogy egy év alatt a 10% -a párolog el.  A Moeris-tó É- sarkában található ma is egy fekete bazalt kőbánya, ahova mészkővel kövezett út vezetett, a legrégebbi ismert  kőút, amin a köveket a tóhoz szállították, ahonnan a Giza-i temetőbe vitték tovább.

 

12755 scale

III. Amenemhat (i.e. 1680-1814) épített a tó partján tégla-mészkő piramist, temetési templomopt. Olyan bonyolult volt az alaprajza, hogy az irodalom és Hérodotosz  "labirintusnak" (https://www.britannica.com/topic/Egyptian-labyrinth) nevezi, Crocodilopolis (Hawara, https://en.wikipedia.org/wiki/Lake_Moeris ) területén építették. Kb. egy idős a Kréta-i labirintussal. A "Hawarai halotti temploma (Fayum) közelében a piramissal olyan egységet alkotott amelyet Hérodotosz és Diodorus Siculus Labirintusnak nevezett, Sztrabon a világ egyik csodájának tartotta: a hawarai piramis egyedülállóan összetett biztonsági rendszereket, vakfolyosókat tartalmazott. Hérodotosz szerint némelyik piramis csúcsán a fáraó ülő szobrát helyezték el, pl. idejében Menkauré fáraó piramisán. A IV. dinasztia óta a leejtős falú piramisok szimbolikája szerint a fáraó ezen az emelkedőn ment a a Napistenhez.


Piramisokw

Fayum térképe a települések feltüntetésével (4), Crocodilopolis Hawara néven. 

 A piramisokról jó áttekintő anyag: https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_egyiptomi_piramisok_tipol%C3%B3gi%C3%A1ja#L%C3%A9pcs%C5%91. A kb. i.e. 2600-s évek óta a korai piramisok csúcsát, a pyramidont, elektron-fémmel (arany-ezüst termésfémmel) burkolták, vakított a napsütésben. Felvetjük, hogy a Puntba szervezett expedícióknak az egyik, ha nem a fő célja az elektron-fém beszerzése volt. "A híres Rhind-papiruszt, amely egy ókori matematikai tanulmány,  III. Amenemhat idején írták." (Wikipédia)

Ag Au Cu colours hungarian

Ag - Au - Cu ötvözet színe az összetétel függvényében (Wikipedia)