Forum Romanum, Vesta-szüzek temploma
(2023 december)
A Forum Romanum
A fórum a rómaiaknál köztér, piac, nyilvános hely volt. Vásárok, gyülekezés, később a törvénykezés céljára építették. Az ókori Rómában kb. 18 fórumnak nevezhető nyilvános tér volt, melyek funkciói: a törvénykezés tere, a kereskedelem, marhavásár, zöldség-, hal-, hús-, sertéspiac voltak (https://hu.wikipedia.org/wiki/Forum_Romanum). A Római Birodalomban a prostitúció jellemző volt fórumok környékén, keleten a templomi prostítúció is. A Vesta-szüzek templomában a tüzet őrizték a városalapítástól kezdve, tehát a városközpontban.
A Forum Romanum épületei (Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Forum_Romanum)
A Forum Romanum az ókori Róma fő- és köztere, a Capitolium domb és Palatinus domb közötti téren volt, melyen szentélyek, templomok álltak, később a város közigazgatási székhelye lett. Az antik emlékekből mára alig néhány maradt meg, a terület mai formáját a Michelangelo Buonarroti által tervezett épületek és az ezek építésekor végzett tereprendezés határozza meg. Az ókorban a kereskedelmi és politikai világ érintkezőhelyének számított. A terület eredetileg ingoványos mocsár volt, melyet Priscus király (uralkodott i. e. 616 – i. e. 579, az ókori Róma első etruszk királya, aki félig korinthoszi görög származású volt) szárított ki és vétetett körül oszlopos csarnokokkal, melyek felüdülésre és sétahelyként is szolgáltak. Hossza körülbelül 220, szélessége 35-50 méter, kis mérete ellenére rengeteg épület és emlékmű állt itt. A Forum két részre oszlott: a tulajdonképpeni Forum Romanumra keleten, ahol régebben a plebejusok gyülekeztek, és a másik, magasabb, nyugati részre, amelyen eredetileg a patríciusok gyülekeztek. A nyugati részen állt többek között: a Curia Hostilia (a szenátus helye), a börtön és a kivégző hely, továbbá a Rostra nevű szószék. Ahogy a város nőtt, a Forum Romanumot is bővítették, és gyönyörű oszlopos csarnokokat, bazilikákat, templomokat építettek. Augustus fórumát Plinius az addig épített legszebb épületnek nevezte. "Téglából épült várost vettem át, s márványból épített várost hagyok magam után", mondotta Augustus.
A Forum Romanum romjai (https://hu.wikipedia.org/wiki/Forum_Romanum)
A Forum Romanum romjai (https://hu.wikipedia.org/wiki/Forum_Romanum)
A Forum Romanum Forrás: https://en.m.wikipedia.org/wiki/File:Roman_forum_sketch_up_model.png(Forrás: https://en.m.wikipedia.org/wiki/File:Roman_forum_sketch_up_model.png)
A Vesta-szüzek temploma
A Forum Romanumon volt a kerek Vesta-szüzek temploma (https://hu.wikipedia.org/wiki/Vesta-sz%C3%BCzek), a templom feladata a tűz örzése, a szent tűz fenntartása volt. A Vesta-szüzek a Vesta istennő papnői voltak. Létszámuk szerint eleinte négyen voltak, később hatan. Mondabeli elődjük Romulus és Remus anyja volt. A hagyomány szerint eredetileg a királyok válogatták ki őket, a királyság megszűntével a főpap, mégpedig sorshúzás útján. Először csak patrícius leányok közül, később plebejus származásúakból is, akik 6 évnél idősebbek, de 10 évnél fiatalabbak voltak. A jelöltséget el kellett fogadni, csak a legritkább esetben mentettek fel valakit. A beiktatás napjától számítva a Vesta-szűznek 30 évig kellett hivatalban maradnia; 10 évig tanult, 10 évig őrizte a tüzet és 10 évig tanított. A 30 esztendő leteltével joguk volt hozzá, hogy tisztjüktől megváljanak, és férjhez menjenek. A szüzek teendői voltak: a szent tűz fenntartása, Pallasz Athéné szent képének őrzése és az előírt áldozatok bemutatása. Mulasztásukért szigorúan bűnhődtek. Ha a szent tűz kialudt, korbácsütésekkel, ha a szüzességi fogadalmat megszegték, élve eltemetéssel büntették őket. Ha kötelességeiket megfelelően teljesítették, tekintélyt és tiszteletet élveztek. Személyük szent és sérthetetlen volt, fontos okmányokat (végrendeletek stb. Marcus Antonius végrendeletét Octavianus, a későbbi Augustus császár erőszakkal nyílvánosságra hozta. Tartalma az actumi tengeri csatához vezetett.) náluk helyeztek letétbe; a városban lictor haladt előttük; ha a vesztőhelyre tartó gonosztevővel találkoztak, jogukban állt megkegyelmezni neki. Jelvényeik: hosszú, fehér ruha és homlokkötő (infula), mely alól hajuk a menyasszonyok módjára fonatokban omlott kétfelé.
Vesta temploma várossal egykorú. Köralakja arra utal, hogy egy kerek kunyhóban tartották Vesta örök tüzét, majd díszes templomot emeltek a helyére. Sokszor pusztult el, de mindannyiszor díszesen újraépítették. Körfalának átmérője 50 római láb (14,8 m) volt és 20 korinthoszi oszlop övezte. Porticusa (bejárat) nyitott volt. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Vesta_temploma)
Vesta istennőnek nem volt képe, szobra, csak temploma: a szent lángban lakott. Miután a tűz lekerült a földre, minden tűzhely, a házak kemencéi és kandallói is Vesta szentélyévé váltak. A Forum Romanumon Vesta istennő körtemploma állt, ahol a szent tüzet a Vesta-szüzek őrizték. Mellette a Vesta-szüzek háza volt található. Minden március 1-jén a tüzet megújították. A láng 391 évéig égett, amikor Theodosius császár betiltotta a pogány kultuszokat.
A Vesta-szüzek szüzességi fogadalmat tettek, amely viszonylagos függetlenséget biztosított számukra, a nők számára fenntartott egyetlen állami intézmény volt; vallási tárgyaik között volt egy szent fallosz is. "Vesta tüze ... a női nemi tisztaság eszméjét idézte fel" és "a férfi nemzőképességét képviselte". A különböző papi kollégiumokban szolgáló férfiaktól elvárták, hogy megházasodjanak és családot alapítsanak.
A Vesta-szüzek épületei, ciszternában gyűjtötték a vizet (Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Vesta-sz%C3%BCzek_h%C3%A1za)
Szex az ókori Rómában
De számos római ünnepnek volt szexuális eleme. A februári Lupercalia, amelyet a kereszténység idején is ünnepeltek. Április egyes vallási ünnepein prostituáltak vettek részt. Ámor vágyat ébresztett; egy másik isten a durva vagy humoros kéjvágyat képviselte. Sok pornográf rajz, festmény és tárgy maradt fenn az időszakból, a római történetírók pedig számos orgiáról beszámoltak, a perverziók is megjelentek írásokban. Különböző erotikus, vallásos fesztiválokon is ünnepelték a szexet, ezekben szerepet kaptak a prostituáltak is. A Floralia nevet viselő ünnep például meztelen táncot és szexuális játékokat is magában foglalt. A köztársaság utolsó éveiben Augustus szigorítani akarta a rómaiak laza erkölcseit, és igyekezett szigorúbb törvényekkel szabályozni szexuális szokásokat, de nem ért el sikert.
Az ókori Róma laza szexuális attitűdjeit és viselkedését (https://en.wikipedia.org/wiki/Sexuality_in_ancient_Rome) a művészet, az irodalom és a feliratok, valamint kisebb mértékben a régészeti leletek, például az erotikus tárgyak és az építészet mutatják. Néha azt feltételezik, hogy az ókori Rómára a "korlátlan szexuális szabadosság" volt jellemző, de a szexualitás nem volt korlátlan. A köztársasági és a császári korszakban is jogi szigorítások vonatkoztak bizonyos szexuális vétségekre. A cenzorok - köztisztviselők - hatáskörrel rendelkeztek arra, hogy szexuális vétségek miatt eltávolítsák a polgárokat a szenátori vagy lovagi rendből, és alkalmanként meg is tették ezt.
A római társadalom patriarchális volt. A férfiak irányító képességén alapult, nemcsak a háborúban és a politikában, hanem a szexuális kapcsolatokban is. A nő megfelelő ideálját gyakran tisztaságnak vagy szerénységnek minősítik a korban. A felsőbb osztályok római nőitől elvárták, hogy jól képzettek, erős jelleműek és aktívan hozzájáruljanak családjuk társadalmi rangjának fenntartásához.
Az ókori római kultúra egyes szexuális attitűdjei és viselkedési formái jelentősen különböznek a későbbi nyugati társadalmakétól. A római vallás összhangban volt a szexualitással. A prostitúció legális, nyilvános és széles körben elterjedt volt. A "pornográf" festmények a tekintélyes felsőbb osztálybeli háztartások művészeti gyűjteményeiben szerepeltek. Természetesnek tartották, hogy a férfiak szexuálisan vonzódnak mindkét nemhez tartozó tizenéves fiatalokhoz, és a pedresztia elnézést nyert, amíg a fiatalabb férfi partner nem volt szabadszülött római. A "homoszexuális" és a "heteroszexuális" nem képezte a szexualitásról való római gondolkodás részét, és e fogalmakra nem léteznek latin szavak. Nem volt erkölcsi elmarasztalás az olyan férfi ellen, aki akár nőkkel, és esetleg alacsonyabb státuszú férfiakkal élvezte a szexuális aktusokat, amennyiben viselkedése nem mutatott gyengeségeket vagy túlzásokat, és nem sértette férfitársai jogait és előjogait. A nőies viselkedést elítélték, különösen a politikai retorikában, a férfi prostituáltakkal vagy rabszolgákkal való mértékletes szexet nem tekintették a férfiasságot sértőnek, ha a férfi polgár aktív és nem befogadó szerepet vállalt. A túlzásba vitt szexualitást azonban elítélték mind a férfiak, mind a nők esetében.
A nők közötti azonos nemű kapcsolatok kevéssé dokumentáltak, de a nők szexualitását a latin irodalomban különbözőképpen ünneplték. Általában a rómaiaknál a nemek határai sokkal képlékenyebbek voltak, mint az ókori görögöknél. Egy 20. század végi paradigma a római szexualitást egy "behatoló- behatolt" bináris modellel kapcsolatban elemezte. A pompeji külvárosi fürdőkből származó festménysorozat olyan erotikus forgatókönyveket mutat be, amelyek célja látszólag "a néző szórakoztatása felháborító szexuális látványossággal", beleértve a különböző pozíciókat, orális szexet és csoportos szexet, amelyben férfi és nő, férfi és férfi, valamint nő és nő közötti kapcsolatokat láthatunk.
Egy római hálószoba berendezése a szó szoros értelmében tükrözhette annak szexuális felhasználását: az augusztusi költő, Horatius állítólag tükrös szobát rendezett be a szexhez, hogy amikor prostituáltat bérelt, minden szögből figyelhesse. Tiberius császár a hálószobáit "a leglángolóbb" festményekkel és szobrokkal díszítette.
A római jog a nemi erőszakot bűncselekménynek tekintette, a nemi erőszak áldozata nem volt bűnös. Az erőszakkal vagy kényszerítéssel történő közösülés, még ha olyan körülmények között történt is, amelyek egyébként a nő számára törvénytelenek voltak, a nőt jogilag vád nélkül hagyta.
A köztársaság korából származó irodalmi források egyértelművé teszik, hogy a nemi erőszak helytelen, és szigorúan büntetendő volt. Törvények, amelyek alapján bűncselekményként lehetett vádat emelni ellene, Julius Caesar idejéig nem léteztek.
Rómában nem voltak állami ügyészek; az ügyeket bármelyik, jogi szakértelemmel és beszédkészséggel rendelkező polgár vádolhatta. Mivel a Köztársaságban az emancipált nők is emelhettek büntetőjogi vádat, az is elképzelhető, hogy a nemi erőszak áldozata maga is feljelentést tehetett az erőszaktevője ellen. Ellenkező esetben az ügyet az apja vagy a férje, vagy bárki, aki ezt jónak látta, vádat emelhetett. A nemi erőszak nem évült el; ezzel szemben a házasságtörést, amelyet bár Augustus alatt kriminalizáltak, öt éven belül kellett elfelejteni. A nemi erőszak főbenjáró bűn volt.
A szabadnak született gyermekek egyaránt viselték a toga praetexta-t, egy bíborral szegélyezett ruhadarabot, amely "sérthetetlen" státuszúnak jelölte viselőjét. Vallási szempontból tilos volt obszcén kifejezéseket használni a toga praetexta viselői előtt, és Cato azt állította, hogy fia előtt úgy próbált beszélni, mintha Vesta-szüzek lennének jelen. A szabad római fiúk egy amulettet, a bulla-t is viselték, amely egy aranyból, ezüstből vagy bronzból készült medálba vagy egy bőrzacskóba foglalt fallikus talizmánt (fascinum) tartalmazott. A bulla a mágikus funkciója mellett látható figyelmeztetés is lehetett, hogy a fiú szexuálisan tiltott terület, a lányok számára ennek megfelelője a lunula, egy félholdas amulett volt.
A törvények védték a szabad gyermekeket a szexuális támadásoktól, és egy szabadszülött fiú megerőszakolása főbenjáró bűn volt. A védelem csak a szabadon született gyermekekre vonatkozott, a rabszolgáknak született, rabszolgának eladott vagy háborúban fogságba esett gyermekekre nem ( https://en.wikipedia.org/wiki/Sexuality_in_ancient_Rome).
Világításra használt olajmécses (Forrás: https://en.m.wikipedia.org/wiki/File:Oil_lamp_with_couple_performing_Sex_at_the_R%C3%B6misch-Germanisches_Museum_Cologne.jpg)
Prostítúció az ókori Rómában
Az ókori Rómában a prostitúció (https://en.wikipedia.org/wiki/Prostitution_in_ancient_Rome) legális és engedélyezett volt. Bármilyen társadalmi státuszú férfi szabadon megvehetett vagy alkalmazhatott bármelyik nemű prostituáltat anélkül, hogy erkölcsi rosszallást kellett volna kiváltania, amennyiben önuralmat és mértékletességet tanúsítottak a szex gyakoriságában és élvezetében. A bordélyházak az ókori Róma kultúrájának részét képezték, a római férfiak kedvelt szórakozóhelyeiként, a bordélyházak az ókori Róma kultúrájának szerves részei voltak, mint a fürdők.
A legtöbb prostituált rabszolganő vagy felszabadított nő volt. Az önkéntes és a kényszerített prostitúció arányát csak találgatják, de nem volt jellemző a kényszerítés, mert a magántulajdonban lévő rabszolgák a római jog szerint tulajdonnak számítottak, így legális volt, ha egy tulajdonos prostituáltként foglalkoztatta őket.
A futtatásos prostitúció azonban szégyenletes és becstelen tevékenységnek számított; a római polgárok esetén a hírnév, valamint a polgársággal járó jogok és kiváltságok nagy részének elvesztését jelentette. A rabszolgatartó mecénások és befektetők talán úgy igyekeztek elkerülni a kiváltságok elvesztését, hogy rabszolgákat vagy felszabadítottakat bíztak meg a jövedelmező futtatással. Úgy tűnik, hogy a 4. században, amikor Róma hivatalosan is kereszténnyé vált, néhány nagy bordélyház turisztikai látványosságnak számított, és valószínűleg állami tulajdonban volt.
Az előkelő "call girl" (meretrix) intézmény görög minták alapján alakult ki. A valós gyakorlatot a római jog prostitúciót szabályozó rendelkezései és feliratok, különösen a pompeji graffitik dokumentálják. A Pompejiben és Herculaneumban található, feltételezhetően bordélyházként működő helyszínekről származó erotikus művészet hozzájárult a prostitúcióról alkotott ismeretekhez.
Bár nők és férfiak egyaránt alkalmazhattak férfi vagy női prostituáltakat, a női prostituáltak száma meghaladta a férfiakét, és a női prostitúcióra vonatkozó bizonyítékok bőségesek. A "prostituált" jogi meghatározása a római jogtörténetben csak későn született és úgy határozta meg a prostituáltat, mint szexuális tevékenységet folytató személyt, aki a szexért fizetséget kapott. Ebben a jogi párosításban a nagyobb hangsúly a promiszkuitáson, a sok partneren volt, nem pedig a fizetségen. Úgy gondolták, hogy a prostituáltak azért teszik, amit tesznek, mert túlzott szexuális étvágyuk van.
A római prostitúcióról szóló legtöbb tanulmány szerint a meretrix ("kereső nő, fizetett nő") egy szabadon született, magasabb osztályba sorolt prostituált, a scortum egy elszegényedett, alacsony osztályba tartozó utcalány, az amica pedig egy tisztán "barátnő". A kifejezések ugyanarra az egyénre is vonatkozhatnak, az udvariasság hierarchiája, a meretrix a legtiszteletreméltóbb, de egyformán használható a bordélyházi rabszolgamunkás és a magas rangú szabad prostituált esetében is. A scortum bizonyos körülmények között sértés, máskor viszont szeretetteljes tréfálkozás, az amica-t a római komédiákban naiv kamasz kliensek használják, hogy lekicsinyeljék kapcsolatuk kereskedelmi alapját. A római vígjátékokban nincsenek alacsony osztályú utcai prostituáltak.
A legtöbb szerzőnél a meretrix (többes száma meretrices) regisztrált női prostituált, a szexmunkások osztályának szokásos megnevezése, míg a pejoratívabb scortum a római moralisták által használt kifejezés, elítélő éllel. A nem regisztrált vagy alkalmi prostituáltak a prostibulae, "alacsonyabb osztály" tágabb kategóriájába tartoztak; a viszonylag ritka lupa, (a Lupus femina, "nőstényfarkas" szóból) ritkán szerepel a szakirodalomban, de valószínűleg gyakori volt az alsóbb társadalmi osztályok körében.
Egyes prostituáltak önálló vállalkozók voltak, és a munkájukhoz szobát béreltek. Egy lány (puella, a költészetben a "barátnő" vagy meretrix szinonimájaként használt kifejezés, amely nem feltétlenül kormegjelölés) működhetett egy kerítőnőnél vagy madame-nál (lena), vagy akár az édesanyja irányításával is. A prostituáltak bordélyházban, fürdőházban vagy kocsmában is dolgozhattak egy kerítőnek vagy futtatónak (leno), aki ügyfeleket és védelmet biztosított számukra. Egyesek kísérő nélkül dolgoztak az utcán vagy a temetőkben, ahol nem voltak rezsiköltségek, de nagy volt a fizetség elmaradásának és a bántalmazásnak a kockázata, és nem lehetett a törvényhez fordulni. A kíséret nélkül közlekedő nőket gyakran összetévesztették a prostituáltakkal.
A legtöbb prostituált rabszolga volt, de a rabszolga prostituáltak is a bevételük egy részét megtarthatták. Jövedelmük körülbelül kétszerese volt egy férfi napszámos jövedelmének. A magasabb osztályba tartozó lányok szolgáltatásai esetében nem látszik felső határ: Sulla diktátor vagyonát állítólag egy előkelő prostituált hagyatéka alapozta meg. Néhány kurtizánt Róma leggazdagabb és legbefolyásosabb asszonyai között tartottak számon. I. e. 49-ben Cicerót még megbotránkoztatta, hogy Pompeius, bár nős férfi volt, megengedte szeretőjének, egy egykori rabszolgának és színésznőből lett kurtizánnak, hogy elfoglalja a családi díszhelyet.
Feltehetően egész Rómában általános volt, hogy a prostituáltak eltérően öltözködtek. Azt állítják, hogy a meretrice-ok nyilvánosan viseltek női tógát, kényszerből vagy saját döntésük alapján; és hogy ugyanezt a házasságtörőkre is rákényszeríthették. A tóga egyébként a polgári férfiak hivatalos öltözéke volt, míg a tiszteletreméltó felnőtt szabadszülött nők és matrónák hivatalos alkalmakkor viselhették a stolát; ezt a hosszú, testet takaró, lábszárig érő ruhadarabot egy lábszárig érő, hosszú ujjú tunika fölött viselték, ami a prostituáltak és házasságtörők számára tilos volt. A vélemények megoszlanak a tógás prostituáltak ügyében.
A drága kurtizánok rikító, áttetsző selyemből készült ruhákat is viseltek. Az élénk színek, az ékköves bokaláncok szintén megkülönböztették őket a hazasságban élő nőktől. Csak a rabszolga prostituáltakat kényszeríthették a tulajdonosaik vagy a futtatók arra, hogy bármi különöset viseljenek, beleértve az úgynevezett "női tógát". Feltételezik, hogy a "női tóga" a kényelem, az alacsonyabb költségek és a könnyű levehetőség miatt elfogadott volt, amely az alsó lábszárat és a törzs egyes részeit fedte volna fel; egyetlen tisztességes nő sem viselt volna ilyen ruhadarabot. A szabad prostituáltak és házasságtörők azt viselhettek, amit akartak. A római szerzők néhány passzusa arra utal, hogy a prostituáltak meztelenül is mutogatták magukat. A meztelenséget és a nyilvános tekinteteknek való kitettséget a rabszolgasággal hozták összefüggésbe. A rabszolgák teljes mértékben uraik tulajdonának számítottak, így gyakran szexuális tevékenységre kényszerítették őket. A férfiak közti homoszexuális viszony nagyrészt elfogadott volt, azonban a leszbikus kapcsolatokat megvetették. Büntetendőnek tartották ugyanúgy, ahogyan a feleségek félrelépését. Persze ez nem azt jelenti, hogy az asszonyok soha nem hűtlenkedtek titokban, de ha kiderültek az afférok, akkor a szabályok szerint számolniuk kellett a következményekkel, a válással. Bár mindezek után szokatlanul hangzik, de a válás mind a nő, mind a férfi részéről elfogadott jelenség volt. Egyiküket sem bélyegezték meg, ha kiléptek a házasságból, és mindkét fél újra házasodhatott tíz hónap múlva.