RÓMAI CIRKUSZOK: A SZEKÉRVERSENYEK
(2024 április)
ABSTRACT
Az ókori Rómában a legnépszerűbb szórakozás a cirkuszi szekérverseny volt, a fürdők és az amfiteátrumok eseményei mellett. A cirkuszokban szekérversenyeket rendeztek. Eredetileg nemcsak szekerek viadalaira építették a cirkuszokat, hanem az írások szerint naumachiák, tengeri csaták rendezésére is. Augustus császár egy víztározót épített a tengeri csaták rendezésére, majd amfiteátrumokat építettek a tengeri csaták és más látványos játékok számára is. Augustus idejétől a cirkuszok elválasztó területét egyiptomi obeliszkkel díszítették. / ROMAN CIRCUSES AND THE CHARIOT RACES: In ancient Rome, the most popular entertainment was the circus chariot race, alongside events in the baths and the events of amphitheatres. Originally, circuses were built not only for chariot races, but also, according to the writings, for naumachia, naval battles, as well, but Augustus built a reservoir for naval battles, and from his time the circuses were used chariot races and separating areas were decorated with Egyptian obelisks.
BEVEZETÉS
A római cirkuszokat a szekérversenyek rendezésére építették. A legkedveltebb versenyszekér a quadriga és a biga voltak, a négy- és kétlovas szekerek, léteztek még több lovas szekerek is. Nero idején a napi versenyek száma a korábbi tizenkettőről huszonnégyre emelkedett. Egy verseny 14 hosszból, 7 kőrből állt. Ahhoz, hogy a zsúfolt műsort le lehessen bonyolítani, kora reggel kezdték a versenyeket. Négy szekér versenyzett, -fehér, vörös, kék, és zöld-, sorsolással döntötték el az indulás helyét. A pályát, a hosszú egyenes szakaszokat elválasztó területhez, a spinalat -hoz legközelebbi hely volt a legkedvezőbb a kanyarok miatt. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
Quadriga, (Barcelona, Parc de la Ciutadella, Spanyolország, https://www.wikidata.org/wiki/Q99509310)
A szekérverseny görög eredetű sport volt (https://en.wikipedia.org/wiki/Chariot_racing), a római cirkuszok legkedveltebb eseményei lettek. Görögországban a szekérverseny legkorábban a halotti játékokbanfordult elő. A versenyeket és az állandó versenypályákat sok görög városállam átvette, vallási ünnepek alkalmából is rendeztek a versenyeket. Nagyon költségesek voltak, különösen a lovak és a szekerek. A görög versenyzési szokás szerint minden szekéren egy hajtó ült, és négy, néha két ló húzta a szekeret. A hajtók és a lovak súlyos sérüléseket, a halálos balesetet kockáztattak az ütközések miatt. A pálya visszakanyarodó végein rendszeresek voltak a torlódások, ütközések, sérülések, borulások, minden hajtó szűkre akarta venni a kanyart. A lovak idomítottak voltak, volt rá példa, hogy egy hajtó a verseny elején kiesett a szekeréből, a lovak az üres szekérrel végig mentek a pályán, és elsőnek értek célba. A feljegyzések szinte kivétel nélkül a győztes tulajdonosoknak és lovaiknak tulajdonítják a győzelmet, a hajtókat keveset említik. Az ókori olimpiai és más pánhellén játékokon a szekérverseny az egyik legfontosabb lovas esemény volt.
Szekérverseny szarkofágon (https://en.m.wikipedia.org/wiki/File:S03_06_01_020_image_2515.jpg)
Az ókori Rómában a legnépszerűbb szórakozás a cirkuszi szekérverseny volt -a fürdők és az amfiteátrumok mellett-, egyes vallási ünnepek elengedhetetlen része volt. A római szekérhajtók társadalmi státusza közepes volt, díjat kaptak. A győzteseket jól megfizették. a legjobbak többet kereshettek, mint a leggazdagabb szenátorok. A versenyeken a fogadás nagy összegeket hozott a csapatoknak, a versenyzőknek és a tulajdonosoknak. A "cirkuszt és kenyeret" elvnek megfelelően, a nagyvonalú császári támogatás szórakoztatta a római tömegeket és lekötötte a tömegek figyelmét. Nem volt ritka a rivális versenyzői csoportok közötti kemény összetűzés, de általában sikerült megfékezni. A római és később a bizánci császárok tisztviselőket neveztek ki a csapatok irányítására a Kékek és a Zöldek esetén.
A rómaiak valószínűleg az etruszkoktól örökölték a szekérkészítés technológiáját, a versenypálya kialakítását, akik talán a görögöktől vettek át sok mindent. Róma alapításának ünnepeit, a ludi- t a szekérversenyekkel ünnepelték. A királyság és a köztársaság idején a mágnások, a császárság korában pedig a császárok által rendezett diadalmenetek, alapítási évfordulós szertartások és temetési játékok részeként tartottak versenyeket. A konzulok éves megbízatásuk kezdetén és végén kötelesek voltak versenyeket rendezni, egyfajta adóként a hivatalukért és ajándékként Róma népének. Az utolsó ismert versenyt 549-ben rendezték a Circus Maximusban. A szekérversenyeket felvonulás előzte meg, amelyen a szekérhajtók, zenészek, jelmezes táncosok, és az istenek aranyozott képei vonultak fel, élükön Viktóriával, a győzelem istennőjével.
Circus Maximus
Lateráni obeliszk a Circus Maximus elválasztó területén, és a lelátó szerkezete
(elválasztó terület: spinalat , https://www.worldhistory.org/Circus_Maximus/)
Róma városának legrégebbi, i. e. 6. századi versenypályája a Circus Maximus volt, amelyet a Palatinus-domb és az Aventinus-domb közötti természetes völgyben építettek (https://www.worldhistory.org/Circus_Maximus/) , i.e. 6. században. Befogadó képessége Julius Caesar alatti átépítése előtt 150 000, Traianus alatt pedig 250 000 ülőhely volt. Alap formáját többé-kevésbé a város alapításával, illetve Róma legkorábbi etruszk királyaival egykorúnak tartják.
Eredetileg nemcsak szekerek viadalaira építették, hanem az írások szerint naumachiák, tengeri csaták rendezésére is. Az arénát fel lehetett tölteni kb. 80 cm -1 méter mélységű vízzel. Néró uralkodása alatt egy naumachiat (https://en.wikipedia.org/wiki/Naumachia) rendezett egy amfiteátrumban.
Domitianus császár által rendezett naumachia képe 85-ben (https://en.wikipedia.org/wiki/Naumachia)
Julius Caesar i. e. 50 körül átépíttette a Circus Maximust 650 méter hosszúra és 125 méter szélesre. Számos istenségnek állandó temploma, szentélye vagy képmása volt a pályát elválasztó területen (spina, ami eredetileg vizesárok volt, Julius Caesar szüntette meg). A versenyeket az óramutató járásával ellentétes irányban futották. A spina területén oszlopok, templomok, szobrok, obeliszkek voltak. A végén voltak a fordulópontok, amelyeket három nagy aranyozott oszloppal jelöltek.
A 31-es tűzkárokat valószínűleg Augustus, Róma első császára javíttatta ki a Circus Maximusban. Az obeliszkjét Augustus óriási költséggel Heliopoliszból hozatta, és a Circus elválasztó területén középen állíttatta fel, ez volt Róma első obeliszkje. Augustus ideje után minden új cirkusz elválasztó területét, a spinát egyiptomi obeliszkkel díszítették. Augustus obeliszkjét V. Sixtus pápa a Piazza del Popolóra helyeztette át. Ma a Piazza di San Giovanni di Lateranón található. Agustus építtette a császári páholyt is. Agrippa, Augustus hadvezére szerelt tojásokat, később bronz delfineket a spinára. A 14 tojással és a 7 delfinnel a megtett körök számát mérték. 81-ben a szenátus diadalívet emeltetett Titus tiszteletére a Circus keleti végébe. Domitianus császár összeköttette a Palatinuson lévő palotáját a Circusszal, hogy könnyebben eljuthasson a játékokra. Traianus további 500 ülőhellyel bővíttette a Circust.
Circus Flaminius
A Circus Flaminius (https://en.wikipedia.org/wiki/Circus_Flaminius) a Tiberis folyó közelében helyezkedett el, és tartalmazott egy játékok rendezésére használt kis versenypályát és különböző épületeket, i. e. 221-ben építették. Körülbelül 500 méter hosszú volt. Az eredete szerint a ludi Taurei-t , egy vallási ünnepet. a Flaminiai Mezőkön rendezték meg: Róma utolsó királya, Lucius Tarquinius Superbus (meghalt i. e. 495) avatta fel.
Az i. e. 2. században a területét épületek foglalták el. A cirkusznak nem voltak állandó ülőhelyei, és a versenypálya kerületét sem jelölték állandó építmények. Az i. u. 3. század elejére a szabad tér egy legfeljebb 300 méter hosszú tér volt a közepén, ahol mindig is a ludi (nyilvános játékok) zajlottak.
Az i. e. 2. században a területét épületek foglalták el. A cirkusznak nem voltak állandó ülőhelyei, és a versenypálya kerületét sem jelölték állandó építmények. Az i. u. 3. század elejére a szabad tér egy legfeljebb 300 méter hosszú tér volt a közepén, ahol mindig is a ludi (nyilvános játékok) zajlottak.
A cirkusz közelében állt a Mars-templom északnyugaton, a becslések szerint i. e. 220-ra hat templom, köztük egy Apollónnak szentelt templom is állt a Flaminiai mezőkön. I. e. 179-ben Apollón templomának közelében egy Apollónnak szentelt színházat is felállítottak, amelyet később, Caesar alatt átépítettek. A színház építése szükségessé tette a Circus területének a megrövidítését, és több templom lerombolását.
Augustus sok új építkezést vállalt a Circus körül. Augustus lerombolta az Apollónak szentelt kis színházat, valamint két templomot, hogy a Circus keleti oldalán felépítse Marcellus színházát. Augustus emellett felépítette a Porticus Octaviae-t, egy oszlopcsarnokot, amely a Circus északkeleti oldalát szegélyezte. A korai principátus idején a Circus északi és déli vége két monumentális boltívvel bővült, az északit Germanicusnak szentelték i. u. 19 -ben, a délit pedig Augustus mostohafiának.
Augustus sok új építkezést vállalt a Circus körül. Augustus lerombolta az Apollónak szentelt kis színházat, valamint két templomot, hogy a Circus keleti oldalán felépítse Marcellus színházát. Augustus emellett felépítette a Porticus Octaviae-t, egy oszlopcsarnokot, amely a Circus északkeleti oldalát szegélyezte. A korai principátus idején a Circus északi és déli vége két monumentális boltívvel bővült, az északit Germanicusnak szentelték i. u. 19 -ben, a délit pedig Augustus mostohafiának.
A Circus Flaminius és a Tiberis sziget (https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93kori_R%C3%B3ma)
A Circus Maximusszal ellentétben nem csak szórakozóhely volt és nem volt szekérversenyzésre kialakított pályája. A ludi, vallási jellegű ünnep, a tauriai vallási játékok voltak, melyeket csak itt rendeztek meg, lovasversenyeket rendeztek oszlopok körül. I. e. 2 -ben a cirkuszt elárasztották vízzel, 36 krokodilt öltek meg, hogy megemlékezzenek Augustus fórumának építéséről.
A Circus Flaminius a római diadalmenetekhez kapcsolódó szertartásoknak is otthont adott, mert a Capitolium-hegy felé vezető diadalút mentén helyezkedett el. I. e. 63-ban itt állították ki Mithridatész tömör aranyszobrát. Augustus a Circus északi részén állította ki a dalmáciai hadjárataiból zsákmányolt ellenséges seregek jelvényeit. Plutarkhosz szerint Sulla diktátor i. e. 82-ben 6000 foglyot öltek meg a Circus Flaminiusban, a sikolyok a szenátorok megfélemlítését szolgálták a szenátus épületében. A Circus Flaminiust piacként is használták és gyakran tartottak benne gyűléseket.
Maxentius cirkusz
A Maxentius cirkusz (Caracalla cirkuszaként is ismert, https://en.wikipedia.org/wiki/Circus_of_Maxentius) Maxentius császár emelte a Via Appián i. u. 306 és 312 között. A legjobb állapotban fennmaradt cirkusz Rómában, méretét tekintve a második legnagyobb cirkusz a Circus Maximus után. Az egyetlen feljegyzett esemény i. u. 309-ból a cirkuszban egy temetési játék.
A cirkusz császári páholya egy fedett oszlopcsarnokon keresztül kapcsolódott Maxentius villájához.
Maxentius cirkusza az ókorban: a korszak számos római épületének mintájára opus vittatummal burkolt betonból épült. (A negyedik század elején bevezetett ókori római építési technika, amelyet téglákkal váltakozó tufatömbökből álló párhuzamos vízszintes rétegek alkottak.). A helyenként több méter magas falakon sok helyen láthatóak a gerendák helyei.
A mai látogató a nyugati végén lép be a cirkuszba, ahol a két, ma is impozáns torony maradványai találhatóak, ezek tarthatták indítókapuk felhúzására szolgáló mechanizmusokat. A pálya a kanyarban szélesebb volt, ami a szekerek fordulóköréhez volt szükséges. A spina, a pálya közepén húzódó korlát pontosan 296 méter hosszú, és márvánnyal burkolták. Számos dísze, köztük kúpok, megkerülendő oszlopok és középen állt Domitianus obeliszkje voltak.
A bírói páholy a pálya déli oldalán, körülbelül a pálya kétharmadánál helyezkedett el, ahol a célvonalra jó rálátást biztosítottak. A császári páholy, amelynek maradványai azonosíthatóak, a szokásos módon helyezkedett el, hogy a versenyre a legjobb kilátást biztosítsa.
Néró cirkusza
Néró cirkusza (https://en.wikipedia.org/wiki/Circus_of_Nero)
A Néró vagy Caligula cirkusza (https://en.wikipedia.org/wiki/Circus_of_Nero) nagyrészt a mai Vatikánváros területén helyezkedett el, Caligula császár idején épült. Vatikán területe a városfalakon kívüli, a Tiberis nyugati partján fekvő feltöltött síkság az i. e. 1. század végén alakult ki, lehetővé tette a patrícius családok számára, hogy fényűző épületeket építsenek, pl. az Agrippina villákat, amelyek az idősebb Agrippina tulajdonában voltak, és fia, Caligula (i. u. 31-41) örökölte. Caligula szenvedélye a szekérversenyek voltak, ő kezdte el a cirkusz építését, amelyet Claudius (i.. u. 41-54) fejezett be. Itt szállásolták el a a 64-es nagy tűzvész miatt hajléktalanná vált rómaiakat.
A cirkusz elválasztó területén a Vatikán obeliszk állt. A cirkusz gerincének közepén obeliszk állt, egészen addig, amíg a 16. században Domenico Fontana építész újra fel nem állította a Szent Péter téren, az obeliszket eredetileg Caligula hozatta Rómába. Ez a cirkusz volt Szent Péter és Szent Pál vértanúságának helyszíne is. A régi Szent Péter-bazilikát Konstantin építtette a cirkusz helyén, felhasználva a Néró cirkuszának meglévő építményeinek egy részét. A bazilikát úgy helyezték el, hogy apszisának középpontja Péter sírja legyen, a Szent Péter-bazilika főoltára alatt van. A Circus romjainak nagy része 1450-ig fennmaradt, amikor az új Szent Péter-bazilika építésekor elpusztult.
Circus Varianus
Varianus cirkusz (https://en.wikipedia.org/wiki/Circus_Varianus)
A Circus Varianust valószínűleg Caracalla császár építtette az i. u. 3. század elején. Majdnem olyan hosszú volt, mint a Circus Maximus, 565 méter. Bár Caracalla építtette, elsősorban az i. u. 218 - 222 között uralkodó Elagabalushoz kötik, mert Elagabalus részben átépítette a Caracalla által emelt épületet, a nyugati végét eltávolította, hogy több helyet teremtsen a palota számára az indító kapuk hátrébb helyezésével és két torony építésével a pálya végén. Elagabalus lelkes rajongója volt a szekérversenyeknek, csavaros humorérzék, szexuális kicsapongások (hetero- és homoszexuális egyaránt) jellemezték. A tényleges hatalmat anyjára és nagyanyjára bízta. Egy kb. 9 méteres obeliszket helyezett a spina közepére. Az Augustus által a Circus Maximusban és Caligula által a Vatikánban felállított obeliszkektől eltérően Elagabalus obeliszkje kisebb volt. A 16. századi feljegyzések szerint a helyszínen egy 9,25 méter magas obeliszket találtak. Miután felfedezték, az obeliszket 1633-ban a Palazzo Barberini palotába szállították, onnan 1769-ben a Vatikánba, 1822-ben pedig a Monte Pincióra került, ahol jelenleg is található.
A Circus Varianus (https://en.wikipedia.org/wiki/Circus_Varianus) építése Caracalla ( 198-217) uralkodása alatt kezdődött, a paloták villanegyedében volt. A cirkuszban Elagabalus ( 218-222) szekérversenyeket rendezett. A cirkusz maradványai a Porta Maggiore-tól délre, az Aurelianus-falak mellett maradtak fenn. A cirkusz méretei 565 x 125 m voltak, csak valamivel kisebbek, mint a Circus Maximusé (600 x 150 m). I. u. 271 körül a cirkuszt kettévágták az Aurelianus-falak, és a nagy része ekkor a városfalakon kívülre került.