ÓKORI SZAMARAS ÉS ÖSZVÉRES KORDÉK
 
(2024 augusztus)
 
 
 
 
ABSTRACT
Az öszvér a házi szamár (Equus asinus) és a ló (Equus caballus) keresztezéséből származó hibrid; általában erős, szívós és igénytelen haszonállat. Hegyvidéken is biztonságos járása miatt évezredek óta gyakran használják teherhordóként, igavonóként, de hátasnak is. A lóöszvér (egy lókanca és egy szamárcsődör hibridje) a ló anyára hasonlít, de erősebb és a patái bírják a köves talajt, az ókor egyi legkedveltebb állata volt, ma már ritkán használják. Az első kerekes teherszállító eszközök a kordék voltak, vallási felvonulásokon, teherszállító ökröskordékként, szamarak (kungák), majd öszvérek vontatta harci szekerekként használták a kordékat. A kordé és a harci szekér a szekér ősei.// ANCIENT DONKEY AND MULE CARTS: The mule is a hybrid derived from a cross between the domestic donkey (Equus asinus) and the horse (Equus caballus); it is generally a strong, hardy and undemanding livestock. It has been used for thousands of years as a packhorse, draught horse and also as a backpacker because of its safe gait in mountainous regions. The horse mule (a hybrid of a horse mule and a donkey stallion) resembles the mother horse but a mule is stronger and has hooves that can cope with stony ground, a favourite animal in antiquity, but no longer used. The first wheeled means of transport were the cart, used in religious processions, as ox carts, donkeys (kungas) and then as war chariots drawn by mules.
 
,
BEVEZETÉS 
Egy, a sumer Uruk városából származó jeleneten kerekekkel szerelt szán látható. Mezopotámiában a sumér civilizációban, Uruk Eanna kerületében, az Eanna városrészben található agyagtábla-piktográfiákon talált szekerek ábrázolásait az i. e. 3500-3350 körüli időre datálják. A Közel-Keletről a i. e. 4. évezredből származnak a legkorábbi agyag szekér leletek és domborműves jelenetek. A legrégebbi közvetett bizonyítékokat a Fekete-tengertől északra, i. e. 4000 előttről találták. Kis agyagkerekek, kaukázusi szekerek is (Tarr László: A kocsi története, Corvina ,1978) ismeretesek. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
.

kerek

 

     Könnyített kerék, kerek kerékaggyal, (felül szögletes kerékaggyal) 

 

piros

                                                                                                                         Abroncsos kerék egyszerű kerékaggyal

Az i. e. 4. évezred közepétől kezdve léteznek Európa-szerte talált játékkordékkerékábrázolások. Előkerültek i. e. 3500 körülről lengyelországi kordémodellek és oroszországi valódi kordék is. A szlovéniai Ljubljanától 20 km-re előkerült egy fából készült kerék és annak tengelyének maradványa. A kerék átmérője 72 cm volt, a vizsgálatok a korát 5150 évre becsülték, ezzel a világon eddig előkerült legrégebbi keréknek a ljubljanai kerék (https://en.wikipedia.org/wiki/Wheel).
 

kerekmaradek1

A legrégebbi,  ljubljanai kerék

Az első kerekeket fazekaskorongként és örlésre használthatták. További sokszáz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a kerekeket a közlekedésre is használják, akkor is először vallási felvonulásokon, majd harci szekereken és ökröskordékon. Az abroncsok eredete: a tömör fakerekek nehezek és rövid élettartamúak voltak. A könnyű egyiptomi szekereket küllőkkel és bőrabronccsal készítették a homokos utakra, amelyek tartóssá tették, összetartották a kerékalkatrészeket. Máshol bronzabroncsokat használtak a köves utakon.
A korai neolitikus európai keréknek és tengelynek két típusa ismert; az egyik szekérszerkezetnél a kerék és a tengely együtt forog, pl. a Ljubljana lelet esetén, a másiknál, a magyarországi Baden kultúrában a tengely nem forog, a szekér aljához rögzítették. Mindkettőt i. e. 3200-3000 körüli időszakra datálják. Egyes történészek úgy vélik, hogy a kerekes járművek elterjedése a Közel-Keletről Európába az i. e. 4. évezred közepe táján történt (https://en.wikipedia.org/wiki/Wheel). 
 
image 2
A római öszvér kordé eredetét keressük
 

Sumér harci BC 2500

Sumer harci szekér* kb.  i.e. 2600 

A legrégibb ismert kerekek korong vagy más néven tömörkerekek voltak. Három faragott deszkadarabból álltak, melyeket keresztirányú merevítők tartottak össze. A fatörzseket hosszában hasították el, a deszkákból kerekeket készítettek. Egyik legrégibb ábrázolása Ur város áldozati dobozának lapján látható. A szilva alakú középrészhez jobbról-balról a fogyó illetve növekvő holdsarlóhoz hasonlító oldalrészek csatlakoznak. A megvékonyított telekereket keresztkötésekkel erősítették meg. Mezopotámiában  még ma is használják a tömör fakerekű kordékat. 

zkocsimodell borzonce

  Kárpát- medence (Borzonce) szekér modell 

 

korde

Kétrudas kordé tömör kerekekkel 

romai korde

 

Római kordé rekonstrukciója

 

KORDÉTÓL A SZEKÉRIG 

A Közel-kelet és Európa kerekei között alig néhány százéves a korkülönbség. A szekér Európába vezető útja során először a Fekete-tengeri sztyeppén jelent meg, majd innen átkerült a Balkán-félszigetre, aztán a mediterrán Itáliába. A Dél-orosz-síkságon és Nyugat-Európában a műveltség elmaradottabb volt, ami még feltűnőbbé teszi a kerék elterjedésének gyorsaságát. Mindkét helyen ismerték a szarvasmarhák, a szamarak, majd a kungák igavonásra való hasznosítását. Az európai faluvilágban és Sumerben is jól tudták, hogy a félelmetes bika egy csekély sebészeti beavatkozás révén türelmes igavonó barommá szelídíthető, az ökröt pedig könnyű igába fogni, ami az igás, a nem emberek, vagy szamarak húzta kordé eredete. Csak a faragás és a herélés technikájának kellett elterjednie, nem az egész közel-keleti kultúrának, a fafaragáshoz jól értettek az erdős Európában.  I. e. 1800 után a Közel-Keletről a lovak elterjedésével elterjedtek az öszvérek is. A falusi európaiak a szekérrel együtt sokáig megmaradtak kezdetleges színvonalukon, a kocsi (= rugós szekér) Kárpát-medencei feltalálásáig.

CART ökrös

Egyrudas ökrös kordé, tömör kerekekkel

zSziniszta

Szintasta kultúra, kordé rekonstrukció i.e. 2000 körül 

A szamarak vontatta szekereknek van egy másik története is. A küllős kerék könnyű szerkezete lehetővé tette a gyorsabb, kisebb és könnyebb közlekedési eszközök építését. Az i. e. 3. évezredi Mezopotámiában harcok dúltak. Az ökörnél gyorsabb volt a szamár és kunga (az utóbbit a vadszamár és a háziszamár -melyek külön fajok- keresztezésével kapták) befogásával kitalálták a harci szekereket. A vontató állatok, a kungák és később a lovak, az öszvérek nagy értéket képviseltek (egy-két kg ezüst volt az áruk), fejedelmi ajándékoknak számítottak, ezért nem használták a kungákat a valódi  harcokban vagy tehervontatásra, mint néhány kutató gondolja.

zAndro

A harci szekerek elterjedésének térképe a Szintasta kultúrából
(Forrás: Wikimedia Commons, CC BY-SA 3.0)

*2022 áprilisában publikálták, hogy a kungák hibrid szamarak voltak, vadszamarak és háziasított szamarak keresztezésével kapták őket (https://www.science.org/doi/10.1126/sciadv.abm0218 , https://index.hu/tudomany/til/2022/04/14/lovak-hijan-hibrid-szamarakkal-csataztak-az-okorban/)


 
 
Hibrid szamár azaz KUNGA sciadv.abm0218 f1
 
*Felül A: Sumer ékírás a kungákról. B: A sumer Ur királyi temetőjében talált doboz díszítése, valószínűleg egy hangszer hangdoboza, sikeres hadjárat utáni felvonulás egyik jelenete (1,92-94.o.)
                   Alul: C: Orrkarika istrángvezető gyűrűk, a szamarak hátára szerelték, D: egy kunga befogása
 
 
Hibrid szamár KUNGA lelőhely 2500BC sciadv.abm0218 f2
 
A szekerek vontatására használt eltemetett hibrid szamarak képe és a lelőhelye, i.e. 2500 után, https://www.science.org/doi/10.1126/sciadv.abm0218 (Ras Shamra = Ugarit, Tell Brakban, Göbekli Tepe környékén tenyésztették a kungákat)
 
A sumereknek még a kungák vontatta nehéz, négykerekű harci szekereik voltak. A kungák, majd az i.e. 1800-as évektől lovak vagy öszvérek vontatta könnyű harci szekerek a következő ezer év harcászatát meghatározták. A küllős kerekű harci szekerek a felvonuló seregek előtt hajtottak oda-vissza, nyilaztak a szekerekről, az ütközet idején pedig visszavonultak. 
A küllős kerék, az abroncs tette a ló- vagy öszvérvontatta szekereket ütőképes erővé. A bronzművesség fejlődése kitágította a famegmunkálás lehetőségeit is, bronzabroncsokat erősítettek szegekkel a kerekekre, melyek már köves talajon is használhatóak voltak. Erősebbek is lettek a kerekek, a kerékagyat is bronz abronccsal erősítették meg. A vaskorban az újjáéledő Asszíria kegyetlenül hódított a tökéletesített harci szekereivel és a vasból készült fegyvereivel. Az abroncs egy fémgyűrű, amit felhevítve a kerék köré helyeztek, s miután lehűlt és összezsugorodott, szorosan egybe tartotta az alkatrészeket.
 
 

zThe Pharaoh Tutankhamun destroying his enemies

 

II. Ramszesz a Kádesh-i csatában (i.e.1274)

 

 

Kadesh

 

Fantáziakép a Kádesh-i csatáról (i.e.1274) , a hettitáknak már voltak vas fegyverei is, a szekereik nehezek voltak 

 

Az i.e. 1600-s években az amorita-hurrita eredetű hükszoszok megismertetik Egyiptommal a harci szekeret, és a kereket (!),

azaz a tengelyt. Tutanhamon (i.e.1342-1324), a XVIII. dinasztia uralkodója sírmellékleteként találtak valódi harci szekeret, ami

a kairói Múzeumban megtekinthető:

 

z kerékagy

Tutanhamon szekere

 kerék agy                                

Tutanhamon könnyű harci szekere széles kerékaggyal, i.e. 1330 körül, kis termetű állatok vontatták

Európában kialakultak a szállításra használt nagy méretű szekerek. Az abroncsos kerekekkel négykerekes szekereket építettek, melyeket két ló vagy öszvér húzott, ez az egyrudas szekér. A sztyeoppéken a kétrudas szekerek terjedtek el, ezeket egy állat húzta. Amikor a középkor elején rájönnek a lófogatolás okosabb módjára, a szügyhámra, már nagy társzekereket tudtak elvontatni. 
 

 

akháj szekér

Érdekesség: akháj szekér az i.e. 1200-s évekből 

A mükénéi szekereket (http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm) négy küllővel készítették, a hükszosz szekerek jelennek

meg hirtelen i.e. 1550-körül a görögöknél, feltehetően amikor I. Jahmesz fáraó elüldözte a hükszoszokat a Nílus-deltából,

Avariszból, és hajókkal vitték el a szekereiket is.

                                                                          chariot06chariot11

Mükénéi harci szekerek (http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm) 

Közel egy évezreddel későbbi etruszk szekér lelet:

Greek chariot Spoked wheels on the ancient Etruscan Monteleone chariot 2nd quarter of the 6th century B

Etruszk szekér lelet, Monteleone, Itália, i.e. 500 körül 

 

A mükénéi harci szekerek - a kutatók szerint az eredetük az i.e. 1500-as évekre tehető és az ugariti-hükszosz szekerekhez hasonlóak és eredetűek- szekrénye fából, hajlított vesszőkből készült. A kocsirúd súlya a lovak nyakára nehezedett, nyakhámos befogással. A harci szekerek történetében igen könnyűnek számító szekerek kerekei négyküllősek voltak. Bronzabroncsot használtak, és a kerék szélességét megnövelték azért, hogy ne törjön össze az első kőnél. A mükénéi korban az ónbronzhoz szükséges ón ára közelített az ezüst árához, az ezüstöt fizetési eszközként használták. Egy bronzabroncs súlya közel 20 kg lehetett. 

FRANZONI szobra a Vatikábna The two hirse cgariot

Római biga (Vatikáni Múzeum, készítette Franzoni)

 

Horse cart Beamish Museum

Lovas kordé ma (a Beamish Museum képe)

 

Dogcart3

 Kutya vontatta rézkorsó, tejárus kordé (https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Milksellers_Brussels_Belgium_(1).jpg)

 

AZ ÖSZVÉR TÖRTÉNETE

A lovak az i.e. 1700-as években jelentek meg a Közel-Keleten, a Kaukázusból terjedtek el a lótenyésztéssel kapcsolatos ismeretek. Az i.e. 1700 -as évekig szamarakkal, nagy szamárkarvánokkal bonyolították a távolsági kereskedelmet, pl. az Assur városon keresztül Afganisztánba vezető óasszír kereskedelmi ösvényen, melyet I. Samsi Addad amorita uralkodó szervezett i. e. 1800 körül. Az út másik végei az amorita Ugaritban (Szíria) és Anatóliában, a hettita birodalomban voltak. Egy szamár teherbírása 60-90 kg, és a szamarakon szállították a gyapjút, és más árukat, pl. az állatok oldalain gyékényzsebekben szállították a kb 30 kg.-os nyersbőr alakú ón és ezüstöntvényeket.  

Anatólia (Paphlagonia és Nicaea, a mai Törökország északi és északnyugati része) lakói állítólag elsőként tenyésztettek öszvéreket. Egyiptomban már i. e.1600 -as évektől ismerték az öszvéreket, a fáraók szamár és öszvér expedíciókat küldtek a Sínai-félszigetre türkizt bányászni. A bányászok sziklákra vésett ábrákkal jelölték útvonalukat, amelyeken csónakok és öszvérek (nem tevék!) voltak láthatóak. Akkoriban az öszvérek voltak a legkedveltebb teherhordó állatok. Az ókori Egyiptomban is, míg a fáraókat a szolgák díszes kocsikban szállították, a köznép gyakran szamarakkal, öszvérrel vontatott szekereket használt. Egy thébai egyiptomi emlékmű egy szekérhez kötött öszvéreket ábrázol. Az öszvérmaradványok gyakoriak a régészeti leletekben, ami arra utal, hogy az öszvér már korán "általános" állattá vált, amelyet elsősorban szekerek vontatására vagy teherszállításra használtak.

Északon, Kis-Ázsiában a hettiták voltak a leghatalmasabbak a korai lovas népek közül, ők az öszvért legalább háromszor értékesebbnek tartották árban, mint egy jó szekérlovat. Az i. e. harmadik évezredből származó sumér szövegek szerint egy öszvér ára 20-30 sékel volt, hétszerese egy szamárénak. Eblában egy öszvér átlagos ára 60 sékel volt.
Az észak-mezopotámiai Mari királyságban azt a történetet mesélték, hogy a királyt megkérték, hogy "Kérem ... használjon öszvért a közönséges ló helyett", ahogy azt a királyi pozíciója megkívánta. Az ősi Etiópia népei az öszvért az összes állat közül a legmagasabb rangra emelték.
Az öszvért az ókori Görögországban is nagyra becsülték, teherhordó állatként és kocsik vontatására használták. Míg az ókori Görögországban a nagy távolságok megtételére hajókat használtak, mivel az ország részben szigetekből állt, az átlagpolgár ritkán hagyta el lakóhelyét, és az öszvér volt a legelterjedtebb közlekedési eszköze.
Az öszvéreknek sokkal keményebb patájuk volt, mint a lovaknak, és alkalmasak voltak a Görögországban található sziklás terep leküzdésére. Emellett az öszvért könnyebb volt idomítani, mint a lovat, és egy nap alatt 50 mérföldes területet tudott bejárni, továbbá csak négy-öt óra alvásra volt szüksége.
Az öszvért már Homérosz is jól ismerte Kr. e. 800-ban Görögországban. Az Iliászban beszámol az öszvérek érkezéséről a kis-ázsiai Henetiából, ahol a tenyésztésük helyi specialitás volt. Homérosz korában Görögországban is tenyésztettek öszvéreket, amelyeket vontatóállatként és a mezőgazdaságban használtak. Később Peloponnészoszon és Arkádiában is tenyésztettek öszvéreket, és az öszvérversenyek Olympiában kezdődtek i. e. 500-ban, az öszvérversenyeket több mint 80 éven át rendeztek.
Az ókori Rómában az öszvéreket szállításra használták, és erejüket és kitartásukat mindenki dícsérte. A római katonák köztudottan nagy mennyiségű felszerelést, páncélt és fejadagot szállítottak gyalog nagy távolságokra. Amikor Marius tábornokot felkérték, hogy védje meg Rómát a betörő barbárok ellen, katonáit nagy fizikai teljesítményre képezte ki. Minden légióinak 500-550 öszvérből álló poggyászkaravánja volt, vagyis minden 10 légiósra körülbelül 1 öszvér jutott. Hogy az öszvérek terhei ne legyenek túl nagyok, Marius szerint minden légiósnak annyi felszerelést kellett cipelnie, amennyit csak tudott, beleértve a saját páncélját, fegyvereit és 15 napi fejadagját, vagyis összesen körülbelül 50-60 fontnyi terhet. Hogy megkönnyítse, minden légiósnak kiadott egy villás botot, hogy a terhet a vállán cipelje. A katonákat "Marius öszvéreinek" (latinul muli mariani) nevezték el, amivel az öszvérek fizikai állóképessége előtt tisztelegtek. 
Amikor Hannibál i.e. 216-ban átkelt az Alpokon, az elefántok mellett öszvérek is voltak a karavánban. Öszvéren lovagoltak a zord terepen.
 
oöszvér
 
 (Wikipedia)

Öszvérek a középkorban: Az öszvérek a reneszánsz kor előtt elterjedtek voltak az európai városokban. Marco Polo már 1294-ben beszámolt a Közép-Ázsiában látott török öszvérekről, és dicsérte is őket. A középkori Európában, amikor nagyobb lovakat tenyésztettek a nehéz páncélzatú lovagok szállítására, az öszvérek az urak és a papság kedvelt lovaglóállatai lettek. A mezőgazdasági munkákhoz erősebb vontatóöszvérekre volt szükség, és helyi ménes szamárfajtai váltak a legnépszerűbbé. A 18. századra az öszvér tenyésztése virágzó iparággá vált Spanyolországban, Olaszországban és Franciaországban. Sokáig a francia Poitou tartomány volt az elsődleges európai tenyésztési központ, ahol évente mintegy 500 000 öszvért tenyésztettek. Majd Spanyolország került az öszvértenyésztés élvonalába, mert Katalónia és Andalúzia egy-egy nagyobb és erősebb szamárfajtát fejlesztett ki. Mára a tenyésztése megszűnt, a lópatkó a lovak patáit jól védte (a rómaiak még nehéz fémsarút szereltek a lovak patáira).
 
**
 
8 202
 
A hegyközi szekér szerkezete (magyar szekér az 1950-es években, Magyar Néprajzi Múzeum) 1. rúd, 2. ágas, 3. rakonca, 4. tengely, 5. simely, 6. fergettyű, 7. derékszög, 8. juha, 9. cugpánt, 10. nyújtó, 11. nyújtókarika, 12. féktartó, 13. hátsóágas, 14. simely, 15. ánstok, 16. lőcs, 17. keréktalp, 18. küllő, 19. agy, 20. tengelyvégszeg, 21. persely

 
 
Kapcsolódó saját irod.:
 https://bencsik.rs3.hu/amorita-hoditas-i-e-1800-koeruel-mezopotamiaban/224-a-hintok/236-hintok-toertenete.html
https://bencsik.rs3.hu/egyiptomi-obeliszkek-szallitasa/89-a-kocsik-eredete-a-szekerek-toertenete.html
https://bencsik.rs3.hu/a-klima-melegedesenek-okairol/34-a-harci-szekerek-okori-toertenete.html
https://bencsik.rs3.hu/a-bronzkori-femmuvesseg-kezdetei-az-i-e-4-evezredben/333-oasszir-assur-i-kereskedelmi-utak/324-kjhgfdsa.html
https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/273-az-okori-roma-koezlekedesi-eszkoezei-a-szekerek.html?layout=blog&Itemid=101