HAJÓK TÖRTÉNETE: ÓKORI EGYIPTOMI ÉPÜLETEK ÉS HAJÓK KÉPEI (GRAFIKÁK ÉS MODELLEK)
(2019 július)
ABSTRACT
Milyenek lehettek eredetileg a neves ókori romok és színezték-e az épületeiket, szobraikat? / We are looking for answers to two sets of questions: what might the famous ancient ruins have looked like originally, and whether their buildings and statues were coloured?
BEVEZETÉS
Ha egy kutató egy rekonstruált ókori egyiptomi épület képét látja az interneten, fájó szívvel tudomásul veszi, hogy a grafikus rekonstrukciók nem tekinthetőek hitelesnek. Jogosan, a régészeti kutatásnak szigorú, a leletek dokumentálásra vonatkozó szabályai vannak: hely szerint és időben reprodukálhatóan kell megőrizni a feltárást, annak menetét az utókornak. Az esetleges kiegészítések vélekedésen alapulnak, tehát nem megengedettek, pl. átépíteni vagy a képén kistínezni a romokat. Létezik példa részlegesen történt átépítésre: a minószi palota feltárása, amikor Schliemann munkáját folytató Evans saját vélekedése szerint elnevezte és kiegészítette a palota termeit, épületét, történetét (melyek mint bizonyított történelmi események átmentek a köztudatba, https://hu.wikipedia.org/wiki/Arthur_Evans), vitatkoznak is rajta. A korai etruszk és görög ásatások jobban hasonlítottak kincskeresésre, mint régészetre.
A számítógépes grafikákkal egy más fajta probléma is van, ami a szerzői joggal kapcsolatos. Az ókorkutatók feladata kettős: nyelvi és régészeti emlékek alapján megfejteni, hogyan éltek és mit alkottak (mikor és hol) a régiek, továbbá az ismereteket hozzáférhetővé tenni az érdeklődők számára. Az utóbbival szembe mennek a mai publikációs szabályok: csak egy fizetőképes csoport fér hozzá (és fizet azért, hogy publikálhasson) a legújabb eredményekhez. A valaha élt kutatók talán 95%-a ma él és publikál - nem csak képekre gondolunk, szöveges dokumentumokra is- a rohamosan dráguló folyóiratokban, könyvekben. (Magyarországon van példa rá, hogy nagy intézmények fognak össze egy drágább folyóirat előfizetésére. Az interneten pedig feltűntek a fizetős képgyűjtemények, melyeknél a képek eredete sokszor jogszerűtlen adatbányászat, és saját képeinket látjuk viszont pénzért. A tudományos könyvek ábrái is (pl. 1,2), térképei hozzáférhetetlenek az "on-line" világban. E dolgozatban közölt képek keresőgépekkel a hálón talált képek, köszönet értük a szerzőknek. Nem kereskedelmi tevékenységre, hanem ismertetterjesztésre használjuk az ábrákat, a valódi eredetük sokszor tisztázhatatlan, amit a (4) hivatkozással fogunk jelölni. A Wikipédián olvasottakhoz, és az ott közölt vagy talált képekhez hasonlóan. A kutatók ismeretterjesztő tevékenységét valahogy be kellene illeszteni a szerzői jog kereteibe.
Grafikus rekonstrukció több féle létezik, pl. az ókori Róma, Sziám stb. mini, makett városai-országai, ezeket néha nagyon igényesen építették fel és jól fotózhatóak. Egyiptom esetén Hurghadában van egy mini Egyiptom, ami még nem teljes. Léteznek "Ilyen volt - ilyen lett" típusú fotók is, melyeken az eredeti romok 50%-t ábrázolja a kép, a másik 50%-a grafika, nem mindig sikerül "ilyen volt - ilyen lett" típusú grafikát készíteni, találni. További kategorizálás lehetséges: a vázlatos skicc és a színes, részben vagy teljesen fotó szerű, valósághű rajz... Az egyiptomiak mindent véstek és festettek, amit elértek - és elértek, -szakértő rámpaépítők voltak-, ezért a fotó szerű grafikák, fantáziaképek a leginformatívabbak.
Az ókor hét csodájából indulunk ki: (Készítette: https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=1224582):
Az ókor hét csodája
A kép szerinti Egyiptom-i Pharos-i világítótoronyról ma már más elképzelések vannak, mert megtalálták a köveit a tengerben az alexandriai kikötőben:
Pharosi világítótorony i.e. 290 körül, Alexandria (https://hu.wikipedia.org/wiki/Pharoszi_vil%C3%A1g%C3%ADt%C3%B3torony)
Alexandria, kikötő, i.e. 290 körül, a pharosi világító toronnyal (4)
EGYIPTOMI PIRAMISOK
Az első, un. "Lépcsős" piramist Dzsószer fáraó építette és a polihisztor Imhotep tervezte és vezette az építését, i.e. 2650 körül. Eredete egy tégla alakú sírház, még vályogtéglából készült, majd Dzsószer idejétől már kőből, masztaba a neve:
Masztaba: vályogtégla, később kő sírépítmény, i.e.2700 körül (4)
Imhotep több kőmasztabát és csökkenő méretben épített egymásra (https://bencsik.rs3.hu/egyiptomi-tengeri-hajoepites-toertenete-i-e-1200-ig/41-a-dzsoszer-piramis-epitese.html?layout=blog):
Dzsószer fáraó templom és piramis-kertje Szakkarában, mindig falakkal vették körül (4)
Imhotep volt a Memphisz-i hajógyár vezetője is, irányította a cédrusrönkök szállítását Bübloszból, orvos-mérnök, szervező polihisztor volt. Az egyiptomiak halotti kultusza a piramisok építésével kezdődött az i.e. 2600-s években.
Az első piramis valóban úgy épült, mint a gyerekkorunk építőkocka-várai, de a Giza-i piramisoknál már befelé haladva a kövek megmunkálása romlik, találtak feltöltött, habarccsal megerősített részeket is. A habarcsot alabástrom por (gipszpor) és homok vizes keverékéből készítették. A piarmisokat kívülről nemes Tura-i fehér kővel burkolták, (a Tura-i kőbánya Memphisszel és Gizával kb. szemben, a Nílus másik partján, egy kb. 5000 éves kőfejtő, kőbánya és temető) tükrösen simára csiszolták és a csúcsára elektron fémmel borított (arany-ezüst termésfém) csúcsot, piramidiont szereltek. Sok kb. 2.5 tonnás Tura-i fehér követ kellett átszállítani a Nílus egyik partjáról a másikra.
Először nádhajókkal és csak kisebbeket, pár mázsásokat, szállítottak, Turából, ebből épült a Memphiszt körül vevő fehérkő fal, még i.e. 3000 előtt, a falról kapta a nevét Memphisz. Mára széthordták a nemes és megmunkált köveit, Kairó építésésnél használták fel. A piramisok nagyobb köveinek szállításához Imhotep egy flottányi új hajót: a rövidpalánkos "kerek" szállító vitorláshajót épített. A "régi" fahajók a Naphajók, ezek sarló alakú fanékpalánkos cédrus temetési bárkák. Szállításra nádhajókat használtak, csak akkor fahajót, ha a nádtutaj alkalmatlan volt.
Gizah-i piramisok (4)
A világ-csodák között kéne szerepelnie a piramisokhoz vezető utaknak, amelyek a piramisnál épült temetési templomokból vezetnek le a Nílus-i kikötőkbe, a szertartási templomhoz. Az utakat méltatlanul elfelejtettük, megemelt rámpa-utak, helyenként 38-40 méter magasok megfelelő szélességgel:
Gizah-i piramisok (4)
Gizah-i piramisok (4)
A piramisok építésének idején a Nílus egyik ága az építési terület közelében vezetett (https://phys.org/news/2022-08-khufu-nile-river-giza-stones.html)
A kutatók (2022) a piramisok körüli kőzetrétegek vizsgálatával képesek voltak rekonstruálni a Khufu-nevű Nílus-ág történetét (https://phys.org/news/2022-08-khufu-nile-river-giza-stones.html) pl. a Nagy piramis közelében, a területet, ahol az előző 8000 év során a folyó kiáradt és apadt. Az ágak vonalát és lefolyását vizsgálva megállapították, hogy a vízszint elég magas lehetett, hogy elérjen majdnem egészen Gízáig - a mai Nílustól 7 kilométerre –, amikor a három nagy piramis (Menkaure, Khafre és Khufu) épült -, körülbelül 4500 évvel ezelőtt. A kutatók azt is megállapították, hogy Tutanhamon király uralkodása után nem sokkal az ág vízszintje csökkenni kezdett, a száraz időjárás miatt, és végül kiszáradt.
Gizah-i piramisok 2019-ben (4)
A piramisok oldalának meredeksége, lapszögei 52 fok körüliek, nem véletlenül. Építettek meredekebbeket is, de sok leomlott, hiányos volt az alapozásuk vagy a földrengések tették tönkre őket. Ha száraz homokot leszórunk, az kb. egy 50 fokos kúpot képez. Sokáig azt hitték, hogy az alsó kövek elporladhatnak, ami nem igaz.
52 fokosnál meredekebb piramisok Núbiában, Kúshban (4)
Sahuré fáraó (i.e. 2492-2475) piramisa és temetési templomai (https://en.wikipedia.org/wiki/Sahure, a Metropolitán Múzeum makettje (4)
Sahure utolsó uralkodási évében Puntba (Vörös-tengeren, D-en) szervezett expedíciót, sok gyantát, zöld malachit követ (rézérc is), obszidiánt, elektron fémet (a természetben megtalálható arany-ezüst ötvözet) hozatott. Sahuré fáraó sírjában maradt fent az első falikép az Imhotep által épített rövidpalánkos "kerek" fahajóról:
Sahure fáraó Punt-i expedíciós hajója i.e. 2475-ből, az egyik első ismert tengeri fahajó.
A legrégebbi Vörös-tengeri kikötőt Hufu fáraó építette i.e. 2550 körül Wadi-al-Jarf-ban, itt találták az első papiruszt és a Hufu piramis építésére vonatkozik. Hufu (Kheopsz) piramisa mellett talált cédrusfa temetési Napbárkáját (ami tengeri hajó) rekonstruálták:
Hufu, Kheopsz fáraó Napbárkája 43 méter hosszú sarló alakú, fenékpalánkos evezős cédrus fahajó, i.e. 2540 körül, modell (4)
A Naphajók építésének eredete i.e. 2700-ig, -ekkor még tamariszkuszfából építették a temetési hajókat Haszehemui fáraó idején-, a "varrott" - csapos (vékony kötelekkel össze- megerősített deszkakoporsók készítésére vezethető vissza. Fakoporsókkal már i.e. 3000 körül temetkeztek, a vályogtéglából épített masztabák előtt is.
"Varrott", csapokkal erősített fakoporsó (4)
A legkorábbi templomi obeliszk I. Szenuszert-é (i.e. 2000 körül), ami még eredeti helyén áll, Kairó közelében, vörösgránitból készült, 20,7 m magas és 120 tonna súlyú. Az obeliszkek eredetét a Naptemplomokban lehet sejteni. Ré, Egyiptom legrégebbi istene, Napisten: a régebbi piramisok és az obeliszkek a napisten-kultusz máig fennmaradt építményei. Az obeliszkek Nap-templomok bejáratánál álltak párban, a legrégebbi még egy templomudvar közepén, egyedül:
Naptemplom rajza, egy obeliszkkel (4)
Naptemplom obeliszkkel, ez az obeliszkek eredete, Naptemlom (4)
Négyszögletes alaprajzú, felfelé lassan, a végén gyorsan keskenyedő (pyramidion, az egyiptomiak benben-nek nevezték a piramis felső zárókövét) gúla alakú és végű kőoszlop. Csúcsát núbiai elektrumból készült és tükröző fémlapokkal borították, élénken csillogott a napfényben. Oldallapjait fényesre csiszolták, feliratokkal látták el. Az obeliszkek az V. dinasztia Nap-templomok bejáratainál jelentek meg, mindig párban. Anyaguk vörös gránit, amit Asszuán mellett Syénében bányásztak. Egyetlen tömbből vésték, csiszolták még a bányában. Syénében ma is látható egy 36 méteres obeliszk, csak félig faragták ki a bányakőből, több mint 1000 T a súlya.
Párban épített obeliszkes luxori templom rajza (Karnak, Luxor. Théba és Philea Asszuánban hasonló templomokat építettek):
Luxor-i templom (4)
Luxor: bejárati pilonok (MILMORE kép, https://discoveringegypt.com/rebuilding-ancient-egyptian-temples-in-3d/egyptian-barque-station-way-station-kiosk/, 4)
A nagytemplomok kőkerítéssel körülvett templom erődök voltak, saját kikötővel, ahol terményeket, gabonát is tároltak, műhelyek és konyhák voltak, több ezer ember élt a területen állandó jelleggel. Jellegzetesek a kapuzataik, pilonoknak is nevezik: magas és erős kőfalak. Másik jellegzetességük az oszlopcsarnokoknak kiképzett templomok, színesre festett, faragott óriás oszlopok sokasága, külön fejezetet érdemelnek.
Egy kevésbé ismert, oszlopsoros templomon is megjelenik a piramis forma. Egy "piramis kupolás" templom:
II. Montuhotep (kb. i. e. 2060 – i. e. 2010) temploma, rekonstrukció (4)
Bhariban hatalmas halotti templomot építetett II. Montuhotep, ami mintául szolgált a közeli Hatsepszut templomhoz (Luxor közelében). Hatsepszut (kb. i. e. 1479 – 1458) egy Punt-i expedícióról is nevezetes (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szaffs%C3%ADr), ami valahol a mai Szomália környékén helyezkedhetett el. Puntból sok minden, többek közt arany, fák, élő állatok és tömjéngyanta érkeztek.
Hatsepszut (kb. i. e. 1479 – 1458) temploma (4)
Hatsepszut (kb. i. e. 1479 – 1458) és fia III. Thotmesz (https://hu.wikipedia.org/wiki/III._Thotmesz) halotti templomainak rajza (4)
ÓRIÁS OSZLOPOS TEMPLOMOK
Karnak, Luxor, Théba és Philea területén található templomok képei (igazán nem rendszerezhetőek):
A Karnak-i templom áttekintő modellje (4)
Karnak (4)
Théba templom kép (4)
Théba áttekintő kép (4)
Thébában Hatsepszut temploma (4)
Théba, II. Ramszesz templomának második udvara (MILMORE kép, 4)
II. Ramszesz templom, Théba, részlet (MILMORE kép, 4)
Edfu templom udvar (Milmore kép: https://discoveringegypt.com/rebuilding-ancient-egyptian-temples-in-3d/egyptian-barque-station-way-station-kiosk/, 4)
Van Asszuán közelében egy sziget, egy nevezetes Philae templommal:
Rekonstruálva:
Philae templom sziget (4)
Philae templom udvar (Milmore kép: https://discoveringegypt.com/rebuilding-ancient-egyptian-temples-in-3d/egyptian-barque-station-way-station-kiosk/, 4)
Isis templom, Philae ( MILMORE Kép: https://discoveringegypt.com/rebuilding-ancient-egyptian-temples-in-3d/egyptian-barque-station-way-station-kiosk/, 4)
Hajókikötő, Trajanusz kioszkja Philae szigeten (Milmore kép: https://discoveringegypt.com/rebuilding-ancient-egyptian-temples-in-3d/egyptian-barque-station-way-station-kiosk/, 4)
Múzeumban felépített templomudvar (4)
Oszlopokról: az első változatát - féloszlopnak nevezik, olyan mint egy dombormű- oszlopfélét Imhotep építette i.e. 2630 körül, Dzsószer fáraó lépcsős piramisánál, Szakkarában:
Imhotep féloszlopai, nem bízott az oszlopok teherbírásában (4)
"Fenséges dzsed” néven tisztelték a dzsed oszlopokat. Az oszlop ábrázolásának eredete vitatott, a felső rész vízszintes tagolásának értelme ismeretlen. Talán sima pálmafaoszlop, illetve nádköteg lehetett, amelynek tetejét virágokkal, kalászokkal kötötték körül." (Wikipedia)
Többségében luxori oszlopok képei: bár a templomokat nagy fallal vették körül, a templomok szellős kőgerenda tetős építmények voltak, fényudvarokkal. Erős, sűrűn épített oszlopok tartották a kőgerendákat, az oldalfalak ezért voltak szélesek. A nehéz tető kőgerendáit is rámpákkal építették. Az oszlopok feltűnően erősek, nagy az átmérőjűk a későbbi görög oszlopokhoz viszonyítva:
Oszlopfőkről egy kép a Philae templom szigetről (4)
Végül egy Abu Szimbel-i II. Ramszesz, azaz Nagy Ramszesz (i.e. 1250 körül) szobor csoport, részben kiszínezve: egy "Ilyen volt- ilyen lett" kép:
Abu Szimbel (4)
Festék-pigmentek
A mézgák (eredete pl. cédrusfa, akáciafamézga -ebből főzték i.e. 1500 után már biztosan a gumiarábikumot, vagy arab mézgát-, Magyarországon a cseresznyefából, szilvafából,... http://www.kislexikon.hu/mezga.html#ixzz5hm1DZFwz az eredete) és a főleg fenyő félék gyantái közötti lényeges különbség, hogy a mézgák, ha nehezen is, de vízben oldódnak, a gyanták nem oldódnak vízben, és még az alkohol sem old minden gyantát. (A gyanta típusú anyagok kategóriájába tartozik pl. a latex, azaz nyersgumi is, és a mastix, kopál, stb.) Lehetséges ismeret, hogy az első hajókat nem festették.
A fehér színt ( Felső-Egyiptomi koronájának színét) mészkőpor és gipszpor (alabástrom pora) egyenlő arányú keverékéből állították elő, később ólom karbonátból. A vörös színt (férfiak bőrszínét, Alsó-Egyiptom vörös koronájának színét) vasoxidból, a sárgát okkerből (a nők bőrszíne) készítették vagy keverték. A zöldet a malachit nevű réz ásvány porából nyerték. A feketét koromból, később, i.e. 1550 után faszénből. Az antimon-szulfidot, mint fekete szemöldök- és szempillafestéket használták a férfiak is, és a parókát is.
A fontos kék színnek több anyaga volt. Azurit (réz karbonát) és az afganisztáni lapis lazuli, azaz lazúrkő kék, általában ékszereknél használták. A leghíresebb i.e. 1500 után az egyiptomi kék: kvarchomok, mészkő (vagy nátron) és malachit eltalált arányú keverékéből kapták (kálcium-réz-szilikát: CaCuSi4O10 vagy CaO·CuO·4SiO2), idővel elveszett a receptje. A rómaiak valahogy megtalálják, és ciszternák belső falának festésére használták, vízálló festék.
Nátront, a nátrium karbonátot a Ny-Deltában bányászták: olajjal keverve szappanként viselkedik. Innen származik az a megfigyelés, hogy az ókorban olajjal tisztálkodtak. A bánya a Delta-i pre-dinasztikus főváros, Memphisz is, Butó közelében volt, ahol i.e. 3300 körül volt egy sumer enkláve is.
(Érdekes, hogy az egyiptomiak ismerték a gumiarábikum-ot is, ami az arab mézga, latinul gumi arabicum, gummi mimosae, az akáciafa gumiszerű váladéka, mézgája kifőzve ragasztószer i.e. 2000 után, és a cédrusfa kátrányt, a bitument, lenolajat is, de nem sikerült belátni, hogy használták használták volna ezeket is a hajóépítésben.)
HAJÓMODELLEK
2016-ban a hálón sikerült találni egy gyönyörű -többek között- egyiptomi hajómodelleket is tartalmazó gyűjteményt, és kapcsolatot teremteni a tulajdonosával, Mr. D. Warther-el. (Ship Model Gallery of David Warther, president of the Ventura County Maritime Museum Model Guild ,Ohio, USA, https://warther.org/Carvings.php ). Megkért engedély alapján ismertetem a kiállítási tárgyak fotóit. Az apró részletekre kiterjedő vizsgálatok azt mutatták, hogy nem elnagyolt modellekről készültek a jellegzetes "kék fotók", hanem tisztességes kutatáson alapulnak és gondos kézimunkával készített egyedi darabok. Ebből a indíttatásból származott az ókori hajóépítés hossztartóira vonatkozó egyik kutatás, ami aztán más forrásból is megerősítést kapott, és érdekes eredményekre vezetett. Pl., hogy a minósziak nem építettek döfőorros hadihajókat, hanem sarló alakú fenékpalánkos, belső hossztartós hajókat építettek. (A kereszttartókra merőleges hossztartók nem fértek el a hajókon belül: az egyiptomiak és a görögök kötelekkel oldották meg, míg az ugaritiak, a föníciaiak, és az etruszkok kívülre és a palánkok közé épített hossztartókkal.)
A következőkben képek alapján röviden összefoglaljuk az ősi egyiptomi hajóépítés történetét, ami kezdetben nádhajó építést jelentett úgy i.e. 3000 utánig, még egy ideig, nincs pontos dátum. A négysögletes, hátszélvitorlás nádhajók kellemetlen tulajdonsága, hogy a legkisebb oldalszélben oldalra sodródnak, csúsznak a vízen, nincs hosszanti függőleges víz alatti fafelület, ami ezt gátolná, evezni kellett az iránytartáshoz. Az első cédrus fahajó:
Fenékpalánkos, orr- és tattőkés cédrusfából épített temetési bárka, i.e. 2700 körüli evezős hajó
Hufu, azaz Kheopsz fáraó 43 méter hosszú, fenékpalánkos naptető temetési bárkája, evezős hajó, i.e. 2550 körül.
Napbárka az i.e. 2500-s évekből
Evezős-vitorlás, még fenékpalánkos vitorlás hajó, A alakú dönthető árboccal, de a közel 2 tonnás árboc leengedése helyett az alsó vitorla rudat húzták fel, vitorlával együtt
Általában 2x3 gúzskötéses kormányevezővel építették, a kormányevezőkre merőlegesen szerelve karok voltak, amelyekkel folyamatosan forgatták, állították a kormányevezőket, az oldalra sodródás miatt.
Hatsepszut fáraónő több templomot is épített. A jól látható hosszanti is merevítőkötélről is nevezetesek az Imhotep féle kőszállító tengerálló hajók, k.b. i.e. 2650-től építették .
Fontos hajórész figyelhető meg i.e. 1500 körül: a hükszoszok (szíriai amoriták, kikötőik Ugarit, Szimirra, Arvad és a Deltában Avarisz) az i.e. 1600-s években meghonosítják Egyiptomban a keel-t, egy hosszanti erős fenékgerendát a hajó alján (a partra futtatásnál, vontatásnál is hasznos volt): a hosszanti merevítést is szolgálta és oldalszélben is biztosította az iránytartást: el lehetett hagyni az alsó vitorla rudat, kötelekkel fordították a vitorlát az oldalszél irányának megfelelően. Az ugariri hajókon a hossztartókat kívülről a hajó oldalára vagy a palánkok közé építették. Itt is megismételt új kutatási eredmény, hogy a hükszoszok tengeren is -és talán főként tengeren- "szivárogtak" be Egyiptomba Ugaritból, a deltai Avariszon keresztül.
A hajókon kb. i. e. 1500 után már csak 1-1 kormányevező volt szükséges. A hükszoszok idejétől a magas "A" alakú árboc helyett fele olyan magas I alakú árbocra alacsony, de kétszer olyan széles vitorlát szereltek, pl. Hatsepszut hajójára. Az árboc tetején egy négyzetrács szolgált kötélvezetőként a vitorla felzúzásához, bizonyítva, hogy nagy súlyokat (köveket) is meg tudtak emelni az árbocokkal és kötelekkel.
Hatsepszut fáraónő i.e. 1470 körüli fenékpalánkos temetési bárkája
Nevezetes -egyetlen- ugariti - Ugarit szíriai és korának legnagyobb kikötője volt- fenékgerendás, keeles hajóroncs, pontosan i.e. 1305-ből, D-Anatóliából, szíriai hajónak is nevezik, nevezhetnénk hükszosz hajónak is. (Fönícia csak kb. az i.e. 1200-s évektől létezett.)
Tutankhamon harci szekere és a vitorlása i.e. 1320 körül (2, https://hu.wikipedia.org/wiki/Tutanhamon)
A harci szekereket - nem kocsik, a kocsiknak van rugózása- az ugariti hükszoszok ismertetik meg Egyiptommal az i.e. 1500-s években. A szekerekkel ekkor még nem harcoltak. A csapatok előtt jártak oda-vissza a harci szekerekkel, -a fordulás még némi gondot is jelentett- és nyílaztak, és mert mozogtak, nehezebb volt a szekéren lévőket eltalálni. A hurrita eredetű lovak alacsonyak, kicsik voltak, ma törpelónak neveznénk őket: az i.e. 1700-as évek előtt kungákat, a vad- és a háziszamarak keresztézéseit fogták a szekerek elé. II. Ramszesz alkalmazta először a szekereket élesben a nevezetes Kádesi csatában, a csata döntetlenül végződött, II. Ramszesz személyes bátorságának köszönhetően: a seregei előtt egyedül harcolt, persze a testőrségével. Érdekes jelenség lehetett: egy fejjel magasabb volt, mint a katonái, vöröshajú óriás volt a korában. Igen sokáig élt: temetésekor senki nem tudta a Birodalomban, hogyan kell egy fáraót eltemetni, amikor meghalt. Sok száz fia és unokája volt, a legtöbb fiát túlélte.
III. Ramszesz hajótörő kossal, döfőorral szerelt hadi- és szállító vitorláshajója, I.e. 1175-n a Nílus-Delta-i csatában ezekkel győzte le az akhájok vezette Tengeri népeket (2,1. Ez az első hajótörő kossal szerelt hajót i.e. 1550 körül, a hükszoszok kiűzése után építették Egyiptomban.
IRODALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998. ISBN 963 208 507 8
(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. ISBN 963 389 818 8
(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973. ISBN
ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981. ISBN 963 11 5573 0
(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni, az INTERNET-s kutatás (adatbányászat) egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat és utólag gyakran nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét, pl. mert egy kép WEB címmel nem, csak egy szűk karakterkészlet menthető, amúgy érthetően.
(5) GULAS, Stefan és LESCINSKY, Dusan: A vitorlás hajók története, Madách Kiadó, Pozsony 1984.