Nem várható nagy medárdi eső
(2026 június)
A Velencei-tó vízállása kritikus, 66 cm körüli szinten áll 2026 június elején. A nyári hónapokban (a meleg és a párolgás miatt) további 30–50 cm-es vízszintveszteség várható. A pontos június végi érték nagymértékben függ a csapadéktól, de ha nem érkezik jelentős égi áldás, a vízszint 50 és 60 cm közé süllyedhet, mert nem várható nagy Medárdi-eső:
(Forrás idokep.hu)
A Velencei-tó vízszint komoly kihívásokat jelent a turizmus, a nyaralók szempontjából, mert az ideális optimális vízállástól (amely 160 cm körül lenne) közel egy méterrel marad el. A tó medrének jelentős része augusztusban szárazra kerül, hasonlóan a 2022-es 53 centis negatív rekordhoz. Nyár végére a kiszáradás szélére kerülhet a tó?
Tavaly április és szeptember vége között 59 cm-mel csökkent a tó vízszintje, amelynek a pótlásához nagyságrendileg 15 millió köbméter víz lenne szükséges. A klímaváltozás és az aszály mellett a vízgazdálkodás is felelős azért, hogy a Velencei-tóban 2020 nyarától tartóssá vált a vízhiány.
A Velencei-tó vízgyűjtő területe (https://hidrologia.hu/vandorgyules/40/word/0605_chappon_mate.pdf)
A tónak kis kiterjedésű a természetes vízgyűjtő területe, amely az aszályos időszakokban nem képes pótolni a vizet, Az 1970-es évekre kiépült egy mesterséges vízpótló rendszer (a Császár-víz, a 4,5 millió köbméteres Zámolyi-tározó és a 7,85 millió köbméteres Pátkai-tározó, a két tározó rekonstrukcióját 2026-ban megkezdik), a rendszer állapotát elhanyagolták. A víztározókat kéne először rendbe tenni. A Zámolyi- és Pátkai-tározó megfelelő kotrása, vízminősége lenne az előfeltétele annak, hogy azok vize a Velencei-tó vízpótlására felhasználható legyen. Megépítésük óta állapotmegőrző, illetve javító beruházás nem történt a tározókon, állapotuk oly mértékben leromlott, hogy a 2020-as évekre alkalmatlanná tette azokat a Velencei-tó vízmennyiségének pótlására. A tározók feltöltődtek üledékkel, illetve ennek hatására a bennük tárolt víz minősége romlott, a Velencei-tóba történő átvezetése veszélyes a tóra.
A víztározók 2017 és 2024 között összesen 26 millió köbméter vizet tudtak biztosítani a Velencei-tó számára, évente több, mint 3 millió köbmétert. Összehasonlításul: egymillió köbméter víz tóba történő bevezetése 4 cm-rel tudja emelni a vízszintet. A mesterséges vízpótlás jelentőségét mutatja, hogy hosszú évek átlagát tekintve a Velencei-tóba jutó vízmennyiség 30 százaléka vízpótló rendszerből származott.
Mit lehet tenni a kiszáradás elkerüléséért? A Zámolyi- és Pátkai-tározó megfelelő vízminősége alapvető feltétele annak, hogy azok vize a Velencei-tó vízpótlására felhasználhatóak legyenek. Sürgős lenne a Pátkai- és Zámolyi-tározók iszapmentesítése, mederkotrása, és a szabályozó zsilipek, csatornák karbantartása, hogy képesek legyenek a tiszta víz befogadására és visszatartására, már ha lesz víz. Fontos lenne a Császár-víz rendezése, így a Velencei-tó fő természetes vízutánpótlási vonalának és hordalékfogóinak folyamatos tisztítása is.
Szóba jöttek alternatív vízpótlási útvonalak, amihez szükséges a külső vízgyűjtőkből, pl. Duna-medencéből, vagy ellenőrzött minőségű karsztvizekből történő vízátemelés mérnöki és környezetvédelmi modellezése. A mezőgazdasági eredetű nitrát- és foszforterhelést csökkenteni kellene a vízgyűjtő területen - nádas pufferzónák kialakításával - az algásodás megelőzésére. Valós idejű, automatizált vízminőségi és oxigénszint-mérő állomások telepítésével monitorozni kéne a tó vizének ás a madárrezervátumának az állapotát.
Szükséges lenne az évtizedekkel ezelőtt rögzített (130-170 cm közötti) szabályozási szint felülvizsgálata, és a csapadékosabb időszakokban a magasabb szintű vízvisszatartás engedélyezése, mert kétszer gyorsabb Európában a felmelegedés, mit globálisan, amely jelentősen növeli a tavak párolgási veszteségét. A Közép-kelet-Európai régiót, és azon belül a Kárpát-medencét fokozottan sújtja a klímaváltozás, a tartós aszály, és a nem megfelelő vízgazdálkodás hatása. A Kárpát-medencébe belépő folyók vízhozama és a csaoadék mennyisége csökken, miközben a nyári hőhullámok miatt a párolgás mértéke a harminc évvel ezelőtti szint duplájára nőtt. A tájban való vízvisszatartást - tárolást, vizes élőhelyek megőrzését - előrelátóbban kellett volna támogatnia a vízgazdálkodásnak.
Bár a Balaton vízszintje jóval stabilabb, mint a Velencei-tóé, a modellek szerint a tartósan aszályos, forró nyarak a Balatont sem kímélik. Külső vízpótlás nélkül egy tartós, többéves aszályos periódus a Balatonnál is kritikus vízszintcsökkenést idéz elő. A Balaton természetes vízgyűjtő területe az elmúlt 150 évben jelentősen átalakult, a vizes élőhelyek kiterjedése 60%-kal csökkent. Nyaranta a párolgás mértéke meghaladja a beérkező csapadék mennyiségét. A vízvisszatartó képesség növelését, és a Kis-Balaton természetes szűrőrendszerének megőrzését tartják kulcsfontosságúnak. A jövőben a vízállás szélsőségesebb ingadozására (magas vízállás elmaradása tavasszal, jelentős csökkenés nyár végére) kéne berendezkedni.
A Velencei-tóhoz hasonlító tulajdonságokkal rendelkezik a Fertő-tó, melynek vízgyűjtő területe kicsi, és a csapadékhiány miatt az osztrák és magyar oldalon is rendszeresen jeleznek. Az osztrák oldalon komoly tervek születtek arra, hogy a Mosoni-Dunából vezessenek át vizet a tó megmentése érdekében.