Vízhiány Európában
 
 
 
(2025 december)
 
 

Egyes régiókban már ma is Európában vízhiány van, az EU területének mintegy 20–34 %-án. Az EU-lakosság ~30–34 %-ánál volt  vízhiány legalább egy szezonban. Dél-Európában és déli/szárazabb területeken, a nyári aszályok, klímaváltozás, megnövekedett mezőgazdasági,  ivóvíz-ellátás és ipari vízigény fogyasztják a vízkészleteket. Dél-Európában, mint Spanyolország, Olaszország, Görögország, Törökország különösen veszélyeztetettek aszály és csökkenő vízhozamok miatt. A vízhiány fogyasztási okai: a mezőgazdaság, ipar, turizmus és városok vízfogyasztása. A klímaváltozás miatt gyakoribbak az aszályok, kevesebb rendszeres csapadék, gyorsabb párolgás*. Várhatóan a vízhiány gyakorisága és súlyossága nő: több régió lehet érintett, és már nem csak Dél-Európában, hanem É-on is. A vízvezetékek karbantartása a Vízművek számára többféle – közvetlen és közvetett – előnnyel jár, és ezek összeadódnak. Jelentős költségmegtakarítást jelent a kisebb vízveszteség: A régi vagy sérült csövek miatt sok helyen 15–30% is a hálózati veszteség.  A kevesebb szivattyúzás és vízelőkészítés szükséges, ha nem „folyik el” feleslegesen a víz. Bevétel-növekedést,  jobb hatékonyságot okoz, mert a megspórolt vízmennyiség eladható, nő a vízmű bevétele azonos termelési kapacitás mellett és a  javításokkal ritkábbak a sürgősségi csőtörések. Az infrastruktúra élettartama nő, állami szinten is jó befektetés a karbantartás.
 
 
Prognózis a vízhiány mértékéről: Jelenleg körülbelül a földterület 20–30 %-an van „víz-stressz” évente.  Az európai lakosság ~30–34 % -a évente érintett: mintegy harmaduk él olyan területen, ahol időnként nincs elegendő megújuló vízkészlet.Néhány régióban — ahol most is erős vízhiány van — a helyzet  tartós vízellátási problémákká alakul nem csak szezonálisan, hanem hosszabb távon. A verseny a vízért felerősödik, ami ellátási korlátokhoz, vízhiányhoz vezet. A dél-európai folyók nyári vízhozama egyes forgatókönyvek szerint akár 40 %-kal is visszaeshet, 3 °C-os átlaghőmérséklet-emelkedés esetén. Több országban, először a déli és délnyugati régiókban, gyakori lesz a tartós vízhiány, akár ivóvíz-ellátás, mezőgazdaság, ipar területein.  Évszakonként sok területen nyárra visszatérő vízhiány alakul ki, ami hatással lehet élelmiszer-termelésre, öntözésre, mezőgazdaságra.  A vizes élővilág, természetes élőhelyek, tengeri- és folyó-ökológia is komolyan sérülhet. A következő 5–10 évben nem valószínű, hogy a víz-stressz helyzete javulna, sőt, rosszabbodni fog.  A 2030-as évekre sok olyan régió lehet, ahol a vízhiány gyakoribb, nem szezonális lesz. 
 
Példa: A Környezetvédelmi Ügynökség Angliában a jövőben széles körű aszályra figyelmeztet. A kormány jogilag kötelező érvényű célt tűzött ki maga elé, hogy 2030-ra az áram legalább 95%-át alacsony szén-dioxid-kibocsátású forrásokból kell előállítani, és a tanulmány arra a következtetésre jut, hogy nem lesz elegendő víz az összes tervezett szén-dioxid-leválasztási és hidrogénprojekt támogatására. A jelentős mennyiségű vizet felhasználó projektek fejlesztése vízhiányt okoz az Egyesült Királyság egyes régióiban. Anglia öt legnagyobb ipari klaszterének – Humberside-ben, Északnyugat-Angliában, a Tees-völgyben, a Solentben és a Black Countryban – terveit értékelték. Az Anglian Water szerint az üzleti keresletet gyakran kizárják a stratégiai tervezésből, ami állításuk szerint megakadályozta a vízműveket a szükséges beruházások megtételében, gyengítette a rendszer ellenálló képességét az éghajlati válsággal szemben, és korlátozta a gazdasági növekedés támogatására való képességét. „Miután több mint 30 évig nem tudtunk víztározókat építeni, végre engedélyt kaptunk 10 tározó építésére. A probléma az, hogy a Környezetvédelmi Ügynökség előrejelzései, amelyeken ezeknek a víztározóknak a mérete, száma és elhelyezkedése alapul, nem veszik figyelembe a kormány gazdasági vagy alacsony szén-dioxid-kibocsátású terveit. A hidrogénenergiához sok vízre van szükség, ezért ezeknek az előrejelzéseknek a frissítése sürgető.” Az Egyesült Királyság „nagy léptékben vezeti be a hidrogént”, 10 projekt készen áll a bevezetésre. (theguardian.com : Water shortages could derail UK's net zero plans).
 
 
 
 
                                                      +10   +7   +5   +2   +1   +0.5   0   -0.5   -1   -2   -5   -7   -10
Water resources map inArticle 620
 Vízhiány Európában: a talajvízkészlet változása 2002 áprilisa és 2024 decembere között, mm/év
 
 
Európa vízkészletei kiszáradnak a klímakatasztrófa miatt (theguardian.com, Revealed: Europe's water reserves drying up due to climate breakdown). Európa vízkészleteinek hatalmas részei apadnak ki, derül ki egy két évtizednyi műholdadatot felhasználó új elemzésből. Az édesvízkészletek Dél- és Közép-Európában, Spanyolországtól és Olaszországtól Lengyelországig és az Egyesült Királyság egyes részein csökkennek. Elemezték a műholdak 2002–24 közötti adatait, amelyek a Föld gravitációs mezejének változásait követik nyomon. Mivel a víz, a talajvíz, a folyók, a tavak, a talajnedvesség és a gleccserek eltolódása megjelenik a jelben, lehetővé téve a műholdak számára, hogy hatékonyan „mérlegeljék”, mennyi vizet látnak. Az eredmények szembetűnő egyensúlyhiányra utalnak: Európa északi és északnyugati része – különösen Skandinávia, az Egyesült Királyság és Portugália egyes részei – egyre csapadékosabb lett, míg Dél- és Délkelet-Európa nagy részei, beleértve az Egyesült Királyság, Spanyolország, Olaszország, Franciaország, Svájc, Németország, Magyarország, Románia és Ukrajna egyes részeit, kiszáradtak. „Amikor összehasonlítjuk a teljes szárazföldi vízkészletre vonatkozó adatokat az éghajlati adatsorokkal, a trendek nagyjából korrelálnak”. „Már nem arról beszélünk, hogy a felmelegedést 1,5°C-ra korlátozzuk, amit elértünk, valószínűleg az iparosodás előtti szinthez képest 2°C felé tartunk, és már most a következményeket látjuk.” Európa rejtett édesvízkészleteinek nagy része kimerülőben van. Az Egyesült Királyságban a trendek vegyesek. „Összességében a nyugat egyre nedvesebb, míg a kelet egyre szárazabb, és ez a jelzés egyre erősebb”.
„Bár a teljes csapadékmennyiség stabil lehet, vagy akár kissé növekszik is, a minta változik. Hevesebb záporokat, árvizeket, és hosszabb száraz időszakokat látunk, különösen nyáron.” A talajvizet az éghajlatváltozás esetén ellenállóbbnak tekintik, mint a felszíni vizet, de a heves nyári esőzések gyakran azt jelentik, hogy több víz vész el a lefolyás és a villámárvizek miatt, míg a téli talajvíz-utánpótlási időszak lerövidül.  „Délkelet-Angliában, ahol a talajvíz a közvíz mintegy 70%-át látja el, ezek a változó csapadékminták komoly kihívásokat jelentnek.”
 
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint az EU-ban a felszín alatti vízkivétel 6%-kal nőtt, ami a közüzemi vízellátásnak (18%) és a mezőgazdaságnak (17%) tulajdonítható. Kritikus erőforrásról van szó: a tagállamokban a felszín alatti víz a teljes közüzemi vízellátás 62%-át, a mezőgazdasági vízigény pedig 33%-át tette ki 2022-ben. Mivel a szivárgási szintek az egész blokkban 8% és 57% között változnak, a csővezetékek veszteségeinek csökkentése és az infrastruktúra korszerűsítése kulcsfontosságú lesz. A Környezetvédelmi Ügynökség már figyelmeztette Angliát, hogy készüljön fel arra, hogy az aszály 2026-ban is folytatódik, ha nem lesznek ősszel és télen nagy, jelentős esőzések.
 
mesterséges esők, az aeroszol-injekciók szükségességének, és hatásának területi nyomon követése. A legsürgetőbb -és szerencsére a legolcsóbb- klímatechnológia a mesterséges eső rendszeresítse: a felhőkbe olyan anyagokat juttatnak, amelyek elősegítik a csapadékképződést. A leggyakoribb az ezüst-jodid (AgI) kristályok juttatása a felhőkbe , mert a kristályai szerkezete hasonlít a jégkristályok szerkezetére. A repülőgéppel a felhőbe jutva jégmagként működnek, amelyekre a vízcseppek ráfagynak és esőcseppek keletkeznek. Van földi generátoros változata is, ez a legolcsóbb, pl a gázos égetőtorony, a repülőgépes megoldás drágább a repülés költségei miatt.
 
 
Gázos égető toronyokat, füst- vagy hőképző tornyokat használnak a felhők befolyásolására, például feláramlások létrehozására, illetve kondenzációs magok feljuttatására a légkörbe. A torony alján nagy teljesítményű gáztüzelésű égők működnek, amelyek függőleges, meleg levegőoszlopot hoznak létre, ami erős meleg levegő feláramlást idéz elő, amelyek segíthetik a nedves levegő magasba emelését, felhők kialakulását vagy megerősítését, a felhőkben a kondenzációt, így a csapadékképződést, mert fent alacsonyabb hőmérsékleten könnyebben alakulnak ki felhők és csapadék. A magas toronyszerkezetben ipari gáztüzelésű égők működnek folyamatos hőtermeléssel. Az esetleges kondenzációs anyagok is a légkörbe kerülnek. A torony által előállított meleg, felfelé szálló levegő segíti a környező párás levegő felemelkedését, ahol alacsonyabb hőmérsékleten könnyebben alakulnak ki felhők és a csapadék.
 
Létezik sópárás, sóoldatos (közönséges só / NaCl) esőképzés is, ami olcsóbb, mint az ezüst-jodid, de nem annyira hatékony. A só mikrorészecskéi is megnövelik a felhőcseppek méretét, ezzel az összetapadás és esés esélye nő, és csapadék alakul ki. Hatékony meleg, nedves trópusi felhőkben, de hideg felhőkben kevésbé hatékony. Más higroszkópos (nedvszívó) porokkal, aeroszolokat is használnak, modern és olcsó alternatívái az ezüst-jodidnak, meleg felhőkben hatékonyak. Korábban alkalmaztak rakétás jégelhárítást, amely az AgJ hatóanyagot a felhőzetbe juttatja, ami ma már visszatérő drónokkal olcsón megoldható. A módszer célzottabb beavatkozást tesz lehetővé bizonyos magasságokban, de komoly engedélyeztetési és biztonsági kérdéseket vet fel. A jelenlegi ezüst-jodid alapú technológia mellett új, hatékonyabb jégképző magok (például szerves anyagok) kutatása és fejlesztése is szükséges, amelyek a magasabb, hidegebb, kizárólag jégkristályos felhőkben is kifejtik hatásukat
 
A legolcsóbb, leghatékonyabb technológia a földi ezüst-jodidos generátorok működtetése, az anyagköltség minimális, repülőgépre nincs szükség, és a sóoldat használata, de a repülőgéppel végzett beavatkozás mindig drágább, függetlenül az anyagtól. A magyarországi  Országos Jégkármérséklő Rendszer (https://www.nak.hu/szolgaltatasok/jeger) egy nagyméretű, földi technológián alapuló hálózat, amely ezüst-jodid (AgJ) tartalmú anyagot juttat a légkörbe talajgenerátorok (automaták és kézi indításúak) segítségével, megakadályozva a nagy jégdarabok kialakulását a felhökben, ezért apróbb, kevésbé kártékony jég/hópehely formájában hullik le, ezzel védve a mezőgazdasági területeket a jégeső okozta károktól. A rendszer automata és emberi vezérlésű generátorokból áll, a generátorok a felhőkbe juttatják az ezüst-jodidot, ami a felhőben lévő vízgőzzel jégkristály magokat képez, így a felhő túlhűl, és a sok apró jégkristály jég helyett inkább hópelyheket alkot
 
 
Európa sivatagosodása valós probléma, amelynek jelei már ma is tapasztalhatóak, 2030-ra részben sivatagossá válik. A leginkább veszélyeztetett régiók a Földközi-tenger mentén találhatóak: Dél-Spanyolország (különösen Murcia, Valencia és Andalúzia régiói), Dél-Olaszország (például Szicília és Puglia), Görögország és Ciprus, Portugália déli részei, egyes kelet-európai területek, például Romániában és Bulgáriában. A sivatagosodás a talaj termékenységének csökkenését, a növényzet pusztulását és a nem feltétlenül a klasszikus értelemben vett homokos sivatagok megjelenését jelenti. A nemzeti kormányok különféle stratégiákat és finanszírozást biztosítanak a talajromlás elleni küzdelemre, a fenntartható vízgazdálkodásra és a mezőgazdasági gyakorlatok adaptálására.
 
 
Európai sivatagok:
Tabernas-sivatag (Spanyolország): Ez a leghíresebb európai "meleg" sivatag, amely Almería tartományban található, és rendkívül száraz éghajlat jellemzi.
Oleshky Sands (Ukrajna): Ukrajna Herszon régiójában található, és gyakran Európa legnagyobb sivatagaként emlegetik.
Izlandi homoksivatagok: Izland területének jelentős része (mintegy 40%) fekete, vulkanikus homokból és kőzetekből álló sivatag, amelyet a sarki szelek formálnak, és növényzet szinte teljesen hiányzik.
Sardíniai Piscinas-sivatag (Olaszország): Hatalmas homokdűnéiről ismert, amelyek a tengerpart mentén húzódnak.
Magyarország és a Kárpát-medence: nincsenek klasszikus sivatagok, de a Duna-Tisza közén találhatók sivatagi jellegű, homokos vidékek, és a klímaváltozás, aszály miatt a sivatagosodás komoly probléma.
Románia déli részei: Románia egy része is a sivatagosodó területek közé tartozik.
 
Az aszályok a jövőben Dél- és Közép-Európában csökkenteni fogják Európa vízenergia-termelését, a vízhozamok csökkenése, a gleccserek olvadása miatt,
De az északi területeken még átmeneti növekedés is lehetséges.  Az éghajlatváltozás miatt a csapadékeloszlás megváltozik, a száraz időszakok gyakoribbá és súlyosabbá válnak, ami közvetlenül csökkenti a folyók vízhozamát és a víztározók vízszintjét, ami kevesebb vízenergiát jelent. A mediterrán országokban (például Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban, Görögországban) komoly a helyzet, ahol a folyók vízhozama jelentősen csökken a nyári hónapokban. Észak-Európában a megnövekedett csapadékmennyiség és a korábbi hóolvadás miatt a vízenergia-potenciál növekedhet. Általában a fokozott párolgás lényegesen csökkenti a rendelkezésre álló vízmennyiséget. A gleccserek olvadásával, eltűnésével a folyamatos vízellátás csökken.
A vízenergia-termelés aszályok miatti visszaesését drágább, gyakran fosszilis tüzelőanyagokra épülő erőművek bekapcsolásával pótolják, ami szembe megy a klímacélokkal. A víztározókkal rendelkező erőművek rugalmasabbak, mivel előrelátóan tudják kezelni a vízkészleteket. A folyóra telepített erőművek, amelyek nem rendelkeznek nagy tározóval, közvetlenül függenek a pillanatnyi vízhozamtól.
 
 
 
legutobbi 30 nap
 
 
 
*
Irán a szomszédos országoktól vásárolna vizet a tartós aszály miatt: Irán a szomszédos országoktól szeretne vizet vásárolni a tartós aszály miatt – közölte szerdán Abbász Aliabadi iráni energiaügyi miniszter (https://ujszo.com/kulfold/iran-a-szomszedos-orszagoktol-vasarolna-vizet-a-tartos-aszaly-miatt).
„Ha egy ország hajlandó vizet eladni, akkor veszünk tőle” – hangsúlyozta a tárcavezető, akit a Fársz helyi hírügynökség idézett. Emellett a vízgazdálkodás szempontjait szem előtt tartva olyan termékek importja is napirenden szerepel Iránban, amelyeknek az előállításához sok víz kell. .
Viszont Irán legtöbb szomszédja, így Irak, Afganisztán és a pakisztáni határrégió is szárazságtól, illetve vízhiánytól szenved. Az északra található Örményország rendelkezik valamennyi víztartalékkal.
Irán a világ egyik legaszályosabb országa. Az utóbbi években folyamatosan csökkent a csapadékmennyiség, és egyre gyakoribbak az aszályos időszakok és a szélsőséges időjárási körülmények. Emellett szakemberek figyelmeztetnek az iráni mezőgazdaság támogatási rendszerének visszásságaira is, miszerint ahelyett, hogy alkalmazkodnának a vízhiányos körülményekhez, különösen intenzív öntözést igénylő fajták termelését támogatja az állam. A hagyományos mezőgazdasági termelést sok helyen kiszorították, ami fatális következményekkel járt a termőtalajra és a víztartalékokra nézve. Emiatt családok ezrei kényszerültek vidékről a nagyvárosokba költözni. Az iráni elnök november elején a vízszolgáltatás drasztikus korlátozásának szükségességére figyelmeztetett, amennyiben decemberig nem esik eső. Tartós aszály esetére felvetette a 15 milliós teheráni lakosság kiköltöztetését is.
Kérdés, hogy az iráni olajért ki ad vizet?
 
A víz párolgásának sebessége és a hőmérséklet közötti kapcsolat exponenciális, nem lineáris. A párolgás intenzitását elsősorban a gőznyomás változása határozza meg a hőmérséklet függvényében, amit a termodinamikában a Clausius–Clapeyron-egyenlet ír le.A párolgás sebessége azért növekszik nem lineárisan, hanem annál gyorsabban a hőmérséklet emelkedésével, mert a gőznyomás exponenciálisan függ a hőmérséklettől.A gőznyomás és a hőmérséklet kapcsolatát leíró képlet a Clausius–Clapeyron-egyenlet integrált formája. Az  egyenlet megmutatja, hogy a gőznyomás (és így a párolgás mértéke) nem egyenesen arányos a hőmérséklettel, hanem a hőmérséklet reciprokának exponenciális függvénye. A légkörtudományban és a gyakorlati számításokban gyakran használnak egyszerűsített, empirikus formulákat, mint például az Antoine-egyenlet vagy a Magnus-formula, amelyek szintén exponenciális jellegűek, és pontosabban leírják a víz telített gőznyomását adott hőmérsékleti tartományokban.A párolgás sebességét a hőmérséklet mellett más tényezők is befolyásolják, például a levegő páratartalma, a szél sebessége és a folyadék felszínének nagysága.