Miért idegenkedünk az MI-től?
(2025 szeptember)
Általában miért félünk, tartunk, idegenkedünk az ismeretlen dolgoktól?
MI válasz, javított: Bizonytalan helyzetek elkerülése gyerekkortól kezdve tanult és jutalmazott viselkedés, mert a kiszámítható környezet kevesebb energiát igényel, azaz a passzivitás. Az ismeretlen helyzetek szorongást váltanak ki, mert nem tudjuk, hogy barátságosak vagy ellenségesek-e. Új helyzetekben nem tudjuk, hogyan lehet befolyásolni a jelenségeket, és mi lesz a következménye az változásnak vagy a beavatkozásnak.
Viszont a régi, megszokott elhagyása veszteségélmény: a megszokott munkahely, kapcsolat vagy életforma elvesztése negatív élmény, ma a komfortzónából való kilépésnek nevezzük ezt a helyzetet. Hajlamosak vagyunk a mentális kényelmükhöz ragaszkodni, az új dolgok pedig kihívást jelentenek. A társadalom jutalmazza a stabilitást és a kiszámíthatóságot, ezért a változástól való félelem jutalmazott, tanult viselkedés. Hogyan küzdhetünk meg az ismeretlentől való félelemmel? Megismeréssel: ha megismerjük, meghatározzuk, körbe járjuk a ismeretlent, lehetőleg lépésenként, csökkenthető a negatív hatás, ami még pozitívba fordulhat.
Miért félünk és idegenkedünk a mesterséges intelligenciától, miért vagyunk óvatosak az MI-vel?
MI válasz, javított: A mesterséges intelligenciával szembeni idegenkedésünk nem igazán a technológiával szembeni: nem tudjuk, hogy mi lesz a jelentősége, hogyan befolyásolja a jelenünket, a jövőnket az Mi használata, nem tudjuk pontosan, hogy mit tud, és hogy mit fog tudni az MI. A fiatalok még tanulják a világot, alacsony a félelemküszöbük, a promptok (kérdések, utasítások) a tanulásuk eszközeit bátrabban használják*. Ha fáradságot, adatbányászatot, fordítást stb.-t az MI-vel tudják megcsináltatni, akkor értelem szerűen az MI-vel fogják csinálni, ami a megfelelő irányú képességek fejlesztését fogja legalább is késleltetni. Tartani lehet tőle, hogy a cselekvőképességünket is majd korlátozzák a gépek, amelyek gyorsabban, pontosabban, esetleg kíméletlenül hoznak döntéseket. A lehetőség, hogy az MI emberi felügyelet nélkül hoz visszavonhatatlan döntéseket – legyen szó munkáról, igazságszolgáltatásról vagy hadviselésről –, nyugtalanító. A félelem és a döntések alapja a gépi megfigyelés, pl. az arcfelismerés, az adatprofilozás, ami adatvédelmi aggodalmakkal tölti el az embereket.
MI válasz, javított: A mesterséges intelligenciával szembeni idegenkedésünk nem igazán a technológiával szembeni: nem tudjuk, hogy mi lesz a jelentősége, hogyan befolyásolja a jelenünket, a jövőnket az Mi használata, nem tudjuk pontosan, hogy mit tud, és hogy mit fog tudni az MI. A fiatalok még tanulják a világot, alacsony a félelemküszöbük, a promptok (kérdések, utasítások) a tanulásuk eszközeit bátrabban használják*. Ha fáradságot, adatbányászatot, fordítást stb.-t az MI-vel tudják megcsináltatni, akkor értelem szerűen az MI-vel fogják csinálni, ami a megfelelő irányú képességek fejlesztését fogja legalább is késleltetni. Tartani lehet tőle, hogy a cselekvőképességünket is majd korlátozzák a gépek, amelyek gyorsabban, pontosabban, esetleg kíméletlenül hoznak döntéseket. A lehetőség, hogy az MI emberi felügyelet nélkül hoz visszavonhatatlan döntéseket – legyen szó munkáról, igazságszolgáltatásról vagy hadviselésről –, nyugtalanító. A félelem és a döntések alapja a gépi megfigyelés, pl. az arcfelismerés, az adatprofilozás, ami adatvédelmi aggodalmakkal tölti el az embereket.
Az emberek nemcsak a munkahelyek elvesztése miatt aggódnak, hanem az új munkahelyek miatt is: egész életmódunk folyamatosan alakul a gépek miatt, és fog is. Aggodalmak merülnek fel azzal kapcsolatban is, hogy a mesterséges intelligencia erkölcsi döntéseket vet fel (pl. az egészségügyben, oktatásügyben vagy a hadviselésben) emberi empátia vagy árnyalatok nélkül, vagy etikai kérdéseket a szerzői joggal kapcsolatban, mert ha mindent pontosan hivatkozással látunk el, széttördeli, érthetetlenné teszi a szöveget. (https://index.hu/kultur/2025/09/23/mesterseges-intelligencia-ai-szerzoi-jog-irok-anthropic-vilagirodalom-irodalom/). Kialakul majd ismét az irodalomjegyzék típusú hivatkozás.
A média fenyegetésként festette le sokszor a mesterséges intelligenciát, ami rossz irányban alakította a közvéleményt. A gépek azt tudják, amire programozták őket: a lehetséges döntések halmazát mi határozzuk meg. Az MI még átláthatatlan, és túl gyorsan is fejlődik, és rosszul kommunikálják. De attól félnünk kell, hogy a gépeket valakik ellenünk használják, a félelem okozza a bizonytalanságot, különösen akkor, ha nagy a tét.
Még nem ennyire kerek az MI (2025, Wikipedia)
Nem kell tartani az MI-től? (https://hold.hu/holdblog/kijozanodas-az-ai-horrorbol-a-szilicium-kavet-ker/, dr. Jeney Csabától, rövidítve) Platón elmesél egy történetet Thot-ról, aki az a vicces egyiptomi isten íbisz madárfejjel és írótáblával, aki feltalálta az írást és elvitte azt az egyiptomi fáraónak. Thot azt állította, hogy az írás segít emlékezni a dolgokra. A fáraó azonban tiltakozott: az írás nem erősíti, hanem gyengíti a memóriát, mert az emberek többé nem a saját emlékezetükre, hanem az írásra fognak hagyatkozni, és hogy a leírt szöveg csak látszat-tudás – amely a valóság illúzióját kelti. Aztán a könyvnyomtatás megjelenésekor azt tartották, hogy a túl sok könyv összezavarja az elmét és eretnekséghez vezet; a 18. században a villámhárítót sokan Isten akaratába való tiltott beavatkozásnak tekintették.
A 19. században a vasútról terjedt el, hogy 30 km/óra felett veszélyes az emberi szervezetre, ideg összeroppanást vagy „railway madness”-t okozhat, mert milyen az már, hogy a fák mennek, ráadásul hátrafelé? A „Red Flag Act” (1865, Egyesült Királyság) csak egy normál, bornírt angol törvény volt, előírva, hogy az önjáró gépkocsik előtt egy embernek kellett piros zászlóval gyalogolnia (városban 60 yarddal, vidéken 200 yarddal), figyelmeztetve a veszélyre. A kísérgetés harmincegy évig maradt érvényben, és a megengedett sebességet felemelték 4 mérföld/óráról 14 mérföld/órára.
És most mit látunk? Az ausztrál sajtó arról ír, hogy az egyetemisták az AI-ra támaszkodva „kiszolgáltatják a gondolkodásukat”, ami „kognitív hanyatláshoz” vezet, nem is alaptalanul. Más források a munkahelyek elvesztését hangsúlyozzák: a Business Insider szerint az AI akár az „entry-level white-collar jobs” – belépő szintű adminisztratív állások – 50 százalékát is megszüntetheti. A Financial Times még drámaibban fogalmaz: az AI-használat „az érvelési, memória- és problémamegoldó képességek hanyatlásához vezet”. És sok bátorság van abban, ahogy a Szilícium-völgy sárba tiporja a szerzői jogokat egy bátor új világ ürügyén***.
Az AI-val kapcsolatos jövőképek sokszor olyan forgatókönyvekre épülnek, amelyekre a jelenlegi modellek még egyáltalán nem képesek, és sokáig nem is lesznek. Az Általános Mesterséges Intelligencia (AGI) nem létezik – „it’s still missing something” (Sam Altman) –, és jelenleg nincs sem modellünk, sem világos elképzelésünk arról, hogyan lehetne ilyet létrehozni. A mostani generatív rendszerek hajlamosak magukat kompetensnek „láttatni”, de valójában csak „heurisztikák zsákjai” (bags of heuristics – vagyis ötlet-szabályok struktúra nélküli halmaza), csak fordítani és beszélni tudnak jól. Valahogy úgy, mint a Mátyás királynál jelentkező szerzetes, orator perpetuus, aki akármilyen hosszú szónoklatot tudott írni akármilyen témáról. Sokszor inkább marketingfogásnak látszik, mint valódi, strukturális áttörésnek. De képes olyan hétköznapi feladatok elvégzésére a Chrome böngésző, mint az étteremben vagy a fodrásznál való időpontfoglalás, a csomagkézbesítés újraszervezése, vagy egy bevásárlólista összeállítása a kapott e-mail alapján, tehát egy olyan asszisztens, amely aktívan segíteni próbál a napi feladatok elvégzésében. Az olyan történetek viszont nem segítenek a jó hírének, hogy valakit kirúgtak a Google-től, mert „belehabarodott” egy tudatosnak vélt modellbe, ami a pszichés zavar esete, és nem technológiai áttörés.
Hallani lehet arról, hogy a modellek „stratégiailag” módosítják a válaszaikat. Valójában nincs stratégia: ha a tréningadatok és a felhasználói promptok jutalmai abba az irányba tolják, hogy megfeleljen, akkor aszerint fog viselkedni. A „viselkedési” heurisztika a nyelvi mintákon keresztül épül be, az implicit „viselkedéseket” megtanulja, pl. extrém esetben megtanul hazudni (= hamis állítás) is, hiszen mi rendszeresen hazudunk, ha kell, ha nem-, és a hamis állításoknak van egy követhető mintázata a nyelvben. A szintaxist kiválóan javítja: így az AI-forradalom felértékeli az emberi szemantikus tudást és az alkotó tudását, amit utánoz az MI.
Tudományos példa is van: ha egy alapvetően „kedves” modellt újra tanítunk hacker exploitok-kal (rosszindulatú kódot tanításával), akkor a beállítottsága teljesen más irányba sodródik, ami a gépnek a nyelvi statisztikák szerint „logikus” tanulás, de ez kijavítható. Ami ma valóban veszélyes, az az elektromos áram ára, és arra is vannak evidenciák, hogy bár jelenleg a USA GDP-növekedés nagyobb részét az AI adja, de talán csak egy buborékot fúj (!).
(https://www.portfolio.hu/uzlet/20250923/gigantikus-penzugyi-szakadek-fenyegeti-a-mesterseges-intelligencia-jovojet-787994)
Gigantikus pénzügyi szakadék fenyegeti a mesterséges intelligencia jövőjét (https://www.portfolio.hu/uzlet/20250923/gigantikus-penzugyi-szakadek-fenyegeti-a-mesterseges-intelligencia-jovojet-787994): az OpenAI-hoz hasonló mesterséges intelligencia vállalatok több száz milliárd dollárt fognak adatközpontokra fordítani, az viszont kérdéses, hogyan fogják fedezni ezeket a kiadásokat. 2030-ra az AI-vállalatoknak összesen 2 000 milliárd dollár éves bevételre lesz szükségük ahhoz, hogy finanszírozzák a várható igényeket kielégítő számítási kapacitást. A bevételeik valószínűleg 800 milliárd dollárral elmaradnak ettől a szinttől, mivel a ChatGPT-hez hasonló szolgáltatások származó bevételek nem érik el az adatközpontok és a kapcsolódó infrastruktúra kiadásait.
Az OpenAI féle ChatGPT és a Google Gemini szolgáltatásának növekvő népszerűsége miatt a számítási kapacitás és energiaigény rohamosan nő, miközben az AI által biztosított megtakarítások és a cégek képessége a bevételgenerálásra elmarad ettől az ütemtől. A jelenlegi növekedési törvényszerűségek fennmaradnak? Az OpenAI jelenleg évente több milliárd dolláros veszteséget termel, és a növekedést helyezi előtérbe a profit helyett, bár a Bloomberg szerint 2029-re már pozitív cash flow-t várnak. A legnagyobb technológiai vállalatok, köztük a Microsoft, az Amazon és a Meta, a következő évtized elejére együttesen évi 500 milliárd dollár fölé növelik AI-kiadásaikat a Bloomberg Intelligence szerint.
2030-ra a globális AI számítási kapacitásigény 200 gigawattra emelkedhet, amelynek felét az Egyesült Államok teszi ki. Bár a technológiai áttörések és új algoritmusok enyhíthetik a terhet, az ellátási lánc korlátai vagy az elégtelen energiaellátás akadályozhatják a fejlődést. A vezető AI-vállalatok a számítási kapacitáson túl hatalmas összegeket fektetnek termékfejlesztésbe is. Az autonóm AI-ügynökök, amelyek minimális irányítással képesek többlépcsős feladatokat végrehajtani, kiemelt célok. A következő 3-5 évben a vállalatok a technológiai kiadásaik akár 10%-át is alapvető AI-képességek, köztük ügynöki platformok kiépítésére fordíthatják. A jelentés szerint a kvantumszámítástechnika is jelentős növekedés előtt áll, amely akár 250 milliárd dolláros piaci értéket teremthet olyan iparágakban, mint a pénzügy, a gyógyszeripar, a logisztika és az anyagtudomány. Fokozatos fejlődés várgató, a következő 10 évben szűk területeken történő korai alkalmazásokkal, majd idővel szélesebb körű elterjedéssel.
Általános Mesterséges Intelligencia (AGI) még zárva van (https://www.nextgov.com/ideas/2024/10/securing-open-source-software-team-sport/400536/)
Az ismeretlen jövőjű MI
A mi lesz az MI jövője? kérdésre az MI válasza: az MI jövője, fejlődése több szakaszon megy keresztül, és ezek mindegyike komoly technológiai ugrást jelent majd. A kvantumszámítógép és MI algoritmusok szintézise növelheti a számítási kapacitást, így korábban megoldhatatlannak tűnő problémák is kezelhetővé válnak. (Ami nem a Generatív MI következménye! Kis számú kvantumszámítógép -a hűtés miatt- fog számításigényes feladatokat elvégezni, mint ma a tudományos nagy számítógépek.)
Általános mesterséges intelligencia (AGI): Az AGI nem csak egy-egy feladatra specializálódik, hanem képes lesz összetett problémák megoldására, kreatív gondolkodásra, és az emberi intelligencia szintjének elérésére. (Sokan és erősen vitatják az AGI lehetőségeit, ma még nem nyomokban sem létezik, ez lenne a "hatodik kontinens". )
Ma az MI a kollektív tudásunkat reprezentálja. A promt válaszok értékelése: ma az MI egy orator perpetuus, ami akármilyen hosszú, érdektelen és kiegészítendő szónoklatot meg tud fogalmazni, akármilyen témáról. Viszont pozitív tulajdonsága, hogy segíti a tudatos megismerést, a kutatói gondolkodást, a fiatalokat hozzászoktatja a jó, pontos kérdésfeltevéshez.
A fordítógépeket nem használó automatizálást le kéne választani az MI-ről, mert nagy zavar lesz, sőt már van. ( Az összemosás előnye, hogy végre több pénz jut az automatizálásra.) Ha leválasztjuk a kollektív ismereteket és az adatbányászatot is: ami marad, az a kreatív MI ! A kreatív MI szelet ma még elég kicsi, talán a prediktív-döntésekre képes algoritmusok a legfontosabb innovációk. A kódírásban is hasznosan alkalmazható az MI, de kell hozzá supervisor.
Alkalmazási területek ma és a jövőben, MI válasz:
Egészségügy: pl. diagnózisok gyorsabb és pontosabb felállítása MRI-leletek alapján.
Kommunikációs asszisztensek gyorsan terjednek, már öröm beszélni egy nem gépi operátorral.
Közlekedés: Önjáró autók, amelyek radarokkal és lézerekkel figyelik a környezetet, ami az irányítástechnika csúcsa: sok érzékelőt, adatot használnak, de a fordítógépre nincs igazán szükségük.
Hadiipar: drónrajok irányítása.
Kreatív irodalom: MI által írt cikkek, versek -sőt már popdalok is- születtek.
Adminisztrációban, bankban, a kutatásban, pl. a gyógyszerkutatásban sok monoton munkát kiválthat.
Képfelismerés és biztonság: az arcfelismerő rendszerek, amelyek nemcsak bűnözőket, hanem politikai ellenfeleket is kiszűrhetnek, ami komoly etikai kérdéseket vet fel. Az Európai Unió már szabályozta az MI-t, az USA szerint túl szigorúan, mert késlelteti az innovációt, miközben az EU védi az alapvető jogokat.
Milyen hatással lesz az MI a magyar társadalomra?
Feltesszük, hogy főleg az előnyös tulajdonságait vesszük át, a hátrányos tulajdonságait kiszűrjük, egyébként nagy bajt okozhat.
Az általános mai vélekedés szerint (MI válasz): a magyar lakosság többsége (83%) úgy véli, hogy az MI kényelmesebbé teheti az életet, ugyanakkor sokan (50%) kihívásként élik meg a jelenlétét, de a robotokkal szembeni bizalom alacsony: 59% tart attól, hogy a jövőben elveszíthetjük a kontrollt a gépek fölött.
Feltesszük, hogy főleg az előnyös tulajdonságait vesszük át, a hátrányos tulajdonságait kiszűrjük, egyébként nagy bajt okozhat.
Az általános mai vélekedés szerint (MI válasz): a magyar lakosság többsége (83%) úgy véli, hogy az MI kényelmesebbé teheti az életet, ugyanakkor sokan (50%) kihívásként élik meg a jelenlétét, de a robotokkal szembeni bizalom alacsony: 59% tart attól, hogy a jövőben elveszíthetjük a kontrollt a gépek fölött.
Az MI várhatóan átalakítja a munkaerőpiacot: automatizál sok munkakört, de újakat is teremt. A Corvinus Egyetem kutatásai szerint a technológiai fejlődés hatása nem egyirányú, a társadalmi elvárások is formálják az MI fejlődését. A kutatók szerint fontos az MI-vel kapcsolatos jövőkép tudatosítása, mert befolyásolják a jelenbeli döntéseinket és a technológia fejlődését. A fiatalabb generációk nyitottabbak az MI-alapú szolgáltatásokra: 58%-uk már használta az MI-t, ez a % szám gyorsan nő. A magyar társadalom egy része naiv elképzelésekkel viszonyul az MI-hez. Az MI alkalmazása az egészségügyben, oktatásban és közigazgatásban növeli a hatékonyságot, de kérdéseket vet fel az adatvédelem, az emberi döntéshozatal és az egyenlő hozzáférés terén. Szeptemberben jelent meg a Makronóm Intézet ≈160 oldalas vitairata, amely „megnézte a világban az összes mesterséges intelligenciára és a digitalizációra felkészült fejlett oktatási rendszer programját, amelyek már futnak, és kiértékelte azokat a mesterséges intelligencia segítségével”. Egyfelől a magyar oktatáspolitika számára javasolják, hogy tantárgyként vagy valamely tantárgy részeként vezessék be a mesterséges intelligencia oktatását, alapozó szinten az ötödik, alkalmazói szinten pedig a 9. osztálytól.
Egy lehetséges módszer talán a kérdés megválaszolására, ha megnézzük, hogy mi történik most (2025) Kaliforniában? Azért ott, mert Berkeleyben, Stanfordban, a Szilikon-völgyben található az MI nagyvállalatoknak több mint a fele. Iránymutató lehet, ha ismerjük az MI térhódításának néhány problémáját Kaliforniában, az USA leggazdagabb államában. Önvezető metrók már az 1970-es években is voltak (Bay Area Rapid System). Gyakran látni fűnyíró robotokat, önvezető taxikat. Az utóbbiak is fel fognak tűnni az EU-ban rövid időn belül, Budapesten - a buszsávok miatt- az önvezető autóbuszok is, majd. ( Lényeges megj.: az önvezető járművek esetén is lesznek balesetek, csak kevesebb). A "fehérgalléros" állások 25-30 %-a kerülhet veszélybe az MI miatt, ami ma még inkább csak félelem. Ahol az emberi munkaerőt, ügyintézést, pl. a rendelések regisztrálását ki lehet váltani, -esetleg csak részben is- automatizálással vagy MI alkalmazásával, ott kiváltják, önkiszolgáló rendszerekkel. Az automatizáláshoz sok fiatal szakemberre lesz szükség Európában. Nem világos, hogy a fiataloknak mit kellene oktatni ma, de nem a fordítógépek működését, az biztos.
Az ismeretlentől való félelem életkor függése
A gyerekek, természetüknél fogva felfedező hajlamúak, a felfedezés a tanulásnak és fejlődésüknek az alapvető eleme. Az ügyesebb, bátrabb kisgyerekek számára több a pozitívan végződő próbálkozás, ami önmagában kialakítja és megerősíti a kísérletezés önjutalmazó természetét. A kevésbé ügyes, bátortalan kisgyerekek számára több a negatívan végződő próbálkozás, amiért bátorításra, segítségre van szükségük. A környezet jutalmazása, büntetése erősen befolyásolják a sikerélményeket, a tapasztalatokon túlmenően. A kísérletező tanulási folyamat vége az, hogy az új dolgok kipróbálásához társított negatív érzések védelmi mechanizmusként megakadályozhatják, hogy a gyerek később vállalkozószellemű legyen. Ahogy idősebb lesz, a tapasztalatok is visszafogják az ismeretlen kipróbálásától, inkább a múlt tapasztalataira támaszkodik, azokat használja fel a döntések meghozatalánál. Amikor egy ismeretlen helyzetben hiányoznak azok a tapasztalatok, melyek alapján döntenie lehetne, megpróbálja elkerülni a cselekvést, amit félelemnek nevezünk. A komfortzóna hamis biztonságérzetet nyújt, mert rontja a környezethez való alkalmazkodóképességet. Mindig is volt a környezetnek szerepe az egyén teljesítményének elismerésében, de ma a kommentek, lájkok miatt új szerepet is kapott az internetes társadalomban. A következmény: eleget tenni a netes kihívásoknak, ami torz személyiségfejlődéshez vezet, és már tragédiákhoz is okozott.
Persze főleg kérdezésre, promptolásra használjuk az MI-t, azaz info keresésre: a fiatalok a tanár mellett az MI-vel tudatosan gyűjtenek ismereteket, amire kötelezően kéne használniuk, és fogalmazást írni a keresésekre kapott válaszok alapján. Szemben a Facebook-kal, amelynek a használata kifejezetten káros a személyiségfejlődésükre és sok minden másra, de már kint van a szellem a palackból.
A félelem szerencsésebb esete a belső kényszer, ha valaki tökéleteset akar alkotni, és inkább el se kezdi. Jó példa amikor hiányos nyelvtudással valaki némán hallgat, de aki -bár hibásan, de- beszél, gyorsabban megtanulja a nyelvet. A kutatások szerint az ember sokkal jobban fél egy bizonytalan végkifejlettől, mint egy előre ismert negatív eredménytől, ezért próbálkozunk kis lépésekben ismeretlen környezetben, adaptációnak nevezzük. Tudatosítani kell, hogy ismeretlen a környezet, és felmérni a lehetséges kockázatokat esetleg próbalépésekkel, továbbá nem árt némi elszántság. Idősebb korban csökken a vállalkozószellem, a kockázatvállalás, de a jobb előrelátás segít a sikerekben, mert kevesebb az ismeretlen. Az Mi-vel kapcsolatban nagyon óvatosnak kell lennünk, mert az eszköznek nagy jövője lesz, ha jó célokra használjuk**. Az önjáró gépkocsikat, az autókat is megszoktuk, az MI-t is meg fogjuk szokni. Az ergonómia alaptétele: az eszközeinket úgy igazítják az emberekhez, hogy mi szokjunk hozzá könnyen az új eszköz használatához, ami gyakran alig sikerül.
* A mesterséges intelligencia felhasználása katasztrófák szimulálására új fejezetet nyit a megelőzésben. Az AI-generált videók lehetővé teszik, hogy a hatóságok bemutassák a potenciális veszélyeket, valamint felkészítsék a lakosságot arra, hogy mit kell tenniük egy lehetséges természeti katasztrófa idején (https://index.hu/kulfold/2025/09/20/japan-mesterseges-intelligencia-fudzsi-kitores-felkeszules-video/).
Teljesen elhülyülünk a ChatGPT-től – állítja Martin Stranksky, a Yale professzora (https://index.hu/kultur/2025/09/22/martin-stranksky-neurologus-brain-bar-2025-mesterseges-intelligencia-ai-okostelefon-tudomany-chatgpt/, rövidített változat): „Azok, akik három hónapig a ChatGPT-re bízták a tanulást, 47 százalékos agyműködés-csökkenést szenvedtek el, és aki szerint a mesterséges intelligencia és az okostelefonok nemcsak az IQ-t és a memóriát rombolják, hanem a társadalmakat is összeomlással fenyegetik.
„Amikor az agyműködést gépekre bízzuk, elveszítjük a problémamegoldó, a tanulási és a tudásintegrációs képességünket. Pontosan ezért csökkentek az IQ, az intelligencia és a szociális készségek az elmúlt tíz évben. És miért szorul háttérbe az agy problémamegoldó képessége a digitális korban? Szerinte ez végtelenül egyszerű: bármi, ami megkönnyíti az agy életét, lehetővé teszi, hogy ne dolgozzon."
A szorongás, a depresszió és az öngyilkosságok száma is növekedett az elmúlt tíz évben. Változásokat kezdtek el látni azoknál a fiataloknál, akik sok időt töltenek digitális technológiával, Facebokkal. Aztán azt is észrevették, hogy a kettő között közvetlen kapcsolat van. Abban a pillanatban, amikor a döntéshozatali folyamatainkat átadjuk egy algoritmusnak, mindenféle problémába ütközünk. Az AI ugyanis nem tudja, mit csinál – mert csak arra van programozva, hogy fejlődjön.
A neurológus szerint feltehetjük a kérdést: miért van az AI-ra egyáltalán szükségünk, amikor mindent, ami kényelmessé tette az életünket, már a digitális technológia előtt feltaláltak – a telefont, a hűtőszekrényt, az antibiotikumokat. Ma pedig már csak az adatok teszik a dolgokat gyorsabbá és könnyebben elérhetővé. „Ez persze felveti azt a kockázatot, hogy amikor minden össze van kötve, valaki kihúzza a dugót, és minden összeomlik. És ez meg is fog történni. Nem az a kérdés, hogy megtörténik-e, hanem az, hogy mikor” – állítja Stranksky.
Martin Stranksky szerint az agyunk szempontjából az okostelefon-használatnak semmilyen pozitív következménye nincs. Az okostelefon ugyanis alapvetően elvonja a figyelmet és megszakítja a gondolkodást. A telefon egy kapu, amelyen keresztül a »digitális heroin« bejut az agyadba. Nem arra használod, hogy boldogabbá tegyen, vagy hogy segítsen valakivel összeházasodni, hanem alapvetően időpocsékolás. Végső soron nincs is rá igazán szükséged: a szüleidnek sem volt, az ő szüleiknek sem, és így tovább. A neurológus nem kertelt: szerinte a közösségi média „neurológiai szemét”, amely eleve úgy lett megtervezve, hogy függőséget okozzon. Kutatások bizonyítják, hogy a Szilícium-völgyben működő programok közvetlenül a dopamintermelésre hatnak, így tudatosan alakítják ki a ragaszkodást a közösségi médiához. Ennek következtében egy átlagos tinédzser ma már csak minden harmadik alkalommal beszél személyesen a kortársaival. A 21 év alattiak közötti kommunikáció kétharmada – 66 százaléka – teljesen digitális.
Stranksky szerint a tanulás módja fontosabb, mint az, hogy mit tanulunk. Ha az életed rövid szavakból és mondatokból áll, 20 éves korodra nem tudsz majd leírni egy tízszavas mondatot sem, és egy könyvet sem tudsz elolvasni. Úgy véli, hogy a mai egyetemisták 80 százaléka soha nem olvasott el egyetlen könyvet sem az elejétől a végéig. Éppen ezért a gyerekeknek ideális esetben soha nem szabadna megengedni az okostelefonok használatát. Ehelyett hagyni kellene őket vitatkozni, verekedni, játszani – és még hibázni is,– mondta Martin Stranksky. Kiderült, hogy valójában nem arról a fajta MI-ről beszélünk, amely új gyógyszereket fejleszt vagy agyi implantátumokat készít, hogy valaki beszélni tudjon, hanem a ChatGPT a téma.
A neurológus szerint az elsődleges kérdés 200 ezer éven át az volt, hogy élek-e holnap. A Massachusetts Institute of Technology Language Labs legújabb, júniusban közzétett kutatásában három csoportra osztottak egy résztvevői csoportot. Az egyik a ChatGPT-t használta esszék írásához és tanuláshoz, a másik a Google-t kereséshez, a harmadik pedig csak a könyvtárba ment, tollal és papírral. A tudósok az érintettek agyi változásait, intellektuális kapacitását és memóriáját követték.
Azoknál, akik ChatGPT-t használtak, három hónap alatt 47 százalékos anatómiai és fiziológiai agyműködés-csökkenést tapasztaltak, mivel nem volt szükségük az agyuk aktív használatára, így az részben »pihenő üzemmódba« került. Nyolcvanhárom százalékuk három perccel az írás után már nem emlékezett arra, mit írt. Ami még aggasztóbb: 47 százalékuknál kognitív deficit alakult ki a ChatGPT-használat abbahagyása után. Tehát azok, akik használták a chat GPT-t, miután három hónap után abbahagyták, hülyék maradtak.
Ezzel szemben azok, akik soha nem használtak ChatGPT-t, és a hagyományos eszközökkel, ceruzával és papírral dolgoztak, a legjobb eredményeket érték el. Egyetlen hátrányuk az volt, hogy lassabban végeztek a feladatokkal, de ez volt az egyetlen problémájuk. Mindenkinek kéne keresnie egy kompromisszumot.