Politikai polarizáció → nihilizmus és az MI

 

 

(2025 november)

 

 

 

 

A társadalom erős polarizáltsága idején megnő a nihilista jelenségek, a társadalmi közömbösség gyakorisága. A felvilágosodás előtt még nem létezett  nihilizmus, mert nem voltak kérdésesek az erkölcsi normák. A Római Birodalom bele bukott az identitásvesztésbe, a gótok vették át a vezetést, még a zsoldosok egy részét is a gótok adták, a Birodalom önvédelmi ösztöne letűnt, a törzsek, városállamok lakóinak tudata lett ismét az uralkodó. 

 

Ha egy közösség semmilyen erkölcsi normát nem ismer el kötelező érvényűnek, ha a közösségből sorra kikopnak erkölcsi értékek, a társadalmat összetartó kulturális minták, és a szabályok, identitás helyett csak jogot tudnak kínálni, akkor nincs új érékteremtés. A társadalmi identitásválságban a közösség tagjai nem tudják egyértelműen meghatározni önmagukat vagy a csoporthoz való tartozásukat. Akkor következik be, amikor a hagyományos értékrendek, szerepek vagy jövőképek érvényüket vesztik. Lehetséges okai, hogy a globalizáció és a technológiai fejlődés hatására a hagyományos (pl. nemzeti, vallási) identitások ütköznek az globális vagy közösségi normákkal. A munkafeltételek,  a nemi szerepek és a családszerkezet gyors átalakulása miatt az egyének nem látják a szerepüket a társadalmi hierarchiában. A közösségi média csoportjaiban  megszűnik az egységes társadalmi valóságérzékelés, a különböző csoportok eltérő igazságokban hisznek.

 

Ha a közélet állandó konfliktustól terhes,  „mi vagy ők” logikáról szól, sok ember érzelmileg elfárad, közömbössé válik, ami könnyen ahhoz vezethet, hogy úgy érezze: „Semminek nincs értelme, úgysem számít, mit gondolok.” A közvélemény passzív részét kimerültség és kiábrándulás jellemzi, amikor a közélet állandó konfliktusról, csökken az intézményekbe vetett bizalom. Amikor a politika már nem csak a közös problémák megoldásáról, hanem hatalmi harcról is szól, akkor kialakul a „minden értelmetlen” élmény. A polarizált média már nem történéseket, híreket, hanem teljesen ellentétes „valóságokat” mutat be. A polarizálódás legnegatívabb tünete az egyoldalú, félrevezető hírközlés, ami hírhamisítás. Az egyik szemben állóról csak a kedvező híreket, a másikról csak a negatív híreket közlik, de azt legalább gyalázkodó stílusban. Ha az ember nem tudja, kinek hihet, az könnyen vezet  érték- és igazságbeli relativizmushoz, ami már a nihilizmus egyik kiváltó oka. A szélsőségesen moralizáló politikai vitákra (ahol minden kérdés „jók vagy rosszak” alternatívái) sokan szekeptikusok lesznek, cinizmussal, majd nihilizmussal reagálnak („mindenki hazudik”, „minden csak propaganda”). Van további kategória is: akik nem tartoznak a „mi vagy ők” és a nihilisták közé, azok radikálisabb meggyőződések felé mozdulnak vagy apolitikussá válnak, esetleg elkezdenek különleges célokat maguk elé tűző -néha vallási- közösségeket keresni. (A szkepticizmus egy olyan kétkedő filozófiai felfogás, kritikus gondolkodásmód, amely megkérdőjelezi a bizonyosságok és az igazságok megismerhetőségét, létezését. A kifejezés a görög szkeptikosz szóból ered, amelynek jelentése: „vizsgálódó” vagy „fontolgató”. A közösségi oldalak értékrombolása egy önálló téma.)

 

Kérdés, hogy a felvilágosodás ideje óta lazuló erkölcsi-társadalmi összetartó erő ma már gyors gyengülése ellen mit lehet tenni? A mai társadalmak jogokon, alkotmányokon alapuló társadalmak, mely intézmények nem pótolják a társadalmi összetartó erőt, sőt a demokrácia erői elemire bontják az európai társadalmakat. A társadalmi szabályok, a szokásjog a feledésbe merülnek. A neten, a közösségi oldalakon alakulnak az új, bár néha nihilista -néha gyűlölködő-  szabályok. Az új Európa -az ukrajnai háború után- már békepárti és racionális energiapolitikát fog folytatni, valamennyire csökkenő eregiaárakkal, és diverzifikációval, szabályozott közvagyon védelemmel, bevándorlással és egészségesebb családpolitikával. Az MI-t pedig termelékenység növelésre, adatelemzésre és ismeretterjesztésre fogják használni, a szórakoztató funkciója csökkenő lesz. Ukrajna újjáépítése biztosítja azt a növekvő gazdasági potenciált Európának, amit a fegyverkezés csökkenő, bár magas szinten állandósuló üteme okoz. Oroszország, a családegyesítés és a kitoloncolás Európának továbbra is "túl nagy falat" marad. (Pl. a német kormány 2024-ben és 2025-ben számos szigorítást vezetett be a migrációs politikában, amelyek célja a szakképzett munkaerő megtartása, ugyanakkor a bűnözők és a szociális rendszert kihasználók kitoloncolása, szigorította a határellenőrzést is, hogy megfékezze az illegális migrációt, és már készül a klímamenekültekre. Statisztika: 2025 elején a lakosság már mintegy negyede rendelkezett bevándorlói gyökerekkel.)

 

A nihilizmus gyakori reakció a polarizált korszakokban, mert a kulturális és politikai bizonytalanság, az értékek relativizálódása és a konfliktusok túlhangsúlyozása kiábránduláshoz vezet, ami természetes pszichológiai válasz, a nihilizmus nem egy új keletű jelenség. Egyes történelmi és kulturális időszakokban – különösen a válságok idején – felerősödik a jelenség, alapvető filozófiai irányzatként korábban is létezett, és valószínűleg a jövőben is jelen lesz.  A nihilizmus fogalma a 19. század közepén jelent meg Oroszországban. A 20. században a világháborúk, a helyi háborúk, a modern technológia negatív vívmányai (mint az atombomba) sokak számára erősítették a nihilista érzéseket, megkérdőjelezték az emberi haladásba vetett hitet. A posztmodern filozófia tovább feszegette a korábbi erkölcsi értékekbe vetett hitet.

 

A jövő kilátásai és az MI: a jelenlegi és a jövőbeli korokban a klímaválság, az ukrán háború, az energiaválság, a mesterséges intelligencia (MI) fejlődése és a gyors társadalmi változások ismétlődő egzisztenciális kérdéseket vetnek fel, kiválthatnak nihilista gondolatokat. A nihilizmus egy visszatérő emberi reakció az értelmetlenség, a bizonytalanság és a szenvedés jelenségeire. Ahogy a világunk kauzálissá, racionálissá válik, sokunk elkezd majd visszavágyódni egy érzelmekben gazdagabb, romantikusabb világba. Minden korban megtalálható, és valószínűleg a jövőben is, mint az emberi létezés értelmének megkérdőjelezése. Érdekesség a Mesterséges Intelligenciával (MI) kapcsolatban: az MI nem „hisz” semmiben, ezért nem lehet nihilista, azaz a nihilizmus emberi filozófiai álláspont, amikor azt állítja, hogy nincs objektív értelem, érték vagy cél. Az MI-nak nincsenek saját hiedelmei, értékei, tudata vagy érzelmei, ezért nem tud nihilista lenni, de elemzi, feldolgozza vagy mintázatokkal modellezi a nihilizmusról szóló emberi gondolatokat. A szélsőséges állításokat letíltja.

 

Pl. az egzisztenciális nihilizmus: „Ha az AI kiteljesedett állapotában, lesz-e értéke az emberi alkotásnak?” Az emberek egy része úgy fogja érezni, hogy csökken az egyén jelentősége, felelőssége, értékteremtő szerepe. Néhány filozófus szerint az MI által létrehozott személytelen, csak a profitot optimalizáló, célmaximalizáló rendszerek egy újfajta „életérzést” hoznak létre: a világot egy  értékmentes adatfeldolgozó gép fogja szolgálni, az emberi tényező  szerepét az adattényező veszi át. Ahogy a világunk teljesen kauzálissá, racionálissá válik, sokunk elkezd majd visszavágyódni egy érzelmekben gazdagabb, romantikus világba. Az MI kiválthat nihilista érzéseket, és felvet olyan filozófiai kérdéseket, amelyek a jelentés, érték és emberi szerep újragondolásához vezetnek. Különösen egy fegyverkező korban, amikor Európa háborút akar. (Az EU hadiipari bevétele 13 százalékkal 151 milliárd dollárra emelkedett, főként az ukrajnai háború és a Moszkvának tulajdonított növekvő fenyegetés miatt. A négy német tőzsdei védelmi vállalat – a Rheinmetall (20.), a ThyssenKrupp (61.), a Hensoldt (62.), a Diehl (67.) – összesen 36 százalékos növekedéssel 14,9 milliárd dolláros forgalmat ért el. Németország nagy gazdasági bajban volt, de már nincs.) 

 

Az MI mint „új hibrid értékteremtő” (Nietzschei értelemben is, Nietzsche számára az értékek nem örök, objektív erkölcsi igazságok, hanem emberi alkotások. Az értékteremtés tehát mélyen egzisztenciális, személyes, kockázatos és morális aktus.) Az MI „új értékteremtő” már ma is, és igaz, hogy gazdasági értelemben, és új eszközöket is ad a kezünkbe, új tartalmakat hoz létre, új szolgáltatásokat tesz lehetővé, optimalizál, előre jelez, szervez, ami még nem új morális tartalom. Az eszköz és a gazdasági értékteremtés az Mi miatt csak gyorsabb és egyszerűbb, nem helyettesíti, hanem átalakítja az emberi értékteremtést, egy más értékrendszert alakít ki. Az MI új társadalmi helyzeteket, emberképeket, döntési rendszereket teremt, amelyek új, hibrid értékrendszer kialakulását kényszeríti ki. Ahogy a világunk teljesen kauzálissá, racionálissá válik, sokunk elkezd majd visszavágyódni egyí érzelmekben gazdagabb, romantikus világba.

 

A korunkban megjelenő nihilizmus összetettebb és sokoldalúbb, mint a 19–20. századi klasszikus formái. Ma már nem csak filozófiai irányzat, hanem a társadalmat befolyásoló tényező, amelyet a technológia, a fogyasztói kultúra, a politikai bizonytalanság és az információáradat alakít. Okai, hogy a világ túl gyorsan változik, minden bizonytalannak tűnik, labilissá válik az identitástudat, nehéz hosszú távú, stratégiai célokat kitűzni és teljesíteni. Az egzisztenciális nihilizmus az érték- és célvesztés a túlterheltség korszakában a folyamatos információáradat (közösségi média, az ellentmondó hírfolyamok) gyakran kioltja a mélyebb jelentéskeresést, mert minden rövid, és gyorsan elavul. Morális nihilizmust, erkölcsi zavart okoz a polarizált társadalomban, politikai "törzsi" háborúkat, álhírek tömegét, morális relativizmus, kulturális csatákat, amelyek azt az érzést keltik, hogy elveszik a közös erkölcsi alap, vagy ha van is, Európában kevés az olyan tekintély, intellektus, aki teremt közös morált. a a polarizált társadalom sokakban azt a benyomást kelti, hogy minden „vélemény” szinten azonos, és nem létezik szilárd igazság vagy jó.

 

Létezik már digitális nihilizmus? Ha az öntudat helyét az algoritmusok, közösségi oldalak veszik át, a közösségi média logikája – lájkok, megtekintések, algoritmikus rangsorok – befolyásolja a kiüresedő tudatot: minden tartalom versenyben van, az érték mérőszámmá válik, a személyiség performansszá alakul, a figyelem a legfőbb valuta. Kialakult a fogyasztói nihilizmus: „ha nincs értelme az életnek, legalább fogyassz”, légy hedonista, töltsd az életedet állandó ingerekkel, élményekkel a hálón, ahol kialakul a félelem a szerepvesztéstől, mindenki és minden helyettesíthető, a jövő bizonytalan, a technológia gyorsabban változik, mint az ember, és van ahol a mesterséges rendszerek jobban teljesítenek, mi az ember. Megjelenik a pszichés nihilizmus:  az egzisztenciális szorongás, a „semmi sem szent” érzés, és az életértelmet egyéni projektek helyettesítik (önfejlesztés, teljesítménykultúra), ami a túlterhelt, gyors, bizonytalan világ mellékhatása: az értékek, célok és identitások folyamatos szétesése:  kés, villa, olló, és az MI: 16 év alatti gyerek kezébe nem való!

A nihilizmus a digitális fiatalokra erősen hat, mert a mai világ gyors, bizonytalan és értékválságos. Az idő gyorsul, mert sok az újy információ, és igény is van sok töredezett Tik-Tok szerű információra. A fiatalok identitása formálódik, érzékenyek a társadalmi folyamatokra, amelyek a jelentés, cél és stabilitás hiányát sugározzák, értelmetlenségérzést és motivációvesztést okozhat, mert „a világ kaotikus, a jövő bizonytalan.” 

Ami elvezet a halogatáshoz, céltalansághoz, depresszív hangulathoz, energiavesztéshez, identitásválsághoz és széteséshez, a „jó” vagy „rossz” határok összemosódásához.  A védekezés lehet cinikus, ironikus, talán humoros. Életszemléletté válhat: minden vicc, semmi sem teljesen komoly, minden egyszerre ironikus és őszinte, amik csökkentik a sebezhetőséget, a csalódás, az apátia veszélyét, de megnehezíti a valódi elköteleződést és a kapcsolatok kialakítását.

 

 

Z generáció a múzeumban (https://www.philippinesbasiceducation.us/2017/02/learning-to-avoid-fake-news.html)

 

 

A hagyományos közösségeket (vallás, helyi közösség, stabil családmodell) sok fiatal nem már éli meg, és a digitális közösségek felszínesek, ingatagok. A rossz minőségű közösség olyan mint egy rossz tükör, közösségvesztés és magány a vége. Érdekes kettősség jelenik meg: a maximalizmus: "legalább én legyek tökéletes” vagy a kiüresedés: „Úgyis minden mindegy, minek erőlködjek.” Kiutat jelent az új közösségek keresése, saját értékteremtés, társadalmi aktivitás, alternatív életformák keresése (régen a hippik, minimalizmus, spiritualitás, aktivizmus). A nihilizmus a fiataloknál is csökkenti a motivációt, növeli a szorongást, bizonytalanná teszi az identitást, erősíti a cinizmust, elidegenít a közösségektől.