MELYIK FÁRAÓ ÉPÍTETTE AZ ELSŐ EGYIPTOMI NAPTEMPLOMOT?
(2025 október)
ABSTRACT
Az V. dinasztia (i. e. 2450 - i. e. 2290) idején építették a legtöbb naptemplomot, öt vagy hat naptemplomot. De az elsőt talán Hafré fáraó (kb. i. e. 2558 – i. e. 2532) a szfinx építője, és a szfinx mellé építette, IV. Thotmesz egy évezreddel később felújította.
Az V. dinasztia (kb. i. e. 2500-tól 150 évig uralkodtak, (https://hu.wikipedia.org/wiki/V._dinasztia) fáraóit napkirályoknak nevezik. A naptemplomok kb. 150 év alatt épültek, i. e. 2300 körül hirtelen abbahagyták a naptemplomok építését. Más források szerint az első egyiptomi naptemplomot Uszerkaf fáraó, a V. dinasztia alapítója építette Abuszírben, Szakkara közelében, Memphisz nekropoliszának északi részén. Később más fáraók, Szahuré és Nyuszerré is építettek naptemplomokat, de Uszerkafét tartják az elsőnek. A naptemplomokat az V. dinasztia idején épültek, és az elhunyt uralkodó Ré napisten birodalmában töltött örök életével álltak kultikus kapcsolatban. Hasonlítottak a piramis együttesekhez, de központjukban piramis helyett hatalmas obeliszk állt, előtte áldozati oltárral. Összesen hatról tudunk, ebből négyet nem találtak meg; felismerhető formában egyedül Nyuszerré temploma maradt Abu Gurábban; ebből következtethetünk a többire. Nyuszerré temploma a piramistemplomokhoz hasonlóan kelet-nyugati tájolású, mellette napbárka-makett állt. A naptemplomok közepén egy zömök, kb 30 méteres obeliszk állt, egy magasút vezetett le a Nílus-völgybe, a völgytemplomhoz, a kikötőbe, ahol a feltehetően a Napbárka szentélye, és a kikötő volt. // EGYPTIAN SUN TEMPLES AND SUN KINGS: Sun temples were built during the V Dynasty (2450 BC - 2290 BC), and the pharaohs of the dynasty are called Sun Kings. They took about 100 years to build and abruptly stopped around 2300 BC. In the centre of the Sun Temples stood a massive obelisk about 30 metres high, and a high road led down into the Nile Valley to the Valley Temple, where the sanctuary of the Sun-barque was believed to have been.
A napkultusz az ókori Egyiptomban: a kultuszt legalább az i. e. negyedik évezred elejére datálják, a híres Nabta Playa monolitikus (https://en.wikipedia.org/wiki/Nabta_Playa) régészeti lelőhelyre, Dél-Egyiptomban. Az időszámításunk előtti harmadik évezred első felében a fő hivatalos kultusz lett, amelynek jelentősége az évszázadok során fokozatosan nőtt, a fáraó temetési piramiskertek egyes részeit is a napkultusznak szentelték. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
Hafré fáraó (kb. i. e. 2558 – i. e. 2532) a szfinx építője, és a szfinx mellé építette a Szfinx-templomot, egyben a piramisának a völgytemplomát, egy naptemplomot. Az épületegyüttest a gízai piramiskomplexum részeként építtette, és kiemelkedően fontos szoláris, azaz napkultuszhoz köthető elemekkel rendelkezik. A templom a későbbi naptemplomok, az V. dinasztia napkirályainak szentélyei előfutárának tekinthető. Napéjegyenlőségek idején a naplemente pedig a templom tengelyében, a Szfinx felé mutatott. A Szfinx-templom (Kefrén v- Hafré völgytemploma) naptemplomnak tekinthető. Szoláris elrendezése szerint a templom tengelye a Szfinx tengelyéhez képest eltolt, ami arra utal, hogy a napéjegyenlőségek idején a naplemente a Hafré-piramis déli oldalánál, a templom tengelyében nyugszik le, és a nap fénye a templom nyugati szentélyébe világít be. A templom belsejében Hafré halotti templomához hasonlóan nemes anyagokat használtak: a padló alabástromból, a pillérek pedig gránitból készültek, ami a napkultuszhoz kapcsolódó épületeknél megszokott volt.
Az V. dinasztia naptemplomainak előfutára, mert az épület szerkezeti kialakítása (falfülkés tagolás, szentélyek) már a későbbi, V. dinasztia idején épülő naptemplomok jellegzetességeit hordozta magában. Bár a belső díszítések elkészültek, a külső gránitburkolat sosem készült el, amit vélhetően az építés félbemaradása okozta.
A fáraói civilizációkban az ötödik dinasztia kezdetétől találtunk új típusú napszentélyeket (https://www.suntemplesproject.org/sun-temples/), amelyeket Ré napisten kultuszának szenteltek, azaz "Naptemplom” -okat. Rövid idő alatt, kb. 150 év alatt épültek, és kulcsszerepet játszottak az Óbirodalom Egyiptom vallási és gazdasági életében. Az V. dinasztia végén hirtelen elhagyták őket, és több nemzedéken át nem építettek hasonló épületeket, legalábbis az i. e. második évezred közepéig. Az V. dinasztia fáraóit nevezik napkirályoknak. Egyiptomi napistenek: Ré (régebben Ra) ókori egyiptomi napisten, Egyiptom történelmének a legrégebbi istene (https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A9). Horusz mellett. Története során több más istennel is egybeolvadt, köztük Hórusszal és Ámonnal. Hatásköre kiterjedt az égre, a földre és az alvilágra is, a teremtésmítoszban is fontos szerepet tölt be, a fáraók isteni atyjának is tekintették. Hieroglif jele a fényt és az időt jelentő szavakban is előfordul.
Ré kultuszának első kimutatható jele a II. dinasztia idejéből származik, ahol az egyik fáraó neve „A Nap, az úr” volt. A IV. dinasztia idejében az isten hatalma már teljes volt, a fáraók hivatalos megnevezései közé Hafré fáraótól kezdve bekerült a „Ré fia” cím. A piramisok, melyek közül a leghíresebbek az i. e. 2500-as években épültek, és a napkultusszal is kapcsolatban álltak. Az V. dinasztia idejére Ré Egyiptom hivatalos istenévé vált, a királyi temetkezések elengedhetetlen kellékei, a naptemplomok pedig a héliopoliszi nagy templom mintájára készültek (az óbirodalmi héliopoliszi nagy templom nem került elő).
Naptemplom magas úttal a Nílushoz. A mészkő obeliszk 36 m (118 láb) magas, a talapzata 20 m magas volt

Hufu fáraó Napbárkája i..e. 2570 körül, a legrégebbi fahajó
("Varrott”, fenékpalánkos, csapokkal épített evezős bárka: ez a hajóépítési módszer jellemző a Mediterráneumban
i.e. 3000 után, https://en.wikipedia.org/wiki/Khufu_ship)
A Nap kultuszközpontja Héliopoliszban volt, ahol alakja egybeolvadt a helyi napistennel, Atummal. Mivel Atum a világ teremtője volt, Rét is annak tekintették. Később Hórusszal -sólyom isten, az egyiptomiak "totemállata"- is egybeolvadt, más, helyi napistenek kultuszát is magába olvasztotta, a szkarabeusz alakban ábrázolt isten. Ré egyik megjelenési formája a „keletkező” nap: a hajnali napé, míg Atum, akinek neve a befejezést jelentő szóval áll kapcsolatban, a lenyugvó nap jelképe lett, és idős emberként ábrázolták. Mikor az Újbirodalom idején Ámon vette át a főisten szerepet, a két kultusz egyesítése érdekében Ámon alakja is egybeolvadt Rével, Ámon-Ré néven. Ámon, aki eredetileg levegőisten és a teremtő volt, korábban nem volt szoláris jellegű isten.
Ré héliopoliszi főpapjának címe „a látók legnagyobbika”. Ezen kívül is sok templom épült, és más istenek templomaiban is tisztelték. A népi vallásban is szerepet játszott, több varázsige említi. Népszerűségét mutatja, hogy számtalan személynévben is előfordult neve a főrangúaktól a köznépig (pl. a Ramszesz
név jelentése „Ra gyermeke”). Ré megtestesülése volt a szent bika is, akinek kultusza szintén Héliopoliszban volt, temetkezési helye pedig a várostól északra. Ré kultuszának a kereszténység elterjedése vetett véget, ekkor már az egyiptomi papok is csak tudományos érdeklődésből tanulmányozták. Még a keresztény időkben is előfordulnak azonban olyan szövegek, amelyekben Réhez, a fényhez könyörögtek.
NAPTEMPLOMOK AZ V. DINASZTIA IDEJÉN
Az egyiptomi naptemplomok Ra napisten ókori egyiptomi templomai voltak (https://en.wikipedia.org/wiki/Egyptian_sun_temple). A kifejezés azokat a templomokat jelöli, amelyeket az V. Dinasztia hét fáraója épített az Óbirodalom időszakában. De az első napisten templomot Hafré fáraó (kb. i. e. 2558 – i. e. 2532) a szfinx építője a szfinx mellett építette, és IV. Thotmesz egy évezreddel később felújította a szfinxet. A naptemplomok ezer évvel később újra felbukkannak Ehnaton idején az Újbirodalomban, amikor Ehnaton felépítette a thébai karnaki Naptemplomot.
Az ötödik dinasztia naptemplomait két településen, Abu Gorabban és Abusirban találták meg, egymástól 1 km-re (0,62 mérföldre), és körülbelül 15 km-re (9,3 mérföldre) délre a mai Kairótól. Feltehetően egy korábbi naptemplom mintájára készültek, ami Héliopolisban volt. Hat vagy hét templomot építettek, de csak kettőt tártak fel: Userkaf és Nyuserre templomait, az utóbbi maradt meg romokban. A naptemplomok építésével kapcsolatos hat király: Userkaf, Sahure, Neferirkare, Reneferef vagy Neferefre, Nyuserre* és Menkauhor. Djedkare Isesi, az 5. dinasztia nyolcadik királya leállította a naptemplomok építését. Az Abu Gorab falu közelében található Nyuserre fedetlen temploma még mindig őrzi lenyűgöző maradványokat, különösen a központi oltár részt, ami magában foglal egy jól megőrzött áldozati oltárt, amely számos alabástrom részből áll. A két talált naptemplom (eddig) annyira elpusztult, hogy a kutatók a templomok nevében található hieroglif jelek alapján találták meg az építményeket. Szabadtéri istentiszteleti helyek voltak. A naptemplomok a Nílus nyugati partján épültek,- ma a Nílus 7 kilométerrel keletebbre folyik-, és a piramisokhoz hasonlóan voltak felvezető útjaik. Minden naptemplomnak három fő része volt: egy kis völgytemplom volt egy Nílusi csatorna közelében; másodszor, a kis völgytemplomtól egy rövid út vezetett fel a sivatagba; a sivatagi fennsíkon állt a harmadik rész, a tulajdonképpeni naptemplom. Az egészet pedig fal vette körül. Középpontjukban hatalmas kőemelvényen obeliszk állt, ami előtt egy nagy oltár.
Nyuszerré* naptemplomának északi részén raktárak is álltak, délre pedig a szertartásoknál használt Napbárka állt. A bárkát körmenetben hordozták, vontatták:
A két fennmaradt példából ítélve a naptemplomok először vályogtéglából épültek, majd később kőből. Kőből újjáépítették és megnagyobbították őket; Uszerkaf temploma például eredetileg négyzet, később téglalap alaprajzú volt. Az obeliszk is később épült hozzá, eredetileg faoszlop állhatott a helyén. A módosítások magyarázatot adhatnak arra, miért ilyen kevés naptemplom került elő; a befejezetlen vályogépületeket valószínűleg lebontották (ez történhetett Uszerkaf fia, Szahuré naptemplomával), vagy a későbbi uralkodók számára alakították át (Nyuszerré naptemploma például Noferefré eredeti épületének átépítésével keletkezhetett).

A templomok funkciója, az egyiptomi piramisoktól eltérően, nem temetkezési cél volt. „Úgy tűnik, hogy a fáraó új társadalmi-vallási jelentést kapott, mint „napkirály” és „napisten”, ami egybe esik azzal a ténnyel, hogy a naptemplomok az első nagyméretű, kőből készült templomépítmények, amelyeket teljesen elkülönülve építettek a temetkezési piramisoktól. Hat-hét különböző naptemplom nevét említik az elsődleges források:
Sahure fáraó piramiskertje, Abusir (a völgytemplomi út hosszú, metszetben modellezték, Metropolitan Muzeum)
Nekhenre (Nekhen-Re), "Re erőd",
Sekhetre, "Re mezője",
Setibre, "Re kedvenc helye", Neferirkare Kakai építette
Hetepre, "Re felajánlási helye", építette Neferefre
Sejtés: Hotepibre, "Elégedett Re szíve", Shepseskare indította
Shesepibre "Joy of the heart of Re", építette Nyuserre Ini
Akhetre, "Re horizontja", építette Menkauhor Kaiu.
Eddig csak Userkaf és Nyuserre* naptemplomait fedezték fel. Nyuserre temploma egy katalógust tartalmaz a király uralkodásának időszakából származó feliratokról és domborművekről.
* Nyuserre volt az utolsó előtti egyiptomi fáraó, aki naptemplomot épített. Userkaf hagyományát követte, amely mutatja Ra kultuszának fontosságát az ötödik dinasztia idején. Az ebben az időszakban épült naptemplomok Ra számára ugyanazt a szerepet szánták, mint a fáraók temetkezési helyeinek, a piramisoknak: a napisten templomai voltak. A templomban végrehajtott kultuszok elsősorban Ra teremtői funkciójával, és a király atyjaként betöltött szerepével foglalkoztak. Élete során a király a legközelebbi tisztviselőit nevezte ki a templom vezetésére, lehetővé téve számukra, hogy részesüljenek a templom bevételéből. A fáraó halála után a naptemplom bevételét a piramiskert kapta, támogatva Nyuserre kultuszát.
Abu Ghurobban, Abusirtól északra található Nyuserre naptemploma a legnagyobb és legjobb állapotban fennmaradt naptemplom. Érdekesség, hogy a templomot először iszaptéglából építették, majd később kőből átépítették. Számos építészeti elem és dombormű a mai napig fennmaradt. A templomba a keleti oldalról jutottak be egy hosszú, a Nílushoz közeli völgytemplomból induló út mentén. A völgytemplom átjáróként szolgált a felső templomhoz, és sárga mészkőbe burkolt iszaptégla oszlopos karzatot kapott. A felső templom egy nagy, téglalap alakú udvarból állt, amelybe a keleti oldalán elhelyezkedő öt gránitajtón keresztül lehetett bejutni. Az udvar közepén egy nagy kőoltár volt, amely ma is látható. Öt nagy alabástromtömbből állították össze, amelyek közül az egyik Ra hieroglifája, a másik pedig a "felajánló asztal" jelképe volt. A téglalap alakú udvar nyugati végén egy óriási obeliszk állt, Ra napisten szimbóluma. Egy ferde oldalakkal és négyzet alakú tetejű talapzatra épült, mint egy csonka piramis, amely 20 m (66 láb) magas volt, mészkőből és vörös gránitból épült az alap körül. A tetején lévő obeliszk további 36 m (118 láb) magas volt, és teljes egészében mészkőből épült. A templomot számos szép dombormű díszítette, amelyek Nyuserre Sed fesztiválját ábrázolták, valamint az obeliszk talapzatához erősített "évszakok kápolnája", amelyet az éves emberi tevékenységek ábrázolásai díszítettek.
**
Ámon: az egyik legősibb és legfontosabb egyiptomi isten volt, aki Thébában, az egyik legnagyobb vallási központban tisztelték. Ámon eredetileg a levegő istene volt, és később az istenek atyja lett. Ámon-Ré néven ismert, amikor Rá napisten lett. Ámon kultusza az egyiptomi vallás egyik legjelentősebb része, és papsága nagy hatalommal rendelkezett.
Aton: az Amarna-korban (XVIII. dinasztia, III. Amenhotep uralkodása idején) jelent meg, majd Ehnaton bevezette az egyistenhitet és Aton kultuszát tette minden más isten helyére. Aton a napkorongot és a fény forrását jelképezte, és Ehnaton apja, III. Amenhotep, már használta a napot jelölő nevet. Az Amarna-reform során Aton lett az egyetlen isten, és Ehnaton magát Aton fiának nevezte.
***
Abu Gorab (https://en.wikipedia.org/wiki/Abu_Gorab) Kairótól 15 km-re délre fekszik. A helység Nyuserre király naptemplomáról ismert, amely a legnagyobb és legjobb állapotban fennmaradt naptemplom, a másik Userkaf temploma, és mindkettő az i. e. 25. században, az óbirodalom időszakában épült. A leletek szerint az 5. dinasztia idején hat napelemes templomot építettek. Nyuserre piramiskomplexumot is épített az akkori királyi nekropoliszban, 1 km-re délre Abu Gorabtól Abusirban.
Nyuserre Nap-templomának rekonstrukciója Abu Gorabban
(https://en.wikipedia.org/wiki/Abu_Gorab)
A templom egy téglalap alakú, fallal körülvett, 100 x 76 méteres bekerítésből áll. Mészkővel borított iszaptéglából épült. az ősi Abusir tómeder partján található. A főtemplom egy természetes dombra épült, amelyen mesterséges teraszokat hoztak létre, amelyek aztán a templom alapjául szolgáltak. A templom bejárata a Völgytemplomnak nevezett kis építményen keresztül érhető el, amely a komplexum keleti szélén található. Részben víz alá került, és jelentős károkat szenvedett. Ismeretes, hogy egy bejárati folyosó futott át az épületen a portikuszból, és a szemközti oldalon egy műúthoz vezetett.
Az udvar nyugati végében egy nagy kőobeliszk romjai hevernek. Az obeliszknek vörösgránit talapzata, ferde oldalai és négyzet alakú teteje volt. Maga az obeliszk szabálytalan alakú mészkőtömbökből épült. Az obeliszk nagy valószínűséggel harmincöt és ötven méter közötti magasságú volt. Az udvar közepén, az obeliszk keleti oldalának közelében egy oltár található. Öt nagy alabástromtömbből építették fel, amelyek egy szimbólumot alkotnak, amelyet "legyen Ra elégedett"-nek fordítva. Userkaf naptemplomából előkerült feljegyzések arra utalnak, hogy minden nap két ökröt és két libát áldoztak.
Az udvar északi oldalán több raktár maradványa található. Az udvar keleti fala mentén kilenc kör alakú alabástrom medence található., eredetileg tíz medence volt. A templomtól délre egy nagy, 30 x 10 m-es, téglából épült napbárka gödröt ástak ki, vályogtéglával bélelték.