Kítion Cipruson az első ugariti, majd föníciai telep volt (Wikipedia)
A KORAI FÖNÍCIA
Az ókorban Szíria tengerpartjának, azaz Föníciának városai halászfalukból és némi kalózkodás után gazdag kereskedővárosok lettek. Az i.e. II. és az I. évezredekben a sok kisebb-nagyobb szíriai állam feletti befolyásért a nagyhatalmak – Hatti, Egyiptom, Mitanni, majd Asszíria – harcoltak. A bronzkor legfontosabb régészeti lelőhelyei Szíriában a i. e. 18. század elején Hammurapi babiloni király által lerombolt Mári, a hettita I.Murszilisznek I. e. 1600 táján áldozatul esett Ebla, és ennek kikötője, Ugarit tengerparti kereskedővárosa, a tengeri népek dúlták fel végleg i.e. 1180-ban (Wikipedia).
Ugarit királyság i.e. 1800 után, Ugarit néven kikötő is (Wikipedia)
Fönícia korai kikötői Büblosz, Arwad (Aradosz, Tartus), Szimirra, Ulazza, Ugarit voltak. Lakói amorita kánaániták voltak. A nyugati sémi nyelvet beszélték (ezek az eblaita, amorita, ugariti, óhéber, ..., és értették egymás nyelveit) Az amoritáknak Észak-Nyugat Szíriában fejlett városállamaik voltak: Ebla, Karkemis és Jamhad (központja a mai Aleppó). A városokat erős falak védték a támadásoktól, a falak, erődök az építészetük magas színvonaláról tanúskodnak. A kikötők és az amorita városállamok kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatokat létesítettek a mezopotámiai városállamokkal. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Amorit%C3%A1k). I.e. 2000-től már komoly veszélyt jelentettek Mezopotámia városállamaira, letelepedtek a két folyó közt, és számos királyságot alapítottak, az első jelentőset az I. Samsi-Adad dinasztiaalapító asszíriai birodalmát Kelet-Szíriában. Leghíresebb királyságuk Babilon volt, leghíresebb királyuk Hammurapi (i. e. 1792 - 1750), az Óbabiloni Birodalom alapítója.
É-Levantei föníciai amorita, majd hükszósz kikötők, (Arvádnál a szárazföldön Tartus, Amrit is, 4)
A kikötők Büblosz és Ugarit között a cédruserdőknél, a Libanon-hegység lábánál feküdtek, Ugarittól még É-ra, az Amanusz és a Taurusz hegységekben is voltak gazdag cédruserdők. A korai föníciai kikötők, Büblosz, Arvad (Aradosz, Tartus), Szimirra, Ulazza, Ugarit soha nem alkottak egységes államot, nem létezett alapító szerződésük, sokkal inkább a réz- és cédrusfa-, festékkereskedelemért vetélkedő kalózkodó királyságok voltak, majd az egyiptomi fennhatóság, adófizetés kötötte össze a kikötőket. Fönícia története Ugarit történetével, a ciprusi réz- és a libanoni cédrus, és Büblosz fakereskedelmével kezdődött, az irodalomban ma már közösen tárgyalják, hiszen Ugarit kikötője (i.e. 1800-tól) és Büblosz (i.e. 2700-tól) sokkal évszázaddal korábbiak mint a más föníciai kikötők.
Az amoriták lakta Ugarit kikötő, majd város és királyság nagy területen jött létre, (egyik alábbi térképen lilával jelölve). Ugarit első "tengeren túli" telepe Kition volt Cipruson, ami már az i. e. 9. században a sziget legfontosabb föníciai települése, a réz kereskedelem és a haditengerészet központ volt, stratégiailag kedvező fekvése, jó kikötője miatt. A föníciai kikötők hajózását meghatározta a Libanon-hegység, ami meredek parttal ereszkedik a Földközi-tengerbe, így a kikötők egymás között is csak hajókkal tudtak közlekedni.
A Libanon-hegységtől É-ra lévő zöld, mezőgazdálkodásra alkalmas területen Ugarit, D-re később Tyre található (Wikipedia)
A Libanon-hegység meredek partjairól és a cédrusfáiról nevezetes (1500 méter felett nőttek), mára kiírtották a mézgás, tengeri hajók készítésére alkalmas magas fenyőfélét. A Libanon-hegységtől É-ra és D-re található mezőgazdasági művelésre alkalmas terület: ahol É-n Ugarit és D-n Tyre (Türosz) kialakult. A hegység királyságokat is elválasztott, a föníciai kikötőket a szárazföld sok kis államától.
Ugarit-nak közvetlen kapcsolata volt az ónbronz készítéséről nevezetes Eblával, több mint 250-szer említik az eblai ékírásos táblákon Ugaritot. A középső bronzkor, kb. i. e. 2000-i. e. 1550-ig a felvirágzás időszaka volt Ugarit számára, itt végződött az Afganisztánból szamárkaravánokkal a bronzfegyverek készítéshez nélkülözhetetlen ónt és más javakat szállító óasszír kereskedelmi útvonal, egy másik végződése a hettitáknál volt. Az ugariti hajósokat gondolják a deltai Avariszt alapító hükszószoknak az i.e. 1700-as években. A kései bronzkorban volt Ugarit fénykora, kb. i. e. 1550-i. e. 1180 között. Itt jelent meg az első betűírás i. e. 1500 körül, a későbbi vonalas föníciai ábécé, és a görög és latin ábécé előzménye. A cédrusfa és ciprusi réz (továbbá a bíborfesték, olaj, só, bor, gyapjú, gabona) kereskedelme tette gazdaggá a királyságot (1, 147.o.), a minósziakkal, a mükénéiekkel és Egyiptommal is kereskedett. Ha kellett Egyiptomnak, és később a hettitáknak is adót fizetett, az utóbbiaknak hajókat kölcsönzött az akhájok elleni háborúkhoz (Ciprusi háborúk), és II. Ramszesz idején egyiptomi gabonát szállított az anatóliai Ura kikötőbe a hettitáknak.
A szíriai Ugarit város és kikötő, mellettük a Hazzi hegy, a legrégebbi Baal templommal, és a Hettita Birodalom (Wikipedia)
Ugarit nevezetes arról, hogy:
- a minószi palotákhoz hasonló királyi palotája, több nyelvű ékírásos könyvtárával 6. 85.o),
- a külső hossztartós, keeles tengeri hajók építése,
- ciprusi réz-, olajkereskedelemről lehet tudni,
- i.e. 1220 körül hajóflottát kölcsönöznek a hettitáknak, amivel hettitták megtámadják Ciprust, ezek voltak a Ciprusi tengeri csaták,*
- Ugarit néven hivatkoznak az irodalomban az ugariti királyságra, Ugarit városra és a korban a Földközi-tenger legnagyobb, 150 sólyás kikötőjére (6. 83.o.) is, - a bitumen tava a mai Latakia kikötőnél volt, házak és hajók szigetelésére használták a bitument,- a bíbor festék kereskedelme, amit a tengeri bíborcsigából (murex) nyertek, Ugaritból terjedt el, távolsági tengeri csere-kereskedeleme volt Krétával, Egyiptommal, a Balkánnal (1,2,6),- a kereket, a harci szekereket, a lovakat az ugaritiak ismertetik meg Egyiptommal,- Minószon és más föníciai kikötőkben -pl. Türoszban, Arwadban- képviseleteik, telepeik voltak (6.82,o.), mükénéi kapcsolatai is voltak, a Deltában a hükszószok kikötőt és fővárost alapítanak Avarisz néven, - i.e. 1600-ig Ebla kikötője,- ónbronz és üveggyártása (6. 84.o.), majd i.e. 1305-ből találnak egy Uluburun nevű, a legkorábbi Földközi-tengeri hajóroncsot (https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck), sok üveg- és fémöntvénnyel, gyantával töltött amforával, - az első Baál templom a Hazzi hegyen (6.72.o., a hegyen várták az Ugaritba érkező hajókat, kőhorgonyokat ajándékoztak Baal templomának a szerencsés megérkezéskor),
- II. Amenhotep fáraó idején Ugaritban egyiptomi helyőrség volt (6, 50.o.), Ugaritban ekkor (i.e. 1430 körül) írják le betű ékírással a kánaáni legendákat (6. 50.o.), a föníciai vonalas betű írás sokkal későbbi.
Az ugariti ábécé (Wikipedia)
Büblosz kikötője még korábbi mint az Ugarit-i, a régészeti leletek szerint a város területe már i. e. 5000 évvel lakott volt, a világ legrégebbi városának tekintik. I. e. 2800 körül városfal is magasodott, a közelében sumer telepeket is találtak. Az Egyiptomi Óbirodalom idején (i. e. 2686 körül - i. e. 2181) Byblosban már egyiptomi fennhatóság volt: i.e. 2650 körül Dzsószer fáraó vezírje volt a felelős -titulusai szerint- a bübloszi cédrusfák szállításáért. A palermói kő, -egy sztélé, amely az Óbirodalom királyi évkönyveit ábrázolja-: az V. dinasztia végére datálható utalásokat tartalmaz egy, a Földközi-tengeren keresztül Szíriába irányuló kereskedelmi expedíciókra. Snefru fáraó uralkodása alatt expedíciókat szerveztek Bübloszba, 5-600 km-re a Deltától a Negyedik dinasztia idején: "40 (cédrusfával) megtöltött hajót" hoztak, ami bizonyíték arra vonatkozóan is, hogy a szíriai fakereskedelem Bübloszból a tengeren keresztül zajlott. Sahure fáraó idejéből egy alabástrom serlegen találták meg Sahure nevét. A várost az amoriták lerombolták i. e. 2150 körül, ettől kezdve amoriták által lakott a terület. Az egyiptomi Középbirodalom (i. e. 1991 körül - i. e. 1778) megjelenésével Byblos védőfalait és templomait újjáépítették, és a város ismét egyiptomi fennhatóság alá került.
I. e. 1725 után az egyiptomi Nílus-deltai és a föníciai tengerparti városok -a Középbirodalom felbomlásakor- a hükszoszok, a szíriai-ugariti amoriták-hurriták kezére kerültek. I.e. 1550-1525 között I. Jahmesz fáraó kiűzte a hükszoszokat, és hatékonyan megvédte Kánaánt a mitannii és hettita inváziókkal szemben, ekkor újra fellendűlt a fakereskedelem. Az Egyiptommal való kapcsolat a i.e. 14. század közepén ismét megromlott, amiről a bübloszi királlyal folytatott amarnai levelezés tanúskodik. A levelekből kiderül, hogy Egyiptom képtelen volt megvédeni Bübloszt és a kánaáni területeket az újabb amorita, majd hettita betörésekkel szemben. II. Ramszesz idején helyreállt az egyiptomi hegemónia Büblosz felett, ennek ellenére a várost nem sokkal később, i. e. 1195 körül az akháj Tengeri népek lerombolták. I. e. 1180 körül az akhájok a szíriai Ugaritot és Bübloszt is felgyújtották, de Büblosz visszanyerte régi rangját. III. Ramszesz i.e. 1175-ben a Nílus-deltai csatában végleg legyőzte az akhájokat, a Tengeri népeket, és a krétai akhájokat letelepítette Gáza körkényékén, belőlük lettek a későbbi filiszteusok.
Egyik legrégebbi föníciai lelet Ahiram király Bybloszban előkerült monumentális kőszarkofágja. A szarkofág fedelének peremén olvasható az első ismert, föníciai, már vonalas betűkkel írt felirat. (https://en.wikipedia.org/wiki/Ahiram_sarcophagus).
Arwad sziget az i. e. 2. évezred elejétől lakott volt. A sziget egy kopár szikla, amelyen erődítmények és emeletes házak épültek, mérete körülbelül 800 m hosszú és 500 m széles. Masszív fal vette körül, a szárazföld felé keletre egy mesterséges kikötőt építettek. Erős haditengerészettel rendelkezett, hajóit Egyiptom és később Asszíria említi a műemlékeken. A Bibliában is szerepel, mint az "arvaditák", egyik kánaáni nép ősatyái. Ciszternákba gyűjtötték az esővizet, és édesvizet szállítottak a szigetre, de végül felfedeztek egy tenger alatti édesvízforrást a közelben. A föníciaiak a szigetet a tenger alatt fekvő édesvizű forrásról nevezték el. Arwad kikötője egyfajta hegemóniával rendelkezett az északi föníciai városok felett, hasonlóan a déli Türoszhoz. Hatalma alá vonta a szomszédos szárazföldi városok egy részét, például Marat (a mai Amrit) és Szumur városát, az előbbit majdnem a szigettel szemben, az utóbbit pedig néhány kilométerrel délebbre. Saját dinasztiája volt, királyok néhány neve is fennmaradt.
Arwadot III. Thotmesz elfoglalta az észak-szíriai hadjárata során (i. e. 1472), és említést tesznek róla II. Ramszesz II. hadjárataiban az i. e. 13. század elején, az Amarna-levelek is említik, mint az amoritákkal szövetkezett a szíriai egyiptomi birtokok elleni támadásokban. I. e. 1200 körül vagy valamivel később a kis-ázsiai vagy a szigetekről érkező akháj támadók kifosztották, ahogy a legtöbb tengerparti várost is. Tengeri jelentőségére utalnak az asszír királyok feliratai. A perzsák alatt Arwadnak megengedték, hogy szövetséget kössön Szidónnal és Türosszal, közös Tanáccsal Tripoliszban. Amikor Nagy Sándor i. e. 332-ben megszállta Szíriát, Arwad harc nélkül behódolt Nagy Sándornak és segített Türosz elfoglalásában. A sziget fontos bázisa volt az Orontész völgyébe irányuló kereskedelmi vállalkozásoknak Ugarit eleste után.
FÖNÍCIA KIALAKULÁSA I.E. 1500 - I.E. 1175 KÖZÖTT
A korai föníciai kikötőket három hatalom fenyegette: D-ről Egyiptom, É-ról a Hettita Birodalom, K-ről a hurrita Mitanni Birodalom, először egyiptomi adófizetők lettek, III. Thotmesz hódította meg a kikötőket. A közös adófizetés szervezte egységbe az egymással versengő kikötőket III. Thotmesz idején, de szövetséget nem kötöttek. A hettiták egészen Türoszig meghódították a területet, és végül egy negyedik hatalom elsöpörte majdnem még Egyiptomot is: az akhájok-líbiaiak Koalíciói (i.e. 1208 és i.e. 1180 körül), a Tengeri népek. III. Ramszesz i.e. 1175-ös, Nílus-deltai és Djahi-i, a Tengeri népek felett aratott győzelmei után jött létre az új Fönícia, a korai Föníciát az akhájok vezette Tengeri népek elpusztították. A Nílus-deltai csata után települtek be a zsidók Egyiptomból.
I. Jahmesz i.e. 1550-től sok háborúban (a Tjaru erőd elfoglalása után a deltai hükszósz főváros, Avarisz, majd Saruhen erődjei elleni három-három éves csatái a legnevezetesebbek) kiüldözi a hükszószokat Egyiptomból. "A Rhind papiruszból kiviláglik Jahmesz stratégiája. Nem közvetlenül a hükszosz főváros ellen vonult; miután bevette Héliopoliszt, a Nílus-delta keleti részébe vonult, ahol elfoglalta Tjarut, az Egyiptomból Kánaán felé vezető Hórusz-út mentén található jelentős határerődöt. Tjaru elfoglalásával elvágta a hükszószok lehetséges visszavonulási útját a Sínai-félsziget felé, és elvágta őket a Kánaánból érkező segítségtől is. További hadjáratokat indított Szíriába, illetve Núbiába. Elérte a levantei Dzsahit, és talán az Eufráteszt is, bár utóbbihoz, úgy tartják, hogy I. Thotmesz ért el elsőként, i.e. 1500 körül. Jahmesz minden bizonnyal elérte Kedemet, amely Büblosz közelében volt."(https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Jahmesz).
A föníciaiakról az első beszámoló III. Thotmesz fáraó (i. e. 1479-1425) hódításainak idején keletkezett. Az egyiptomiak a tengerparti városokat támadták, amelyekről azt írták, hogy a fenekhu, az "ácsok":
tulajdonában voltak. Büblosz, Arwad és Ullasza földrajzi és kereskedelmi összeköttetésben álltak a belső országrészekkel. Az egyiptomi hódítás után is a föníciaiak jelentős autonómiával rendelkeztek, városaik fejlődtek. Büblosz volt a legrégebbi város; ez volt a bronzkészítés központja és értékes áruk, mint az ón és a lapis lazuli egyik végállomása, amelyek Afganisztánból érkeztek. Az Amarna-levelek arról számolnak be, hogy i. e. 1350 és i.e.1300 között az amoriták és hettiták föníciai városokat foglaltak el északon, létre jött az amorita Amurrú állam. Egyiptom ezt követően elvesztette tengerparti birtokait az észak-szíriai Ugarittól a Libanon középső része közelében fekvő Bübloszig (https://en.wikipedia.org/wiki/Phoenicia).
III. Thotmesz (i. e. 1458 – i. e. 1425, https://hu.wikipedia.org/wiki/III._Thotmesz) szíriai hadjáratairól az i.e. 1400-as évekből sok ismeretünk van (6.48.o.): "A megnyert Meggidó-i csata után Thotmesz beérte azzal, hogy a szíriai fejedelmek hűséget esküdtek, adót fizettek neki, átadták fegyvereiket és harci szekereiket. A hadizsákmány hatalmas volt – a pontos feljegyzések alapján 894 harci kocsi, 200 páncélzat (köztük Megiddó és Kádes fejedelméé), több mint 2000 ló és 25 000 más állat. Thotmesz az elkövetkezendő húsz évben sok kisebb hadjáratot is indított a térségbe. A 29. évben az ötödik hadjárat Ullaza városának elfoglalására irányult, de nem járt tartós sikerrel, mert a 7. hadjárat célja ugyanez volt, Ullazát ugyanis időközben Tunip fejedelme szállta meg. Thotmesznek sikerült a főbb kikötővárosok megszerzésével a Földközi-tenger keleti felének kereskedelmét egyiptomi ellenőrzés alá vonni; az ország egészen az Amarna-korig megtartotta befolyását a térségben. A kikötőket támaszponttá kialakítva Thotmesz a Mitanni elleni háborúra készült. A 33. évben lezajlott 8. hadjáratot követően Naharin (azaz Mitanni) neve rendszeresen szerepel az egyiptomi feljegyzésekben. Thotmesz szekereken vitette a Bübloszban épített hajóit az Eufráteszig, melyen átkelve megtámadta Mitannit, az ellenség azonban kerülte a nyílt összecsapást és inkább eltűrte a pusztítást. Az egyiptomi seregek bevették Kádest, majd visszavonultak. Mitanni ugyan nem pusztult el, de hatalma jelentősen megingott, Egyiptom ezzel a hadjárattal a térség legerősebb államává vált."
Ugariti hajók Egyiptomban, mozgalmas kikötői jelenet III. Thotmesz (i.e. 1479–1425, egyik hivatalnokának sírmelléklete (3, 47.o.) idejéből, falikép. Ugariti fedélzetes hajó, hamis keellel és gerinc nélkül (https://bencsik.rs3.hu/?Itemid=237))
I.e. 1400 után instabil állapotok voltak Fönícia területén. Az Amarna-levelekben több is akad, amelyik Abímilki amurrúi király agresszióiról számol be. Amurrú állam vezetésével lázadás tört ki Büblosz ellen, Egyiptomtól Amurrúhoz csatolták a Szimirrát. Az egyiptomiak visszafoglalták a várost, de Aziru újra elhódította.
"Szimirra (Sumur) Nyugat-Szíria jelentős amorita ókori települése, . Az É- szíriai tengerparton Arvád (Tartúsz) és Ugarit között, az előzőtől északra 50, az utóbbitól délre 30 kilométerre terült el. Az i. e. 2. évezred egyik kereskedelmi kikötője volt. Palotát és sok helyi kerámiát találtak. A hükszoszok alatt és III. Thotmesz fáraó után, Ehnatonig Szimirra Egyiptom befolyása alatt állt, majd hettita befolyás alá került. Földrajzi helyzetéből adódóan gyakran kellett védekeznie Byblosz vagy Amurrú támadásai ellen. A kádesi csata koráig bizonytalan jogállású volt, a csata előtt inkább a hettiták hatalma érvényesült, annak ellenére, hogy I. Széthi fáraó több hadjáratot vezetett a térségbe. A kádesi csatát követően a hettiták elhagyták a területet, a hettita-egyiptomi békeszerződésben lemondtak róla. Amikor egyiptomi fennhatóság alatt volt, akkor a várost katonai elöljáró vezette" (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szimirra). A 9. században leégett.
Felső rajz: i.e. 1175 előtti föníciai-ugariti, alsó rajz: i.e. 1175 utáni kereskedelmi hajó. Az alsó képen döfő orros és fenékgerendával épült, de nem gerinces hajó látható (4)
Az Amarnai levelekből (https://hu.wikipedia.org/wiki/Amarna-levelek) ismert amorita királyság: az amorita Amurrú állam (https://hu.wikipedia.org/wiki/Amurr%C3%BA_(kir%C3%A1lys%C3%A1g), ami i.e. 1400 körül alakult ki részben a letelepedett hükszószokból, kikötői Arwad, Szimirra és Ullaza voltak. Amurrú egyiptomi vazallus is volt, területe nagyjából az Orontész folyótól a mai Libanon északi határáig terjedt. Adót fizetett aranyban, ezüstben a hettitáknak is (6. 74.o.), hasonlóan Ugarithoz (6., 7.o.), az új uralkodók szokásosan új szerződéseket kötöttek. Az Egyiptom által Retenu-nak nevezett terület északi részét alkotta (a korai Föníciát), a középső rész Lebanon (a későbbi Fönícia), a déli pedig Djahy (a későbbi filiszteusok és zsidók) területe. Amurrút az akháj Tengeri népek pusztították el i.e. 1180 körül. Abimilki több levélben is tájékoztatta Amenhotepet, említi az akháj dánunákat: "Íme, veszélyes ellenségek ostromolják Türosz városát. Danuna királya időközben meghalt; most a testvére uralkodik. Ő békésen viselkedik velem szemben". "Íme, Tírusz erődje kifogyóban van friss vízből és fából."(https://en.wikipedia.org/wiki/King_of_Tyre).
Egy másik amarnai levél szerint i.e. 1350 körül az egyiptomi vazallus Türosz-i Abimilki ellen összefogott Amurrú és Szidon. Szidon a "Tengeri népek" hódításai után a filiszteusoktól szenvedett többször vereséget, ami végleg meggyengítette. A gyógyítás/gyógyulás/egészség föníciai istenének, Eshmunnak volt a vallási központja. (https://en.wikipedia.org/wiki/Eshmun) Később üveggyártásáról lett nevezetes. Szidontól D-re, Türoszban a Vének Tanácsa irányította a kereskedelmet és a telepek alapítását.
Valamennyi településen tisztelték Melqartot, Türosz főistenét.
Újjáépített föníciai hajó, roncsa az évgyűrűk alapján i.e. 1305-ből származik (https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck, gerinc nélküli, "varrott", csapos, palánkokra épített, 15 méteres keeles evezős-vitorlás. Egy még régebbi ismert hajó i.e. 2570-ből Hufu fáraó Napbárkája, a sivatag konzerválta, a két időpont között nem ismert értékelhető roncs.)
Amurrú kereskedő fővárosa, kikötője: Arwad, ami egy szigeten épült, vele szemben a szárazföldön Tartusz feküdt, ahol ciszternákba gyűjtötték az esővizet, és édesvizet szállítottak a szigetre, de végül felfedeztek egy tenger alatti édesvízforrást. Arwad városa egyfajta hegemóniával rendelkezett az északi föníciai városok felett, az Orontész torkolatától Libanon északi határáig, Marat (a mai Amrit) és Sumur (Szimirra) városok felett, az előbbi majdnem a szigettel szemben, az utóbbi pedig néhány kilométerrel délebbre található. Saját helyi dinasztiával és pénzveréssel rendelkezett, és királyainak néhány neve is fennmaradt. III. Thotmesz elfoglalta az észak-szíriai hadjáratában (i. e. 1472), és említést tesznek róla II. Ramszesz hadjárataiban az i. e. 13. század elején, továbbá az Amarna-levelek is említik az amoritákkal szövetkezett a szíriai egyiptomi birtokok elleni támadásokban. I. e. 1200 körül vagy valamivel később a kis-ázsiai és a szigetekről érkező akháj támadók kifosztották, ahogy a legtöbb tengerparti várost is, de a gázai letelepítésük után talpra állt.
A hettiták agresszív terjeszkedése D- felé meghatározó volt, amit II. Ramszesz a Kádesh-i csatában megállított. Ugarit hettita vazallus lett, bár az egyiptomi fennhatóság a Bübloszig a IV. Dinasztia, Dszószer fáraó idejétől mindig elérte, és II. Ramszesz Kadesh-i csatája ezt megerősítette a szárazföldön is. A hettiták Türoszt is megtámadták. Majd a Tengeri népek i.e. 1190-ben megdöntötték a Hettita Birodalmat, felégették Föníciát és magtámadták Egyiptomot.
A korai föníciai kikötőket a Tengeri népek akhájok-líbiaiak I. és II. Koalíciói ( I.e. 1208 és i.e. 1180 körül) elpusztították az i.e. 1100-as években (4)
Két negatív történelmi folyamat: a Hettita Birodalom bukása és a bronz vértekben, vasfegyverekkel is támadó lovas dórok támadásai következtében az akhájok eltünése az i.e. 1100-as években lehetővé tette a föníciai kikötők ismételt és független felemelkedését a Tengeri népek pusztítása után. A kor technikai újításai az örmény és anatóliai eredetű vasgyártás és az oltott mészből előállított habarcs, az utóbbival függőleges falakat, kútfalazatokat is tudtak már építeni (6 99.o). Források a korból: a föníciai, luwiai, majd az asszír, arámi feliratok. A kutatók ma is keresik a Fönícia alapítására vonatkozó feliratokat, utalásokat, eddig nem sok eredménnyel, az egyiptomi adófizetés kötötte össze a a rivalizáló kikötőket.
A Büblosz- Kadesh vonal volt az egyiptomi adófizetés tényleges határvonala (Wikipedia)
Ahogy É-n Arwad vette át az elpusztúlt Ugarit vezető szerepét, D-n Türosz lett a vezető kikötő. Türosz és a kikötők csak a hűségeskü idejére váltak egyiptomi adófizetőkké: a II. évezredben a szerződéseket a hűségeskük helyettesítették. A győztes királynak tett hűségeskü az egyiptomi fáraó haláláig volt érvényes (6.50.o.), az új királynak új hadjáratot kellett vezetnie és újra meghódítani az adófizető területet, melyet sokszor csak sztélékkel jelöltek ki (6, míg a hettiták korábban szerződéseket kötöttek). Így III. Thotmesz után II. Amenhotep is hadjáratokat vezet Szíriába (https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Amenhotep). A kikötőket a közös adófizetés kötötte össze. Nem tudjuk, hogy milyen javakban, talán cédrusfában vagy sóban fizették az adót, a kor szokásos fizető eszköze az ezüst volt. Az adófizető föníciai kikötők Türosz, Sidon, Beirut, Serepta, Büblosz, Szimirra és Arwad sziget (Amrit és Tartus a szárazföldön) voltak.
Türosz azért jutott vezető szerephez, mert Türoszban gyűjtötték a föníciai kikötők adóját a Melqart templomban, nem ismeretes, hogy Türosz hogyan jutott az adószedés jogához. Sidon rövid ideig megpróbált szerephez jutni, de a vaskészítésükről nevezetes filiszteusok támadásai meggyengítették. Türoszt a szárazföldön alapították talán még i.e. 2000 előtt Melqart néven, a város istene után: "Melqart isten megtanította az embereket, hogyan kell hajókat építeni, majd elhajóztak a szemben lévő szigetre." A türosziak a bíborfesték előállítását tökéletesítették -már Ugaritban is előállították- és nagyban gyártották, a festék megbecsült és drága volt az ókori világban. A Vének Tanácsa irányította Türoszt. A föníciaiak minden kikötőben építettek templomot Melkartnak. Nevének jelentése, Milk-qart „a város királya”, a népek védelmezője és irányítója. A legnagyobb kultusza Türoszban alakult ki: Asera, Byblosz úrnőjének fiaként tisztelték. Mind Melkart, mind Asera ugariti közvetítéssel jutott Föníciába. A név néha keveredik az ugariti Baál nevével, mivel „a város királya” helyett néha „a város ura” (Milk-Baˁal) szerepel a feliratokban. Egyes esetekben kifejezetten Baált tisztelték Melkart néven, vagy Melkart volt a közvetítő Baál és a földi világ között. Melkartnak napisteni szerepköre is volt, éppúgy december 25-én ünnepelték újjászületését, mint a többi szoláris jellegű keleti isten -például Mithrász- esetén.
Türosz (Tyre) kikötő térképei, a szigeti erődöt I. Hirám (i.e. 980-947) építette, a tenger feltöltötte, Nagy Sándor töltést épített a bevételére (4)
I. Hiram (i.e. 980-947) a türoszi kikötőt kibővítette, kutatják: a szigeterőd két sziget egyesítésével épült. Hiram királyi palotát emelt, új templomot építtetett Melqart számára. A szigeten nem volt víz, élelmiszer, a szárazföldi városrészekből - a régebbi erőd itt volt- látták el a szigeti erődöt. (https://en.wikipedia.org/wiki/Hiram_I).
A Nebamun (k.b. i.e. 1350) sírjában lévő jelenetet: szír levantei hajóval Egyiptomba hajózik, a parton szíriaiak szekerekhez csatolt ázsiai púpos bikák mellett álló szíriaiak búcsúztatják. A hajó jellemző vonásainak elemzése azt mutatja, hogy szíriai tengerjáró hajó (https://www.researchgate.net/publication/326353896_The_Ship_Depiction_in_the_Tomb_of_Nebamun_The_First_Egyptian_Seagoing_Ship_without_a_Hogging_Truss (Alexander Belov))
A föníciaiak voltak az elsők, akik a Földközi-tengeren már nyílt vízen is hajóztak, i.e. 1101-ben alapították Uticát (a későbbi Karthágó közelében, de egy folyó feltöltötte Utica kikötőjét, https://en.wikipedia.org/wiki/Utica,_Tunisia). Ciprust és Krétát is látogatták. Eljutottak Gibraltárig, ahol i.e. 1100 -ban várost (Cadízt és Tartessost, spanyolul: Tarteso) alapították, és később Afrika partjai mentén tovább, D-re is elhajóztak. Sok helyen kisebb favágó telepeket létesítettek, az atlaszcédrusokat vágták ki. A nyílt vízi hajózáshoz nagy méretű, erős szerkezetű gyors vitorlásokat építettek cédrusfából, fenékgerendás (false keel-es), de még gerinc nélküli hajókat. Hajóépítési tudásukat az ugaritiaktól, egyiptomiaktól örökölték, de lényegesen továbbfejlesztették. Sok kereszttartós (52 cm-enként), orr- és fartőkés fedélzetes evezős-vitorlásokat építettek, a tőkék jellegzetes halfarkakban végződtek, később az orrtőke lófejben. A fedélzeten is tároltak árukat, a fedélzet szélére rácsos, fonott kerítést erősítettek vesszőkből, amely az árukat védte. A hossztartókat a karvel palánkok közé és kívülre, a hajó külső oldalára építették, az ugaritiak találtk ki. Azért, hogy megőrizzék tengeri monopóliumukat, a kapitányaik esküt tettek, melynek értelmében kötelességük volt mindazon hajókat megtámadni, akik az útvonalaikat keresztezték. Ha egy hajót legyőztek, azt ki is fosztották, a korabeli fahajók üresen nem süllyedtek el, elvontatták őket, mert a faanyag nagyon értékes volt, az "emberanyag" pedig kellett munkaerőnek, vagy váltságdíjért kiváltották a foglyokat.
A 6. századi etruszk-dór-görög és föníciai gyarmatbirodalmak. A thalaszokrászia, a tengeri telepeket létesítő és működtető Fönícia telepei sárgával jelölve. A föníciai telepek néhány házból és raktárból álltak, valamely kikötésre alkalmas hely közelében az egész Mediterráneumban megtalálhatóak voltak, és periodikus kapcsolatban álltak a föníciai kikötőkkel (https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%B6r%C3%B6g_gyarmatos%C3%ADt%C3%A1s)
A föníciai gyarmatvárosok alapításaival Melkart kultusza elterjedt a Földközi-tenger nyugati medencéjében. A görög korban e helyi Melkart kultuszok nagy része Héraklész kultuszával azonosult. A gadeirai, cádízi Melkart-templom nyolc könyök (körülbelül 4 méter) magasságú oszlopait Héraklész oszlopaival azonosítják, bár volt egy neves Héraklész templom Szicíliában is. Türoszban teljes mértékben összeolvadt a két kultusz."
A föníciaiak a korban relatíve nagyon sok fémet használtak, a fém- és a sókereskedelem miatt fejlődött ki a a távolsági, tengeri kereskedelmük. Az irodalomban aranyról írnak, de a föníciaiak korában fontosabb volt az ezüst és a bronz készítéséhez szükséges réz- és ónérc (kassziterit). Ha több évig távol voltak, akkor tavasszal-nyáron vetettek-arattak, mint a Tróját kilenc évig ostromló akhájok. A föníciaiak voltak az elsők, akik már nem csak áprilistól októberig hajóztak a tengeren.
Fantáziakép Karthágóról az i.e. 2. században, Akropolisza is volt (4)
I.e. 814-ben alapították Karthágót (Újvárost) a mai Tunéziában, az akkor már közel három évszázada létező Utica közelében a Tyréből érkező föníciaiak, Dido hercegnő vezetésével, aki Türosz királyának testvére volt. Sok hajóval emigrált, amit bizonyít, hogy útban Türoszból Karthágóba megállt Cipruson 80 prostituáltat felvenni. A karthágói foníciaiakat a rómaiak punoknak nevezték) Karthagóban a Melkart-templom a fellegvár legmagasabb pontján állt, köré építették Karthagót. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Karth%C3%A1g%C3%B3).
Szíriai-föníciai hajók (4)
A palánkok hajlítása a föníciaiak idején is tűzzel történt, a két éves cédrusfát már nem hajlították (4)
*
A Ciprus-i csaták az első ismert tengeri csaták a Földközi-tengeren, i.e. 1210 - 1200 körül. Úgy történtek, hogy a hajók egymást kerülgették és megpróbálták az ellenség hajónak az evezőit letördelni. Előbb-utóbb össze is ütköztek és ekkor törtek, de nem süllyedtek el. Később az egyiptomiak, a görögök és a föníciaiak építenek majd a víz szintjén másfél-két méteres bronz döfőorrokat (konkáv orrtőke). A sérült fahajók nem süllyedtek el, mert nem volt ballasztjuk, a sérült hajókat a kikötőkbe visszavontatták javítani.
A ciprusi csaták háttere: az akhájok megtámadták D-Anatóliát, elfoglalták és betelepedtek, a helyi népeket felszorították a partról a hegyekbe az i.e. 1300-as években. Az első csaták kb. i.e.1230 ill.i.e. 1220 között történhettek, IV. Tudhalijas (1240-1220) idején, de az időpontban van kb. 10 év a bizonytalanság. A hettitáknak a ciprusi invázióhoz hajókra volt szükségük, Ugarittól béreltek hajókat. Ugaritnak nagy, 150 sólyás kikötője volt. Az egyik hettita irat 150 hajó felszereléséről számol be (6,83.o.). Kilíkia alföldjének szerepe felértékelődött a gabona miatt, Peloponnészoszon mindig kevés volt a gabona. Az akhájok egyik nagy kikötője egy Dana nevű, D-Anatólia-i szigeten volt, Ura kikötő közelében. 2016-os ásatási eredmény. Az akháj denyenek a tengeri szigeteken is éltek -amit Ciprusra is lehet érteni- a feljegyzések szerint, az egyiptomi írások többször említik a szigeteken élő denyeneket. Az akháj denyenek folyamatosan támadtak, területeket foglaltak el Cipruson és Kilíkiában is, támadták a hettiták ugariti hajóit, a hettiták vízen üldöztették ugariti flottával az akhájokat. Az akhájok háromszor is el- és visszafoglalták a hettitáktól Ciprust: az akháj Ciprus lázadását a hatti Szuppiluliumasz (IV. Tudhalijas király fia) három hajócsatával ugariti hajókkal, majd szárazföldi ütközetekben verte le. (Hosszú uralkodásának eseményeiről csak érintőleges információink vannak, a CTH#121-122, CTH#124-126, és CTH#256 katalógusszámú szövegek Ciprus elfoglalásáról, Karkemish uralkodójával kötött szerződésről, vazallusok hűségesküjéről és Szuppiluliumasz névhasználatáról, valamint sírjáról tudósítanak.) Cipruson i.e. 1200 körül már az akhájok uralkodtak, hét királyságot hoztak létre Cipruson.
Az akhájoknak bronz és vas fegyvereik voltak, a hettitáktól tanulták el a vaskészítését. A Hettita Birodalmat i.e. 1190 körül döntötték meg, (https://en.wikipedia.org/wiki/Suppiluliuma_II ), i.e. 1180-ban Ugaritot végleg megsemmisítették, majd megtámadták Egyiptomot, de III. Ramszesz legyőzi őket.
III. Ramszesz a Nílus-deltai csatában, i.e. 1175-ben legyőzte az akhájok vezette Tengeri népek hajóhadát. Itt vetettek be először döfőorros (raman, rostrumlat) hajókat az egyiptomiak (Wikipedia)
**
UGARIT VÁROS ÉS KIKÖTŐJE
Ugarit, sok nemzetiségű városállam palotagazdaság volt, i.e. kb. 1800-tól királság, a mai Észak-Szíria földközi-tengeri partvidékén. Tengerpartja 60 kilométer hosszú É-n, a várost nyugati oldalon szegélyező Földközi-tengertől kelet felé pedig 30-50 kilométer a szélessége az Orontesz völgyéig. Ugarit mérsékelt klímája kedvezett az állattenyésztésnek, gabonát termesztettek, olívaolajat és bort készítettek, valamint fát termeltek ki, ahol tudtak -és hajón szállították-, amiből nagy hiány volt Mezopotámiában és Egyiptomban is. Ugarit textil- és fémiparáról, hajózásáról, hajóépítéséről, ónkereskedelméről, kikötőjéről és a világ első ABC-jéről is nevezetes. Összesen öt nagy levéltár került elő. Az agyagtáblákon hét nyelv forrásai olvashatók, e nyelvemlékek az első föníciai betűírásos (ugariti ABC) szövegek. Az ékírás egyszerűsödésének utolsó fázisát képviselik.
Ugarit kiterjedt egyiptomi, anatóliai, ciprusi réz-, krétai és mezopotámiai kereskedelmének köszönhette gazdagságát. Jó kereskedelmi kapcsolatai voltak a mükénéi Görögországgal is. Ugarit ciprusi rezet, valamint illatszereket, gabonát, fát, sót és bort exportált. Az i.e. 1600-as években épült a város kikötője, mai arab nevén Minet el-Beida, ahol a Közép- és Kelet-Mediterráneum szinte minden nemzetének hajósai megfordultak és kereskedelmi lerakatokat hoztak létre. A kikötő egyik raktárépületének romjai között 1000 flaska illatosított ciprusi olaj került elő. A minósziaknak is volt lerakata. A virágzó városnak az Akropolisz és a királyi paloták között, valamint az Alsóvárosban és a Déli városban kiterjedt lakónegyedei voltak, kőből, illetve kőalapokra épült téglafalakból álló házakkal, alul bitumennel szigetelve. A tehetősebb családok földbe épített álboltozatos kamrasírokba temetkeztek. A királyság gazdasági életében a kereskedelem mellett fontos szerepet játszott a mezőgazdaság, a fémművesség, a textílgyártás és a bíborfesték előállítása.
"A várost egykor erős fal vette körül, amelyen a kapukon kívül a hattusai Yerkapihoz hasonló poszterna kapu is volt . A város legfontosabb részei a már említett lakónegyedeken kívül az Akropolisz és a palotanegyed voltak. Az Akropoliszon állt a város két főtemploma, a Baál- és a Dagan-templom mellett a „főpap háza” és a „jóspap háza” is. A két templom alaprajza hasonló volt: egy négyszögletes antecella állt a szintén négyszögletes, vastagfaló cella előtt. A két templom közül került elő a vallási könyvtár, ahonnan nagy mennyiségű, egyedülálló ugariti mitológiai szöveg került elő. Az ugariti szövegeket agyagtáblákra, ékírással írták. Ez az ékírás azonban eltér a hagyományos mezopotámiai ékírástól, mivel nem szótagírás, hanem a világ legkorábbi ismert ábécéje. A város palotanegyedében állt az ún. északi palota és déli palota mellett a központi királyi palota. Első építési fázisában egy udvar körül elhelyezkedő helyiségekből álló épület volt. Később egy nagyobb udvar köré szerveződő második szárnyat csatoltak az épülethez. E szárny egyik terme alatt kapott helyet a királyi nekropolisz három álboltozatos kamrája. Később két újabb udvar és a hozzájuk tartozó helyiségek hozzáadásával a palota területét megkétszerezték. Egy új monumentális bejárat (propülaion) két oldalát tornyok szegélyezték. A kapu közeli helyiségekben kapott helyet a levéltár és a kincstár is. Újabb építési fázist jelentett a palota keleti irányú kiterjesztése. Itt egy kertes udvar mellett épült meg a levéltári szárny, valamint egy elefántcsont faragó műhely is. A kancellária udvarán volt egy nagy medence. E medence mellett állt az a kemence, amelyben az épületszárny emeleti helyiségeiben megírt agyagtáblákat kiégették. A palotában a régészek összesen öt levéltárat tártak fel". (http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.muveszet/index.asp_id=94.html)
A városban feltárták két akropoliszt, egy hatalmas palotaegyüttes maradványait, csaknem száz szobával és udvarokkal, mintegy 10 000 négyzetméternyi területen. A palotában volt vízvezetékrendszer, fürdőszobák és csatornahálózat is. A berendezéseket néhol arany-, lazurit- és elefántcsont berakásokkal díszítették. Találtak különös gonddal megmunkált elefántcsont lapokat is. A fallal körülvett kert és a süllyesztett medence csak tovább fokozta a palota szépségét.A várost és az azt körülvevő síkságot Baál és Dagan templomai uralták. Ezekben a templomtornyok kb. 20 méter magasak lehettek, voltak bennük kis előcsarnokok. Ezekből egy helyiség nyílt, ahol az istenségek képeit őrizték. Lépcsősor vezetett fel egy teraszra, ahol a király a különböző szertartásokat felügyelte. Éjjel jelzőtüzeket is gyújtottak a templomok tetején, hogy a hajókat biztonságban a kikötőbe vezessék. A hajósok a vihar istenének, Baál-Hadadnak tulajdonították biztonságos révbe érkezésüket, és ők ajánlották fel áldozatként azt a 17 kőhorgonyt, melyet megtaláltak Baál-Hadad szentélyében. A romok közül több ezer agyagtáblát ástak ki. Gazdasági, jogi, diplomáciai és adminisztrációs szövegeket találtak nyolc nyelven, ötféle írással feljegyezve. Az ugariti nyelv 30 ékírásos jelet tartalmaz, így az eddig felfedezett legrégebbi ábécé. "Az ugariti ábécé a görög írásba közvetlenül ment át vagy a föníciai ábécén keresztül" (WIKIPEDIA). „Az óhéber szövegek sok olyan szót használnak, amelynek a jelentése homályos, sőt néha ismeretlen. A 20. század előtt élt fordítók különféle módszerekkel megpróbálták kitalálni a lehetséges jelentésüket. Sokat segít a megfejtésben, hogy ugyan ezekkel a szavakkal lehet találkozni az ugariti szövegekben.”
A szövegek több mint 200 istenről és istennőről tesznek említést. A főisten Él volt, akit az istenek és emberek atyjának neveztek. A vihar istene, Baál-Hadad „a felhőkön nyargaló” isten és „a föld ura” volt. Él bölcs, ősz szakállú öregemberként volt ábrázolva, aki távol él az emberektől. Baál viszont erős, törekvő istenség, aki uralkodni akar az istenek és az emberek fölött Él kedvelt fiát, Jammot, a tenger istenét. Baál legyilkolja Él feleségének, Atiratnak (Asérának) a fiait, és visszaszerzi a trónt. Egy hétéves körforgás az éhségtől és szárazságtól való félelmet jeleníti meg. Baál felsőbbségét elengedhetetlennek tartották a termés és a nyáj biztonságához.
Kb. i.e. 1700 -tól 500 évig tartott Ugarit - korábban Jamhad Monarchia és Ebla kereskedelmi, tengeri raktárkikötője- virágkora, a tengeri kereskedelme, egyiptomi gabonaszállítása a hettitáknek, a rézkereskedelme kiemelkelendő. Először D-ről egyiptomi befolyás alá került i.e. 2000 után, Ugaritból emmigrálnak a hükszószok Avariszba hajókon az i.e. 1700-as évektől. Később a hettiták fennhatósága a jellemző, a Kádeshi csatámban II. Ramszesz ellen harcoltak. Az amorita-hurrita népességű Jamhadot elfoglalták a hettiták i.e. 1550-ben, amikor a hükszoszok elmenekülnek a Nílus-deltai Avariszból szárazon Saruhen irányában- 3 évig ostromolja I. Jahmesz- és a tengeren Krétára és Mükénéiég. A É-n. Byblosztól É-ra az i.e.1350-s években létrejön az amorita népességű Amorrú állam, Arvád és Szimirra kikötőkkel, mint fővároskkal. Egyitom, III. Thotmesz adót szed Amorrútól. Keletről a hurrita Mittani állam fenyegeti Amorrú függetlenségét, É-ról a hettiták. A hurrita nyelv és az ugariti, amorita nyelvek - az utóbbi kettő alkotják a sémi nyelvek Ny-i csoportját a II. évezred első felében- voltak a leggyakoribbak É-Levantében. A népesség ebben az időben városonként és nem etnikumokként különült el.
Hasonlóan Ugarit nevű nagy, száz hajónál több hajót befogadó kikötője mellett volt egy kisebb kikötő is D-re, Szimirra, (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szimirra, Nyugat-Szíria jelentős ókori települése, második legfontosabb kikötője, Ugarittól délre 30 kilométerre. A Baal templomokban nagyon sok hajózási vonatkozású ajándékot találtak, pl. kőhorgonyokat. Ugarit közelében található a Hazzi hegy, a Baál kultusz egyik eredete. A város fő kereskedelmi útvonalak kereszteződésében feküdt, így itt volt az első nemzetközi kikötő is. A partra húzták a hajókat éjszakára, javítani. A város az Egyiptomi Birodalommal kereskedő legészakibb önálló kikötő volt. Egyiptom felségterületet Retenu-nak nevezték, az Amarna-levelekben több is akad, amelyik Amurrú és Bybosz közötti vitákról, ellenségeskedésről számol be. A kádesi csatát követően a hettiták de facto elhagyták a területet, a hettita-egyiptomi békeszerződésben de iure is lemondtak róla. Amikor egyiptomi fennhatóság alatt volt, akkor Bübloszt katonai elöljáró vezette. Ammurú ország az amoriták királysága volt az i. e. 2. évezred közepén, Kánaán északi részén, ill. más értelmezés szerint annak északi szomszédja. Területe Urarittól D-re, az Orontész folyótól a mai Libanon északi határáig terjedt. Az Egyiptom által Retenunak nevezett terület északi részét alkotta, a középső részét a mai Lebanon.
Ugarit mellett, a Hazzi hegyen található az egyik legrégebbi Baal templom
III. Thotmesz egyiptomi uralkodó után Ehnatonig Egyiptom befolyása alatt áll, majd hettita befolyás alá került, Ugarittal együtt. Földrajzi helyzetéből adódóan gyakran kellett védekeznie Büblosz vagy Amurrú támadásai ellen. Az i. e. XIV. században Ugaritot megtámadta a Hettita Birodalom. Ugaritot sarc fizetésére kötelezték, valamint arra, hogy flottát és hadsereget biztosítson az uralkodó birodalom részére. Ciprus lázadását a hatti Szuppiluliumasz három hajócsatával ugariti hajókkal, majd szárazföldi ütközetekben verte le. Eszerint Hatti az ugariti hajóhadat alkalmazta. Ugarit az i.e. 1200-s években egyiptomi kereskedelemben gabonát szállított, bérfuvarozással. Amikor a megszálló akháj „tengeri népek”* elkezdték lerombolni Anatóliát, valamint Észak-Szíriát, akkor a hettiták igénybe vették Ugarit hadseregét és hajóhadát. Így Ugarit védtelen maradt, és i. e. 1200 körül teljesen elpusztult. III. Hammurapi Ugarit utolsó uralkodója a tengeri népek támadása és a város jelentőségének végleges elvesztése előtt. Levelei azt mutatják, hogy Ugarit még mindig ereje teljében lévő városállam, hiszen a hajóhaddal nem rendelkező Hettita Birodalom az ugariti flotta segítségével harcolt meg három tengeri csatát Ciprus mellett, ezenkívül a városnak még mindig maradt hajótere arra, hogy Anatólia felé egyiptomi gabonát szállítson hettita kikötőkbe. Ugarit jelentősége csúcsán úgy omlott össze, hogy végnapjairól nincs információnk. Szinte teljes bizonyossággal állítható azonban, hogy a Tengeri népek első koalíciójának egyik hulláma söpörte el. Olyan mértékű volt a pusztítás, hogy Ugarit soha többé nem állt talpra.(WIKI) A "Tengeri népek" népvándorlása i. e. 1180-ban elsöpörte a védtelen Ugarit-ot, mert a hadserege a hettitáknál volt éppen, a hajóhada Lukkában és a danunák felégetik Ugaritot mindössze hét hajóval.
IRODALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.
