Az etruszkok, majd a görögök fel is ültek a lovakra (4) 

Sumer harci szekér  i.e. 2600 (4)

A képen látható szekér kb. i.e. 2600-ból származik, -feltehetően- vadszamarakkal keresztezett háziszamarak, azaz kungák vontatták, a hátukon lévő – lepke szerű, a kép síkjába beforgatva ábrázolt- szerkezetbe fűzték be az irányító szárakat. A képen látható kerék neve korongkerék, először kettő, majd több darabból készült. Először a kerékkel együtt forgott a tengely -nyikorgott, pedig zsírozták-,  ekkor a szerkezet neve egy vagy két rudas kordé, taliga. Eredetileg egy kunga húzta, majd kettő, négy.  A harci járművek, szekerek eleje magasított volt, oldalán egy hajítódárdákat tároló rekesz kapott helyet. A kocsikban egy hajtó, és egy-két kardos nyilazó és esetleg egy dárdás harcos foglalt helyet. Közvetlen összecsapásokban nem használták, a felsorakozott csapatok előtt hajtottal oda-vissza és nyilaztak illő távolságból. A szekereket a kezdetekben reprezentációs (ünnepi, temetési) célra építették. Kerekét hasított fából készítették. [https://hu.wikipedia.org/wiki/Harci_szek%C3%A9r).

 A Tepe Gawra-i ásatásoknál (i.e. 2700 körül) és Kis-ben (i.e. 2600 körül), Lagasban ( i.e.2500 körül), Elámban is találtak korai szekér modelleket, többnyire egy rudas kétkerekű szekereket. De építettek négykerekű nagyobb szekereket is (5, 25.o, 33.o.).  A rudak száma általában egy. A Kis-i szekér esetén a kerekek már a tengelyen forogtak és réz szegekkel felerősített bőrabroncs védte a kerekeket.  Megállapíthatjuk, hogy a harci szekerek Sumerben már az i.e. 2600-s években elterjedtek már és fejlettebb alakjukban különböztek is a Kis-i leletektől.

Sumer, i.e. 2200 körül (4)

A Kárpátoktól ÉK-re a 4. évezred közepén használtak ökrös kordékat, ennek több nyoma is létezik. I.e. 3500 körüli az irodalom szerint, egy Kárpát-medencei ökrös szekér, kordé modell:

               Kárpát- medence (Borzonce) szekér modell (4)

Lengyelországban is találtak i.e. 3500 körüli kordé modelleket és Oroszországban valódi kordét is. A legrégebbi kerekek tömör kerekek három vastag deszkából álltak és keresztirányú merevítők tartották össze. Hasított farönkből készültek, faragással, csiszolással. Később sok darabból is készítették:

Kétrudas kordé tömör kerekekkel (4)

Egyrudas kordé tömör kerekekkel, (4)

A vontató állatok, a kungák és később a lovak nagy értéket képviseltek (két kg ezüst volt az áruk), fejedelmi ajándékoknak számítottak. Ezért nem használták a kungákat valódi harcokban vagy tehervontatásra, mint néhány kutató gondolja. Új eredmény, 2022 áprilisában, a kungák hibrid szamarak voltak, amiket vadszamarak és háziasított szamarak keresztezésével kaptak.  https://www.science.org/doi/10.1126/sciadv.abm0218 , https://index.hu/tudomany/til/2022/04/14/lovak-hijan-hibrid-szamarakkal-csataztak-az-okorban/

Felül A: Sumer ékírás a kungákról. B: A sumer Ur királyi temetőjében talált doboz díszítése, valószínűleg egy hangszer hangdoboza, sikeres hadjárat utáni felvonulás egyik jelenete (1,92-94.o.)

                   Alul: C: Orrkarika istrángvezető gyűrűk, a szamarak hátára szerelték, D: egy szamár befogása

A szekerek vontatására használt eltemetett hibrid szamarak képe és a lelőhelye, i.e. 2500 után, https://www.science.org/doi/10.1126/sciadv.abm0218 (Ras Shamra = Ugarit, 4. és Tell Brakban tenyésztették a kungákat)

A Balkánon is találtak kordé leleteket. (http://fonteshungariae.blogspot.hu/2011/03/kicsi-szekerek-kerekek.html). A még korábbi, kínai lovas hagyományoknak -úgy tűnik- nincs kellő alapja. Így amikor a Szintaszta kultúra és a mezopotámiai harci szekerek történetét vizsgáljuk, az egyben a lovak és a szekér története is. Megjegyzendő érdekesség, hogy – kb. i.e.1800-tól- hirtelen nagy mennyiségben és nagy területen jelentek meg a lovak a kungák helyett és igen gyorsan elterjedt a tenyésztésük. É-n, Ázsiában a lovak tenyésztése terjedt el.

Az andronovói kultúra területén a Szintaszta kultúrában ( i. e. 2000 körüli)  találtak (https://hu.wikipedia.org/wiki/Andronov%C3%B3i_kult%C3%BAra#Szintasta-kult.C3.BAra) harci szekeret, rekonstruálták a maradványokat:

                                 Szintasta –i rekonstrukció i.e. 2000 körül (4)

A mai lovak ősei a tarpán és a Przsevalszkij lovak között keresendőek ( https://hu.wikipedia.org/wiki/Przsevalszkij-l%C3%B3 ), a botaji kultúrában (https://hu.wikipedia.org/wiki/Botaji_kult%C3%BAra) háziasították őket kb. i.e. 1800 után. I.e. 1800 körül Felső-Mezopotámiában és attól D-re, az Eufrátesz parti Máriban (amit i.e. 1757-ben Hammurápi elpusztított) találtak lótenyésztésre vonatkozó agyagtáblákat.

A lovakat csontból készült zablákkal irányították: https://www.nyest.hu/renhirek/a-sapadt-arja-lenez-gyotor-kihasznal-megvet-eltedre-tor?comments  „a szintastai település mellett föltárt temetők legjelentősebb leletei a szekér maradványok. A nagyméretű sírkamrákban, a kerekeknek külön keskeny árkokat ásva, enyhén besüllyesztve helyezték el a küllős kerekű harci szekereket. Ezek a jelenleg ismert legrégebbi harci szekér-maradványok (kb. 4000 évesek, i.e. 2000-ből, viták tárgyai). A bronzfegyverek mellett e szekerek alkalmazása biztosította a "Városok Országa" fölényét a tőlük északabbra élő tajgai népek fölött. 

A harci szekerek elterjedésének térképe
(Forrás: Wikimedia Commons, CC BY-SA 3.0)

Az eurázsiai harci szekerek kérdését Igor Csecsuskov dolgozta fel doktori értekezésében, melynek címe magyarul: A késő bronzkori harci szekerek kérdésköre Eurázsia sztyeppi és erdős-sztyeppi övezetében (a Dnyepertől az Irtisig).”

A kunga nevű hibrid szamarat i.e. 2400 körül a Kabur folyó forrásvidékén fekvő Nagarban (Tell Brak, itt volt gázló a Habur folyón) tenyésztették ki valószínűleg (https://en.wikipedia.org/wiki/Tell_Brak). A küllős kerék és a ló, zabla a Kaukázuson keresztül érkezett Mezopotámiába a hurriták közvetítésével. A hurriták Van-tó környékén (Anatólia) éltek többségben az őslakos hattik mellett. Már Anittasz (hettita uralkodó, i.e. 1720 körül) idejéből ismert lovak részvételével vezetett hadjárat, ezért a hurriták és az anatóliai hattik tekinthetőek az első lótenyésztőknek a Kaukázustól D-re. 

Az irodalom a hurriták-nak tulajdonítja a lótenyésztést i.e. 1700 körül: és a lovakat az amorita hükszoszok ismertették meg Egyitommal i.e. 1700 után. Fontos érv a hükszoszok amorita-hurrita eredete mellett:  I. Samsi Adad (amorita uralkodó, Felső Mezopotámiai - az óasszír- Birodalom, i.e. 1813-1781, középső kronológia szerint) fia, Mári uralkodója, már az i.e. 1780-as években lovakat tenyésztett Mári-ban az agyagtáblák szerint, és a I. Samsi Adad a fiától kért lovakat. (És tíz ezer darab kb. fél kg-os bronzszöget) Mári-t i.e. 1757-ben Hammurápi pusztította el, nem épült újjá.

 Az amoriták (i.e. 2300 körül említik őket először) a korábbi sumer területet  egész Babilonig meghódítják a „ beszivárgás”  módszerével, majd D-n Levantét, és igen fogékonyak voltak a technikai újításokra. Megállapítható, hogy a két személyes, két lovas harci szekér i.e. 1800 körül Felső Mezopotámiai Birodalomban, majd a szomszédos Jamhadban alakult ki, a harci szekereknek  "könnyűszerkezetes" ősi változata.

  Felső Mezopotámiai Birodalom, i.e. 1790, Mári és Jamhad (Yamkhad néven)

Karkemishtől É-ra, Kanesban,  ami az óasszír kereskedelmi út káruma É-n, azaz raktárvárosa volt (Emárnál és Nagarnál voltak a gázlók), találtak i.e. 1900-ból pecsételő- hengereket, harci szekér modellekkel, melyek a hükszosz harci szekerek eredetét bizonyítják. (Óasszíria nem létezett, az Óasszír út Assur városról kapta a nevét, de I. Samsi Adad Felső Mezopotámiai Birodaloma létezett.) Anatóliában alakul ki a későbbi Hettita Birodalom, ahol nehezebb, három személyes harci szekereket építettek és három ló vontatta e szekereket. Egyiptomba a hükszoszok viszik a kerék ismeretét és a harci szekeret i.e. 1600 körül és bizonyíthatóan hajóval szállítják, Ugarit és Szimirra nevű kikötőkből a Nílus-Delta-i Avariszba. A hükszoszok harci szekereinek történetét és eredetét vizsgáljuk: az i.e. 1600-as években ismertetik meg Egyiptommal a kereket. a harci szekeret, a bronzkészítést és sok minden mást. A harci szekerek eredetének kutatása egyben a kordék, szekerek és a kerék történetének vizsgálata. Sumer területén, és az Irtisz folyó környékén, előtte pedig Ázsiában és É-Európában keresendő a szekerek eredete, kungákkal vontatták

A kerék története

Természetesen a kerekek legrégebbi történetét nem ismerjük, egy i.e. 3500 körüli Uruk városi sumer rajzon egy kerekkel szerelt szán, kordé látható: a legkorábbi kordék i.e. 3500 körül készültek nyilván több helyen, ami egyben a legidősebb járművekre is igaz. A legkorábban a talán a Fekete-tengernél. Kerékről akkor lehet beszélni, ha van tengelye és ez eleinte -és nagyon sokáig- négyszögletes keresztmetszetű volt, majd a kerék anyagát könnyítették, egy részét kivágták:

     Későbbi könnyített kerék, kerek (!) kerékaggyal, (felül szögletessel) 

A küllős kerék a réz és bronzszerszámok megjelenésének idején történt, a két kerekű könnyített lovas szekér fontos alkatrésze. Korára a kutatók bizonytalan ábrák alapján próbálnak biztos állításokat tenni. Tarr László „ A kocsi története” szerint (45.o.): Hammurápi babiloni király idején „az i.e. 18. században…az első hiteles küllőket babilóniai terrakotta kerekekre festették fel.” Az amoriták a 19. századtól kerülnek hatalomra Mezopotámiában, és attól É-ra, - pl. a fent említett 19. századi I. Samsi-Adad király idején– is megjelennek a küllős kerekű harci szekerek. Az első kerekek talán négy küllősek voltak, de gyorsan áttértek a 8 végül 6 küllős kerekekre, ebben a sorrendben. Feltehetően a négyküllős kerék gyenge volt és gyorsan összetört.

Hasznos a küllős kerék funkcionális vizsgálata. Részei a kerékagy és az abroncs is.  A tele keréknél is létezett a kerékagy, azaz a tengelyhez való megerősített csatlakozás. Majd, a küllős kereknél a nehezebb vagy gyorsabb kocsiknál, ahogy nőtt az agy terhelése (és törtek ki a kerekek), úgy erősödött a kerékagy és nőtt a mérete. A korai kerékagyról rajz vagy modell persze nincs, de az i.e. 1600-s években az amorita-hurrita eredetű hükszoszok megismertetik Egyiptommal a harci szekeret -és a kereket (!), azaz a tengelyt-, és Tutanhamon (i.e.1342-1324), a XVIII. dinasztia uralkodója sírmellékleteként találtak valódi harci szekeret (2), ami a kairói Múzeumban megtekinthető:

Tutanhamon könnyű harci szekere, i.e. 1330 körül, kis termetű lovaik voltak

Látható, hogy tengelyirányban az agy méretét szükség szerint megnövelték, a kerékátmérő és az agy méretének aránya lényeges jellemzője a jó küllős keréknek. Első látásra azt lehet gondolni, hogy bronzból öntötték a kerékagyat – i.e. 1330-ban a fémöntésnek évezredes múltja volt-, de puhafából készült, talán a megnövelt mérete miatt. Nyikorgás ellen állati zsiradékkal kenték. Továbbá meglepő, de szinte változatlan alakú napjainkban is a kerékagy, érdemes összehasonlítani egy ma 30 éves lovas kocsi kerekével:

                                                                          Lovas szekér napjainkban, melegen szerelt vas agykarikákkal 

Tehát kezdetben a tengely együtt forgott a kerékkel és így a kocsi alig kanyarodott, éles kanyarban meg kellett emelni. Gyorsan kör keresztmetszetű lett a tengely csatlakozása, és a kocsiszekrényt egy -ma bilincseknek nevezett- szerkezetekkel rögzítették, ez korábban bőrből készült. A tengelyen szabadon forgó kerekeket a tengely végén keresztül dugott tüske tartotta meg a kidőléstől.

A modern kerékagy egy bonyolult szerkezet, ezért tekintsünk egy egyszerűbb szerkezetűt is:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Egyszerű kerékagy 

Egy mai kerékagy elbírja néhány nagy söröshordó és egy -negyed- szekér terhét. A szekér az i.e. 1600-as években a hajók mellett a legbonyolultabb ember által épített szerkezet volt, az ostromgépeket csak később építették az asszírok. 

Kerékabroncs: Tutanhamon szekerén és már a kordék kerekein is volt. Sok fejtörést okoztak a kutatóknak a kerekek képein szabályos közökként kiálló valamik, ezek a bronzszegek, amivel a kezdetben marhabőr, majd később bronzabroncsokat felerősítették. Fontos funkciójuk, hogy amikor a kerék átmegy egy kövön, nem törik össze: a kerék e pontján a terhelés ekkor a kétkerekű kocsi súlyának 50%-a és a sebességéből adódó dinamikus járulék. A kerék részeit összetartotta az abroncs, mert az állandó és sokféle irányú ütések a kerekeket gyorsan szétverték volna. A kerékabroncs könnyen cserélhető volt és kopásálló, szemben a fával. A korai szekerek idejében nem voltak utak, karavánösvények voltak, az első közlekedési utat az Új-Asszír Birodalom idején építették, i.e. 1000 körül, ők számtalan harci szekeret is építettek. Az egyik első építészeti célú utat  Hufu fáraó piramisánál építették i.e. 2550 körül. Így a szekerek nem a szamárkaravánok feladatát vették át, hanem hadi és rituális célokra használták azokat, felvonulásokkor. Nagy terhek szállítására ásott csatornákban vontatott hajókat használtak Egyiptomban. Vadászatra is csak később voltak alkalmasak, a kordékkal ezzel szemben szállítottak terheket mindenhol, ha ismerték.