A sarki jég mennyiségének története 2023-ig
(Forrás: https://www.arcticdeathspiral.org/, a sarki jég vastagságának becslése: https://psc.apl.washington.edu/research/projects/arctic-sea-
Amennyiben állandósul a sarki jég mennyisége 4000 km3 körül, az áramlatok, -pl. az AMOC- nem fognak összeomlani. 2024 szeptemberében a jég 4.18 km3 értékű volt. Amikor a sokéves jég elkezd erősen olvadni, akkor lesz baj. Két olyan jégmag van északon, ahol várhatóan a sokéves jég vastagsága megmarad: a télen sötét sarkvidéken és K-Grönland magas hegyein. A jég eltűnése nemcsak az Északi-sark fényvisszaverő képességét változtatja meg, hanem elősegítai a légkör és az óceán felszíne közötti hőáramlást, befolyásolja a sótartalmat is.
2007 és 2016 között Grönlandon kétszeresére nőtt a jégolvadás a 1997 és 2006 közöttihez viszonyítva. A grönlandi jégtömegből évi átlagban 278 ± 11 milliárd tonna jég olvadt el 2006 és 2015 között, az Antarktisz esetében 155 ± 19 milliárd tonna olvadt el évi átlagban, ugyanebben az időszakban. 360 milliárd tonna jég elolvadása 1 mm-vel emeli meg a globális átlagban mért tengerszintet. A tengerszint emelkedésének rátája évi 3,6 mm volt 2006 és 2015 között, ami két és félszer olyan gyors, mint az 1901 és 1990 között mért 1,4 mm. A jégtakaró és a gleccserek olvadása évente átlagosan 1,7-1,9 mm-rel járul hozzá a tengerszint-emelkedéshez, míg a víz hőtágulása 1,1–1,7 mm-rel.
EGY LEHŰLÉS 8200 ÉVVEL EZELŐTT
8200 évvel ezelőtt volt egy gyors lehűlés, amit nagymennyiségű olvadékvíz gyors beömlése okozott (https://en.wikipedia.org/wiki/8.2-kiloyear_event), az Ibériai-félszigeten pl. a 8200 évvel ezlőtti lehűlés nagyobb nyári szárazságot, a tüzek gyakoriságának növekedését és ennek következtében a tűzálló örökzöld tölgyfák növekedését okozta. Mezopotámiában is száraz lehűlést okozott.
Hőmérséklet értékek a grönlandi jégmintákon mérve, i.e. 1200 körül extrém meleg volt (https://en.wikipedia.org/wiki/8.2-kiloyear_event)
Az eseményt egy nagy olvadékvíz-impulzus okozhatta, valószínűleg az észak-amerikai Laurentide jégtakaró összeomlásának következménye, Az olvadékvíz-impulzus befolyásolhatta az észak-atlanti termohalin keringést, csökkentve az északi irányú hőszállítást az Atlanti-óceánon, és jelentős észak-atlanti lehűlést okozva. Az atlanti meridionális áramlás (AMOC) 55%- 62%-kal gyengült, körülbelül 1-5 °C-os (1,8-9,0 °F) csökkenés történt. Grönlandon az esemény 8175 ezelőtt kezdődött, és a lehűlés kevesebb, mint 20 év alatt 3,3 °C-kal volt az évtizedes átlag alatt. A leghidegebb időszak körülbelül 60 évig tartott, teljes időtartama pedig körülbelül 150 év volt. Az északi féltekén a monszun csapadék 12,4%-kal csökkent a globális átlaghőmérséklet minden °C-os változása után, míg a déli féltekén a monszun csapadék 4,2%/°C-kal nőtt.
Az éghajlattörténetben a 8200 évvel ezelőtti lehűlésnél a globális hőmérséklet gyorsan csökkent, ez körülbelül i. e. 6200-ban következett be, és két-három évszázadig tartott. Az esemény alatt a légkör metánszintje 80 ppm-vel csökkent, ami 15%-os csökkenést jelent, 25 ppm-es globális CO2-csökkenést is okozott. ami általános lehűlési és kiszáradási tendenciát jelez az északi féltekén. Az eseményként ismert Norvégiában, és Eurázsia, a Földközi-tenger, Dél-Amerika és Dél-Afrika vidékein találtak bizonyítékokat. Az esemény legerősebb bizonyítéka az észak-atlanti régióból származik; az éghajlat megzavarása egyértelműen megmutatkozik a grönlandi jégmagokban, üledékes mérési rekordokban és az Atlanti-óceán mérsékelt és trópusi részének egyéb rekordjaiban. Az antarktiszi és dél-amerikai feljegyzésekből kevesebb bizonyíték van jégmagokban. A hirtelen hőmérséklet-csökkenés globális hatású volt, leginkább a tengerszint változása mutatja. Az olvadékvíz 0,5 és 1.4 méter közötti tengerszint-emelkedést okozott.
Hőmérséklet bronzkori összeomlás idején és egy jóslat 2038-ra (https://www.flickr.com/photos/6959/512589663)