Cartagena kikötő ezüstkereskedelme a római korban
(2024 július)
ABSTRACT
A karthágói punok által alapított Cartagena hadikikötő volt a Rómába irányuló ezüstszállítmányok berakodóhelye. A környékén gazdag ólom- és ezüstbányák voltak. A Cartagena és La Unión bányái közelében fekvő Portmánt is, természetes kikötőként a római korban stratégiai enklávé lett. A területen számos római kori bányászati és ércolvasztó ipari létesítmény maradványa található. // Silver trade in the port of Cartagena in the Roman times: The port of Cartagena, founded by the Carthaginian Punic tribes, was a port of war and a place of loading for silver shipments to Rome. In its surroundings were rich lead and silver mines. Portmánt, near the mines of Cartagena and La Unión, also became a strategic enclave as a natural port in Roman times. The area contains the remains of several Roman mining and ore smelting industries
BEVEZETÉS
Cartagena kikötőváros K-Spanyolországban (https://en.wikipedia.org/wiki/Cartagena,_Spain) Spanyolország legfontosabb hadikikötője volt a Földközi-tengeren az első világháborúig, ma fontos polgári kikötője. A város 450 km-re fekszik az ország fővárosától, Madridtól délkeleti irányban, közel a Földközi-tengerhez, területe 558 km².
A Costa Cálida (Meleg part) „fővárosának” is nevezik, 2500 éves történelméről építészeti emlékek tanúskodnak, a „pun fal”.
A város a nyugat-mediterrán térség egyik legjobb kikötőjével rendelkezett, és a karthágói Hasdrubal hadvezér alapította újra i. e. 228-ban Qart Hadasht ("Új város") néven, amely név azonos Karthágóval, azzal a céllal, hogy Spanyolország meghódításának kiindulópontjaként szolgáljon. Scipio Africanus római hadvezér Kr. e. 209-ben meghódította, és átnevezte Carthago Nova (szó szerint "Új Új város") névre, hogy megkülönböztesse az anyavárostól. A közeli ezüstbányáiról is nevezetes, ezért Hódoltsági közösség (civitas stipendaria) lett. Julius Caesar latin jogokat adott a városnak, Octavianus pedig Julius Caesar tiszteletére átnevezte Colonia Victrix Iulia Nova Carthago névre. A Rómába induló ezüstszállítmányok legnagyobb kikötője volt. A római korban jelentős ezüstbányáknak adott otthont, amelyek napi 25 000 drachma bevételt hoztak. A garum*, az erjesztett halszósz, ételízesítő, valamint az esparto (a papirusz sáshoz hasonló fűféle, köteleket, vitorlákat, kosarakat készítettek belőle) gyártásáról ismert volt, ami új nevet is adott neki, Cartago Spartaria. A népvándorlás idején majdnem teljesen elpusztult. A kutatás módja az internetes keresés volt a Wikipedia oldalairól kiindulva, célja az ismeretterjesztés.
Esparto sarú (a papirusz sáshoz hasonló fűféle, köteleket, vitorlákat, kosarakat készítettek belőle,
A városnak mind a karthágói, mind a római hódítás során nagy jelentősége volt az Ibériai-félsziget meghódításában. I. u. 298-ban Diocletianus új római provinciát alkotott Hispaniában Carthaginensis néven, és a fővárost Cartagenaba telepítette. Fontos maradt, amíg a vandálok i. u. 435-ben ki nem fosztották.
Cartagena kikötőváros a középkorban (https://en.wikipedia.org/wiki/Cartagena,_Spain)
A hajógyártásnak ma kisebb súlya van, mint néhány évszázaddal ezelőtt, de még mindig jelentős. Cartagena történelmi jelentősége mindig is a hadikikötőjéből eredt, amely az egyik legfontosabb volt a Földközi-tenger nyugati részén. Cartagena a spanyol Bourbonok 18. századi megérkezése óta a spanyol haditengerészet Földközi-tengeri Tengerészeti Osztályának fővárosa volt.
Cartagena kikötő látképe a középkorban (festmény, Manuel de la Cruz Vazquez,
https://en.wikipedia.org/wiki/Cartagena,_Spain)
RÓMAI KORI EZÜSTBÁNYÁK
A tartományokban sok féle fémet bányásztak, míg Közép-Itália szegény volt fémércekben. A Köztársaság korában az Itáliai-félsziget északi részén, az etruszk Toszkánában, és Galliában, az Elba és Szardínia szigeteken találtak érceket.
Ibéria meghódítása a fémek szempontjából is igen hasznosnak bizonyult, a terület ásványi anyagokban igen gazdag volt. A birodalom fénykorában Róma az északnyugat-afrikai Tingitanától Egyiptomig, Arábiától Észak-Örményországig, Galatiától Germániáig, Britanniától Ibériáig hasznosította az ásványkincseket. Britannia, Ibéria, Dácia és Noricum különleges jelentőséggel bírt, mert igen gazdag lelőhelyekkel rendelkeztek. (https://en.wikipedia.org/wiki/Roman_metallurgy).
Róma kereskedelme Trajanus császár idején, 117 körül (http://real.mtak.hu/74991/1/Grull_nyomdanak.pdf)
A Római Birodalom fémbányái, ezüstbányák: Ibéria, Gallia, Laurion (Görögország), Kis-Ázsia, India, Baktria, Britannia, Ciprus (https://en.wikipedia.org/wiki/Roman_metallurgy)
Az ezüst hővezető- és fényvisszaverő-képessége minden más féménél jobb; utóbbi tulajdonsága miatt már az ókorban is tükröket készítettek belőle. Öntésre csak ötvözetei alkalmasak. Tiszta állapotában rendkívül lágy, könnyen megmunkálható, de puha, könnyen kopik. Rézzel szokás ötvözni, ez nagymértékben növeli szilárdságát, miközben az ötvözet egészen 50% ezüsttartalomig megtartja fehéres, az ezüstre jellemző színét. A rómaiak és a görögök is arany-ezüst ötvözetet használtak (80% arany-20% ezüst) amit elektrumnak neveztek. Az első arany és ezüst pénzérmék kb. az i. e. VII. századból származnak, Rómában i. e. 217-ben verték az első ezüstpénzt.
Az ólom-szulfid (galenit) általában tartalmaz ezüst-szulfidot, amiből ki lehet vonni az ezüstöt, már az ókorban is felhasználták azt a tulajdonságát, hogy a higannyal amalgámot alkot. Az argentitet konyhasóval kezelték, hogy ezüst-kloridot kapjanak, majd ehhez adták a higanyt, és az amalgám izzításával a higanyt elpárologtatták, hogy tiszta ezüstöt kapjanak.
Cartagena érchegysége (https://en.wikipedia.org/wiki/Sierra_Minera_de_Cartagena-La_Uni%C3%B3n)
CARTHAGENA EZÜSTJE
A Sierra Minera de Cartagena-La Unión egy hegyvonulat, amely kelet-nyugati irányban húzódik 26 km hosszan a partvonal mentén Cartagena városától a Palos-fokig, La Unión településen keresztül, Spanyolországban. A legnagyobb magassága a Portmán melletti Sancti Spíritus dombon található, 431 m magasságban. A hegységet az ókorban intenzíven kiaknázták ezüst- és ólombányái, valamint más fémásványok miatt. A bányászati erőforrások feletti ellenőrzés volt az egyik fő oka a karthágóiak dél-spanyolországi letelepedésének és az azt követő római megszállásnak. A bányászatból származó jólét a római Hispánia egyik legvirágzóbb városává tette Carthago Nova, a mai Cartagena városát, egészen az 1. század végéig, amíg a legjobb lelőhelyek kimerülése miatt elhagyták.
A bányákat egészen a 19. századig nem aknázták ki újra, amikor az új ipari technológiák ismét jövedelmezővé tették az ásványkincsek kitermelését a Sierra de Cartagenában. A spanyol polgárháború után kiterjedt külszíni bányászatot vezettek be, ami komoly környezeti problémákat okozott, mígnem 1990-ben végleg leállt a bányászati tevékenység (https://en.wikipedia.org/wiki/Sierra_Minera_de_Cartagena-La_Uni%C3%B3n).
Az ásványi lelőhelyek vulkáni eredetűek. A felső miocén idején a Campo de Cartagena az Ibériai-félsziget vulkanizmusának egyik legfrissebb epizódját szenvedte el. Körülbelül hétmillió évvel ezelőtt számos vulkánkitörés kezdődött a területen, amelyek maradványai: a Mar Menor szigetek, és az utolsó kitörésekre mindössze egymillió évvel ezelőtt került sor. A vulkáni tevékenységhez erőteljes hidrotermikus folyamatok társultak, amelyek során a föld belsejéből származó, oldott ásványi anyagokat tartalmazó víz erős nyomásnak és magas hőmérsékletnek kitéve kicsapta ezeket az ásványokat a hegység töréseiben és üregeiben, és fémásványok gazdag rétegeit hozta létre.
Ólomércpogácsa a mazarróniai föníciai hajók roncsaiból
Cartagenában vert karthágói ezüstpénzek, amelyek közül az egyik valószínűleg Hamilcar Barca képmását ábrázolja (Az albacete-i múzeum gyűjteménye, https://en.wikipedia.org/wiki/Sierra_Minera_de_Cartagena-La_Uni%C3%B3n)..
Karthágó kereskedői terjesztették el az ezüst és elektrum érméket az ókori világban, az i. e. VII. század közepén. A természetben megtalálható ezüst-arany ötvözetből, elektrumból, majd az ezüstből készített érméket rövidesen mindenhol utánozni kezdték. Az érmék előtt és sokáig sz ezüst volt a fizető eszköz, megmérték a súlyát, minden kereskedőnél volt súlykészlet. Az öntvényeket (ingótokat) szamarak oldalán, jól látható gyékényzsebekben szállították. A szamárkaravánok azért voltak biztonságban, mert a birodalmak határain adták-vették a karavánokat, a szamarakkal együtt.
Nyersbőr alakú ezüst öntvény (ingót, a szállíthatóság miatt szokatlan alakú, British Museum,
Antik súlykészlet
*
Plinius úgy írja le a garumot, mint „halbelsőségekből és egyéb olyan részekből áll, amelyek egyébként hulladéknak minősülnének, ezeket sóval áztatják, így a garum valóban ezeknek az anyagoknak a rothadásából származó lúgja". Nem mindig világos, hogy a garum a hal véréből készült-e, vagy vérből és zsigerekből, és vagy magából a húsból napon vagy főzéssel.